Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

I Mocsár Gábor „Ég alatt, töld felett” c. kisregényéből ké­szült színes magyar filmdráma. Rendezte: Szijj Miklós. Főszereplő: Madaras Jószef, Ladik Katalin és Szabó Gyula. Balassagyarmat Madách Filmszínház műsorán február 2—5- ig, 4 órától. Szerelem az olajkút aljában. Hasznos kezdeményezés Az Eötvös Lóránd 'tudo­mányegyetem KlSZ-bizottsá- ga és közművelődési titkársá­ga, a nagybátonyj 209-es Zsinkó Vimos Szakmunkás- képző Intézettel együttműkö­dési megállapodást kötött. En­nek értelmében a végzős egye­temista hallgatók közül a vizs­gázott TIT-csoport tagjai rendszeresen tartanak előadá­sokat a szakmunkástanulók­nak. Péter Tibor igazgatóhelyet­tes elmondta, hogy az elkö­vetkező két hónapban Tarnóc Csaba, Holovics Alfréd, Sze­gei' István és Bach András jogász, Tichy József irodalom és néprajz szakos hallgatók tar­tanak ismeretterjesztő előadá­sokat. A témák között szere­pel: Amit az állami szervekről tudni kell, Az emberi jogok régen és ma, A szocialista tmi- gádmozgálom. Szerepel sport- történeti és közlekedéstudomá­nyi kérdés is. A nagybátonyi szakmunkás- képző intézetben már a koráb­bi években is részt vettek egyetemi hallgatók az ismeret­terjesztési munkában. Ebben az évben folytatják a korábbi gyakorlatot, mely minden tan­intézet részére hasznos tevé­kenység lehet a megyében. Mai tv' ajánlatunk 17 20- ALPESI Sí VB 20." :: TELESPORT A mai nap, csakúgy, mint ez a hét, bővelkedik rangos sporteseményekben. Televízi­ónk a téli sport kedvelőinek örömére az alpesi sí VB vala­mennyi versenyszámáról köz­vetít. Ez alkalommal a női műlesiklás szerepel a műsor­ban, amelyet színesben — fel­vételről — közvetítenek Gar- misch-Partenkirchenből. A Te­lesport adásában két külföldi kapcsolásra is sor kerül. Előbb Dániából jelentkezik Szőnyi János, hogy a férfikézilabda VB eseményeit közvetítse. Majd Strasbourgból Gyulai István a műkorcsolya Európa- bajnokságról a férfi szabadon- választott gyakorlatokat kom­mentálja. 4 NÓGRÁD — 1978. február 2., csütörtök Ragyogó novemberi nap volt, amikor elhatároztam, hogy nemcsak a saját prob­lémáimmal és a házunk la­kóinak a problémáival fogok ezután foglalkozni, hanem egész mikrokörnyezetem problémáival, mert én jó kö­zösségi ember vagyok. Igen, én nagyon jó közös­ségi és hasznos ember va­gyok, és még inkább az sze­retnék lenni. És nem utolsó­sorban azért, mert kevesen rendelkeznek olyan rendkívü­li adottságokkal, mint én. Hogy példát is említsek; hirtelen olyan problémájuk támadt a házunkban lakó gyerekeknek, hogy korcsolya­pályát akartak maguknak szerezni. A szülők levelet ír­tak a tanácshoz. De a tanács­nak más dolga is van, mint ezzel az üggyel foglalkozni. Jó ember vagyok És .akkor jöttem én! — Egy pillanat... — mond­tam, — a pályát megcsinál­juk. ' Igen, mégpedig olyan pályát,' amelyen akár nem­zetközi versenyeket is lehet rendezni! Beszéltem a szülőkkel és az első szombaton már mind kivonultunk az utcára, lapá­tokkal és vödrökkel, kivá­lasztottuk a helyet az egyik üres telken. Én elmondtam, hogy mit és hogyan kell csi­nálni, majd elmentem az egyik lakóhoz, aki nem na­gyon lelkesedett a kezdemé­nyezésért. A lakó meghívott egy csésze teára, aztán süte­ménnyel és kompóttal kínált, közben mindent megbeszél­tünk, a többiek pedig elké­szítették a pályát. Néhány nap múlva azt hal­lottam, hogy az egyik lakó­társam, Páska Tyulkin bajba keveredett. Nem tudott el­számolni harminc, vagy negy­ven rubellej és önként akart jelentkezni a rendőrségen, de én lebeszéltem róla. — Nem szabad egy ilyen reményteli fiatalember jövő­jét veszélyeztetni..., hiszen idővel akár akadémikus, vagy vízvezeték-szerelő is lehet. Nosza, elindítottam az újabb akciót- Természetesen, nekem nem volt annyi pén­zem, hogy segítsek, de a mi lakótársaink megértést tanú­sítottak. Összegyűjtöttem ke­rek ötven rubelt. Harmincat átadtam Páskának, hogy ren­dezze az adósságát, a többit félretettem nem várt esemé­nyekre, hiszen végül is el­képzelhető, hogy még egy­szer megtéved... Persze, az embereken tevé­kenyen kell segíteni, nem pe­dig csak beszélni róla... és nem kell köszönetét várni. Egy hónap sem telt el, Páska elhatározta, hogy megnősül. Az ilyen nagy eseményre, oersze, odafigyelnek az em­berek. Én is átszaladtam Sztyepanics szomszédhoz. — Ez, meg ez történt... — meséltem — ajándékot kell venni a fiataloknak. Te már úgyis öreg vagy, nem viszed magaddal a vagyónódat a túlvilágra... valami ajándékot adhatnál... mondjuk a taka­rékbetétkönyvedet. Sztyepanics látszólag meg­hökkent a szavaimon, de vé­gül is ideadta a betétköny­vét. v Az esküvőn előkelő helyre ültettek. Páska valósággal el­sírta magét a vállamra bo­rulva. — Te olyan jó ember vágy- mindig csak másokra gon­dolsz... — hüppögte — soha­sem magadra... Nekem ez a túlzott dicséret majdnem kellemetlen volt. Eltoltam magamtól buksi fe­jét: — Ne maszatold össze az ingemet a könnyeiddel... — mondtam, — De, ha nagyon hálás vagy nekem, akkor me­séld ezt másoknak... nekem pedig adhatsz egy kis malac­kát. Egyszóval, ha önöknek, pol­gártársak, valami problémá­juk adódik, forduljanak biza­lommal hozzám. Ne röstell- jék! Mindent' pillanatok alatt elintézek. Mert én egy jó kö­zösségi ember vagyok... Zaharov Nem irodában, nem mű­helyben, nem emberekkel kapcsolatos munkakörben, hanem a szabad ég alatt, ál­latokkal, növényekkel foglal­kozik a legszívesebben. Illet­ve foglalkozna. Mert a vá­lasztása a bányára esett. Va­lóban a fiatal választott? A példa régi, már-már sza­kállasnak számít. De a mö­götte húzódó tanulság ma is aktuális. Akkor is, ha egyre ritkábban fordul elő, akkor is, ha a pályaválasztás előké­szítése mind szervezettebb, sokoldalúbb tevékenység az iskolában. Szabó Tiborné, a pásztói Kun Béla Általános Iskola földrajz—biológia szakos ta­nára hosszú évek óta a járás pályaválasztási munkaközös­ségének vezetője. Sok tapasz­talatot halmozott fel azóta — a tanulók, a tanárok és a szü­lők elképzeléseiről, pályais­meretéről, a választások út- 3airól beszélgetünk. És arról, hogyan lehetne még jobban segíteni ezeket a fontos dön­téseket. „Ügyeletes” felelősök? A járási munkaközösség-ve- zető fontos láncszeme annak a sornak, amelyen az infor­máció és a szervező munka végigfut: a megyei PTI szak­mai irányítása mellett ők fogják össze az Iskolák pá­lyairányító munkáját. — A pásztói járásban 16 Iskolai pályaválasztási felelős ül össze évente négyszer. Ek­kor beszéljük meg az aktuá­lis feladatokat. Mint most is, ezt a munkaközösség-vezetők tanácskozása előzi meg. Az ott hallottakat adjuk to­vább. bontjuk le. Hogy kik az iskolai felelősök? Néhány helyen évek óta ugyanaz a pedagógus vállalja a munkát, érződik is a folyamatosság, ők ritkán maradnak el a meg­beszélésekről. Másutt az a gyakorlat, hogy valamelyik nyolcadikos osztályfőnök — jobb esetben hetedikes — jár el a munkaközösségi foglal­kozásokra. Kissé úgy néz ki, hogy mindig más az ügyele­tes. .. Ez a szemlélet elavult: a pályairányítást nem lehet elég korán elkezdeni, és csak akkor lesz igazából szerves’ része az iskolai nevelőmun­kának, ha minden tantárgy, érdeklődési terület lehetősé­geit kihasználva, felmérve kö­zösen segítjük a döntést. — Ha mór szóba került, hadd kérdezzem meg: válto- zott-e az utóbbi esztendők során a pedagógusok szemlé­lete e téren, érzik-e, hogy nem reszortfeladatról van szó? — Ügy látom, Pásztón pozi­tív a kép. Két-három éve el­értük, hogy az osztályfőnöki órák tematikájában helyet kapnak a pályaválasztási té­mák, már az ötödik osztálytól. Saját tapasztalatom alapján is mondhatom: ez nem fe­lesleges időpocsékolás!1 Most én is végzős osztályt vezetek — ötödikes korukban sokan még a szüleik foglalkozását sem túdták megmondani, nemhogy ismereteik lettek volna a választható, képessé­geiknek, érdeklődésüknek megfelelő pályákról. 550 gyerek — három-négy szülő — A foglalkozásukat, hiva­tásukat nem szeretők, a mun­kakört változtatók között so­kan vannak olyanok, akik helyett a szülők választottak, vagy igen kevés lehetőséget ismertek az első nagy dön­tés, az általános iskola befe­jezése idején. Hogyan lehet ezen változtatni? — Valóban, a szülőkön igen sok múlik. Sajnos, a pályavá­lasztási vándorkiállításra is csak három-négy szülő jött el. Pedig megszerveztük, hogy reggel nyolctól délután négy­ig látogathatták a művelő­dési központban. A tanulók számával már elégedettek le­hetnénk — 550 gyerek látta a tablókat —, ha nem hét isko­lából tevődött volna össze ez a létszám (17 iskola van a járásban...) Sikeresebb volt a szülők bevonása az össze­vont szülői értekezletre, alig maradt távol valaki. Ezen a nemrégiben megtartott pá­lyaválasztási fórumon a kör­zethez tartozó középfokú is­kolák, a helyi üzemek vezetői és megbízottai adtak tájékoz­tatót a lehetőségekről, igé­nyekről. Színvonalas volt a találkozó, csak a' szülők kér­dezhettek volna többet. Visz- szatérve a szülői szerepre: ma is gyakori hiba, hogy a saját elképzelésüket^ erőlte tik a gyerekre. A diplomás szülő akkor is középiskolába szeretné küldeni a fiát, lá­nyát, ha szakmatanuláshoz lenne kedve. Mások pedig szeretnék, hogy a gyerek többre vigye, mint ők. Pedig sokkal jobban szolgálják a fiatalok érdekét azzal, ha megismerve érdeklődésüket együtt keresik azt a pályát, ami leginkább megfelel, leg­boldogabbá teszi. Van olyan tendencia Is, hogy a fiúkat akkor sem szívesen küldik gimnáziumba, ha kimondot­tan jó tanuló, inkább vala­melyik szakközépiskolát vá­lasztják, vagy divatos szak­mát akarnak a kezébe adni. És a gyerekek? — Az elmondott kritikai észrevételek mellett persze sok pozitív változásról is be­számolhatok. Idén körülbelül a végzősök fele szakmunkás- képzőbe Szándékozik menni, és nemcsak a „divatszakmák” kerültek a lapokra, hanem többen választották a megyei- leg kiemelt vasasszakmákat. Ebben bizonyára szerepe van az üzemlátogatásoknak, a szerszám- és készülékgyárban működő üzemi szakkörnek, ahol életközeiben ismerked­hettek meg egy-egy foglalko­zással. A korábbinál nagyobb az érdeklődés a szécsényi me­zőgazdasági szakközépiskola iránt. A szakközépiskolák kö- züí kedvelt még a közgazda- sági, és kereskedelmi, a tej­ipari, vegyipari és műszeripa­ri, egészségügyi. Egyik-másik esetében a nyitott kapuk nap­jainak hatása is érezhető a választásban: a megyén belü­li szakközépiskolákba elláto­gattunk a hivatás iránt leg­inkább érdeklődő három-négy tanulóval. Gyakorlati foglal­kozást, órát láthattak, össze­mérhették elképzeléseiket és a valóságot, a követelményt. A művészeti, katonai iskolákba február 20-ig, a többi helyre március 20-ig kell beküldeni a jelentkezési lapokat. Két is­kola jelölhető, esetleg a má­sodik helyen megnevezett in­tézmény valamely másik szakja, szakmája. A problé- mázó, nehezen döntő tanulók­nak még van idejük véglege­sen határozni, tanulmányoz­hatják a megyei PTI tájékoz­tatóját. Tavasszal pedig eze­ket a kiadványokat vissza­kérjük, és átadjuk a hetedi­keseknek — hadd tájékozód­jon szülő és gyerek minél hamarabb, legyen reális a döntés! G. Kis Magdolna Ki választ ? És hogyan? Pályaválasztási ól Pásztón j

Next

/
Oldalképek
Tartalom