Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
A pari munkastílusa, az alkotás (II.) Demokratizmus és bizalom A TERMELÉSI SZERKEZET átalakításának hosszabb távra szóló feladatait megjelölő központi bizottsági .határozat például számos ilyen javaslatot emelt a központi akarat rangjára. A párt vezető szerepéből, a társadalom fejlődése iránti felelősségből következik, hegy ezeket figyelembe vegye. Nem elégedhet meg azzal, hogy csak erre épít. A társadalom vezető erejének élen kell járnia abban is, hogy belülről feltárja tartalékait, időben felismerje munkájának fogyatékosságait, új feladatait. Helyes tehát, ha az erről folyó vita — a birálat — párton belül a legerősebb, de nem hangerőben, hanem elvszerűségben, s abból indul ki, hogy a párt egységes munkastílusa megfelel politikájának. Vagyis gondjaink és feladataink nem azért vannak, mert az elvek nem jók, hanem azért, mert nem mindenhol és nem mindig érvényesülnek. Rutin érvényesül akkor is, amikor kezdeményezésre van szükség, vagy fordítva, az új helyzetben a felkészültség hiányai kapkodáshoz vezetnek. Vegyük példaként a döntéseket. Az országos célok, központi elhatározások helyi döntések láncolatán keresztül valósulhatnak meg. Növekedett a helyi vezetés önállósága, cselekvési lehetősége és felelőssége. A gyorsan változó körülmények ezzel együtt igénylik, hogy ezekhez rugalmasan igazodva növekedjék a döntések megalapozottsága és gyorsasága. A döntés-előkészítés és döntéshozatal folyamatában érvényesülnie kell a demokratizmusnak. Végül a döntéseknek illeszked- niök kell a távlati célokhoz. Sokrétű követelménynek kell eleget tenni, s döntéseink többsége ezeknek meg is felel. Hol van javítanivaló? Az önállóság, a helyi feladatok és lehetőségek nagy változatossága miatt nem várható minden esetben felső döntés, utasítás — illetve azok a közép- és hosszú távú tervekben mint irányok már megvannak. Nem ritka mégis, hogy konkrét kérdésben is központi döntést várnak, a helyi cselekvés késik. Ezek „kényszeríthetik” ki aztán a központi döntést, amelyet emiatt gyakran adminisztratívnak, az önállóság csorbításának minősítenek. A döntések megalapozottsága és gyorsasága fontos — és ellentmondásos — követelmény. Csak akkor érvényesíthető. ha a döntés nem különül el az előkészítéstől, a végrehajtás ellenőrzéséig tartó egész folyamatban annak minden láncszeméhez szorosan kapcsolódik. A megalapozottság feltétele az elvi megalapozottság, a központi döntések, határozatok szellemének ismerete. Tapasztalható, hogy minél távolabb kerülünk ettől térben és időben, annál nehezebb annak megfelelni. Megnyilvánul ez abban, hogy az alsó szervek, testületek csak a közvetlenül őket irányító szervek döntéseire építenek. Ezen úgy lehet javítani, hogy nemcsak a határidők, feladatok megjelölésére fordítunk gondot, hanem a központi határozatok, döntések érdemi megismertetésére is. Jó példa erre, hogy minden jelentős központi és megyei határozatot a vezetők széles köre ismer meg, tanulmányozza a különböző fórumokon, a káderképzésben, kiadványokból és munkáját azok szellemében végzi. A gyorsaság, mint követelmény a felkészültségen, naprakész tájékozottságon kívül más kérdést is felvet. Egy kérdés nemcsak lassan érlelődhet döntésre, hanem gyakran egyik napról a másikra is előállhat új helyzet a gyors megoldás igényével. Ez esetben rendszerint nincs idő arra, hogy a vezető végigjárja a szokásos utat, hanem hatáskörében dönteni kell. Helyenként ettől félelem tapasztalható, amely abból fakad, hogy úgy érzik, sérti a demokratizmust. Sérti-e valóban? Nem! A demokratizmus nemcsak a fórumokon, a közvetlen véleménynyilvánításban jut kifejezésre, hanem a felelős vezetés iránti bizalomban is. Fokozza a vezetés akcióképességét, ha ezzel a bizalommal helyesen él. A tájékoztatás és az indoklás természetesen nem maradhat el. A döntések jelentős részénél — különösen a hosszabb távra szóló, nagy horderejű döntéseknél — viszont semmiképp sem hagyható figyelmen kívül a kollektív bölcsesség. A párt-, társadalmi és gazdasági szervek munkája — s munkastílusa — erre épül. Feladatunk ezen a területen is van. A kongresszus, fejlesztésének irányait meghatározta. A fejlődés felgyorsulásának velejárója, hogy figyelmünket és energiánkat a napi, rövid távú teendők nagymértékben lekötik. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ezeket jól csak akkor oldhatjuk meg, ha a napi munka során nem tévesztjük szem elől a távlati célokat. S tegyük még hozzá, nem hagyjuk figyelmen kívül eddigi utunkat sem. Történelmi szemlélettel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy .....minden egyes pillanatban m egtaláljuk, azt a bizonyos láncszemet, amelyet teljes erővel meg kell ragadnunk, hogy az egész láncot kezünkben tarthassuk és jól előkészíthessük az átmenetet a következő láncszemre...” ahogy Lenin oly’ szemléletesen kifejezte. Ezt a képességet állandóan fejleszteni kell. A DÖNTÉSSEL A MUNKA NEM ért véget. Az igazi — a végrehajtás — azután következik. A végrehajtásra való mozgósításban, annak megszervezésében és ellenőrzésében ugyancsak fontos, hogy a módszerek megfeleljenek a céloknak és a körülményeknek. A változásokat itt is követni kell, figyelembe véve, hogy ma nem lehet mindenkinek testre szabott feladatot adni. A „termelj ma többet” mindenki számára megfogható és egyformán érvényes követelmény volt, a „dolgozz hatékonyabban” már csak úgy érvényesíthető, ha mindenki maga is keresi a választ arra: hogyan? Olyan időszak nemigen lesz, amikor nem lesz szükség konkrét határidők és felelősök megjelölésére — a végrehajtás során előtérbe kerül a személyes felelősség —, de az eddiginél jobban kell építeni arra, hogy a dolgozók felkészültebbek, a megjelölt célok alapján önállóan képesek személyes feladatokat megfogalmazni. Erre bizonyíték, hogy jelentős központi döntések után a szocialista brigádok versenyvállalásaiban, az újítómozgalomban nem ritkán a helyi döntést megelőzően megjelenik a kezdeményezés. Munkánk akkor lesz eredményesebb, ha erre építünk. A végrehajtás ellenőrzésére számos, jól bevált módszer van. A beszámoltatás például — ha középpontjában nem a személy, hanem a tárgy van — hatékony eszköz a megvalósítás folyamatának feltárásában, az eredmények számbavételével, a további feladatok megvalósításában. Az ellenőrzés egyszersmind segítség is. Az ellenőrzés folyamatában számos tapasztalat halmozódik fel, de gyakran nem jól hasznosítjuk ezeket. Hiányzik a tapasztalatok politikai elemzése, emiatt a jelenségek alapján a döntési periódusra csatolunk vissza a végrehajtás helyett. Ez az oka annak, hogy gyakran születik újabb döntés akkor, amikor csak a végrehajtás korrekciója indokolt. Minthogy az egész folyamatban támaszkodhatunk a tömegek részvételére — döntés, végrehajtás — az ellenőrzésnél sem hagyhatjuk figyelmen kívül a tömegek gondolkodását, nézeteit, ítéletét. Az ellenőrzéshez nemcsak a tényszerű feltárás szükséges, hanem a közgondolkodás ismerete is: mik foglalkoztatják a tömegeket, milyen nézetek erősödnek, vagy gyengülnek, passzivitás, vagy kezdeményezőkészség tapasztalható. Ennek ismerete nemcsak a végrehajtás ellenőrzésében, hanem a következő döntés előkészítésében is fontos. A munkastílus igen átfogó és szerteágazó téma. Bá. szorosan hozzátartozik a párt belső életéhez, jelentőségében, hatásában túlmutat a párt keretein. A TAPASZTALATOK ÖSZSZEGE'/.É.SE, megvitatása, a fejlődés lehetőségeinek feltárása most — mint azelőtt is — szervesen hozzátartozik a munkához. Az előzőekben ehhez fejtettem M néhány gondolatot. Végezetül még egy fontos kérdést tartok érdemesnek felvetni. A munkastílus nemcsak gondolat és nemcsak cselekvés, hanem „végiggondolt gondolat és cselekvés”. Amikor a munkastílusról vitázunk, gondolatokat cserélünk, ennek kell megfelelnünk. Ez pedig azt is kötelességünkké teszi, hogy a vitában ne csak igényeket támasszunk és ne csak másokkal szemben, hanem ki-ki saját munkáját is tekintse át önkritikusan, s ha kell, változtasson is rajta. A párt munkastílusa tagjainak, szervezeteinek munkastílusán keresztül fejlődik. Sólyom István Dejtárról látják el jó ivóvízzel a környező községek lakosságát. Ezért a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói harminc kilométer hosszúságú vezetéket fektetnek le. Az összeillesztett vezetékszakaszokat gondos vizsgálódás előzi meg. Az érzékeny műszerek azonnal megmutatják a hegesztések hibáit. Képünkön Kiss Boldizsár és Kovács Lajos ellenőrzi a csővezetéket. — kép: kj — Szigorúbb gazdálkodással Beszélgetés Szoó Bélával, a Volán 2. számú Vállalat igazgatójával A megye személyszállításában és teherfuvarozásának lebonyolításában igen jelentős szerepet játszik a Volán 2. számú Vállalat. Munkájuk nélkül elképzelhetetlen lenne életünk, s tevékenységük híján jelentős károsodás érné népgazdaságunkat is. A vállalat múlt évi terveit sikerrel teljesítette, megnövekedett feladatai ellenére. A vállalat kollektívája elé kitűzött célok azonban az idén sem lettek kis- sebbek. Ellenkezőleg: egyre nagyobb követelményeket támaszt velük szemben a megye. A lakosság, s a mind nagyobb potenciált képviselő ipar. Terveikről, elképzeléseikről kérdeztük a vállalat igazgatóját, Szoó Bélát. NÖGRÄD: — Igazgató elvtárs! Vázolja röviden édei célkitűzéseiket! IGAZGATÓ: —Kiinduló álláspontunk vezérfonalnak is tekinthető, hogy az előzőeknél még szigorúbb gazdálkodással kell hasznosítani a vállalatnál eddig feltárt tartalékokat! Célunk a gazdálkodás dinamikájának, hatékonyságának további növelése, amelynek fő eszköze a végzett munka minőségének javítása. Feltételeink ehhez adottak, illetve megteremthetők. Egyébként a tervezett fejlődés megfelel az MSZMP KB 1977. december 1-i határozatának, valamint az országgyűlés által a közlekedési ágazat számára előírt nép- gazdasági feladatoknak. Mindezek mellett idei tervünkben kifejeződik, hogy lehetőségeinktől függően maximálisan eleget akarunk tenni a tröszti keretszerződésben foglaltaknak, s mindenképpen a megyében jelentkező személy- és teherszállítási igényeknek. N.: — Részletezné feladataikat? I.: — Természetesen. A személyszállításnál azt tűztük célul, hogy hat százalékkal nagyobb teljesítménynövekedést érjünk el. Tehát ebben az évben hárommillióval több utas elszállításira vállalkozunk. A városi tömegközlekedésben nyolc—kilenc százalékos fejlődéssel számolunk. Fő elhatározásunk egyike a munkás- szállítás igényeinek megfelelő szinten történő kielégítése úgy, hogy közben javítjuk a személyszállítás gazdaságosságát és kulturáltabb közlekedést is biztosítunk az utazó- közönségnek. A teherszállításnál hat százalékot meghaladó növekedéssel számolunk. Ha ez sikerül, márpedig így kell lennie, hiszen a vélünk szemben támasztott követelmények egyre nagyobbak, 270 ezer tonnával több anyagot, árut tudunk elszállítani mint 1977-ben. S ehhez hozzátenném: piaci és üzletpolitikai oldalról is megnyugtatónak tartjuk tervünk realitását és teljesíthetőségét. N.: — A megnövekedett feladatok feltételezik a korszerű járműparkot. I.: — És a hátteret... Az üzemképes gépjárművek biztosítására éppen ezért került az idei tervek középpontjába a műszaki szakszolgálat munkája. Itt jelentősen kell emelni a hatékonyságot, javítani a minőséget, mert autóbusz-álloPedig ki tudja hányszor beszéltek már a lelkűkre. Fizetés előtt így búcsúzik tőlük az üzemvezetőjük: reméljük, holnap ismét találkozunk — Persze, nem lehet mindig elmaradni — válaszolják, s aztán másnap üresen áll a gép, várja gazdáját, de hiába. Elmúlik egy nap, követi őt a másik, a harmadik... Ki tudja, meddig tart az igazolatlan távoliét. éLegutóbb öt napig tartott — kezdi a beszélgetést a szikár termetű, nyúlánk fiatalember, aki gépformázóként dolgozik a megyeszékhely egyik gyárában. — Három napig, amíg a fizetésből tartott, addig ittam, utána pedig két napig nagyon beteg voltam. — Megérte? — Nem, de mit csináljak. Csak az első három pohár a drága, utána, amíg a pénzem tart, minden olcsó — vallja be őszintén. Hét hónapja jött ide dolgozni, azért, hogy leszokjon az italról, mivel az előző munkahelyén mindennap részeg volt, ott kapott rá a mértéktelen italfogyasztásra. — Egy hónapig csak Colát ittam, a haver meg, mutat a vele szemben dolgozó I. T.-re, a féldecit öntötte magába. Aztán egyszer én is megittam egy felet, s azóta. Fizetés után Üresen áll a ^ép A többit úgyis tudja. Hiába, egy korty után nálam már nincs megállás. — Miért nem megy orvoshoz? — Hiába írna fel bármilyen orvosságot, esetleg kiváltanám és eldobnám. Higgye el, kizárólag rajtam múlik minden. Elhallgat, az arcán látszik, hogy viaskodi*. Most józan pillanatában érzi, hogy változtatni kellene. Kisvártatva ismét megszólal: — Még egyszer megpróbálom... — Nős? — Elvált vagyok. Van egy kislányom. — Ivás előtt nem gondol arra, hogy fizetés után vigyen neki egy kis ajándékot, vagy valamit, meglepetésként. — Előtte nem, inkább csak utána — válaszol. — Az italozás miatt váltak el? — Nem, nem — mondja tiltakozva. — Ha dolgozik, nem tudok olyat kérni tőle, amit meg ne tenne. Tisztelettudó ügyes kezű ember — mondja az üzem vezetője. Ugyanígy vélekedik I. T.- ről, aki együtt dolgozik I. K.-val, és azoknál lakik albérletben. Van, amikor együtt, máskor meg külön-külön emelgetik az itallal teli poharakat. Előfordult, hogy a művezetőtől fizetéskor két nap szabadságot kértek. Mivel nem kapták meg, nem jöttek be dolgozni. — Amikor bejövünk, tudjuk, hogy hibáztunk. Ilyenkor, ha meglátjuk az üzemvezetőt, gyorsan eltűnünk a szeme elől. A munkatársak közül, van aki megjegyzi: no, megjöttetek? — mondja I. T. Pedig nem olcsó mulatság az italozás. I. T. januárban húsz napra — három igazolatlan — 3414 forintot keresett. I. K. pedig 3592 forintot vett fel. Neki is három igazolatlanja volt. A február 11—í fizetés után öt napig nem jöttek be dolgozni. Egyszer elvesztették azt az összeget, amit kereshettek volna. -Figyelembe véve napi keresetüket, csaknem ezer forint. Ennél valamivel kevesebbet költöttek el italra. A veszteségük csaknem elérj a havi fizetésük felét. — Megéri? Ezt szerettem volna kérdezni ugyanebben a gyárban, attól a három gépmunkástól is, akik ugyancsak nem az első esetben maradtak távol a fizetés utáni napon. Most azonban a szokásostól eltérő módon vonták ki magukat á termelőmunkából. — Mindhárman a műszak alatt kiszöktek a kerítéskapun és ittasan jöttek vissza. Nemcsak a művezető, hanem a portyázó rendész is észre vette őket. Azonnal hazaküldte őket a művezető. Nem erős- ködtek, nem fenyegetőztek, nem rendetlenkedtek, hanem szépen hazaballagtak. Érezték, hogy rossz fát tettek a tűzre, mert másnap igyekeztek elkerülni engem, meg a művezetőjüket is. Ami megtörtént, azon nehezen lehet változtatni, megkapják a büntetésüket. ★ Mindegyikük ügyes kezű, szorgalmas, dolgos ember, de csak addig, amíg pénzhez nem jutnak, és el nem fogyasztják az első pohár italt. Utána elfeledkeznek a családról, a barátról, a kötelességről, a megértő és segítőkész művezetőről, üzemvezetőről, arról, hogy munkástársaik számítanak az ő dolgos kezükre is. Ilyenkor semmi sem számít! De meddig? Erre a kérdésre csakis egyedül ők válaszolhatnak. Nem ígérgetésekkel, hanem tettekkel. V. K. mányunk közel húsz (!) százaléka december 31-ig nullára leírt állapotán túl üzemel. Mert nincs lehetőségünk nagyobb arányú beszerzésekre. De hasonló a helyzet a teherkocsiknál is: a jelenlegi nullára leírt állomány már most 5,6 százalék, s ez év végére a selejtezés ellenére 11,3 százalékra nő. Eme gondjainkat fokozza az alkatrészellátás bizonytalansága, s felújítói kapacitásunk szűkössége. N.: — Beszélgetésünk elején a szigorúságról beszélt... I.: — Valóban. A vállalat előtt álló feladatokat a múlt évinél szigorúbb költséggazdálkodással akarjuk megvalósítani. Ez vonatkozik egyébként az anyagra, az energiára és az általános költségekre is. Látjuk, e területeken vannak még belső tartalékaink. Aztán igen komoly tanulságot vontunk le — kénytelenek voltunk! — az 1977-ben bekövetkezett közúti balesetek alakulásából. Itt is szigorúbbnak kell lennünk! Elképzelésünk az, hogy a munkavédelem és a forgalombiztonság vállalati, üzemegység!, de elsősorban a szocialista brigádok szintjén, váljon a termeléssel egyenrangú feladattá. N.: — Mik a biztosítékai a feszített tervük teljesítésének? I.: — Reálisan feszítettek idei gazdálkodási elképzeléseink. De végrehajtásukban nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista munkaversenynek, amelynek lendülete a NOSZF 60. évfordulója előtti időktől, a Láng gépgyári felhíváshoz való csatlakozás révén, továbbra sem csökkent. Sőt- a vállalatnál az első negyedévre külön versenyt kezdeményeztünk az üzemegységekben. Mindemellett tovább javítjuk a vezetői munka színvonalát. Szükség- szerű, hogy a követelmény- rendszert a segítő és ellenőrző tevékenységben magasabbra emeljük. Persze, akadnak egyéb teendőink is. őszintén meg kell mondani, hogy eredményeink lényegesen javulnának a munkaidőalap jobb kihasználásával, a munkafegyelem további szilárdításával. Jelentős erőket mozgósít párt- bizottságunk. amely cselekvési programjában biztosítja a vállalat ' gazdasági vezetését, hogy. politikai munkával, gazdasági munkát szervező tevékenységével, a párttagok személyes példamutatásával nagyban hozzájárul a sikeres évzáráshoz. És ugyanilyen jó, segítő lesz a KISZ- és a szakszervezet is. N.: — Ezek szerint nyugodt az igazgató? I.: — Korántsem. Év elején megpihenni, elringatni magunkat, felelőtlenség lenne. Folyton-folyvást tenni, cselekedni kell. A szociális helyzet javítására, a bérfejlesztésre tett intézkedésünk végrehajtása már napirenden van — más, nem kevésbé fontos teendők mellett. Bár igaz, egyfajta megnyugvás van bennem. Maguk a dolgozók mondták: ez a terv az ő tervük. S ez bizakodással tölt el. gy. «
