Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
/ Farsangolás — minden mennyiségben Csapa tlátoga fáson Hogyan is volt „Számíthatnak iánk barátaink” ' A farsangnak nagyon régi hagyományai vannak sok országban, így hazánkban is. Történeti adataink jóval többet árulnak el róla, mint a többi népszokásról. Ennek fő oka, hogy a farsang dolgában a katolikus és a protestáns egyházak kezdettől fogva egy véleményen voltak: a farsang az ördög ünnepe, amikor a féktelen emberi indulatok felszabadulnak, „amikor világi énekekkel, tánccal telik meg a falu és a város”. így tehát érthető, hogy a farsangi mulatozás „veszélyei” ellen valamennyi hazai egyház megkondította a vészharangot; ez a téma bőven adott teret — Írásban és prédikációban egyaránt — papoknak, egyházi íróknak évszázadokon át. „Akkor isznak az emberek...” Régóta találunk írásos utalásokat az egyházak által oly sűrűn elítélt maskarákra, „álorcás alakoskodásokra”. Szokásban volt tréfás párviadalokat rendezni a városokban. Egy ilyenre utad az ismert Magyar Simp- licissimus is a XVII. századból: „Húshagyó kedd éjszakáján a mészároslegé- nyek egyebek közt különös tréfákat szoktak csinálni. Kötelet húznak a vendéglőstől a másik oldalon fekvő őrházig, amelynek közepére egy fonallal jól összekötözött libát akasztanak a lábánál fogva. A legények nyeregtelen lovon futtatnak el a kötél alatt, s igyekszenek elkapni a liba nyakát, a kapkodás és nyargalás mindaddig tart, amíg valamelyiküknek nem sikerül a lúd fejét leszakítania. Ez aztán hirtelen elvágtat vele és jól elrejti. A többiek meg űzőbe veszik és igyekeznek tőle elragadni. Az, aki a fejet elvitte, egy évig főlegény és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez.” Ugyancsak ebből a történelmi forrásból tudjuk, hogy „egyéb tréfák között a párviadalt is megengedik a nőtlen legényeknek és akármelyik kérkedő kihívhatja a másikat egy szál kopjára, vagy lándzsatörésre, a következő módon. A dolgot egy forint lefizetésével a városbírónál kell bejelenteni. Ha ez megtörtént, a bíró kötelezi őket, hogy egymással ne kötekedjenek, se meg ne hátráljanak húshagyóig, amikorára a lándzsatörés határnapja ki van tűzve. A kijelölt ideig mindegyik elláthatja magát vérttel, páncéllal, jó lóval. A kopját, vagy lándzsát — persze, vashegy nélkül — a felsőbb- ség adja, egyforma hosszúságban és csalafintaság kizárásával. Amikor odanyújtották nekik a kopját, két oldalról, megfelelő irányban egymásnak rohannak. Nyereg nincs a lovon. Aki a másikat a lóról lelöki, az győz. Gyakori eset, hogy jókora husáng is van náluk, s az, aki ellenfelét földre terítette, leugrik lováról és a másikat alaposan végigveri. Bizony megtörténik, hogy némelykor á kihívó kapja a legtöbb ütést és hozzá a csúfságot...” A fő hangsúly egyébként farsangkor —, mint ahogyan azt Heltai Gáspár (az ismert protestáns prédikátor és író) a XVI. században fel is panaszolja — az evésen, iváson van: „Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak és külemb- külembféle hiábavaló költséget művelnek.” „Ezt a ronda játékot láttam'1’ Farsangkor szokásban volt a halottas tánc, vagy játék is. A már említett Magyar Simplicissimus szerzőjéé a szó: „Más alkalommal egy magyar városban láttamegy temetés alkalmából különös táncot. Egy ember lefeküdt a szoba közepére, kezét, lábát elnyújtotta, arcát zsebkendővel betakarta, teljesen mozdulatlan. Erre megrendelték a muzsikusnál, fújja csak a dudán a halottas táncot. Mihelyt rákezdték, körüljárta néhány" férfi és nő énekelve, félig pedig siránkozva a fekvő fickót, ösz- szetették a kezét a mellén, összekötötték a lábát, hol a hasára, hol pedig a hátára fordították, s mindenféle játékot űztek vele. Nagyon utálatos látvány volt, mert a legény meg sem rezdült, hanem, megmeredten állt, úgy, ahogy a többiek a tagjait igazították.” E különös szokásról mások is megemlékeztek. A források szerint ilyesfajta halottas játékot többfelé még a legutóbbi időkben is rögtönöztek. Morvay Péter 1951-ben megjelent tanulmányában megjegyzi, hogy az ilyen farsangi lakodalmas játék szövegét nemigen publikálták még, azon egyszerű okból, hogy nem tűr nyomdafestéket. Ö maga a Békés megyei Kőrösnagy- harsányban gyűjtött a 76 esztendős Bitó Gergelytől egy ilyen temetéses játékot, amelyet farsangkor, lakodalom alkalmából szoktak előadni. A törvénykezés után a főhőst „akkurátusán” felakasztották, azután kivitték a konyhába, lefektették a ravatalra. A násznép felöltözött papnak, a halott feleségének, családjának, kántornak. A pap kezében egy nagy tőzeg gané helyettesítette a bibliát. Következett a rendkívül hosszú sirató, amelynek változatait különösen Hajdú-Bihar megyében még mindenfelé fel lehet jegyezni. Egyes mitológiai utalások egyébként a diákok szerzőségére utalnak. A farsang és a böjt küzdelme Üjabbkori farsangi szokásaink közt szerepel a farsangi „sajbózás”, vagyis tüzes karikák hajigálása. (A szokás német eredetre vall, a név is erre utal, hiszen a sajbó a német Scheifoe-ből lett.) A néphagyomány tud a farsangi tűzgyújtásról Is, A gépipar t Gyors ütemben fejlődik a gépipar Kubában. Az iparág a forradalom előtt gyakorlatilag nem létezett; az azóta eltelt 18 év során azonban a gépipari beruházásokra 160 millió pesót fordítottak. Az országban 70 gépipari létesítmény működik. A legnagyobbak : az autóbuszokat gyártó havannai üzem, a Kubai—Szovjet Barátság nevet viselő autószerelő üzem, a Jósé Marti vaskohászati üzem. Ez utóbbiban nagyarányú rekonstrukciót hajtottak végre, jelentősen bővítették az üzemet. A jelenlegi termelés a tízszerese az 1959. évinek. de az erre vonatkozó leírások szintén hiányoznak. A leírásokban a magyar farsangolás démonikus vonásai is általában kevésbé kerülnek előtérbe; bár például Temesvári Pelbárt (katolikus egyházi hitszónok) a XV. században meglehetősen sokat emlegette a farsangi ördögöket, démonokat... Nem véletlen, hogy ő és mások is gyakran nevezik a farsangot az ördög ünnepének! A Dunántúl mai hiedelmei között is szerepel a húshagyókeddi boszorkányjárás, de a történeti adatok e területről sem árulnak el sokat. A magyar farsangolásra vonatkozó források inkább a humoros, szatirikus mozzanatokat hangsúlyozzák és az olyasfajta démonikus, valamint erotikus mozzanatokat, amelyek például a mohácsi délszlávok busójárásában közvetlenül és leplezetlenül jutnak kifejezésre; a magyar farsangi szokásokban némileg halványabban jelentkeznek. A farsang egyébként nagyjából a XVIII. század minden társadalmi osztályának víg ünnepe volt: a királyi udvar, a nemesség, város és falu farsangolásáról, a céhek furcsa farsangi szokásairól egyaránt maradtak ránk adatok, feljegyzések. Különösen a diákság vette ki részét a mulatozásból: a XVI. század elején a budai diákok például farsangi játékokat adtak elő, sőt szatírákat is készítettek a farsangra. Vannak olyan jellegzetes farsangolási mozzanatok is, amelyekről adataink nincsenek. Így például nem történik említés az évszázadok allegórikus farsangi küzdelméről. Pedig a tél és nyár küzdelmét színre vivő farsangi játékokat a környező ezreden át egy állam keretei közt élt népcsoportok zöme ismeri. E helyett nálunk inkább a farsang és a böjt tréfás küzdelméről történik említés. Bő hagyományai vannak tehát népünk körében a mulatozás, a vigasság, a bálok több hétig tartó időszakának, a. farsangnak. <n. j.) új távlatai Megkülönböztetett figyelmet szentelnek Kubában a mezőgazdasági gépgyártásnak. Tavaly kezdte meg működését a nádarató kombájnokat gyártó, szovjet szakemberek közreműködésével felépített üzem. Bolgár gazdasági és műszaki segítséggel pedig mezőgazdasági gépeket és alkatrészeket gyártó hatalmas ipari komplexum épül. Ebben az ötéves időszakban 550 millió pesót szánnak a gépipar fejlesztésére. 1980-ig 48 ezer embert foglalkoztatnak majd a gépgyártóipar létesítményei. A városban nem érezni igazán a januárt, de a hegyek karéjában tél van: erősebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek útón lassan közelíti meg a bemutató színhelyét, ahol a hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulata harcászati gyakorlatát tartja. LÁTHATATLAN ELLENSÉG Magas, őszülő hajú tábornok Leonyid Lubgan vezérőrcagy, a déli hadseregcsoport parancsnokának képviselője. Tizenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lépett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsávjai jelzik katonai érdemeit. Ű körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövészalegység készül fel az — elképzelt ellenség — visz- szaverésére. A harcosok ellenőrzik felszereléseiket: a vegyvédelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentőségű lehet a harcban: nem csupán a gáztámadás esetén, de a vegyi fegyverek és a radioaktív csapadék ellen is oltalmat jelent. A lövészárkokból golyószórós lövészek igyekeznek elhárítani az „ellenség”’ légitámadását. Vagy ötszáz méterre, talajközelben helikopter húz el, az alacsonyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mélyedésben kézi légvédelmi rakétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indíthat útjára, amely vadászkutyaként veti magát az ellenséges repülőgépre, s még az aránylag nagy magasságban száguló vadászgépeket is utoléri, megsemmisíti. Ezek a „nyilak” bebizonyították képességüket már a vietnami háborúban is. A katonák egy másik csoportja a gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyakorolja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsimakettből, fedezékből. Hosszú köpenyükkel, oltókészülékikel, fenyőágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a korszerű lánctalpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, páncélozott járművek a mai gyalogság megbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a töréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tartják a területet. A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolc-húsz évesek. Igazi nemzetközi század. A fiúk valamennyien elvégezték a tízosztályos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép- Ázsiából került ide. Uktán Dzsulbekovnak, az üzbegisztá- ni Szamarkaind lakójának Az egy igaztalan ember „EGYSZERŰEN nem bírok vele. Hatvan ember elégedett velem, nekik jó, ahogyan vezetek, ennek az egynek meg semmi sem tetszik. Nagy hangon, durván beszél mindenkivel, és ha figyelmeztetem, vagy ha büntetem, azt terjeszti rólam, azért teszem, mert nem tetszik a fizimiskája. Igaz, kapok segítséget a társadalmi szervek vezetőitől, de azok inkább csak békítgetnek. A vita, a súrlódások elkerülése végett inkább a csendes belenyugvásra, az elnézésre biztatnak. A kollégái pedig félnek tőle. A durvaságától, a nagy szájától. Hogy én szemé- lyeskedek vele, hogy neheztelek rá? Persze, hogy neheztelek, de nem az emberre, hanem a magatartására, azokért a dolgokért, amit csinál. Ö pedig jön a munkahelyi demokráciával, meg a jogával, és azt híreszteli fűnek-fának, hogy én a kétkezi dolgozót üz- kélem. Szóval, több gondot okoz nekem ez az egy ember, mint az egész kollektíva, több energiát elvesz a feletteseimtől — mert jelentget, ha rászólok, amit vizsgálatok követnek —, mint az egész kollektíva.” Imigyen panaszkodott az üzemrész vezetője, aki tanácstalanságában és tehetetlenségében már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy kéri, helyezzék vissza az esztergagépéhez. Kár lenne! Kár, mert „hősünk” jó vezető. Határozott, demokratikus vezető. Az üzemrész dolgozóinak többsége — igiaz, nem mindenki — tisztelt, elfogadja, mert sikerült velük megértetnie, hogy a vezető és a beosztott nem ellenfél, hogy a vezető és a beosztott között érdekazonosság, együttműködési viszony van. Meghallgat és megfogad minden jó tanácsot, nemcsak gondolkodni, de dolgozni is engedi munkatársait, kiáll mellettük, harcol jogos érdekeikért. Ugyanakkor következetes abban, hogy rendnek kell lenni és nem engedi, hogy mindeniki azt csináljon, amit akar. És elsősorban' is az elvégzett munka után méri embereit. Mi hát akkor az oka mégis, hotgy egy ember így „megka- varhaitja”' az üzemrészt, hogy időnként sikerül egy embernek feszültséget teremteni, hangulatot szítani a vezetés ellen? Az egyik ok talán az, hogy az emberek általában jók, nem szeretnek a másiknak ártani, Nem szívesen szólnak rá egymásra. Dehát, nem lehet nem szólni. Miért kellene igazat adni a lusta, tisztességtelen embernek? Miért a humánum annak az egynek, aki a többséget semmibe sem nézi, semmibe sem veszi? Az igazat kell mindig védeni, akárkinek és akárkivel szemben van igaza. Könnyű demagóg módon mindenkor a demokráciával előhozakodni. Dehát a demokrácia az osztály, a munkásosztály demokráciája — és a munkásosztály fegyelme isj Az alacsonyan repülő gépek félelmetes ellenfele a kézi légvédelmi rakéta r „ Tűzoltás — harci körülmények között nem lehet valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon telefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Magyarországról. Szintén a szovjet dél szülötte Artur Szimonjan. örmény fiú, Bakuból való. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezéseket ért el, tavaly ötödik lett a déli hadseregcsoport bajnokságán, ö otthon már elkezdte a főiskolát is, levelező tagozaton egy évet végzett a bakui vasútmémöki egyetemen. Rajparancsnokuk az „öreg” Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fial szolgálnák az alegységben. Először oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a támadó század. Fölöttük helikopter köröz. Hihetetlen sebességgel törnek előre a soktonnás acéljárművek. Két harcjármű most megáll, „kilőtték” őket, a katonák elhagyják helyüket és gyalogosan haladnak előre... HŐSÖK EMLÉKÉRE A bemutató után a vendéglátók a laktanyába várnak. A parancsnok a hálótermekbe —1 nem pedig az egyes nagyhangúé, még akkor is, ha az az egy overállt is visel. Ahogy a vezető nem önkényeskedhet, éppen úgy az egyes beosztott sem. engedheti meg magának, hogy hanyag munkáját frázisokkal, vagy éppen a vezető pocskondiázásával, antide- mokratikusnak történő kikiáltásával takargassa. A fegyelem megkövetelése nem antidemokratikus! A többség a rendet, a jót akarja, ezért tesz is, hiszen úgy él és úgy ás dolgozik. Amikor tehát a vezető fegyelmez, rendet akar a többségiét, a munkahelyi demokráciát szolgálja. ÉS, HOGY EZ a szolgálat minél jobban érvényesüljön, gyümölcsözzön, ehhez segítséget kell kapnia a vezetőnek a társadalmi szervektől, az egész kollektívától. Éppen a demokrácia érdekében! Mert nem egy fecske csinálja a nyarat! Papp János vezet: Á falon fiatal katonái arcképe, s a Szovjetunió hőseinek kijáró aranycsillag. A szovjet honvédelmi miniszter parancsa alapján az alakulat két ifjú hősét, Tumár, őrmestert és Nozarov közkatonát örökre az első század első szakaszának állományába vették. Kettő az 59 harcos közül, akik megkapták a hősök aranycsillagát, , Utunk az egység művelődé-; si központjába vezet. A parancsnok bemutatja a tévé-' központot. Az „igazi” stúdió zártláncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar té- vé műsorát és az alakulat saját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvetlenül katonáihoz, de filme- két is vetítenek és önálló mű-' sort is adhatnak. Műhold se- gítségével hamarosan Moszk-i vát is vehetik. A laktanyának van katonákból alakult beatzenekara, női kórusa* amely magyar népdalokat is szívesen ad elő. A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állomásozó déli hadseregcsoporti parancsnokságán fejeztük be. Vendéglátóink: Fedot Krivda vezérezredes a hadseregcsoport parancsnoka és helyettese, Iscsenko altábornagy, po* litikai csoportfőnök. Mindkét-; ten a szovjet hadsereg veze-i tőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatonaként a háború legnehezebb éveiben lépett a hadseregbe* tiszt lett, a háború utáni években tették meg a tábornoki csillagokig vezető utat. Krivda vezérezredes elmondotta; „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei párt- bizottságokkal, tanácsokkal; vállalatokkal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontosnak tartják, hogy a barátságot közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen felépített barátságparkok Budapesten és a vidéki városokban, katonáink társadalmi munkája szerte az országban. Iscsenko altábornagy hozzátette; „Jobb lenne, persze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondhatom, hogy bármely bajban,' természeti csapás elhárításában, mezőgazdasági munkák dandárjában számíthatnak ránk barátaink”. m. g. i | jNÖGRÁD - 1978. február 5., vasárnap w 5
