Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

KIS FALVAK TANACSA (11.) Az ötödik kerek Országos dolgok GARÄB ÁLL, Garáb él, naponta eljár, naponta haza­tér, Garábon egy szóra csa- patnyi ember lát társadalmi munkához, Garáb tanul, osz­tatlan iskolában, s ha öreg­szik is — csupán két, háza áll üresen. Az egyik helyett újat építenek, az azért üres, a másikból az egyedül ma­radt öreg más vidékre költö­zött. A többi ház nem üres, nem eladó. Az iskolában egyetlen, tíz éve utoljára lá­tott, ismerős fogad. A tele­fon. Most is az ajtó melletti széken vár arra, hogy bele­szóljanak. A tanítónőről azt mondják a garábiak: „Amióta itt van velünk, mintha új élet köl­tözött volna a faluba.” Van egyszer a hely szelle­me, aztán az ember szellemi­sége, amelyet magában hor­doz, s ha használni akar, tud is jobbítani, változtatni, to­vább éltetni. A feltartóztatha­tatlan folyamatot persze sen­ki sem tudja megállítani. A kis falvak sorvadása nem ga- rábi, hanem országos, sőt vi­lágszerte tapasztalható jelen­ség. De addig? Az embert egy percre sem lehet „félre­tenni”, a nevelést-tanítást nem lehet elsorvasztani ak­kor sem, ha minden összébb­zsugorodik ezen a tájon. De zsugorodik-e olyan tempóban, mint arról a modern próféci­ák szólnak? Fényes csend fogad az egyetlen osztályba lépve, me­legség, otthonosság és tiszta­ság. És tizenhárom szempár, éppen annyi száj: — Jó napot kívánok! Balás Gyuláné nem itt kezdte a pályát. Régi pedagó­gusfamília tagja, ősei — így mondom, mert a sokgenerá­ciós pedagógusokra igazán ez illik — Pesten, Pesterzsébe­ten tanítottak, ö maga 18 évet tanított Felsőtoldon, hetet a pásztói Kun Béla is­kolában, három éve Garábon nevel-tanít, mit sem törődve a pusztuló falvakról szóló, kétségtelenül igaz hírmondá­sokkal. Neki itt és most van dolga. Az osztályteremben egyet­len nagyon régi bútordarab van, az is a tanítói asztal. A szertárnak egyetlen hiánya a hely. Minden négyzetcentimé- terén korszerű szemléltető­eszközök, egyebek között az emberi test váza műanyagból. A terem kis szemlélődés után egy miniatürizált iskola be­nyomását kelti. Űj típusú te­levízió, a rajzórához optimá­lis hátteret adó modellasz- talka, a padok derűs-világos színűek, az ablakokon függö­nyök, a padló tükörfényes, a cipők az előtérben, a hatal­mas cserépkályha — a leg­erősebb gyerék a fűtője — ontja a meleget. Délután is. Nem számolják az időt. — a körzetesítése, később a Pásztó központú ok­tatásé a jövő, én mégis igyekszem az osztatlan iskola hátrányait csökkenteni, s in­kább előnyt szerezni a jelen­legi és még jó ideig meglevő helyzetből — mondja Balás Gyuláné. A tanácsnak sokat köszön a garábi iskola. Jól ellátott, s a szolgálati lakás is kellően felszerelt. Mindez azonban nem adna magyarázatot arra, ami itt történik. Mi hát? — A nevelési jelleg erősí­tése országos gond, közös fel­adat. A gyerkeket úgy isme­Tavasz a télben Zenei szövetségek A zenetudósok és zeneszer­zők szövetségét az NDK-ban 1951'ben alapították. Elnöke dr. Ernst Hermann Meyer professzor, a neves tudós és zeneszerző. A szövetség fo­lyóirata „Zene és társadalom” címmel jelenik meg. A zenei élet egyik irányítója a zene­tanács kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Tagja a Nemzetközi Zenei Ta­nácsnak, az IMC-nek. Az országban ezen kívül négy zenei társaság működik. A legrégibb, a századfordulón alakult lipcsei Űj Bach-tár­saság, nemzetközi jelentőségű. Szekciói több országban mű­ködnek. Kutatómunkájáról a Bach-évkönyvek adnak szá­mot. Ugyancsak Lipcsében tevé­kenykedik a Frédéric Chopin- társaság. Halléban Georg Fri­edrich Handel-Társaságot ala­pítottak, amely évente rendez ünnepségeket a nagy zene­szerző emlékére. Zwickauban 1957-ben alakult meg a Robert Schumann-társaság. rém, mintha a sajátjaim len­nének. Családként dolgozunk, családtagként mondunk véle- méyt egymás munkájáról. Rendszeresen kérdeznek a gyerekek helyettem is, mert aki jól kérdez — tud is, A válaszokat értékeljük. A hát­rány csökkenthető, s ugyan­akkor olyan előny is megsze­rezhető, amelyet más, korsze­rűbb iskolákban talán nehe­zebb elérni. Nézem a gyerekeket, kis- időre csendes társasfoglalko­zásban lehet részük miattam, s fokozatosan kitörlődik belő­lem, hogy Garábról nem ve­zet út tovább, hogy ez a fa­lu a Cserhátban az út legvé­gén áll ősidők óta, s hogy kétezerre a megszűnését jó­solja 1499 társával együtt a statisztika. El kell hinni, amit mondok, a gyerekek ép­pen olyanok, mint az ország ötödik városának iskolájában. Külsőre mindenképpen, a szellem dolgai pedig avatott kézben vannak itt. Talán sze­rencsésebb falu Garáb, mint a többi nehéz körülményű, kedvezőtlen adottságú telepü­lés. Kétségtelen, egy embereit is sok múlik. Itt jelen van ez az egy. Tíz éve, amikor utoljára itt jártam, Nágel Anna és Tóth Ági bekukucskáltak az iskola ablakán, arra voltak kíván­csiak, lesz-e fakultatív orosz­óra, elmegy-e az idegen? Igaz, mára mindketten elke­rültek Garábról, Tóth Ági Salgótarjánban tanít. Balás Gyuláné azt mondja: „Mind­két fiam ilyen iskolába járt, az egyik jogász, a másik or­vos Egerben.” A naponta eljáró szülők gye­rekei most farsangra készül­nek. Kisebb morgolódás volt közöttük a próbák miatt, a tanárnő kicsit elkedvetlene­dett. Másnap cédulát talált az asztalán, körülbelül ezzel a szöveggel: „Bocsánatot ké­rünk, tanító néni, legyen mű­sor!” Lesz. „A magyar települések kon­centrálódási folyamata to­vább tart.” Íme a statisztika nyelvén, a valóság tükörfelü­letén. — HA BEMEGYEK az osz­tályba, mindig olyan érzésem van, mintha országos gondo­kat kellene megoldanunk, így voltam ezzel mindig és mindenütt, amióta tanítok. Ezt érzem itt is — mondja Balás Gyuláné. Az országos gondok egy része éppen itt kezdődik. Ahol az út véget ér. T. Pataki László A Salgótarjáni Járásbírósá­gon a tárgyalás a perbesaédek elhangzása után a bíróság meghozta az ítéletet. A koráb­ban gondatlan emberölés bűntettével vádolt Maczkovják János szorospataki lakost, aki 1958. szeptember 6-án szüle­tett, betanított munkás, szo­bafestő a Nagybátonyi Köz­séggazdálkodási Vállalatnál, egyrendbeli foglalkozás köré­ben elkövetett, halált okozó és egyrendbeli foglalkozás kö­rében elkövetett súlyos testi sértés, veszélyeztetés bűntet­tében mondotta ki bűnösnek. A bíróság számos körülményt figyelembe vett. Többek kö­zött, hogy alig haladta meg a felnőttkor határát. Az ítélet: egy év és hat hónap szabad­ságvesztés, amelyet Maczkov­ják Jánosnak, fogházban kell letölteni. Az ítélet nem jog­erős. ★ Az egy ember halálával és egy munkatárs súlyos testi sé­rülésével járó bűntény 1977. augusztus 27-én következett be Nagybátonyban, a Mező Imre út 5. szám alatti 13-as számú lakásban. A Nagybáto­nyi Községgazdálkodási Vál­lalat ebben az időben a Me­ző Imre úton végezte a lakó­házak nagyjavítását, tataro­zását. A Mező Imre út 5. szá­mú ház 13-as lakásának tu­lajdonosa, Székely István már áprilisban kiköltözött otthoná­ból, hogy átadja lakását a kőműveseknek, festőknek, má- zolóknak és parkettázóknak. Így került a lakásba az el­ítélt Maczkovják János szoba­festő és mázoló, 18 éves Kuj- bus László mázoló, és Koval­BIZTONSÁGBAN érzem magam Laci ko­csijában. A fiú nyugodtan, kiegyensúlyozot­tan vezet. Jól ismeri a KRESZ-t, tudja mikor előzhet biztonságosan, ura a kocsinak síkos, jeges utakon is. Mielőtt hosszabb útra készül, átvizsgálja a járművet, csak akkor indul el, ha mindent rendben talál. Persze őt is éri néha meglepetés, ám ahová indulunk min­dig rendben megérkezünk. Még a múltkor sem késtünk el a megbeszélésről, pedig akaratán kívül megállásra kényszerültünk. Útközben ugyanis egy mellékúton a bal hátsó kerék szöget szedett fel. Ám Laci ne­kiállt a kerékcserének, negyedóra múlva már újra faltuk a kilométereket. Ekkor jutott eszembe a régi szólásmon­dás, amit a fölösleges, a másokat is csak hátráltató zavaró emberre mondott a régi idők magyarja: „amolyan ötödik kerék”.Ez­zel a szólással illették azokat az egyébként barátokat, barátnőket, akik a meghitten sé­tálgató párocskához csatlakoztak zavaró har­madiknak, azokat, akik téblábolásukkal fel­tartottak másokat a munkában, egy­szóval akik az adott helyen vagy helyzetben zavaróan feleslegesek voltak, mint a négykerekű lovas kocsihoz kötö­zött szükségleten ötödik kerék. Nem is tu­dom miért mondta a pótkerékre Laci, hogy az ötödik, tehát mert változóban van a ki­fejezés tartalma. Mert ma a motorizáció ko­rában az ötödik kerék nem felesleges, el­lenkezőleg a gépkocsi tartozéka a gondos úti felkészültség része, amely biztonságérze­tet kölcsönöz akkor is, ha nem kell hasz­nálni. Mindennapjainkban többnyire az előreha­ladáshoz szükséges alapokról, az elengedhe­tetlen feltételekről vagy ha tetszik a négy kerékről beszélünk. De ki ne tudná, hogy az alapokon kívül szükségünk van más biz­tonságot nyújtó, gondos felkészültséget mu­tató tartozékokra is. Téved az az ember, aki például úgy véli, hogy saját útján, egyéni céljai eléréséhez elegendőek a feltétlenül megkövetelt alapok. A fiatal szakmunkás például aki megszerezte szakmunkás-bizo­nyítványát, még éppencsak az alapokkal rendelkezik. De ha nem szerez hozzá meg­felelő gyakorlatot is, ha nem képezi folyto­nosan tovább magát, ugyancsak lassan halad majd saját útján. Ha el is indult rajta, ha­mar megelőzik mások, olyanok, akik gya­korlati tudásukon kívül még egyéb tanul­mányokat is. folytattak, akik a világból szo­ros szakmájukon túlmenően mást is, többet is látnak, akik egyéb irányú tapasztalatukat a maguk területén is hasznosítani képesek. Az orvos még ugyancsak kezdő, hacsak a diplomáját tartja a kezében. Eredményes gyógyító munkát csak akkor tud majd foly­tatni, ha szükséges ötödik kerékként állandó­an figyelemmel kíséri tudományának fejlő­dését, ha újra és újra tanul. Ha keresi az új módszereket, ha olvassa a szakirodalmat. De sorolhatnám tovább a példákat az élet más területeire is, ahol nélkülözhetetlen az a bizonyos plusz. A gazdasági vezetőnek például bármennyire is megvan a szakmai tudása, ha nem ismeri az ország gazdasági terveiről a szakterületére vonatkozó összes feladatot vagy nem látja át világosan a po­litikai-társadalmi célkitűzéseket, azok miért­jét — nem lesz igazi vezetője a reá bízott közösségnek. A tanár, ha csak annyit tud, amennyit a tananyag ír elő, könnyen defek- tet kaphat diákjainak egy-egy fogas kérdé­se következtében. A művész sem elégedhet meg soha az alapvetően szükséges tehetsé­gével, tanulnia, képeznie kell magát, mert a tehetség csak ideig-óráig viszi előre az út­ján. Nélkülözhetetlen ötödik kereke tehát min* denki szekerének a folyamatos önképzés, a tanulás, a tájékozottság. Van, akinek biztos haladásához nyelveket kell tanulnia, van aki­nek olvasnia, művelődnie kell megállás nél­kül. Mert autót vezetni nehéz és felelősség­teljes dolog. Még akkor is, ha csak egyedül ülünk a kocsiban. Hiszen az egyén útja el­választhatatlan a közösség útjától. Nem ke­resztezhetik egymást, csak párhuzamosan haladhatnak együtt. Aki viszont lassan ha­lad, bizonytalanul ül saját volánja mögött, a többit, a közösséget akadályozza a gyors előbbrejutásban. A közösség, a társadalom ugyanis, nem alacsony sebességgel akar előbbre jutni cél­kitűzéseihez. Pontos útjelző táblákkal szabá­lyozza a tempót, és a magánautósoknak eh­hez a tempóhoz kell igazodniuk. Igen, van­nak olyan útszakaszok is, ahol sebességkor­látozást írnak elő a táblák. Ilyenkor hasz­nos, ha egységesen, minden gépkocsivezető csökkenti a sebességet. Vannak előzési tilal­mak is, s aki ott mégis előz, olyan akadály­ba ütközhet, ahol mind a négy kereke ki­pukkad. Akkor pedig hiába van egy ötödik a birtokában, mégis az út szélére kény­szerül. A társadalmi fejlődés útján keletkezhet­nek dugók is, Tudjuk, sokszor előre látjuk, hol lesznek az akadályok. Ám ezek az aka­dályok — ha nem rendelkezik a biztonságot nyújtó tartalékokkal — megviselhetik a kö­zös autót is. Mi lehet e közös autó szüksé­ges tartalék alkatrésze? Mindenekelőtt a ter­vezés, az előrelátás. És a helyesen meghatá­rozott sebesség mértéke. Méghozzá olyan se­bességé, amelyet minden autó egyaránt tar­tani képes. Hogy ne nagyon legyenek olyan képkocsik, amelyek túlzottan előrehaladhat­nának, míg másokat a nagy lemaradás ve­szélye fenyeget. Ilyen alapvető szükséglet az ésszerű takarékosság vagy a törvények, a rendeletek. A biztonságos előrehaladást szolgálják még azok a törvények is, amelyek az egyes autósok haladásának gátjait képvi­selik. És azok is, amelyek a mellékutakra való letérést tiltják. Nélkülözhetetlen alkat­része a barátság, az együttműködés mozga­tói is, azok amelyek más autósok biztonsá- ■gos haladását is segítik, olyanokét, akik ugyanoda igyekeznek, ahová mi. Ide sorol­hatjuk még az új gépkocsivezetőkről, az utánpótlásról való gondoskodást is ugyan­úgy mint a meglevő akadályok felszámolásá­nak akaratát, igyekezetét. És még egy, de talán a legfontosabb: tud­ni hová megyünk, és akarni eljutni oda. Má­sokat is biztatni, meggyőzni arról, hogy a fejlődés útján ez az egyedüli helyes irány. Elhivatottsággal vállalni az út nehézségeit, vállalni az akadályok okozta gondokkal va­ló küzdelmet, segíteni a többi arra haladó­nak és megakadályozni azokat, akik lassíta­ni akarják a többség tempóját, vagy azokat,' akik visszafelé akarnak fordulni az útról. A jószándék, az akarat, a politikai hitvallás ke- rsksi 6Z0lc A GÉPKOCSINÁL az ötödik kereket pótj keréknek is nevezzük. Ám az egyes emberek és a társadalom haladásához szükséges tar­talék kerék nem pótalkatrész, nem kerekeket helyettesítő mankó. Hanem elengedhetetlen szerves hozzátartozója kocsinknak. Szükség­let az, az emberi társadalmi haladás nélkü­lözhetetlen része. Mérő Miklós aa■■■■aa■a■■■■■■■■a■l■aka■a■■■■a■aM■■a■■aaaalaaaa■aaaaa•aM•*a• Egy év és hat hónap fogház Miért ítélték el Maczkovják Jánost ? esik Tibor parkettázó. Először külön-külön dolgoztak. Ami­kor Maczkovjákék majdnem végeztek a lakás nyílászáró szerkezeteinek mázolásával, Kovalcsik Tibor is munkához látott. Kovalcsik a Pálmafix 501-es ragasztót használta. Er­ről a ragasztóról csaknem mindenki tudja, hogy rendkí­vül veszélyes, hiszen robbané­kony, gőze a legkisebb lángra is gyúlékony. A lakásban dolgoztak, dol­gozgattak. Ezt bizonyította a nyomozás során megtalált né­hány sörösüveg. Azután szó­rakoztak, viccelődtek, s a ti­lalom ellenére dohányoztak. Sőt, Otthagyták a munkahe­lyüket, lementek az üzletbe, ahol italt fogyasztottak! Csat­lakozott a társasághoz a vál­lalat számára teljesen idegen Orosz Ferenc, aki az erdészet­nél segédmunkás, s már túl volt a deci konyakon és a sö­rökön. A társalgás természetesen cigarettázással járt. Telt, múlt az idő, amikor Orosz Ferenc és Maczkovják János ismét cigarettát vett elő. Az utóbbi tűzzel kínálta barátját. És ek­kor következett be a tragédia. A Mező Imre út 5. számú ház 13-as lakásán egyszerre lob­bant be, s égett minden. Maczkovják és Orosz, akik az előszobában tartózkodtak, még kimenekültek a lakásból, de Kujbus László és Koval­csik Tibor már csak égő ru­hával tudott a lakásból kime­nekülni. Mindketten súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Kujbus László testének 80 szá­zalékát másod- és harmadfokú égési sebek borították. Hiába volt a mentők gyors érkezése, hiába a salgótarjáni és a budapesti kórház orvo­sainak gondos beavatkozása és ápolása: Kujbus László 18 éves festő és mázoló életét vesztette. Egyetlen szál gyufa, egy felelőtlen mozdulat okoz­ta a 18 éves fiatalember ha­lálát. így fogalmazott a ta­nácsvezető bíró is mielőtt ki­hirdette volna a járásbíróság ítéletét. ★ Az első és a legfontosabb tanulság: rangot és becsületet kell adni a balesetvédelem­nek, illetve a balesetvédelmi oktatásoknak! Hiszen a tanúk hiába mondották, hogy az el­ítélt és mások is részt vettek balesetvédelmi oktatásban. Mégis éppen a balesetvédelmi oktatás hiánya miatt a válla­lat — éppen a tragédiát kö­vetően — két művezetőnek fe­gyelmi büntetést szabott ki. Vagy hiába írják elő a sza­bályok, hogy tiltó táblákat kell elhelyezni olyan munka­helyen, ahol nyílt lángot ti­los használni. Ebben az eset­ben elmulasztották. Nem a vak véletlen következménye, hogy a tragédia bekövetke­zett, hiszen jó néhány sza­bályt megszegtek. Nem tartót-' ták be az előírásokat. Nem volt áramtalanítva a lakás. Nem vol helyén a tiltó tábla. Fegyelmezetlenül viselkedtek a dolgozók. Szeszes italt fo­gyasztottak a munkahelyen.' Mindezt senki nem ellenőriz­te, senki nem vette észre a Nagybátonyi Községgazdálko­dási Vállalatnál! A munkavé­delmi oktatás, a munkahelyi rend és fegyeiem betartása pedig a vállalat, elsősorban a termelést közvetlen irányítók, tehát a művezetők feladata. Nem elég csak tudomásul ven­ni, hogy dolgoznak az embe-. rek, hanem ellenőrizni kell,' hogyan és milyen körülmé­nyek között hajtják végre fel-, adatukat a szakmunkások. ■ár ' Égett egy lakás, meghalt egy ember, súlyos égési sebeket szenvedett egy munkatárs. Mindennek sajnálatos összesí­tett eredménye a Salgótarjáni Járásbíróság Maczkovják Já­nost egy év és hat hónapi fog­házba letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. Az ügy még nem ért véget. Ügyész és vé­dő, valamint a vádlott felleb­bezett. Az ügyész súlyosbí­tásért, a védelem felmentésért. De már most kellene felleb­bezni nagyon sokaknak azért, hogy megelőzzük az újabb tragédiákat, s rangot adjunk a baleset-elhárítási oktatásnak 1 Azért, hogy mások ne ke­rüljenek a vádlottak padjára. Somogyvári László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom