Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

f Rcti Zoltán: Balassagyarmati utca (tus) ŰJ Y V A Kossuth Könyvkiadó Népszerű történelem soroza­tában jelent meg Vladimír Konviszár dokumentumregé­nye- A prágai konferencia, amely regényes formában dolgozza fel az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás­párt VI. összoroszorszógi konferenciájának eseménye­it. Az 1912 januárjában Prá­gában, a legszigorúbb illega­litásban megtartott tanácsko­záson határozatilag kizárták forradalmi pártjukból a meg­alkuvókat, s az opportunis­tákhoz húzó békítgetőket- Ez a; könyv igazi újdonság a politika- a munkásmozgalom kérdései iránt érdeklődők­nek. Ugyanebben a sorozat­ban jelent meg — újabb ki­adásban — Burton C. Andrus amerikai ezredesnek, a nürnbergi börtön parancsno­kának hallatlanul izgalmas könyve a náci háborús bűnö­sökről A nürnbergi huszonket­tő címmel. Üjabb, átdolgozott kiadásban látott napvilágot Berecz János Baráti szövet­ségbén cimű kötete- amely a magyar—szovjet kapcsolatok történetéből ad kitűnő össze- foslalót. Az Akadémiai Kiadó az ferdéi Ferenc művei sorozat­ban megjelentette — az ősz- szegyűjtött írások és beszé­dek hatodik köteteként — a Településpolitika, közigazga­tás. urbanizáció című össze­foglaló művet- a neves marxista politikus és közéleti vezető sok figyelemre méltó tanulmányával. Dezső László, Hajdú Péter és Telekdi Zsigmond szerkesztésében megjelenő Általános ■ nyelvé­szeti tanulmányok sorozat új, 12. kötete — Az emberi nvelv sokfélesége címmel — első olvasásra megérthető ismereteket ad az érdeklő­dőknek a nyelvek keletkezé­séről- eredetéről- A múlt is­merete az általános művelt­ség fontos része. Ennek az igazságnak a jegyében jelen­tette meg a kiadó Az ókor nagyjai című, sok kénpel illusztrált művet, Castiglione László tollából. A kiállításá­ban is szén kötet első kiadá­sa napok alatt elfogyott- most ismét kapható. Végvári László a szerzőié a Győr- Sonron megye nénesedése cí­mű fö'draizi tanulmánynak. A Kórunk tudománya sorozat­ban jelent még Ungvári Ta­más Brecht színházi forra­. gondozásában pedig Szabó Miklós Orosz—magyar zseb­szótára. Szépművészeti könyveiről ismert a Corvina Kiadó, amely különösen sokat tett a magyar képzőművészet alko­tásainak külföldi megismer­tetése érdekében. Emellett sorra-rendre jelennek meg kötetei a magyar olvasók szá­mára is. Most látott napvilá­got — újabb, átdolgozott ki­adásban — a Régi harangok. Ebben a kis munkában — sok szép fotó kíséretében — Patay Pál mutatja be nagy hozzáértéssel hazánk legré­gibb, múzeális értékű harang­jait. s vázolja sokszor viha­ros történetüket is. Mint is­merétes, a kortárs magyar művészet legjobb alkotásai­nak múzeuma a Magyar Nemzeti Galéria, amelynek látogatottsága múzeumaink közül az első helyen áll- Mo6t ismét megjelent a ga­léria rendkívül gazdag anya­gát bemutató reprezentatív kötet* A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei cím­mel, a nemrég elhunyt kivá­ló művészettörténész, Soly­már István szerkesztésében. A Táncsics Könyvkiadó Világhír-világsiker című ki­adványában korunk kiemel­kedő- hírneves asszonyainak életrajzát teszi közzé Szilágyi Éva tollából. A kötetben ilyen nevek szerepelnek, mint: Sirimavb Bondaranaike, Simone de Beauvoir- Angela Davis, Fischer Annie, Mar­garet Mead. Tyereskova stb. Az elmélet közvetítése Hogyan készül a Társadalmi Szemle? Társadalmi-politikai életünkben fontos szerepet tölt be a harmincharmadik évfolyamába lépő Társadalmi Szemle. Az MSZMP Központi Bizottságának folyóirata, amely elméleti és politikai kérdésekkel foglalkozik, népszerű a közéleti ér­deklődésű emberek körében, széles olvasótábora van. A párt vezető szervei nagy segítséget nyújtanak a szer­kesztőségnek. Láng György és Józsa György, a szerkesztő­ség munkatársai ezt a következőkben foglalják össze: — ,A Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsága évente többször ülésezik, s ilyenkor napirendre kerül a lap tar­talma. Megvitatja a féléves lapterveket és az évi munká­ról szóló elemzéseket. A? ér­tékelések és észrevételek, a javaslatok sok segítséget ad­nak a folyóirat szerkesztésé­hez. Elhangzik a szerkesztő bizottsági értekezleteken pél­dául, hogy mi készül a tudo­mányos műhelyekben, miről beszélnek a pártmunkások, mi foglalkoztatja leginkább a közvéleményt. Csak az utóbbi évekre visszatekintve, a XI. kongresszus - határozatának, a párt programnyilatkozatának végrehajtása sok kérdést ve­tett fel az emberekben. A vi­lággazdasági helyzetnek a ma­gyar társadalomra gyakorolt hatása szintén az érdeklődés középpontjában áll. A folyó­irat pedig igyekezett nemcsak népgazdasági szinten foglal­kozni ezekkel a kérdésekkel, hanem bemutatta megjelené­süket és megoldási módozatai­kat is. ■— Aktuális dolgokról kívá­nunk írni — mondották a szerkesztőség munkatársai —, melyek a gyakorlatot és a szellemi pezsgést egyaránt se­gítik. Jelenleg például az üze­mi demokráciáról folyik hóna­pok óta tartó eszmecsere, me­lyet nem tudunk lezárni, mert folyton újabb és újabb érde­kes hozzászólások érkeznek. Ezek, az üzemi demokrácia kérdését elméletileg és gya­korlatilag is megközelítő írá­sok egyaránt segítik a tudo­mányos kutatást és a közvet­len gyakorlatot is. Nemrég az érdekviszonyokról folyt ha­sonló eszmecsere, mely fon­tos ideológiai kérdéseket se­gített tisztázni. — Hogyan lehet meghatá­rozni a Társadalmi Szemle céljait? — Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy lapunk nem szakfolyóirat. Az elméleti és politikai folyóirat kifejezés azt jelenti, hogy a politikai kér­dések megvilágításával össze­kapcsoljuk az elméleti prob­lémákat, melyek kiválasztásá­nál figyelembe vesszük, hogy a politika éppen milyen kér­déseket tűz napirendre. El­méletileg feldolgoz a folyó­irat olyan témákat, amelyek politikai döntéseket segítenek előkészíteni. Közreműködik a lap a párthatározatok előké­szítésében és abban, hogy az olvasótábor nyomon követhes­se a határozatok végrehajtását. Ha szakkérdésekhez szólunk, akkor igyekszünk az általános társadalompolitika szempont­jából foglalkozni az elméleti kérdésekkel. Törekszünk a társadalompolitika valamennyi lényeges területét átfogni, a gazdasági és a politikai élet, az államélet, az ideológia te­rületét, a tudományok, a mű­vészetek, közművelődés, köz­oktatás és nem utolsósorban a pártélet és a közélet kérdé­seit. A Társadalmi Szemle írásai persze nem a párthatározat erejével rendelkeznek. Arról van szó csupán, hogy a párt politikáját hirdetjük, s n'em adunk helyet az ezzel ellen­tétes nézeteknek. Természete­sen a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog. A napi po­litikai gyakorlat nem minden­kor és nem szükségszerűen esik egybe a társadalomtudo­mányok egyes tételes megál­lapításaival. Szükségessé vá­lik tehát, hogy éppen a tudo­mányos eredmények mélyebb feltárásával következetesen megmutassuk az általános ten­denciák érvényesülését. El­mondhatjuk egyébként, hogy ezek a közvéleményt is erő­teljesen érdeklik. — Közvéleményen a Társa­dalmi Szemle szerkesztői nyil­ván a folyóirat olvasótáborát értik. Kikből tevődik össze ez a tábor? — Állandó törekvésünk, hogy lapunk olvasótáborát jobban megismerjük, mert ez az igények tekintetében is mértékadó. Másrészt azonban a szerkesztés tudatosan kíván szólni a párt-, az állami, a tömegszervezeti vezetőkhöz, a marxizmus—leninizmus egye­temi oktatóihoz és a propa­gandistákhoz, a tudományos, a műszaki és a művészeti ér­telmiséghez, a pedagógusok­hoz és az újságírókhoz. Mind­azokhoz tehát, akik a társa­dalmat vezetik, akik a párt hangját, politikáját közvetí­tik az élet valamennyi terü­letéhez, akik e politika meg­valósítását különféle poszto­kon irányítják, befolyásolják. Persze az említetteken kívül is sokan olvassák a folyóira­tot, a párt- és tömegszervezeti oktatásban résztvevők, fő­iskolai hallgatók és mások. Sokféle réteg alkotja tehát az olvasótábort, s ez nagy fele­lősséget; körültekintést kíván a szerkesztéstől. — Ebből az is kitűnik, hogy a szerkesztési elveket tervsze­rűen igyekeznek érvényre jut­tatni. — A szerkesztés természe­tesen nem nélkülözheti a terv- szerűséget. Félévenként ké­szítünk terveket. Ezeket je­lentősen befolyásolják bizo­nyos aktualitások, a szocialis­ta építés időszerű feladatainak politikai és elméleti összefüg­gései. A XI. pártkongresszust követően tématerveket készí­tettünk a kongresszusi hatá­rozatokból és az új program- nyilatkozat alapján. E terv szerint készültek Írásaink az elmúlt csaknem három évben. Olyan írások, amelyek orien­tálnak és informálnak a fon­tosabb társadalmi-politikai kérdésekben, mozgósítanak a feladatok megvalósítására, se­gítenek a fejlett szocializmus felé haladás ideológiai kér­déseinek tisztázásában, az el­méleti előrelátásban, és hoz- záiárulnak a döntések előké­szítéséhez, a végrehajtás el­lenőrzéséhez. — Felkérésre készülnek a cikkek, vagy beküldik az írá­sokat? Kik írják a Társadal­mi Szemlét? — Az üzemi demokráciáról folyó eszmecserénk jól pél­dázza, hogy felkérésre írt cikkek is szerepelnek folyó­iratunkban, de helyt kapnak beküldött írások is. A fontos az, hogy a szerkesztőség mun­katársai, akik maguk is írnak a lapba, mennyire tudják nyomon követni a napi gyakor­lati élet legtöbbet vitatott kér­déseit. Ezért figyeljük állan­dóan a társadalmi élet terüle­teit, a tudomány műhelyeit, vizsgáljuk, hogy mivel foglalkoznak a kutatók. Ezek alapján kérünk fel szerzőket egyes anyagok megírására. Amíg egy cikk elkészül, szá­mos konzultáció is történik a témában, valóságos alkotási folyamat zajlik le. Műfajilag is a változatosságra törek­szünk. Olvasóink interiúkat, kerekasztal-beszélgetéseket, körkérdéseket, eszmecseréket, széljegyzeteket, könyvismerte­téseket egyaránt találnak a fo­lyóiratban. — Hogyan értékelik a szer­kesztők a lap hatását? — Példányszámunk egyre emelkedik, ami a növekvő ér­deklődés jele. Akkor lenne munkánk igazán eredményes, ha mindenki elolvasná a la­pot, akihez kerül. Ha minden Társadalmi Szemle abba a cél­ba találna, ahová mi az egves számokat és az egves cikkeket szánjuk. Vannak tapasztalata­ink, hogy sok helyen ez már így történik. Egyre több írá­sát használják fel a gazdasági vezetők, a pártmunkások, a tömegszervezeti vezetők, az oktatásban, a tudomány, a művészet és a tájékoztatás te­rületén dolgozók. Lugossy Györgyi Könyvborítók dalma. A Magyar Országos Levéltár gondozásában látott napvilágot Bölöny József munkája, a Magyarország kormányai 1848—1975 című lexikális mű, a kiadó Terra Ózom segítségével. r Az atmoszféra legfelsőbb rétegeiben levő igen vékony ózonréteg rendkívül nagy ki­hatással van földünk időjá­rására. Szinte teljesen fel­fogja a világűrből érkező ult­raibolya-sugarakat és vissza­veri a föld hőkisugárzásának közel 20 százalékát. Tanul­mányozása ■ során a tudósok Siegállapílották, hogy e gáz részarányának megváltozása az atmoszférában ciklonok és an­ticiklonok keletkezésére, hő­mérséklet ingadozására és szélváltozásra utalhat. Éppen ezért a szovjet Hidrometeoro- lógiai Központ az előrejelzé­sek összeállításánál mindig figyelembe veszi a levegő ózonjának „viselkedését.” • • ünnepi tavaszi szemle Bi/ton állítjuk, a nógrádi képző- és iparművészeti kiállítási program iránt érdeklődő közönség körében különös érdeklődés előzi meg a salgótarjáni tavaszi tárlat megnyitását. Hazánk felszabadulásának évfordulója al­kalmából minden évben megrendezik ezt a szemlét, immár hosszú idő óta. Alkalom nyílik arra, hogy a történelmi év­forduló előtti tisztelgésen túl, megközelítően áttekintsük el­sősorban az Észak-Magyarországon, illetve Nógrádban élő és alkotó művészek éves termését, tájékozódjunk a főbb irá­nyokról, az egyes alkotók pályaképének alakulásáról, esetleg egyesek elhallgatásáról, és így tovább. Lapozgatva az elmúlt évek tavaszi tárlatainak katalógu­sait, visszaemlékezve a korábbi kiállításokra, többi között a tárlat rendezési koncepciójának módosulásait is látnunk kell. Különösen az utóbbi években bizonyos útkeresés jellemezte a tavaszi tárlatot. Ez nem feltétlenül elmarasztaló megálla­pítás, hiszen a kiállítás szervezésében, rendezésében eseten­ként megmutatkozó bizonytalanságok arra is utaltak, hogy a tárlat koncepciójának megrajzolói, az előkészítők, szervezők, rendezők érzékelték a megnövekedett társadalmi igényeket Különösen a közművelődés-politikai határozat megjelenése óta Nógrádban is pezsgőbb szellemi és művészeti élet bonta- kozásának vagyunk tanúi és részesei, amely a további tevé­kenységre nézve is biztató, még akkor is, ha nem feledke­zünk meg az ellentmondásokról sem. A salgótarjáni tavaszi tárlattal kapcsolatban mindez el­sősorban azt veti fel, hogy közművelődés-politikai céljaink­nak megfelelően a népnek a népről szóló alkotásokat vonul­tasson fel ez a kiállítás. Olyan műveket, amelyek a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő kérdések mű­vészi megválaszolása igényéből születtek, napjaink lényeges kérdéseivel foglalkoznak változatos eszközökkel. Mindez ta­lán általános megfogalmazásnak tűnhet, de biztosak vagyunk abban, hogy az alkotók társadalmi érzékenységének erősödé­sével nemcsak a közönség, hanem maguk az alkotók is csak nyerhetnek. Azon véleményünket is megismételjük, hogy a salgótarjáni tavaszi tárlatnak mindenekelőtt az észak-magyar­országi, köztük nem utolsósorban a nógrádi képző- és ipar­művészek termését kell bemutatnia. Annál is inkább, mert hiszen évenként ez az egyetlen ilyen jellegű szemle. Nem •zárja ki ez az igény azt, hogy a kiállításnak csak előnyére válhat, ha nemzetközi és országos rangú alkotók is rendsze­resen jelentkeznek Salgótarjánban, különösen azok, akik in­nen származtak el, vagy közvetlenül kapcsolódnak Nógrád- hoz, köztéri alkotásaik vannak itt, egyéb kapcsolatokat ápol­nak velünk. Ez esetben csupán azt hangoztatjuk, hogy az arányokra ügyelni kell. S az arányosságot a díjak és vásár­lások odaítélésére, lebonyolítására is értjük. A helyi kultu­rális politika számára ugyanis a díjazások és vásárlások az itteni művészeti élet alakításának — ha úgy tetszik, befolyá­solásának — egyik lehetőségét jelentik. Élni kell vele. Lezajlott Salgótarjánban a tavaszi tárlatra érkezett mű­vek zsűrizése. Ennek eredménye szerint, az április első nap­jaiban megnyíló nyolcadik salgótarjáni tavaszi tárlaton ösz- szesen 84 művész — 37 festő, 20 grafikus, 17 szobrász, 10 iparművész — alkotásaival találkozhatunk majd. Közülük 28 nógrádi, további 22 művész pedig észak-magyarországi. Az arányokhoz még annyit: különösen örvendetesnek tartjuk, hogy az Észak-Magyarországon élők (a miskolciak) és a me­gyei művészek megfelelő érdeklődést tanúsítottak a tárlat iránt. Ez a kiállítás jelentőségének fokozott felismeréséről vall. örülünk annak is, hogy a nyaranként megrendezett sal­gótarjáni nemzetközi művésztelep hazai résztvevői is megfe­lelő arányban képviseltetik magukat ezen az ünnepi szem­lén. S úgy tűnik, a korábbiaknál nagyobb arányban kér szót a tárlaton a szobrászat, s jó arányban az iparművészet. Ter­mészetesen, szívesen és érdeklődéssel várjuk az északi táj­egységen kívül élő neves hazai alkotóművészek ismételt je­lentkezését is, Énnyit az arányokról. a kiállítás megnyitása után mon­dunk véleményt. Előzetesen csupán annyit, hogy a zsűri szigorú volt, s remény van arra, hogy ez a szigorúság a tárlat hasznára válik. Tóth Elemér A minőségről NÓGRÁD - 1978. március 19., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom