Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
Hogyan látják saját magukat? Semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nincs részük Az év első negyedébdh főleg belföldi megrendelésekre gyártanak gyermek tréningruhákat a Váci Kötöttárugyár kazári telepének tordasi részlegében. Az itt dolgozó leányok és asszonyok keze nyomán egy műszakban száz—száztíz százalékos a termelési eredmény. A megrendelő vállalatok közvetlenül a gyárrészlegből szállítják üzleteikbe a divatos és közkedvelt trén'ngruhákat. A képen Dudás Györgyné, aki hat éve dolgozik az üzemben, s a tréningruhák összevarrását végzi. Mennyiségi és minőségi munkája nyomán nem ritka, hogy fizetési borítékjában négyezer forintot visz haza. (kép: — bábéi—) Oőuiaení a kört Az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárának esztergályosa Csépe Béla. Túl a törzsgárdatagság első fokozatán, az ötévesen, és túl az első kitüntetésben is: Kiváló dolgozó. Huszonnégy évesen pompás eredmény. — Mi van emögött — kérdeztem kicsit ironikusan. — Tulajdonképpen az évek tudásomhoz mért munkája — válaszolta —, amit felettese- im jónak ítéltek meg, elismerésre méltónak. A bányagépgyárból kerültem ide, lassan hat éve, azóta a forgácsoló üzemrészben dolgozom. Az üvegek szájformáinak és alkatrészeinek készítése a feladatom. — Mindemellett ott van az ezüstkoszorús Széchenyi brigádban is. — Egész fiatalokból áll a brigádunk, így még csak nemzedéki ellentétek sem nehezíthetik a munkánkat. Vállalásaink nagy része közvetlen munkahelyi feladatainkhoz kapcsolódik, de ezenkívül sokat törődünk a művelődési igényszint emelésével is. — A fiatal brigádba elég sok pályakezdő kerül. Menynyire figyelnek a beilleszkedésükre? — Általában nehezen szokják meg az új vágy első munkahelyüket. Főként a gépek jelenlegi állapota miatt. Így tehát még több feladat hárul ránk, hogy ezt a nehézséget a munkába lépő fiatal leküzdje. Nagyobb türelemmel kell lennünk irántuk. Csépe Béla nap mint nap Hasznosról jár be munkahelyére. Nős és áprilisra várják a „trónörököst”. Állítólag fiú 'lesz. — Szabad időm nagy részét a családra szentelem — mondta az apajelölt —, de gyakran járok moziba, színházba és sokat olvasok. Főleg a kalandos történeteket, a szórakoztató műveket szeretem. — Az üzemi KlSZ-szervezetnek mennyi jut a szabad időből? — Korábban vezetőségi tag voltam, őszintén szólva akkor többet dolgoztam és jobban is. Persze, most is részt veszek szinte mindegyik KISZ-rendezvéryen. Legutóbb például - VIT-vetélke- dőn voltam. — Milyennek ítéli a szervezet munkáját? — Közepesnek. Nem érünk el látványos eredményeket. De nem is kullogunk az utolsók között. Nyolcvankét fős csoportunknak van egy aktív hányada, akik minden rendezvényen ott vannak, ötletekkel, fantáziával tele. Rájuk épül a KlSZ-szerveze- tünk. Az lenne tehát a feladatunk, hogy ezt az aktív kört bővítsük, még több embernek tegyük vonzóvá a szervezetet. Bár Béla magának vallotta ezeket a teendőket, de meg kell jegyezni: ez nemcsak az ő feladata! — a. — ó. Nem azért foglalkoznak a cigánydolgozókkal, mert a divatos témák közé tartozik, hanem azért, mert a társadalmi szükségszerűség a szokásosnál jobban rájuk irányítja a ZIM salgótarjáni gyára vezetőinek figyelmét. Ugyanis a megyeszékhely üzemei közül itt tevékenykedik a legtöbb cigány dolgozó. Számukat „ 650 főre becsülik. Ennek a rétegnek a termelő- munkába való rendszeres bevonása, nagyüzemi dolgozóvá nevelése nemcsak fontos társadalmi érdek, hanem fontos vállalati munkaerő-gazdálkodási gond is. Hogy lehet őket becsületes üzemi dolgozókká formálni, azt számos példa bizonyítja. AKIK MAGUKRA TALÁLTAK — Semmiféle hátrányos helyzetben nincs részük — állítja határozottan Sándor László, a pártbizottság titkára, majd így folytatja. — Számításom szerint a 650 főből 350 becsületesen dolgozik, nincs velük több gond, baj, mint általában a többi dolgozókkal. Az összképet a másik 300 rontja le, s bizony megítélésüknél az utóbbiak magatartása erősen meghatározó. Biztató, hogy az utóbbiak közül is egyre többen gyökeret eresztenek a gyárban. A tények azt mutatják, hogy akik egyszer megkapaszkodnak, nem kívánkoznak máshová. Egy idő után soraikból is választanaik tisztségviselőket Ezek együtt haladnak a követelményekkel. A pártbizottság titkára is olyanokra gondolt, mint Oláh Bertalan. 24 éve dolgozik az öntödében, példásan helytáll a munkában, és gondos, becsületes édesapához méltóan neveli négy leánygyermekét, akik közül ketten már a gyárban dolgoznak. Oláh Jánosra, aki mint szakszervezeti bizalmi mutat példát társaiknak a közéleti munkában. Balázs Illésre, akit a munkásőrök fogadtak maguk közé. Arra a 150-re, akik szocialista brigádokban igyekeznek eleget tenni a hármas követelményeknek. Bollok Béláné, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse is megerősíti az előbvétele, vagy a határozatok alkotó alkalmazása címén ne lehessen elhanyagolni fontos döntések végrehajtását, illetve azt, hogy eszmei-politikai tartalmukat, lényegüket megváltoztassák. Ennek megelőzésében és a párt politikájának egységes egészként való kezelésében, azaz a végrehajtás optimális ütemének, eredményességének biztosítására elengedhetetlen a pártellenőrzés különböző formáinak hatékony alkalmazása. Javítani szükséges a testületi beszámoltatásokat úgy is, hogy jobban irányuljanak a politikai tapasztalatok elemzésére, a végrehajtásban dolgozó pártszervek, kommunisták munkájának vizsgálatára, a további sikeres munka feltételeinek megteremtésére. Ne csak a politika kialakításakor, hanem a végrehajtás ellenőrzésekor is támaszkodjunk jobban a párttagok véleményére, észrevételére, javaslataira. A pártdemokrácia és a munkastílus fejlesztésének elengedhetetlen követelménye a szüntelen harc a hivatalnoki stílus, a bürokratizmus jelenségei ellen. Nem békülhetünk meg a parancsolgatás, a papírral történő önigazolás, a minden szükséges intézkedést határozatokkal, szabályokkal megoldani kívánó, a személyes felelősséget vállalni nem akaró, a konfliktusokat kerülő, gyáva, az emberi gondok iránt érzéketlen, alakoskodó, elvtelenül alkalmazkodó magatartás jelenségeivel. bieket, majd tényekkel bizonyítja, hogy a segélykeret zömét nekik utalják ki, hogy teljesítik az üdülésre vonatko. zó kívánságokat, a lakásépítkezésekhez nyújtott vállalati segítség egyharmad részét ők kapják. Kisvártatva így folytatja: — A szakszervezeti bizottság nem tárgyalta önálló napirendként a cigány dolgozók helyzetét, mivel őket mindenben egyenrangúnak tartjuk a többiekkel. Akár bérről, akár munkafegyelemről, akár a szakmai tudás bővítéséről, vagy más egyébről folyik a vita, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy megkülönböztetett figyelemmel és türelemmel kell foglalkozni velük. Ez persze nem mindig vonatkozik a rendetlenekre, a fegyelmezetlenekre, az oktalan követelődzőkre. Ezekkel szemben, ha meggyőződtünk mulasztásukról. jogtalan követelésükről, akkor határozottan kell fellépni. Majd a példák sokaságát sorolja fel. Ezek után nézzük meg, miként látják önmagukat és társaikat az érintettek. amit a családban LÁTNAK A nagycsarnoki szereidében összesereglett munkások 30 százaléka cigány dolgozó, zömük 18 éven aluli, szakképzettség nélküliek, sokuknak hiányzik az általános iskolai végzettsége. Ilyen felkészültséggel vállalkoznak az igényes tőkésexportra és a belföldi igények maradéktalan kielégítésére. Közülük kitűnnek azok, akikkel beszélgettem, ök már maguk mögött tudják az általános iskolát. Az élénk tekintetű, mosolygós arcú Radics Julianna a következőket mondja: — Jó helyem van, szeretek itt dolgozni. Tiltakozóan mondja: nem voltam még igazolatlanul távol. Művezetője pedig örömmel folytatja: — Ügyesebb mint a tanítómestere, pedig csupán másfél éve dolgozik itt. Csonka Mária felfogása, magatartása messzehangzóan példás, jól mutatja, mit jelent életében a gondos, meleg, ugyanakkor szigorú szülő ház. — Egy gimnáziumot végeztem, aztán nem ment az egyik tantárgy, abbahagytam. Utána kerültem ide. Szüleim ipari munkások. Szeretem azt, amit most végzek. Igazolatlan mulasztásom nincs. Nem is merek ilyénre gondolni, mert akkor nagy családi botrány lenne nálunk. A háromszobás, szépen be. rendezett lakásban lakó kislány úgy vélekedik, hogy azok, akik nem járnak rendszeresen munkába, nem érzik a felelősséget sem munkájuk, sem munkatársaik, sem a gyár, sem pedig önmagukkal szemben. Majd a következőket hangsúlyozza : — A cigánygyerekek is olyanokká válnak, mint a többi családokban. Ügy élnek, cselekszenek, viselkednek, ahogy szüleiktől látják. A tények és vélemények is azt mutatják, hogy a cigány dolgozókat alacsony műveltségük is akadályozza gondolko. dásmódjuk kedvező változásában, magatartásuk előnyös formálásában. Igen kevesen érdeklődnek a. tanulás iránt. Hogy nagyobb legyen a tanulnivá- gyók száma, az új munkaver- seny-szabályzatban előírták! csak az a brigád nyerheti el az arany fokozatot, ahol s akinek nincs meg a nyolc általános iskolája, vállalkozik annak elvégzésére. Másoknak meg a jövőben előírják, hogy különböző szakmai tanfolva- mokon vegyenek részt. Ezt kivárna a nyugati export teljesítése is. De nekik is lépni kell. So-' kát segíthetnének azok a társaik, akik már bebizonyították, hogv egyenrangúak munkatársaikkal. Ahogy kivettem szavaikból, félnek a fegyelmezetlenektől. akik a jó szóra hamar odavágják: teszed magad, pedálozol? Máskor meg provokálnak, kötöz- ködnek és durváskodnak. Ilvenkor, vagy ehhez hasonló esetben hangzik el eayes dolgozók részéről: no. lám, megint zűröznek a cigányok. VELÜK EGYÜTT Ha van, akkor csak az említett esetben vagy egyes dolgozóknál fődül elő a cigány- kérdés. Egyébként nincs. Egyértelmű az az álláspont, hogy személyiségükben alapvető változást elérni csak hosszabb idő után lehetséges. Velük: együtt, önmaguk mielőbbi javára, hasznára. V. K. kára is, ha nem fukarkodunk az elismeréssel, ösztönözzünk a megalapozott kockázatvállalásra, s lépjünk fel az ellen, hogy a köz érdekében többet vállaló, újat, korszerűt kereső, a kísérletező dolgozót „nyughatatlan”, másoknak „csak gondot okozó” embernek tekintsék. Említést kell tenni az érem másik oldaláról is: az önkritikáról, önkontrollról. Közéletünk sok jelensége mutatja, hogy a mi helyzetünkben — az egypártrendszer feltételei mellett — az önkrontroll olyan nélkülözhetetlen, mint az élethez a levegő. Párttagságunk többsége jól érti, hogy munkánk ellenőrzésének két fő csatornája van: az önkontroll és a tömegellenőrzés. A helyzet akkor jó, ha a kettő nem kerül egymással ellentétbe, ütközésbe, sőt, ha az önkontroll erősebb, előtte jár a tömegek bírálatának. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy vannak olyanok, akik az önkritikában nem erőt- hanem gyengeséget látnak. Vannak, akiknél az önkontrollt elnyomja, háttérbe szorítja a gőg, a szerénytelenség- az önelégültség, es a dolgozók jogos kritikáját demagógiának, vezetőellenességnek, rosszindulatú piszká- lódásnak fogják fel. Tudvalevő, hogy az önkontroll hiánya- az önelégültség, az új iránti érzék eltompulásához, a tömegektől való elszakadáshoz, a kommunista ember nemes erényeinek elszürküléséhez vezethet. Ezért az önkontroll erősítését minden párttag életében, munkájában a fontos teendők egyikeként tarthatjuk számon. Részeként annak a küzdelemnek, amelyet a szocialista életszemlélet, életmód meggyökereztetéséért- a kispolgári magatartás leküzdéséért folytatunk. A párttagság akkor él igazán véleményező és javaslati jogával, ha a demokratikus centralizmus mindkét oldala érvényesül. Ezért az alapszervezetek munkája, rendszeres pártélete fontos tényező a párttagság aktivitásának fejlesztésében. A párttagok általában az olyan döntések megvalósításáért tudnak szíwel-lélekkel küzdeni, amelyek megnozata- lában valamilyen módon — közvetlenül- vagy közvetve — maguk is részt vettek. Emellett a demokratikus megvitatás alapján született döntések, amelyekben szélesebb körű tapasztalatok ötvöződnek, többnyire jobbak, alaposabbak, jobban megvalósíthatók. A demokratizmus és centralizmus elválasztha- tatlansága, kölcsönös felté- telezettsége a párttagság aktivitásában valósul meg és igazolódik. Tapasztalataink bizonyítják: az aktív részvétel a párt politikájának, határozatainak kidolgozásában feltétele és biztosítéka a döntés helyességének, az egyetértésnek és a végrehajtás egyöntetűségének. A kérdések előzetes. de- mokratikusi megvitatásának szükségessége és hasznossága azonban nem abszolutizálható. A centralizmus azért is törvénye a pártéletnek, hogy a végrehajtásra irányuló aktivitást olyankor is elérjük, amikor előzetes megvitatásra, az egyetértés előzetes, formális kialakítására nincs mód. Enélküi az egyöntetű végrehajtás helyére lépne az olyan szemlélet és gyakorlat, amelynek során „tetszik — nem tetszik” alapon kezelnénk az egyes határozatokat. A demokratikus centralizmus elve alapján a párthatározatok végrehajtásáért akkor is dolgozni kell, ha az adott döntéssel kapcsolatban különvélemény alakul ki. Erre annál inkább szükség van, mert a kérdések előzetes megvitatása esetén is megtörténhet, hogy több álláspont alakul ki, s a vitában a többségi álláspont - szerint döntenek. A végrehajtásban jelentkező gondok természetesen nemcsak az alapszervezeteknél tapasztalhatók. Ezekben az irányító pártszervek munkájának fogyatékosságai is jelentkeznek. A munkastílus fejlesztésének egyik legfontosabb feladata a párt központi irányításának következetes érvényesítése. Ennek során állandó feladat a politika alapelveinek védelmezése, erősítése. Nem engedhető meg, hogy a politika alkotó alkalmazása ürügyén torzítsák a párt politikáját. A párt ugyan nem kívánja a határozatok mechanikus végrehajtását, másolását. De alapkövetelmény, hogy a sajátos viszonyok figyelembeA pártmunka mozgalmi jellege elsősorban abból fakad, hogy emberek között végzett tevékenység. S ebben a közvetlen élőszónak, az érvelő meggyőzésnek, helyszíni segítésnek kell elsőbbséget biztosítani. A mozgalmi módszerek erősítése szords kapcsolatban van a pártmunka társadalmi jellegének fejlesztésével. Jelentős szerepe van ebből a szempontból a párttagság részéről a többletmunka önkéntes, tudatos vállalásának, a munkaidőn túli tevékenységének ügye is. Hiszen a mára a pártmunka a nap minden órájában társadalmi jelentőségű. Nem lebecsülhető szerepe van a kommunisták munkaidő alatt végzett többletmunkájának, politizáló, nevelő tevékenységének is. De fel kell lépni az olyan szemlélet és gyakorlat ellen, amely a .pártmunkát csak fizetett munkaidőben tudja elképzelni. Ez nemcsak a munkaidő kihasználásának a kérdése, hanem a párttagság magatartásának, politikai érettségének ügye is. Hiszen a párttag aktivitásának fontos és lényeges megnyilvánulása a személyes elkötelezettség és rendszeres kiállás a párt politikája mellett munkahelyén, lakóhelyén és családi környezetben. A politika szüntelen képviselete, magyarázása és védelme nélkül a párttagság aktivitása csak fikció. Ez a magatartás belső meggyőződésből ered, kívülről, pusztán előírásokkal nem kényszeríthető senkire. Ennek is feltétele a demokratikus centralizmus, az, hogy a tagság magáénak érezze a pártot, annak politikáját, hogy a döntéseket ne „lentről” valóknak tekintse, hanem a sajátjának, amelyben benne van ő is. Enélküi kiállás, a politika meggyőződé- ses képviselete aligha képzelhető el. A párt cselekvési egységének fontos emelője, hogy nevelő munkánkban központi helyet kapjon a párttagság politikai öntudatának, erkölcsi színvonalának emelése, az egymáshoz való tartozás, kölcsönös felelősség erősítése. Ettől nagymértékben függ a kommunista közösség személyiségformáló szerepe és kisugárzó hatása a környezetre. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egymás munkájának megbecsülését, a segítőkészséget, az idejében elhangzott figyelmeztetést és a bírálatot. A kommunisták személyes példamutatása és önzetlen magatartása jelentős hatást gyakorol az adott területen élő közösségekre, végső soron az egész társadalomban uralkodó légkörre, az emberek egymáshoz és a közösséghez való viszonyára. A pártszervezetek életében — ezért is — állandó feladat a kommunisták közösségi magatartásának erősítése. Dr. Bandur Károly NÓGRÁD — 1973. február 11., szombat 3