Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Nyugdíjasok a munkahelyen A harmadik virágzás idején MANAPSÁG a munkahe­lyeken általános szokássá vált a panaszkodás — akár irodákban- akár üzemekben refrénként hallani: Ezt a hajszát nem lehet sokáig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy képzeli? Három ember helyett dolgoz­zam? Megrögzött maximalis­ta. Megérthetné, az ember szervezete nem elnyűhetetlen hozentráger- örökösen fáradt vagyok. Még hogy lesznek majd nyugodtabb napok is. Ki hiszi- ez „A 22-es csap­dája.” Nap mint nap ilyen és eh­hez hasonló zúgolódásokat hallani a húsz-harminc éves kollégáktól, de a negyvene­sek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbúra alatt tartották, agyonkényeztették őket- vagy az iskola keveset adott útra- valóul ahhoz, hogy át tudják venni a szívósabb generáció­tól a stafétabotot? Más tár­sadalmi okait is firtathat­nánk, de nehéz lenne min­denre most pár mondatban választ adni. At öreget viszont mégnem hallottam panaszkodni- Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállományba vonult. Továbbra is az enge­délyezett óraszámát ledolgoz­za- fiatalokat megszégyenítő energiával. Zokszó nélkül vállalkozik a vidéki utakra, nem fárasztja a hajnali kelés. A teljesítménye? Lekörözi a fiatalokat. Nemcsak többre képes: kifogástalanul dolgo­zik. Hogyan győzi? Szerinte minden a jó időbeosztáson múlik, meg aztán megtanul­ta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni- Vérében van. ez élteti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osztály- vezetőjétől hallottam: ,-Ugye nem * kell külön magyaráz­nom, hogy mit jelent manap­ság az építőiparban az anyag- beszerzés. Most beütött hoz­zánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom- A kavics-, kő-, ce­ment-- fa-, vasbeton termé­kek tartoztak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezéseken sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem- a sarkáig se ér fel, pedig rokoncégtől jött, lehetne gyakorlata- Lassú ember, nem tárgyalóképes, nincsenek kapcsolatai a bá­nyákkal. Esküdni mernék: a munkaidő letelte után öt perccel már azt se tudja, hogy a vállalata a világon van. Az öreg meg a gondok­kal aludt, azokkal kelt- még álmában is az építőanyagokat hajtotta. Már tárgyaltam vele. Visszajön — azt mondta, be­lebetegszik a tétlenségbe. KIFOGYHATATLAN a pél­dák sora, elég- ha bemegyünk egy élelmiszerboltba: a pult mögött álló nyugdíjas eladó záróra előtt tíz perccel még mindig előzékenyen, türelem­mel szolgálja ki a vevőt, mintha csak most nyitottak volna- Ott vannak a vendég­látóipar ruhatáraiban, a fel­szolgálók soraiban. A modo­rukról, szolgálatkészségükről példát vehetne sok fiatal Szükség van rájuk. Eddigi életükben már meg­tették a magukét a társada­lomért. A megérdemelt pi­henés következhetne, de többségük továbbra is igény­li, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadalmi vérkeringéséből. Ma az 55—65 évesek biológiailag is sokkal fi­atalabbak apáiknál, nagyapá­iknál. Állíthatjuk: harmadik virágzásukat élik. Lelassult az öregedés folyamata, s eb­ben az életkörülmények is közrejátszanak. Éveik magas 6záma ellenére a nyugdíja­sok nagy része testi és szelle­mi egészségnek örvend, tele akarat- és életerővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudomá­nyos és társadalmi sikereket érnek el. Életüknek hatvan éven túl is a munka ad tar­talmat. Jó hatással vannak a munkahelyi légkörre, szak­mai tudásuk növeli tekinté­lyüket a fiatalok körében- Sőt, versengésre késztetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapasztalatukat veszendőbe hagyni. Segíteni akarásukat pazarlás lenne mellőzni. Annál is inkább, hisz nem titok: most és a jövőben is munkaerőforrása­inkat erősen befolyásolja a várhatóan bekövetkező mér, sékelt demográfiai apály. Az ipar. a mezőgazdaság fejlesz­tését, a termelésnövelést nem lehet mindenütt kizárólago­san a termelékenység foko­zásával — gépesítéssel, szer­vezéssel — megoldani. Az egészségügyi és oktatási rend­szerünk létszámgondjairól nem is beszélve! HA VALAKI kezébe veszi a közelmúltban megjelent statisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég három adatot kikeresnie: jelenleg az ország népességszáma 10 millió 671 ezer- Munkaválla­lási korú 6 millió 364 ezer (ennek 76,1 százaléka aktív kereső), azonban ez az arány éppen a demográfiai változá­sok miatt csökkenni fog. Egy­millió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánkban, a lakosság 18-1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodás­ban az aktív nyugdíjasokra lehet számítani. A munkahe­lyek kollektívái a megmond­hatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetetlenek. Tehát az évente ledolgozható, engedélyezett munkaórájuk nem holmi átmeneti szokta­tás, álhumanizmus- hogy ne érezzék, aki nem dolgozik a társadalom peremére kerül, feleslegessé válik. Nagyon is hasznos tagjai a társadalom­nak — tisztelet- megbecsülés, elismerés övezze őket! MA IGAZÁN találó — ■nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az arany- igazságot magában hordozó közmondás: Jó az öreg a ház­nál­Horváth Anita Műszaki­tudományos kapcsolatok A hivatás vonzásában T” alán nem bántok felesle- gesen érzékenységet — Igazán nem áll szándékom­ban —, ha azt írom, hogy amikor a rétsági járási hiva­tal titkárságán megpillantot­tam dr. Seereiner Imrét, ar­ra gondoltam, a hivatal egyik ügyfelével, vagy az itt dolgo­zók rokonával, ismerősével állok szemben. Miért fontos ez? Valljuk meg, nem túl gyakori eset- hogy friss dip­lomás építész, népművelő, jo­gász, orvos az egyetemről egyenesen a tanácshoz men­jen alkalmazásba. Akiről szó van- a ritkaságszámba menő kevesek közé tartozik. Egye­nesen az egyetemről érkezett a rétsági járási hivatalba. Végzettsége: jogász­Ha röviden össze kellene foglalni, miért vált ki külö­nös érdeklődést dr. Seereiner Imre személye a tanácsokat járó újságírónál, első helyen a megváltozott helyzetet em­lítem. Valamikor nagy vonz­erőt jelentett, ha valaki előtt nyitva állt a lehetőség, hogy az elöljáróságon, vagy a ta­nácsnál tisztviselő lehetett. Ma, régi tanácsi dolgozók mondják: nehéz a tanácsi ap­parátusba megfelelő képzett­ségű szakembert találni. Ügy is fogalmaznak azok, akik is­merik ezt a hivatást, hogy a tanácsi dolgozókra fokozott politikai, fegyelmi, anyagi- és büntetőjogi felelősség hárul. Gondolná-e valaki, hogy az államigazgatásban húszezer­nél több jogszabállyal kell dolgozni?! A magas, erőteljes fiatal­ember, feleségével együtt — gépkönyvelő ugyanitt — Pest­ről, pontosabban Budáról ér­kezett a járási székhelyre- De hogyan került ide? Piliscsabán született, 1951- ben- ott járt iskolába, majd beköltöztek a fővárosba, s a tanulást ott folytatta. A Há- mán Kató Gimnáziumban érettségizett, s egyszerre fel­vételizett a GELKA szerelő szakmunkástanuló-jelöltje- ként és az ELTE jogi karán. Sikerült mind a kettő, szak­munkásjelöltként fizikából kellett felvételi vizsgát tenni. A jogot, az egyetemet vá­lasztotta, s mivel előfelvételis volt, 11 hónapra Kalocsára bevonult tényleges szolgálat­ra. Szakaszvezetőként szerelt le, évfolyamtársakkal, s az­tán az egyetemi évek követ­keztek. A „keményebb” hely­zetekben már ott kiismerték egymást, az egyetemi években ez további előnyt jelentett a barátságban- Mi lett a többi­ekkel, azokkal akikkel együtt végzett? — Egyik évfolyamtársam került elsőként ide, Rétságra. Régen úgy mondták volna, ügyvédbojtárnak. Ma más­ként nevezik. Mindenesetre tőle hallottam először erről a lehetőségről. A feleségemmel három és fél éve ismerked­tem meg, amikor először ide érkeztünk, s a járási hivatal elnöke és helyettese fogadott bennünket, még nem voltunk házasok. A lakás valóban el­ső számú vonzerőt jelentett akkor- A hivatal vezetői el­mondták. mire számíthatok, milyen területen alkalmaz­nak. s azt is vázolták, milyen távolabbi lehetőségeink lesz­nek itt a hivatalnál. Nagyon megnyugtató volt számunkra az a beszélgetés. Másként lát­tuk a hivatalt is, amikor visszautaztunk. A hivatal tanácsi lakással segítette a fiatalokat. A há­zasságnak így nem volt aka­dálya. S nincs is abban sem­mi kivetnivaló- hogy először a lakás lehetősége raga-^a meg a fiatal jogászt- Ázótn persze — nem történt ez olyan régen, mindössze de­cember óta do1 gozik itt — más távlatok is megnyíltak. Megismerte a tanácsi mun­ka színeit, változatosságát, érdekességét. Mindazt- amiről mi, „hivatalon kívüli” állam­polgárok gyakran néhány, ko­rábbi tapasztalat alapján, csupa rosszat feltételeztünk. Milyen hát, fiatal szemmel ez a munka? Hivatás-e, vagy valami más, szakma, vagy csu­pán kereseti lehetőség? — A járási hivatal szabály­sértési ügyekkel foglalkozó egységénél kezdtem a mun­kát. Rétságon, a szabálysér­tési ügyek községi szinten ke­rülnek elbírálásra, döntést is ott hoznak. A járásnál már csak a ,-másodfokú”, tehát a fellebbezett esetekben folyik vizsgálat- Mi, a szabálysér­tőkkel nem is találkozunk, az ügyiratok intézése azonban nyomon követhető a törvé­nyesség oldaláról. Ez a fel­adatunk. Feltűnően kevés üggyel kellett foglalkoznunk, s azok is mind megalapozot­tak voltak. Ide kívánkozó adat, hogy a tanácsi határozatok, rendele­tek és ügyintézések meglehe­tősen nagyszámú eseteit te­kintve. évente mindössze két- három százalék a fellebezésre kerülő ügy, s egyetlen száza­lékot tesz ki az úgynevezett közigazgatási „selejt”. Kevés iparág mondhatja el ugyan­ezt magáról. — Mi jellemzi a tanácsi munkát? — kérdez vissza dr. Seereiner Imre. — Elsősorban a nagyfokú felelősség, az ál­landó készenlét, s az inten­zitás. Az, hogy például jelen­legi munkakörömben, a tit­kárságon is számos olyan szervezési feladatot látunk el a kollégákkal, ami gyakran jár együtt vidéki kijárások­kal, munkaidőn túli tevé­kenységgel. Persze a többlet- munkát itt is jutalmazzák. p1 elesége a pénzügyi fő­’ iskolán tanul tovább. A fiatal jogász férfiak társasá­gában dolgozik a titkárságon. „Nagyon jó kollektíva a mi­énk. Tiszta, világos, egyenes­beszédhez szokott, tapasztalt társaság, akiktől sokat lehet tanulni. Akik azonnal és ke­reken véleményt mondanak- S éppen ez benne a jó, a megnyugtató”. A sokak által nem ismert jó lehetőség, a tanácsi hiva­tás, a fiatal jogász és felesé­ge számára mindennapos valóság. T. Pataki László A KGST tagországai eddig több mint 70 műszaki-tudo­mányos együttműködési egyez­ményt, illetve szerződést kö­töttek egymással. 1971 és 1975 között 2400 tudományos témát dolgoztak fel közösen a KGST- országok kutatói kétoldalú és 700-at többoldalú megállapodá­sok alapján. A legnagyobb tu­dományos potenciál a KGST- ben a Szovjetunióé. A szov­jet állam tudományos intéz­ményei öt év alatt csaknem 68 000 tudományos dokumen­tációit bocsátottak a KGST-or- szágok rendelkezésére. Ezek­nek több mint a fele beruhá­zásokra, gépgyártásra vonatko­zott. Ugyanakkor a többi KGST-ország 31 000 ilyen do­kumentációt bocsátott szovjet partnerei rendelkezésére. A nemzetközi tudóscsere is je­lentős: az elmúlt 25 évben 246 300 tudós és szakember járt a Szovjetunióban a KGST- országokból, míg a szovjet szakemberek közül 114 200 töl­tött rövidebb-hosszabb időt szocialista országokban. Közös kutatásokat folytat­nak a legkülönbözőbb tudo­mányágakban, például a geo­lógiában, az űrkutatásban. A tagországok ezer geoló­gusa dolgozik különféle föld­tani témákon. A geotermikus nemzetközi kutatócsoport tér­képeket készített a hőáramla­tokról, a hőmérsékletről. Az atlaszok nemcsak a további föld-dinamikai kutatásoknál, hanem egyes energiagazdálko­dási kérdések gyakorlati meg­oldásánál is hasznosíthatóak. kj - J Falun át, a telep felé... 'É’lményszámba menő volt ■*-* újra találkozni Gecse Ferenccel azért, mert az el­múlt esztendőben, amikor Bal­ia doktor társaságában várat­lanul a szarvasmarhatelepekre mentünk, egészen más maga­tartást tanúsított mint most Akkor nyugtalan volt, a te­kintete is borongós. Haragosan belenyúlt a kazalba és hirte­len mozdulattal kitépett ab­ból egy marék szénát, meg­szagolta, aztán az állatorvos elé tartotta: — Szagolja meg, penészes, nem jószágnak való... Az történt ugyanis, hogy Homokterenyén a tsz vezetői Gecsét a tehenészeti telepre irányították azzal a feladat­tal, hogy mint brigadéros fog­ja össze az ott dolgozó em­bereket, és javítsanak valamit a tejtermelés színvonalán. Ostoróczki József, a tsz fő- agronómusa részéről alaposan átgondolt tudatosság volt eb­ben az intézkedésben. Gecse Ferenc nagyon lelkiismeretes régi gazdaember. Bányászcsa­ládból lett földművelő, mert szerette a földet mindég. Ala­pítója is lett a tsz-nek, soká­ig vezetőségi tagja, ellenőrzési bizottság elnöke, tehát tekin­télyes ember mindenképpen. Aztán amire legfőképpen ala­poztak a tsz-vezetők: az alap­szervezet pártcsoportbizalmi- ja is. Amikor a tsz vezetői kidolgozták a tejtermelési el­gondolásukat, rá mint kulcs­emberre építettek és nyíltan megmondták neki, elsősorban Bodor József, a pártbizottság titkára, hogy mint párttagra számítanak őrá a munkában. Ennyi elég volt Gecsének, hogy megértse nem játékról van szó, hanem kemény mun­káról, amellyel bizonyítania kell a tsz életrevalóságát. Amikor az állatorvos meglá­togatta, akkor Gecse Ferenc mindezekkel már tisztában volt és éppen a tehetetlenség bőszítette. mert hogyan emel­jék a fejési átlagot, ha egy­szer ilven penészes takar­mánnyal etetik a jószágot. Ma túl mindenen, derült egyet. — Volt ott annyi baj, hogy «ni győztük a fejünket kap- «^ni.. . A dolog lényeg lett, hogy minden gondon keresztül- küzdve magukat a megye egyik legjobb fejési átlagának elérését ünnepelhették az el­múlt év végén és kaptak is nagy összegű állami támogat tást. A beszélgetésünk során Gecse elemében volt. Pedig maga mögött tudhatta már a hajnali kelést, tíz kilométer motorozást a telepre meg vissza, majd a telepen elvég­zett munkát, amely számára mindég a legfontosabb. De előtte volt olyan sok borulás, utána meg egy olyan gyönyö­rűen derűs nap, hogy a Bár- na patak vize szikra módjá­ra szórta vissza a napsugara­kat. Az udvaron rajta kívül még a két Gecse, a fia és unokája, mindketten szabad­naposak, egyikük éjszakás, a másikuk az iskolai szünetet élvezte és az Egresdin, az if­jabb Gecse portáján a ház mögötti omladék elé kőfalat készülnek húzni. A kővel ra­kott talicskával útnak indí­totta a fiatalokat Gecse Fe­renc azzal, hogy utánuk kere­kezik, majd magyarázkodott: — A falusi háznál mindig van tennivaló — nem sürge­tésként, mert hozzátette —, de azért csak beszéljük meg... Pohár, meg innivaló után is nézett, ahogyan illik a palóc ember háza táján. Anyjára is tekintett, aki betegeskedik. Éppen akkor ment el a ház­ból az egészségügyi ember, egy injekciót adott az öreg­asszonynak. Így mindent ma­ga rendbe rakva, mivel a fe­lesége bevásárláson volt, he­lyet foglalt és feltekintett. Ak­kor láttam milyen barnaképű ember és sima az arcbőre, a szeme meg yillog. Telített az életerőtől, pedig sokat dolgo­zik. Annyi szabadságot enged meg magának, hogy ha kija­vult az idő, egy-egy vasárnap délelőtt elviteti magát a fia autójával valamelyik meleg fürdőre. Jólesik csontjainak a gyógyvíz. De délután már otthon van, mert az állatgon­dozónak éjjel is, meg nappal is, ünnepen és hétköznapon a jószág mellett a helye. Fel­nézett, jelezvén, hogy mon­danivalója van. — Na, ide figyeljen. Sok minden történt az utolsó ta­lálkozásunk óta... És sorjába rakta a történe­teket. Ezek közül a legérde­kesebb, hogy kiverekedték a fejőgulyások között, mindenki egyénileg bizonyítsa mit tud a fejés terén. Addig ugyanis, ezt nem mérték külön-külön. Aztán a takarmányozás, a tehenek nyugalmának a meg­teremtése, és jött a siker. Egy kicsit pergős Gecse beszéde,' akár a mozgása- Nagyon beled­éi te magát: — Mert azért ne higgye senki, hogy a mi gazdaságunk! elvetnivaló — a mutató uj­ját figyelmeztetésre emelte. Ez nem is lehet vita tárgya.' De látszott, hogy sok min­dent tudna még mondani,' csak visszatartja magát. Ott volt a szemében, hogy majd lesznek még nálánál illetéke­sebbek erről beszélni, ha an­nak eljön az ideje. De, hogy valami meglepetést tartogató nak, az kiérződött Gecse Fe­renc minden szavából, mozdu­latából. Azután kezdte mon­dani, hogy tulajdonképpen S már nem a tehenészeti tele­pen, hanem a hizlalón dolgo­zik. Ott is most adtak le el­sőosztályú állatokat a kereske-' dőknek. Határozott volt. — Ahol rend van, ott siker is van, nem igaz? Azt a telepet akárki meg­nézheti. Egy szép erdős völgy­ben van. Patikai rend minde­nütt. Pedig még az elején vannak a dolognak, a tavaszi nagytakarítás most kezdődött el. Gereblyézik a gazt és ége­tik, szép gyepes park fogja körül az épületet. Azt is rend­be teszik, aztán következik a meszelés. Oda, a vaskapun ke­resztül senki más, csak az il­letékes léphet be. — Ott rendnek kell lenni; ott mindenkinek feladata van — mondja felelősségtudattal arcán Gecse Ferenc. Szó szerint így van. Talál­koztam később Gyurcsák Ist­ván délelőttös gondozóval.' Szinte szóról .szóra megismé­telte, amit Gecse mondott, te­hát megbeszélték a tennivaló­kat. Behívott, hogy nézzem meg a jószágokat. Mondhatom, gyönyörűek. Látszik, hogy raj­tuk az ember szeme. Az egyik virgonc jószág akkor délelőtt is kiakaszkodott a jászol elől és futkározott a nagy istálló­ban. De csak addig, amíg Gyurcsák nem fogta meg és kötötte vissza. LT ésőbb, amikor Homokte­AV renyén átmentem, még láttam Gecse Ferencet a fia házánál, a falat rakta. Délu­tán a motoron száguldott át a falun, a telep felé. Bobál Gyula NÓCRAp — 1978. április 16., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom