Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

Társadalmi fórumokon

A ci®ánysáq helyzetéről

Megyeszerte fokozott figyelem középpontjában áll a cigánylakosság. A cigánylakta települések, járások, városok vöröskeresztes szervezetei és a helyi tanácsok együttműködve szervezték a cigányanké- tokat, Balassagyarmaton pedig, nagy társadalmi fórumon, a járás cigánylakosságának képviselői találkoztak, s vitatták meg a legfontosabb problémákat, tennivalókat.

A figyelem most fokozu.., ez azonban nem a folytonosság hiányából, sokkal inkább a változtatni szándékozás akaratából következik. A megyei tanács, a megyei Vöröskereszt nem először készülődik arra, hogy a cigánylakosság helyzetét felmérve, a legközelebbi feladatokat kijelölje. Az utóbbi két évtizedben jó néhány alkalommal volt hasonló méretű, s igényű társadalmi megmozdulás. Mert a mostani sem tekinthető másnak, mint széles körű, felelős társadalmi megmozdulásnak. A balassagyarmati cigányankéton, amelyen a járás, a város képviseletében jelen voltak a köz- igazgatás, a politikai, társadalmi szervek vezetőin kívül az egészségügy, a közbiztonság, az igazságszolgáltatás, az oktatás és közművelődés helyi vezetői is. Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára így foglalta össze B mostani szándékot:

— A Vöröskereszt ötödik kongresszusán határoztuk el, hogy a közvetlen találkozások, ankétok, fórumok útján eljutunk a társadalomban ma még nehéz körülmények között élő réteg, a cigányság mai gondjaihoz. Szeretnénk megismerni azokat, hogy a jövőben közös akarattal, együttes munkával segítsünk a bajokon, javítsunk fi cigányság helyzetén.

Más szóval, a tisztánlátás az (elsődleges cél. Az időközben elért kedvező változás is csak fgy ismerhető meg. S az is, ■miben mielőbb előbbre kell lépnünk. A megye járásai kökül a szécsényi járásban számolnak a legnagyobb arányú cigánylakossággal. Ott a lakosság 13 százaléka, az általános iskolás korú gyerekek 24 százaléka tartozik a cigányság körébe. A járás kilenc községét érintő öt cigányankét tapasztalatát összegezték azok, akik az ankéton, vagy azok egy részén jelen voltak. A legtöbb kérdés a tanácsokat érintő gondokat tartalmazta. Ebből is látható, érzékelhető, hogy a tanácsok szerepe a jövőben várhatóan tovább növekszik e fontos, s helyenként

bizonyos vonatkozásaiban súlyos társadalmi problémát illetően. Az egyik ilyen ankéton hallhattak a résztvevők a cigány munkásasszony lakásépítési kálváriájáról. Hiába akarja pénzzel is segíteni munkását a vállalat, ha az engedélyek, a jogszabályok egymáshoz kötöttsége bűvös kört von. S mert kulcsátadásra faluhelyen nem építenek lakást, s a cigányasszony nem talál építőkapacitást, nem születik meg a tanácsi engedély, nem kaphatja meg a vállalat segítségét. Az ügy három éve húzódik! Nyilvánvaló, a kört valahol, valakinek meg kell szakítani. Hogy előremozduljanak a hozzá hasonló ügyek. A mikéntet a legilletékesebbeknek kell megtalálniuk.

A megyei tanács végrehajtó

bizottsága a jövő hónapban tűzi napirendre a cigánylakosság helyzetét. Az eddig megtartott ankétok és a gyarmati fórum, amely ebben a sorban az egyik leginkább kiemelkedő eseménynek számított, hiszen egy egész járás cigányságának gondiával-bajával foglalkozott, remélhetőleg hűen tükrözik azt a valóságot, amelynek megváltoztatásában szeretnénk előbbre lépni a közeli jövőben.

A balassagyarmati ankéton a járás 26 érintett településének, s ezen belül nyolc cigánytelepének képviseletében tekintélyes számban jelentek meg a cigány lakosok. A telepiek; a hugyagi, szügyi, mohorai, becskei, galgagutai, drégelypalánki, dejtári és pataki cigányok- De ott voltak — csakúgy mint a szécsényi járási ankétokon is — a közigazgatás, a társadalmi és tömegszervezetek, az OTP, az egészségügy, az oktatás szakemberei is. A fórumon elhangzott kérdések 304 család, 1466 cigánylakos gondjaira irányították a figyelmet. Az ankétok és fórumok tapasztalatainak összesítése és a megyei tanács vb elé terjesztése ugyan a közeli jövő feladata, néhány gondolat azonban már most ide kívánkozik.

A szécsényi ankétsorozat tapasztalataira is gondolva a téma egyik megyei ismerője azt mondta: — Nem csupán a cigányság, hanem a közigazgatás, a különféle szervezetek, intézmények vezetői számára is hasznos információcsere volt a találkozássorozat.

A balassagyarmati fórum kérdései között ilyenekkel találkoztunk: köteles-e a tanács a telepekhez utat építtetni, azokat megfelelő vízminőségű kúttal, más szociális létesítménnyel ellátni? A válaszban szó esett arról a tanácsi érvről, amely távlatilag foglalkozik a telepek sorsával — a telepek megszüntetése a cél—, fejlesztésükre nem'áldozhatnak külön. Nem más kérdés azonban, hogy addig is egészséges ivóvízzel kell ellátni az ott élőket, s más átmeneti intézkedések is szükségesnek látszanak. Sokan foglalkoztak a cigány származású gyerekek iskolai helyzetével. A cigányszülők felelősségét hangsúlyozták, s hogy a kedvezményeket —y napközi otthon, étkeztetés, iskolaszerek — igénybe kell venni! De hát itt is csupán az igények felkeltésénél tartunk.

Érdekes, hogy a cigányfolklór mentése is a fórum kérdései között szerepelt A szügyi cigányzenekart említették jó példának. A zenekar kíséri a népi táncosok együttesét. Hasonló együttesek megalakítását, ha igény van rá, a helyi tanácsok kötelező érvénynyel kell, hogy támogassák. Van-e lehetőség az ingyenes telkek igénylésére, hogyan lehet lakást vásárolni, miként segíthetné az eddiginél is hatékonyabban az OTP és a tanácsi műszaki ellenőr a cigányok lakásvásárlását? A cigány munkavállalók munkahelyi beilleszkedésének elősegítését számos formában tárgyalták a fórumon. Az egyik legjelesebb megyei példa éppen Balassagyarmaton, a városgazdálkodási vállalatnál győz meg arról, hogy következetesen, eredményesen lehet ezzel a nehéz kérdéssel foglalkozni. A vállalat igazgatója a fórumon ismertette, hogy a 380 dolgozó közül 61 a cigány származású. Közülük nem egy párttag, szakszervezeti bizalmi. Keresetük, bizonyos munkahelyeken eléri, sőt, meg is haladja a négyezer forintot. A szakmai előmenetel azonban az általános képzettséggel van összefüggésben, s természetes az is. hogy a vállalatok a képzettebb, tanultabb munkást veszik fel. Az indokolatlan megkülönböztetéshez azonban senkinek sincs joga — hangsúlyozták a főrum válaszadói.

A legfőbb' tapasztalat fgy

összegezhető: gyakorlati előrelépésre, további helyzetjavításra, a cigány- és a nem ci- gánv lakosság szemléletváltoztatására van szükség a folyamatos fejlődés érdekében.

T. Pataki László

Üj kazánok. Nemrég készfiit el az OBV salgótarjáni gyárában két új gáztüzelésű kazán. Ezek egyikét a napokban adták át, a másik jelenleg próbaüzemei. A korszerű, köny- nyen és tisztán kezelhető kazánok egy régi, szénfűtésű mozdonyt váltottak fel. Teljesítményük óránként 9 tonna gőz, ötszöröse a korábbinak. A beruházás értéke összesen 12 és fél millió forint. Képünkön Kocsis István fűtő — végképp búcsút véve a szencslapáttól ■— vezérlőpulton ellenőrzi a kazán működését. _ _ (kép: molnár).

H

alkan beszélt, a gondolataiban kutatva. Hirtelen feltekintett, mély barna szemeivel vizsgálta, vajon megértették-e, amit mondott? Finom voná- sú az arca, termete arányosan szép, mozgása kimért. Igyekezett rövid válaszokkal lezárni a beszélgetést hogy mielőbb túllegyen ezen az elfoglaltságon. Mentege- tődzött:

— Nem tudok én még sokat mondani.

De volt ebben a rejtett sietségben kötelességtudat. Fele sem múlott el a dél- előttnek, az iskolaszünet csengője még csupán egy alkalommal szólalt meg és neki osztályát magára hagyva most itt kell ülnie az igazgatóiban, a tanítástól elvonatkoztatott kérdésekre válaszolni. És ml történik addig az osztályban? Az igazgatónő megértő volt, helyettesítette e néhány percre. Bólintott: „Hiába, aki községi párttitkár!”

Néhány esztendeje csupán, hogy Szigeti Lászlóné, az acélgyári Misecsltoa család leány tagját, a ludámy halászi iskola igazgatóhelyettesét, párttitkámak választotta a párttagság. Döbrei Tamás, a községi pártvezetőség titkára mondta, hogy azért éppen őt mert a községben nagy tisztességnek örvend. A pártmunka iránti érdeklődése keltette fel a figyelmet reál — És én is nagyon jól ismerem. Engem szintén tanított történelemre.

A szakmunkásképzés korszerűsítéséről

SI- UC7MD Központi Bizottságának az

HZ fflMlíir oktatás fejlesztésével foglalkozó 1972. júniusi ülése megszabta a szakmunkásképzés korszerűsítésének feladatait iskolarendszerünk jelenlegi keretei között Azóta a különböző intézmények, oktatástervezéssel foglalkozó szakembereik számos javaslatot készítettek a szakmunkásképzés korszerűsítésére, fejlesztésére.

Milyen tényezők indokolják a szakmunkásképzés mai rendszerének megváltoztatását? Egyrészt az, hogy átalakulóban van a középfokú oktatás, erősödik a középiskola szakmai jellege. De átalakulóban van a szakmai képzés rendszere is, mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban. Fokozódik az igény a szélesebb alapozó ismereteket nyújtó képzés iránt, ugyanakkor nagyobb fontosságúvá válik az általános műveltség növelése is. Szükségessé vált a szakmai képzés idejének differenciált meghatározása, a szakmai oktatás többlépcsőssé tétele.

Az egyes munkakörök ellátásához nélkülözhetetlen speciális szakismeretek elsajáttítatá- sát mindjobban a munkahelyek, illetve az ún. posztgraduális (utófokozatos) képzés formái veszik át. A tudományos-technikai fejlődés dinamikája, a szakmunkaerő hiányából vagy átcsoportosításából adódó gondok sürgetik a munka melletti szakképzés szélesítését, s mind erőteljesebb a törekvés a második szakma megszerzésére.

A szakmunkásképzés távlatait — ha nem akarunk elszakadni a valóságtól — aszerint kell meghatározni, hogy a szakképzés fejlettsége összhangban legyen a gazdasági fejlettséggel. E törekvés hatása a mi oktatási rendszerünkben is tapasztalható* Az iskola- rendszerű szakmunkásképzésben folyamatosan áttérnek az egységes, a korábbinál magasabb általános műveltséget nyújtó oktatásra. A szakközépiskolák pedig az évtized végére két nagy csoportra különülnék. Az egyik csoportba a továbbra is középfokú szakképzést nyújtó srakok (építőipari, kereskedelmi, közgazdasági, művészet» stb.), a másikba az elméletigényes ipari és mezőgazdasági szakmákra (gépszerelő, villanyszerelő, rádió- és tv-műszerész, kertész stb.) kiképző iskolák tartoznak. Napirendre került a szakközépiskolai szakmunkásképzés folyamatos és fokozatos kiterjesztése.

A társadalomnak ma — és a közeli jövőben — az az érdeke, hogy erőteljesen és korszerűen segítse a szakmunkásképző iskolát alapfunkcióinak betöltésében. Nem kevésbé fontosak a helyes arányok a szakmai-gyakorlati, illetve az általános és természettudományos műveltséget nyújtó ismeretek között. Ezeknek a tartalma és mértéke egyrészt a gazdaság struktúrájának fokozatos átalakulása, másrészt a szakmunkás-utánpótlás mobilítási-átrétegződési sajátosságai következtében időről időre szükségszerűen változik.

E meggondolásokból kiindulva a szakmunkásképző iskola által közvetített általános műveltségi ismeretanyagot az általános társadalmi szükségletekhez, a szakmai és természettudományos ismeretanyagot pedig a tudományos »-műszaki fejlődés hosszabb távon áttekinthető távlataihoz kell igazítani. A gyakorlati képzés ismeretanyagának a termeléshez kell kötődnie, ahhoz a meghatározott munkakörhöz, helyesebben munkakörcsoporthoz, amelyet a tanuló szakmunkásként

az üzemben betölt, illetve pályafutása során potenciálisan betölthet.

A szakmunkásképzés társadalmi szerepe több irányú. Alapvető fontosságú feladata a termelésbe lépő szakmunkásnemzedék alkalmassá tétele arra, hogy — elegendő és megfelelő ismeretek birtokában — belépjen a munkamegosztás adott rendjébe. Ezzel együtt hozzá kell járulnia a munkásosztály vertikális mobilitásához szükséges társadalmi előfeltételek megteremtéséhez, más szóval ahhoz, hogy a munkások a további tanulás útján értelmiségivé, vezetővé válhassanak. Elő kell segítenie a képességek és készségek kibontakozását, a társadalomra nézve hasznos szocialista vonások kialakulását a tanuló személyiségében. A szakmunkásképzés kulturális és művelődési szerepe, valamint gazdasági feladatai ellentmondásba kerülhetnek egymással, ha a képzés fejlesztése során az oktatásnak ezt a hármas szerepét nem ismerik fel és az ebből adódó következtetéseket nem vonják le.

Bár a szakmunkásképző Iskola funkció- rendszerének kialakítása a szocialista átalakulás kezdeti időszakától fogva tudatosan megfogalmazott politikai célkitűzés volt, a funkciók komplex érvényesítése csak a hatvanas évek végén kezdődhetett meg. Így ez az iskolatípus, amely korábban szinte kizárólag szakképzési funkcióját teljesítette, most már részt vállalhatott más, nagy jelentőségű — oktatás- és ifjúságpolitikai — feladatok végrehajtásából is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az általános iskolai tanulmányaikat befejező fiatalok továbbtanulásának és munkássá válásának különböző útjai közül a legtömegesebb, a legjellemzőbb az iskola- rendszerű szakmunkásképzés. A munkásutánpótlás abszolút többsége az iskolarendszerű szakmunkásképzésből kerül ki.

A kedvező eredményekkel együtt kevésbé örvendetes jelenségek is tapasztalhatók. Az iskolarendszer mai merev szelektív mechanizmusa (gimnáziumba mennek a legjobbak, a közepesek lehetősége a szakközépiskola és a szakmunkásképzés), amely nem a rátermettség, a képesség, hanem szinte kizárólag a tanulmányi eredmény szerint csoportosít, hátráltatja a gyöngébbek felzárkózását.. Az iskolahálózat — bár komoly erőfeszítések történtek korszerűsítésére — a maga túlterhelt pedagógusaival, elavult épületeivel és gyakran korszerűtlen felszerelésével ugyancsak nem mindig alkalmas a hátrányok ki- egyenlítésére.

a

nprhflrính bármenn>rire elismeri és |JlSU(iyUyiU| tudomásul veszi azt az igényt, hogy az egyén felkészítésének igazodnia kell az objektív gazdasági struktúrához — tulajdonképpen sohasem mondhat le az egész ember művelésének igényéről. Még akkor sem, ha — tudjuk — a szakmunkásképzésben egyelőre koránt sincs megteremtve az általános műveltség és a szakmai képzés harmóniája. Valószínűleg még hosszú ideig feszülnek ellentmondások a szocialista ember- eszmény kialakításának követelményei, illetve a közvetlenebb társadalmi-gazdasági szükségletek kielégítését szolgáló tennivalók között. Ez az ellentmondás azonban a fejlődésnek szükségszerű velejárója.

Gál Róbert

Egyenes úton...

Többen vannak Ludányha- lásziban a fiatalok közül, akiket tanított Szigeti Lászlódé. Pedig még maga is a fiatalok közé tartozik. De munkája tekintélyt biztosít számára a községben. És az is, hogy a gyár világából indult a pedagógus pályára. Hozzátartozói is a párthoz tartozó emberek. Jó tanácsadója férje édesapja Siket Béla, aki maga is alapszervezeti titkár Ipolytamócon. És Szigeti László, a férje, aki gyári munkásból lett községi tanácselnök.

Az Iskola folyosója elcsendesült. Vége lett a szünetnek. Szigetiné arcára nyugtalanság ült. Azért talán, mert nem szereti, ha életét túlbecsülik? Elkomorodott az arca. Felkelt a fotelból:

— Bocsánat néhány percre, a gyerekek.

Amikor elment üres lett a szoba. A kályha morgott ér- zéktelenül. Tavaszi eső kopogott az ablakon.. Az Ipoly felől köd hömpölygött a párás világba tekintő falu felé. Amikor Szigetiné visz- szatért, már derültebb volt az arca. Feladattal látta el a gyerekeket. A pártmunkájáról beszélt, felélénkült arccal:

— Az első időben a nehézségeit láttam. Most a felelősségét is ennek a munkának.

Néhány esztendővel ezelőtt Várszegi Istvánt, a pedagógus párttitkárt községen kívüli feladattal bízták meg. Az ő helyére választották meg Szigeti Lászlónét. Az igazgatói szobában megelevenedtek az emlékek. A titkárválasztó taggyűlés. Igen az izgalomtól nem volt mentes. Erősen dobogott a szíve, amikor a tagság a helyeslő bólintás mellett felemelte megfáradt kezét. Mind a tizenhatan élteseb- bek már. Aztán az első vezetőségi ülés, a szótlanság fojtogató csendje. Hányszor, de hányszor felmerült a titkárasszony gondolatában: „Mi értelme az egésznek?” Felderült a tekintete.

— De ha elvállaltam, akkor csinálni kell.

Fiatal a pártmunkában, és kereste az utat, a számukra legmegfelelőbbet. Nem szólt erről, de Döbreiék tudták, hogy esténként elindult Halászától a Horkáig, házról házra, ismerkedni közelebbről az alapszervezet tagjaival. Szeles Istvánná az évtizedek óta párttagként dolgozó asszony, az szokta neki mondani: „Ne búsoljál lelkem, menni fog én is Így kezdtem...” Mindenütt, ahol járt, ha más nem egy biztató tekintet kísérte és egyre közelebb került a megoldást hoz. A vezetőségi titkár nem kis büszkeséggel mondta:

— A körzetben a legjobb pártépítési munkát végezte, a mi községi párttitkárunk.

Nem tartja magát illetékesnek ezt megítélni Szigeti Lászlóné. Tiltakozik is ellene:

— Ugyan, hogyan képzelhető egy embernek tulajdonítaná? No, nem.

Pedig igazság, hogy a megfáradt, tizenhat párttag mellé ma már kilenc fiatal sorakozik. Felélénkültek a vezetőségi ülések, pezsgő a párttaggyűlés, és ott vannak mindenütt a községben, ahol a lakosság dolgairól kell szólni. Üjra megszólalt az iskolai szünetet jelző csengő. A párttitikárasszony felkapta a tekintetét. Pedagógus lett. De gondolatai ott maradtak az alapszervezetben. Halk volt a hangja, elgondolkodtató:

— Mert tennivaló az tengernyi egy ilyen nagy községben.

Indult a tanterembe, hogy pedagógus legyen, aztán délután, amikor az iskola elcsendesül, indult pártmunkásként a községbe. S amikor estébe burkolózik a falu, hazatér, mint családanya, akire férje és fia vár szeretettel.

Bobál Gyula

PÓGRAD — 1978. nárcius 12* vasárnap 3

/