Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

Tanfolyam népfrontotoknak Segíti a mindennapi Farkas Istvánné Az új esztendő első napjai­ban ismét megrendezte ha­gyományosnak számító két­hetes tanfolyamát a Hazafias Népfront megyei bizottsága közösen a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsával. Az összejövetelre több mint húsz munkás népfront-tiszt­ségviselőt — elnököKet. titká­rokat. bizottsági és elnökségi tagokat — hívtak meg. A tanfolyam helye Salgó- jánban, a Kohász Művelődési Központ épülete. Közelebbről a szakszervezet oktatási köz­pontja. A kéthetes továbbképzés jól összeválogatott előadásokkal, az azt követő konzultációk­kal, hasznos és mindennapi népfrontmunkában jól kama­toztatható segítséget ad el­sősorban a munkás tisztség- viselőknek. Azoknak, akik a mozgalmi élet tapasztalatai híján kerültek fontos és meg­becsült társadalmi tisztségek­be. Farkas Istvánné Karancs- aljáról érkezett. Egy eszten­deje választották népfronttit­kárnak. Előzőleg Salgótarján­ban dolgozott. Azután úgy döntött, hogy célszerűbb a falujában munkát Keresni- Hatesztendős kislánya első osztályos, szüksége van az anyuka támogatására­— Első alkalommal veszek részt a tanfolyamon. Nagy érdeklődéssel figyelem az elő­adásokat. Mindent pontosan jegyzetelek, hogy később, la­pozgatva a füzetemet, a gya­korlati munkában is hasznát lássam az itt hallottaknak. — Mégpedig? — Megyei vezetők tartanak nekünk előadásokat. Olyan emberek, akik összefüggései­ben ismerik Nógrád ötéves tervét, a már megvalósult elképzeléseket, illetve a még előttünk álló feladatokat. A Németh András mindennapi életre lefordítva a falvakban olyképpen jelentke­zik, hogy mi, népfrontosok jobban tudunk érvelni, vitat­kozni, ha ' községfejlesztésről esik szó. Az összefüggések is­meretében hathatósabban tud­juk magyarázni, nem elég csak „igényelni” egy óvódat vagy iskolát, ha nincs megfelelő forint mögötte. ★ Szaporán bólogat az elhang­zottakra Németh András. Fel- sőtoldon népfronttitkár immár harmadik éve. A pásztói ME- ZŐGÉP-nél dolgozik. Lakatos­hegesztő. Emellett munkahe­lyén a KISZ-esek is rászavaz­tak, amikor titkárt választot­tak­— Egy példát mondanék a falunkból- Sok a fiatal a népfrontbizottságban. Garáb is hozzánk tartozik. így a tizenöt emberből tíz harminc éven aluli. Sok közöttük a munkás- fiatal. Oj szellemet, friss pezsgést hoztak magukkal. Felsőtoldon annyiból is különleges a helyzet, hogy itt hat község tartozik egy tanács irányítása alá. A székhely Al­sótold. — Jól tudjuk mi, hogy a társközségekben még nagyobb a szerepe a népfrontbizottsá­goknak. Valóban közvetítőnek kell lennie a lakosság és a tanács között. Vannak olyan kis gondok, apró bosszúságok, amelyek megoldása nem kerül nagy összegbe, csak tudomást kell szerezniük róla a tanács vezetőinek. Ez a dolog egyik oldala. — A másik? — Cserháti kis falu a mi­énk- Még mozielőadás sincs- Ezért érthető, ha a népfront rendez valamilyen összejöve­telt, oda az emberek szívesen elmennek. Nemrégiben szak­emberek beszéltek a kisállat- tenyésztésről. Alig fértek be a Esőcsinálók a Karakumban A Karakum-sivatagban megszokott a több hónapos nappali hőség, amikor az égen csak nagy ritkán úszik át néhány nagyon szép, vat­taszerű, de „száraz ’ felhő. Eső pedig hónapokon át nem esik. Szikkad, szárad a föld a hő­ségtől. De a száraz vattafel­hők mellett mostanában mind gyakoribb látvány a sivatag fölött átsuhanó esőcsináló re­pülőgép is. Száll a sivatag fö­lött, majd útirányát hirtelen megváltoztatva, egy magányos felhő felé indul. Körözni kezd körülötte, s a fedélzetének bal oldaláról hirtelen sárgás­zöld fonalak indulnak a felhő közepe felé; mint egy átszúrt léggömb összeráncosodik, mé­retei szemmel láthatóan csök­kennek. Néhány perc múlva pedig eső hull a szikkadt ho­mokra­A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai részlegé­hez tartozó tomszki légkör­optikai intézet expedíciójának mindennapos elfoglaltsága az ilyen esőcsinálás- Az IL—14-es repülőgépre különféle detektorokat, gene­rátorokat és erősítőket, és egy velük szoros kapcsolat­ban működő lézerlokátort he­lyeztek el. Hogy ez a lézer a levegőben is jól működjön, különleges műszereket konst­ruáltak, s ezek képessé teszik arra, hogy repülés közben is használhassák. Az expedóció tagjai több mint 220 órát töl­töttek már a levegőben, s ösz- szesen 60 ezer kilométert re­pültek a sivatag fölött. A le­vegőben gyűjtött adatok rend­szerezése most folyik és egyidejűleg megkezdték egy következő kísérlet előkészíté­sét is. Bolgár kollégáikkal a ba'káni tói fölött jégesőfel­hők képződésével kapcsolat­ban foltyatnak majd vizsgála­tokat. A kereskedelem és a fogyasztók Irta: dr. Juhár Zoltán, a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára liintkát Palik József terembe. Aztán a társadalmi munka. Olyan lehetőségeket rejt magában, amit nem tud­tunk kibontakoztatni, bár fo­rintban így is számottevő amit csináltunk. Jobb szervezéssel, a tennivalók konkrét ismerte­tésével még több embert tud­nánk megmozgatni. * Palik József rögtönzött ke- rekasztal-beszélgetésünk har­madik résztvevője nógrádsza- káli népfrontelnök. Üvegcsi­szoló a szakmája. Naponta buszozik az öblösüveggyárba. Mivel állandó délelőttös mű­szakban dolgozik, délután jut ideje a népfrontra, a közös­ségre. Csöndes szóval magyarázza: — Amikor az embert biza­lommal megválasztották egy társadalmi tisztségre, úgy gondolom kötelessége a leg­többet nyújtani. Úgy tartjuk mi, népi romosok, hogy nagy­jából tisztában vagyunk a tennivalókkal, de tanulni, ta­pasztalatokat szerezni sohasem árt- Az előadások után igen élénk a vita közöttünk is- Különösen jónak találom azt az egész napos előadást, amely a népfrontmunka gyakorlati oldalával ismertetett meg ben­nünket. Magyarán, hogy mi­lyen tennivalói, feladatai van­nak egy népfrontelnöknek, titkárnak, mi tartozik a bi­zottságra, mi az elnökségre. Kis dolgok ezek, de nagyon fontosak. A jövő hét végén véget ér a tanfolyam. Akik részt vesz­nek rajta, bizonyára sok hasz­nos tudnivalót visznek ha­za magukkal a „tarsolyuk­ban.” A KISKERESKEDELMI FORGALOM 1977. évben fo­lyó áron mintegy 10 száza­lékkal, változatlan áron pe­dig 5—5,6 százalékkal növe­kedett. A fejlődés üteme va­lamivel gyorsabb a népgaz­dasági tervben számítottnál. A forgalom tervezetet meg­haladó fejlődése több ténye­ző együttes hatására követ­kezik be; a lakosság pénzbe­vétele a tervezettnél nagyobb mértékben, csaknem 9,5 szá­zalékkal nőtt, ugyanakkor javult az árukínálat is. A szövetkezeti kereskede­lem forgalma az államinál ezúttal is gyorsabban — fo­lyó áron mintegy 12—12,5 százalékkal — fejlődött, bár a növekedési ütem különbsé­ge a két szektor között már valamelyest csökkent. Ez a tendencia mutatja, hogy to­vább tart —. ha lassabban is — a falusi lakosság fogyasz­tási szokásainak a városihoz való közlekedése, ami a tár­sadalmi átrétegződés termé­szetes velejárója, de nem kis mértékben a szövetkezeti kereskedelem árukínálatának fokozott javulását is igazolja. A fejlődés legszembetűnőbb a korábban kifejezetten mező- gazdasági jellegűnek számító és aprófalvas megyékben. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek többségéből a koráb­bi évekhez hasonlóan válto­zatlanul színvonalas a kíná­lat. Néhány, a közellátás szempontjából fontos élel­miszerből, így tejből, és tej­termékekből, húsból és hús- készítményekből, baromfiból stb. számottevő a javulás. Az év második felében mód nyí­lott újabb 120 település be­kapcsolására a központi hús­ellátásba. A termelés bővíté­se és a forgalmazás javítása érdekében hozott kormány­intézkedések hatására ja­vult a zöldség-gyümölcs ellá­tás, s ennek következtében az idén csökkent e cikkek fo­gyasztói árszínvonala. A ruházati cikkek közül javult az ellátás többek kö­zött a felsőkonfekció-termé- kekből, az alapvető gyermek- ruházati cikkek többségéből, a háztartási lakástextíliákból, valamint egyes méterárukból és kötöttárukból. Ugyanak­kor a ruházati és cipőkíná­latra jellemző, hogy a szűk választék a gyakorlatban mennyiségi hiányként jelent­kezik. Ma már az ellátás ja­vításának fontos feltétele, hogy a keresett fajták, vá­lasztékok rendelkezésre áll­janak. A legtöbb vegyesiparcikk­ből is kedvezőbb lett az áru­kínálat. Többek között már nem hiánycikk az automata mosógép,_ a főző- és fűtőké­szülék. Ez jellemezte általá­ban a tartós fogyasztási cik­kek és a kultúrcikkek több­ségének kínálatát. Mindez szerepet játszott abban, hogy * a szakma forgalma rendkí­vül dinamikusan nőtt. A be­szerzés mennyiségi növekedé­se és a javuló kínálat elle­nére az idén sem sikerült ki­elégíteni az igényeket példá­ul mezőgazdasági szeráruk­ból, villanybojlerből, külön­féle vasárukból, kazánokból. Az építőanyag-kínálat — a cement kivételével — terve­inknek megfelelően alakult és jobb volt a korábbi éveké­nél. A lakosság téli tüzelő­ellátása biztonságosabb, mi­vel a kereskedelem készlete közel kétszerese a múlt évi­nek. Változatlanul gondot je­lent, hogy a tüzelőből nem megfelelő a választék, egyes keresettebb szenek, továbbá brikett, nem kaphatók fo­lyamatosan. A KÖZELLÁTÁSI HELY­ZET megítélésében az árukí­nálat mellett egyre nagyobb szerepet játszik a vásárlási körülmények alakulása. A bolti kiskereskedelmi és ven­déglátó-hálózat alapterülete 1976—77-ben évenként mint­egy 200—210 ezer négyzet- méterrel bővült. Megközelí­tően azonos mértékben nő a hálózat az 1978. évi progra­munk szerint is. A fejleszté­seket a nagy alapterületű élel­miszer- és iparcikkáruházak létesítésére koncentráljuk. A mennyiségi fejlesztés mellett igen fontosnak tart­juk a gyorsabb előrehaladást a kereskedelem műszaki, mi­nőségi fejlesztésében. Az V. ötéves tervciklus első két esztendejében csaknem 250 millió forint támogatást ad­tunk a kereskedelem techni­kai fejlesztésére. Az országos fejlődést vizs­gálva külön is figyelemmel kísérjük a falusi lakosság el­látási színvonalát és változó fogyasztási szokásait. Ehhez a szövetkezeti kereskedelem értékesítési tapasztalatai ad­nak megközelítő választ. Az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek közép­távú tervüknek megfelelően tudatosan és tervszerűen tö­rekednek a területükön élő lakosság életkörülményeinek javítására, az áruellátás mennyiségi és minőségi fej­lesztésére. A fogyasztási szö­vetkezetek az országos kis­kereskedelmi forgalom csak­nem egyharmad részét bo­nyolítják le. A falusi lakos­ság élelmiszer-forgalma éven­te általában 10—12 százalék­kal növekszik és folyamato­san javúl az áruválaszték. Példaként említem, hogy je­lenleg 2800 községben, a terv­időszak végére pedig az or­szág valamennyi településén megvalósul a rendszeres tej­ellátás. A szövetkezetek forgalmuk mintegy 12 százalékát 1000 lakoson aluli kis települése­ken, tanyákon, külterületeken bonyolítják le. izeken a he­lyeken mintegy 1.7 millió la­kos él. A még meglevő gon­dok ellenére itt is javul az ellátás színvonala, korszerű­södik az üzlethálózat. Foko­zódik a széles választékot kí­náló ABC-áruházak szerepe, s napjainkban a szövetkeze­tek által értékesített élelmi­szerek mintegy 22 százalékát ilyen típusú üzletek hozzák forgalomba. Újabb mozgó­boltok üzembe helyezésével a tanyai lakosság ellátásának további javulására lehet szá­mítani. A falusi alapellátás fontos része a szövetkezeti vendég­látóüzletek tevékenysége. Jelentős előrehaladás tapasz­talható az ételszolgáltatásban. A kistelepüléseken is bővül az üzemi vendéglátás, külö­nösen a tsz-tagok munkahelyi étkeztetése. Kedvező jelen­ség, hogy a szövetkezetek el­látási területén az alkohol- mentes italok értékesítése csaknem kétszer olyan gyors ütemű, mint az alkoholtar- talmúaké. Az utóbbi években jelentős fejlődést ért el a kistelepülé­sek lakáskultúrája is. Ugyan­ezeken a területeken évente csaknem 20 ezer családi ház építéséhez, korszerűsítéséhez szükséges építőanyagot és mintegy 50 ezer lakás beren­dezéséhez elegendő bútort értékesítettek. Jobb az ellátás — bár még elmarad az igé­nyektől — a mezőgazdasági kisgépekből és általában a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelését elősegítő esz­közökből. A KÖZÉPTÁVÚ TERV­IDŐSZAK eddigi tapasztala­tai alapján úgy látjuk, hogy bár az iparnak és a kereske­delemnek a fogyasztói igé­nyek reális felmérése és ki­elégítése terén még sok a tennivalója, az ipari rekonst­rukció és a nemzetközi ter­melési kapcsolatok bővülése kedvezően hatottak a belföl­di ellátásra. A kereskedelem felkészült az 1978. évi növekvő feladar tokra. Terveink szerint á kis- keréskedelíhi forgalom folyó fogyasztói áron 8,3 százalék­kal, változatlan áron pedig 4,2 százalékkal növekszik. (A kettő közötti különbség a várható áremelkedésekből adódik.) Az ipari és az im­port tárgyalások eddigi ta­pasztalatai, valamint az év végére várható nagyobb és jobb összetételű készlet alap­ján kedvezőek’ az áruellátás javításának feltételei. To­vább kell lépnünk a szerző­dési fegyelem javításában, a minőségvédelemben, a fo­gyasztási cikkeket előállító helyi ipari kapacitások feltá­rásában, az áruforgalom szer­vezésében, a munka- és üzemszervezésben, a technikai fejlesztésben; vagyis mindab­ban ami a hatékonyság fo­kozását és a fogyasztók szín­vonalasabb ellátását szol­gálja. Csatai Erzsébet Tanácstagok Mostanában a helyi ta­nácsok ülésein napirenden szerepel a megyei tanács­tagok beszámolója tevékeny­ségükről, a megyei tanács munkájáról. Mert a megyei tanácstagok felelőssége ket­tős. Megfelelni a helyi biza­lomnak a választókérület- ben, a községi, városi ta­nácsban, de képviselni a központit is. Nem könnyű dolog, hiszen nem egy al­kalommal kell kimondani: ez nem fér, bele a megye, az ország tervébe! De az is előfordul, hogy a megyei tanács ülésén kell kérnie a központi tervek módosítá­sát, mert a helyi érdek ezt kívánja. Például orvosi mű­szerek vásárlását, egy isko­la vagy út építésének előbb­re hozását. A megyei tanácstagok úgy dolgoznak a választókerüle­tükben, hogy ismerik a me­gyei, az országos terveket, elképzeléseket is. Úgy ülnek le a megyei tanács székso­raiba, hogy tisztában van­nak a helyi gondokkal is. Mindennapos tapasztalatból szólnak hozzá a megyei té­mához, mondanak véle­ményt költségvetésről, fej­lesztésről, kisebb vagy na­gyobb beruházásról. Az utóbbi időben érez­teti kedvező hatását az a gyakorlat, hogy a megyei tanács elsőnek fogadja el a következő esztendő költ­ségvetését, fejlesztési tervét. Ezután a helyi — városi, nagyközségi és községi — tanácsok ülnek össze. A községben, városban megvá­lasztott megyei tanácstag elmondhatja, milyen kere­tek, lehetőségek között gaz­dálkodhatnak a helyiek. Mit vegyenek figyelembe a fej­lesztésnél, milyen sorrend­ben valósítsák meg az el­képzeléseiket. Mert hiába van forint útépítésre Őrhalomban, ha ugyanabban az időben még harminc településen akar­nak utat építeni. A helyi tervek mindig függvényei voltak és lesznek is a me­gyei lehetőségeknek. Es ezeket legjobban éppen a megyei tanácstagok tudják összehangolni sokoldalú is­mereteik birtokában. De hogyan, hol tegyen szert sokoldalú ismeretekre a megyei testület tagja? Például a megyei tanács­tagok csoportülésén. A ta­nácsülések előtt megvitat­ják a csoport tagjai a na­pirenden szereplő témákat. Mindenki elmondja, el­mondhatja a véleményét. Vitatkozhatnak, példákat említhetnek és végül kiala­kítják közös álláspontjukat, elhatározásukat. Azután megbízzák az egyik megyei tanácstagot, hogy a testü­let ülésén tolmácsolja a csoport egyeztetett vélemé- ményét, javaslatát. így egy- egy hozzászóló egy egész járás, vagy város nevében nyilatkozik. A felszólalása tartalmasabb, célratörőbb, több tízezer választópolgárt érint. A megyei tanács pedig öt-hat hozzászólás alapján az egész megyéről teljes képet kap. Nem marad ki egyetlen település és egyet­len megyei tanácstag sem. Visszafelé már hosszabb úton jutnak el a döntések a választópolgárokhoz. A me­gyei tanácstag a helyi ta­nácsban ad számot a mun­kájáról és beszámolókon tá­jékoztatja választóit tevé­kenységéről. Mindennek most van az időszaka, ami­kor ismertetik az eredmé­nyeket, de bátran szólja­nak a gondokról is, ame­lyek megoldásához kérik a választópolgárok segítségét, türelmét. Ez is hozzátarto­zik a kettős felelősséghez a bizalomhoz, a tanácstagi munkához. g. b. NÓGRÁD — 1973. január 6., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom