Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Az oktatástechnika „MEKKÁJA” Szatmári Béta kiállítása Szegeden Üj tudományos központ Veszprémben Üj épület, új tudományos központ magasodik Veszprém központjában, amelyen több neves intézmény osztozik. Ezek közül a legkevésbé ismert az Országos Oktatás- technikai Központ. Üj intézményről van szó, melyet az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat nyomán hívtak életre- az iskolai munka hatékonyságának javítására. A központ eddig is Veszprémben működött, új épület átadásával azonban megsokszorozódtak a lehetőségeiFő feladata, hogy segítsen behozni azt a lemaradást, amely hazánkban az oktatás- technika, -technológia területéin a legutóbbi évekig tapasztalható volt. Hogy a központi szervek ezt milyen fontosnak tartják- azt bizonyítja, hogy az első öt évre 210 millió forintot adtak az Intézmény működéséhez, amit az ENSZ másfél millió dollárral egészített ki. Mindezért azt várják, hogy az oktatástechnikai központ vegyen részt a közneveléssel kapcsolatos tudományos főirány kutatásaiban, az oktatástechnikai képzésben és továbbképzésben, audiovizuális ismerethordozók — könyvek- munkafüzetek, magnók, diák, film- és videofelvételek — készítésében, segítsen megteremteni az összhangot az oktatásban részt vevő intézmények, így a rádió, tévé, TANÉRT. Országos Pedagógiai Intézet és mások között. Az ENSZ szakosított kulturális szervezete, az UNESCO a fejlődő országok szakembereinek képzésébe, s a nemzetközi tapasztalatcserébe, munkamegosztásba kívánja bevonni az Országos Oktatástechnikai Központot Az intézményben mintegy 120 munkatárs —. pedagógusok. mérnökök, könyvtárosok — közösen tevékenykedik. A munkához a tárgyi feltételek maximálisan rendelkezésre állnak* A vezető világcégek gyáraiból — az ENSZ segítségével előállítási áron — szállították ide a tévéstúdiókat, vágó- és keverőasztalokat, a filmgyártás, szinkronizálás, nyomtatás valamennyi kellékét Az ismerethordozókat összegyűjtő médiatárban a legkülönbözőbb nyelveken áll rendeke- zésre a nemzetközi pedagógiai szakirodalom, melynek sokszorosítása házon belül igen gyorsan megoldható. A tapasztalatok szerzése és az oktatástechnikai ismeretek elterjesztése érdekében a központ mindenekelőtt a pedagógusképző intézményekkel épített ki gyümölcsöző kapcsolatot. Ezekhez saját eszközeiket helyezték ki. amelyek ott egyaránt segítik a gyakorlati oktatást és a leendő pedagógusok szemléletének formálását Ágazati szinten azonban kapcsolata van az OOK-nak minden olyan területtel, ahol oktatás folyik, így segítséget nyújtanak az orvosok, mérnökök, s más szakemberek képzéséhez is. A gyakorló szakemberek ugyancsak állandó vendégei a modem székháznak. S nincs hét. hogy ne érkezne néhány külföldi delegáció az itt folyó munka tanulmányozására. Széles körűek a nemzetközi kapcsolatok- s az intézmény fejlesztése a baráti országokkal szoros összhangban zajlik. Különösen jó az együttműködés a szovjet és az NDK-beli tudományos akadémia taneszközfejlesztő intézetével, 1980- ra azonban valamennyi szocialista országgal konkrét együttműködést alakít ki az oktatástechnikai központ. Van persze ezzel kapcsolatban hazai tennivaló is: itt dolgozták ki például a nemzetiségi iskolák számára készülő valamennyi német, délszláv, szlovák, román nyelvű szemléltetőeszközt. Jó a kapcsolat a nyugati szakemberekkel is* s különösen fontosnak tartják az intézmény vezetői- hogy a lehető leggyorsabban hozzájussanak a kinti eredményekhez. Semmit sem akarnak újra felfedezni, amire már valahol rájöttek. S, hogy ez a szándék kölcsönös, azt nemrég egy svéd szakember fejtette ki, amikor egyebek között azt mondta, hogy a veszprémi központ rövidesen az oktatástechnika Mekkája lesz Kelet-Európábán. Ami talán ennél is fontosabb: az itt folyó tudományos tevékenység máris éreztetni kezdi hatását a gyakorlatban. A szakemberek megállapítása szerint sokat javult az iskolákban dolgozó pedagógusok szemléletegyakrabban használják az egyre jobb minőségű ismerethordozókat- Ez hozzájárul az egyes oktatási intézmények közötti színvonalkülönbség eltüntetéséhez, a hatékonyabb iskolai munkához, egyszóval, műveltebb emberfők kineveléséhez. Cz. J« A Salgótarjánban élő Szatmári Béla építész-képzőművész kiállítása február 5-tól március 31-ig várja az érdeklődőket Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum képtárában. A tárlaton művész-közönség találkozót tartottak február 25-én, ahol Szatmári Béla találkozott szegedi építészekkel, képzőművészekkel, s az érdeklődő közönséggel. A találkozón, melyet Trogmayer Ottó, a Csongrád megyei múzeumok igazgatója vezetett be, több mint kétszázan vettek részt. A kialakult beszélgetés során elsősorban az építészet és képzőművészet kapcsolatáról, és az esztétikai környezetalakítás fontosságáról volt szó. Felvételeink a kiállítás műtárgyaiból mutatnak be néhányat. Belső spirál (Ragasztottüveg- plasztika) Regényrészlet, Módosítással Mostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát, a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így: Taxi (részlet a régi regényből:) „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, kövesse az előtte haladó gépkocsit”. (Mai formában:) „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222-222-őt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxivállalat, hogy bár, megdrágult a taxi, most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használhfssák az autót”. Még egy kávéház (Regény- részlet) „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, Hz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra”. Ma : -A pincér öt eszpresz- szóvendég közé hetediknek beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kezében a dupláját, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Káz- mér újságját, mert kíváncsi volt a lottóhúzásra”. Gardedám. (Regényrészlet) „Nusit, mint mindig, ezúttal is Jolán néni kísérte a színházba”. Ma: „Nusi kétnapos csónakkirándulásra mert Ferivel, azután egész nyáron vele ment weekendre”. Csengő a moziban. (Regényrészlet): „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorogatta, gyorsan arrébb húzódott”. Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves feleségével. Tizenegy óra felé járt, az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt”. A mindenes. (Regényrészlet) „Mari takarított, mosott, főzött, és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kapta ajándékba”. Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi, de még szép nercbundát kapott. Megígérték neki, hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza”. Palásti László Belső mozgás (Zománcüveg-kompozíció) AUŰIÁSZ ISTÁLLÓM Kávéház (részlet a regényből:) „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelműség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Azután kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a pálinka csak harminchat fillérbe került.” (Mai formában:) „Elek meg- ltta a cseresznyepálinkát, pénzt dobott az asztalra, és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette, a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem öt forint, hanem tizenkettő.” Hídpénz: „Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt. hogy a Lánchíd pesti oldalán bedobja a hídpénzt a perselybe”. (Mai formában:) „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel karanyarodott rá a .Láncúidra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint”. árom zuhanyrózsából dől a víz, pára száll a levegőben. Fénylenek az inas férfitestek. Bőrükön sikamlósán ömlik a hab; élvezettel áztatják az arcukat egyenest a zuhany felé fordítva. B. — zömök, rendkívül izmos — észrevétlenül habot ken K. gondosan szárazon hagyott hajára. A többiek idétlenül vihogni kezdenek, K. mit sem sejtve kiballag a zuhanyzóból. A vihogás tetőfokra csap, elüL Űjabb fiatalember érkezik, F. Magas, jó alakú. Arca szabályos, férfias. Bosszankodni látszik. Korholó hanggal vág a többi közé. — Az a pár darab ezres mindenkinek jól jönne, beszállni meg senki nem akar! Feléje néznek. Haja csapzott; lábán még ott a vörös salak, ■■ elkülönülve a zokni helyének hivalkodó fehérségétől. — Mibe kell beszállni? — kérdezi G., ahogy kiveszi fejét a rázúduló víz alól. Harminc év körüli vaskos ember. — A vasárnapi meccsbe — közli F. G.-vel. G. elcsodálkozik. — Minek? — Minek!... A végin akarsz elesni a pontpénztől?! Fürödnek tovább. Csöndesebbek, mint előbb. B. véget vet a habbal való manipulációnak. M. szappant nyújt F. felé. — Mennyivel kéne beugrani? F. elveszi a szappant, dörzsölni kezdi szőrös mellén. — öt kiló koponyánkint elég lesz — arcát lehunyt szemmel a záporozó víz felé fordítja. M. kiáll a zuhany alól, karba fonja kezét. A többiek figyelnek csöndben. — Ki intézi el? — Holnap megyünk Cilával. — Kocsi? — Van. Zsigulija ugorjunk át. Elég, lesz, ha öt—hat játékossal beszélünk. A töméntelen habos víz pezsgésbe kezd a lefolyó környékén, s apró örvényt kavarva tűnik el a csőben. — Hogy-hogy nem akarnak beszállni? Ki nem akar? — kérdi M. Közben széles mozdulatokkal törli magát. — Hát látod, hogy mindenki csak a vállát vonogat- ja. — Dehogy vonogatja! Be fog ebbe szállni mindenki. G. beleerŐ6Ít: — Be, persze. — Még jó hogy. Persze — többen is mondják. Cs. halkan megszólal: — Most nincs nálam pénz. — Holnap Is jó. Akinek nincs itt, holnap reggel az irodába hozza, vagy küldje! ban Is benne van. Majd kiszámolom én ezt... Hat pontból én is kimaradtam, mert kiállítottak. Szállingózni kezdenek az öltöző felé lassan, sorban. Ketten vannak az öltözőben. Csönd. N. — egészen fiatal, játékos — ül 'a pádon, cipőjét fűzi. J. bácsi, a szertáros a másik oldalon áll karba tett kézzel. A középen húzódó asztal tele tornacipőkkel, átizzadt mezekkel, zoknikkal, nedves törülközőkkel. — Hallom, ezek megint meg akarják venni a meccset. N. föláll, a tükörhöz lép, fésülködni kezd. — Milyen meccset? — Ne tetesse mán magát! Mintha nem tudná.. N. szótlanul fésülködik. — Ha nem adtunk volna el annyi meccset.. most nem kéne megvenni. r N. rábóllnt: 1 — Hát igen... — Mert nincs edzőjük ne-; kik, az itt a baj! — Dehogyis nincs! J. bácsi kivonja karjait mindkettővel legyint. — Semmi ez! Nem edző! N. leteszi a fésűt szembefordul J.-vel. — Miért? — Ettől nem félnek. — Gondolja? — Mé’, maga tán fél tőle? mmm elneveti magát. Nyúl a IV táskájáért. Leakasztja w a fogasról a vállszíjon lógó bőrtáskát. — A Herak volt az igazi! A Herak László! Az az első nap kivágta innét a szemeteket. — Na, viszlát, Pista bá’ —■ köszön el N. az öregtől. J. bácsi utánakiált: — Jó éccakát! — Aztán hozzáteszi jó hangosan: — Én bizony nem hiszem, hogy valaha még lesz egy olyan edző, mint a Herak. — Aztán majd lebontjuk százalékra a beugrót — — Kit ismertek? mondja G. —, mert aki csak — Délelőtt beszéltem tele- tíz pontban van benne, az ionon a Soltésszal, a csapat- kevesebbet kell hogy fizes- kapitánnyal. Mondta, hogy sen, mint aki negyven; pontMolnár Pál NÖCRÁD — 1978. március 12., vasárnap 9