Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

Juhtenyésztéssel is foglalkoznak a drégelypalánki közös gazdaságban. A termelőszö­vetkezet akoljaiban 1500 anyajuhot tartanak, melyektől az idén 1800 kisbárány ellését várják. A fiatal bárányokra olasz és francia vevők várnak. Az első szállítmányt hús- vétra küldik. A 16—18 kilogrammos jószágok jó jövedelmet biztosítanak a drégelypa- lánkiaknak. A jövedelmezőség egyik feltétele a juhok minél nagyobb súlyának elérése takarékos takarmányozási feltételek mellett. A gazdaságos állattartás Terényi István brigád vezető irányításával folyik, míg Mestra Mihály és Styaszni István juhászok — képünkön — a bárányokat gondozzák. Munka közben Ahogy a bizalmi látja Mielőtt beszélgetésünket megkezdenénk, faggatózoin, ki is ez a Lehoczki Béla! Mond­ják, 1949-től, mióta megsze­rezte segédlevelét, dolgozik a ZIM salgótarjáni gyárában. Öntödei tmk-lakatos, több­szörös tulajdonosa a Kiváló dolgozó kitüntetésnek, s kez­dettől részt vesz a szocialista brígáómozgalomban. Vissza­mondom mindezt neki, s he­lyeslőig rábólint, de meg nem állja, hogy ki ne egé­szítse információnkat. — így van, amit rólam tud. Huszadik éve dolgozom egy helyen, ami, ugye, na bele­gondolunk egyben jelzi is: ezek után nem mennék más­hová dolgozni. Mert !01 ér­zem itt magam, csuda jól és olyanok a munkatársaim is, hogy nehéz lenne tőlük meg­válni. Meg... szeretem a munkám. örömöm telik benne. — Tudjuk, húsz éve szak- szervezeti bizalmi. Wem is olyan régen megnövelték jog­körüket. Több dologba szól­hatnak bele, de egyúttal önök­kel szemben is nagyobb kö­vetelményeket lehet támaszta­ni. — Igen. Fontos feladatunk a gazdasági célkitűzések is­merete, ennek megismertelé­se, s a végrehajtásukra va­ló ösztönzés. Mindinkább elő­térbe kerül termelést segítő tevékenységünk, ami íoKozot- tabb együttműködést igényel, munkatársaimmal és a közép­szintű vezetőkkel egyaránt. Persze, mindez nagyobb fele­lősséget követel tőlünk. Na­gyobb odafigyelést, közéle- tibbséget. Nem lehet mar azt tenni, mint mondjuk öt-tíz évvel ezelőtt, amikor mun­kánk fő hangsúlya szinte tel­jesen a tagdíjak beszedésére szorult. — Termelést segítő tevé­kenységünkről, a középszintű vezetőkkel való jobb kapcso­latukról beszélt. Elfogadja-e partnerének a művezető? — Régóta ismerjük egymást, de ez nem jelenti, hogy né­ha nem kerülünk összeütkö­zésbe, nem vitatkozunk Ez természetes állapot is, med lévén különböző típusú embe­rek, nem egyezhet meg minden esetben a véleményünk — mondjuk egy-egy dol­gozó munkájának megítélésé­ről, a bérfejlesztési elképzelé­sekről, a kitüntetésre ielier- gesztésekről. De mindent meg-. tárgyalunk, tiszta fejjel méT legelünk, s így feloldjuk a fe szültséget... És rátalálunk megoldásra. — Megnövekedet jogkörű gyakorlása nem okoz gon dot? — Eleinte bizony egyesek nek furcsa volt, hogy mos már egyes kérdések eldönti sénél is jelen voltunk, megmondtuk véleményünké De mint minden újhoz, íg ehhez is hozzászoknak a mű szaki vezetők és mi magunk meg bizalmicsopartom tag jai is. Hiszen világos: a de mokratikus jogkörök szélesi tése, hogy így mondjam mindkét fél egyazon céljainál elérését segíti elő. — Mit lát most a iegfonto sabb teendőnek? — Mindenkivel megertetn azt, hogy a jóléti alap - vaigy ahogyan mi fogaimazunl —, a béren kívüli juttacásol növelését csak úgy lehet biz tosítani, ha kitűzött gazdasá gi feladatainkat túlteljesítjük Ehhez pedig elengedhetetlenü szükséges, hogy mindenei tisz tában legyen az előtte állt teendőkkel, s azzal is: csak i pontos, minőségi, határidőre elvégzett munka a cél. A má sik a jól informáltságra vált törekvés; hogy csoportom tag­jai, de mások is, minden je­lentős, őket érdeklő döntés­ről, kérdésről, késedelem nél­kül tájékoztatót kapjanak Igaz, az utóbbi időben je­lentősen javult a munelvbi- zottság ez irányú tevékenysé­ge, de ... teljesen megelége­dettek még nem lehetünk. — Megnőtt a jogköre, dt a feladatai is... — Igen. A fentebb elmon­dottak mellett segítenem kell munkatársaim tanulását — jelenleg ketten járnak szak- középiskolába — és nát aí érdekvédelem... A bérek ala­kulásának szem előtt tartása, üdülési lehetőségek biztosítá­sa, segélyek elbírálása, s más kérésekben való intézke­dés, a tagdíjak beszedése mellett, mind-mind az én fel­adatom. — Nem fárasztja? — Nézze! Tagja vagyok a nagyvállalati bizalmiteslü- letnek is, az is elfoglal... És különben is: csinálnám immá­ron huszadik éve, ha kény­szerből tenném?! Molnár István A nagyétkű mikroba Mint ismeretes, a mikrobák világában' vannak olyan nagy- étkűek, amelyek nem undo­rodnak az olyan „vegetáriánus” étrendtől, mint a műanyag lámpaernyő, a műanyag zsák és a nyloning. A grazi egyetem tudósai több éven keresztül tanulmá­nyozták ezeket a „vegetáriá­nusokat”, és arra a következ­tetésre jutottak, hogy az ipar szolgálatába lehet őket állíta­ni. A mikrobák élettevékeny­sége következtében a nylon összetétele módosul, és ebből az új anyagból ipari módsze­rekkel tartós csomagolóanya­got lehet nyerni. A tudósok azt javasolták, hogy mikroorga­nizmusok segítségével dolgoz­zák fel a polimer hulladék­anyagot, amelyből jelenleg igen sok halmozódik fel a vá­rosi szeméttelepeken. Nem tudom, hogy száz mun­kás, dolgozó közül hányán válaszolnának igennel és hányán másféleképpen. Min­denesetre a Budapesti Finom- kötöttárugyár balassagyarmati gyárában a címben említett kérdésre kerestem a választ. Ha különbözőképpen közelí­tették is "meg az előbbi gon­dolatot, egy vonatkozásban mind a két beszélgetőpart­nerem véleménye egybehang­zó volt: érdemes... ★ Meglepődve, vagy talán kicsit furcsán nézett rám Szűcs Kálmánná, hogy olyat kérdezek tőle, ami nála ter­mészetes, magától értetődő dolog. Vajon miért? — Általános iskola elvég­zése után jöttem a gyárba. Megismertem a munkát, meg­tetszett, úgy döntöttem, hogy maradok. A szakmunkás-bizo­nyítványt is itt szereztem meg. Egyeseknek talán furcsa, de én nem tagadom: szeretek ide járni. A gombozó gépen dol­gozom. Szerintem érdemes becsületesen dolgozni, mert az előnyös nekem és a vállalat­nak is. Ezt a két érdeket ed­dig jól össze tudtam egyeztet­ni. Lehet, hogy más másként érzi, magyarázza, fogja fel, vagy közelíti meg mint én," de azt hiszem, a lényeg a fontos. Ez pedig a következő: az em­ber munka után nyugodtan induljon haza, ne kellien má­sok kérdő tekintete elől el­fordulni, ne érezzen lelkiisme- retfurdalást. Velem is elő­fordult, hogy hibát vétettem. Fenntaríolt hely Kubába Egy vándorzáizló története Kellemes vendég volt a postás a minap a salgótar­jáni Közgazdasági és Keres­kedelmi Szakközépiskolában. S bár nemigen sejtette, hogy a kézbesített levél mit tar­talmaz, mégis érezhette: vagy nagyon jó a hír, vagy... Az előbbi volt! Értesítés arról, hogy az iskola KlSZ-bizott- sága megkapta a KISZ kb Vörös Vándorzászlaját, és természetesen a velejáró ju­talmakat, egyebek között egy „férőhelyet” a kubai VIT-re. Kik kaphatják meg e ki­tüntetést? Azok a KlSZ-szer- vezetek, amelyek munkáju­kat több év óta kiemelkedő színvonalon, példamutatóan végzik. Együttműködői Sok mindent elárult Biha­ri Lajos igazgató a „Mivel segíti az iskolai vezetés a KISZ-szervezetet?” kérdésre adott válaszával. — Nem segíteni kell őket, hanem együttműködni ve­lük — mondotta magától ér­tetődően. — A diákok több mint fele bejáró, s ez nehe­zíti a munkánkat. Szükség van a KISZ-esek segítségére. Nagyon sok értelmes, hasz­nos kezdeményezést kaptunk és kapunk tőlük. Nagyra ér­tékeljük, hogy meglevő gond­jaink mellett ilyen jó ered­ményt tudnak felmutatni. — Munkájuk melyik terü­letét tartja kiemelkedően jó­nak? — Mozgalmi életük poli­tikai jellegét értékelem külö­nösen tartalmasnak. A vetél­kedőktől a kiállításokig, sze­mináriumokig a politikai képzés minden formáját al­kalmazzák. Dr. Kujbus Sándorné, az iskolai pártalapszervezet tit­kára is a KISZ-szervezet po­litikai munkáját említi első­ként. — De ez a diákok zöménél természetes igénnyé vált — fűzi hozzá, majd a pártirányí­tásra terelődik beszélgetésünk. — Évenként két alkalommal van napirenden a KISZ te­vékenysége. Természetesen (mint tanárok) nap mint nap találkozunk velük, megbeszél­jük, megvitatjuk az előttünk álló gondokat, feladatokat, s így frissen ismerjük elképze­léseiket, terveiket, illetve azok megvalósítását. Ez az élő kapcsolat lételeme a mun­kánknak. Rendezvények és szervezők Az alcímben feltüntetett két szó elválaszthatatlan. Mint ahogy rendezvények nincsenek szervezők nélkül, úgy szer­vezőnek nem nevezhető az, aki nem bizonyít sikeres ren­dezvényeken. — Említsen néhányat — kérem Gál Ildikó tanárnőt, pártösszekötőt és KlSZ-alap- szervezeti tagot. Alig győzöm feljegyezni. — Kercseglaposi emléktú­ra, vetélkedők, kiállítások, hulladékgyűjtés-akciók, sport- rendezvények ... és majd el­felejtem — veti közbe — nőtt a tanulmányi átlagunk is. Már ami a KISZ-eseket illeti. Ez nekünk különösen fontos eredmény, hiszen min­denekelőtt a tanulásban való helytállás a legfontosabb fel­adatunk. Pádár Éva, a KlSZ-bizott- ság titkára szintén oroszlán- részt vállalt a mozgalmi munkából. — Megérte — mondja jól­eső elégedettséggel. — De, őszintén szólva alig van időnk az eredményeken meditálni, mivel most tartjuk a taggyű­léseket, évi értékeléseket és már kész a következő évi akcióprogram-tervezet is. — Jövőre új iskolában kez­dődik a tanév? — És új lehetőségekkel, ami még több feladatot ró ránk. De teljesül egy régi vágyunk is: lesz ifjúsági klubunk. Mindemellett köte­lez bennünket a zászló is: többet, jobbat kell nyújta­nunk! Az iskola 260 KISZ-tagja közül hármat kérdeztem: sze­mény szerint mivel járult a kitüntetés elnyeréséhez? Demény Ilona harmadéves, a Rudas László nevét viselő alapszervezetben dolgozik: — Tizenhét elsőéves KISZ- taggá nevelését segítettem a Killián-kör vezetésével. Kü­lön öröm számomra, hogy az iskolai VIT-vetélkedőt ők nyerték meg. Ezenkívül inst- ruktori teendőket is elláttam és természetesen a rendezvé­nyek nagy részén ott yoltam. Kadlót Ildikó, a Dobi Ist­ván alapszervezet titkára: — Harmincegy fős csopor­tomban kiemelkedően jól si­került a testvérkapcsolat „ápolása” a ' Madách-osokkal. Minden hónapban volt egy- egy nagyobb szabású rendez­vényünk, műsoros összejöve­Tudá§unkho/ mérten... Telek Zsolt, bizottsági szer­vező titkár: — Tulajdonképpen nem volt nehéz dolgunk a szerve­zések során, mert mindenki igyekezett tehetségéhez, tu­dásához mérten részt vállal­ni feladatainkból. Nekünk csak a „testreszabás” finom műveletét kellett elvégez­nünk. * Az ünnepi hangulatú isko­la falai között a napokban mintha egy kicsit mindenki „ünnepélyesebb” lenne. Pe­dig nem történt semmi más. csak egy jól dolgozó közösség megkapta megérdemelt jutal­mát. Hogy ki jut ki Kubába, mit kezdenek a kapott tízezer forinttal? Fontosabb ennél, hogy az elért színvonalat tartsák, netán emeljék. Pél­dát mutatva ezzel a többiek­nek. Még a krónikához tartozik, hogy a Vörös Vándorzászló kitüntetést a megyében az idén összesen három KISZ- szervezet kapta meg. Tanka László Érdemes becsületesen dolgozni7 Mondhatom, nagyon rossz ér­zés volt újra javítani azt, ami­ről azt hittem jó, sőt meg voltam róla győződve. De hát tudja, még a legjobbaknál is előfordul, hogy hibát vétenek. Ilyenkor sajnos, nem tudom könnyen túltenni magam a számomra kellemetlen esemé­nyen. Ugyanígy vagyok, ami­kor nincs elég alapanyag, vagy kellék, s emiatt elvesz a hasz­nos munkára fordítható ér­tékes munkaidő, nincs mögötte termék, s bizony kevesebb a keresetem is. Akaratom ellené­re otthon is visszatérnek gon­dolataim az üzembe. Ezt a férjem rögtön észreveszi, mert ilyenkor a szokásosnál hango­sabb vagyok. — Ne idegesked­jél, ne vedd annyira a szí­vedre, meglásd, holnap jobb lesz — próbál megnyugtat­ni —, hiába, én már csak ilyen vagyok. Csak akkor nyugszom meg, ha azzal az érzéssel megyek haza: becsü­lettel eleget tettem napi mun­kámnak — mondja Szűcs Kál­mánná, a Szakma és a Köny- nyűipar kiváló dolgozója, aki pártmegbízatásként a vállalati szakszervezeti tanácsban és a szakszervezeti bizottságban szolgálja más módon a közös­séget. — Mi szükséges /ahhoz, hogy valakiben kialakuljon ez az érzés: érdemes becsületesen dolgozni — ismétli a kérdést, majd ezt mondja Suth Pálné. — Betanított munkásként kezdtem ebben a gyárban, itt szereztem meg a szakmunkás­bizonyítványt, s minden re­szorton tudok dolgozni. Elő­ször: szeretni kell a munkát, nem szabad félni a géptől. Másodszor: az első perctől kezdve azon kell lenni, hogy minél előbb megtanulja az ember azt, amire vállalkozott, amit szépnek tart, ami örömet okoz neki. Harmadszor: amit végez, azt nagy figyelemmel és kifogástalanul lássa el. Én soha nem néztem ki mennyit keres, sohasem hajtottam a mennyiségre. Büszke voltam és vagyok arra, hogy csak el­vétve kapok vissza javításra egy-egy darabot. Nem úgy, mint azok, akiknek tucatszám­ra kell újra megfogni azt a terméket, amin már egyszer el­végezték a számukra előírt műveletet, de nem jól. Be­csületes munkára ösztönzi az embert, ha érzi, hogv hiány­zik a kollektívának és a ve­zetőknek. Nemrég egv hétig otthon voltam. Amikor be­jöttem, egyszerre többen is kérdezték: hol voltál, miért nem jöttél előbb, nagyon hiá­nyoztál. Sokat számít, ki, mi­lyen indítást kap a családban. Én olyanban nőttem fel, ahol mint gyerektől is megkövetel­ték a pontos munkát. Ezt hoztam magammal ide, a gyárbai így hát, ha netán rossz a gépem, nem termelek annyit, amennyit szeretnék, il­letve elvárnak tőlem, akkor idegeskedem. Sajnos, nemcsak itt, hanem odahaza is. A fér­jem ezt rögtön észreveszi, próbál megnyugtatni, mond­ván: holnap biztos jobb lesz — mondja a kétgyermekes családanya, aki társadalmi munkában mint szakszervezeti bizalmi foglalkozik munkás­társainak ügyes-bajos dolgai­val, gondjaival. — Nem terhes a közéleti szerepléssel járó példamuta­tás? — Természetesnek tartom. Mindkettőt szeretem, és becsü­lettel elvégzem. A jó munka tudata pedig nemcsak meg­nyugtat, hanem bátorságot is ad. Azt tartóm: amit az em­ber elvállal.azt illik becsülete­sen elvégezni. * Igaza van. mert a becsület­tel és tisztességgel végzett munka mindenütt a legjobb ajánlólevél, még akkor is. ha esetenként egyesek néhány helyen megkérdőjelezik. V. K. NÚGRÁD - 1978. március 9., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom