Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

Dalol a föld, a nagyvilág A forradalmi ifjúsági napok egyik jelentős eseményének ígérkezett a középiskolás ífjú- ságmpzgalmi dalfesztivál terü­leti döntője, melyet 19-én, va­sárnap délelőtt tartott a KISZ salgótarjáni városi és járási bizottsága a salgótarjáni Jó­zsef Attila megyei Művelődési Központ színháztermében. A fesztivál értékelésekor a krónikás nehéz helyzetoen van, mert ezúttal nem annyi­ra a zenei „tudást”, sokkal in­kább az előadások mozgalmi jellegét kellett szemügyi e venni, hiszen — mint az Tersánszki Rudolf, a Nógrád megyei KISZ-bizottság titká­rának megnyitójából is ki­tűnt —, a fesztivál célja meg­ismertetni a fiatalokat, a ba­ráti országok, testvéri népek dalaival, ezáltal erősítve a szo­lidaritás eszméjét. A meghívott nyolc középis­kolás alapszervezet közül csu­pán öt csoport mutatkozott be. és mindössze egyikük műso­ráról mondható el. hogy ele­get tett ennek a célnak. A Táncsics Mihály szakkö­zépiskola tanulói Csokonai, József Attila, Nagy László és Weöres Sándor megzenésített verseit adták elő, kissé bes­tes hangszerelésben. A mű­sor hallatán önkéntelenül fel­vetődő kérdést — tudniillik, hogy jeles költőink szerel­mes versei mit keresnek egy ifjúságmozgalmi dalfesztivá­lon — el kellett vetni, mert a csoport még így is az egyik legkulturáltabb előadást nyúj­totta. A kisterenyei gimnázium Salvador Allende alapszerve­zetének leányai olyan katonás, menetkész oszlopban sorakoz­tak egymás mögött, hogy a közönségnek az volt az érzése, ezek a gyerekek egymaguk ké­pesek ledönteni mindentele „rabigát”. Műsorukban is­mert mozgalmi dalok kaptak helyet, csakhogy a lányior- kokból az indulók inkább V’- rágénekhez hasonlítottak. To­vább rontotta az előadásuka’ a dalok kidolgozatlansága, a rossz szövegmondás és bizony néhány hamis hangot is ki lehetett hallani, különösen a magas dallamívek énetíiése- kor. Túlzás nélkül mondhatjuk, klassziskülönbséggel emelke­dett ki a mezőnyből a Bolyai Gimnázium Furák Teréz a'ap- szervezetének műsora. Már a csoport rendhagyó „felállása” is sokat ígért. Félkör alakban, székeken ülve — igazi klubos formában — énekelték kitű­nően szerkesztett összeállítá­sukat. Vezetőjüknek még ah­hoz is volt ideje, hogy a kö­zönséget is megénekeltesse Különösen ' a „Május ünnep Havannában” című dal ara­tott osztatlan sikert, melyet igazi dél-amerikai hangszere­lésben. válaszolgatós formá­ban adtak elő. A „Nyújtsd ki a két kezed” című saját szer­zeményű dalukat elsősorban szövegéért dicsérhetjük. Ha már a dalszövegeknél tartunk, érdemes néhány gon­dolatot megjegyezni. E sorok írójának alkalma volt koráb­ban részt venni ifjúságmozgal­mi, szolidaritási dalfesztivá­lokon. A tapasztalatok mutat­ják, hogy az ilyen jellegű fesz­tiválokon a dalok hatása nagy­mértékben függ a szöveg íris- seségén, aktualitásán. Az Internacionálé, vagy a Bécsi munkásinduló, egy ifjúságmoz­galmi dalokból álló összeállí­tásba nemigen illik, vagy leg­alábbis szegényes választék­ra utal. A Stromfeld Aurél Gépipa­ri Szakközépiskola Killiin György alapszervezetének elő­adása jó példa erre, ha ugyan példa lehet egy olyan műsor, ami olvasópróbának tűnt. A gyerekek ugyanis mappával, kezükben léptek színpadra, és a már általános iskolában megtanult indulók szövegét végig onnan olvasták, ügyelve arra, hogy még véletlenül se pillantsanak a közönségre. Eb­ben az előadásban épp a lé­nyeg, a mozgalmi jelleg ve­szett el. Valamivel hatásosabb volt a szakközépiskola másik alap­szervezetének, a Zrínyi Miklós alapszervezetnek műsora, bár a fiúkból álló csoport sem erőltette meg magát a műsor szerkesztésekor. Csupa klasszi­kusnak számító munkásmoz­galmi indulót adtak elő, igaz „mappa nélkül”... Sok kifogásolnivalót mond­hatnánk még el az előadások­kal kapcsolatban, de végig­olvasva a sorokat, máris úgy tűnhet, mintha az egész fesz­tivál csalódást okozott volna, pedig ez így nem igaz. Mind­össze azt a következtetést von­hatjuk le, hogy középiskolá­inkban nincs nagy hagyom í- nya a mozgalmi dalok ének­lésének, de épp ez a fesztivál mutatta meg — hibáival és erényeivel együtt —, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk rá, mert a zene, a dal jó eszköz arra, hogy fiataljaink valóban közel érezzék magukhoz baráti né­peink ifjúságát. Pintér Károly Magyar filmélet ■ tükörben pécsi Többszörös jubileum kere­tében rendezték meg febru­árban Pécsett a magyar já­tékfilmek éves szemléjét. Ti­zedik volt ez a megméretés a magyar játékfilmszemlék so­rában és egybeesik a magyar filmszakma államosításának harmincadik évfordulójával. Mint minden szemlén, az alapvető cél az volt- hogy mind a magyar film mai helyzetét, mind pedig az el­múlt egy esztendő eredmé­nyeiből és fogyatékosságából adódó tanulságokat és az ezekből következő feladato­kat felmérjék, elemezzék a filmalkotók, kritikusok és a filmforgalmazás szakemberei. A X. magyar játékfilm­szemle programja rendkívül gazdag- sokszínű volt. (Hat­száznál több hazai szakember és nyolcvan külföldi filmes fordult meg a szemlén.) A nyilvános vetítéseken tizen­három olyan filmet mutattak be, amellyel a legutóbbi film­szemle óta már a közönség is találkozhatott- és tizenkét új film ősbemutatóját rendezték meg- Ezeken kívül a Balázs Béla Stúdió tagjainak, vala­mint filmművészeti főiskolá­soknak a filmjeiből több összeállítást mutattak be- A vetítésekhez kapcsolódott a különböző főiskolákon, illetve egyetemeken rendezett három nagyszabású ankét. A szemle során Pécsett rendezték meg a szocialista országok film- forgalmazási vezetőinek nem­zetközi tanácskozását, a szemle munkáját pedig négy ankét egészítette ki. Ezek közül az egyik forgalmazási kérdésekkel foglalkozott- kü­lönös hangsúllyal a mozin kívüli — filmklub, társadal­mi forgalmazás — bemutatá­sokra. A másik tanácskozása stúdiók műhelymunkáinak időszerű kérdéseit kívánta megvitatni. Izgalmas és érde­kes volt a fesztivál központi vitájának szánt- Magyar já­tékfilm 1977. című ankét, amelynek bevezető előadását Tóth Dezső kulturális minisz­terhelyettes tartotta, vala­mint az a találkozó- amelyen a szemlén részt vett külföldi szakemberek mondták el vé­leményüket a magyar film- művészetről. Igen sok tanulsággal szol­gált a X. magyar játékfilm­szemle. Az újonnan bemuta­tott filmekből már leszűrhető egy figyelmet érdemlő törek­vés. A tizenegy új filmből négy játékfilmstúdiókban készült dokumentumfilm. il­letve dokumentalista eszkö­zökkel készült film, és három olyan- amelyben elsődlegesen vígjátéki törekvések fedezhe­tők fel- Ez utóbbi azért érde­mel figyelmet, mert hosszú évek óta igen nagy hiány az úgynevezett szórakoztató film, de az elmúlt év legnagyobb sikere is ebben a kategóriá­ban jelentkezett András Fe­renc Veri az ördög a felesé­gét című filmjével- Ezt a törekvést tükrözte most Zsombolyai János Kihajolni veszélyes, Dömölky János Amerikai cigaretta és Gazdag Gyula Kétfenekű dob című fiimje. Az előbb említett doku­mentalista vonás ugyancsak megkülönböztetett figyelmet érdemel. mert úgy tűnik, hogy ez a fajta témamegkö­zelítés és ábrázolásmód lehet a magyar játékfilm megúju­lásának egyik útja. Ez a hipotézis természetesen vitat­ható- de az e kategóriába sorolható. Pécsett most látott filmek mindegyike igen érté­kes alkotás. Ilyen Schiffer Pál Cséplő Gyuri című, egy húsz év körüli cigányfiatal életé­nek sorsdöntő epizódját be­mutató és magával Cséplő Györggyel eljátszatott doku­mentumfilmje, Dárday István Filmregény című alkotása, amely a korábbi Jutalomuta­zás eszközeivel készült és három nővér életepizódjaiban társadalmunk mai problémái­nak egész sorát tükrözteti. Igen jól sikerült Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Két elhatározás című- egy idős rimóci parasztasszonyt be­mutató dokumentumfilmje- és bár más jellegű Rózsa János alkotása, a Mohácsról szóló, eleve vitatémának szánt és egy még el nem ült vitát folytató, Csatatér című mun­kája. Természetesen figyelmet érdemelnek a hagyományo­sabb eljárással készült fil­mek is. különösképpen a már nagyközönségnek azóta be is mutatott Fábri-film- a Ma­gyarok- valamint Rényi Ta­más K. O. című nagyszerű munkája. De érdemes várni a moziban Sára Sándor Nyolc­van huszárjának és Gaál István Legátójának bemuta­tását is. összegezve: a pécsi szemle sokoldalúan diagnosztálta a mai magyar filméletet- Re­ceptet már kisebb mértékben adhatott a továbbhaladásra, de a feladatok a ténymegál­lapításokból nagyrészt auto­matikusan következnek­Benedek Miklós A Lenini Komszomol Számok és tények A Szovjet Kommunista If­júsági Szövetség (Komszomob 1918. október 29-én V. I. Le­nin javaslatára jött létre Tag­jainak száma az alapításkor 22 ezer volt, ma meghaladja -a 36,2 milliót. A szovjethatalom áve’ben. a Komszomol-iskolát több mint 140 millióan végezték el. Tevékenységét a Komszomol önállóan végzi, külön szerve­zete, apparátusa, anyagi és informatív eszközei vannak, foglalkozik a fiatalok élet­munka-, oktatási, pihenési fel­tételeivel. A Komszomol tevé­kenységét a kongresszusokon megválasztott Központi Bi­zottság irányítja. A Komszomol az SZKF irá­nyítása alatt dolgozik, segíti a párt munkáját és annak har­ci tartalékát képezi. Jelenleg az SZKP tagjainak sorába lépők 72 százaléka komszomo- lista. A helyi tanácsok tagjainak több mint 20 százaléka kom- szomolista. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának és a szovjet szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb - ta­nácsainak minden tizedik kül­dötte komszomolista. Több mint 700 ezer komszo- molista dolgozik a szakszerve­zeti bizottságokban és több mint egymillióan vesznek részt a népi ellenőrzés mun­kájában. A komszomolistáknak több mint a fele nő, 78 százalé­kuk 18 évnél fiatalabb. A Komszomol tagjainak so­rában 12,4 millió munkás, több mint 3,5 millió kolhoztag, kö­rülbelül 5 millió adminisztra­tív dolgozó, több mint 14 mil­lió szakmunkás, középiskolai, technikumi tanuló és főiskolai hallgató van. A komszomolisták 47 szá­zaléka az anyagi termelésben dolgozik. Minden hatodik köz­gazdász, minden ötödik tanár, minden negyedik tudományos munkatárs és felsőoktatási előadó tagja a Komszomolnak. A Szovjetunióban 228 Komszomol- és úttörőújság je­lenik meg, több mint 75 mil­liós példányszámban. A Kom­szomolnak 3 kiadóvállalata van: a legnagyobb, az „Ifjú Gárda” 1976-ban 355 könyvet jelentetett meg, 40 milliós pél­dányszámban. Két tárlat — két megjegyzés Sorrendben a nyolcadik kiállítást rendezték meg Salgó­tarjánban, az oktatási igazgatóság kisgalériájában. Sokat ígérő kezdeményezésről van szó ezzel a kamaratárlat-soro- zattal, éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy e néhány ki­állítás után —, s a várható hosszú sor előtt — legalább két általunk fontosabbnak szánt megjegyzést tegyünk, s a mosta­ni tárlatról is ejtsünk néhány szót. Főként a mostani, illet­ve az ezt megelőző tárlatot végignézve tartjuk ezt szükséges­nek. Mint hírül adtuk, nemrég Somoskői Ödön festőművész képeivel és akvarelljeivel találkozhattunk a kisgalériában. Erről a kiállításról külön nem írtunk, mert nem volt mit. S itt térünk rá első megjegyzésünkre. Somoskői Ödön kama­rakiállításáról nem azért nem írtunk, mert rossznak tartot­tuk. Ellenkezőleg. Különösen a fiatal művész képei megbíz­ható színvonalon készültek, mondandójukban is időszerűsé­get hordoznak. Formai megoldásaikat tekintve is rokonszen­ves törekvésekről vallanak. Csakhogy. . . A képek többségét már láttuk korábban kiállításon, sőt egyéni bemutatkozón Is. Egyikröl-másikról akkor értékelő megjegyzéseket is tettünk, a műveket tudomásunk szerint a közönség szintén méltányolta. Joggal. Viszont, azt várhattuk ezek után az oktatási igazgatóságbeli tárlattól, hogy a mű­vész újabb alkotásokat vonultat fel. Olyanokat, amelyek az eddigi eredményei továbbfejlesztését, esetleg meghaladását jelentik. Vagy legalábbis az erre való törekvést. Hiányérze­tünk tehát nem abból fakadt, amit láttunk, hanem abból, amit nem volt alkalmunk látni. Azt várjuk-e ezek után a tárlatok rendezőitől, hogy a jövőben más művészek korábbi műveivel is „meglepnek” bennünket? Ügy véljük, ennek a kiállitássorozatnak inkább az egyéni alkotói műhelyek frissebb terméseiből lehetne válogatni, nem pedig „pálya­képeket” megrajzolni. Erre ugyanis a kisgaléria méreteinél fogva sem alkalmas. Jelenleg Szőllősi Mária textil- és Antal András kera­mikus iparművész közös kamaratárlatát látjuk a galériá­ban. Mindketten a népi kerámia, illetve a népi textilművé­szet formavilágából merítenek. Szándékuk az volt, hogy — a megnyitón elhangzottak szerint — szinte „didaktikusán” vezessék be a nézőt alkotói műhelyükbe. Ez sikerült, a di- daktikussággal nincs is baj. Például az Idők madara úgy búvik meg a helyén, amint azit egy kakukkos óra madarától el is várhatjuk. A Régi fotográfiák emlékére című művet is bárki nyugodt szívvel odateheti sublótja fölé, már akinek ötven négyzetméteres lakásába befér egy sublót. A Madár, hegyek, mező I—II. szimbolikájával, a Király és királynővel — még sorolhatnám — sincs bajunk. Azonnal értjük, miről van szó. S mert tehetséges művészek műhelyéből kerültek ki, formai megoldásukban is kulturáltak, az effajta népi szimbolikában szintén minden a helyén van. Legfeljebb azt tehetnénk hozzá, hogy azért ebben a világban nem minden olyan derűs, amint azt a tárlatot nézve gondolnánk. Minden­esetre, a mai magyar állami műkereskedelem minden gond nélkül eladhatná őket, ha boltjaiba kerülnének. Megjegyzésünk itt is arra vonatkozik, amit nem láttunk.’ Tudjuk ugyanis, hogy mindketten az iparban tevékenyked­nek. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az ipari termelésben létrejött termékeket nem kell egy kamaratárlaton bemutat­ni, megvannak arra a más fórumok. De azt hisszük, hogy a két iparművész személyében olyan alkotókról van szó, akiknél — ha kiállítást rendeznek számukra — talán nem ártana legalább utalni az iparban végzett tevékenységükre, ízelítőt adni napi —, s távolról sem haszontalan! — munká- jukrjj. Ettől még az egyedi tárgyak is ott lehetnének a tár­laton, legfeljebb egy-kettővel kevesebb alkotás. így volna teljesebb a kép. S ezt a megjegyzésünket az eljövendő tár­latok rendezése szempontjából esetleg megfontolandónak tartjuk. Tóth Elemér Mai ív ajánlatunk 20.00: FALUSIAK Négy tévénovellát mutat­nak be, négy szovjet iró mű­vét, négy tévérendező munká­jaként. Az egyetlen közös bennük, hogy hőseik a Szovjetunió nagyvárosaitól, központjaitól távol élő emberek: lalusiak. NÓGRÁD — 1978. március 22., szerda % Tavaszi kirándulásaink egyik kedvelt célja Lengyelország. A határhoz közel eső Krakkó­ban évszázadokat idéző műemlékek várják a nógrádi turistákat. Képünk a város főterét, az egykori piacot mutatja a Posztócsarnok árkádjai alól kipillantva. — kép: kj — 9 Ebben a világban sok még a múltból maradt örökség, a hagyománytisztelet, a beideg- ződött szokás. Ebbe a saját törvényei szerint működő vi­lágba mégis gyakran szól bele a megváltozott jelen; embere­inek életébe beleszól a másik világ. És ez a „beleszólás” mindig valamilyen konflik­tussal jár. Megismerkedhetnek „A nagycsaládú ember”-rel, aki máig hurcolja magával a pol­gárháború ejtette sebeket. A „Tavasz” idős párja elutasítja a városba való költözésének a lehetőségét is, éppúgy, mint a „Falusiak” hőse, a nagymama, aki fél repülőgépre ülni, pe­dig rég nem látott fiához re­pítené. A „Polka mazurká”- nak magányos férfi a hőse, akinek életét felborítja a vá­rosból érkezett csinos nő. Fele napközis Salgótarjánban az elmúlt két évben tovább nőtt az általá­nos iskolai tanulócsoportok száma. Ez természetes követ­kezménye annak, hogy nőtt a tanulói létszám is. Az általá­nos iskolai tanteremhiányt enyhítette a zagyvapaifalvi iskola átadása, a 211. számú Ipari Szakmunkásképző lnr tézettől átvett öt tanterem, va­lamint néhány szolgálati la­kás átalakításából, felújítá­sokból nyert tanterem. Ugyan­akkor a fejlesztések üteme nem kielégítő, az egy osztály­teremre jutó tanulói létszám magas. Ezért is szükséges gyorsítani a két új salgótarjá­ni iskola mielőbbi felépítését Szükséges a napközis ellátás továbbfejlesztése is. Egy év alatt egy százalékkal nútt a napközis gyerekek száma, je­lenleg a város több mint öt­ezer általános iskolás tanuló­jának 53 százaléka veszi igény­be a napközis ellátást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom