Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

Panelok útja A számítások szerint né­hány évtized múlva az egyes országok népességének, tehát az emberiségnek 80 százalé­ka lesz városlakó. Az urbani- zálódásnak erre az arányára ma már ijesztő példákat talá­lunk szerte a világon. Ilyen például az úgynevezett galak­tikus város, amely Észak-Ame- rikában Bostontól Washing­tonig van kialakulóban, 1000 kilométeres hosszúságban, 80 —160 kilométer szélességben. 38 millió lakossal. Elképzelhetjük ugyanezt Budapest—Százha­lombatta—Dunaújváros— Paks—Szekszárd—Mohács vo­nalon (bár ez csak 170 kilomé­ter). Ennek a folyamatnak egyik fő oka a lakáshiány: nincs ele­gendő lakás, és sokan laknak még olyan „lakásokban”, ame­lyek tulajdonképpen nem azok. A legfontosabb tenden­cia tehát világviszonylatban a Jakások tömeges termelésének a megvalósítása. Mai értelem­ben vett tömegtermelés csak ipari úton lehetséges. Az épí­tőiparnak az egyetlen és nagy tömegben gyári úton előállí­tott terméke sokáig csak a közönséges falazótégla volt. Egy köbméter falazatban 400 tégla van; ezeket kézzel kell összerakni. Az elemek kezd­tek tehát növekedni, hogy számuk csökkenhessen. Beve­zették a kisblokkot, majd a nagyot, végül pedig a panel­gyártást, utóbb pedig a tér­elemek gyártását. A panelok már emeletmagasságú eleme­ket képviseltek, egy-egy fö­démelem megfelel egy szoba területének, a térelemekkel pedig teljesen kész teret, pél­dául fürdőszobát készítettek Oldalfalakkal, padlóval, meny- nyezettel. előre beépített kád­dal és más szerelvényekkel. A házgyári termékek azután új problémákat vetettek fel, például az elemek hő- és hang- szigetelését. Megszüntették a középfolyosós épülettípust, mert így egy zajforrással ke­vesebb van, de sajnos, a szomszéd lakás is zajforrás. Ezek a panelszerkezetek be­tegségei, amelyeket különböző módon, műszakilag, vagy akár az elrendezés megváltoztatásá­val lehet megoldani. Világ­szerte folynak a kísérletek az építőiparban használt gyári termékek 'tökéletesebb hang- és hőszigetelésének a meg­valósítására". Képünkön: Szárításra készí­tenek elő egy építési panel­elemet termikus tulajdonsá­gainak a vizsgálata előtt a prágai építőaryagipari ku­tatóintézetben. Külföldi áru as ősietekben Miből, mennyit importálunk az idén ? Tavaly körülbelül 46 mil­liárd forint értékű külföldi árut kínáltak az üzletek; az összes forgalomba került áru­cikknek mintegy 18 százaléka származott importból. A la­kosság ellátásában állandóan növekszik a behozatal rész­aránya, de szerepe is. Mind több család számára elérhető Nógrádban is a motorkerék­pár, az autó, már-már nél­külözhetetlen a kávé, a tea, a citrom, a narancs, és termé­szetesnek találjuk, hogy a ha­zai gyártmányok mellett kül­földi rádiókból, pulóverekből, cipőkből, kozmetikumokból, háztartási gépekből, bútorok­ból is választhatunk. TÖBB MINT 50 - MILLIARD Importlehetőségeink termé­szetesen a fogyasztási cikkek­ből is korlátozottak, de — amint évtizedek óta rendsze­resen — az idén is tovább bővülnek. A Belkereskedelmi Minisztérium tervei szerint 12 százalékkal több fogyasztási cikket hozhatunk be, mint ta­valy, összesen 52 milliárd fo­rint értékben. A szocialista országok több­ségével már befejeződtek az erre vonatkozó államközi tár­gyalások: megállapodtak, hogy a kontinenseken belül milyen árucsoportokat szállí­tunk kölcsönösen egymásnak. A már bevált, megkedvelt termékek mellett eljutnak hozzánk a baráti országok újabb fogyasztási cikkei is, amint mi is szállítunk hason- lóalcat. Az állami szinten szabályo­zott importot egyre növekvő ar ' r. ban egészítik ki azok az áruk, amelyek az úgyne­vezett váiasztékcsere cs a ha­tár menti árucsere keretében érkeznek hozzánk. Ezeket a kereskedelmi vállalatok, szö­vetkezetek maguk választják és cserélik ki. AMIT MEGSZOKTUNK Szakmai körökben folyik még a vita azon, hogy mit és milyen arányban importál­junk a dollár elszámolású or­szágokból. Szinte valamennyi nagy- és kiskereskedelmi vál­lalat azt a cikkcsoportot tart­ja a legfontosabbnak, ame­lyikkel foglalkozik; annak be­hozatalát szeretné fokozni. A döntésnél azonban a lakosság, i fogyasztóközönség érdekét kell elsődlegesnek tekinteni. Ennek megfelelően az idén is az igényeknek megfelelő mennyiségben — tehát gya­korlatilag korlátlanul — im­portálunk citromot, kávét, fűszereket, halkonzerveket. Ezek a cikkek annyira be­épültek a hazai fogyasztásba, hogy még a világpiaci árak emelkedése miatt sem lenne célszerű korlátozni behoza­talukat. Arról eines vita, hogy fo­kozzuk-e behozatalunkat a fejlődő országokból. Hiszen a többi között Indiából, Egyip­tomból, Iránból, Pakisztán­ból, Algériából és Szíriából eddig is kölcsönösen előnyös feltételek mellett vásárolhat­tunk mind élelmiszereket, mind iparcikkeket. TÖBB SZERSZÁM, BARKACSCIKK? * Ami pedig a fennmaradó dollárkeretet illeti, a Belke­reskedelmi Minisztérum ille­tékes főosztályának vélemé­nye szerint továbbra sem luxuscikkeket, hanem a szé­les fogyasztói rétegek számá­ra szükséges árukat kell vá­sárolni. Már régebben szű­kítették a cigaretták és a sze­szes italok választékát, de most felmerül: érdemes-e pél­dául továbbra is Importálni pipereszappant, mikor köztu­dott, hogy a csekély behozott mennyiség pult alatt fogy el, és lényegében csak az embe­rek hiányérzetét — ha úgy tetszik: a „hiánycikkek” szá­mát — növeli? Nemleges dön­tés esetén több jutna bébi­ételekre, diabetikus készít­ményekre, borotvapengére, vagyis fontosabb igényeket kielégítő cikkekre. Talán kevesebb devizát kell költenünk az idén narancsra és banánra is, tekintettel a tavalyi gazdag almatermésre. Sőt, esetleg csökkenthető egyes drágább nyugati üveg­áruk, kötött holmik, órák, ajándéktárgyak, napszemüve­gek behozatala is és helyettük nagyobb választékban jutna az üzletekbe sportszer, játék­szer, mezőgazdasági és kert: szerszám, sokféle keresett és alig kapható barkácseszköz. A fogyasztási cikkek im­portjának meghatározásakor is kell tudni nemet mondani', hogy — a kül- és a belgaz­dasági szempontok figyelem- bevételével — a lakosság mi­nél szélesebb rétegeinek igé­nyét lehessen kielégíteni. A Minisztertanács, amikor fel­emelte a fogyasztási cikkek behozatalára fordítható dol­lárkeretet, ezt a meggondolást ajánlotta a részletkérdései; eldöntésére hivatott főbntó ságok, vállalatok figyelmébe. Gál Zsuzsa Főid alatti kincsek A koreai föld mélyében több mint 370 fajta hasznos ásványt kutattak fel. Az utóbbi hét évben a KNDK- ban 26 nagy szénbányát és több ércbányát kezdtek üze­meltetni. A már meglevő le­lőhelyeket is kibővítik, töb­bek között a Muszanit, a Dokhenit, a Komdokit és más nagy ércbányákat. Sikeresen folyik az ásvány­vizek feltárása. Megnyitottak már 67 hőforrást, s mintegy 100 gyógyforrást. A geológiai apparátus ta­pasztalt szakemberekből áll. Tagjait öt felsőoktatási intéz­ményben készítik fel. Korsze­rűsödik a kutatók technikai felszerelése, széles körben al­kalmazzák a geofizikai mód­szereket, elsajátották a több ezer méter mély kutatófúrások technikáját Az elmúlt 16 év­ben a feltárásra kijelölt föld alatti lelőhelyek száma majd­nem négyszeresére emelkedett. Tanácsrendeletek közérdekben ¥9 9 Rongyrázás füstölgő kémények Köznapi, megszokott „élet­képek”. Kiáll valaki az er­kélyre, rázza a rongyot, vagy a szőnyeget. Az alat­ta, vagy a lejjebb lakó máris kiabál: „Mégiscsak borzasztó, egyenesen az ember fejére hull a pi­szok. ..” Másik példa: Ez a gyakoribb. A nap minden órájában röpülnek az erké­lyekről, ablakokból a ciga­rettacsikkek, az éppen kap­ható zöldségek, az alma-, a narancshéj. Volt rá eset, hogy ételmaradékot öntöt­tek a járdára. Sok-sok vi­tára ad okot a hangos rá­diózás, a magnózás, a tele­vízió bömböltetése. Mind­annyiunk forintja bánja, ha a parkokban kitépdesik a virágokat, letördelik a fá­kat, szeméttárolónak hasz­nálják a szökőkutak me­dencéit. A városokban mindenütt, így Salgótarjánban is, ta­nácsrendeletek szabályoz­zák az együttélés módját, az alapvető normákat, ame­lyek biztosítják, hogy nyu­godtan és lehetőleg békes­ségben éljünk egymás mel­lett. Vagy egymás „fölött”. A nyolc-tízemeletes bérhá­zakban sokszor annyi csa­lád lakik, mint egy-egy ki­sebb fajta utcában. A kelle­metlenkedéseket könnyű „visszaadni”. Aztán se vé­ge, se hossza a békétlen­ségnek. A Hazafias Népfront sal­gótarjáni városi- bizottsága nemrégiben arra keresett választ, hogy miképpen tartják be Salgótarján pol­gárai az érvényes tanács­rendeleteket, ismerik-e azo­kat. A tanácsrendeletek — szerte az országban — el­sősorban a köztisztaságot, a lakóházak rendjét, az ál­lattartást szabályozzák. Mindenkit érintő témák ezek. Amíg egy-egy ta­nácsrendelet napvilágot lát, sokan és sokféleképpen mon­danak róla véleményt. A tervezetet különféle fóru­mokon beszélik meg az em­berekkel, figyelembe ve­szik a javaslatokat, az okos ötleteket, a hasznosítható tapasztalatokat. Azután a rendeletet kihir­detik. Ügy, hogy minden állampolgár megismerhesse. Mert csak akkor lehet el­várni, hogy betartsák és kö­vessék a tanácsrendelet elő­írásait, ha tudomásuk van arról, hogy a tanács mit is vár az állampolgároktól. A rendeletek szövegét kihir­detik, kifüggesztik. Például a megyeszékhely valameny- nyi lépcsőházában megta­lálható a házirendre vo­natkozó előírás. A gyakor­lat azt mutatja, hogy a vá­ros lakosságának túlnyomó többsége, akár ismeri, akár egyáltalán nem ismeri a tanácsrendeleteket, mert ilyen is van — mivel ál­talános emberi normákat írnak elő —, becsületes em­ber módjára . betartja. Manapság tizenöt városi tanácsrendelet van érvény­ben. A tanács rend eletet alkotott a városi címerről, a város zászlajáról, a dísz­polgári cím adományozásá­ról, szabályozta a városfej­lesztést, védi a levegő tisz­taságát, megszabja a lakás- gazdálkodást, a garázsépí­tést, a piacok és vásárok rendjét, a műhelyek és üz­letek nyitvatartását, intéz­kedik a lakóbizottságok te­vékenységéről, hogy csak a legfontosabbakat említ­sük. Szabó Ferenc városi nép­fronttitkár rögtön kész a válasszal, amikor arról be­szélgetünk, miként ismerik és tartják be az emberek a tanácsrendeleteket, és való­ban betartják-e? — A városkörzeti nép­frontbizottságok egyik fon­tos témája ez. Összejövete­leken, találkozókon, fóru­mokon gyakorta vetődnek fel kérdések. Az emberek elmondják a jó tapasztala­tokat, vagy éppen a rosz- szakat. A tanácsrendeletek­re szükség van. Ahhoz, hogy nyugodtan éljen va­laki, egy olyan nagy kö­zösségben, mint egy város, szükség van arra, hogy be­tartsa az alapvető normá­kat. Van a dolognak más ol­dala is. Rónafaluban a tyú­kok, csirkék például sza­badon járkálnak az utcán. Ugyanakkor a rendelet, mi­vel a városhoz tartozik, ezt tiltja. Igen ám, de az embe­rek nem mernek szólni egymásnak. Mondván, ne legyen harag, mit szólnak a szomszédok. — A megoldás? — A rendelet azért ren­delet, hogy mindenkire vo­natkozzék. Emellett több türelemre van szükség egy­mással szemben is. Nem le­het mindent büntetéssel, szabálysértési eljárással megoldani. Gyakran a meg­értés, a türelem, a szép szó célravezetőbb. Hangsúlyo­zom, hogy mindig csak in­dokolt esetben. — Vagyis? — Ha arra van szükség, büntessünk. Rögtön jobb belátásra térnek a vissza­térő rendetlenkedők, ha mondjuk a rendőr segítsé­gével helyszíni bírságot fi­zet. Legközelebb meggon­dolja például letépje-e a főtéren a tulipánokat. Ta­nácsrendelet tiltja például az erkélyen való ruha­szárítást. Elég végigmenni a városközponton. Némelyik ház úgy néz ki, mint egy olasz filmben látott sikátor. — Van-e javaslata a nép­frontnak? — Nem is egy! Üjfent meg kellene vizsgálni a pia­cokról, vásárokról szóló ta­nácsrendeletet. Ezekre sok a panasz. Indokolt esetben kell a szigorúbb büntetés, hogy valóban elriasztó ha­tása legyen. Javasolnánk környezetvédelmi-társadal­mi őrség életre hívását.' Gondolok a nyugdíjasokra, persze ntegfelelő jogokkal kellene felruházni őket, hogy nyomatéka legyen a szavuknak. Bosszúságok itt-ott bizo­nyára érnek bennünket a lakóházban, szemétbe bot­lunk az utcán, szidjuk a hulladékot leszóró gépkocsi- vezetőket, a füstöt okádó kéményeket. Hogy mind­ezekből kevesebb jusson, tartsuk be a tanácsrendele­teket! Ügy mindannyiunk­nak jobb lesz. Csatai Erzsébet „A Magyar Népköztársaság nevében..— hangzik a tanácsvezető bíró szava a Salgótarjáni városi-járási Bíróságon. ítéletet mondanak bűntető, vagy polgári perben. S a bíróság kivonul a tárgya­lóteremből. A tanácsvezető bíró, és a két népi ülnök —, akik a munkakollektívák, a szakszervezet, a Hazafias Népfront küldötteként képvi­selik a dolgozókat a bűntető tanácsban. Szinte kimondatla­nul is végiggondolják még egyszer az ítéletet, s már­is egy újabb akta kerül az asztalra. Egy akta, amely mögött mindig és minden esetben ember, emberek van­nak. — Már az ítélet meghoza­tala előtt azt nézem, hogy az, iiogyan szolgálja a megtévedt ember visszatérését a társa­dalomba — mondja a beszél­getésünk során Bartha Béla népi ülnök, aki „civilben” a MÉSZÖV személyzeti és ok­tatási vezetője, immár 23 éve. — A bíróságon 1965-től mű­ködöm, mint ülnök, s meg­győződésem, hogy a tanácsok­ban a bírák egyenlő feleknek tekintenek bennünket. A dön­téseknél nagymértékben fi­gyelembe veszik véleménye­inket, tanácsainkat, s így a szigor mellett az emberségre, a törvény, a jog helyes al­kalmazására törekednek. Ez érvényesül valamennyi ítélet­ben. Bartha Béla a büntető, de a polgári perekből is számos úgynevezett sztorit jegyzett már fel. Néhányat mi is leje­gyeztünk. íme az egyik. Sal­gótarjáni fiatalember volt. Kalandra vágyott. Irány a határ. Sikerült is átlógnia. De pénze egy fitying sem. Minden akta mögött ember van Meggondolta magát, s vissza­fordult. Az egyik határ menti magyar faluban kérdezte meg: hol is van tulajdonkép­pen. .. Aztán ott végezte, ahol az ilyenek általában végzik, a börtönben. S mivel már volt büntetve, megjárta Balassa­gyarmatot, s Vácott is „la­kott”, a tárgyalás után a ta­nácsvezető bíró így szólt hoz­zá: — Tudja, hogy nem oda kerül! — Mire páciensünk kis gondolkodás után csak annyit mondott: — Tudom! — a felsőbb is­kolát is ki kell járni! Más. Hároméves házasság után — kölcsönös megegyezés alapján (erre van elvi állás- foglalás) — válóperi tárgya­lás, még inkább békíttető kezdődött a bíróságon. A tanácsvezető bíró, az ülnökök kérdezik, faggatják a fiatalo­kat: mikor jöttek rá, hogy nem tudnak együtt lenni, mi­óta élnek külön stb, stb. Ki­derült, hogy a fiatalok együtt élnek, nincs semmi indok a házasság felbontására... Az­óta sem jelentkeztek. Egy másik esetnél a fiatalasszony könnyei akkor kezdtek csö­pögni, amikor kimondták az ítéletet... — Számunkra az a legjobb érzés, ha vissza tudjuk vezet­ni az embereket az életbe, a családi közösségbe. Ilyenkor, például a bontóperes ügyek­ben, a házasság, a család törvényeit kell képviselnünk, érvényre juttatni. De sajnos vannak esetek. Azért még egy dolgot elmondanék. Él egy apa, s annak egy fiú gyermeke. A fiú alkoholista volt, kétszer is megszökött Balassagyarmatról. Az apa kérte: vitessük a fiat Nagy­fára. Most, utólag, is úgy ér­zem, eredményes munkát vé­geztünk. A fiú elfogadta ér­veinket. A végén már maga is kérte, kívánta a gyógyu­lást. .. Ismétlem, célunk, hogy minden e'mbert visszavezes­sünk a társadalomba! A két tárgyalás között ugyan nincs sok idő, de Bartha Béla már korábban áttanulmányozta a büntető- peres anyagot, így folytat­hatjuk a beszélgetést. Arról is szót váltunk, hogy a népi ülnök, hogyan hasznosíthatja a személyzeti munkában szer­zett tapasztalatokat —, és fordítva. — Véleményem szerint rendkívül közel van egymás­hoz a két tevékenység. Itt is, ott is emberekkel, emberek ügyeivel kell foglalkozni, emberek sorsáról kell dönte­ni. Így hát az a tapasztalat: amit az ülnöki munkában szerzek, feltétlen érvényre tudom juttatni a személyzeti munkában is. Ha nem is sor­rendben. Jobban kell vigyáz­ni az emberekre. Nagyobb gondot fordítani a megelőzés­re. Keresni a jó és a rossz tulajdonságokat, s erősíteni a jót, nyesegetni a rosszat. A szerzett példák erejével lehet nevelni a bíróságon az ítélet­tel csakúgy, mint a munka­helyen, a személyzeti munká­ban. .. Vajon lehet-e haragosa egy népi ülnöknek? A kérdést ugyan nem tettük fel Bartha Bélának, de a beszélgetésbe bekövetkezett kis szünetben, mintha maga is éreZte volna ennek hiányát. — A bírói tanács munká­jának a lényege az, hogy a törvényt, a jogot ió! al­kalmazza a tanácsvezető bíró, de az ülnök is. A mi mun­kánkban sem az ügyek szám­szerűsége, hanem a minőség a fontos, hiszen minden akta mögött ember, emberi sors van. Bűntető esetben pedig ennek az embernek bizonyí­tani ’ kell, hogy megsértette a törvényt. Nem egy vádlott volt már, aki a bíróság előtt mondotta ki: most értettem meg, mit tettem... Magam is szeretem az embereket, szeretek rajtuk segíteni, akár a munkahelyemen, akár a bírói tanácsban. Ügy érzem, ezt a szeretetet, tiszteletet, megbecsülést visszakapom, mint népi ülnök is.!.. Kezdődik az újabb tárgya­lás. Tanácskozás, bizonyítási eljárás, demokratikus vita a tanácsvezető bíró és a két népi ülnök közötü Aztán szavazat, ahol a többség elve érvényesül. A döntés után a bíró ismét ítéletet hirdet: „A Magyar Népköztársaság nevében...” S a bíró bal ol­dalán Bartha Béla, az ülnök áll. Somogyvári László-1978. január 11., szerelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom