Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
Egy rendelet hátlapjára Italozók utcahosszat Nyíltság, nyilvánosság ? „Italkezdés" kilenc előtt r A rendelet, ahogy mondani ezokás, hatályba lépett S. jól Ideje alaposan megváltoztatta a korán reggel pálinkázók szokásait A jelenség- hogy az üzletek szomszédságában italoznak — gyakran bizony munkásruhás emberek, munkaidőben — persze nem vadonatúj jelenség. Régebben, a rendelet előtt is volt rá eset. hogy az élelmiszerboltok, ABC-üzletek szomszédságában — ajtajában (!) rendeztek ßörpartikat ,.az arra rászorulók”. A rendszeresség, a menetrandszerűség a2»nban azokból az alkalmi, esetleges iszogatásokból teljességgel hiányzott. Ez a rendszeresség valósult meg, s majd mindenütt. így Salgótarjánban is- az üzletekben, üzletek környékén, a bejárati aitók mellett- Kilenckor varázsütésre megváltozik minden. De addig? Hivatalosan rendben Mármint a rendelet betartása, hogy ugyanis kilenc óráig a vendéglátó helyek, néhány idegenforgalmi szempontból kivételnek számító egységet nem számítva- nem árusíthatnak szeszes italt- Ezzel valóban minden rendben. Ha meggondoljuk, nincs az a törzsvendég, amelyik „megérné” a vendéglátóknak kilátásba helyezett tetemes összegű pénzbüntetést. Tehát, megtartják a rendelet előírásait- szeszes italt nem szolgálnak fel a vendégnek. Hogy ezen a területen vannak-e mégis rejtett visszaélések,' azt csak egészen alapos vizsgálattal, szúrópróbával, népi ellenőrzéssel; figyeléssel, majd azt mondtam — rendőri munkával — lehetne egyértelműen cáfolni, vagy éppen bizonyítani. Egy bizonyos, az eddigi tanácsi és társadalmi, valamint szakmai ellenőrzések tapasztalatai alapján megállapítható: hivatalosan minden rendben, a rendelet él. érvényt szereznek neki a vendéglátók. Ez azonban csupán az egyik oldala az éremnek- A célt* hogy a korán munkába indulók, a nyitva tartó vendéglátó helyeken, ne italozással kezdjék a napot — itt sikerült elérni. Más a helyzet a másik oldalon- A boltok, ABC-üzletek környékén. lelemény és „igény”Egy minden tekintetben hétköznapnak számító napon, a kora reggeli órákban, az érem másik oldalát nézegetve gyűjtöttük az alábbi eseteket. Hasonlót mindenki tucatszámra fel tudna sorolni. A teljes nyíltságig vitt zug- ivászat éppen rendszerességével. rendíthetetlenségével, s a társadalom kicsit cinkos egyetértésével terjedhetett ilyen mértékben. A város egyik legújabb élelmiszerboltjában, a garzonházak melletti kis üzletben, két férfi leleményes machinációba kezd. Ketten négy kávét rendelnek, s közben egy kétdecis pálinkát is kikérnek. A pálinkát -szépen becsomagolja az eladó, a kávékat szépen lefőzi és kiadja a másik eladó. A két férfi a pulthoz szállítja a négy kávét, kicsomagolja az üveget és >,egy felest” önt mind a négybe- Az előrelátás és az igényesség (kevés kávéval sok pálinka nem igazán jó) itt tökéletesen harmonizál a gazdaságossággal (minek kétszer megcsinálni ugyanazt a stik- lit?) és a két ..körrel”, ami ugye így teljes. Ilyen „szövetség” tetszés szerinti számban alakítható- Ha ugyanis, mint hírlik, kivonják a kereskedelmi, legalábbi élelmiszerkiskereskedelmi gyakorlatból a népszerű kis üvegeket. Pécskő soron.. Sorban állva kora reggel, az ottani élelmiszer-húsbolt ön- kiszolgáló részlegében. A sorok masszívak, s egy irányba törekednek. A bejárati ajtóval szemben levő polcokhoz. Ott azután valóban talál magának innivalót az is, aki a cseresznyét, az is, aki a szilvát. s az is, aki a konyakot szereti. A kis üvegek eldorá- dóját sikerült megvalósítani ebben az élelmiszerüzletben. De gondoltak a nyíltan kortyolgató zugivókra másként is. A bolt kirakatában figyelmeztető írás: amelyben tiltják a szeszes ital fogyasztását Arra azonban nem vállalkoznak —, s ugyan ki vállalkozna? —, hogy a tiltásnak érvényt szerezzenek. A bolt előtt korán, tömeg- nyi italozó. S később sem csökken az .^érdeklődők” sora. Három fiatal, egyikükön kokárdás jelvény, felváltva jár be az üvegekért. Már a harmadik körnél tartanak, s éppen a tiltást tartalmazó felirat alatt ürítik üvegeiket. Hozzájuk lépek „Mit szólnak ahhoz, hogy a hátuk mögött tiltják a helyben italozást?” Meghökkenésnek nyoma sincs, csodálkozást hiába is várnál. Helyette ez: „Ott, bent tilos”, mondom nekik, nem bent, itt kint, mire mondják, hogy de bent, mire én, bogy akkor befelé nézné a felirat, mire ők megmaradnak az álláspontnál és az üvegnél. Ezzel elválunk Csak szerényen A legtöbben persze szerényen, szemérmesen iszogatnak a tarjáni nagycsemegében is. Van, aki a csuklója hajlatába rejti az üvegecskét, van, akinek már eleve a kávéjába öntik a pultnál. Ezek a kávék árulkodnak. Hosszú lére eresztettek, és nyomukban, a pulton túlról, üvegcsörgés hallatszik. A pult mögött, a polcon, ott díszeleg az obiigát kisüveg, a legkeresettebb cikk napjainkban. A pénztárgépen szerény kis cédulka, rajta tollal írt szöveg: szeszes italt itt tilos fogyasztani. Egyetlen valódi akadályt az, a most már állandósuló, kis árubemutató jelent, amely hetek óta a kirakat környéki területet foglalja el — részben az Italozóktól. Ä közismert nevén '„ÉVI” csemegeboltjának előterében ketten támaszkodnak a falnál. Kezükben „pálinkásbuty- kossal”, munkásruhában, a legnagyobb dologidőben, a legteljesebb nyugalommal, és a boltba lépőket mellbelökő nyíltsággal. A magabiztosság, a csak azért is élő, szesztnya- kaló szobrai. Kőrülöttük-mel- lettük zajlik az élet. ök meg? Isznak rá. T. Pataki László Volt értőimé a harcunknak öreg bányászkolónia Salgótarjánban, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában az a ház, ahol az idős házaspár, Szolnoki József és felesége lakik. Az előszobából négy ajtó nyílik, négy öreg nyugdíjas emberé. Az épületet mint egy képzeletbeli bilincs, úgy szorítja össze a fémvázas erdő: nagytatarozást végeznek rajta. — Megszépítik ezt a házat is, mert már nagyon kilóg a sorból — mondja az idős ember, Szolnoki József. — Igaz, már régen jártam kínt a városban, van annak négy éve, akkor is autóval, az meg elrohant az utcán. De láttam mennyit változott j a város. Mellettünk az új vásárcsarnokot, meg a buszmegállót látom, ha a feleségem elkísér az épület sarkáig. De a többi! Az aztán az igazi! A Rákóczi utcára már magam sem ismertem rá. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, merre járok. A fiam sógora —, mert ő vitt el autóval — nem győzött válaszolni a kérdéseimre. Felmentünk a platóra. Amikor utoljára jártam ott, csak három ház épült. Most már Kemerovó körútnak emlegetik, új városrész. A zagyvapálfalvi Brezina is más nevet kapott, Gorkij-telep lett- Meg is érdemli a nevet, olyan szép minden. Amin aztán meglepődtem, az a cigányutca volt. Vagyis a Pécskő utca. Egyetlen putrit sem láttam. De milyen szép az az új magas épület, ami most készül ott a hegyen. Nem is tudom, mi lesz... Szóval volt értelme a harcunknak. A gyümölcsét most látjuk mi ti- zenkilencesek... Igen, tizenkilencesek! Mert Szolnoki József 1919-ben fegyvert fogott a Magyar Tanács- köztársaság védelmében. Végigharcolta az északi front nagy részét, üldözte a cseh intervenciósokat mindaddig, amíg le nem kellett tennie a fegyvert — Az acélgyárban dolgoztam, akkor még tengelykovácsként, amikor végig röpült a hír a gyáron: Füleknél vannak a cseh intervenciósok, fogjunk fegyvert, védjük meg a tanácshatalmat Beöltöztünk, fegyvert fogtunk.;. s irány az északi front Szolnoki József bizony — ahogyan ő fogalmazott —; végig verekedte az akkori Felvidéket Somostól Füleken át üldözték a tanácshatalom ellenségét. Később Kisterenyén gyülekeztek, onnét indultak újabb harcba Osgyánon, Rimaszombaton át Tomaaljáig. — Számomra a rimaszombati ütközet emléke maradt meg legjobban. A hegyekben, erdős vidéken ütköztünk meg az ellenséggel. Nagy Béla volt a századparancsnokunk. Mi meg fiatalos lendülettel, kézi puskával a kezünkben meg sem álltunk Pelsőcig.. T izenegy évesek már azok a gye= rekek, iskolások, akikkel — csecsemőkorukban — édesanyjuk először vehette igénybe a gyermekgondozási segélyt Hihetetlenül nagy dolognak számított az intézkedés akkoriban. Tíz esztendő tapasztalatai, a gyakorlat bizonyítja, az ma is. Jelentőségéről sok szó hangzott el, mindent összevetve a népesedéspolitikai határozatból származó előnyökkel együtt, jó „kedvcsináló” a gyerekek vállalásához. A gyes a fiatalasszonyok tómára már természetes. Eleve úgy számítanak, rendezik, tervezik az életüket, hogy gyermekszülés után bekalkulálják az otthon töltött két-három, vagy éppen hat esztendőt. Nyugodtan tehetik. A gyárakban, üzemekben, az íróasztalok mellett, a katedrákon, minden egyes munkahelyen „fenntartott” helyük van, ahová bármikor nyugodtan visszatérhetnek. Szigorú törvények védik az édesanyák érdekeit, őket az anyaság, gyermekszülés miatt semmiféle hátrány nem érheti. Öröm végignézni a tereken, utcákon délelőtt, délután a gyerekkocsit nyugodtan tologató anyukákat. Jó dolog? Nagyon! Az állam azért áldoz erre a célra évente több millió forintot, mert fontos és hasznos, elsősorban a jövendő memze'dék érdekében. Csakhogy. AZ\ utóbbi időben egyre többször hangzik el a kicsi mellett gyesen levő fiatalasszonyoktól, hogy unatkoznak, eseménytelenül, egyhangúan múlnak a napok. , Gyakori dolog. A fiatal anyukákat Jegyzetünk Három esztendő otthon az első hónapokban teljes elfoglalja a baba, a vele való törődés, foglalatosság, jóformán nincs is idejük másra. Aztán, ahogy növekszik a gyerek, több lesz a szabad idejük. Eszükbe jut a munkahely, a kollégák, úgy érzik négy fal közé szorultak. Gondoljuk csak meg! Ezek a fiatal nők, akik most édesanyák, már gyermekkoruk óta közösségben nevelkedtek. Bölcsőde, óvoda, napközi, aztán a tanulás a munkahely. Természetes, hogy hiányzik a közösség. Még akkor is, ,ha tudják, hogy a gyereknek legjobb, ha az anyja van mellette. Az új lakótelepeken élő, a valóban négy fal közé szorított kismamákról van szó elsősorban. A férj reggel munkába megy, ő marad a gyerekekkel a házi munkára, a bevásárlásra. Egyre több jelzés mutatja — éppen ezért kezdeményezett az országos nőtanács olyan vizsgálatot, amely több megyére, városra, nagyközségre terjed ki, és a gyesen levő fiatalasszonyok életkörülményeit vizsgálja —, hogy nem minden rózsás a gyes körül. Vannak vadhajtásai. Ez megint csak a lakótelepekre jellemző. Nappal jós formán csak a gyeses anyukák maradnak otthon. Délelőtt ágyba dugják a gyereket, vagy gyerekeket, netán viszik magukkal és össze-összejönnek valamelyikük lakásán. Folyik a pletyka, a cigi mellé előkerül az itóka. Három-négy óra úgy elfut, észre sem veszik. Aztán szaladnak haza, hogy rendbekapják a lakást, valamit főzzenek, mire a férj megérkezik. Vannak sokan olyanok is, akik szeretnének kimozdulni, közösségbe járni, tanulni, csak nem tudják egyáltalán hogyan fogjanak hozzá Ehhez már a munkahely, a KISZ, a Népfront, a Vöröskereszt segítsége is szükséges. Nemcsak arról van szó, hogy a kismamákat érdeklő, valóban jó programokat állítsanak össze. Meg kell szervezni a gyerekek felügyeletét, hogy az anyukák nyugodtan hallgathassák az előadásokat, ösz- szejöjjenek a kismamák klubjában. A másik, a továbblépés, a tanulás. Nem biztos, hogy azokat a fiatal nőket, akiknek még nincsen szakképzettségük, mindenáron gimnáziumba, vagy más középiskolába kellene irányítani. Sokkal hasznosabb, ha az üzem, kedvezményekkel lehetővé teszi a szakmatanulást. Nógrád megyében néhány helyen már van is erre példa. Előfordul, hogy a kismama az első hívásra nem jön. Hívják másodszor, harmadszor is. Ne mondianak le könnyen senkiről. így válik teljesebbé az otthon töltött három esztendő. Mire a gyerek óvodába kerül, a kismama is új ismeretekkel, netán szakmunkás-bizonyítvány birtokában kezdi újra a munkát. cs. e. Győzelmet győzelemre arattunk. Aztán tudja mi következett be? Letettük a fegyvert! De csak kényszerítve! Nem volt irigylésre méltó Szolnoki József sorsa a Tanácsköztársaság leverése után. S amikor 1924-ben bekapcsolódott az illegális mozgalomba, két év múlva már kiutasították az országból. Hazatérte után az állandó rendőrségi felügyelet, s hol börtönben, hol szabadon. De így is tartotta a kapcsolatot az illegális kommunista párttal. — A felszabadulás után,’ amikor visszatértem Magyar- országra, azonnal bekapcsolódtam a pártmunkába, ötvenhatban is fegyverrel védtem a szocializmus vívmányait. Amiért 1919-ben, s a Horthy-fasizmus idején harcoltunk, a felszabadulás után megvalósítottunk. Azt tőlünk már soha nem vehetik el. Ezért is szoktam mondani a fiataloknak: nekem csak egy ruhám volt a múlt rendszerben, az is már huszonöt éves koromban. Nekik most jó dolguk van. Becsüljék meg a rendszert. Ilyen jó dolguk soha nem volt. Dolgozzanak, tanuljanak szorgalmasan. Akkor lesznek méltó utódaink, nekünk, tizenkilenceseknek...' Mi pedig akkor leszünk nyugodtak, ha jó kezekben látjuk annak a harcnak a gyümölcsét, amelynek fáját mi ültettük el. Öröm hallgatni a 79 esztendős férfit. Bár a szíve már elfáradt, gyenge az idegzete is. De ha a múltról, a megváltozott máról beszél, arról,' amiért olyan sokat harcolt és szenvedett, munkájával cselekedett, a húszéves fiatal Szolnoki Józsefet látja maga előtt az ember, aki fegyvert fogott a magyar tanácshatalomért! — So — Főleg a sok turistát vonzó idegenforgalmi helyekre, de úgyszólván az ország minden részébe szállítják megrendelőikhez a palóc motívumokkal díszített szőtteseket, az azokból készült térítőkét, kendőket, táskákat, ajándéktárgyakat a saécsényi háziipari szövetkezetből- Kedveltek a vevők között a népművészeti babák, a díszes albumok, könyvborítók, s húsvétkor a hímes tojások iránt érdeklődnek sokan. Az elmúlt évi 27,5 millió forintos árbevételük 90 százaléka hazai piacról származott, a további 10 százalékot tőkéspiacról hozták. 10 éve a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat bonyolítja külföldi eladásukat. azonban a szécsényiek úgy érzik, hogy az eltelt évtized alatt számottevően nem emelkedett a határokon túli értékesítés. Újabb mintakollekciókat juttatnak el a tavasz folyamán a Hungarocoophoz, talán a félszáz termékből összeállított termékegyüttes fokozottabban felhívja majd a külföldi vásárlók figyelmét A Palóc Háziipari Szövetkezet jelentős bedolgozói hálózatot alakított ki, a félezret is meghaladja az otthonukban szövő, babakészítő asszonyok száma. A szövetkezet központjában levő szövőcsamokban mindössze néhányan készítik a díszes kelméket. Közöttük dolgozik Csordás Tibomé, Végh Lajosné, Tóth Sándorrá is. — kj — NÓGRÁD - 1978. március 19., vasárnap
