Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

GO eves hadsereg (3.) A rakétakorszak fegyverei r A szovjet hadsereg haderő­nemei közül első helyen a hadászati rakétacsapatokat kell említenünk. Az elmúlt években bemu­tattak a nyilvánosságnak olyan hadászati rakétákat is, amelyek — a szovjet sajtóban megjelent nyilatkozatok sze­rint — „ikertestvérei” a Vosztok és Voszhod űrhajó­kat magasba emelő rakéták­nak. Hajtóművük mintegy 20 millió lóerős (ez három­szorosa a bratszki erőmű ka­pacitásának). TASZSZ-közlemények Hadd tegyük hozzá Kazakov marsall szavait: „Egyetlen stratégiai rakéta tökéletes pontossággal a föld bármely pontjára el tudja juttatni töl­tetét. .. A szovjet stratégiai rakéták indítóberendezései es maguk a rakéták, rendkí­vül üzembiztosak, bármilyen körülmények közt működnek. Megjegyzendő, hogy az utób­bi időben csökkentettük a rakéta harci készenlétbe he­lyezéséhez szükséges időt és fokoztuk a találati pontossá­got. A szovjet fegyveres erők uj, kis térfogatú interkonti­nentális ballisztikus rakétákat kaptak, amelyek szilárd üzem­anyaggal működnek”. A TASZSZ évről évre köz­zéteszi közleményét azokról a rakétakísérletekről, amelyek során az utolsó fokozatok a Csendes-óceán térségének meghatározott pontjain csa­pódnak be. E közlemények felhívják a hajók figyelmét, hogy saját érdekükben az adott időpontban kerüljék el a koordináták által meghatá­rozott övezetet. Még nem volt olyan év, amikor e tengeri térségben a felhívás után a szovjet megfigyelők -mellett ne lettek volna ott hívatlan vendégként az amerikai meg­figyelőhajók is. Tanúi lehet­tek, hogy a 12—13 ezer kilo­méteres utat megtett rakéták a megadott pont közvetlen közelében csapódtak be. Élte- résük, mint a szovjet hadá­szati rakétacsapatok helyet­tes főparancsnoka kijelentet­te, nem több egy kilométer­nél. E szovjet rakéták sebes­sége mintegy 25—30 ezer ki­lométer óránként és útjuk nagy részét a kozmikus tér­ségben teszik meg. Ez teszi lehetővé, hogy az égitestek pontosságával haladjanak pá­lyájukon. A Krasznaja Zvezda című szovjet katonai napilap ripor­tere volt az első, aki eljutott a hadászati rakétacsapatok egyik szigorúan titkos elhelye­zési körzetébe és beszámolt a látottakról. Elmondotta: hajó­árboc nagyságú fenyők tövé­ben meghúzódva, magányos házikó áll. Egész föld alatti labirintus bejáratát rejti. Alatta vezérlőtermek, folyo­sók, elektronikus berendezé­sekkel teli légkondicionált he­lyiségek. Az irányítóközpont­hoz körben 20—30 rríéter mély aknák csatlakoznak. Mélyük­ben a bevetésre kész rakéták, 100 tonnás vasbeton lapokkal lefedve. Az indítóbázist foko­zott harckészültség esetén csak a levegőjáratok kötik össze a külvilággal. 'A kör-' nyéket érő esetleges atom­csapás lökőhulláma azonnal lezárja a szellőző biztonsági szelepét. A levegő ezután a regenerálóberendezésen keresz­tül jut el a bázisra, ahol erő­mű és élelmiszerkészlet is van, így a személyzet huzamos ide­ig élhet a külszíntől elzárva. A parancsnoki harcállásponton Széles ajtó és enyhén lejtő­lépcső visz a mélybe. A fo­lyosót puha gyapjúszőnyegek borítják. A szobákban pultok és állványok. Az automatika, a mechanika, az elektro- és rádiótechnika, az elektronika valóságos birodalma ez. Ha körülnézünk, elmondhatjuk, hogy a szovjet technika min­den újabb vívmánya megta­lálható itt. Embereket nem látni, az ügyeletes tiszten kí­vül nincs itt senki. Kábelké­vék, vezetékek, s a fejek felett a kosárkákban a szellőztetők zümmögnek. Mindezekre nem csupán a rakéták távirányítá­sa miatt van szükség, hanem, hogy a valóságos hadihelyzet­ben biztosítsák a személyzet számára a normális élet- és munkafeltételeket. Erre igen nagy gondot fordítottak a föld alatti erőd építői — írja a riporter. Az itt levő elekt­ronikus műszerek korszerű­ségére egyébként jellemző az az adat, hogy a célbajuttatás- hoz szükséges számításokat egy magas matematikai kép­zettségű személy körülbelül két év alatt végezné el, míg a rakétákat kiszolgáló elekt­ronikus számítógéprendszer percek, vagy pillanatok alatt.4 Mi a különbség? A rakéta-atomfegyver fej­lődésével együtt tökéletesed­tek a hagyományos eszközök is: a tüzér- és a lövészfegy­verek. Az ágyús és a tarackos tüzérség 1 fegyverzete újonnan szerkesztett, illetve korszerűsí­tett lövegf aj iákkal bővült, amelyeket nagy mozgékony­ság, manőverezőképesség, lö- távolság, továbbá nagyobb hatóerejű lövedék jellemzett. Fejlődtek és tökéletesedtek a harckocsicsapatok. Az ösz- szes harci gépjárművek közül a harckocsit sikerült a legin­kább alkalmassá tenni az atomfegyver alkalmazásának viszonyai közötti tevékenysé­gekre. Hadd idézzük Lazigin szovjet vezérőrnagy válaszát egy újságíró kérdésére: mi­ben különbözik a szovjet T 55-ös harckocsi az amerikai M 60-astól, vagy a sokat rek­lámozott nyugatnémet Leo­párdtól ? — El kell ismerni, hogy az M 60-as is, a Leopárd is kor­szerű harckocsi, sok jó tulaj­donsággal rendelkezik. A Leopárd például alacsony épí­tésű, ami a harcászatban igen előnyös. De a hadműveletek­nél a sebesség a döntő, s eb­ben a T 55-ösök verhetetle­nek. Manőverezőképességük, mozgékonyságuk is jobb, mint a nyugatiaké. A mi kezelősze­mélyzetünk például előnyö­sebb helyzetben tud tevé­kenykedni, mint az övéké —, olyan a belső elrendezés. A T 55-ös páncélvédettsége, tűz- ereje kiváló. Nézzük például a víz alatti átkeléshez szük­séges előkészítési időt. A mi­enk is, a Leopárd is képes víz alatt átkelni. De amíg a mienknek 20 perc is elég az előkészületekre, a Leopárdnál ez sokkal hosszabb időt igé­nyel. Kitűnő az infratechni- kánk — éjszaka is tökéletes látást biztosít, parancsnoknak, harckocsivezetőnek, lövegke­zelőnek egyaránt; a stabilizá- torrendszer, vagyis, hogy me­net közben a löveg csöve ne vegye fel a harckocsi mozgá­sát, hanem mozdulatlan álla­potban biztosítsa a pontos célzást, megbízhatóbbak a T 55-ösök lánctalpai, tökéletes a sugárvédettsége ?tb. Pedig a szovjet harckocsi­építés tecnikája nem állt meg a T 55-tel... Vajda Péter Tsz-kozgyűlés után Endrefalván Hz u| esztendő, u| ere KÉT ESZTENDŐVEL ez­előtt egyesült Endrefalva— Szécsényfelfalu—Piliny ter­melőszövetkezeti közös gazda­ság, de máris lemérhető: he­lyes volt egyesíteni az erő­ket. Szembetűnőek a változá­sok az üzemben: gondosan megműveltek a földek, a rendben tartott majorokban egészséges- jól jövedelmező az állatállomány. Nagy értékű, új gépekkel rendelkeznek. Ezek jellemzőek ma Endrefalván az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetre. A leg­utóbbi zárszámadáson a tsz- tagok mindezek tudatában ül­tek le megtárgyalni az elmúlt évben végzett munkát és ki­jelölni az idei feladatokat. Munkájukat dicséri — az egy­szerű tsz-tagét ugyanúgy, aho­gyan a szakemberekét, — minden nehézség ellenére az elmúlt évben megint előbbre léptek. Érdemes ezt néhány számadattal is igazolni: a hektáronkénti búzatermés 35 mázsa helyett 37-2 mázsa. A szálastakarmány-termés hek­táronként 41,2 mázsa. Tejter­melés: az egy tehénre jutó át­lag elérte a 3219 litert. Az anyajuhok száma 2000 darab­ra emelkedett és számolnak ennek szaporulatával, amely megközelítette az évi 1,5 da­rabot. Ezek mögött a számok mö­gött nagyon kemény, követ­kezetes munka rejlik. Küzde­lem a százalékokért, amelyek elérése Endrefalván — éppen a nagyon mostoha és kedve­zőtlen adottságok miatt — többszörös munkát igényel fi­zikai munkástól, irányító szakembertől egyaránt. És, amint a vezetőség jelentése tudtul adta a közgyűlésnek- közös összefogással sikerült a nehézségeket legyőzni, de már olyan mértékben, hogy egy­ben megalapozhatták az ide' termelési tervük valóra váltá­sát is. A termelőszövetkezet tag­sága nagyon elszánta magát arra, hogy ami feladatot meg­határozott a közgyűlés- azt maradéktalanul megvalósítja. Bartus Lajosné, az állatte­nyésztés egyik fejőnője pon­tosan részletezte, mik a ten­nivalók annak érdekében, hogy ebben az évben a tejter­melést 3250 literre emelhes­sék. Ezt részletezte Baksa Sándor. az állattenyésztési ágazat vezetője is amikor azt hangoztatta, hogy szívesen vállalják a magasabb tejter­meléssel járó feladatokat, de kérik, hogy a tsz-vezetőség ennek feltételét teremtse is meg. A jobb eredmények el­érését szolgálta Juhász Gyula szerelő felszólalása is- aki azt hangsúlyozta: az idei felada­tok szinte megkövetelik a belső tartalékok további fel­tárását, ezért fordítsanak fi­gyelmet az újításokra, ha azok jók, akkor alkalmazzák. Ujj István a jobb eredmé­nyek érdekében kérte, hogy a munka végzéséhez jobb szer­számokat kapjanak a dolgo­zók. A KÖZGYŰLÉSEN minden figyelem kétségtelenül a jobb, a magasabb eredmények el­érésére fordult. Ez vonult vé­gig a vezetőség jelentésén is, amit Farkas János a tsz elnöke terjesztett a ts%tagok elé. A termelőszövetkezet ve­zetői és a tsz tagjai nagyon jól tudják, hogy erre az esz­tendőre célul tűzött hat-hét­százalékos termelési emelke­dést jóval nehezebb lesz el­érni- mint az eddigi eredmé­nyeket. Számítottak megyei támogatásra is, amiről az el­nök így szólt a jelentésben: „Mintegy 1 millió 600 ezer forint megyei fejlesztési tá­mogatással számolunk...” Az­óta már eldőlt, ezt az össze­get nem kapják meg, mert náluknál rosszabb körülmé­nyek között levő üzemeknek adták oda. Ez azonban a célul tűzött fejlődést nem akadályozhatja meg, mert mint arról a köz­gyűlésen tárgyaltak, legfőbb céljuk, folytatni a megkezdett utat, a saját erőre támasz­kodva, hogy lépést tudjanak tartani a mezőgazdálkodásunk­ra jellemző fejlődés ütemével. Endrefalván a fejlődés ütemé­vel való lépéstartás az jelenti, hogy az idén a termelési ér­tékük az elmúlt évi 27-5 mil­lió forinttal szemben 31 mil­lió forintra emelkedjen, a ta­gok egy főre jutó havi jöve­delme pedig érje el az átlag háromezer forintot. A beruhá­zásra fordított pénzösszegnek pedig kilencmillió forintra kell emelkednie. Ezt a pénzösszeget semmi mással csakis az okos gazdál­kodással és a szorgalmas mun­kával lehetséges megteremte­ni. Az Aranykalász Tsz tagsága és vezetősége az elmúlt két évben bebizonyította, hogy rá­néznek és le tudják győzni a termett a munkára. Szembe kedvezőtlen adottságokat. Most is a közgyűlés jóváhagy­ta a termelési szerkezet to­vábbi javítását. Nem foglal­koznak olyan növények ter­mesztésével, amelyek gazda­ságtalanok. Javítják a munka szervezettségét, mert ha va­lahol, akkor náluk ennek rendkívül nagy jelentősége van. Semmi olyan dolgot, amely hasznot hoz a házhoz, nem engedik elsikkadni. Mun­kára készen állanak a tsz tag­sága és vezetői mellett a párt- szervezet. a szakszervezet, az ifjúság, a nőbizottság és min­denki, akinek ügye a közös gazdaság. DOLGOS HÉTKÖZNAPOK folynak Endrefalván is. Az új esztendőre gondosan felké­szültek a tsz-tagok, szakve­zetők egyaránt. A közgyűlés határozatainak megfelelően végzik a munkát, mert az év végén újabb eredményeket kí­vánnak letenni a közgyűlés asztalára. Bobál Gyula uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiniiiiiiitiiiiiiiniiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii ..............................iiiiiirimiiimmmmiMiiimiiiiin M o ndom Paluch György­nek, a Komarov Szoci­alista Brigád vezetőjé­nek — aki csak könyökét nyújtja kézfogásra, mert ép­pen most érkezett munkahe­lyéről, a Siemens-edzőkemen­ce, mellől szinte nyakig olajo­sán, hogy : „Hallottam, nagy fába vágták a fejszéjüket...” — Az a bizonyos negyven százalék jutott a fülébe? — Az. — Hát, igen.. 1 — simítja hátra deresedő haját — Erre vállalkoztunk. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Komarov Szocialista Brigádja 1977. végére a meg­előző évi termelésnél húsz szá­zalékkal több készterméket gyártott. S most elhatározták: az idén negyven százalékkal tetézik meg eddigi legmaga­sabb eredményüket: Ezerki - lencszázhetvenhathoz képest ez jócskán több a termelés felénél; bár ez a szám, bármi­lyen hihetetlennek tűnik is, még mindig csak akkor mond valamit, ha leírjuk: jelenlegi munkájukkal egy hónap alatt teljesítenék 1958. évi tervü­ket. — Szóval, negyven száza­lék. .. — Mondtam már, annyi. Legalábbis, egyelőre. Az elha­tározásunk szerint ennyivel több termelést kellene produ­kálnunk az év végére. — Nem túl, sokat akarnak markolni ? — Majd kiderül. A harminc- harminckét százalék már most is biztosnak tűnik. A többi meg? — túr bele ismét olajos kezével sörényébe és — nem mond semmit. Tudom, meg mások is em­lítették már: kemény brigád ez a szalagedző. Nemcsak azért, mert létszámuk — har­Hetvenhathoz — hatvan? Majd a végén kiderül miincöten vannak — jóval több az üzemben dolgozók fe­lénél, hanem mert két évvel ezelőtt, bizonyítékként a fen­tebbiekre, az egész ország megismerte nevüket. — Ja, igen — tűnődik el, s mondja miért, a brigádvezető: elnyertük a Magyar Népköz- társaság Kiváló Brigádja cí­met. — S most újra magukra akarják irányítani a figyel­met? — Viccel!? Nem hiúságból, önmagunk mutogatására haj­tunk! Azért próbálkozunk mindig, nemcsak ebben az év­ben, a többel, mert futnak most, jó pénzt fizetnek termé­keinkért a világpiacon. Ezt az állítását bizonyítja aztán Hegyes Ferenc üzem­vezető. Igaz, nem mindén ap­ró részletre kitéréssel, mert sürgeti őt az idő, holnap reg­gel magas szintű kormányde­legáció tagjaként a Szovjet­unióba utazik, s addig annyi még a tennivalója. — Tény — mondja —, hogy az utóbbi évek során jelentő­sen megnövekedett a kereslet az edzett szalagacélok, rugók, iránt. Bel- és külföldön egy­aránt. E termékféleségekből már tavaly is több mint nyolcvannyolcmillió forintos bevételre tettünk szert, s most az előzőeknél is nagyobb meg­rendelések érkeztek például Csehszlovákiából, és jelentős ipari potenciállal rendelkező tőkésországokből. És a deviza ugye, kell! Tevékenységünk nagyban befolyásolja a válla­lat eredményességét. — így hát az üzemében dol­gozó ötvenöt ember akar — mint említette — *&z idén több mint százhuszonhéfmillió fo­rintos eredményt elérni? — Ahogy mondja. — Létszámnöveléssel? Bosszúsan, ingerülten int egyet, s ha nem tartóztatná magát, tudóm, káromkodna egy nagyot. — ... Pár hónap alatt jó néhány kitűnő szakemberünk ment nyugdíjba. És jöttek az új dolgozók; ki ilyen, ki olyan, de még mindig nem annyian, mint ahánynak kellenne len­ni. Szóval, inkább keveseb­bünkre hárul ez a nagy fele­lősség. — Annak érzik? — Természetesen. Mondha­tom, mindegyikünk. — Nagy lehet maguknál az öntudat... — Ne használjunk fráziso­kat! Ismeri a brigác^ történe­tét, nagyon jól tudja, min­den évben meg-megtetézték az előző eredményeket. Törekvő- ek, mindig többet akarnak, szinte a vérükben van már a precizitás, a szervezettség, a minőségi munka. — Minőségi munka... A sok többletszázalék nem megy a rovására? Nem lesz több a selejt? — Nézze! Az üzem szinte valamennyi dolgozója, ön- meózást végez, önmaga be­csülete a bizonyíték arra, hogy a készre csomagolt áru­ban a legapróbb hibát sem lehet felfedezni. És ne hdgy- gye, hogy a többletmunka ná­lunk a kapkodást felételezi’ Osztás-szorzás, töprengés, szervezés, újítások eredménye, a gépek jobb kihasználásáé, lesz az az év végére tervezeti negyvenszázalékos többlet. — Nem voltak túl alacso­nyak — hogy még talán eny- nyi pluszra képesek — az előző idők tervszámai? — ... Aprólékos munkával olyan tartalékokat tártunk fel, amelyekre eleddig oda sem figyeltünk. Ezek révén érik majd be a gyümölcs.. — És sorolja azokat a már eddig megtett, s az elkövetkezen­dőkben napvilágot látó intéz­kedéseket, amelyek majd az év végére... talán... remélhető­leg. .. — Nem sok a feltételes mód? — kötekedem. — Hogy úgy mondjam, ma is külső tényezők függvényei vagyunk. Mert ugye anyag kell, hibamentes, folyamato­san. .. jó gép és... — .. .És emberek. És pénz, — Valóban. A negyven szá­zalékkal több munkát anya­gilag is meg kell becsülni. Meg kellene — teszj hozzá nem túl bizakodón. Az üzemvezetői iroda üveg­falán át látni a gépek egyen­letes működését és szemet saj- dítóan csillognak a dobokra tekeredő acélszalagok. Mé­terenként, kilométerenként. Tán’ kiszámolni sem tudnánk, a tervezett negyven százalék­nyi többlethossz körülérné-e, vegy csak töredéke lenne az egyenlítőnek. Karácsony György Az elmúlt év szeptemberében adták át a közel 11 millió forintos költséggel épült, a megye egyik legkorszerűbb gép­járműjavító csarnokát az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazga­tóságán. A tágas, korszerű és jól felszerelt csarnokban vég­zik az üzemigazgatóság több mint sá&z gépkocsijának ja­vítását, felújítását. A képen Endrész László és Huszanyik Miklós ZIL 131 típusú terepjáró gépkocsi kerékagycsap- ágy-törését javítja. Román—bolgár együttműködés A Bulgáriát Romániával összekötő Barátság Duna-híd szomszédságában hamarosan felépül a két ország közös ipari létesítménye, mely két integrált vegyészeti és kőolaj­ipari. valamint kohászati fúrógépeket és -berendezéseket gyártó üzemből áll. Az egyi­ket a romániai Giurgiuban, a másikat a bulgáriai Rusze ban szerelik fel. Az alapkőletétel 1976. de cemberében volt; az ezer fő foglalkoztató első részle; idén kezd üzemelni. A kö^ös vállalkozásban má szocialista országok, köztük ; Szovjetunió is közreműködik gépek és gépi berendezései szállításával. NÓGRÁD - 1978. február 18., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom