Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
75 éve született Rideg Sándor 1903. február 12-én szüle- Fiatal éveiben cseléd volt, kásélet tényszerű ábrázolását tett Rideg Sándor, aki nagy azonban apjához hasonlóan tűzték ki célul. Rideg Sándor utat tett meg, míg eljutott a hamarosan fellázadt írói alapélménye a pusztai pusztai cselédsorsból a mun- p * cselédség és a városba szakásság és a parasztság éle- ták mindenható urai, cselédet kadt szegényparasztság gyöttének hiteles írói ábrázolásá- botozó ispánjai, kerülői ellen, relmes megaláztatásának és ig. „Abból a világból, ahon- 1919-ben apjával együtt vő- kiszolgáltatottságának érzése nan jöttem, még senki sem röskatonának állt, a Tanács- volt, és a szabadulási vágy, jutott olyan messzire, amint köztársaság bukása után Bu- a kitömi akarás ebből a benekem sikerült, és ha vissza- dapestre ment gyári munkás- kerítettségből. Írásaiban hi- nézek az út hosszúságára, nak, s a felszabadulásig fizi- teles ábrázolását adja a ke- őszintén csodálkozom azon, kai munkával kereste kényé- gyetlen világ ellen céltalanul hogy élek, örülni azonban már rét. Bekapcsolódott a mun- lázadó vagy a társadalom pe- igen régen elfelejtettem. Ke- kásmozgalomba, s illegális rifériáján reménytelenül ten- nyeremben mindig sok volt a munkásságáért perbe fogták, gődő embereknek, műveit még- só, boromban túlságosan sok többször börtönbe zárták, a is gyakran áthatja valami volt az üröm. Minden tájon háború utolsó időszakában mélyről jövő humor. Sajátos idegen és szegény jövevény- koncentrációs táborba hurcol- színekben, elevenségben, for- nek számítottam, akivel nem ták. dulatos cselekményben gaz... „ , írói pályáját a Népszavá- dag regényei és elbeszélései eraemes gondolni sem ' - ír- ban ke££ lett a 40.« értékes részét alkotják az ja az író önéletrajzi valló- években működő munkásírók újabb kori magyar prózairo- másában. csoportjának, akik a mun- dalomnak. Egy folyóirat múzeuma **f—n Bech Vilmos: Kaffka Margit mellszobra. ' Valaha Basch Lóránt, a Bar századnak előtte /Makacsai következő években újabb M- umgarten-alapítmány Jogász- azegzé tekintetét már./” állításokat U láthatnak majd kurátorának tulajdonosa lakott Dokumentumok azokról az a látogatók. A Nyugat írói- itt Budán, a Városmajor utca újabb írókról, akik „az 1920-as nak, szerkesztőinek emlékeit, 48/b. szám alatt Ma rögtön a évek második felében a hala- relikviáit egyegy író, vagy kapu mellett a falon szerény, dó irodalom és kultúra tér- írócsoport tevékenységét szel- de ízléses táblácska jelzi, hogy jesztését és irodalmi szinvona- lemi munkásságát mutatják itt található a Nyugat Irodai- Iának megőrzését vállalták” a be a rendezők, mi Emlékmúzeum. Gyűjtemé- Nyugat hasábjain: Illyés Gyű- Szémann Béla nyét a Petőfi Irodalmi Múze- la, Németh László, Szabó Lő- um anyagából emelték ki, vá- rinc, Sárközy György, Erdélyi lógatták össze. József, Szerb Antal, Gelléri „Milyen megerőltető gonosznak lenni* Emlékezés Bertolt Brechtre, születésének 80. évfordulóján A brechti életmű csupa XX. századi kihívás, provokáció, érzelmi és értelmi csapda. Szinte minden műve próbára teszi az irodalomról alkotott fennkölt elképzeléseinket, durva gondolkodásával” folyton a lényegre: a társadalmi érdekek boszorkánytáncára irányítja figyelmünket. Az alapvető, az elemi igazságokat — amelyek magától értetődnek, mégsem hangzanak el — vágja szemünkben, kíméletlenül vagy gúnyosan, ironikusan, s olykor — mert ez sem volt idegen tőle — megrendült bölcsességgel szól ránk. Ha drámába fogott, versbe, regénybe, ha esszét, vitairatot fogalmazott, ha megütközést keltő dramaturgiai elképzeléseit szögezte ki az új színház kapujára — eredetisége, következetessége mindig kiütközött. Ez az eredetiség pedig abban állt, hogy a marxi módszert igyekezett érvényre juttatni az irodalomban. S az érett Brechtnél aligha találunk különbet, akire rámondhatjuk: szocialista művész. legapróbb (kis) Örömöket kiköveteljük együtt... / S a világot otthonosan berendezzük.” A dialektikus szemléletű művek Brechtjéről gyakran elmondták, hogy moralista volt. Ezért tudta színéről és visszájáról is felmutatni a viszonyokat, „az állapotokat”. A morált és a jogot is. Az emberi lényeget, amelyben oly elválaszthatalanul együtt lakozik a jó a rosszal. Egyáltalán: értette a „rossz” történelemformáló szerepét. Mindig ellenpontozta műveiben a szépet a torzzal, a fennköltet az obszcénnal, az ösztönössé- get a tudatossággal, a kifino-1 múltat az ízléstelennel, a hitet a rációval, a rajongást a kételkedéssel. Egyszóval: életpárti, realista volt De néha ő sem bírta eltaJ karni ellágyulásait, szinte értelmetlennek látszó bizalmát az ember nemességében, jó- „Üdvözlégy kétely! Azt taná- ságában. A gonoszság maszk- csolom, vidáman / És tisztelet- ja című versében a következő írójaként tel köszöntsétek azt, / Ki sza- sorokra bukkanhatunk: „Rész- vatokat, mint egy rossz ga- véttel nézem / Homloka ki- rast vizsgálja meg”. A „kri- dagadt erdeit, melyek jelzik,/ gonoszA Koldusopera vált világhírűvé. Ám az expresszionizmus fe- tikai magatartást” a szocia- negyereke, a hivatásos tiszte- lizmus építése közben sem -letlen csakhamar megtalálta adta íel kigúnyolta a „hatá- az utat a munkásmozgalomhoz, a szocialista világnézethez. 1918-ban kezdődő irodalMilyen megerőltető nak lenni.” ,, . „ .. .„ . Ebből a negatív megfogalrozatlan hibákat elkövetőket, rnázásból csendül ki Brecht- Ez volt Brecht, nem tagadta nek, a tudatos, szocialista műmi pályáját Hitler hatalomra meg önmagát, amellett, hogy vésznek az optimizmusa. így jutása törte meg. Majd az bizalmát a jövőben nem veszí- emigracios évek következtek. Tizenöt év idegenben. Németként élve át Németország gyalázatát. S ő sem tehetett mást, mint újra és újra megidézte ezt a történelmi sokkot, szégyent: „Fiam, hogy Németország / Más lesz, mondtad makacson. / Nem tudtam: pernye lesz és / Vérlepte kőhalom.” — írta gúnyos-ke- serűen a Német anya dala című versében. A háború után a demokratikus Berlinben talált otthonra, ahol megalapította híres színházát a Berliner Ensembl-t Színházi tevékenységének kisugárzása- óriási. Csak két végletet említőnk: Dürenmatt kiábrándult komédiáit és Peter Weiss „tandrámáit”, amelyek nem születhettek volna meg Brecht darabjai, epikus színháza nélkül. Még az emigrációban írt verset A kétely dicséretéről: tette el. Hitt abban, hogy „a kell értenünk, így a miénk. Péntek Imre Mindössze néhány hete nyiAndor Endre és mások. tóttá meg kapuit a látogatók Móricz Zsigmond Légy jó előtt. mindhalálig és Egy ember Ez év január 1-én volt 70 élete című regényeinek első esztendeje, hogy a század ele- kiadása. jének szellemi erjedésében oly Tóth Árpád kéziratos verse, jelentős folyóirat megszületett. az £jj isten. A publikált első számból is Dokumentumok az Osvát kitűnt, hogy az akkori irodai- Ernő utáni korszak nagy mi élet legjelentősebbjeit tö- szerkesztőiről, Babits Mihály- mörítette maga köré. ról és Móricz Zsigmondról. A kiállítás első számú relik- Beszédek, a hangmauzóle- viumaként hadd említsük meg umból, amelyek a helyszínen a Nyugat híres emblémáját, a hallhatók meg magnetofon- Mikes Kelement ábrázoló pia- szalagról. Babits Mihály töb- kettet, Beck ö. Fülöp alkotá- bek között így emlékezik meg sát, amely valamennyi folyó- Kosztolányi Dezső temetésén: iratpéldány címlapján ott lát- >;az író élete nem múlik el, ható. csak befejeződik, mint egy Tegyünk egy rövid sétát a könyv”. mindössze két, tágas, világos A másik szobában csendes szobából álló múzeumban. Né* majdnem nyugtalanító meghány kiragadott irodalmi cse- hittségben rangos képzőművé- mege. Egy József Attila levél, szeli alkotások, szobrok és amelyet Osvát Ernőnek cím- festmények sorakoznak egy- zett a költő. A Pesti Napló más mellett. Móricz Zsigmond 1929-ben írt újságcikke, a szer- Nagy Lajos, Veres Péter, Né- kesztő, Osvát Ernő öngyilkos- meth László, Babits Mihály, ságáról, aki a lánya halottas Füst Milán, Gellért Oszkár, ágyánál lőtte szíven magát. Tersánszky Józsi Jenő, Szép Mellette Kárpáti Aurél nekro- Ernő, Hatvány Lajos, Krúdy lógja: „ö csillagtársak hány Gyula és mások képei, van közietek/ Kire ő negyed Itt ebben a szobában az elANEKDOTÁK ' Bernard Shaw egyszer azzal THogenészt egyszer kőbányá- dicsekedett, hogy csak zseniális ba küldték dolgozni büntetésül _ .. ~ azért, mert bírálta az athéni műveket ír. Egyik ismerőse tirannus szónoklatát. Egy idő megjegyezte: Hiszen az ön múlva ismét az uralkodó színe egyik darabját kifütyülték elé idézték, de amikor az be- Londonban, Berlinben, New szelni kezdett, Diogenész fel- . . ' , ,, állt es indult a kijárat felé. Yorkban es Romában. - Va- mt hf)va mé$z? _ kérde7. lóban, hangzott a válasz, és fe beszédét megszakítva a van-e még valaki, aki ilyen zsarnok. — A kőbányába — yilágvisszhanggal dicsekedhet? válaszolta Diogenész. Bertolt Brecht: EG*/MUNKÁSOL VASÓ KÉRDÉSEI A hétkapus Thébát vajon ki építette? A könyvekben királyok neve áll. A kősziklákat tán királyok vonszolták oda? S a százszor lerombolt Babilont Ki építette százszor újra fel? És az aranyló Lima városában vajon hol laktak, akik építették? S amikor végre elkészült a Nagy Kínai Fal Nyugodni hová tért a kőmíves? A büszke Róma Diadalívvel van tele. Kik felett Aratott diadalt a sok Caesar? S vajon a hírneves Bizáncban Mindenki palotában élt? S még a legendás Atlantiszban is Azon az éjszakán, amikor mindent elnyelt a tenger A fuldokló még rabszolgáját hívta. Az ifjú Sándor elfoglalta Indiát, ő egymaga? Caesar legyőzte a gallokat. Nem volt-e vele szakács legalább? Spanyol Fülöp sírva fakadt, mikor flottája elmerült. S más senki sem sirt? A hétéves háború győztese Második Frigyes volt. Ki Győzött kívüle? Minden oldalon győzelem. Ki készítette a győzelmi lakomát? Egy-egy nagy ember jut egy évtizedre. A költségeket vajon ki viselte? Ahány történet Annyi kérdés. * Bertolt Brecht: / A La Cioíat-bcH katona Az első világháború után egy arcizma sem rándul meg egy kis délfrancia kikötőben, miközben a pusztítás minden La Ciotatban vásárt rendez- elképzelhető eszközét próbálok az egyik hajó vízre bocsá- ják ki rajta. Érzéketlen marad, tása alkalmából. Az egyik akár a kő (így mondja), amitéren egy francia katona kor halálba küldik. A legkü- bronzszobra állt Ekörül tolon- lönbözőbb korok kő-, bronz-; gott a nép. Amint közelebb vaslándzsája járja át a testét léptünk, kiderült, hogy egy Artaxerxesz és Ludendorff tá_ eleven ember áll ott mozdu- bornok harckocsija gázol át lattanul a kőtalapzaton a for- rajta, Hannibál elefántjai és ró júniusban nap tüzében Attila lovas csapatai tapossák földszínű köpenyben, roham- palacsintává, a századok fo- sisakkal a fején, bajonettel a lyamán egyre tökéletesedő lö- kezében. Arca, keze bronzfes- vegekből kiröppenő ércdara- tékkel volt bemázolva. Egyet- bök zúzzák széjjel, s a hajítólen izma se rándult meg, gépek kövei; széttépik a nagy szempillája se rezdült. galambtojásnyi puskagolyók és Lábainál egy darab pappen- a parányi kis golyók, melyek deklit támasztottak a “talap- úgy döngicsélnek, mint a mázaihoz. Ez állott rajta: hek, de ő csak ott áll egyre,. A syoRnRFMRFR elpusztít hatatlanul, s vezényel A SZOBOREMBER százféle nyelven, és sohasem (Homme Statue) tudja, hogy mtórt mivégettAlulírott Charles Louis ő vette birtokába a megFranchard, közvitéz, a... gya- hódított tartományt, ahogyan a logezred katonája, miután Ver- k°muve3 sem lakhat abban dunnél maga alá temetett az a ^azl3an* melyet o épített, s omladék, arra a szokatlan ké- m^ß az az ország sem volt az pességre tettem szert, hogy övé, melyet védelmezett. De akármeddig képes vagyok csa*t a tegyyer, a felsze olyan mozdulatlanul állni, mint egy szobor. Ezt a képességemet sok orvosprofesszor vizsgálta már meg és megmarelés sem az övé. Ö csak áll, felette halálos záport szórnak a repülők, a város fala ég, mint a szurok, alatta akna és gyarázhatatlan betegségnek verem’ körülötte a pestis és nyilvánította. Ne sajnáljanak a ,^r,gak,?resftes gaz’ ° a ha_ néhány fillért egy állástalan családapától! Egy ércpénzt dobtunk a tábla mellett álló tányérba, és fejcsóválva mentünk tovább. Itt áll állig fegyverben sokjítódárdák és nyilak tegeze, célpont, tankcsapda, gázfőző, előtte az ellenség és mögötte a tábornok! Számtalan kéz szőtte az ujjasát, kalapácsolta ki a pán- sok évezred óta ez az elnyű- célját, szabta ki a csizmáját! hetetlen katona, az a katona, Számtalan zseb telt meg az ő akivel a történelmet írják, aki jóvoltából! Mérhetetlenül sok lehetővé tette Nagy Sándor- kiáltozás tüzelte harcra a vi- nak, Caesarnak, Napóleonnak lág valamennyi nyelvén! Nincs mindazon nagy haditettét, olyan isten, aki meg nem ál- melyrőlaz iskolás könyvekben dotta volna! Öt, akinek testét olvasunk. Itt van hát. Meg se ellepte a türelem szörnyű fe- rezdül a szempillája, ö volt kélye, s kongó üresre vájta Kürosz íjásza, Kambüszész egy gyógyíthatatlan kór, az ér- sarlóskerekű harciszekerének zéketlenség! kormányosa, akit nem tudott ... , , ,, .... végleg eltemetni a sivatag ho- ^.csoda földomlás szülte ezt mokja, Caesar légionáriusa, a betegséget, ezt a szörnyű, rwcíno\t Uhán Yiv borzalmas, s olyannyira raDzsingiz khán lándzsása, XIV. Lajos svájci gárdistája és I. Napóleon gránátosa. Azzal a gályos kórt? Vajon bizonyos, kérdeztük talán nem is olyan rendkívüli magunkban, hogy nem gyó- képességgel rendelkezik, hogy gyítható? NÓGRÁD — 1978. február 12., vasárnap
