Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

Hüunkaerö ­' PÉLDAKÉNT akár az építőipar is szolgálhat. A népgaz­daság fejlődése szempontjából e meghatározó fontosságú ágazat az utóbbi másfél-két évtizedben gyorsan korszerűsö­dött — szakkifejezést használva: iparosodott —, s eközben egy ideig a foglalkoztatottak számának növelésére is képes volt. A létszámemelkedés — ha szerényebb mértékben is — a hetvenes évek elején is folytatódott, erre alapozva szá­mítottak néhányan, hogy még az ötödik ötéves terv idősza­kában is szó lehet a munkásállomány bővítéséről. E felté­telezések nem váltak valóra: 1975 óta az építőipari létszám ugyancsak csökken, s a kitűzött célok teljesítéséhez haté­kony állami -támogatásra, póthitelekre van szükség. E kört szűkíthetnénk: az iparban foglalkoztatottak szá­ma tavaly több mint 7 ezerrel csökkent, s e folyamat vár­hatóan az idén is folytatódik — eközben viszont az ipar ter­melése 1977-ben 7 százalékkal nőtt, az 1978. évi tenr pedig 5,5—6 százalékos növekedést irányoz elő. A technológiai fej­lesztés, a gyártási módok korszerűsítése önmagában mind­ehhez kevés. S nemcsak azért, mert takarékosan kell bánni a fejlesztésre, beruházásra fordítható forintokkal, hanem azért is, mert — bármennyire közhelynek tűnik is. a kor­szerű berendezések még igen sok tartalékot rejtenek. Méltánytalan lenne említés nélkül hagyni, hogy amióta a munkaszervezés igénye előtérbe került, érdemi változások történtek. Hiszen szervezési intézkedések nélkül 1970 óta aligha javult volna a termelékenység az állami iparban évente .átlagosan több mint 6, a szövetkezeti iparban pedig csaknem 8,5 százalékkal, s az ipari termelés növekedése el­sősorban a termelékenyebb munka javára írható. Mégis hadd utaljunk az MSZMP Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozatára, amely egyebek mellett kimondta: „Szük­ség van időről időre az üzem- és munkaszervezés átfogó ér­tékelésére, elemzésére, széles körű továbbfejlesztésére. Nap­jaink egyik fő jellemzője a gyorsuló műszaki-technikai ha­ladás, amelynek során a technikával együtt nemcsak a gyártmányok cserélődnek ki, hanem a korábbi helyes szer­vezési elvek is elavulnak, új módszerek alkalmazását kí­vánják meg”. Következésképp ami tegnap előre vitt, az hol­nap olykor már csak a helybenjáráshoz elég, de még az is elképzelhető, hogy visszahúzó erőként hat. A szervezés: tudomány. Szerte a világon könyvtárakra __ rúgó irodalma van, s licencként értékesíthető szervezési módszerek is ismeretesek. Ilyen módszer a külföldről szár­mazó 3M is, amely a hetvenes évek elején vált ismertté ha­zánkban. Az első M a mozdulatelemzésre utal. Érdemes fel­idézni a vidéki gyárrészlegekkel is rendelkező Vörös Októ­ber Ruhagyár példáját: ők az elsők között adaptálták a 3M- et. Tudományos alapossággal — és kellő szakértelemmel — azt mérték fel, hogy a munkamozdulatok közül mennyi a fölös, az időrabló, miként lehetne a dolgozók mozgását is célszerűbbé tenni. Szinte új koreográfiát készítettek a ter­melőmunkához; arra törekedtek, hogy a pantallók, zakók ké­szítői minél könnyebben kézbe vehessék a megmunkálásra váró anyagokat, és így kisebb energiával hatékonyabban dolgozzanak. S hogy a dolgozóknak is megérte a „koreográ­fia” megtanulása: túl azon, hogy a korábbiaknál kevésbé fáradtak el, csupán e szervezés eredményeként a hónap vé­gén átlagosan 200 forinttal lett vastagabb a borítékuk. Nincs olyan területe a munkának — hozzátehetjük: min­dennapi életünknek —, amely ne lenne szervezhető. A jó vezető is kellően megszervezi egy-egy munkanapját, azokra a feladatokra vállalkozva csupán, amelyek feltétlenül az ő döntését igénylik, s a többit munkatársaira hárítja. Csak­nem mindenütt szervezettebbé tehető az irodai munka, s ezzel létszám is megtakarítható, vagy a megfelelő útvonal kijelölésével, az áru fogadásának megszervezésével, gyorsí­tásával hatékonyabbá válhat a szállítás. Folytathatnánk a példálózást a népgazdaság valamennyi ágazatából. Ezekre a tennivalókra utaló szavak az országgyűlés legutóbbi, téli ülésszakán, az idei költségvetés vitájában is elhangzottak. Az előterjesztés előadója mondotta egyebek között: „Az előre­haladás feltétele a szervező munka javítása a termelési, de az értékesítési folyamatban is. Több nagyvállalatnál a szer­vezés fokozatosan beépült a vezetési tevékenységbe. A hazai jó példák, a nemzetközi összehasonlítások, de még inkább a tapasztalható fogyatékosságok azonban arra utalnak, hogy még számos tennivaló van. A vállalatok még nem élnek megfelelően a számvitel- és ügyvitelszervezési megoldásokkal sem”. AZ ÖTÖDIK ötéves tervidőszak középső esztendejéhez érkeztünk; mindaz, amit idén teszünk, meghatározó jelen­tőségű célkitűzéseink teljesítése szempontjából. Nem kizáró­lag, de jórészt a vállalatokon és vezetőiken múlik, hogy az idei összegezéskor mind a Parlamentben, mind más fóru­mokon kevesebb fogyatékosságról és még több követendő jó módszerről essék szó. Földes Tamás <* Salgótarján — Hatvan—Budapest útvonalon Új autóbusz járat Nem minden utas örömére történt változás az 1976—li­es menetrendi évtől a me­gyeszékhelyt a fővárossalösz- szekötő gyorsvonat-közleke­désben. A megváltozott idő- i pontok miatt sok esetben csak szállodai szobák igénybevéte­lével, illetve magán- és vál­lalati személygépkocsik foko­zottabb forgalmával lehetett áthidalni a mintegy hatvan- perces időkülönbözetet. A Nógrád megyei Tanács illeté­kes osztálya ez ügyben felmé­rést végzett. A valós igények alapján a Volán 2. számú Vállalat február elsejétől új autóbuszjáratot indít, mely Salgótarján—Hatvan—Buda­pest útvonalon közlekedik. A salgótarjáni autóbusz-ál­lomásról reggel 5.30, órakor induló járat Kisterenye, Mát- raverebély, Tar, Mátraszőlős, Pásztó és Jobbágyi érintése után hagyja el a megyét, és 114 kilométer megtétele után 7.55 órakor ér a budapesti En­gels téri autóbusz-állomásra. Innen visszafelé délután 16 órakor indul a salgótarjáni busz, mely 18.25 órára érkezik a megyeszékhely autóbusz-pá­lyaudvarára. A járat munka­napokon közlekedik. Piackorszerűsítés Ä lakosság megfelelő, kul­turált ellátását, a piaci ke­reskedelem színvonalának, környezetének fejlődését szol­gálja az a terv,, amely sze­rint a kisterenyei tanács kor­szerűsíti a helyi piacteret. A megyei tanács százezer forint felhasználását engedélyezte erre a célra. Még az idén új elárusító asztalokat szereznek be, és helyeznek el a kisterenyei pi­actéren. Hulladéktárolót épít­tetnek és megfelelően kar­bantartják a piaci standokat is. „Csend­szigetek” Csehszlovákiában már évek óta kibontakozott és manap­ság egyre terebélyesebbé nő az a mozgalom, amelynek fő célkitűzése, hogy a csend és nyugalom „szigetei” ne esse­nek a civilizáció áldozatául, hanem a természet és az em­ber védelmében, érdekében megmaradjanak. Az első ilyen „védett terü­let” a Pisek hegyvonulata volt. A tájat több mint nyolc­ezer hektárnyi lombos és tű­levelű erdő, számos tavacs­ka díszíti. Itt, akár a többi védett területen, tilos olyan objektumot emelni, amely megzavarná a táj természetes rendjét. Sem hétvégi házak, sem üdülők építésére nem adnak engedélyt. A sétauta- kat, az erdőket, az erdőszéle­ket, a tópartokat, a növény­zetet védik. Folyó- és tószabá­lyozásra csak kivételesen in­dokolt esetben kerülhet sor. Járművel behajtani tilos. A közeli főútvonalakon sem szabad megállni, tülkölni. A parkolóhelyek, az egészségügyi létesítmények a „nyugalom területén” kívül kapnak he­lyet. A gyalogosok nem vihet­nek magukkal tranzisztoros rádiót, nem rakhatnak tüzet az erdőben, tisztásokon, nem zavarhatják a vadakat. Vi­szont szedhetnek gyógynö­vényt, gombát. A tilalmak megszegőit szigorúan bünte­tik. Csatlakoztak a felhíváshoz A Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Ve- gyiáru-nagykereskedelmi Vállalat salgótarjáni nagy­fiókjának dolgozói a napok­ban munkásgyűlést tartottak. Ezen elhatározták, hogy csat­lakoznak a Láng gépgyári kezdeményezéshez, s idei mun­kájukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett felajánlá­saik szellemében végzik. Vál­lalták, hogy áruforgalmi ter­vüket 101,5 százalékra, eredy ménytervüket 102 százalékra teljesítik. A takarékossági in­tézkedési tervben rögzített 160 ezer forint helyett 180 ezer forint értékű megtakarítást szeretnének elérni A mun­kásgyűlés résztvevői, a szocia­lista brigádvezetők felhívás­sal fordulnak a Pest és Ko­márom megyében dolgozó vállalati szocialista brigádok­hoz, a vállalat összes dolgo­zójához, hogy csatlakozzanak a Láng gyári kezdeménye­zéshez. Kössségpolitika pártpolitika A litkei Meglehetősen sokoldalú és eredményes az a pártpolitikai munka, amelyet a litkei párt­vezetőség végez Ipolytarnó- con, Mihálygergén, Egyházas- gergén és Litkén. Esztendős tevékenységük számadását a közelmúltban' végezte el a szécsényi járás párt végre­hajtó bizottsága. Nem indokolatlanul A szécsényi járásban hat pártvezetőség tevékenykedik. Közülük a litkei az. amelyik a legtöbb, szám szerint hét alapszervezet munkáját irá­nyította, ellenőrizte az el­múlt esztendőben. Nagy po­litikai felelősséggel, körülte­kintéssel, alapszervezeten­ként differenciálva a mun­kát, szervezte a párthatáro­zatok végrehajtását. Ez a termelőszövetkezeti, de a négy községi alapszervezetben is egyet jelentett, a lehetősé­gek gondos mérlegelésével, a helyi gazdaságpolitikai, köz­ségpolitikai feladatok gondos kialakításával és végrehajtá­sával. A legnagyobb figyelmet a párt gazdaságpolitikai hatá­rozatainak végrehajtására, a termelőszövetkezeti gazdál­kodás fejlesztésére fordítot­ták. A vezetőségi üléseken erről esett a legtöbb szó. Nem indokolatlanul! Az egyesült termelőszövetkezet — nincs egészen két esztendeje, hogy összefogtak a szomszédos szö­vetkezetek — életképessége tulajdonképpen már mostan­ra bebizonyosodott. Együtte­sen eredményesebben gaz­dálkodtak, mint a négy ter­melőszövetkezet külön-külön. A növénytermesztés, az állat­tenyésztés hozamai egyfor­mán emelkedtek. Igaz elé­gedettségre nincs okuk. A tavalyi eredmények a leg­szerényebbek a járás mező- gazdasági üzemei között. A búza hektáronkénti hozama nem volt több 28 mázsánál és a tehenenkénti tejhozam is éppen csak túlszaladt a két­ezer literen. A pártvezetőség, a terme­lőszövetkezeti alapszervezet, a párttagok nemcsak tanács­koztak a cselekvési program végrehajtásáról. Sokat dol­goztak is érte. A pártvezető­ség legfőbb törekvése az volt, hogy a szövetkezet vezetői, szakemberei, a szövetkezeti «gok valamennyien értsék, pártvezetőség szí hogy a gazdaság helyzetén mit sem változtat, ha még­oly sűrűn hivatkoznak is a mostoha adottságokra. Vi­szont a körülményeket ellen­súlyozni lehet tervszerűbb, szervezettebb és fegyelmezet­tebb munkával. Még a pél­dáért sem kellett messzire menni. Ugyancsak a szécsé­nyi járásban, a litkeihez ha­sonló viszonyok között gaz­dálkodik az endrefalvi ter­melőszövetkezet. S a búza ter­méshozama tavaly mégis tíz mázsával több volt hektáron­ként, mint Litkén. A terme­lési szerkezet hozzáigazítása az adottságokhoz, az egészsé­ges, s így magasabb hoza­mokra képes szarvasmarha­állomány kialakítása után most a sertéstelep korszerű­sítése a következő lépés ezen az úton. Sok száz ember gondja \ Hasonló következetesség­gel kérte számon a pártveze­tőség a tanácsi vezetőktől a községpolitikai, a községfej­lesztési feladatok megoldását. A pártvezetőség területén két közös tanács tevékenyke­dik Litke és Mihálygerge székhellyel. S ahogy a ter­melőszövetkezet gyarapodása, úgy a települések fejlesztése, a lakosság ellátása, ügyeinek intézése rendszeresen vissza­térő témája volt a pártveze­tőségi üléseknek, a községi alapszervezetek taggyűlései­nek. Mihálygergén a közép­távú fejlesztési elképzeléseket, Litkén pedig a nagyszámú cigánylakosság helyzetének erőteljesebb javítását kérte számon a pártvezetőség a ta­nácsi vezetőktől. Az ellenőrzés legfőbb cél­ja mindig a közös ' gondok megoldása volt. Mint a víz­társulás esetében is. A jó ivóvízellátás mind a négy község lakóinak nagy gondja. Érthető tehát, ha tanácsülé­seken, falugyűléseken az alap­szervezeti taggyűléseken tár­sulás szervezését szorgalmaz­ták. Ám, ennél messzebbre nemigen jutottak, egészen az elmúlt évig. Ugyanis a mun­kához, a közös pénz mellett, a lakosság aryagi hozzájáru­lása is szükséges. Ebben pe­dig nehezen alakult ki az egyetértés. A pártvezetőség, a pártalapszervezetek felvilágo­sító munkája, a párttagok okos, meggyőző érvei nem maradtak hatástalanok. A vízműtársulás előkészületei, a munkálatok tervezése el­kezdődött. Erősíteni az alapszervezeíeket A napi tennivalók egyetlen percre sem feledtették a párt­vezetőséggel — inkább erősí­tették meggyőződésüket —, hogy a határozatok helyi vég­rehajtása az alapszervezete­ken, a párttagokon múlik. Azon, hogy a párttagok mennyire ismerik fel a helyi tennivalók fontosságát. ho­gyan tudják elfogadtatni, megvalósítani a négy község lakosságával. Az alapszerve­zeti munka fejlesztésének sokféle útjával, módjával pró­bálkoztak tavaly is. Közülük az egyik legfontosabb volt a pártépítő munka. Nem sok, mindössze öt párttaggal gya­rapodtak tavaly az alapszer­vezetek. Litkén és Egyházas- gergén a községi alapszerve­zetekbe senkit nem vettek fel. Pedig, a lehetőségek itt is, a termelőszövetkezeti alapszervezetben is adottak a kommunista közösség továb­bi erősítésére. Okkal hívta fel a pártvezetőség figyelmét a folyamatos párttagnevelő tevékenységre a párt szécsé­nyi járási végrehajtó bizott­sága. A felkészült, munkájukat jól értő párttagoknak a párt­munka, a községpolitika lát­ja hasznát. Ügy is, hogy ők jelentik az alapszervezeti, a pártvezetőség utánpótlását. A példa egészen kézenfekvő. A pártvezetőség titkára két esz­tendővel azelőtt alapszerve- zeti titkár és tmk-művezető volt a vízműnél. Mégis a párttagok felkészítése a -párt­életre, pártmunkára nem kis gondot okoz a pártvezetőség­nek, az alapszervezeteknek. Mint mindent, ezt is tanulni kell. Tavaly ősszel csaknem százhatvanan jelentkeztek pártoktatásra. A hallgatók kétharmada párttag. A tan­folyamokat úgy szervezték, hogy kielégítsék a politikai szükségleteket és a hallgatók igényeit. Gondos kézzel válo­gatták a nyolc tanfolyam propagandistáit is. Esti egye­temet végzett párttagok kap­tak megbízatást erre a fon­tos munkára. V. G. ""»"»»•»""»Ili"........ ............................... ............................I....I »II»........................................................»im,,.............„»„„„„............................. J övőre már máéként Hosszú évek után új öntöde A ZIM salgótarjáni gyárában több éve húzódó ügy az ön­töde korszerűsítése. Mert füg­getlenül attól, hogy az 1952- ben átadott öntöde akkor ICö- zép-Európában is az egyik legmodernebbnek számított, s az is volt jelentős ideig, de régen eljárt már fölötte az idő. Jó néhány esztendeje, hogy hazánk kohászattal is fog­lalkozó közép- és nagyüzemei túlhaladtak már azon a szin­ten, ami a ZIM öntödéjét még ma is jellemzi. Természetesen, tudták ezt a salgótarjáni gyár szakemberei, csak hát... Hosszú éveknek — ki sze­rint négy, ki szerint hatnak — kellett eltelnie addig, amíg múlt év novemberében végre valamennyi illetékes szerv alá­írásával hitelesítette a ZIM öntödéjének korszerűsítésére jóváhagyott száznegyvenegy­millió forintos hitelt. Amit — miként a gyáriak mondogatták — úgy vártak már, mint soha eddig semmit. Hiszen meg­szűnnek a ma még szinte el­viselhetetlen munkakörülmé­nyek, duplájára nő a termelés, jelentősen — csaknem száztíz fővel — csökken az itt foglal­koztatottak száma, és sokszo­rosára nő az árbevétel. A ter­vek szerint 1980-ra már 58 millió forint belföldi értékesí­tést és 182 ezer dollár export- növekedést irányoztak elő. Persze, addig számos tenni­való akad, amiket viszont a gyáriak sorra-rendre, megfe­lelő előrelátással és tervsze­rűséggel oldanak meg. Rendez­ték már a gépi berendezések megrendelését; ami nem kis feladatot jelentett, hiszen a többi között Olaszországból, Dániából, Hollandiából, Len­gyelországból érkeznek majd a gépek, s ezzel egyidejűleg megállapodtak a szállítási ha­táridőkben is. A nyugati gép­import több mint 74 millió fo­rintot tesz ki. Nem kis pénz és — feltételezi: beérkezésük­kor meg is kezdhetik szerelé­süket. Illetőleg, meg is kell, hiszen minden egyes nap je­lentős kiesést jelentene, s mó­dosíthatná a próbaüzemelésre és a termelés teljes felfutá­sára megállapított határidőket. Amelyekig jószerivel csak hónapok vannak hátra. Op­timális számítások szerint, ha akadályok nem merülnek fel, 1979. március elsején meg kell indítani a próbaüzemet, s a kapacitás teljes „belépésére” rá négy hónapra számítanak. Rekordidőnek tűnne az épít­kezés, ám a szakemberek ez esetben elhárítják a dicsére­tet: Gondos szervezéssel. jó szakemberekkel ennyi idő ele­gendő ekkora beruházás meg­valósításához — mondják. Már megkezdték a felvonu­lási épületnek szánt nagycsar­nok alapozását, azt a helyisé­gét, ahová beérkeznek a gépek majdanán, s ami az automata berendezések szíve lesz. S bár a nagyobb arányú mun­kálatok csak május elején kez­dődnek, az addigi idő sem ma­rad kihasználatlan tétlenség­ben. A jelenlegi teljesítmény feletti öntvénymennyiséget már most lekötötték: az Egye­sült Villamosgépgyár, vala­mint a Fegyver- és Gázkészü­lékgyár ajánlkozott — s fogad­ták is el — vevőnek. Jó ütemben halad az új gépekhez szükséges szakmun­kások képzése, átképzése is. A gépsor lelkének, a DISA- MATIK nevű formázógép ta­nulmányozására négy dolgozó­jukat küldik ki Hollandiába, ennél lényegesen többen vet­tek, s vesznek részt tanfolya­mokon a szlovákiai Fülek zo­máncgyárában — ahol ugyan­ez a berendezés működik —, de felajánlotta szakmai segítségét a kisvárdai öntöde is. Az új öntödébe kerülő dől* gozók ismerik jövőjüket. És a felszabaduló munkáslétszám? Már évekkel ezelőtt, szinte a tervezgetésekkel egyidőben kialakultak az elképzelések sörsukról: a munkaerő-átcso­portosítás során olyan terüle­tekre kerülnek, ahol jelenleg is égető gondokat okoz a lét­számhiány. Elbeszélgetések alapján már régebben kiala­kult az a „mag”, a főleg törzsgárdatagokra, s a legjobb szakemberekre épített „név­sor”, akik már most is izga­tottan várják a hónapok mú­lását. A felszabaduló erőket — java részüket a munka inten­zitására túlzottan nem serken­tő órabérezésről teljesítmény­béres rendszerre átsorolva — a nagy termelékenységű gép kiszolgálására helyezik át. Hi­szen a több öntvény több önt- vé'nytisztítót, köszörűst, s egyéb munkást igényel. Az öntöde korszerűsítésére szánt idő nem hosszú. A ZIM kollektívájának, s az építésben, szerelésben résztvevőknek most már csak azon kell lenni: mi­nél előbb megvalósítani régen dédelgetett, sok nehéz évet fe­ledtető elképzelésüket. Saját maguk, s a népgazda­ság érdekében is. k. gy. NÓGRÁD - 1978. januái 27., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom