Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

„Elfekvő” szellemi tőkék Pedagógusok és a tudományos közélet 1 SZERENCSÉSEK azok a megyék, amelyekben pedagó­gusképző intézmény működik — mondják sokan, ha a peda­gógusok tudományos tevékeny­ségéről, a tudománypolitikai irányelvek megvalósításába való bekapcsolódásáról esik szó. Mentegetőzés, magyarázko­dás ez? Csak részben. Hiszen a tudományos kutatás és a gyakorlat, a közélet összekap­lehetne, hogy az országos ta­pasztalatok birtokában a mi tanáraink is bemutatkoznának, új eszközökkel, kísérlettel sze­repelnének ezeken a fórumo­kon. A Bolyai János Matemati­kai Társulat Jónás József középiskolai tanár vezetésével azzal a fő céllal működik, hogy a középiskolai tanulmá­nyi versenydolgozatokat érté­keli, az országos fordulóra csolására valóban sokkal több felküldi, tagjai vándorgyűlé­lehetőséget nyújt az a vidék, ahol a különböző pedagógiai területeken dolgozók kutatása­it elméleti téren, közvetlen konzultálásokkal, gyakran számítógépes feldolgozási le­hetőséggel és még sok módon inspirálják, segítik, koordi­nálják a felsőfokú intézmények munkatársai, esetleg egy-egy szilárd kutatócsoportba kap­csolódhatnak be. De ha nincs tanárképző fő­iskola, egyetem, kutatóintézet — ahogy még-Nógrád megyén kívül néhány megyében szin­tén hiányzik — azért más utak is vezetnek a tudományos köz­élethez. Be lehet kapcsolódni különböző tudományos társu­latok, társaságok munkájába, pályázni, publikálni, vándor- gyűléseken fellépni, kutatni... Milyen konkrét lehetőségek Vannak erre Nógrádban? Mi­lyen tudományos szervezetek­nek van helyi csoportja? Nem utolsósorban: hol tartanak, mi­lyen eredményekkel dicseked­hetnek, milyen problémákkal küzdenek? Nem túl hosszú a felsorolás, ha számba akarjuk venni azo­kat a társaságokat, társulato­kat, amelyeknek önálló megyei csoportjuk működik, és ame­lyekben meghatározó jelleggel pedagógusok munkálkodnak. Az Eötvös Lóránd Fizikai Tár­sulatnak 80 tagja, a Magyar Pedagógiai Társaságnak és a Magyar Történelmi Társu­latnak mintegy 50—50 tagja, a Bolyai János Matematikai Tár­sulatnak körülbelül 40 tagja van Nógrádban. Még nem ala­kított csoportot a Magyar Ké­mikusok Országos Egyesületé­nek néhány megyei tagja és még egy-két országos tudomá­nyos szervezetben dolgozik pe­dagógusunk. Ha a TIT-életbe bekapcsolódók népes táborát most nem említjük, 230—250 főről szólhatunk megyénk több mint 3000 pedagógusa közül. A legfiatalabb szervezet az Eötvös Lóránd Fizikai Társu­lat csoportja, melynek Deák Kálmán középiskolai tanár a titkára. Munkaterv szerint mű­ködik, előadásokat, tapasztalat- cseréket szervez. Készülnek az általános és középiskolai fi- kutatásaikat, zikatanári ankétra és eszköz- elképzeléseiket kiállításra — társulati tagok­nak olcsóbb a részvétel ezeken a rangos konferenciákon. Itt legújabb eszközökkel, felfe­seken vesznek részt, a mate­matika tanításának elméleti és módszertani kérdéseivel ismer­kednek. Mindezen túlmutató tudományos tevékenységet e csoport tagsága sem folytat — erre ösztönzi számukra is fontos feladat, cél lehet a jö­vőben. A MAGYAR TÖRTÉNELMI Társulat szekciója, melynek Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója a titkára (aki az utóbbi években maga is gyakorló pedagógus, közgyűjtemény-kezelői osztályt tanít muzeológiára) — már sikeresebben ötvözi a közéleti- séget és a tudományos kuta­tást, szereplést. Az iskolák és a közművelődési intézmények szorosabb kapcsolatának kez­deményezői — a múzeumi hó­nap keretében több sikeres rendezvényünk is segített e célkitűzés megvalósításában. A honismereti pályamunkák, a múzeumi füzetek írásai több társulati tag aktivitását mu­tatják. Az országos szervezeti életbe (például a legutóbbi III. történelemtanítási konferenci­ába), a versenydolgozatok el­bírálásába, pályázatok indítá­sába ők is bekapcsolódnak. Feladatunk tovább szélesíteni, szakmailag segíteni a helytör­téneti, hon ;n.-' -ti munkát. A pedagógustársadalom szin­te minden rétegét átfogó tu­dományos szervezet a tízéves Magyar Pedagógiai Társaság, amelynek idén ötödik éve van önálló csoportja megyénkben. (1973-ban vált külön Heves megyétől.) Titkára Jászberé­nyi Frigyes általános iskolai igazgató. A tagság többszem­pontból is heterogén — van­nak olyanok, akik már az or­szágos szervezet alapító tagjai voltak, vannak fiatalok, óvó­nők, általános • és középiskolai pedagógusok, zenetanárok, művésztanárok, országos szak­osztályhoz tartozók egyaránt. A megyei pedagógiai pályáza­tok egyik meghirdető szerve, segít a témák kiválasztásában, elbírálásában, a legjobb mun­kák terjesztésében. A tagságot és a többi pedagógust is igye­keznek arra ösztönözni, hogy javaslataikat, dolgozzák ki, írják le. Hogy nem eredmény­telenül, azt a pályázatok nö­vekvő száma (1977-ben 54 dolgozat született), és egyes dezésekkel ismerkedhetnek munkák kiemelkedő színvona- meg. Aktív szereplő ez idáig la, publikálásra való érettsége még nem került ki megyénk- bizonyítja, bői — a továbblépés útja az A tagságban rejlő komoly Beethoven Fidelio című operájának második változata ’ Prágában hitelesnek nyilvá­nították Beethoven Fidelio cí­mű operájának a prágai Nem­zeti Színház zenei archívumá­ban őrzött második változa­tát. A zeneszerző kézzel írt partitúrájának másolatáról yan szó. Megtalálták a híres zenemű második, eredeti változatát. Az opera első változata 1805-ben jelent meg, második, rövidített változata, 1806!-ban, a harmadik, ma is játszott vál­tozata pedig 1814-ben. A 9000 lengyel könyvtár r Ä lengyel könyvesboltokban évente 500 000 példányban je­lennek meg új könyvek. En­nek fele tankönyv és tudo­mányos kiadvány. Az állami és magánkönyvtárak évente 165 millió darab könyvvel gyarapodnak. A lengyel könyvtárak igen népszerűek. Az országban több mint 9000 könyvtár működik. Minden évben újabb és újabb olvasótermek és könyvtárak nyílnak. Statisztikai adatok szerint az állami könyvtárak évente 400 000 kötetet kölcsö­nöznek. szellemi kapacitás, a haladó pedagógia tudományának jobb terjesztése. fejlesztése megköveteli, hogy tovább erő­sítsék a szervezeti életet. Hogy ennek milyen útjai vannak? A tudatosabb munkát szolgál­ja, hogy az eddig országos szakosztályokhoz kapcsolódó pedagógusokból — ahol az érdeklődők száma szükségessé teszi — szakosztályokat hoz­zanak létre a társaságon belül Legtöbb igény az óvodai, ál­talános iskolai és pedagógus művésztagozatra van (ez utób­biban a zenével és képzőmű­vészettel foglalkozók egyaránt szerepelnének, segítséget kap­hatnának a fiatal amatőr rajz­tanárok például a kibontako záshoz). Növelni lehetne a fel­olvasások számát, lehetőséget teremteni országos hírű és jelentőségű pedagógiai kuta­tásokkal való ismerkedésre. A pedagógus-szakszervezet me­gyei bizottságával és a megyei művelődési osztállyal meglevő együttműködés mellett más kapcsolatokat is érdemes ki­építeni (például a TIT-tel). A lehetőségek ugyan nem határtalanok, de még sok ma rád kihasználatlanul. A tudó mányos közélet felpezsdítését szolgálhatja megyénkben a két éves szünet után újra megje­lenő Nógrádi Művelődés című kiadvány is — a legjobb dol­gozatok eredményeinek pub­likálásával, az országosan is jelentős témák más megyék hasonló kiadványaiba való át­adásával. Emellett módszertani levelekből is megismerhetik egymás kutatásait pedagógu­saink. MOST, AMIKOR tantervi reformok bevezetésére készü­lünk, a pedaigógia megújhodá sának korát éljük, nem cse­kély feladat vár a pedagóguso­kat tömörítő tudományos szervezetekre — az „elfekvő” szellemi tőkék felkutatása, gyümölcsöztetése, a szakmai­tudományos látókör szélesíté­se. Ehhez tudatos, aktív munkára van szükség, hogy a meglevő csoportok ne párhu­zamosságokat jelentsenek a pedagógus szakmai munkakö­zösségekkel, hanem azok ins­pirálói is tudianak lenni. G. Kiss Magdolna Liszt*, Wagner-, Mahler-relikviák Az Operaház múzeumában Valójában „ereklyetár” a neve. A Magyar Állami Ope­raház emlékgyűjteményének számos szép darabját minden este megnézheti a közönség az előadások szünetében a Székely Bertalan-terem előtti rész gazdag faragásé, tölgy- fadíszítéses helyiségében. Szobrok, kották, festmények, rajzok, levelek, szerződések, kellékek, zseniális művészek dedikált fényképe láthatók a tárlókban és a falakon elhe­lyezett keretekben. Egy év óta „A magyar operajátszás a kezdetétől 1944-ig” elnevezésű kiállításban gyönyörködhet­nek azok, akik a dohányzó helyett, a színháznak ezt a részét látogatják. De az igazi gyűjteménynek csak egy ki­csiny részét tudják megmu­tatni. (Olykor az Erkel Szín­házban is rendeznek tárlatot az anyagból). „Tömegével” a felbecsülhetetlen színháztör­téneti értékű anyag tároló helye: az ereklyetár. 1930- ban határozta el az akkori igazgató, dr. Radnai Miklós az ereklyetár létesítését. Vö- rösmartyra hivatkozott: „A múltat tiszteld a jelenben, és tartsd a jövőnek”. Az első ka­talógus előszavában kifejtette Radnai, hogy szebben aligha lehetne kifejezni célját és ér­telmét a szeretetnek, mellyel mindazt, ami e falak között a látogató szeme elé tárul, összegyűjtötték. „Legyen bi­zonyítása ez az ereklyegyűj­temény annak, hogy a tiszta cél és nemes művészi esz­mény még a zene és a hang múlandó birodalmában is ma­radandó emléket állít magá­nak”. Eredetileg a színház veze­tői már a nyitástól (1884.) kezdődően gondoltak arra, hagy a tárgyi és még inkább a személyi emlékeket össze- gyűjtsék. Az ereklyegyűjte­mény Emst Lajos műgyűjtő bőkezűsége folytán 125 da­rabbal szaporodott. Sajnos a papírra írt emlékek egy ré­szét 1944-ben az ostrom alatt tüzelésre használták fel, s rengeteg érték veszett kárba. Az ereklyetárban hangszerek is vannak, így Erkel Ferenc zongorája. Hatalmas ládák­ban, roskadásig telt polco­kon rajzok, metszetek, kéz­iratok. A legféltettebb kincsek Liszt Ferenc levele Kertbeny- hez a cigányzenéről; vagy egy másik írása 1851-ben arról, hogy meg akarja zenésíteni a János vitézt. Ott van Liszt Ferenc szobra Dunaiszky Lászlótól. A Kölcsey—Erkel­Emma Calvé, a párizsi opera primadonnája, aki 1904. de­cember 3-án lépett fel Buda­pesten a Carmen címszerepé­ben. himnusz a zeneszerző eredeti kéziratában. Díszletvázlatok a Teli Vilmosból, Prófétából, Aidából és más színpadi mű­vekből az Operaház működé­sének első évtizede emléke­ként. Akkoriban a kulisszák Spannraft Ágoston irányítá­sával készültek. Ott őrzik El- linger József énekes antik kulcscsomóját, melyet a mű­vész Eleazar szerepében hasz­nált, és talizmánként külföl­di vendégszereplései során is mindig magával vitt. Van egy selyemszalagdarabka Egressy Gábor ravataláról. Szerepfoszlány az utolsó pes­ti, — azaz Gyapjú utcai —• német színház leégése alkal­mából a szomszédos ház ud­varára repült papírlapból. Becses emlék a színház épí­tési tervének homlokzati ké­pe. Ybl Miklós készítette. És ott az építést jóváhagyó ha­tósági záradék is. Dalnoki Béni tiszteleti taggá történt kinevezési okmányát, Puccini kéziratait is megcsodálhatjuk. Ott díszeleg a híres tenorista, Anthes György ezüstkardja Siegmund szerepéből, Siegfri­ed kürtjével együtt További ritkaság is: Goldmark Károly levelei. Ady Endre távirati üdvözlete Szoyer Ilonkához, Mahler Gusztáv régi arcképe. (A Mahler-korszak három­éves volt. Ismeretlen kezek csaknem minden írásos emlé­két eltüntették a gyűjtemény­ből). Láthatjuk Désirée Artot de Padilla (Csajkovszkij fele­sége volt rövid ideig), Gárdo­nyi Géza, Blaha Lujza, Zic­hy Mihály, Paulay Ede kéz­iratait, csoportképeket Pucci­ni Nyugat leánya című ope­rájának bemutatójáról. Ujhá- zy Ede, Hubay Jenő leveleit, operabáli meghívókat. A kot­ták között különösen becses Erkel Bánk bánja táncréstle- tének eredeti vezérkönyve, valamint Wagner Richard Si­egfried j ének kovácsdala. (Ez eredeti kézirat, melyet 1875- ben írt le budapesti tartóz­kodása alkalmából Gassi Fe­renc számára, aki egy itteni hangversenyen elénekelte), őrzik Bartók Béla kéziratait, így a Fából faragott királyfi zongorakivonatát. Üveg alatt Ottó herceg jelmeze a Bánk bán első operaházi előadásá­ból. Régi sisakok. Fényképal­bumok. Gipsz mellszobrok. Goldmark Károly díszdoktori oklevele. Déryné, Schodelné, Egressy Béni nyugtái gázsi­jukról. Újabban az igazgatóság el­rendelte, hogy a színházi le­velezésből, kellékekből, jel­mezekből egyetlen egy darabot sem szabad kiselejtezni, át­szabni anélkül, hogy erre en­gedélyt ne kémének. A gyűj­temény, ha lassan is, de minden nap szaporodik. Mos­tanában Puccini, Leoncavallo és mások olajportréja jutott az ereklyetár birtokába. „A múlt, amit a magyar énekművészet hite, akarata és munkája szentelt meg — írta 1930-ban Radnai igazga­tó —, a letűnt évtizedek, me­lyek mögött lobogó magyar művészéletek sorsa, sikere, küzdelme vonul meg, legyen üdítő forrása a megalkuvást nem ismerő erőnek, és élő kapocs a jövővel”. Kristóf Károly NÓGRAD - 1978. február 5., vasárnap Nógrád megyei Madách-díjasok Salgótarjáni bányász férfikar A Nógrád megyei Madách- díjat a salgótarjáni bányász férfikórus a munkásénekkari hagyományok ápolásáért, megőrzéséért és népszerűsíté­séért végzett tevékenységéért kapta. Karnagya Virág László. X A kórus jelenleg hetente kétszer két órán át próbál a salgótarjáni Bányász Művelő­dési Házban, működési helyén. Taglétszáma harminc körül mozog, a próbákat rendszere­sei 20—22 kórustag látogat­ja. A tagok több műszakban dolgoznak, ezért nincs teljes létszám a próbákon. Az ének­kar kétszeres kiváló együttes, a Szocialista kultúráért jel­vénnyel kitüntetett kórus, s 1978. január 20-án kapta meg a Nógrád megyei Madách-dí- jat. — Milyen helyet foglal el az együttes a Nógrád megyei kórusmozgalomban ? — Véleményem szerint, a megyei együttesek különböző kiindulási pontját feltétlenül figyelembe kell venni — mondja Virág László karnagy. — Tudniillik, más egy férfi­kar, egy vegyes kar, egy mun­káskórus és egy értelmiségi jellegű kórus kiindulási pont­ja. Tudomásom szerint, je­lenleg ez az egyetlen férfikó­rus, a megyében. Kórusunkat országosan is a legjobb férfi­karok között tartják számon, amint azt az országos minősí­tő versenyeken elért eredmé­nyeink is bizonyítják. Talán nem véletlen, hogy minden al­kalommal meghívnak ben­nünket országos jellegű fesz­tiválokra, legutóbb a Vándor Sándor munkáskórus-feszti- válra és seregszemlére. A me­gyéből csupán néhány kórust hívtak meg erre, a fesztiválon a kötelezően előírt művek színvonala igen magas és ko­moly felkészülést igényel. A seregszemle idén ősszel lesz, a fesztiválra pedig 1979-ben kerül sor. — Mióta vezeti a kórust? — 1974. január 1-töl vagyok a bányász férfikar karnagya. Ekkor ünnepelte a kórus fenn­állásának félévszázados jubi­leumát. Az örömök és a gon­dok is nyakunkba szakadtak akkor. Többi között, ekkor volt egy walesi szereplésünk is, az ottani bányászfesztivá­lon vettünk részt. Ez nagy és emlékezetes erőpróba volt számunkra. — Hallhatnánk néhány szót a kórus történetéről? — Történetét én is főleg a régi kórustagok elbeszéléséből ismerem. Karnagyként az el­múlt négy év alatt még alapí­tó tagokkal is találkoztam a kórusban. Sajnos, most már nincsenek. Úgy vélem, politi­kai szempontból is igen jelen­tős volt a kórus működése, hiszen a munkásénekkarban való részvétel önmagában is a munkásság érdekei mellett való bátor kiállásnak számí­tott. Ez műsorpolitikájukon is látszott. Olyan tömegmegmoz­dulásokon léptek fel, amelye­ket gyakran a csendőrség osz­latott szét. Egy alkalommal, magát a kórust is lecsukták. — Milyen fellépési lehetősé­gekkel élhetnek jelenleg? — Fellépési lehetőségeink változatosak. Elsősorban ter­mészetesen a társadalmi., po­litikai jellegű megmozduláso­kon szerepelünk, gondolok itt ünnepeinkre, egyéb tömeg- megmozdulásainkra, például békenagygyűlésekre stb. Ezen kívül koncertszerű fellépések­re is sor került már az elmúlt időszakban. Azonban minde­nekelőtt az országos fesztivá­lok azok, amelyek igazán ko­moly erőpróbát jelentenek kó­rusunknak, s ahol a bányász férfikar jól megállja a helyét, amint azt diplomáink is jel­zik. — Röviden a repertoárról? — Ez az öntevékeny csoport a több, mint fél évszázad alatt igen nagy utat tett meg a munkáskórus-művészet fejlesz­tésében, tömegesítésében. El­sősorban, természetesen, a megye munlíásénekkari ha­gyományait igyekszünk ápolni, repertoárunkban így nagy helyet kapnak a munkásdalok, munkásdal-feldolgozások. De népdalokat, Bartók- és Ko­dály-műveket is szerepeltetünk repertoárunkban. S műsorunk­ból nem hiányoznak a madri­gálok, spirituálék és más egy-, vagy több szólamű kórusmű­Virág László karnagy vek sem. Állandóan készen­létben tartunk negyedórás­húsz perces blokkokat is, hogyha bármikor szükség van a közreműködésre, ne legyen gond azzal, hogy mit énekel­jünk. Tehát repertoárunk egy részének darabjait is állandó­an frissen tartjuk, tömegdalo­kat. madrigálokat, népdalokat, egyéb kórusműveket. X Walesi szereplésükre ké­szült ismertetőjük előszavá­ban áll ez: „Legyen a zene mindenkié” — mondotta Ko­dály Zoltán, a mester. Ezt vallja a salgótarjáni férfikar is, amely a modern magyar zenekultúrának egyik mozaik­ja. Annál is inkább, mert a magyar kórusmozgalom leg­sajátosabb, legszilárdabb terü­letét a munkáskórusok, s ezen belül a bányászénekkarok jelentik. Kívánjuk, hogy a salgótar­jáni bányász férfikar e szép területen további eredménye­ket érjen el. T. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom