Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
Fiatal szakfelügyelő — Frázisnak tűnik- de ez az igazság: általános iskolás korom óta a pedagóguspályára készültem. Úttörő koromban, mint őrsvezető foglalkoztam a kisebb gyermekekkel- A középiskola négy éve alatt ifivezetőként tevékenykedtem- A gyermekekkel való foglalkozás: táborozások, kirándulások, a sok őrsi és raj gyűlés megerősítette pályaválasztásomat. Esztergomban, ahol a tanítóképzőt végeztem- hű maradtam az ifjúsági mozgalomhoz. Raj- vezető-helyettes voltam és a kisdoboskabinetben dolgoztam — vall pályaválasztásáról Gál Józsefné, a Nógrád- megyeri Általános Iskola fiatal nevelője. — Az első munkahelye a Nógrádmegyeri Általános Iskola? — Igen! Többen megpróbáltak lebeszélni: menjek máshová, mert sok a cigány- tanuló és egy kezdő nevelőnek, különösen, ha az illető még nő is, nagyon nehéz dolga lesz. Nem szeretek a nehézségek elől meghátrálni: vállaltam! — Ennek már öt éve. Mit mondana most azoknak- akik el akarták -,téríteni”? — A hat-tízéves gyermekek nagyon hálásak tudnak lenni. Csak az érzi és tudja a cigánytanulók ragaszkodását, szeretetét, ki nap mint nap közöttük van. Ezeknek a tanulóknak többet kell adni- de ez a munka megéri. A konkrét válaszom pedig: férjemmel úgy döntöttünk, hogy Nógrádmegyerben családi házat építünkGál Józsefné tudja és vallja- mindennapi pedagógiai tevékenységét ennek a szellemében végzi- A tíz egynéhány tantárgynál többet kell adni. Ha szükséges, pótolni az otthont, felkészíteni a gyermeket az önálló ismeretszerzésre- a szabad idő kulturált eltöltésére. Lehetőséget teremteni az elmaradottak felzárkóztatására, a tehetségek és az adottságok kibontakoztatására. Mindezt csak rendszeres- differenciált pedagógiai tevékenységgel lehet elérni. Csak úgy, ha ismeri tanítványainak életkörülményeit, a gyermek egész személyiségét. A tanítási óra adta lehetőségeknél többet ad a rábízott gyermekeknek. Kirándulni viszi őket- múzeumlátogatást szervez a részükre. Nyáron ott volt a csapattáborban, szabad idejének jelentős részét a gyermekek között tölti. — Az egyik kisgyermek többek között azt mondta: azért szeretem a tanító nénit, mert mindig jókedvű, mosolyog. — Nem tudom, hogy melyik gyermek véleménye volt — mondta egy kicsit derűsen, aztán így folytatta — A gyermekszeretet, az optimizmus- az állandó égés, a jókedv, vidámság, ez a mi marsallbotunk. Pedagógiai munkájának csak egyik része a nógrádmegyeri gyermekek nevelése, tanítása. Három éve tanulmányi felügyelő. Fiatalon kapta a komoly, felelősségteljes megbízatást. — Bizonyos szorongás fogott el- mikor először szak- felügyelőként beültem az iskolapadba. Az járt az eszemben. hogy az idősebb kollégák miként fogadnak, mint felügyelőt. A fiatal szakfelügyelő jó munkakapcsolatot alakított ki a kollégákkal. — A pedagógia mozgalmas éveiben lettem szakfelügyelő' Ekkor került bevezetésre az új matematika tanítása, a tantárgycsoportos oktatás és kezdett meghonosodni az egész napos iskolarendszer. A főiskolán már ennek az elméletét tanultuk. Ez nagymértékben megnövelte önbizalmamat a szakfelügyelői pályán. Heti három napot tanítok és hármat látogatok. Elsősorban a segitőszándék és csak másodsorban az ellenőrzés a látogatásom célja. Különösen a képesítés nélküli nevelőknek adok nagyon sok elméleti és gyakorlati tanácsot. Egy-egy jó módszert a munkaközösségi összejövetelen is megbeszélünk, hogy közkincs legyen. — Hogyan ítéli meg a járás nevelőinek pedagógiai munkáját? — Az alsó tagozatos nevelőket látogatom. Nyugodtan mondhatom, hogy a járás iskolái között nincs nagy szint- különbség. A nevelők munkájukat hivatásból végzik. Minden tevékenységük mögött meghúzódik a gyermek- szeretet- És ezt jó érezni- látni- tapasztalni- Nagyon sokan vannak, kik állandóan kutatják az új módszereket, nem elégednek meg azzal, amit a főiskolán tanultak. Gál Józsefné az úttörő- szervezeten keresztül került közelebb a pedagóguspályához. Ma is szívesen vesz részt a mozgalom munkájában. A szécsényi járási úttörőelnökség kisdobos szakbizottságának a vezetője. Egyre több járási megmozdulást — szavalóverseny, sportverseny- vetélkedő — szervez a kisdobosoknak. hogy ezzel is lehetőséget adjon a legkisebbeknek a kibontakozáshoz. Sz. F. Angyal Barnabás nyilatkozik Minden olyan , amely a béke ügyét szolgálja... Egyetlen váza annyit ér, mint egy autó A Zsolnay-íajansz évszázados világhírneve Száz éve, ahogy az 1878-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert és előállítójának a francia kormány becsületrendjét hozta a pécsi Zsolnay- fajansz. A magastüzű technikával készült krémszínű alapon kidomborodó színes és arany mintákkal díszített vázák. tálak, készletek nagy feltűnést keltettek és egyben megalapozták a gyár nemzetközi hírét. A porcelánfajansz különleges értékét az adia, hogy művészi munkával, kézzel díszítik-színezik, mégpedig nem festékkel, hanem színes mázzal. Ezt ráégetik, így a színezés használat közben sem kopik, megőrzi eredeti szépségét. Mivel mindig luxuscikknek számított, keresletére hatottak a háborús idők, gazdasági válságok. Fél évszázados szünet után csak a gyáralapítás centenáriuma tiszteletére, a hetvenes évek elején újították fel a különleges termék készítését. Ehhez akkor kedvező feltétéit teremtett a gyárfiatalító rekonstrukció is. Azóta évtente nyolc-tíz világkiállításon szerepel a Zsol- nay-fajansz. Érdekes párhuzamosság: akárcsak a száz ív előtti párizsi siker után, most is angol cégek a legnagyobb vevők. Hárommillió forint értékű fajansz dísztárgyat rendeltek 1978-ra. Sláger a 40—50 centiméter magas váza és a nagy átmérőjű fali dísztál. Egy-egy váza értéke Angliában megegyezik egy kisebb autó árával. Az angol vevők monoklival pásztázzák a tárgyakat, hiba természetesen a legcsekélyebb sem lehet rajta. A Zsolnay-fajansz iránt nemcsak a külföldi, a hazai érdeklődés is nő. A Hiltoné után a margitszigeti Thermál Szálló sokezer darabos gálaedénye is ilyen lesz. Hajnal Irén Az emberek napról napra várakozással figyelik a világ különböző tájairól érkező híradásokat, amelyek időnként az egész világ békéjét fenyegető , kritikus eseményekről tudósítanak. Aggodalommal vesszük, amikor arról értesülünk, hogy valahol a világban újra és újra fellobban a békés jövőt fenyegető helyi villongások tüze. Ezek a látszólag csak egy-egy térséget érintő ellentétek azonban magukban hordozzák a nagyobb méretű összecsapások veszélyét. Ezt kell megakadályozni a békeszerető embereknek, ezt akarva tömörítik soraiba hazánk tízezer meg tízezer polgárát a békemozgalom. A béke megvédésének támogatása mindannyiunk ügye. Erről tanácskozott nemrégiben az Országos Béketanács, amelynek egyik tagját, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóját, Angyal Bar-' nabást kerestük fel kérdéseinkkel. — Az Országos Béketanács hogyan ítélte meg a békemozgalom tavalyi eredményeit? — Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségének beszámolója igen eredményes tevékenységről adott számot — mondta Angyal Barnabás. — Munkánkat a Béke-világ- tanács célkitűzéseinek megfelelően a válsággócok felszámolása, a függetlenségükért küzdő népekkel való szolidaritás, az igazságos béke megteremtése jegyében végeztük. A gazdag eredmények közül kiemelhetjük a neutronbomba elleni tiltakozó mozgalmat, amelyhez nemcsak a kohászati üzemek, hanem Salgótarján, a megye gyárai, üzemei és intézményei is csatlakoztak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozatot, amely az internacionalizmust, a népek közötti barátság érzését mélyítette el az emberekben. Salgótarján dolgozóinak békeakaratát demonstrálta az a nagygyűlés, amelyet a VEGYÉPSZER-nél tartottunk az országos békehónap zárásaként. Beszélnünk kell a forró hangulatú Dean Reed-békeműsorról is. — Az idén milyen feladatok megoldásának segítését tűzte maga elé a hazai békemozgalom? — Tudnivaló, hogy a nemzetközi és a hazai békemozgalom az idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Májusban ismét megrendezzük az országos béke- és barátsági hónapot, s még számos rendezvény szerepel terveinkben. A rendezvények lehetőséget adnak arra, hogy a leszerelés a harmadik világ népeivel való szolidaritás és az európai enyhülés melletti állásfoglalással társadalmunk minden rétege hozzájárulhasson a magyar béketanács eredményes munkájához. Akcióink szervesen kapcsolódnak az idei év nagy nemzetközi eseményeihez, a genfi leszerelési konferencia és az ENSZ rendkívüli leszerelési közgyűlésének céljaihoz. — A városok és a települések lakói, megyénk békeszerető lakossága hogyan kapcsolódhat a békemozgalom idei akcióiba? — A magyar békemozgalom idei tervei alapján helyi tervek készülnek. A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága a tavalyi jó tapasztalatok figyelembevételével, s az országos tervek alapján készíti el a helyi programot, amibe minden dolgozó, a megye minden lakosa bekapcsolódhat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a£ emberek megértsék a világban zajló eseményeket. Értsék, hogy mi történik a szocializmust építő Vietnam kambodzsai határán, hogy kiknek áll érdekében a neutronbombát gyártani és késleltetni a SALT II. elfogadását. Ebben nagy feladata van a tömegkommunikációs eszközöknek is. Nekünk elsősorban a mindennapi munkánkban való becsületes helytállással, mindennapi politikai állásfoglalásunkkal kell bizonyságot tenni a béke mellett. Kötelességünk a proletár internacionalizmus szellemében részt venni a szolidaritási akciókban, s minden olyan helyij vagy országos rendezvényen* amelyek a béke ügyét szolgálják — fejezte be a beszél-« getést Angyal Barnabás—p. a.— Évszázadok találkozása. — kj — Számonkérők Az integráció útján A szocialista gazdasági integráció keretein belül egyre mélyül Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti együttműködés a közlekedési eszközök gyártása terén. Ez a törekvés különösen pagy hangsúlyt kapott az „Ávtoexport” szovjet külkereskedelmi egyesülés és a Motokov csehszlovák vállalat Prágában megrendezett kiállításán, amelyen szovjet teherautók és speciális gépkocsik kerültek bemutatásra. Először volt látható a Naberezsnija Cselniben gyártott gépóriás, a „KAMAZ” típusú szovjet tehergépkocsi. A „KAMAZ”-gyár építésében — mint ismeretes — csehszlovák vállalatok is részt vettek. A kiállításon bejelentették, hogy Csehszlovákia megvásárolja a D—902 típusú nagyteljesítményű szovjet hóeltakarító gépet, amelyet a hegyi utak tisztításához fognak használni. Ez a gép valóban egyedülálló — óránként 1200 tonna hó eltakarítására alkalmas. A hóréteg szélessége elérheti a 3 métert, magassága a másfél métert. A csehszlovák szakembereket az útépítő gépek szállítására alkalmas pótkocsik is érdekelték, valamint más gép berendezések. [if egint rossz napom van. B. úr, a maszek kiskereskedő megállít a piacon, s hű maradva önmagához, ismételten erőszakos. — Mire vár? Arra vár, hogy meggondolom. Soha vissza nem térő alkalom. 200 négyszögöl ragyogó fekvésű szőlő és potom áron adom. Hagyjon, B. úr. Udvariatlanul hátat fordítok neki, nincs szándékom szőlőt venni, a szőlőt szeretem ugyan, de műveléséhez, gondozásához nem fűlik a fogam. Nem értek hozzá és a szabad időmet másra fordítom. B. úr. persze rosszallóan csóválja a fejét, viselkedésem felháborítja. Hangoztatja is, hogy nem ért engem, hiszen foglalkozásom olyan, hogy mellette nyugodtan megművelhetném ezt a 200 négyszögölet, s még hasznom is lenne belőle. Erőszakos, tolakodó, elvégre a „javamat akarja”. Csak hogy nekem nem kell sem a jóindulata, sem a szőleje. A város utcáit járva mindig találkozom a számonké- rőkkel, a felelősségrevonók- kal, a beavatkozókkal, a közbeavatkozókkal, a tanácsadókkal, az erőszakos jóakarókkal. Ettől lúdbőrzik a hátam, és ilyenkor érzékelem pontosan azt, hogy mi is tulajdonképpen a vidékiesség. Okvetetlenkedér. tapintatlanság... Inkább példákkal folytatom. Tegnap este D., a város fontoj hivatalának fontoskodó hivatalnoka megrótt, amiért nem látott a művelődési központ márványtermében, ahol tegnap este G. zongorahangversenyét élvezhettem volna. Máskor számon kéri tőlem, hogy miért nem jelentem meg a fotókiállításon. A fontos hivatal fontoskodó hivatalnokát zavarja, hogy nem úgy élek, ahogy ő. Meggyőződése: az az egyetlen praktikus és okos életvitel, amit ő csinál. Fáraszt és elszomorít fontoskodása. összetalf'.kozom Istvánnal, a fiatal mérnökkel. Kissé ideges. Elpanaszolja; szomszédja leszólta, hogy újból külföldi útra készül feleségestül. A szomszéd minden további nélkül illetékesnek érzi magát arra, hogy beavatkozzék Istvánék belügyei- be, kifejti; az utazás haszontalan pénzoocsékolás, István vásárolna inkább egy hobbikertet, az az igazi kikapcsolódás, nem pedig a dögfárasztó csavargás. Igen, és a hobbikertben megteremne a krumpli, a zöldség, a sárgarépa. István nyúzott képpel hallgatja szomszédját és szenved. Annál udvariasabb, semhogy a bősz okvetetlenkedőt rendre utasítsa. István a könyvek szerelmese, és szenvedélyes utazó. Harmincéves és bejárta fél Európát. Ismeri Róma utcáit, s meséli, hogy amikor a rádióban Bulgáriáról szóló híreket hallgat, maga előtt látja a csodálatos Rodope hegységet, s gondolatban egy várnai kiskocsmába másticát szürcsöl. Szomszédja osztályvezető egy nagyvállalatnál, gyakorlatilag értelmiségi munkakört tölt be, és elvileg ugyancsak szellemi munkát végez. Csakhogy a látszat csal. Ez az osztályvezető egyáltalán nem végez szellemi munkát, ingerülten várja a délutánt, hogy „leléphessen”. A szőlőjében érzi magát elemében,, ami tiszteletre méltó dolog volna, ha felhagyna az osztályveze- tősködéssel és kifejezetten a szőlővel foglalkozna. Mi lenne, ha egyszer István kérdőre vonná osztályvezető szomszédját: hogyhogy örökké a tőkék között görnyed, s könyvet mikor vesz a kezébe? A fiatal jogász megint egy más eset. Ő a maga módján urbánus, megrögzött városlakó, „aszfaltkoptató”, a természetben kizárólag tájképeken gyönyörködik. Napi munkáját befejezvén menetrendszerűen beül a kisváros egyetlen első osztályú presz- szójába ismerősökkel találkozni, beszélgetni, vagy csak egyeszerűen bámészkodni. Szó sincs arról, hogy alkoholizálás céljából időzik a presszóban, és arról sincs szó, hogy nőkre vadászik. Az intézmény „buzgómó- csing” gondnoka rossz szemmel nézi a fiatal jogász „lé- hálkodását”, s kartási alapon gyakran érzi magát indíttatva, hogy hősünk magatartását kifogásolja, számon kérje. Így: — Presszózunk, presszózunk, doktor úr? — érdeklődik fájdalmas képpel. S a gondnok ilyenkor előadja, hogy ez az élet rosszra vezet, ennek züllés lesz a vége, mert a lejtőn nincs megállás, arról nem is szólva, hogy rengeteg pénzbe kerül a mindennapos presszózás. Máskor arról faggatja a fiatal jogászt, hogy talán válni készül. Meggyőződése; minden olyan házasság válással végződik, amelyikben a férj kimaradozik. Nagy a csábítás és így tovább és így tovább. Különben is, egy komoly ember, — a gondnok szerint — nem „tehénkedik” egész este szórakozóhelyen. Jogász ismerősöm fogcsikorgatva fogadkozik: eddig türelmesen végighallgatta az okvetetlenkedőt, de legközelebb beolvas neki és megkérdezi tőle, ki kérte meg őt arra, hogy felügyeljen a presz- szó törzsvendégeire. A gondnok majd természetesen megsértődik, elvégre ő a jogásznak csak a javát akarja. A számonkérők kisvárosi figurák. Kifogásolnak, felháborodnak, s kizárólag azt tartják jónak, ami szerintük megfelel az erkölcsi értékrendnek. Irigylendő magabiztonsággal ítélkeznek. Vélekedéseikben megfeleb- bezhetetlenek. Gondolom: aki nem úgy él, nem úgy viselkedik, nem úgy vélekedik, ahogy ők, azt szívesen kerékbe törnék. Varga S. József 5 NÓGRAD - 1978, március 14., kedd
