Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Azt beszélik: az ország legolcsóbb ifjúsági háza a nemrég elkészült salgótarjáni. A Magyar Géza tervezőteam elképzelései alapján kivitelezett belsőépítés is olcsó, de annál ízlésesebb és praktikusabb. Tágasság, világosság, áttekinthetőség és sok faanyag jellemzi. Az épület sokoldalúbb kihasználása végett több terem egybenyítását is lehetővé tették csúszófalakkal. Most már csupán az kívántatik: az előnyökkel élni tudó fiatalság vegye birtokába a házat. (Kép: Kulcsár József) Szögre akasztott vándortarisznyák ' NE BÍZZUK EL magunkat azért, mert szögre került néhány tízezer vándortarismya; óm a tényt érzékelni kell: ha lassan, vontatottan is, de valamelyest csökken az iparban a munkahelyet változtatók tábora. Igaz, még mindig irdatlanul nagy tábor ez, hiszen egy esztendő alatt száz foglalkoztatottból, huszonnégy, huszonöt veti vállára^ a vándortarisznyát, s indul útnak, mert jobbat remél, esetleg több bért, könnyebb munkafeltételeket, kedvezőbb időbeosztást, s persze, sokan csak azért mozdulnak, mert szeszélyük löki őket, valós indokaik nincsenek, nem is keresnek ilyeneket. Útjuk most már — az ismert, korlátozó rendelkezések következtében, mint amilyen az előző helyen kapott bérrel egyező javadalmazás, a kötelező kiközvetítés bizonyos esetekben stb. — nem annyira zavartalan, akadálytalan mint korábban, jó néhányan azonban megtanulták, miként kell selyemcipellőben, gödrös úton járni. Mielőtt ferde szemmel néznénk minden ki- vagy belépőre; a munkaerőmozgás egy része társadalmilag szükség- szerű, sőt, akadnak esetek, amikor kimondottan hasznos. A pályát kezdő ifjú: új belépő. A megérdemelt pihenést választó, nyugalomba vonuló: ott szerepel a kilépők statisztikájában. Az is munkaerővándorlás, amikor fölszámolnak agy-egy üzemnek nevezett manufaktúrát, s az ott dolgozók olyan helyre kerülnek, ahol munkájuk társadalmi hatékonysága többszöröse a korábbinak. Ök korholást érdemelnének? Támogatást a beilleszkedéshez, új feladataik minél gyorsabb megismeréséhez. Az már kétarcú eset, amikor — a ruházati ipar a példa — a végzett szakmunkások tizenöt százaléka két éven belül nemcsak munkahelyét hagyja ott, hanem az iparágat is. Bizonyára vannak közöttük, akiknek nyomós oka van erre, de olyanok szintén, akik így korrigálják a rossz pályaválasztást, a felületes, na majd meglátjuk elhatározást. Ez a korrekció azonban sok pénzbe kerül, s nem azoknak, akik mennek, hanem a maradóknak. Egy- egy nagyobb vállalat pénzben mérhető vesztesége — a munkaidőalap átmeneti csökkenése, a betanulási idő alacsony teljesítménye stb. miatt — a munkahely-változtatások következtében esztendőnként forintmilliókat tesz ki! Számítások és becslések egyaránt «rra a végeredményre vezették, hogy a társadalmilag nem indokolt munkahely-változtatások egyetlen esztendőben 3,5—4 milliárd forint kárt okoznak — közvetlenüL A közvetett kár, s még inkább az erkölcsi veszteség, fölmér- hetetlen. ENNEK TUDATÁBAN már másként láthatjuk, a hol kapott, hol nagyon díszes vándortarisznyákat; aligha alaptalanul alakulnak át nyűggé, kolonccá, amitől jó lenne mielőbb megszabadulni. Ami, nemcsak az ipart szorítja, hanem kivétel nélkül a népgazdaság valamennyi fő területét. Mert hiszen. 1976-ban — az 1977-es végleges adatok még nem állnak rendelkezésre — a 476 ezer ipari foglalkoztatott kilépése mellett az építőiparban 130 ezer „tarisznya” vándorolt, a kereskedelemben meg a teljes létszám 34,6 százaléka, 152 ezer férfi és nő, mondván, ide a munkakönyvét, megyek. Az új helyen meg azzal kopogtatott, jöttem, mit kínálnak, mit ígérnek. Az ilyesfajta —, hogy szakszerűek legyünk — munkaerő-mobilitásnak vajmi kevés köze van a tervszerűséghez, a munkaerő-gazdálkodáshoz, a kívánatos irányú munkaerő-áramláshoz, Az egyéni elhatározáshoz természetesen mindenkinek joga van, ámde, — s itt a lényeges különbség a vélt és a valós igazság között — a társadalomnak nem kötelme az egyéni óhajok mindenféle részletének teljesítése. Sőt, az lenne sűrűn az érdeke, hogy szembe szegüljön az irreális kívánságokkal, erre azonban ma még ritka a példa. Sajnos, hogy ritka, mert ez a hűséges, józan többséget sújtja. Vándornak se bírája, se barátja, mondták valamikor, arra utalva, aki nem kötődik sehová, senkihez, annak értékrendje is elüt másokétól. Mi tagadás, keserves bizonyítékot kapott erre sok munkahely, ahol némelyek úgy jöttek és mentek, hogy elprédált anyagokat és szerszámokat, lerobbantott gépeket, silány termékeket hagytak maguk után. Józan felismerés volt tehát annak a döntésnek az alapja, hogy ma már jó néhány vállalat szóba sem áll a tarisznyás vándorokkal, azt tartva, a kevesebb olykor több. az összetartó gárda megoldja a növekvő feladatokat. SOKFÉLE INTÉZKEDÉSNEK, szabályozófinomításnak — így a bértömeg-gazdálkodásnak — adminisztratív közbeavatkozásnak része van a vándortarisznyák egy-egy tucatjának, százas. ezres pakkjának szögre akasztásában. Mégis, ezeket a tényezőket, nem lebecsülve, úgy véljük, legalább ilyen súllyal, erkölcsi erővel hatott és hat a közhangulat változása, a szembefordulás a szíre-szóra fölkerekedő vándorokkal, a közösségek egészséges önvédelme, amit mind több helyen tapasztalni. Ügyeskedők, rendelkezések lapjait boszorkányosán összekeverők ma is vannak, de valahogy megrendült alattuk a föld; már nem mindenütt várják tárt karokkal őket. Kezdik elveszíteni hitüket abban, hogy szemesnek áll a világ, mert lám, itt is, ott is aj tót-kaput mutattak nekik. S ha szóba álltak velük, nem azt sorolták, nekik mi jár, hanem azt, tőlük mit vár, uram bocsá’, mit követel munkaadójuk. S ez utóbbi gyakorlat terjedési sebessége nagy befolyással van arra, mennyi vándortarisznya kerül a már szögön lógók mellé. Mészáros Ottó Vigyázz, mert ez zsebre megy! — hangzik az intelem fölemelt ujjal, ha valamilyen ténykedés, munka- esetleg játék anyagi felelősséggel jár. És bizony hatásos egy figyelmeztetés, mert jócskán akadnak, akik még az egészségüknél is többre becsülik zsebük háborítatlanságát; de a kevésbé anyagiasak se dobálják ablakon ki a pénzt (legalábbis. ha a sajátjukról van szó.) Ebből fakad, hogy a teljesítménybér eredménnyel sarkall nagyobb, több munkára. De a több mindig jobb-e? Korántsem, kivált- ha a „hamar munka ritkán jó” élvet elfogadjuk. Így aztán paranesolóan fontos, hogy az anyagi érdekeltség hatóereje ne csupán a mennyiség, de a minőség is legyen. A jobb minőségre ösztönző bérezésről faggattuk Zsuffa Mátyást, a Nagybátonyi Harisnyagyár technológia- és minőségellenőrző osztály vezetőjét. Nem pluszpénz a cél — Ilyen bérezést először több mint. egy éve, a színeskonfekció üzemrészben vezettünk be. Azért, mert ott készárut hozunk létre, s a gyárunknak alapvetően fontos, hogy az áru, ami a vevő kezébe kerül- kifogástalan legyen. Lényege, hogy a minő- sítő-tasakoló asszonyok öt százalékot tévedhetnek a minősítésben. Ha ennél kevesebbet hibáznak, darabonként három forint jutalmat kapnak; ha többször fognak mellé, darabonként két forintot levonKötelesség pluszmunka Ha valaki évekkel ezelőtt is betért egy ebédre ' a pásztói Mátra étterembe, talán most feltűnik neki: ugyanazok az emberek szolgálják ki, alig változott a személyzet. Egy nagy létszámú, sok elismerést szerzett szocialista brigáddal való ismerkedés során a következő magyarázatot kapom a stabilitásra: „összeszokott, jó kollektíva dolgozik itt.” ★ A negyven dolgozót tömörítő szocialista brigádról elsőként Bakallár Sándor étterem- vezető mond véleményt, mint a legilletékesebb. 1953 óta dolgozik a szövetkezeti mozgalomban, csaknem húsz esztendeje vezeti a Mátra éttermet, s korábban ő volt a brigád vezetője is. — Ebbe a nemes vetélkedőbe mi 1962-ben kapcsolódtunk be. Nehéz volt az indulás, de nemcsak a nagy létszám miatt. Munkánk jellege miatt sokkal nehezebben fogalmazhatók meg a mozgalom célkitűzései, mint egy üzemben. Ugyanez érvényes a vállalások teljesítésére is. A sikeres munka feltétele a kollektíva összekovácsolása volt. A start sikerült, a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ legnagyobb brigádja már bizonyított. Kilenc alkalommal nyerték el eddig a szocialista címet, s ez folyamatos jó munkát jelez. Milyen segítséget ad az étteremvezetőnek a brigádmozgalom? — érdeklődtünk Bakallár Sándortól. — Nagyon sokat. A pluszmunka, a vállalások sikeres teljesítése jelentősen hozzájárul feladataink megoldásához. Ilyen pluszt jelent a rendezvények előkészítésében és lebonyolításában való közreműködés. Természetesen ez alatt a munkaköri kötelességen túli tevékenységet értem. Lelkiismeretes, körültekintő munkával igen sokat tehet a brigád a forgalmi tervek teljesítéséért is; a fogyóeszközök megóvásával, a takarékossággal pedig számottevően befolyásolhatják a költségek alakulását. További példák sorolása helyett ésak annyit: bármikor fordulhatok a brigádhoz. Nem egyszer kell a kéréssel előállni: tudom, hogy már ennek és ennek nem kellene dolgozni, de muszáj megcsinálni. A brigád eddig még mindig talált megoldást. ★ Sándor Józsefné adminisztrátor volt az étteremben. Tanult, a vezető helyettese lett, négy éve pedig ő áll a brigád élén. Gazdagon illusztrált, szép naplót tesz az asztalra; segítségével ismertet meg a brigád életével. — Mindenekelőtt célrészjegy-jegyzési vállalásunkat említem. 1977-ben ez húszezer forint volt, de több mint ötvenezer forintra teljesítettük. Másik fontos feladatunk a készletgazdálkodás. Nem egyszerű feladat, hogy a megadott értékhatáron belül bővítjük az áruválasztékot; ezért sokat tett a brigád. A többi között az ételre, a korszerű táplálkozás követelményeinek megfelelő baromfi- és halételek kínálására gondolok. Az ételforgalom növelése eddig is egyik legfőbb vállalásunk volt, ezután is fontos célkitűzésünk. De említhetném a szeszmentes italok forgalmának növelését, ebből egyébként tavaly harminc százalékkal többet adtunk el, mint egy évvel korábban. A brigád természetesen nemcsak a jobb üzletmenet érdekében tevékenykedik, más vállalásaikat is hűen tükrözi a brigádnapló. Rendszeresen járnak politikai oktatásra, a társadalmi munkának pedig egész fejezetet lehetne nyitni. Akár házon belül — festés, nagytakarítás —. akár a nagymezői turistaszálláson vagy a strandon van munka: a brigád tagjai ott vannak. Alapos, átgondolt tevékenységüket jól szemlélteti egy apróság: „Vállaljuk a nagymezői turistaszálláson üdültetett textiles gyermekek friss gyümölccsel való ellátását.” Jut-e, juthat-e még másra is idő? A jelek szerint igen. — Ha nehéz is az időpontokat egyeztetni, eljárunk közösen moziba, színházba is. Az ÁFÉSZ egyébként budapesti színházakba is vásárolt bérleteket, egy kirándulás keretében ezt is szeretnénk igénybe venni. Tervek foglalkoztatják és időhiánnyal küzd a brigádvezető. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk egyéb elfoglaltságait. A lista pedig így fest: tagja a Hazafias Népfront bizottságának; aktivistája a szakmaközi szervezetnek; az ÁFÉSZ nőbizottságának; a gyes-en levő kismamák és a nyugdíjasok gondjaival is foglalkozik. ★ Mellesleg, kiváló dolgozó is Sándor Józsefné. Csakúgy, mint az étterem egyik legrégibb dolgozója és a brigád alapító tagja: Horváth Ta- másné vezető csapos. Tizenkilenc éve dolgozik itt. sok része van a kilencszeres szocialista cím elnyerésében. — Nagyon szívesen veszek részt a brigédmunkában, habár kötelességem is ezt diktálja — mondja a kedves asszony. — Pártmegbízatásom a mozgalom segítése. Brigádvezető és brigádtag egyaránt örömmel szól arról, hogy megállapodott emberek dolgoznak a Mátrában, nincs „mozgás”. — A söntésben azért előfordul csere, ez talán a legnehezebb munkahely. Fontos feladatomnak tartom az ' új dolgozók segítését, de azt is figyelem: oda való-e egyáltalán — mutatja be közelebbi munkahelyét Horváthné. — A követelmény ugyanis nem egyszerű: növekedjék a forgalom, ugyanakkor ne legyen ittas ember. ★ Találkozásunk óta — mint Szabó Istvántól, az ÁFÉSZ főosztályvezetőjétől, a brigád patronálójától tudom — megvan a tizedik cím. Egy hétfő délután, amikor a gyűlésezés miatt nem szenved kárt a vendég, sor került az értékelésre. K. G. A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Csoóri Sándor, Csorba Győző, Károlyi Amy, Kerék Imre, Pákolitz István, Rózsa Endre és Weöres Sándor költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában a közelmúltban elhunyt Gera György utolsó elbeszélését, Kampis Péter kisregényének újabb részletét, valamint Mészöly Miklós és Tüskés Tibor szociográfiáit közli a folyóirat. A „Pécsi képtér”-soroaat- ban Mendöl Zsuzsa két Czó- bel-festményt elemez. Aradi Nóra Rózsa Gyula: Négy portré című kötetét ismerteti. Az irodalmi tanulmányok között figyelmet érdemel Rónay György: József Attila útjain című sorozatának első darabja. — Értékes dokumentumanyagot tartalmaznak Várkonyi Nándornak Kovács Endréhez írott levelei. — A kritikai rovat élén Csoóri Sándor verseskötetét elemzi Csűrös Miklós. Jó minőség pénzt iiadzik nak tőlük. Így ösztönözzük fokozott gondosságra őket. — De- aki nagyobb meny- nyiséget ér el, az a több fizetéssel könnyedén elviseli a levonást. Sőt még jól is jár. — Ennek egy küszöbértékkel vettük elejét. Aki tíz százalékkal többet hibázik, annak nem fizetik ki a bért, amit a norma túlteljesítésével ér el. — Másutt élnek-e a minőségen alapuló bérezéssel? — Tavaly bevezettük a szabóknál és az előminősítőknél. A követelményt a munka nehézségi foka alapján határoztuk meg; így a szabóknál 99> az előminősítőknél 97 százalékos teljesítményt kell elérni. — Vizsgálva a legutóbbi összesítést, a legtöbb levonás a minősítőknél 82, a szabóknál 54 forint volt. A jutalom maximuma mindkét csoportnál 45 forintot ért el. Ez utóbbi nem túl kevés? — Nem a plusznénzhez való juttatás volt a célunk. Ezek teljesítménybéres munkák. Így ha valaki jól akar keresni, megvan rá a lehetőség. Ügy véljük, a levonás lehetősége az ösztönzőbb. Hiszen ilyen normáknál becsületes munkával különösebb megerőltetés nélkül elérhető a kívánt színvonal. Ez év január elejétől a festődében is bevezették a jobb minőségre sarkalló bérezést. Inkább selej tbérezésnek mondják, mert csak levonás lehetséges, jutalom nem. Ezzel a hibás festés miat,t történő ..visszavetések” számát próbálták csökkenteni. Kevesebbet hibáztak Tóth Aladárt, a festődéi üzemrész vezetőjét kérdeztük, mi a lényege az új bérezési módnak. — Januártól 2 százalék a festő hibájából származó engedélyezett foltosság. Természetesen az ennél kevesebb foltosságot is javítani kell. De. ha meghaladja a 2 százalékot a hibás áruk mennyisége, akkor ahány kiló, annyi forintot vonunk le a dolgozótól. — Tapasztalható-« valami javulás az első hónap alapján? — Igen! Tíz festő közül öt sikerrel oldotta meg a feladatot. 2 százaléknál kevesebbet hibáztak. Korábban egy-két festőnek sikerült csak. De azok is jobban dolgoztak, akik túllépték a megengedett értéket: két és fél, három százalék a rontásuk; ez régebben öt-hat százalékot is elért. Így azt mondhatjuk, bevált a selej tbérezés. Az egyik festő az öt sikeres közül Kodák János. —• Hát nézze, ennek nem örül senki! Szerintem túl alacsony az a két százalék. Nemigen lehet betartani. — önnek sikerült? — Ez a hónap jobb volt, mint a többi. Volt minden időben. Ha rendben megy a vegyszerellátás, talán teljesíthető. — ön jobban odafigyel január óta? — Nem én! Éppen úgy* akár tavaly. — Ezek szerint nem látja értelmét a selejtbérezésnek? — Éppenséggel van értelme: az üzemérdeket szolgálja. A dolgozónak érdeke, hogy jobban odafigyeljen, mert. ha felületes, csak dupla munkát szerez magának. Mert így is* úgy is a festőnek kell kijavítani, amit elront. Kiterjesztik, javítják Térdet hajtunk a Dolgozz Hibátlanul mozgalom és a munkaverseny minőségjavító eredményei előtt, de fenn kell tartanunk: igazán számottevő. mindenre kiterjedő színvonalemelést leginkább az erre ösztönző bérezési módtól várhatunk. Így vélekednek a Nagybátonyi Harisnyagyárban, mert, mint megtudtuk. több munkaterületre is ki akarják terjeszteni, valamint azoknál a munkáknál, amelyeknél már bevezették, tovább differenciálják. (molnár) J NÖGRÄD — 1978. február 12., vasárnap 3 /
