Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

1 Farsangi petrezselyemárusok? Fotó: Bábel L. Farsang *78 Megtörtént egyszer a XV. században, hogy egy koldus­nak sikerült beférkőznie az udvarba és elvegyülnie a nagyurak között. A piszkos, rongyos koldus valóban ki­tűnt az elegáns tömegben, de azért mindenki megcsodálta: milyen eredeti jelmez! A ki­rály maga is észrevette, ki is ez a kiválóan álcázott lo­vag. Mikor az igazság kide­rült. a király jót mulatott ud­varoncai szégyenkezésén és kinevezte a koldust karnevál hercegének, az ünnepségek urának. A királyt kivéve min­denkinek engedelmeskednie kellett a koldusnak. Eddig az anekdóta, aminek ma már csak történeti értéke van. S bármennyire is szomo- rüan hangzik, etgy sok évszá­zados népi szokás tűnt el szin­te teljesen életünkből. A mai nemzedéknek csupán a hagyo­mányok felidézése, a múlt édes gyökereinek ízlelése ma­radt. Rágjuk egy kicsit te­hát. Vízkeresztkor, január 6-án, kezdődött a farsangi időszak, amikor is hajdanán a falu ap- raja-nagyja végigvonult az utcákon, kolompokkal, csör­gőkkel, ostorokkal felszerelve és nagy ricsajt csapva. Az igazi mulatságokat viszont a húshagyó keddet megelőző három napon tartották. A századforduló idején például Litkén ezekep a napokon egy­általán nem dolgoztak az em­berek. A vasárnapi litánia Után vette kezdetét a mula­tozás, és „három nap. három éjjel” tartott. A litkei fiatalok joggal érzehetnek némi nosz­talgiát. .. Pereszlényi szokás volt, hogy a falu első legényei sorra járták a lányos háza­kat, s az ott kapott tojások egy részét a helyi plébánoshoz vitték, aki ezért engedélyezte a táncmulatságot. E nemes gesz­tusra ma már nincs szükség, s a legények sem járnak tojást kéregetni... A farsangolások egyik leg­jellemzőbb vonása volt a maszkos • felvonulás, az ala­koskodás. Népszerűek voltak az állatalakok, különösen a medve, a bika, a kecske. A farsangi szokások azon­ban nem csupán céltalan, tar­talmatlan jelenségek voltak, Értelemmel, szimbolikus je­lentésekkel ruházták fel az egyes motívumokat. így pél­dául az úgynevezett farsang­temetés a tél cemetését, a ta­vasz hirdetését jelentette, az állatmaszkok a termékenysé­get jelképezték és így tovább. És az álarc képes volt meg­szüntetni a társadalmi kü­lönbségeket, ha csak néhány órára is. A farsangolás mindig táncos mulatsággal ért véget. Nap­jainkra — nem számítva az elenyészően kévés helyet — ennyi maradt a hagyomá­nyokból. Mégis érdemes ilyen­kor feleleveníteni az egykori szokásokat, történeteket, adózva, ezzel évszázados kul­túránknak. T. L. Bezzeg az én időmben — Kisasszony, utolérem a lakodalmát! — hangzik mö­göttem a bocsánatkérés leg­halványabb árnyékát is nél­külöző mondat. Amikor hátrafordulok, hogy megnézzem, ki rúgott bokán, egy nálam jó tíz centivel ala­csonyabb férfit pillantok meg, aki kopott öltönyben, moly­rágta kalapban és félretapo­sott sarkú cipőben álldogál. — Ez sem az a bizonyos ki­rályfi, amelyik fehér lovon, vagy legalábbis Trabanton jár... — állapítom meg szo­morúan, s már indulnék is, de a borostás arcú úriember mé­lyen meghajol és bemutatko­zik: — Karnevál hereege va­gyok. Újra rajtam a csodálkozás sora. — Ön még él?! — rebegem eléggé tapintatlanul. — Fáradtan, ahogy egy ilyen öregemberhez illik, de nem is panaszkodnék, ha akadna né­ha munkám. Tudja, ezek a mai fiatalok mit csinálnak? Egyik diszkóklubból kijön­nek, a másikba' bemennek. Bezzeg, az én időmben ren­geteg maszkabál volt, ötletes álarcokkal, jelmezekkel. Az volt ám az igazi mulatság! — De most is van far­sang. .. — próbálom vigasz­talni a herceget. ... — Vanni van. Meg ugye: szalagavató, jogász-, orvos-, no és újságíróbál... de sehol senki nem szervez álarcos mulatságot, mert az kiment a divatból. Sajnos, Pedig leg­alább, mégegyszer szeretném amolyan legényesen kimulat­ni magamat. Bánatosan legyint és elbal­lag a Salgó étterem felé. A ,pajkosan játszadozó hópely- hek a kabátjába csimpaszkod­nak és csillogó palástot borí­tanak meghallott alakiára. Tőcsér Julianna Farsangk üssön fö Hipp-hopp fársáng Lőringő fársáng Itt ölték az ártányt Nem adták a máját Csak a szalonnáját. Megy a Sára Ipacsfára Körül fodros a szoknyája Haj regi rajta Bokréíás kalapja. Elmúlik a rövid fársáng De mi i>em siratjuk Sirassák a lányok Itthon maradások Kinek a nagy bánat miatt Ráncos a pofájok Hipp-hopp fársáng Aki Bem ád szalonnát Ki bökijm az ablakát... (Ormánság) Ki így, ki úgy Karneváli kerkukkaniás „Carne vale!” Hús, isten veled! így kiáltott fel a víg • Kedélyű, ámde igen vallásos olasz polgár a reneszánsz ide­jén, mikor elérkezett a tavasz' ^lőtti böjt ideje, húshagyó kedd. Azután, hogy valamivel vigasztalja magát, maskarát vett fel, s egész házanépével kivonult az utcára, ahol fék­telen jókedvvel készültek a szűkösebb napokra. A karnevál ma már szinte teljesen a fiataloké. Évek óta alig hallani üzemek, intézmé­nyek jelmezes farsangjairól, de az ifjúsági klubokban, is- , kólákban még elő-előfordul, hogy egy-egy diszkóalkalmat feláldoznak egy rongyos­vagy maszkabál kedvéért. Az ifjúság már nem vallásos. Mutatóban, ha akad közöt­tük, aki hajlandó lenne le­mondani egy jó szaftos pör­költről, holmi egyházi előírá­sok, szokások nevében. Saj­nos, annál többen akadnak akik a húsevés helyett a jó- ízléstői búcsúznak ezekben a napokban, vagy a jó modor gyakorlásától tartóztatják meg magukat. Nézzük például azt a párt, mely oly elmélyüllen táncol. Az anatómiában legjártasab­bak sem tudják megállapítani, hol kezdődik az egyik tánco­ló és hol végződik a másik. Mintha egy négyszárú far­merbe bújt sziámi páros dö­cögne a ritmusra, meg-meg- állva egy önfeledt... sóhaj ere­jéig. Szemérmesebb bálózók odébb egyengetik lépteiket, mert röstellik magukat. Azok bezzeg nem. Ellentéte az előbbieknek a vitális rocki. Az ifjúság össz- energiája robban ki Itt, A táncolok addig tipornak tyúk­szemre, bütyökre, míg min­denki a fal mellé szorul raj­tuk kívül. Egymást csak fu­tólag érintik, egy-egy lódítás erejéig, melytől a partner SLÁGERLISTA (4.) 1. (2) Pásztor—Jakab—Hatvani: Discokirálynő Neoton famí­lia. 2. (2) Silye—Sólymos: Harmoni­kas Express egy. 3. (1) Demjén: Fújom a dalt Demjén Ferenc. 1. (6) Tolesvay—Liróüy: Köszönöm doktor úr Fonográf egy. 5. (9) Presser—Sztevanovity D.: Mindenki másképp csinálja LGT. 6. (8) Tolesvay—Bródy: Hidd el Fonográf egy. 7. (4) Illés—Görgey: Hogyha egyszer... Iilés-egy. 8. (5) Ihász—S. Nagy: Múlnak a gyermekévek Ihász Gábor. 9. (-) Demjén: Motor Boogie V. Moto Rock egy. 10. (7) Konez T—Bradányi: Ha minden elfogyott Kovács Kati. (A zárójelben levő számok az eioző helyezést mutatják!) Őszintéit meg kell mondanunk, hogy az e heti slágerlista össze­állításánál bizony gondban vol­tunk. Ugyanis a szavazatokat be­küldők két nagy táborra oszlot­tak. Voltak olyanok, akik még mindig a Metronom ’77 dalaira adták voksukat, és voltak, akik az új dalokra szavaztak. Es amint a listából kitűnik ez utóbbiak voltak — ha minimális különb­séggel is — többségben. Egyetlen pontkülönbséggel került az élre a Neoton együttes, egy pontiai szorult a második helyre az Exp­ress együttes és szintén egy pont különbséggel került az elű­ző forduló éllovasa a harmadik helyre. Egyre izgalmasabb lesz a verseny a jobbnál jobb nóták kö­zött. Hogy a kővetkező fordulóban milyen újabb „fordulatok”, lesz­nek, csak rajtatok múlik. Várjuk továbbra is szavazataitokat, levél­ben. vagy nyílt levelezőlapon március I-ig. címünk: NÖGRAB szerkesztősége, 31C« Salgótarján Petőfi út 1. A borítékra írjátok rá: SLÁGERLISTA. Egy-egy sztárfotót küldünk az alábbi nyerteseknek: Plájer Ma­rianna Salgótarján. Gál Ibolya Balassagyarmat, Nagy Annamária Salgótarján és Demény Ilona Sal­gótarján. második kozmikus sebesség­re gyorsulva indul az aszta­lok felé, s ha nem kapják el idejében jó szándékú kezek, valahol a hidegbüfé csemegéi közt landol. Ha elkapják, még ő háborodik fel: Már kedvére táncolni sem hagy­ják az embert? Külön kasztba tartoznak a halmozók. akik egy sörös­Ez nem szezon végi kiárusítás, a ruhagyárba invitálunk ben­neteket egy kis farsangi mu­latságra! Gyertek, gyertek if­jú hódítók, potom húsz fo­rintért válthattok esélyeket a „mennyországba”. A Salgótarjáni Ruhagyár farsangi báljára már hetek­kel előbb szétküldték a meg­hívókat a. város üzemi KISZ- szervezeteihez, különös tekin­tettel a férfiakat foglalkozta­tó munkahelyekre. Az ifjak kaptak is az alkalmon. Bár ez idő tájt sok helyen tartanak hasoríló rendezvényeket, férfi­szemmel a ruhagyári „buli” ígérkezett a legbiztosabb tipp- nek. Jóvá! a hivatalos kezdés előtt megjelentek a vendégek. Eljöttek mind, akik „számíta­nak”. A rágógumis szentek, a bandástól érkező kültelki fe­negyerekek, a csábos moso- lyú gavallérok, szóval itt van­nak mind. akik nélkül elkép­zelhetetlen egy ilyen dáridó. Csak épp a lányok hiányoz­nak. Az óvatosabbak rémül­ten latolgatják az esélyeket. Ha most elkezdődne a tánc, egy fiúra jutna három — fiú. — A kisasszonvok később jönnek! Vigasztalja társait egy izompacsirta. Szerencsére a büfé pontban hatkor kinyit. Harminc láda sör árulja ma­gát a száraz torkoknak. Az el­ső láda a zenekar tagjaié, ök üveg, vagy egy dohányrudacs­ka élvezetének gyönyörével fokozzák a tánc örömét. Hogy a partner mit szól hozzá, amikor az ital az új ruhájára ömlik, esetleg a csikk para­zsa megpörköli 110 forintos sa-szeniát, az más lapra tar­tozik, hiszen ő itt mellékes... Folytathatnánk még a sort. Regélhetnénk az egymást már korábban hozzáláttak a „hangoláshoz”. Hét óra. Lányok még alig. Sivítás. recsegés. Alkalmi kon- feransz lép a mikrofonhoz. Gyerekek, bemelegítésképpen játszani fogunk. Nyugalom, ma senki sem veszthet. Tré­fás vetélkedő egy-egy szép könyvért. — Időhúzás! — mormogja egy elégedetlenkedő. Fél nyolc. Valamelyest ja­vult az arány, de úgy tűnik, a fiúk már végérvényesen több­ségben maradnak. Sebaj, kez­dődjék, ami még nem volt! A gitáros húrjába csap, tú­ri ingolhatnak a táncosvérűek! Resszkessetek dobhártyák, itt az „YS” etesi zenekar mutat­ja meg, mennyit bír el a biz­tosíték! Hoppá! Valami még hiánvzik. Hát. persze, sötétben minden világosabb. Kialsza­nak a lámpák, s mire sze­münk megszokja a félho­mályt. rnozdulni seni lehet a táncoló pároktól. Kilenc óra. Figyelem, min­den lány elkelt! Mostantól a lekérés sem tánc közben, sem utána nem ajánlatos, A kí­sérletezők könnyen megjár­hatják. Egy pöttömnyi „csinibaba” zavaros te­kintetű „lovagja” például egy-egy pofonnal közli az érkezőkkel hogy a hölgy már fogalt. Megteheti. A sértett fél hiába visáonozfea a fülest, a következő pillanatban már hárman rugdalják a föl­pukkaszté Hajadon okát, aktls több mázsányi kenő-fenő anyaggal vakolják orcájukat, hogy már csak a ..Vigyázat! Mázolva!” felirat hiányzik, vagy ifjú lovagokról, akik ■megfelelő elővéd kiküldése után pár perces beszélgetésre invitálják a kiszemelt leány­zó vőlegényét az udvarra, hátha hajlandóságot mutat — legalább ez este alkalmával — a szorosabb kötelék fel­bontásához. Ne foglalkozzunk azonban a — szerencsére egy­re ritkább jelenséggé váló — durvaságokkal, hiszen a leg­több ifjú közösség a maga berkeiben is képes véget vet­ni az ilyesminek. Arról nem is szólva, hogy az ilyesféle viselkedésről a legtöbb eset­ben kiderül, hogy — farsang lévén — élorca. Az erős fiúk — megfelelő körülmények kö­zött nagyon hamar — lecsen­desednek. a vakolatarcú le­ányzók irulnak-pirulnak a festék alatt, s a csak sebé­szeti eszközökkel szétválaszt­ható táncospár a lehető leg- illedelmesebben vesz részt a közös családi vacsorán. Leg­feljebb az aszta! alatt merész- írednek megfogni ’ egymás ke­zét. ennyit kell könyörögni...? dön. Jó, hogy a haverok a kö­zelben vannak. A rendezők idejében rendet teremtenek, de persze senki nem látott semmit. Egy kis „balhé” nél­kül nem is buli a buli. Intermezzó. Tombolasoreo- lás. Az első díj a második, tekintve, hogy egy üveg pezs­gő „értékesebb” a pohárkész­letnél. Hoigy a sorsolás még izgalmasabb legyen, minden jegyből kettőt adtak el. Az nyer, aki hamarabb a dobogó­hoz ér. Futás gyerekek, itt a nagyszerű alkalom! A je­gyek nincsenek lebélyegezve, aki a boltban megvásárolta a tömböt, minden díjra pályáz­hat. No, de elég a pihenésből! Hágjunk a hangulat tetőfoká­ra! Konfettik és üres sörös­üvegek repülnek a táncoló fe­jek fölött. Lassan ernyődnek az iz­mok veríték csordogál a hom­lokokról. A sör is elfogyott, ideje hazavánszorogni. Távozó fiatalokhoz szól a kérdés. >,Milyen volt?” Fá­radt mosoly az arcokon. — Milyen lett volna? Hát persze, hogy jó volt. Megvolt minden, ami kell. Jó zene, haverok, csajok, sör, egy kis balhé... Mi kell még?! Valóban. Kell még valami? Ezt talán azoktól kellene meg­kérdezni, akik már az első tíz perc után elmentek, vagy még inkább azoktól, akik el sem jöttek... Pintér Károly Intézd el gyorsan... Várlak.. Abba kell hagynom mert már „sokat” Iátok... (Bábel László felvételei) —árim— 4----------------------­E ü\f farsangi hál anatómiája Ezért még a söröm is odaadnám... Neked mindig l

Next

/
Oldalképek
Tartalom