Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
A maga idejében Levelek Balassagyarmatról Ezt mi már mind tudjuk?! Tíz—tizenkét éves lehettem, amikor nővérem egy tenyérnyi könyvet adott oda édesanyámnak, aki írtózattal forgatta a lapokat. v — Itt az ideje, hogy felvilágosítsd ! — hallottam testvérem izgatott suttogását. Anyu gyorsan a köténye zsebébe süllyesztette a piros fedelű füzetecskét és ezzel befejezettnek tekintette a dolgot. De nem így én, mert hozzáláttam a titokzatos iromány felkutatásához. Frissen vasalt ruhák és matracok alatt, fazekak és bögrék mögött, szekrények tetején, pincében és kamrában keresgéltem, míg végül csak rátaláltam Kurt Schelmann írására, amelynek címe: „Gólya hozza. ..?”. Izgatottan faltam a betűket, az olvasottakról jegyzeteket, vázlatokat készítettem és végre megértettem nagyon sok — addig csúnyának hitt és mondott — dolognak a szépségét és természetességét. — Valóban rengeteg félreértésnek, kíváncsiskodás- nak és bizonytalan félelemnek elejét veheti az a szülő, aki kislányát vagy kisfiát időben — korának megfelelően — felvilágosítja. A legtöbb anyuka és apuka azonban al- szeméremből, a „majd megtudja időben” szemlélet miatt, még ma is gyakran megfeledkezik ezekről a beszélgetésekről, amelyeknek szükségességét nem győzzük bizonygatni. Ezért került be a Kiváló KISZ-szervezet Á Volán 2_es számú Vállalat salgótarjáni központjában a napokban ünnepi KISZ- bizottsági ülést tartottak. Ennek keretében adta át a Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést Juhász András, a városi bizottság munkatársa. A Volán KISZ-fiataljai az elmúlt mozgalmi évben végzett munkájuk elismeréseképpen kapták a kitüntetést. Az ülés további részében értékelték az 1977-es Alkotó ifjúság pályázat vállalati eredményeit- majd ünnepélyes keretek között sor került a KISZ- szervezet névadójára. Az ifjúsági szervezet Kun Béla nevét vette fel. Visszavárták a fiatalok tantervbe és az órarendekbe 1975-ben a családi életre nevelés című tantárgy. Tehát, az iskola újra a szülők segítségére sietett — mondja Váradi Gáborné, aki Salgótarjánban a Jurij Gagarinról elnevezett Általános Iskolában dolgozik, földrajz-, biológia-, rajzszakos tanárként. A 162/I972-es rendelet mó- dosításával egyidőben kiadványok sorozata és számos módszertani útmutató jelent meg a Hazafias Népfront, az Országos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Propaganda Iroda és az Oktatási Minisztérium gondozásában. A pedagógusoknak tehát volt miből válogatniuk és tanulniuk. — Még így is sok kezdeti nehézséggel kellett megkúz„denünk. Először is a szülőkkel igyekeztünk megértetni, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Hiszen a családi életre nevelés nemcsak a szexuális felvilágosítást foglalja magában, hanem megismerteti a gyerekeket a szocialista családmodell fogalmával, értelmezésével is. Ez az ötödik osztály anyaga. Hatodikban beszélgetünk a barátságról es a szerelemről. Hetedikben a serdülés testi-lelki problémait elemezzük és csak nyolcadikban kerül sorra a szexualitás mint a társválasztás, házasság, élettervezés fontos része. Amikor így elmagyaráztuk az új tantárgy lényegét, akkor már a legtöbb szülő örömmel és megértéssel fogadta a Deve- zetését. És ekkor újabb nehézségek adódtak. Azok a tanárnők, akiknek rosszul sikerült a házasságuk, vagy még nem szültek, érthetően, nem beszélnek szívesen a szerelemről, a gyerek által megteremtett családi boldogságról. Erre nem is kényszeríthette ŐKet senki. A „kényesebb” témákról tehát orvosok és egészségügyi dolgozók tartanak előadásokat. A Gagarin iskola rendelkezik ötven színés diával is, ezek segítségével még szemléletesebbé, érthetőbbé válnak az elmondottak. A tanulók Komolyan hallgatnak, figyelnek és bátran kérdeznek. Igaz, csak írásban, és név nélkül, de már ez is valami. — Volt olyan ötödikesünk, aki az iránt érdeklődött: — A gólya mikor hoz neki kis testvért, és vajon miképpen oldja meg ezt a nehéz feladatot?! De olyan eset is előfordult, amikor a diákok vidáman, és szinte kórusban közölték velem: — Öh, tanár néni, ezt mi már mind tudjuk! Vajon eleget teszünk-e azért, hogy valóban tudják? t. J. Harminckilenc esztendőt dolgozott végig a salgótarjáni öblösüveggyárban Vendler Györgyné. Amikor 1969-ben nyugdíjba ment, még aligha gondolta, hogy néhány esz. tendő múlva újra belép majd a gyárkapun- számítanak munkájára- szívesen veszik szorgos kezeit. Aztán 1977-ben az egyik nyugdíjastalálkozón a gyár vezetői megkérték, ha neki is kedve lenne, jöjjön el az egykori üzemcsarnokba, az exportcsomagolóba, folytassa régen megszokott munkáját. Vendler Györgyné január 9-től újra itt van- A Dobó Katicáról elnevezett szocialista brigád várta, velük együtt csomagolja azóta is a külföldre kerülő üvegtárgyakat. A közösség- a munka, hogy számítanak rá. újabb örömteli esztendőket szerez a megbecsült- régi dolgozónak. Képünkön: Vendler Györgyné az egyik legfiatalabb brigádíaggal, Béres Katalinnal végzi teendőit. — kulcsár — „A fiatalság olyan betegség, amely naprOl napra gyögyul.” (Thaly Kálmán) — Mondj egy pénzösszeget, amit te „összegnek” tar- i tasz — kértem egyik diákkorú ismerősömet. —- Tízezer forint — hangzott a válasz nem túl magabiztosan, majd helyre is igazította magát: — ...vagy ötvenezer, de lehet, hogy száz... Végül aztán, megállapodtunk abban, hogy minden nagyon relatív dolog. Neki „per pillanat” a tiz forint is „összeg”, lévén diák, s a tanulóifjúság Köztudottan semmilyen kereseti forrással nem rendelkezik — ami nyilvánvalóan torzíthatja az effajta értékítéletet. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor alig egy év múlva, már mint ifjú munkás, örömmel újságolta, hogy az első fizetéséből megvette a hőn áhított Levi Strausst (potom 1600 forintba került), a maradék néhány száz forintból pedig ünnepeltek. így szokás — toldta meg érveit a hagyományra hivatkozással, amikor fejcsóválva fogadtam lelkendezését. Azóta bebizonyosodtam igazságáról, valóban a legtöbb első fizetésnek ez a sorsa. Az iskolából kikerülő fiatalok, mondjuk igy: nem tudnak mit kezdeni az első „összeggel”. Az iskolában nem tanulták meg. Kis család, nagy család Három rózsaszínű boríték. A címzés és a kockás levélpapíron levő írás hajszálra egyforma. Régies, kacskarin- gós betűk. Ajánlva adták fel mind a hármat, trójuk úgy vélte, így biztosabban a címzett kezébe kerülnek. Hasonló a tartalmuk is. Egy nyugdíjas, idős férfi kér segítséget családos fiának. Mindkettő nős. Mindkét családban három-három apró gyerek. Lakásuk rossz. A Balassagyarmati városi Tanács mégsem ad helyette másikat.... •ír Ipolyszögön keskeny, homokos utcák vezetnek a vasúti sín túloldalán levő magányos házhoz. Tanyaszerű épület. Hosszú láncon mérges kutya csahol. Az ugatásra egyszerre dugja ki fejét az elülső, nyitva hagyott ajtón két idősebb asszony. Egyikük kezében meszelő. Ruhája ujja felgyűrve. — Jó napot kívánok. Pet- rovszkiékat keressük. — Akkor rosszkor jöttek, édes lelkem. Az ember munkában van. A fémipari vállalatnál dolgozik. Csak a három gyerek van itthon. Ez, a két nagyobbik. A legkisebb meg az ágyon. — A fiatalasszony? — Bement Gyarmatra, az orvoshoz. Azt mondja, ki vannak az idegei. Csak délután jön haza. Talán a rendelőintézetben rendel az orvos. Bemegyünk a lakásba. Régi, vályogfalú épület A konyhában, amit most meszelnek, a két öregasszony éL A szobában a Petrovszki család. Főzés nyomai, a kályha mellett, eldobott krumplihéj, hagymamaradék.... — Én a nagynénjük vagyok, Csernok Józsefnénak hivnak. Albérlet ez a ház, őszön lesz egy éve, hogy idefogadtam őket. Dr. Abay Nemes Gyula, a tanács igazgatási csoportjának vezetője, aki kísérőül szegődött megkérdezi: — Amikor a társadalmi lakásügyi bizottsággal itt jártunk, a fiatalok még szobakonyhában laktak. Mi történt a hátsó szobával? — Látja. Beomlott a kémény, meg a tető. Nem csinálja ezt senki. Csak ezeket a gyerekeket sajnálom. ★ Nyakunkba vesszük Balassagyarmatot. Próbáljuk megkeresni Petrovszki Fe- rencnét. Beszélni szeretnénk vele, hisz ő az, aki gyakran megfordul lakásügyben a tanácson. Hiába az igyekezet, nincs a buszmegállóban, a rendelőintézetben. Vele nem tudtunk találkozni... ★ Következő utunk a Bástya utca 7. számba vezet. Balassagyarmat óvárosa. Vályogfalú, öreg épület, hasonló a többi házhoz. A másik testvért, Petrovszki Jánost megleljük otthon. A szoba-konyhában kellemes meleg, olajkályha fűt. A gyerekek alusznak, a legkisebb kocsiban. Petrovszki János körülmutat. — A legnagyobb baj, hogy vizesek a falak. A gyerekek is sokszor betegek. Pedig nézze, mennyi olaj van itt a kamrában — Mikor adták be a lakáskérelmet? — 1975-ben. Azóta járt itt a lakásügyi társadalmi bizottság. Azt mondták, amint ránk kerül a sor és leszszét- osztanivaló lakás, kapunk. •ír Két háromgyermekes család. Gondjuk, problémájuk mindenképpen figyelmet érdemel. A népesedéspolitikai határozat külön is kötelezi a tanácsokat, hogy a lehetőségekhez képest előnyben részesítsék a több gyermeket nevelő nagycsaládokat. * Vass Miklós tanácselnök, dr. Petrik János tanácstitkár és dr. Rónai Ottó, az igazgatási osztály vezetője akták nélkül is nagyon jól ismeri a két Petrovszki család ügyét. Nézzük a tényeket. Az egyszerűbb és „simább” Petrovszki Jánoséké. 1977. tavaszán járt náluk a lakásügyi társadalmi bizottság. Akkor még két gyerekkel éltek. A bizottság — több mint hatszáz lakás látogatása után — úgy foglalt állást, hogy „sürgős, de nem azonnali” fontosságú Petrovszki Jánosék lakáscseréje. Ezért az immár megnövekedett család igényeit a tanács figyelembe veszi az 1979-es névjegyzék összeállításánál. A sürgősségi sorrendet figyelembe véve sorolják be — mivel legalább harmic- öt háromgyermekes család vár mielőbb kényelmes otthonra — Petrovszki Jánosék igényeit. A tanácselnök hozzáfűzi: — Sajnos, az óvárosban ilyen lakás nagyon sok van. Még rosszabb is akad. Személy szerint mindenkinek adnék lakást. Én lennék a legboldogabb, ha mielőbb megoldhatnánk a gondokat. Ea egyszerre nem megy. Több mint kilencszáz a lakásigénylő Balassagyarmaton. Petrovszki Ferenqék ügye már nem ilyen egyszerű. A fiatalasszony még egyedülállóként adta be a lakásigényét, aztán elköltözött a városból, közben férjhez ment, visszajött ismét. A lakáskiutalási névjegyzéken már szerepelt a nevük, amikor — nyomatékos figyelmeztetés ellenére — feltörtek egy üresen álló lakást, és beköltöztek. Ezt hagyni nem lehetett. Még olvan következményekkel is járt, hogy nevüket törölték a névjegyzékből. ★ — Ml lesz ezután? Dr. Rónai Ottó válaszol: — A három gyerekre való tekintettel hozzájuk is ellátogat majd a lakásügyi társadalmi bizottság. Az ő véleményük dönt, hoev felkerülnek-e az 1979-es névjegyzékre, avagy nem! *• Az ügy tanulságai közé tartozik. hocv a három levél íróia. idős Petrovszki János nemcsak nekünk küldött levelet. Minden létező fórumhoz eljuttatta panaszát. A válasz mindig ugyanez volt... Az is igaz, hogy bár a társadalom nagyon sokat tesz az édesanyákért, a szülőkért és a gyermekekért, mindent az államtól, a tanácstól várni nem lehet. Elsősorban a szülő felelős gyermekeiért. Az bizonyára nem véletlen, hogy Petrovszki Ferenc 1968. december 17-től 1977. december 22-ig — ekkor került a Balassagyarmati Fémipari Vállalathoz — tizenötször változtatott munkahelyet, néha több hónapos szünetekkel egy-egy elhelyezkedés között. Petrovszki János, aki a gyógyszertár központjában dolgozik, majdnem ugyanezen idő alatt huszonhét munkahelyen „szerepelt”. ★ Röviden ennyi a három rózsaszínű boríték története. Meg az. hogy minden esetben egyszerűbb a tényékhez ragaszkodni. .. Csata! Erzsébet Gondolatok az első fizetésről — és a másodikról És az életben? Hadd példálózzam tovább! Egykori osztálytársam a múltkoriban meginvitált a „házikójába”. Cirádás vaskerítés, csarnokszerű, ürességtől kongó szobák. Mondtam is a házigazdának. — Majd a kocsi, meg a telek után erre is telik — válaszolta akkurátus pontossággal. — De az előbbre való. Aztán kifejtette nézetét arról, hogy ő 25 évesen miért vitte már ennyire; az éjjelek és a nappalok egybe- fonódásáról a százezer forintos betétkönyvről, a ..habe- ledöglökakkoris” szemléletről beszélt. Utána barátságosan hátbaveregetett és szépen megmagyarázta „lemaradásom” okát, „felfutásom” lehetőségeit. Bizonyára az egyik leggyakrabban használt szó a pénz. S mi mindenre képes! Felsorolni is lehetetlen, de tény, hogy életünkben — csereeszköz lévén — meghatározó jelentőségű. Szinte a cseperedéstől az utolsó szalmaszálig dolgunk van vele: adunk-veszünk, csű- rünk-csavarunk, büntetünk, jutalmazunk, és még vagy ezerféle módozat áll rendelkezésünkre, persze, kinek- kinek lehetőségei szerint. Végül az első fizetés lehetőségeit. Van arra recept, hogy ki mire költse az első „igazi összeget”? A sablontár frázisain kívül nemigen lehetne okos tippeKet adni. Mégis a munkahelyi pénztár rácsos ablakától kitaposott út vezet a vendéglői pultig, avagy a méregdrága butikokig. Végső soron ez nem Is lenne baj, ha második alkalommal immár új utakon „próbálkozna” pályakezdő barátunk. Csakhogy nehéz megválni a szokásoktól: a második útból harmadik lesz, aztán negyedik... Mint, ahogy a minden fillért betétkönyvbe dugdosó fiatalt sem nevezhetjük ideálisnak, mivel ő éppen azt az életkori, sajátos lehetősegeket szalasztja el, amit később már nem pótolhat Nem nehéz kitalálni, hogy a helyesnek ígérkező út, valahol a kettő között sejthető. Rögtön meg Is kell je^ gyezni az esetek nagy részeben — idővel — ez így is történik. Ám elég sokan, súlyos „időbért” fizetnek ezért, amit nagyban csuk- kentett volna az alaposabb felkészülés. És itt már megint a serdülőkornál kötöttünk ki, a család, az iskola jelentőségénél és felelősségénél. Nem akarom én ezzel az ő nyakukba varrni az egész problémát, de meghatározó irányú, hatásuk tagadhatatlan. Próbálkoznak is a különböző formákkal, módszerekkel, kisebb-nagyobb eredménnyel. Itt vannak például most a forradalmi ifjúsági napok keretében megrendezésre kerülő életmódviták. Ha a formát nézzük, kitűnő; közvetlen hangvételű, beszélgetésszerű fórumokon fiatalok százai hallhatnak okos ötleteket, módozatokat a Hogyan éljünk? kérdésre. De a forma csak keret. A döntő az, hogy ezekből az ötletekből, vitákból ki, mit épít be életmódjába, vagyis a mindennapok gyakorlatába. Ugyanis a „pénzkórban” szenvedők csak igy gyógyulhatnak ki betegségükből. Ámbár félő, hogy éppen ők fognak ezekről a vitákról hiányozni... Tanka László | NOGRÁD = 1978. március 24., péntek 5
