Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
150 p*er forint évente VIVA LA MUSIC A1. „Nem én találom ki” höiöaaégi művelődés Magyarnándorban Megyei kórustalálkozó Szécsényben NEM VÉLETLEN, hogy a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény olyan nagy figyelmet szentel a közösségi művelődési formáknak és fejlesztésének. A társadalom valamennyi osztályát, rétegét érintve. A régi népművelési koncepció ugyanis egyoldalú szemléletével, a nagytermi rendezvényekre való beállítódottságával — amely megmutatkozik a művelődési objektumok terembeosztásában, alapterületeiben is, s ennek hátrányát oly sok helyen és gyakorta érezzük ma — meglehetősen szűkös teret szánt a közösségi művelődésnek, formái sokféleségének, színességének. A társadalmi építés fejlődése, újabb szakasza tarthatatlanná tette ezt az álláspontot, nem szolgálta hatékonyan általános és művelődéspolitikai céljainkat, a szocialista-kommunista ember- eszmény joggal elvárt gyór- sabb ütemű kialakulását. A párthatározat egyes intézményeket megerősített törekvéseikben, másokat új formák keresésére, új módszerek kidolgozására serkentett. Ma már azokban az intézményekben is, ahol arra a legmostohábbak a körülmények, több művelődő kisközösség, klub, szakkör, művészeti csoport működik. Magyarnándorban, a Radnóti Miklós Művelődési Házban szép hagyományai vannak a csoportmunkának. Legrégibb közössége hat évvel ezelőtt alakult a mohbrai és a magyarnándori röpülj páva-körből. A legfiatalabbak alig fél évesek; ilyen a gyer- mektánccsoport és -kamarakórus. Mellettük olajozottan működik a bábszakkör a felnőtt és gyermek díszítőművészeti szakkör, a kisdobos-, a nyolcadikosok, a nyugdíjasok A nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskolában közel 900 a tanulók létszáma. Két műszakban folyik a tanítás már 25 év óta. Az V. ötéves terv célkitűzése alapján már épül a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezésében a nyolc új tanterem. A klubja, a felnőtt tánccsoport. Ifjúsági klub a körzet másik két községében, Cserhátsu- rányban és Mohorán is működik, az utóbbiban van bábszakkör és jelenleg szervezik a nyugdíjasklubot. Ma közel 450 ember vesz részt a különböző művelődő közösségek munkájában rendszeresen. Dicséretes eredmény ott ahol a körzet lakói együttesen 3000 körüli főt számlálnak. Természetesen nem lenne ez így, ha a szervezés és a működtetés nem támaszkodna széles társadalmi alapokra, ha fittyet hányna a személyes érdeklődésre, nem keresne kapcsolatokat a helyi üzemekkel, politikai és társadalmi szervezetekkel, intézményekkel. Csak egy példát erre: a felnőtt tánccsoportot a helyi ÁFÉSZ kezdeményezése hívta életre. — EGY-EGY csoport megalakulását nem én találom ki — mondja Kecskeméthy Gyu- láné, a körzeti művelődési ház igazgatója. — Az igények és a szükségletek teremtik meg. A 17 tagú gyermek-ka- marakórus például úgy született, hogy egy társadalmi ünnepség számára szükség volt énekkarra. Aztán az összegyűlt fiatalok együtt maradtak, s most a járási bemutatóra készülnek. — Hogyan vélekedik a csoportok munkájáról? — Elégedett vagyok. A csoportokban demokratizmus uralkodik, tartalmi tevékenységük, belső nevelő munkájuk kielégítő. Az ifjúsági klub tagjainak azonban jobban kellene „csipkedniük” magukat. Túlságosan csak a kötetlen zenés programokat szeretik, s még akkor is meglehetősen közömbösek ha egy-egy gyenes — tervek szerint december 15-re adják át, s ezzel a tanulók egy részének megszűnik a két műszakos tanítás. Kenyeres Pál tanácselnök külön is kérte a vállalat vezetőit a határidő pontos betartására. így a nevelő-oktató munka színvonalát . jelentősen tudják emelni a pedagógusok. foglalkozás témájában egyik társuk az érdekelt. — Tervezi-e újabb csoport létrehozását? — Nem. Azt szeretném — noha a csoportok és vezetőik munkája eddig is tervszerű volt és következetes —, hogy még jobban, színvonalasabban dolgoznának, ha igazi közösséggé válnának, mint például a rádióban is szerepelt pávakor. A minőséget szükséges javítanunk. És szükség volna a szereplések arányosabb elosztására, hogy ne forduljon elő, egyes időszakokban alig vannak ki a rendezvényekből a csoportok, a másikban pedig hetekig hozzá sem jutnak. A kiscsoportok rétegösszetétele jól tükrözi a község, illetve a községek társadalmi szerkezetét. Az általános iskolások száma a legmagasabb, aztán a munkásoké és szövetkezeti parasztoké, a szellemi dolgozóké, szakmunkástanulóké és középiskolásoké. Az általános iskolás csoportok legfőbb gondja, hogy az iskolából „kiöregedett” gyerekeket csak nagy erőfeszítésekkel tudják megtartani, egy újabb közösség munkájába bevonni. A tapasztalat szerint az új környezetbe való beilleszkedés legyen iskolai vagy üzemi, sok energiát von el a fiataloktól a társasági törekvések, a közösségi életbe kapcsolódás rovására. A KÖZÖSSÉGI művelődés különböző formái, a ' kiscsoportok fenntartása nem kevés pénzébe kerül az intézménynek. Évente körülbelül 150 ezer forintba kerül, az egész költségvetés egyharmadába. De senki sem sajnálja érte a pénzt. Tudják, hogy az emberért van — és ez minden pénzt megér. Sulyok László Mit szeretek ? Hogy mit szeretek? Nagyon szeretek a karosszékben szunyókálni. Szeretek órák hosszat keresztrejtvényeket fejteni. Aztán nagyon szeretek még sakkozni, dá- mázni és dominózni, mégha veszítek is! Szeretem a rádiót hallgatni, sorjában végighallgatok mindenféle műsort, még az üzemi tornát is. Szeretek ismerősökről és ismeretlenekről csevegni: hogy ki kitől vált el nemrég, és ki nem akar sehogy sem megnősülni! Nagyon szeretek sokáig beszélgetni telefonon volt munkatársaimmal, főiskolai, sőt óvodai társaimmal is. Szeretek sokáig üldögélni a kávéházban, szomjasan magamba szívni az életet. Szeretem az előző napi, ízes káposztalevest, meg a menüt, meg a sült csirkéi is. 1 Azután szeretek még ceruzát hegyezni — ráérősen, gondosan, egyiket a másik után. Rendkívül szeretem a „Dinamó” idei esélyeit tárgyalni az ismerőseimmel. A sportújság legújabb számától naphosszat nem tudok megválni. Szeretem a vicceket. Hogy e készleteimet kielégítsem, szívesen járok a könyvtár olvasótermébe, és buzgón másolom a vicceket a Krokogyil régi számaiból. Amikor szabad percem akad, szeretek órák hosszat kinézni az ablakon. Olyan sok érdekes dolog látható minden évszakban! Legfontosabb azonban az, hogy azok az emberek, akik a közelemben vannak, szív- vel-lélekkel osztoznak e kedvtelésemben és gyakran társaimul szegődnek. Hát ezért szeretem én any- nyira a hivatalomat! (Ford.: Gellért György) 4 NÓGRÁD — 1978. március 15., szerda Nagybátonyban Megszüntetik a két műszakos tanítást A zsúfolt tantermek ellenére kulturált körülmények között tanulnak a legkisebbek. A nagyközségi tanács évenként közel 5 millió forintot fordít az iskola fenntartására. Immár hagyomány, hogy a szécsényi Erkel Ferenc vegyes kórus fenntartó szervei, Szécsény nagyközség Tanácsa és a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ tavaszonként kórustalálkozóra hívja össze a megye legjobb énekkarait. Az idei seregszemlén tíz kórus több mint harminc mű bemutatásával adott ízelítőt munkájáról, eredményeiről. Földi László tanácselnök, Kodály Zoltán szavaival nyitotta meg a találkozót — „Legyen a zene mindenkié!” és a bemutató valóban jól példázta, hogy a muzsika minden korosztályt képes egymás mellé állítani. A találkozó tapasztalatait összegezve elmondhatjuk, hogy kórusaink, nemcsak szeretnek, de tudnak is énekelni. Ha figyelembe vesszük, hogy az amatőr énekkarok tagjai többségükben nem rendelkeznek zenei előképzettséggel, ez az eredmény érthető fontosságú. Náluk a „műhelymunka” minősége határozza meg az előadások értékét. Egy-egy új mű betanulása — a közös éneklés örömén túl — a zenei műveltség, zenei ismeretek bővítésére is szolgál A kórusok fejlett énekkultúrája mindenekelőtt a vezetők lelkes, áldozatos munkáját dicsérte. A bemutatót követően Sap- szon Ferenc, az MRT énekkarának vezetője mondott, értékelő bírálatot a kórusvezetőknek. Részben az ő szak- véleményét tolmácsoljuk, amikor röviden beszámolunk a találkozón részt vett egy üt-• tesek előadásairól. Az egyházasgergei vegyes kórustól népdalokat, népdal- feldolgozásokat hallottunk. Az énekkar vezetője, László László jó érzékkel választotta ki az együttes népies hangzásához illő darabokat. Az egy- szólamú éneklés erényei mellett kevésbé sikerült a több- szólamúságra való törekvés. A szécsényi Nógrádi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola énekkara hanganyagát tekintve némi egyenetlenséget mutatott Különösen a magas hangok tiszta éneklése okozott gondot a gyerekeknek. Célszerű lenne néhány művet áttranszponálni. Vezetőjük Várkonyi Balázsné kissé megilletődötten irányította a kórust Bátrabb, fegyelmezettebb karvezetéssel bizonyára még eredményesebb lesz a lelkes csoportnak a munkája. Üde színfoltot jelentett a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium kamarakórusának előadása, ügyesen oldották meg a kis létszámból adódó szólamgondokat Kiemelendő az együttes szövegmondása. Giardini „Éljenek a víg nők” című darabjában a pergő ritmika ellenére is érthetően, tisztán hallottuk a szöveget. Talán vezetőjük, Ember Csaba egyéniségének is köszönhető, hogy előadásukból sugárzott a derű. az éneklés öröme. Virág László vezényelte a salgótarjáni Bányász férfikart és a pedagóguskórust. A férfikar műsorában a hagyományokhoz híven indulók, mozgalmi dalok szólaltak meg, dinamikai gazdagsággal. Kiválóan sikerültek a forterészek, bár a tenorszólam kevésbé jeleskedett A pedagóguskórusnál jók a szólamhangzás arányai. Náluk is a forterészek az élettelibbek, míg a halk pianók erőtlenebbnek tűntek. Többszöri sikertelen kezdés titán nehezen találtak magukra Raimon „A fény ideje eljő” című művének éneklésekor, de végül is megbirkóztak a feladattal. Jó „betanító” munkáról tanúskodott a László László vezette mihálygergei vegyes kórus. Műsorukban kicsit sokalltuk az unisonót, hiszen az ötvenfős csoport -jobban élhetne a többszólamúsággal. Kulturált énekléssel, jó darabválasztásokkal hívta fel magára a figyelmet a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ kamarakórusa. A színházterem rossz akusztikája miatt kevésbé érvényesültek az együttes szép pianói. A kamarakórust Guthy Éva vezényelte. Mozart „Noctürnök”-jét és Bárdos Lajos „Kis szvit”-jét adta elő a közel százéves múltra visszatekintő balassagyarmati vegyes kar, melyet Réti Zoltán és Ember Csaba vezényelt. A csoport szép hangszínnel közvetítette a háromszólamú darabokat. A Bárdos-mű nehéz ritmikájú befejező tételét is jól oldották meg, bár ezúttal hiányoltuk a játékos szöveg kínálta felszabadult előadásmódot. Rozgonyi István vezényelte a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium énekkarát. Különösen Kodály „Túrót eszik a cigány” című népdalfeldolgozása tetszett, melyben a feszes ritmusú forterészek kivitelezését dicsérhetjük. A találkozót a „hazaiak” Erkel Ferenc vegyes kórusának műsora zárta, mely méltán aratott nagy sikert. Egyikmásik darab hangzásánál zavaróan hatottak a népies beütések, az „őszi harmat után” című Geszler-műnél pedig a mély szólamok nehezen birkóztak az alsóbb hangokkal. Kiegyenlített volt Loebl „Zöl- dellt a rózsafájának” előadása, melyet Dénes Zsuzsa szólóéneke tett még emlékezetesebbé. A sikeres kórustalálkozó élményében egyaránt osztoztak az énekkarok tagjai, a kórusvezetők, a szervezők és nem utolsó sorban a szép számmal megjelent közönség. P. K. A Bugrisok — Salgótarjánban Salgótarjánban a József Attila megyéi Művelődési Központ színházi programjának legközelebbi eseménye a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékában Goldoni: Bugrisok című klasszikus komédiája leszAz olasz vígjáték megteremtőjének és legkiválóbb mesterének e műve a ritkábban játszottak közül való, holott a mester aranykorszakának egyik legjava terméke. Velence utolsó nagy művésze pályája csúcsán áll a Bugrisok megszületése idején, s vérbő komédia kerül ki a keze alól- melyben — bár a fiatalokért küzd — aZ öregek ősi és kiveszőben levő tartása tisztelettel tölti el. Kritika! hangja sajnálkozó szimpátiával vegyül, s ez különös és izgalmas feszültséggel telíti mesterien mégírt- sugárzóan szellemes darabját, mely méltán sorakoztatható legkiválóbb művei, a Két úr szolgája, a Furfangos özvegy- a Mirandolina mellé. A komédia március 28—29 —30-i salgótarjáni színreho- zásának rendezője Csiszár Imre- szerepeit pedig Papp Zoltán, Tímár Éva, Ivánka Csaba- Polgár Géza, Lázár Kati, Szabados Zsuzsa- Újlaki Dénes, Falvay Klári, Hollóéi Frigyes, és Galkó Balázs játsszák. Március 16-tól a Nógrád megyei mozik műsorán. A kegyetlenség félelmet szül, a félelem pedig bűnt. Galgóczi Erzsébet kisregényéből készült színes filmdráma Mihályfi Imre rendezésében. i Főszereplők: Horváth Sándor, Berek Kati, Csák György, Várnagy Katalin
