Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-04 / 54. szám
EzínltfV rMck BOLDOGTALANOK Salgótarján bemutatkozott Egerben A papi nyomdász és élettársa (Pirót Gyula. Csomós Mari) A két szerelmes lány (Csomós Mari és Szabados Zsuzsa) Ifjúkora fényességeként említi az élete vége felé járó író-költő Füst Milán a Boldogtalanok című drámáját, melyet a szolnoki Szigligeti Színház a héten mutatott be a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban. Ezt a természetes szerzői elfogultságot igaznak kell tekintenünk, hiszen a 26 éves fiatalember, aki szülőatyja volt ennek a sötét, fekete drámának, valóban nagyszerű művet alkotott. Olyat, amilyet abban az időben, 1914 tavaszán, az első világháború közvetlen közelében aligha készített valaki. A színházak és úri közönségük nem ilyen darabhoz szoktak, számukra egyszerre volt undorító, taszító és félelmetes ez a valóság, amelyiől természetes módon tudomást sem kívántak venni. Nem csodálhatjuk hát, ha n Boldogtalanok kereken ötvenévi várakozás után fedeztetett fel a színpadon. Füst Milán, az akkori nagyot akaró, élete végéig Shakespeare-rajongó, zsenge ifjú meglepően érett színpadi ismeretről tesz tanúbizonyságot. Biztos kézzel és hatásosan építi fel drámájának cselekményét, szerkezete tiszta és világos, mondanivalója közérdekű. Komoly fogyatékossága viszont, hogy alig-alig érezzük a személyes életsorok mögött húzódó társadalmi hátteret, azokat a külső sorvasztó, nyomasztó erőiket, amelyek megnyomorítják, eltorzítják a szereplők magatartását, emberi karakterét. A szolnoki előadás sem tudott ezen a hibán változtatni. Ezek a „Boldogtalanok” saját emberi gyengeségeiknek áldozatai, nem társadalmi kiszolgáltatottságuknak, egy igazságtalanságra épülő társadalmi rendszernek. Székely Gábor rendezői kompozíciója erősen vitatható. Lélektanilag ugyan hitelesen és meggyőzően bontakoztatja ki a drámai hatást, a legtöbb esetben kiokoskodott, külsődleges eszközökkel igyekszik fokozni. Mai Ivaján latunk Délutáni műsorok. A délután, amely változatos ösz- szeállítást ígér, labdarúgó-mérkőzéssel kezdődik; a Hungária úti pályáról az MTK-VM—Vasas mérkőzést közvetítik. 16,55-kor kezdődik a Tájak, városok, emberok sorozat, Malaysiát, a húsz éve függetlenné vált államot bemutató összeállítás. A mexikói művészet budapesti bemutatkozásáról készült a Mexikó arca című film, amelyet 17.15-kor láthatnak, a másik 12 óra című sorozat mai adása a lakáson belüli legfontosabb „munkahely”, a konyha berendezési problémáival foglalkozik. Háromrészes műsor készült a klasszikus orosz költészet legszebb darabjaiból. Első részét 18.05-kor látják. Ebben a XII. századi Igor énektől Puskinig hallgathatnak versrészleteket. 4 NÓGRÁD - 1978. március 4., szombat Mintha igazából nem hinne a drámában, színészeit az egyes jelenetekben olyan irtózatos hangerőre kényszeríti, mintha nem csak özvegy Huberné lenne nagyothalló, hanem a játék szemlélői is. A jeleneteknek ez a hisztérikussá fokozása már-mér azt az eretnek gondolatot sugallja a nézőben, hogy a szereplők voltaképpen ideggyenge és nem normális biológiai felépített- ségű emberek. tgv viszont alakjuk és sorsuk csupán az orvostudomány, mintsem a színházi néző számára lehet érdekes. Huber Vilmos főszereplő alakjának színpadi megfogalmazását sem érezzük ellentmondástól mentesnek. Azt elhisszük. hogy ő is boldogtalan, de ennek kizárólag önmaga az oka. éppúgy, mint ahogyan ő az okozója többnyire valamennyi vele kapcsolatban álló személy boldogtalanságának is. Súlyos tehát a felelőssége, és a rendezés mégis mintha igyekezne helyenként egészen egyértelműen tisztára mosni. Huber haját tépi, fájdalmában görnyedezik. vagyis rokon- szenvet kelt —. de hangsúlyozzuk: alaptalanul. E szerepfelfogásban rendezőt és színészt, Pirót Gyulát, közösen terheli a felelősség. Ezúttal Csomós Mari játékát sem érezzük egyenletes színvonalúnak. Néhány gyönyörű, csodálatos pillanata most is van, de az indokolatlan hangoskodástól ő sem mentes. Mint, ahogyan nem azok a többiek sem: Koós Olga özvegy Hubernéként, Szabados Zsuzsa második szeretőként, Lázár Kati Huber testvérként. Az általunk elképzelt visszafogottabb, s e visszafogottságban hatásosabb szerepjátszást az epizódszereplőktől, Sarlai Imrétől,. Polgár Gézától, Fo- nyó Istvántól kapjuk. Rájuk — úgy tűnik nem volt hatással a fentebb vázolt, s elhibá- zottnak érzett rendezői koncepció. Székely László díszletei kortidézők, hangulatteremtőek. Vágó Nelly jelmezei stílusosak, remekül illeszkednek az egyéni karakterekhez. A Szigligeti Színház Füst Milán-vállalkozása érdekes színháztörténeti vállalkozás, de nem elégíti ki várakozásunkat. Megtekintése után sok-sok kérdőjelet idéz fel bennünk. Sulyok László A napokban — viszonozva az egriek tavalyi látogatását — Salgótarján is bemutatkozott Egerben. Alábbi képeink megyénk kulturális csoportjainak ízelítő műsorát és a termékbemutatót örökítik meg. Salgótarjáni vállalatok kiállítása a megyei művelődési központban — előtérben az öblösüveggyár termékei. Pillanatkép a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ tánccsoportjának műsorából. Koncert közben a salgótarjáni szimfonikusok, Fotó: Szántó György Vidáüt ftanwerseny Nagyüátonyöan A nagybátonyi Bányász Művelődési Házban vasárnap „Fars” hangverseny címmel vidám farsangi koncertet ad az intézmény kamarazenekara. Hangversenymester Tor.'ák Vilmos, művészeti vezető Ángyán Károly, közreműköd'k Becze Lajos (klarinét). A hangverseny résztvevői Mozart Falusi muzsikusok, Dim- ler B-dúr klarinétverseny. Torják Vilmos Invenció és rag- tine, Britten Simple simp^o- nv, Strauss Pizzicato polka című műveit hallhatják. A műsort Szűcs Pál zeneszerri, a nagybátonyi állami zeneiskola tanára ismerteti. G. Kemofilidzer Kritikai alap Nemrég Iván Petrovics magához hívatott és kedvesen így szólt: — Van egy jó hírem az ön számára. Intézményünknél a béralap mintájára Kritikai alapot létesítünk. Tudja, megállapítottuk, hogy bírálat dolgában nem jól állunk. Bizonyára azért, mert anyag)lag nem ösztönzünk senkit a kritikára. Most a helyzet gyökeresen megváltozik. Mindén bíráló felszólalást,' megjegyzést az élességétől függően anyagilag is honorálunk. Fogjon hozzá bátran, barátocskám! — Mihez fogjak hozzá? — Hogyhogy mihez? Kezdjen el engem, a főnököt bírálni! Világos? — Iván Petrovics — válaszoltam óvatosan —, ön olyan ember, akinek mindene a munka. Ezért aztán nem vigyáz saját magára sem. — Miféle kritika ez, barátocskám? Se ilyen, se olyan. Na, rendben van, egy rubelt, kiutalok magának, de többet, ne haragudjon, nem szolgált meg. — Iván Petrovics — folytatom — az, hogy ön nem vigyáz magára, rendben van az a magánügye. De maga a beosztottakra is fütyül! Egyszerűen kutyába se veszi őket. — Ejha! — élénkült fel Iván Petrovics —, ez már jobban tetszett. Ebben már van valami. Kezd belejönni! Ilyen bírálatért, az öt rubelt sem sajnálom. — És mivel — folytatom — fütyül a beosztottjaira, hát a munkára is fütyül. Nem ízlik, az magának. Ahogy esik, úgy puffan. Majd csak lesz valahogy. ön meg, Iván Petrovics szép csendben lazsálgat — Nagyszerű! — lelkesedett Iván Petrovics és a kezét dörzsölte. — Ezt már értem. Leteremt, mint egy pojácát. Tíz rubelre emelem fel egyből a taksát! — Tekintettel arra, Iván Petrovics, — folytatom —. hogy egyáltalán nem törődik a munkájával, magától értetődik a következtetés: nem a képességeinek megfelelő megbízást lát el. — Óriási! — ujjong Iván Petrovics. — Most megmondta, az ördög vigye el! Hogy is mondta? Csak cséoelj, barátocskám, szapulj! ötven rubelt neked ezért a kijelentésért! — És mivel ön, kedves Iván Petrovics — mondom tovább —, nem a képességeinek megfelelő munkakörben dolgozik, ha van magában egy szemernyi becsület, azonnal beadja a lemondását, és alacsonyabb, jóval kevesebb fizetéssel járó beosztásba kéri magát. — Fenomenális! — ordít fel Iván Petrovics, hogy csak úgy zeng az egész iroda. — Zseniális! Csodálatos! Minimum száz rubelt adok önnek ezért i Folytassa csak, folytassa! Ebben a pillanatban csöngött a telefon. Iván Petrovics felvette a kagylót, egy darabig hallgatott, bólogatott, majd így szólt hozzám! — Űj utasítást kaptam. A kritikai alapot nem -hagyták jóvá, nem engedélyezik. — Hogyhogy? Mi ez? — kiáltottam felugorva a székről. — Szóval ez az egész beszélgetés csak ingyencirkusz volt? — Ne idegeskedjen — ígérte Iván Petrovics. — Ezért maga még nagyon drága árat fog fizetni!! (Fordította: Kiss György Mihály)
