Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

Zárszámadásra készülve Mentőöv” a gyümölcsös volt ÉPPEN A NAPTÁRRAL foglalatoskodik Katona Ká­roly, a mátramindszenti ter­melőszövetkezet elnöke. A ré­giből a fontos dolgokat írja át a friss kalendáriumba. Felüti a fejét: — Ez a két szám sokáig emlékezetes marad — mondja. Az egyik 2393, a kö­vetkező 3246. Az előbbi az 1976-os év egyik szomorú em­lékét idézi: ennyi volt a tse- ben az egy tehénre jutó tej­termelés. A második a fejlő­dést jelzi: egyetlen év lefor­gása alatt 36,5 százalékkal növekedett a tejhozam. — Ehhez még hozzájárul két és fél millió forint tejpré­mium — jegyzi meg az el­nök, kezeit dörzsölgetve. Ezt tartotta a legfontosabb- 'nak közölni, amikor szóba ke­rült a zárszámadó és terv­tárgyaló közgyűlésre való készülődés, s elhangzott a kérdés, hogy milyen évet is zárt a mátramindszenti közös gazdaság? — Se dicsekvésre, se elé­gedetlenségre nincs különö­sebb okunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth János, ter­melési főmérnök. Mondatai mögül kibontakozik az el­múlt év gazdálkodásának ké­pe. A növénytermesztők telje­sítették árbevételi tervüket. Annak ellenére, hogy fontos növények hozamai maradtak el a várttól. Búzából például 31 mázsát irányoztak elő hek­táronként, de alatta marad­tak, mert a táblák csaknem felét jégverés érte. A biztosító térített, de fájt a szívük a mindszentieknek, mert az épen maradt pásztákban 35 mázsás átlagot mértek. Ha nem jön a jég, micsoda ter­més lett volna az ő körülmé­nyek között. A baj nem jár egyedül. A kukorica a terve­zett 38 mázsával szemben csak huszonöttel fizetett a mun­káért. — Nem kaptunk a Vető­magtermelő és Értékesítő Vál­lalattól rövid tenyészidejű fajtát, s a szeptemberi fagy is tizedelte a termést — ma­gyarázza Tóth János. Az is kiderül közben, hogy 1976-ról kétszáz hektár szántatlan te­rület maradt, s a tavaszi művelés sem kedvezett a ku­koricának. A példából okul­va tavaly év végén minden erőt a mélyszántásra mozgósított. Az egy évvel korábbihoz képest jóval kevesebb terület maradt szántás nélkül. De még mindig maradt! A mát- ramindszentiek nem szívesen emlékeznek a tavalyi cukor­répára sem. Száz mázsával lett kevesebb a vártnál. Így önként adódik a kérdés: ha a hozamok elmaradtak az elő­irányzottól miként teljesült az árbevétel? A növényter­mesztés ..mentőövét” a gyü­mölcsös jelentette 1977-ben. A tervben szereplő 800 ezer fo­rintos árbevételt több mint kétmillióra teljesítették. — S az állattenyésztők? — A TEJ MÁR SZÓBA került. Dicséret illeti Győrfi Gábort, Mátis Sándort, s a többieket. Nem voltak a ko­rábbihoz hasonló zavaró kö­rülmények, javult a munkafe­gyelem, a takarmányozási •• Összeépül Szombathely és Kőszeg? Az urbanizáció, a városok és környékük gyors fejlődése érdekes helyzetet teremtett két közeli nyugat-magyaror­szági város — Szombathely és Kőszeg — vonatkozásában. Az egymástól mindössze 18 kilométer távolságban fekvő történelmi városok kis híján összeépültek; alig van köztük beépítetlen terület. Mindóaz- sze Lukácsháza és Kőszeg között halad az autó olyan úton, amelynek két oldalán nincsenek lakóházak, ha ve­zetője nem a településeket elkerülő főútvonalat, hanem az úgynevezett régi utat vá­lasztja. A beépítés sűrűségére jel­lemző, hogy például Gyön­gyösfalu és Lukácsháza köz­beeső faluk között egy méter távolság sincs: két ház közé tették ki a helységnévtáblát. A terjeszkedő Szombathely, s egyik legnagyobb „éléskam­rája”, Gencsapáti község kö­zött is hasonló a helyzet. Egyéb vonatkozásban is összekapcsolódik a két város, így például a kommunális ellátásban. A Rába kavics­teraszából, Kenéz térségében „táplálkozó” regionális víz­mű — amelyet eredetileg Szomhathely vízellátására terveztek — Kőszeget is el­látja majd. A távvezetékrend­szert —, amely valójában nem is olyan „táv”, hiszen Kenéztől Szombathelyig mindössze 11, Szombathely­től Kőszegig pedig 18 kilomé­teres — meghosszabítják, mert sajátos geológiai adott­ságai miatt Kőszegen nem ta­lálnak megfelelő víznyerési lehetőséget. A vezetékre rá­kapcsolják az útmenti közsé­geket is. Kőszeg szennyvíztisz­títási gondjait szintén most próbálják megoldani. Felme­rült olyan alternatíva, hogy vezetéken Szombathelyre, vi­szik a szennyvizet, s ott a be­fejezés előtt álló rendkívül korszerű — svéd - elégetéses technológiával működő — bi­ológiai szennyvíztisztító mű tisztítja meg. Ez olcsóbb megoldásnak tűnik, mint Kő­szegnek újat építeni. összetartó erő az ipar is. Kőszeg három híres textil­gyára — a bútorszövetgyár. a takarógyár és a nemezgyár — a szombathelyi központtal működő lakástextil-vállalat gyáregysége. Az idegenforga­lom is erősíti az összekötő szálakat. Mindkét város a nyugat-magyarországi üdülő- terület forgalmas vendégma­rasztaló helye. Aki Szombat­helyre látogat, az Kőszeget sem kerüli ki, s fordítva is ez a helyzet. A Savaria- programokba évek óta beépí­tenek egy-két kőszegi rendez­vényt. így például a szombat- helyi textilbiennálék díjnyer­tesei kamarakiállításának rendszeresen Kőszeg ad ott­hont. Szombathely és Köszec a színhelye a hagyományo: húsvéti nemzetközi autós találkozónak. Szelei Teréz munka — • sorolja Szinyei András főállattenyésztő. Különösen a takarmányt hangsúlyozzák a mindszenti közös gazdaság vezetői, mert tavaly év elején még érezték az előbbi év kedvezőtlen ha­tását. Egész évben rendszere­sen végeztették az állatok ele­dele béltartalmának vizsgála­tát. — Az idén lesz takarmány? — Bár a mennyiség 10—15 százalékkal alatta maradt a tervnek, a beltartalmi érték viszont jó. Ez biztató jel. Az abraknakvalót saját készlet­ből biztosítjuk, de várhatóan még vásárolni kell hozzá — válaszol Tóth János. A juhászat hozta a tervét. A létszám emelésére egyelő­re nem gondolnak, mert ke­vés a férőhely, a meglevőben is 1700 anyajuh és szaporu­lata szorong. A hodályépítés- re 1979-ben kerül sor. Addig az állományt frissítik, s pecsenyebárányokból növelik az árbevételt. — Volt egy kihasználatlan épületünk. Kevés befektetés­sel gyöngytyúktenyészetet hoztunk létre. A tenyésztojás után nagy a kereslet — újsá­golta a tsz-elnök. A gyöngytyúk igazgyöngyöt jelentett Mátramindszenten, hiszen több mint kétmillió forint árbevételhez juttatta a gazdaságot, s ebből félmillió a nyereség. S, hogy mennyi lesz az egész? Még nagy a titkolózás, annyit azonban el­árulnak, hogy a tavalyi más­fél milliót az előrejelzések szerint megduplázzák. — Már kialakultak az idei elképzelések. Tavaly a ter­melést 28 százalékkal növel­jük, az idén 8—10 százalékos fejlődésre gondolunk. A nö­vénytermesztésben a hozamok stabilizálása a fő célkitűzés. Az állattenyésztésben a te­nyésztési munka javítását tartjuk egyik legfontosabb feladatnak. Az egy tehénre jutó tejtermelést is növeljük, szeretnénk elérni a 3400 li­tert — magyarázza Katona Károly. A MÁTRAMINDSZENTI termelőszövetkezetben úgy ér­zik jó alapot teremtettek az elmúlt esztendőben ahhoz, hogy a mezőgazdasági terme­lés fejlődésének útján na­gyobb lépéseket tegyenek a korábbi esztendőkhöz képest. Arra kicsit büszkék is, hogy a tavalyi sikeres esztendő ter­vét csökkenő létszám mellett teljesítették, sikerült né­hány belső tartalékot mozgó­sítani. Persze ez nem jelenti, hogy kifogytak volna a tartalék­ból! Szabó Gyula Rendet teremt a feladat PEDAGÓGUSOK számára ismert tétel, hogy sohasem a felügyelet, hanem a meg­felelő feladat nélkül maradt fiatalok a fe­gyelmezetlenek. Az a tanár, aki jó elfoglalt­ságot, önálló munkával megoldható leckét képes adni az osztályának, hosszabb időkre is magára hagyhatja diákjait, távozása után sem lesz rendetlenség. Rendet tart a feladat. Ez a régóta és számtalanszor beigazoló­dott pedagógiai tapasztalat nem csak az is­kolák világában igaz. A megfelelő feladatok, és ezek végrehajtásában az érintettek meg­felelő érdekeltsége kiváló fegyelmező erő, a mindennapi munkában, a vállalati gazdál­kodás menetében is. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra és újra végiggondolni. A munkaidő jelentős hányada ugyanis a vállalatok többségénél változatlanul nincs megfelelő mértékben kihasználva. A külön­féle számítások a munkaidő 15 (egy óra 12 perc) — 25 (2 óra) százalékában jelölik meg a munka közben haszontalanul elfutó idő mértékét. Bizonyos, hogy ezek az értékek helyen­ként (még egy-egy vállalaton belül is), egyé­nenként és időszakonként erőteljesen vál­toznak. Azt azonban mindenképpen mutat­ják, hogy a jobb gazdálkodás a munkaidő­vel a gyárak többségénél az egyik fő tar­talék. Esetenként számottevő beruházást, főként a kapacitást bővítő beruházások je­lentős hányadát — lehetne elkerülni az ed­diginél jobb munkaidő-kihasználással, azzal például, ha kevesebbet állnának a gépek, s a gépek mellett az emberek. Az időveszteségek egy része közvetlenül az egyéni fegyelmezetlenségekből adódik. A munka menetében, tempójában, sőt még a termékek minőségének alakulásában is túl­ságosan nagy az egyes ember akaratának, pillanatnyi kedvének, szándékának a szere­pe, legalábbis, ahol nem szalagszerűen szer­vezett a munka. A legtöbb helyen sem a normák, sem a technikai eszközök, gyártá­si eljárások nem képesek megfelelő kere­tekbe foglalni a teendők láncolatát. A vál­lalati munkahelyek jelentős része, ennek kö­vetkeztében, sok szempontból egyszemélyes, egygépes „műhellyé” válik, ilyenformán funkcionál, vesz részt a termelésben. Ez is egyik oka' a lazább termelési fegye­lemnek, de annak is, hogy a termelékeny­ség a legtöbb gyárban jelentősen elmarad a .nemzetközi átlagoktól. A termelékenység alakulása (tehát a munkaidő, a munkaerő és a géppark kihasználása szempontjából) az a döntő, hogy a dolgozó a műszak alatt hogyan képes gazdálkodni az idővel és a rábízott gép kapacitásával. Pontosabb normákkal persze sokat javít­ható ez a fajta gazdálkodás, de tartósan annak van hatása, hogy a termelőberende­zések, a gyártási technológia és a termeles szervezete mennyire képes feszessé tenni az egyes ember feladatát, mennyire képes egy­séges termelési láncba kapcsolni az egymás­után következő munkafázisokat és gépeket. A géppark összeválogatásával, a techno­lógia kidolgozásával és a gyártási folyamat megszervezésével olyan helyzetet kell kiala­kítani, hogy az egymás után következő mun­kahelyek ne csak egymás kiszolgálóivá, ha­nem ellenőreivé és serkentőivé is váljanak. Hogy a tempót, vagy a munkadarabok mi­nőségét ne az egyes ember hangulata, mun- kedve szabhassa meg —, egyik nap így, a másik nap úgy. Évközben esetleg lazább, év végén tempósabb ütemet véve fel; — ha­nem egész éven át a technológiai osztály által kiszámított legcélszerűbb és gazdasá­gosabb ütemesség és rend érvényesüljön a gyártás menetében, hétfő reggel és szombat délután, január elején és december végén egyaránt. A korszerű technikára, technológiára épü­lő, jól szervezett gyártásban nincs mód a fegyelmezetlenségre. Illetve rögtön nyilván­való lesz, ki a ludas az esetleges mulasztás­ban, az időveszteségért, a gyengébb minő­ségért. Az emberek többsége szerint a „lötyögés”, ,az egymásra, a gépre, az anyagra várás fá­rasztóbb, mint az állandó, a feszes munka­tempó, amelyben minden és mindenki a helyén van és minden idejében megérkezik. Ahol egyértelműek, testre szabottak a felada­tok, s azok végrehajtásához valamennyi fel­tételt mások — a munkamegosztás kereté­ben — folyamatosan és kifogástalanul meg­teremtenek, ott aligha van szükség különö­sebb felügyeletre, biztatásra, a fegyelem szi­lárd, és a lógásra hajlamosak sem képesek hátráltatni a munkát. AHOL TEHÁT örökösen a munkafegye­lemre, a fegyelmezetlen munkavállalókra panaszkodnak, ott — bizonyosak ’ehetünk benne — eddig még keveset tettek a kor­szerű technika és munkaszervezés megho­nosításáért. A technika és a szervezéstudo­mány mai szintjén a korszerű nagyiparban fegyelmezetlen emberek nincsenek, nem le­hetnek — csak gyengén szervezett gyárak. g. f­A demokrácia, mint olyan Azt mondja Fülöp Károly, a Volán 2. számú Vállalat személyforgalmi üzemegysé­gének üszb-titkára, aki még emelett munkaverseny-felelős, valamint munkavédelmi és forgalombiztonsági megbízott is, hogy baj van ezzel a fó­rum szóval. Mert — folytatta — hiába kérdem meg egyik vagy másak — engedtessék meg a szóhasználat — egy­szerűbb gépkocsivezetőktől, hogy voltál-e ezen, vagy azon a fórumon, csak néz rám, vagy azt mondja: Volt a ros- seb! De ha az iránt érdeklő­döm: felszólalt-e ezen, vagy Javában zajlik a mezőgazdasági gépek téli nagyjavítása Tsz gépjavító műhelyében. A képen Kovács László gepsze toros a TVE 3200 típusú traktoros targonca javítását vég a szécsényi II. Rákóczi Ferenc relő cs Pálmány Béla trak- zL azon az értekezleten, tanács­kozáson, összejövetelen, már bólint: Hogyne! — Szóval, nem az a baj, hogy fórumok vannak — mondom, s befejezni sem hagyjá mondókámat, közli amit én gondolok: — .. .hanem az, hogy az üzemi demokrácia emlegetése­kor mindig csak fórumozunk. Persze immár örvendetes, hogy ilyen kicsinységeken morfondírozunk, mert ez egy­ben jelzi is, hogy sok minden másabb lett az utóbbi évek­ben. Mert emlékszem, — mondja, s ím a régebbi idők története. Az 1952 óta különféle szak- szervezeti beosztásokban levő Fülöp Károly szerint akkori­ban is volt valami, aminek talán volt köze az üzemi de­mokráciához, de így nem ne­vezték, s összes funkciója ki­merült a bérvitákban. — Azóta viszont — folytat­ja — változtak az idők. — És vezetők is. — Igen. Személyük és szem­léletük is. Hiszen az üzemi demokrácia „milyensége” gyakran rajtuk áll, vagy bu­kik. .. Ahol az igazgató, vagy más felelős beosztású nem­csak a számokat, hanem mö­göttük az embert is nézi, ott nem lehet hiba. Másutt vi­szont, ahol szervezetlenség, vagy más ok miatt szorít a kapca, és még a szakszervezeti gyűlésre szánt kis időt is sajnálják, csak szólam ma­rad a demokratizmus. Elcsé­pelt frázis. ' — És a Volánnál? — Ügy vélem, az utóbbi né­hány év munkája eredménye­ként „sínen vagyunk”. Bár igaz, még 1977-ben is felve­tődtek olyan kérdések, hogy nem élő, nem elég jó a gaz­dasági vezetés és a — nem tudok én sem más szót hasz­nálni helyette — fórumok közötti kapcsolat. Nem volt tisztázva a joghatáskor: kik, mit észrevételezhetnek. ellen­őrizhetnek. hagyhatnak jóvá, esetleg vétózhatnak meg. De ezt nálunk egyébként is ne­hezebb konkretizálni, mint egy termelőüzemben... Az­tán, nemrégiben ez is meg­történt. Világosan körvona­lazták a bizalmiak, a szocia­lista brigádvezetők, a terme­lési tanácskozások, a vállalati szakszervezeti tanács jogkö­rét. — A demokráciának ilyen sok megnyilvánulási formája van? A „négy bába között” nem vész el a „gyermek?” — Minden fórum, mint em­lítettem, csak a hatáskörébe tartozó ügyekkel foglalkozik. Nem lenne helyénvaló — pél­dául — a bizalmiak tanácsko­zásán a vállalati tervszámok­ról dönteni. Vitát folytathat­nak fölötte, javasolhatnak, de a végső szót a vállalati szak- szervezeti tanács mondja ki. Kérés nélkül mondja az­tán Fülöp Károly, hogy lé- ryegesen megváltozott az em­berek szemlélete is. A csak a bérezésről folytatott viták he­lyett mindinkább előtérbe ke­rül a vállalati gazdálkodást elősegítő, az egész közösség boldogulását befolyásoló kér­dések megvitatása. S különö­sen jelentős eredmény, hogy bátran mernek beleszólni a vállalat ügyeibe, s kritizálni a dolgozók. — Nem félnek a főnöktől? — Vélem, messze vagyunk már attól az időtől, amikor még a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet uralko­dott! Sőt. inkább örülnek, ha valamelyik tanácskozáson fe­lelős vezető is ott van, mert akkor tudják, hogy „valaki veszi a lapot.” Persze, ese­tenként előfordul az aktivitás hiánya is. Mondok egy pél­dát. Sok esetben, amikor szo­cialista brigádokat terjesz­tünk fel valamilyen címre, vagy kitüntetésre, alig-alig van vita. Ami azt is jelenthe­ti, hogy egyöntetű helyeslésre talált az előterjesztés, vagy... Vagy talán a személyeskedés­től félnek? — Van még tennivaló? — Igen. Hiszen sok esetben észrevettük már, hogy az el­mélet megelőzi a gyakorlatot. S ez a lépéselőny nem jó; szinkronban kell lenni mind­végig. Csak így lehet. K. Gy. NÓGRÁD — 1978. január 6., péntek £

Next

/
Oldalképek
Tartalom