Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
Bemutatjuk az egxhózasgergei vegyes kórust Hatással a falu közművelődésére Bemutatkozott a hollókői menyecskekórus is Palóc hűsvét Hollókon Az éneklés öröme, a zene szeretete hozza össze esténként Egyházasgergén a fiatalokat és idősebbeket, nőket és férfiakat, hogy együtt énekeljenek. — A kórus hat éve alakult. Legszívesebben népdalokat, népdalfeldolgozásokat énekelünk, de műsorunkon szerepelnek munkásmozgalmi dalok, klasszikusok — magyarázta László László. az együttes művészeti vezetője, aki Karancskesziből jár Egy- házasgergére, hogy a csoporttal foglalkozzon- — Otthon is van egy csoportom. Mikor az egyházasgergeiek felkerestek, hogy vállaljam el az énekkar vezetését, nem tudtam nemet mondaniKét alkalommal vettek részt minősítésen, ahol kiválóra minősültek. Szerepeltek az ország nagy nyilvánossága előtt, a televízióban. Ott vannak a rárósi kulturális napokon, a megyei kórustalálkozókon. Több alkalommal felléptek Salgótarjánban. Szívesen tesznek eleget egy-egy meghívásnak. Nemrégen a mátraverebélyi szociális otthonban szereztek maradandó zenei élményt az otthon lakói részére- Rendszeresen fellépnek a községi ünnepeken. — A falusi művészeti csoportok egyik legnagyobb gondja az utánpótlás biztosítása- Mi ezzel a helyzet Egyházasgergén? — Ez akkor jelentkezik1 gondként, ha csak a csoporttal foglalkozunk és nem figyelünk oda a fiatalokra, az utánpótlásra. A 6zülők magukkal hozzák a gyermekeket. Van olyan család, ahonnan a férj. a feleség és a gyermek egyaránt tagja az énekkarnak. Egyházasgergén, ebben a kis községben a közművelődés magját jelenti a vegyes kórus. Azon túl, hogy az emberek együtt vannak, énekelnek, zeneileg képezik magukat, jut idő arra is- hogy az élet különböző területéről elbeszélgessenek, kicseréljék egymás gondolatait, így akar- va-akaratlanul is formálják egymás személyiségét. A szervezettség jó keretet ad egyéb kulturális megmozdulásoknak- Több alkalommal jártak Budapesten az Operában, részt vettek múzeumlátogatáson. Voltak Szegeden- Ezekre a kirándulásokra a családtagok is elkísérik az énekkar tagjait. A tánccsoport a kórusból ,-nőtt ki”. Farkas András kiállítása Szentendrén Szemerkélő esőben került sor vasárnap Hollókőn, a Palóc hús vét megrendezésére. A művelődési ház előtt már kora délután népviseletbe öltözött gyermekek és felnőttek „mutogatták” magukat — a hűvös idő ellenére is — szép számmal megjelent turistáknak. Belgák, kanadaiak, németek és még ki tudja, hány nép képviseltette magát az ünnepségen. Szüntelenül kattogtak a fényképezőgépek, megörökítve a jelenben a „múlt időt”. Hollókő gazdag folklóranyagára már régen felfigyeltek az idegenforgalmi szakemberek, és a műemlékvédelmi hatóságokkal karöltve népi rezervátum, falumúzeum létrehozásával kívánták konzerválni az emlékeket. Az első ízben megrendezett „Palóc húsvét” is idegenforgalmi látványosságnak indult, s hogy több lett, mint egy mesterségesen létrehozott „népi most mutasd meg!”, az elsősorban Liszkay Zsuzsa klubkönyvtárvezetőnek köszönhető, aki a „kirakatfolklór” divatjából hagyományápolássá emelte az eseményt. Kísérleti vállalkozásról lévén szó, természetesen nem tekinthetjük a bemutatót végleges megoldásnak. Bizonyára gazdagabb, ötletesebben szerkesztett műsort is láthattunk volna, de hiányérzetünket bőven kárpótolta az a forma, amellyel a folklóranyagot „tálalták”. A hollókői rendezvény legfőbb erénye Mai févéajánlafu nk 20.00: Érettségi bankett után. 21.05: Nemzetközi stúdió. Vlagyimir Tyendrjakov műve minden érettségi bankett hangulatát hordozza. Ez a bankett ugyanis a legtöbb diák életében fontos határkő: az életbe lépés, a felnőtté válás első állomása. A drámában, amelyet Dorogi Zsigmond alkalmazott televízióra és Mihályfy Sándor rendezett, diákok és tanárok külön-kü- lön szembenéznek eddigi életükkel, egyéni és közösségi problémáikkal; életükkel, amely többnyire egymástól külön, de párhuzamosan fut, csak ritkán keresztezi egymást. A főszerepeket Szirtes Ági, Paludi László, Gyöngyös- sy Kati, Győry Emil játsszák. Képünkön jelenet a filmből. A biztonság, a nemzetközi biztonság politikai, katonai és gazdasági feltételei kerülnek szóba a Nemzetközi stúdió műsorán. ugyanis épp abban keresendő, hogy a népszokások nem „műsoros” formában kerültek közönség elé — amely eleve a giccses megjelenítés veszélyét hordozta volna —, hanem úgy, hogy a vendégek is cselekvő részesévé lettek a palócok húsvéti szokásainak. A délután központi eseményét természetesen az ünnep legjellemzőbb aktusa, a hí- mes tojások festése jelentette, Liszkay Zsuzsa megnyitó beszédében röviden ismertette a népszokás eredetét, hagyományait, majd elkezdődött a tulajdonképpeni program. A moziterem nézőterét ügyesen felosztva, a vendégek maguk láthattak hozzá a tojások megfestéséhez. A klasszikus motívumokat a falakon körös-körül kihelyezett rajzokról leshették el, de lehetőség nyílt az egyéni „formatervezésre” is. Legtöbben az úgynevezett „viaszolás” módszerét választották. Ennek lényege, hogy a felolvasztott méhviaszba mártott szénaszállal ráírják a mintát a langyos tojásra. Kedvelt motívumai a svasztika, a fenyőág, a gereblye és a kantárfék. A „berzselés” több munkát igényelt, mert ehhez sarjadó növényi leveleket, bimbókat, rügyeket kellett gyűjteni, melyeket a festékbe mártás előtt kötöttek a tojásra. Így a letakart részek —a megfelelő növényi formát átvéve — fehéren maradtak. Az egyéni kezdeményezésre a „vakarás” módszere adott legtöbb lehetőséget. Előre FILM LEV ÉL Bujaságot űző soha nem lehet bölcs! — vélekedik a közmondás. Részben ez is kiviláglott az Alberto Devilatqua rendezte olasz filmből. Az egyik főszereplő — egy fékevesztetten bujálkodó éltes férfiú — valóban nem volt bölcs (házi inasa egy ízléstelen, de találó jelzőt kreált gazdája agyára.) Ez á gátlástalan szűkfejű zsarnok azorL- ban —, amolyan nagyúri pasz- szióból — mégis föl tudta rúgdi-dúlni egy „emelkedett lelkületű” (s ráadásul nála jóval fiatalabb!) művészember házasságát, életét. Miképp tehette? — kissé elmosódik az indok. Talán, mert a bővérű feleség tíz év alatt megelégelte a szelíd muzsikust s elfojthatatlan vágya támadt a fasisztoid hajlamokkal bíró vén kéjencre. Mondja is egy helyütt: .. .veled megyek, mert én is aljas vagyok. Egyfelől ezért de nem is ez a lényeg. Mert a megfestett tojás festékanyagába késsel vagy pengével karcolták a formát. Még nem fejeződött be a tojásfestés, mikor a színpadon az „asszonykórus” hollókői népdalokból adott ízelítőt. Őket az ugyancsak népviseletbe öltözött gyerekek citera- zenekara követte. A konferá- lás mindkét esetben elmaradt és talán ettől lett igazán élő, friss és hiteles a néphagyomány bemutatása. Vendégek jöttek-mentek, német, angol szavak keveredtek a magyarral. A terem amolyan át járóház jelleget öltött, de mindez hasznára vált a műsornak. Az esti program is sok érdeklődőt vonzott. A hagyományos „locsolóbálon” a rimóci rezeszenekar szolgáltatta a zenét. A zenekar maga is megkülönböztetett helyet foglal el a megye zenei életében, hiszen tagjai apáik hagyományát folytatva vették át a hangszert. Példa rá, hogy a jelenlegi együttesben is egymás mellett zenél nagyapa és unoka. Ami a bált illeti, a táncolok között szintén több generáció ropta együtt a csárdást. A külföldiek számára a hollókői, „palóc húsvét” tartalmas rendezvény volt, számunkra ennéí több. ígérete annak, hogy a népszokások, néphagyományok ápolását nem reménytelen folytatni, kivált ha az belső igényből fakad. Pintér Károly remek színésznő — Mari- angela Melato — jól alakítja a vívódó, hol ide, hol oda hintázó asszonyt, szerepének jelentősége azonban nem több mint a mérleg nyelvéé. Az igazi viaskodás a két férfi — megformálójuk Elia Vallach és Nino Manfredi — között zajlik. Jellegzetes alakok: a dúsgazdag, de sivár lelkű zsarnok és a viszonylag szegény, ám jellemes, művelt, esendő „Ember”. Melyikük diadalmaskodhat? A valóságban bizonytalan az effajta harc kimenetele. Viszont egy filmben, ahol többnyire művészi igazság érvényesül, mindenképpen az Ember kell, hogy diadalmaskodjék. Ez történik a Nézd a bohócot! című filmben is. De hogy a hős miképp kerekedik a szörny fölébe, s mennyire győzelem ez a győzelem? — csöppet se mindegy ez esetben. Merthogy a sors korántsem népmese, ahol a hetedik sárkányfej porbahull„Balassagyarmati nap” volt a közelmúltban Szentendrén a Pest megyei művelődési központ egybenyitott klubtermeiben, ahol Farkas András festőművész kiállítása nyílt meg. A képzőművészet szeretete, Farkas András művészetének elismerése és az igazi, szép tavaszi vasárnap közel 200 balassagyarmatit, illetve innen elszármazott Pest környéki ismerőst vonzott ennek a páratlan hangulatú' Duna-menti kis városnak a szép, modern művelődési központjába. A megnyitó hangulatát emelte a Balassi Bálint Gimnázium kamarakórusának nagy sikerű vendégszereplése. Ember Csaba kórusvezető irányításával. Farkas Andrásnak ez a legnagyobb, megyénkén kívüli bemutatkozása, arányaiban minden eddigi tárlatánál hűbb képet ad arról a közel 35 éves művészpályáról, amelyre a művész már visszanézhet. A helyes arányt az biztosította, hogy a kiállítást rendező Hajdú László szentendrei festőművész az anyagban megfelelő súllyal válogatta be a legkülönbözőbb technikával készült rajzokat. Tizenöt olajkép, 11 vízfestmény mellett 54 rajz szerepel a bemutatott anyagban. A megnyitó Bereczky Lóránd műtörténész már a salgótarjáni kiállításon így értékelte a műveket: „Farkas András a látott és megélt valóság jegyeiből építi azt a költői világot, amely a XX. századi ritmusú életünkben a belső izgalom szépségéi tával beköszönt a múlhatatlan boldogság. A filmben, a „szörnyegeteg” bár többször is térdre rogy, megsemmisül előttünk — átveszi a bohóc szerepét a férjtől —, mégis minduntalan talpra áll, és újra és újra meg kell küzdeni vele, el kell tiporni. A mű végül igazságot szolgáltat — már ami a zsarnok elveszejtését illeti. Magára marad; hátat fordít neki ellensége is, szeretője is, sőt a volt bajtársak és a rá csimpaszkodó „élősködők” is magára hagyják. Ugyanakkor a film nem ringatja a nézőt a „most már minden rendbe- jön”-féle tévhitben. Mert a bujaságot űző zsarnok veresége korántsem nyit kaput a boldogsághoz a volt' házaspár előtt. S ez erénye a filmnek. Mert a boldogság reményének felcsillantása alighanem „lelógna” egy ennyire reális hangvételű filmről. m— idézi a nézőben, s ehhez nem attraktív eszközöket, hanem a szakma becsületes ismeretét használja. Nem megdöbbenteni akar, hanem gondolkodásra késztet. Bensőséges hangulatú színvilága, az élet próbáit emberi arcra író vonalritmusai a valóságos élet élményét idézik úgy, hogy abban az általa témául választott élményben mindig jelen van a mindenki számára egyaránt érthető általános erkölcsi tanulság, s az örömet adó esztétikai érték is... Egy kulturális hagyományokra, népi gondolkodás- módra építő, korszerűen szóló művésszel ismerkedhetünk meg.” Szentendrei megnyitójában Bereczky Lóránd hangsúlyozta — Milyen időnként tartják a próbákat? — Heti egy alkalommal jöú vünk össze, de egy-egy fellépés előtt többször is találkozunk. Nincs szakmai segítőm, így mind a négy szólamot nekem kell betanítani. Szólam- éneklésnél együtt vagyunk, persze, megkönnyíti az Ö6sze- éneklést— Mire készülnek most? — A napokban vettünk részt Szécsényben al megyei kórustalákozón. Készülünk a minősítő bemutatóra- mely május 8-án lesz Salgótarjánban- Ha már a nagy nyilvánosság előtt kaptam szót, szeretnék köszönetét mondani a bányaüzemnek, amely több alkalommal autóbuszt biztosított részünkre. Az éneklés öröme, a tettre- készség hozta össze az egy- házasgergei vegyes kart. Ahogyan a csoport verető je fogalmazott: egyik fontos feladatuk a népdalok összegyűjtése, éneklése, közkinccsé tétele. A hagyományokban gyö, kerező- jó kedvvel előadott, biztos szólamtudásról tanúskodó előadásuk bizonyítja, hogy jó úton jár a csoport. Sz- F. J a művész gondolatainak tisztaságát, ember- és tájszerete- tét, kiemelte művészetének alkotó eszközei közül a kristálytiszta, brilliáns rajztudást, festményeiben a felidézett életforma költőiségét, illusztrációiban a vizuális élmény-; nyé formált olvasmányéinak nyék kulturáltságát, s azt, hogy a bemutatott alkotások rólunk és nekünk szólnak, s a bennük meglátott szépségek újra felfedezése teszi igazán ünnepivé a képzőművészettel való találkozást. Mert a művészetre, többek között a képzőművészetre is szükség van ott, a mindennapjainkban, ahol értelmes emberi munka folyik. (K. A.) Két partizán választás előtt: halál, vagy árulás? Vaszilij Bikov „Szotnyikov” című elbeszélése alapján 1976- ban készült szovjet film Larisza Sepityko rendezésében Főszereplők: Borisz Plotnyikov, Vlagyimir Gosztyalin, Szer- gej Jakoveer és Ludmilla Polyakova Március 30-tól a November 7. Filmszínház műsorán Nézd a bohócot!
