Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

w . ■ ■jH-s-jjfjeí.jrbri -HTv; •> ■ ft V 3** Í%feí'ÍMK*mí JT 1 ’ ifik PBUPC^W^™ WPPl i, ttUfthJB* W| sät. 4ji .........." i jjpij1’' p^iHi'^lilf.l " Ili Púja Frigyes külügyminiszter és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter január 7-cn délelőtt a Külügyminisztériumban megbeszélést folytatott a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. Képünk a találkozón készült A KORONA HAZATÉRT A magyar korona immár ismét azoknak a birtokában vanr akiket nemzeti múltunk e felbecsülhetetlen értékű ereklyéje méltán megillet. A televízió jóvoltából milliók le­hettek szemtanúi a pillanatnak, amidőn az Országház kupo­lacsarnokában a magyar nép képviselői átvették a koronát — és a többi koronázási jelvényt — az amerikai delegáció­tól- A visszaszolgáltatás ünnepélyes aktusával végleg lezá­rult a magyar korona külföldi viszontagságainak története. Nemzeti ereklyénket, amely első királyunk nevéhez fű­ződik, államiságunk kialakulásához kapcsolódik, a második világháború végnapjaiban a fasiszták hurcolták ki az or­szágból, azok, akik ezt a földet romlásba döntötték, népét pusztulásba sodorták. Az Egyesült Államok, csaknem har­minchárom év múltán most azoknak juttatta vissza a ko­ronát, akik e földön azóta — ezeréves történelmünkben először — maguknak építették föl a lerombolt hazát. Maguknak — magunknak: a magyar népnek, amely az 1945-ös esztendő nagy sorsfordulója óta új úton jár, együtt a testvéri szocialista országokkal. Ezen az úton haladva — nem kevés gond, áldozat, erőfeszítés árán — olyan ered­ményeket értünk el, amelyekre nemcsak büszkék lehetünk, de megláthatjuk bennük a magyar nép további felemelke­désének zálogát is. Sikereinket csak széles nemzeti összefogással érhettük cL A korona visszaszolgáltatásának ünnepélyes aktusánál méltán voltak jelen a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői: államiénak és tudósok, jeles művé­szek, egyházi méltóságok és kiváló dolgozók, a társadalmi és tömegszervezetek küldöttei. A viszontagságos sorsú magyar koronát hajdanvolt szá­zadokban, ha idegen kézbe került, eleink olykor pénzen vá­sárolták vissza. Most nem váltságdíj, hanem a magyar nép új történelmet író munkája, a népek nagy családjában ki­vívott megbecsülése hozta haza az ezeréves nemzeti erek­lyét. Azok, akik határainkon túl az utolsó napokig igyekez­tek megakadályozni, hogy a magyar korona visszakerüljön jogos tulajdonosához, rosszemlékű időket idéztek. Ama hi­degháborús éveket, amelyekben az ellenünk összefogó erők politikai manipulációra próbálták felhasználni nagy törté­nelmi kincsünket. Az a tény, hogy az Egyesült Államok el­nöke úgy határozott: nemzeti ereklyénket visszaszolgáltatja a magyar népnek, tükrözi a nemzetközi életben végbement változásokat, az enyhülés, a józanság és az értelem térhódí­tását. A magyar korona és koronázási ékszerek visszaadása minden bizonnyal nem lesz hatástalan a magyar—amerikai kapcsolatok további alakulására. Az Országház kupolater­mében lezajlott ünnepélyes aktusnak azonban van széle­sebb nemzetközi vonatkozása is- A magyar korona vissza­szolgáltatása összhangban van a Helsinkiben mindkét ál­lam képviselői által aláírt záróokmánnyal, hozzájárul a nemzetközi légkör javulásához, azt a szellemet erősíti, amelyben az enyhülés, a békés egymás mellett élés és az együttműködés még erőteljesebben kibontakozhat. A korona — nemzeti történelmünk, nemzeti létünk e nagy múltú ereklyéje — visszatért arra a földre, amelyhez tartozik, azoknak a birtokába, akiket méltán megillet: a szo­cialista Magyarország népének tulajdonába. Nemzetközi wisszBsang Az európai szocialista or­szágok, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok szomba­ti lapjai részben különtudó- sítók, részben a nagy világ­hírügynökségek tudósításai alapján számolnak be a ma­gyar nép történelmi ereklyéi­nek pénteki ünnepélyes visz- szaszolgáltatásáról. Több rá­dió- és televízióállomás így a belgrádi, a berlini, a párizsi, a londoni, a római, a bonni kép- és hangfelvételt közölt a Parlamentben megtartott ünnepségről. A központi szovjet lapok a TASZSZ szovjet hírügynök­ség budapesti tudósítójának jelentését ismertették, amely felidézte a magyar korona vi­szontagságos történetét. A lengyel lapok kiemelik, hogy <lz átadás révén a magyar korona végre jogos tulajdo­nosához, a magyar néphez ke­rült vissza. A Berliner Zei­tung „Magyarország nem­zeti szimbóluma újból a Ma­gyar Népköztársaságban.” címmel számol be az ese­ményről. A Der Morgen cí­mű, szintén berlini lap kom­mentárjában kiemeli, hogy a korona ma a Magyar Nép- köztársaság számára minde­nekelőtt történelmi érték, a kulturális örökség egy darab­ja, tanúja az ország hosszú történetének. A csehszlovák lapok a pénteki ünnepség kapcsán felidézik a korona- ékszerek visszaadásával kap­csolatos közös amerikai—ma­gyar közleményt, hangsú­lyozva, hogy_ az Egyesült Ál­lamok elnökének döntése na­gyon megkésett, de kétségkí­vül realista lépés. (MTI) R L’Híimsn'té Cáriéiról A szombati francia lapok elsősorban a francia belpoliti­ka szempontjból elemzik a Carter-látogatást. A L’Humanité szerint az amerikai elnök megbeszélései Francois Mitterrand-nal és Robert Fabre-ral és különö­sen az utánuk elhangzott nyi­latkozatok azt látszanák bi­zonyítani, hogy Carter láto­gatása nem volt mentes vá­lasztási hátsó gondolatoktól. A lap elfogadhatatlan beavat­kozásnak minősíti, hogy Car­ter aggodalmát fejezte ki Mitterrand-nak a kommunis­tákkal való szövetség lehető­ségével kapcsolatban. Már korábban leszögeztük — írja glosszájában a L’Humanité hogy Carter franciaországi lá­togatása elvben beilleszkedik az államok közötti normális kapcsolatok keretébe. Ennek azonban az a feltétele, hogy az amerikai elnök — attól el­térően, ahogyan cselekedett — ne avatkozzék be az ország belügyeibe. A parlamenti vá1 lasztások előestéjén egy ilyen beavatkozás különösen elfo­gadhatatlan, és sajnálatos, hogy Mitterrand és Fabre nem érezték úgy, hogy így kell fel- fogniok. A hét 3 kérdése Carter amerikai elnök befejezte a fél világot felölelő körútját, amely még a múlt esztendő utolsó napjaiban kez­dődött. Párizs és Brüsszel volt a két utolsó állomás, ahol a' Fehér Ház urának a nyugat-európai, a közös piaci és a NATO-problémákat kellett számba vennie. Hogyan tekint ma Amerika Nyugat-Európára? Ennek az „atlanti világnak” — és ugye milyen tágak a földrajzi fogalmak? — a legkeletibb csücske a Fekete-ten­gerre és a Földközi-tengerre néző Törökország. A hetek óta tartó kormányválság most megoldódni látszik- Mi várható az új Ecevit-kormánytól? Az indokínai félszigeten testvérháborúvá alakul-e a vi­etnami-kambodzsai konfliktus? — ez á kérdés joggal nyug­talanítja a haladó világot, amely visszaemlékezhet arra, hogy néhány éve még együtt harcolt a két nép az ameri­kai imperializmus ellen. MI varható az üj ecevit-kormanytól? HOGYAN TEKINT MA AMERIKA NYUGAT- EURÓPARA? Abban a pillanatban, ami­kor Carter elnök Párizsba ér­kezett, a washingtoni pénz­ügyi hatóságok több mint 20 milliárd dolláros alap létesí­tését jelentették be az inga­dozó dollár értékének bizto­sítására. A hírrel a dollár ár­folyama elmozdult a mélypont­ról, ahová a múlt héten ju­tott, a nyugat-európai (és a japán) pénzemberek pedig föllélegeztek. A túl alacsony dollárárfolyamok ugyanis ad­dig sok gondot okoztak Frank­furtban és Párizsban, London­ban és Zürichben: például az­zal, hogy megnehezítették a nyugat-európai exportot Ame­rikában, ugyanakkor megnö­velték az amerikai termékek konkurrencialehetőségeit Nyugat-Európában­Carter elnök a megenyhült pénzügyi-gazdasági légkörben nagyobb hitelt követelhetett szavainak, amelyekkel az USA és Nyugat-Európa kötelékei­nek szoros voltáról szónokolt. Emellett nyilván tudatosan keresett történelmi jelképe­ket is: ezért látogatott el Nor- mandiába, az 1944. júniusi amerikai partraszállás színhe­lyére. íme, Amerika nem hagyja cserben Európát.. Giscard d’Estaing, a francia köztársasági elnök is elkísérte erre a történelmi-politikai ki­rándulásra. Az ötödik köztár­saság első elnöke, De Gaulle tábornok aligha tette volna meg ezt: ő sohasem bocsátotta meg, hogy Eisenhower, a szö­vetséges haderők főparancsno­ka és a partraszállási hadmű­velet (az „Overlord”) irányí­tója őt nem vonta be az elő­készítési munkába és csak ak­kor engedte meg, hogy meg­jelenjék Normandiában, ami­kor az amerikai, brit és kana­dai csapatok már rég megve­tették lábukat francia földön. Carter nagy érdeklődést ta­núsított Mitterrand, a szocia­listák vezetője iránt: ki tud­ja, 1978. márciusában olyan helyzet is előadódhat, hogy a baloldal győz a francia vá­lasztásokon, az sincs kizárva, hogy a szocialisták eredmé­nyének külön súlya Mitter- rand-t teszi meg miniszterel­nök-jelöltnek. .. Párizs után az amerikai el­nök Brüsszelben fejezte be félvilág körüli körútját- Külö­nösebb újdonságot a belga (és közös piaci, no meg NATO) fővárosban tett látogatása nem hozhatott. Természetesen az USA elkötelezettsége a NATO mellett, amely az amerikai imperializmus érdekei szerint tevékenykedik, az is magától értetődő, hogy az Európai Gazdasági Közösségtől együtt­működési készséget, nem pe­dig vetélytársi törekvéseket vár el az USA valamennyi monopóliuma. Különösen Brüsszelben saj­nálták —, s ezt egy hónappal ezelőtt NATO- és közös piaci diplomaták e sorok írójának őszintén elmondták —, hogy egyhónapos késedelemmel ke­rült sor Carter útjára és ot­tani látogatására. Ha decem­ber elején jött volna, mint ahogyan ez az eredeti tervben szerepelt volna, a közös piaci csúcsértekezlettel és a NATO miniszteri tanácsülésével egy­be lehetett volna hangolni, s akkor nagyobb súlya, rúessze- hangzóbb visszhangja is lett volna, mint így­Igen, Törökország — „at­lanti ország”, még ha sok ezer kilométerre van is az Atlanti­óceántól. .. Bizonyos „atlanti érdekek” is jelentkeznek ak­kor, amikor sürgetik a cipru- si kompromisszumos megol­dást, az Égei-tenger olajmezői­nek felosztását, hogy így a görög—török ellentétet leg­alábbis enyhíteni lehessen, ha éppen felszámolni még nem is. Aztán az sem közömbös az atlanti világ szempontjából, hogy Törökországban — a NATO számára veszedelme­sen! — felgyülemlett az elé­gedetlenség az Egyesült Álla­mok kongresszusának makacs­sága miatt. A washingtoni Capitoliumon változatlanul nem akarják megszavazni a Törökországnak szánt katonai segélyprogramot (Márpedig a NATO legutóbbi ülésén egy török újságíró kérdésére ma­ga Luns, az Észak-atlanti Szövetség főtitkára is kényte­len volt elismerni, hogy az amerikai utánpótlás elmara­dása a török hadsereg ütőké* pességét rendkivüli mérték­ben visszavetette, s tulajdon­képpen a NATO-t is meg­gyöngítette.) A török politikának állandó tényezője, hogy — NATO-tag- ság ide vagy oda — nem zár­kózik el a Szovjetunióval va­ló kapcsolatok fejlesztése elől. Szovjet segítséggel számos nagy ipari beruházás épül Tö­rökország területén, legutóbb pedig a Fekete-tenger alatt a föld mélyén található ásványi kincsek közös kiaknázásá­nak terveit is kezdték: megvalósítani. Az Ecevit-kor­mánytól várni lehet, hogy to­vább hadad ezen az úton. Visszatérve a török—görög viszonyra: valószínű, hogy most már valóban megindul­nak a tárgyalások Athén és Ankara között. Mindkét rész­ről szilárdabb belpolitikai helyzetű kormány kezdhet al­kudozásba. (Emlékezetes, hogy az ősszel Görögország­ban választások voltak, ezek Karamanlisz miniszterelnök- helyzetét megerősítették.) Most Ecevit is a népi támo­gatásra hivatkozva láthat hoz­zá a döntő tárgyalásokhoz... Szadat egyeztető tárgyalásai Anvar Szadat a következő napokban élénk diplomáciai tevékenységbe kezd: talál­kozik Gaafar Nimeri szudáni elnökkel, Reza Pahlavi iráni sahhal és —, ha a hírek helytállóak — Husszein jor- dániai királlyal. Az egyiptomi ^llamfő szom­baton utazik Szudánba, hogy az arab világon belül leghí­vebb támogatójával, Nimeri- vel tárgyaljon Carter ameri­kai elnökkel a héten lezajlott megbeszéléseinek eredmé­nyeiről. Reza Pahlavi iráni sah hét­főn a felső-egyiptomi Asszu­ánba látogat, hogy Szadat el­nökkel tárgyaljon a legújabb közel-keleti fejleményekről — jelentette be pénteken Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök. Az egynapos asszuáni találkozón várhatóan Carter- rel folytatott megbeszélése­ikről számolnak be egymás­nak. Mint az Al-Ahram című kairói lap írja, az irá­ni uralkodó kedden Kha- led szaúd-arábial király- lyal találkozik Rijadban. Szintén az Al-Ahram je­lentette, hogy Egyiptom hiva­talosan meghívta Husszein jordániai királyt, látogasson el Szadat elnökhöz egy álta­la választott időpontban. Bár Ammanban cáfolták a utazás hírét, jól tájékozott egyipto­mi források szerint Husszein kedden Asszuánban lesz. Egyiptom pénteken — el­sőnek — bírálta azt az iz­raeli intézkedést, amellyel újabb zsidó települések fel­építését engedélyezték a Sínai-félszigeten. A majdnem hivatalosnak számító Al-Ah­ram azzal vádolta Begin kor­mányát, hogy az engedéllyel a jelenlegi közel-keleti bé­keerőfeszítéseket gátolja. A vezércikk —, amelynek mér­sékelt hangnemét hangsú­lyozzák a nyugati hírügy­nökségek — mindenesetre emlékeztet az ENSZ-közgyű- lés tavaly szeptemberben el­fogadott határozatára, amely­ben elítélte izraeli települé­sek felállítását a megszállt arab területeken. Felidézi to­vábbá, hogy az egyiptomi el­nök mind Jeruzsálemben; mind Iszmailiában nyomaté­kosan leszögezte: Egyiptom elveti a települések létesíté­sét. (MTI) Jubileumi cv Csehszlovákiában A Rudé Právo szombati száma vezércikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy Cseh­szlovákia népe jubileumi év­be lépett, amelynek folya­mán egész sor jelentős tör­ténelmi évforduló köszönt be. Idén lesz 30 éve az 1948. februárjában végrehajtott csehszlovákiai baloldali for­dulatnak, 10. évfordulójához érkezik, hogy a szocialista országok — élükön a Szovjet­unióval — testvéri segítséget nyújtottak Csehszlovákiának a? ellenforradalommal szem­ben, megünneplik az önálló csehszlovák állam, az első köztársaság megalapításának 60. jubileumát, megemlékez­nek továbbá az ország meg­szállásához vezető szégyenle­tes müncheni értekezlet 40. évfordulójáról. A vezércikk a továbbiak­ban részletesen méltatja a legjelentősebb idei jubileu­mot, az 1948. februári forra­dalmi fordulat évfordulóját Rámutat, hogy a 30 évvel ez­előtti ' eseménysorozatot — akárcsak 60 év óta a csehszlo­vák történelem más fontos mozzanatait is, — szoros szá­lak fűzik a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, annak ösztönző példájához. — 1948-ban Csehszlovákia né­pe visszavonhatatlaríul a fejlődés szocialista útját vá­lasztotta, és az eltelt három évtizedben ez az út minden tekintetben eredményesnek bizonyult (MTI) TESTVÉRHÁBORŰVA ALAKUL-E A VIETNA­MI-KAMBODZSAI KONF­LIKTUS? Visszaemlékezem a versail- !es-i Vietnam-világkonferenci- ára: vagy hét éve Párizs mel- lett a haladó erők világmére­tű seregszemléjére került sor, békeharcosok és tudósok, po­litikusok és művészek, tö- megszervezetek\ képviselői ezerszámra gyűltek össze, hogy követeljék az amerikai agresszió abbahagyását, Viet* nam és általában Indokína né­peinek függetlenségét, béké­jét. Kambodzsai küldöttekkel beszéltem ott, akik hitet tet­tek Délkelet-Ázsia népeinek közös, antiimperialista céljai mellett, elkötelezték magukat a közös harcra. És most test- vérháborűra kerülne sor a tegnapi harcostársak között? A kambodzsai magatartás mozgatórugói ma még kevés­sé ismertek- Csak egymás mellé tudja az ember állítani azt a tényt, hogy a kambod­zsai vezetők Kína barátságát keresik, hogy a pekingi példá­hoz igazodnak, hogy a kínai befolyásnak engednek, illetve e befolyás kiterjesztésének út­ját egyengetik. Vietnam-világkonferenci- bármilyen szinten tárgyalni á két ország között felmerült oroblémák megoldására — közölték a hét végén Hanoiba» Pálfy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom