Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása a dolgozók 1978. évi munkaverseny-kezdeményezéséről f Népünk az 1977. évi terv teljesítésével az elmúlt évben is sikeresen munkálkodott öt­éves tervünk, szocialista nemzeti programunk megvalósításán. A magyar munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, dolgozó népünk helyt­állása tovább növelte hazánk gazdasági ere­jét és lehetővé tette az életkörülmények ja­vítását. A sikerekben nagy szerepe volt azoknak a felajánlásoknak, amelyeket a magyar dolgo­zók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére kez­deményezett munkaverseny keretében tettek és teljesítettek. A jubileumi munkaverseny jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy előbbre léptünk a fejlett szocialista társadalom építé­sének útján, és növekedett hazánk tekintélye a Világban. Az üzemek, a szövetkezetek, az intézmények dolgozói, a szocialista brigádok, hazánk jele­ne és jövője iránti felelősségtől áthatva, a múlt év végén, az év elején újabb felajánlá­sokat tettek. Javasolták, hogy folytatódjék a munkaverseny és célja az 1978. évi terv sike­res teljesítése legyen. Ez a törekvés fejező­dött ki a budapesti dolgozóknak a Láng Gép­gyárban közelmúltban tartott munkásgyűlé­sen és számos más munkahelyi gyűlésen. A Központi Bizottság örömmel üdvözli ezt az újabb kezdeményezést. Meggyőződése, hogy a dolgozók millióit átfogó munkaverseny- mozgalom újabb lendületet ad a szocializmus építésének. Köszönti a dolgozók új, nagysze­rű kezdeményezését, bízik benne, hogy újabb üzemek, szövetkezetek, intézmények, szocia­lista brigádok, kollektívák csatlakoznak a hazánk további fejlődését szolgáló mozgalom­hoz. Támogatja mindazokat a felajánlásokat, amelyek segítik a termelés hatékonyságának növelését, javítják a termékek minőségét, elő­mozdítják az ésszerű takarékosságot, a gépek és a berendezések jobb kihasználását, mérsék­lik a munkaidő-veszteségeket, erősítik a mun­kafegyelmet. Mindennek fontos szerepe van abban, hogy az V. ötéves terv időarányps fel­adatai teljesüljenek. A Központi Bizottság felhívja a párt- szervezeteket, a párttagokat, hogy kommunista példamutatással járjanak elöl a munkaver­seny szervezésében és a felajánlások teljesí­tésében; felkéri a szakszervezeteket és a KISZ szervezeteit, hogy támogassák a ver­seny kibontakozását; a gazdasági vezetők szá­moljanak a dolgozók növekvő aktivitásával és teremtsék meg a vállalások teljesítésének feltételeit. A Központi Bizottság biztos abban, hogy a magyar munkásosztály, a parasztság, az ér­telmiség, a dolgozó nép, mint mindig, most is teljesíti, amit vállal, és kezdeményezése ha­zánk, a Magyar Népköztársaság további felvi­rágzását szolgálja. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A KISZ pályásati felhívásai az Edzett ifjúságért tömegsportmosgalom jegyében A KISZ, pontosabban annak budapesti bizottsága egyszerre két pályázati felhívással is fordul a fiatalokhoz — az Ed­zett ifjúságért tömegsport­mozgalom jegyében. A természetjárást, a turiz­must népszerűsítő plakátpá­lyázaton részt vehet minden fiatal, aki a felhívásban meg­határozott feltételeknek meg­felelő pályamunkát készít és azt 1978. november 20-ig el­juttatja a KISZ budapesti bi­zottsága honvédelmi és sport- osztályára, amelynek címe: 1430 Budapest, VIII., Köztár­saság tér 27. Pályázni lehet korlátlan számú, 45x60 cm méretű, bármilyen eljárással készített alkotással, amely más szervek által hirdetett pályá­zaton nem vett részt, illetve nyomtatásban nem jelent meg. A pályázati rqunkák tartalmát is meghatározó plakátcímja- vaslatok a következők: — budapesti ifjúmunkás kempingtalálkozó, — budapesti országjáró di­ákok találkozója, — Ságvári Endre-emléktúra, — felszabadulási emléktúra, — november 7. emléktúra, — diákturizmus, — ifjúsági turizmus, — országjáró diákok köre. (ODK). A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást adnak: KISZ budapesti bizottsága honvé­delmi és sportosztálya, a KISZ kerületi bizottságai. Az első helyezett négyezer, a második háromezer, a harmadik kétezer forintos díjban részesül. A to­vábbi helyezettek között tíz­ezer forint értékű díjat osz­tanak ki. Az eredményekről a pályázókat 1979. március 31-ig tájékoztatják, a pályamunkák­kal való rendelkezés jogát a KISZ budapesti bizottsága magának tartja fenn. A KISZ budapesti bizottsá­ga az ifjúsági szövetség IX. kongresszusának határozata szellemében szorgalmazza, hogy minél több városban, ke­rületben és községben — tár­sadalmi összefogással — terven felül is létesüljenek iskolai sportudvarok, sportlétesítmé­nyek. Ezért társszervekkel együtt pályázatot hirdet az Alkotó if­júság pályázat és kiállítás ke­retében a fővárosi fiatalok ré­szére sportudvarok, kondicio­náló termek berendezései, fel­szerelései, valamint sportolási célokra átalakítható objektu­mok típusterveinek elkészíté­sére. (MTI) Az OKP KB közleménye a kormányválságról Rómában szombaton dél­után végétért az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának háromnapos tanács­kozása, amelyen a belpolitikai helyzet alakulását, annak nemzetközi összefüggéseit és a kormányválság leküzdésének lehetőségeit vitatták meg. A KB hosszú és alapos vita után jóváhagyta Enrico Berlinguer főtitkár beszámolóját és záró­szavait. A központi bizottság így a közlemény szerint felhatal­mazta az OKP vezetőségét, titkárságát, továbbá a párt képviselőházi és szenátusi csoportjának elnökségét arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a kormányvál­ság gyors megoldására. Meg­figyelők véleménye szerint ez azt jelenti, hogy az OKP — Berlinguer javaslatával össz­hangban — igyekszik kipró­bálni minden parlamenti meg­oldást abból a célból, hogy megkímélje az országot egy újabb választási erőpróbától. A KB felszólította a párt szervezeteit, az összes kom­munistát, hogy széles körű, egységes tömegmozgósítással, intenzív politikai szervező munkával ismertesse meg az OKP politikai és programja­vaslatait, propagálja azokat a dolgozók, az állampolgárok, a demokratikus erők között. Kevés embernek adatott meg viharos és ellentmondásokkal terhes korunkban, hogy egy nagy eszmét ingadozás nélkül szolgáljon hosszú életen át. A 82 éves korában elhunyt Hi- kádé Aladár mindhalálig hű­séges fia volt népének, osztá­lyának, pártjának. Kétéves volt, amikor orvos édesapja meghalt. Anyja igen nehéz körülmények között ne­velte, hiszen öt testvéréről és tíz mostohatestvéréről is gondoskodnia kellett. Hikádé Aladárt kitűnő tanulónak, egyenes, őszinte, szókimondó, bátor fiatalembernek ismerték tanárai, társai egyaránt. Há­zitanítóskodással segítette a nagy család szűkös megélheté­sét. Elvégezte a négy polgárit, majd 13 éves korában aszta­losinasnak szegődött. A mes­ter goromba bánásmódja mi­att új munkahelyet, egyben új szakmát keresett. Villanyszere­lő lett. Nemcsak inastársai, de a segédek között is nyíltan hirdette szocialista meggyőző­dését. 1903-ban hallotta elő­ször Bokányi Dezsőt, beszélni egy március 15-i Petőfi-ün- nepségen. Ekkor vett részt az első olyan megmozdulásban, amely meghatározta későbbi a partért 90 EVVEL EZELŐTT, 1888. JANUÁR 29-ÉN SZÜLETETT HIKÁDÉ ALADÁR életútját. Szembeszállt a kard­lapozó lovas rendőrökkel. Már inas korában részt vett egy béremelést követelő sikeres sztrájkban is. 1905-től kapcsolódott be a munkásmozgalomba: belépett a vasasszakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. Nagy­üzemi munkásként többször választották bizalmivá még a háború előtt. A hadiüzemnek számító Lipták-féle gyárba ve­zényelték, mint hadiszolgála­tost. Nyílt kiállása, bátorsága és állhatatossága arra indítot­ta a munkásokat, hogy főbizal­mijukká válasszák. Hallgattak rá. így tudták megszervezni Fiedler Rezsővel, Chlepko Edé­vel, Szaton Rezsővel az 1918- as januári sztrájkokat ebben a gyárban is. Az országos mé­retű általános tömegsztrájk egyik bázisa lett ezzel a pest­lőrinci lőszergyár. & NÖGRÁD - 1978. január 29., vasárnap Hikádé Aladár útja egyene­sen, töretlenül vezetett a KMP 1918. november 24-i megala­kulásáig. A párt egyik alapító tagja a Tanácsköztársaság ide­jén a Központi Bizottság ha­tározatára lett politikai vád­biztos, majd később fővádbiz- tos a forradalmi törvényszé­ken, vagyis a Budapesti For­radalmi Törvényszék vádbi- zottságának vezetője. A Tanácsköztársaság leve­rése után hamarosan elfogták és a főkapitányságra vitték. Innét augusztus közepén át­szállították a Margit körúti fogházba, ahol bíróság elé ál­lították. Halálra ítélték, majd enyhítették büntetését. Fogoly­csere révén került Moszkvába 1922-ben. Találkozott Leninnel, s ez a találkozás felejthetetlen ma­radt számára. Kun Béla mu­tatta be Leninnek és mondta el, Hogy Hikádé Aladár aTa- nácslftíztársaság idején fővád­Kommentátorunké, Réti Erviné a szó.­A hét 3 kérdése Várakozás a Közel-Keleten; miközben Egyiptomban és Izraelben úgy csapkodják az ajtókat, hogy azok nyitva maradjanak, mindkét oldal­ról szeretnék befolyásolni Washingtont, hogy az ő ja­vukra közvetítsen. Várakozás Dél-Európában: milyen mó­don lehet kivezető utat ta­lálni az olasz kormányválság­ból, hiszen az itáliai krízis, a kommunisták esetleges be­vonása egy esetleges nemzeti szükségkabinetbe, márcsak az amerikai beavatkozás mi­att is, túlnő egyetlen ország belpolitikai keretein. Vára­kozás Délkelet-Ázsiában, ahol a kambodzsai vezetés egyelő­re visszautasítja Vietnam ésszerű, tárgyalási felhívásait. Várakozás Afrika szarvánál, ahol Etiópia hajlandó a vi­szály békés rendezésére, fel­téve, hogy a Szomáliái erők elhagyják országának terüle­tét, de Mogadishu a katonai megoldás reményében fegy­verekért kilincsel a NATO- hatalmaknál és az olajorszá­goknál. S várakozás a világ- politika főútvonalán: Wa­shingtonban a héten ismét ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el a SALT—2 megállapodással kapcsolato­san, pedig ennek ügye nagy fontosságú a szovjet—ameri­kai viszony és az enyhülés szempontjából. rendkívüli figyelmet váltott ki a Borisz Ponomarjov vezette szovjet parlamenti küldöttség washingtoni látogatása — a delegációban olyanok foglal­tak helyed (Arbatov, Zsukov, Zamjatyin stb.), akik a két ország viszonyának legjobb szakértői közé számítanak. A Fehér Házban (a tervezettnél háromszor hosszabb időt igénybe vevő), s a kongresz- szusban lezajlott tárgyszerű megbeszélések ezért messze túlmentek a protokolláris ke­reteken, s Gromiko október elején, történt washingtoni lá­togatása óta a legmagasabb szintű szovjet—amerikai érintkezést jelentették. Pono­marjov nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a SALT-tár- gyalások > sikeres befejezése és a katonai enyhülés meg­valósítása jelenti azt a követ­kező láncszemet, amely dön­tő fontosságú lehet a két or­szág viszonya, s általában a kelet—nyugati kapcsolatok szempontjából. A szovjet ál­láspont világos, most Wa­shingtonon van a sor, hogy megfelelő és pozitív választ adjon, s legalább utólag ki­egészítse a leltári­akkor megy végbe, amikor az országban rendkívül rossz a gazdasági helyzet, a nem­zetközi kölcsönöket olyan fel­tételekkel folyósítják, hogy Portugáliában a dolgozók ro­vására takarékoskodjanak.' Vagyis az elégedetlenség fo­kozódása várható. — A lisszaboni „különös házasság” egyelőre véget ve­tett a kormánykrízisnek, de a kérdőjelek változatlanok: mennyire ígérkezik hosszú i életűnek az új formáció, s Bergman híres filmjének cí­mét variálva: milyen viharos jelenetnek ígérkeznek ebben az együttélésben? MI VÁLTOTT KI NAGYSZABÁSÚ tömegsztrájkokat NICARAGUÁBAN ÉS TUNÉZIÁBAN? HOGYAN ZÁRULT A PORTUGÁL KORMÁNYVÁLSÁG? MIRŐL TÁRGYALT A SZOVJET PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG? Január második fele im­már hagyományosan a leltár- készítés időszaka az Egyesült Államokban. Ekkor hangzik el az elnöki üzenet az Unió állapotáról, külön tanulmány- kötetet tesznek közzé a kül­politikai problémákról, s be­terjesztik az új költségvetési javaslatot. Az idén a szokott­nál is nagyobb érdeklődés kísérte ezt az eseménysoro­zatot, hiszen az új elnök vetett számot ellentmondá­soktól nem mentes első esz­tendejével. A világot természetesen az enyhülés „hogyan tovább ja” foglalkoztatja elsődlegesen, s Washingtonból változatlanul nem érkezett egyértelmű vá­lasz, Warnke, SALT-fődele- gátus derűlátó nézeteinek adott kifejezést a készülő fegyverkorlátozási megálla­podással kapcsolatban, a nemzetbiztonsági főtanács­adó, Brzezinski viszont ború­látónak mutatkozott. A SALT ügye láthatólag beke­rült a Fehér Ház és a külön­böző kongresszusi érdekcso­portok szövevényes viszonyá­ba, ami ugyancsak nem ítél­hető kedvező előjelként. Ilyen körülmények között biztos volt. Lenin megkérdez­te: — Jogot végzett Hikádé elv­társ? — Sajnos, nem volt rá mó­dom. — Akkor hogyan merte vál­lalni ezt a megbízatást? — Mindig a szívemre és a becsületemre hallgattam. — Akkor valóban nem té­vedhet az ember! — mondta Lenin. Lenin javaslatára kinevez­ték a Kreml komiszárjává. Feladata volt, hogy mint mű­vezető ellenőrizze az ott fo­lyó építkezéseket, igazoltassa a Kreml területére belépő sze­mélyeket. A Kremlbe szóló belépési igazolványát féltett kincsként őrizte haláláig. Ké­sőbb az SZKP Központi Bi­zottságának apparátusában dolgozott, a pártgazdasági osz­tály egyik alosztály vezetője­ként. A személyi kultusz idején 1938-ban hamis vádak alap­ján elítélték. 1955-ben rehabi­litálták. Ezt követően tért visz sza Magyarországra. Idős kora ellenére pártmunkásként szol­gálta a munkásosztály ügyét, munkásőrként és különböző társadalmi tisztségekben dol­gozott haláláig. Vida Sándor Portugáliában lezárult a negyvenkilenc hónapos kor­mányválság és Mario Soares megalakította második kabi­netjét. Bekövetkezett a jobb­ra nyitás, szemben az eddigi egyszínű, szocialista kor­mányzattal ezután a jobbol- ali demokratikus szociális centrum három képviselője és néhány a centrumtól jobb­ra álló független is helyet foglal a bársonyszékben. Mind többen hajlamosak feltételezni, hogy a hosszú válság ezúttal szándékos volt, így próbálták a közvé­leményt kifárasztani és felké­szíteni arra, ami azután meg­történt. Az abszolút több­séggel nem rendelkező szocia­listák legfőbb vezetői ugyan­is eleve elutasították a kom­munistákkal történő együtt­működést (a két párt kor­mányképes többséget alkot­hatott volna), így hát csak jobbra fordulhattak. Ezt azonban sokan ellenezték a szocialisták alsóbb szintjein is, tehát olyan helyzetet ala­kítottak ki, hogy örüljenek, ha egyáltalán megszületik valamilyen kormány. A korántsem szerelmi frigy­ből, hanem szimpla érdek- házasságból fogant új kabi­netnek azonban nem lesz könnyű dolga. A kormány­ban résztvevő jobboldal újabb követeléseket terjeszt majd elő a demokratikus vívmá­nyok felszámolására. A szo­cialisták — figyelembe véve a baloldal erejét, a saját párt­jukon belül is jelentkező po­zitív irányzatokat, s nem utolsósorban az Intersindical- nak, az ország legnagyobb szakszervezeti központjának állásfoglalását — viszont aligha tehetnek teljes fordu­latot. Ez a kötélhúzás pedig A héten az újságolvasó is-' mét érzékelhette, milyen „ki­csi” és mennyire egyetemes világunk. Latin-Amerika és Afrika egy-egy olyan pontjá­ról érkeztek jelentések, ame­lyek nemigen szoktak a cím­oldalakon szerepelni. Két olyan országban tört ki a politikai vulkán, amelyeket idáig — különböző okok mi­att —, de a „nyugodt öve­zetek” közé soroltak. Nicaraguában terror csendé je volt jellemző: évtizedek óta a Somoza család diktatú­rája alatt senyved a közép­amerikai „banánköztársaság”. Az utóbbi hónapokban — nyilván a nagy pártfogóra, Washingtonra is kacsintva — engedélyeztek némi ellenzéki hangokat, csakhogy azt a La Prensa nevű lap főszerkesz­tője komolyan vette, sőt be­jelentette indulási szándékát a következő elnökválasztáson is. Erre a főváros központjá­ban agyonlőtték, a géppisz­tolysorozatok valósággal szét­szabdalták. A gyilkost nem lehetett nem elfogni, s a fel­bérelt bandita kitálalt: a re­zsim három nevezetes szeméi“ lyiségét, köztük a parlamenti elnököt nevezte meg a fel- bújtók között. Tiltakozásul olyan sztrájkmozgalom kez­dődött, hatszázezer résztvevő-í vei, amelyre nem volt példa Nicaraguában, s kétségessé vált a Somoza család hitbizo- mányának további fenntartá­sa is. Az észak-amerikai Tunézi­ában a Burgiba elnök beteg­ségéről, visszavonulási szán­dékairól szóló hírek élezték ki a politikai-utódlási harcot. Az eddig kifelé viszonylagos stabilitást mutató országban erősödött a belső küzdelem és számos provokáció történt a jobboldal részéről, ismert szakszervezeti vezetőkre tá­madtak, többet közülük be-> börtönöztek. A válasz általá­nos sztrájk volt. A megmoz­dulást azonban szélsőjobbol­dali elemek véres összeütkö­zés előidézésére használták fel. A hadsereg is közbelépett, negyven halott, több száz se­besült, újabb letartóztatások..^ Jelenleg egyetlen biztos té-' ryező van: a bizonytalanság, s a tunéziai szilárdság meg­ingása... meghívások hadgyakorlatra Február 6. és 10. között Minszk, Orsa és Polock szov­jet városok körzetében had­gyakorlatot rendeznek a Belorusz katonai körzfet csa­patainak közreműködésével. A gyakorlaton részt vevő egy­ségek összlétszáma — a TASZSZ jelentése szerint —, mintegy 25 ezer fő lesz. A szovjet hírügynökség szombaton közölte, hogy az európai biztonsági és együtt­működési konferencián szüle-' tett döntés értelmében a szov­jet fél január 16-án a terve­zett hadgyakorlatról értesítet­te a helsinki értekezleten részt vevő országokat. Meg­figyelőket hívtak meg a had­gyakorlatra Belgiumból, Cseh­szlovákiából, az Egyesült Ál­lamokból, Franciaországból, Hollandiából, Lengyelország­ból, Luxemburgból, Nagy- Britanniából, az NDK-ból, az NSZK-ból és Svájcból. (MTI) Erőszakhullám Törökországban Üjabb két ember életét kö­vetelte Törökországban a pél­da nélküli erőszakhullám, s így az év első hónapjában a halálos áldozatok száma 39-re emelkedett. A rádió közlése szerint az utóbbi két nap tá­madásaiban két rendőr vesz­tette életét. A közelmúltban megalakult Ecevit-kormány intézkedése­ket ígért az erőszakos cselek­mények megfékezésére, de a januári összetűzések, mintegy 400 sebesültje azt mutatja, hogy az eddigi intézkedések eredménytelenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom