Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-20 / 17. szám

A Fonográf helyett a Beton Nagybátonyi tanácskozás Találkozás Koncz Zsuzsával Az első „Ki mit tud” tánc- idal-kategóriájában győztes Koncz Zsuzsa neve — sok, akkori első helyezettével el­lentétben — nem merült fe­ledésbe. Éppen ellenkezőleg. Biztosan haladt mind feljebb, s ma már a magyar köny- nyűzenei élet egyik állócsilla­gának is nevezhetjük. Egy igen érdekes kérdéssel kezdtük beszélgetésünket. — Minek tulajdoníts kar­rierje egyenesvonalú fejlődé­sét. amíg közben több. ha­sonlóan tehetséges pályatárs már rég eltűnt a süllyesztő­ben? — Nem voltak nehézsége­im az érvényesülés útján, ez tény. Ennek legfőbb okát ab­ban látom, hogy nem akar­tam mindenáron népszerű lenni. Néhány, ismeretlenség­ben töltött év után bátran visszautasítottam az olyan szereplési lehetőségeket, ame­lyek nem illeszkedtek be a távlati koncepcióimba. Ezért nem jutottam el' például jó­val előbb a televízióba sem... — Azon emlékezetes „Ki mit tud” fellépés előtt milyen kapcsolata volt az éneklés­sel? — Már általános iskolás koromban nagyon szívesen vettem részt az iskolai kar­ének munkájában. Később a KISZ központi énekkarának tagjaként különösen a több­szólamú énekléseket kedvel­tem. Ekkoriban Bárdostól Ko­dályig nagyon sok szerző mű­veit előadtuk fellépéseink so­rán. — Az első nagylemezét 1969-ben adták ki... — Nehéz körülmények kö­zött nevelkedtem, ezért nem hajtottam sosem különöseb­ben a pénzt. Mindig csak annyit dolgoztam és dolgo­zom, amennyinek szükségét érzem. Talán ezért is fog el bizonyos kétség lemezfelvéte­9HUUI1 lek idején, mert ekkor vég­képp nem vagyok a magam ura. Az időt ekkor nem én osztom be. Igaz, manapság már a koncertkörutak is nagy igénybevételt jelentenek, de ilyenkor az ember legalább azonnal érzi a munkája sike­rét, annak milyenségét. Ha egy fellépés nem a legjobban sikerül, rendszerint másnap ott a lehetőség a korrigálás­ra. A hanglemeznél viszont több hónap múlva dől el munkánk — amely végül is alkotótevékenység — sikere vagy kudarca. — Koncz Zsuzsa minden­képpen a sikeres előadóművé­szek közé tartozik. Tíz nagy­lemeze került idáig a lemez­boltokba, valamennyi arany­lemez lett. Közöttük olyan is — ezzel is átütő sikert ara­tott —, amelyen valamennyi dal klasszikus költők versei­re íródot. Vajon e kezdemé­nyezésnek várható e folyta­tása? — Az első nagylemeztől kezdve, valamennyin legalább egy vers szerepelt, amelyhez barátaim zenét komponáltak. Tartalmas szórakozás Rimócott r Háromezer-négyszáz . kötet­tel és számos folyóirattal ren­delkezik Rimócon a községi klubkönyvtár, amelyben he­tente tíz órát fordítanak könyvek kölcsönzésére. Ezenkívül működik a klub­ban néptánc- és pávakör, az épületben helyet kapnak a magnósok és az asztaliteni­szezők is. A legutóbbi járási vetélke­dő az Ismerd meg a Szovjet­uniót címet viselte és az el­ső helyezést a község KISZ- fiataljai érték el. A klub­könyvtárban különböző egész­ségügyi előadásokat is tarta­nait. A közelmúltban dr. Dér Márta beszélt a véradás je­lentőségéről. A szándék jelenleg is meg­van, bár az anyaggyűjtés rendkívül nehéz, hiszen csak olyan versek jöhetnek szóba, amelyek tartalmilag és for­mailag is összeegyeztethetők a zenével. — Hanglemezein rendszere­sen a Fonográf együttes mu­zsikál, színpadon azonban már jó ideje nem lépnek fel együtt. Mi ennek az oka? — Átlagosan évente ' egy nagylemezt csinálunk. Az en­nek az elkészítéséhez szüksé­ges kb. egy hónapot is na­gyon nehezen tudjuk össze­hozni. A hangversenyek idő­pontjainak egyeztetése csak fokozza nehézségeinket. — Tehát kényszerűségből, nem pedig harag miatt vál­tak el útjaik? — így igaz. Ezért dolgo­zom immár egy éve a Be­ton együttessel, amelynek tagjai nagyon megbízható ze­nészek, komoly, rendes embe­rek. Márpedig ezek a jelzők a szakma középrétegében ugyancsak nem általánosítha­tók. — Az utóbbi időben többet van külföldön, mint idehaza. — Európában jószerivel csak Skandináviában. vala­mint Görög- és Törökország­ban nem szerepeltem. Vi­szont jártam már Észak- és Dél-Amerikában, Japánban és a Szovjetunióban is. Különö­sen sok fellépésem volt az NDK-ban, az NSZK-ban és Lengyelországban. Legköze­lebb is ez utóbbi országba utazunk, a februárt és a már­ciust ott töltjük el — mun­kával. Egyébként szakszem­pontból különösen kedvező­ek a külföldi szereplések, mi­vel az új közönség megnye­rése izgalmas feladat, a koc­kázat pedig jóval kisebb, mint bármely magyarországi mű­soron.- — Tévében, rádióban épp­úgy fellép, mint nyilvános koncerteken. .“Melyik változa­tot kedveli leginkább? — Legszívesebben koncer­tezem, ott közvetlen kontak­tusban vagyok a hallgatóság­gal. A legnehezebb feladatot pedig a tévéfelvételek jelen­tik. Ha például elromlik egy kamera, és elveszítünk akár 2—3 órát is, a rendelkezésre álló idő ennyivel csökken. A felvételeket persze kevesebb idő alatt is meg kell csinál­ni. J. k. Kommunista nevelők a tankötelezettségi törvény végrehajtásáért A nagybátonyi Bartók Béla általános iskolai pártalap- szervezet a napokban taggyű­lésen tárgyalta a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sának eredményeit, a további tennivalókról feladattervet fo­gadtak el. Meghívták az üzemi párt- szervezetek képviselőit, a 209. sz. Zsinkó Vilmos Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tóját is. Ez a taggyűlés azért is jelentős. mert megyénk egyik legnagyobb általános is­kolájának kommunista peda­góguskollektívája ült össze, hogy a tankötelezettségi tör­vény végrehajtását áttekintse és a további helyi tennivalók kidolgozásában állást foglal­jon. Nemes Lászlóné alapszerve­zeti párttitkár az előterjesz­tésben őszinte szóval mutatott rá, hogy országos vonatkozás­ban is komoly problémák mu­tatkoznak a törvény végrehaj­tásánál. Példaként hozta fel, hogy az 1967/88-as tanévben indult első osztályosok közül 9 százalék csak 16 éves korá­ig végezte el a nyolcadik osz­tályt, mert — bukás miatt — évfolyamot ismételt. 10 száza­lék pedig lemorzsolódott, gmi azt jelenti, hogy ezek a fiata­lok, nemcsak nem fejezték be az általános iskolai tanul­mányukat. hanem szakmát sem tanulhatnak. Ez mind egyéni, mind társadalmi szem­pontból igen nagy veszteség. NÓGRÁDI HELYZETKÉP Megyei viszonylatban még kedvezőtlenebb a helyzetkép. A tanulók 76 százaléka 14 évesj, 6—8 százaléka 16 éves koráig végzi el a nyolc osz­tályt. Nem tesz eleget a tan­kötelezettségnek az általános iskolás korosztály 16—18 szá­zaléka. A 8 általánost nem végzett társadalmi réteg újratermelő­dése akadálya a szakmunkás- képzésnek, a felnőttoktatás elé állít további feladatokat, ugyanakkor a társadalom szá­mára nem kívánatos magatar­tásformák kifejlődésének gyö­kere lehet ez. A megoldás csak komplex módon lehetsé­ges; társadalmi összefogás nélkül nem lehet eredményt elérni. A nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskolában is — hangsúlyozta Nemes Lászlóné, — a tankötelezettségi törvény eredményes végrehajtása a A nagybátonyi általános iskolában az 5 ezer kötetes könyv­tárhelyiségben sokszor tartanak irodalomórát a nevelők nevelő-oktató munka színvo­nalának egyidejű fejlesztését teszi szükségessé. Az alapszervezet kezdemé­nyez és segít minden olyan elgondolást, ami a pedagó­gusok öntevékenységét növeli. Örömmel számoltak be a tag­gyűlésen arról, hogy a tanu­lók napközi otthoni elhelyezé­sét — a nagyközségi tanács segítségével — teljesen meg­oldották a megye egyik leg­nagyobb munkáslakta telepü­lésén. Itt minden ötéves gyer­mek már óvodába jár, s meg­felelő iskolaelőkészítőn vesz részt. KÖRÜLTEKINTŐBB ISKOLAÉRETTSÉGI VIZSGALATOKAT Az óvodában a 6 éves gyer­mekek iskolaérettségi vizsgá­laton vesznek részt. Miután Nagybátonyban lehetőség van mind korrekciós, mind kisegí­tő osztályban történő képzés­re, lényeges dolog, hogy a szakbizottság teljes felelősség­gel vizsgálja a gyermekeket. A kommunista pedagógusok szóvá tették, hogy nem min­dig döntenek helyesen, s is­kolaéretlen gyermekek is be­kerülnek az első osztályokba, akikre minden körülmény kö­zött kudarc vár, s szinte biz­tos, hogy 16 éves korig nem végzik el a nyolcadik osztályt. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Adv Endre élettörténete 45. Még három hétig remény­kedtek állapota javulásában, hasztalan. Orvosa ragaszko­dott hozzá, hogy szállítsák szanatóriumba. Ady erről hallani sem akart. Végül so­ványka öncsalással nyugodott bele az orvos akaratába. Lát­szólag elhitte, hogy csak ko- csikázni viszik, s látva, hogy a kocsikázáshoz egyáltalán nem szükséges személyi hol­mijait is összecsomagolja Csinszka, hallgatólagosan el­fogadta a szanatóriumot. Mielőtt megvált volna szo­bájától, hosszasan körülné­zett benne, egyenként végig­pillantva a bútorokon, a ké­peken, a könyveken, haszná­lati tárgyain. — Semmi nem fordítható meg... — mondta és önként elindult. Török néni. Csinszka nagy­anyja szeretettel, féltéssel se­gédkezett körülötte. A kocsi­nál ezzel búcsúzott tőle: — Édes fiam, tavasszal megyünk Csúcsára! Ady Endrének jólesett a vigasztaló ígéret, de szó nél­kül, csak egy lemondó mo­sollyal fejezte ki, hogy az a csúcsai tavasz számára már nem lehetséges. Fiákeren szállították be a Városliget szomszédságában levő Liget szanatóriumba, 1919. január 12-én, vasárnap délután. Csinszka és Pfeiffer doktor felesége kísérte el. A földszinten levő 30-as szá­mú szoba várt rá, kezelését dr. Schaffer Károly ideggyó­gyász professzor és dr. En­gel Károly belgyógyász pro­fesszor vállalták. A költség naponta kilencvenkét koroná­ba került, a külön ápolónak napi harminc koronát fizet­tek. 4 NÓGRÁD - 1978. januái 20., péntek Csodákra még a tudomány sem képes. A legtöbb, amit elérhettek, hogy megkímélték Ady Endrét a testi kínoktól. Panaszmentesen, nyugodtan viselkedett egyforma álla­potban. A látogatók nem na­gyon érdekelték, alig szólt hozzájuk, mint ahogy az ápolójával sem beszélgetett. Barátai és felesége január 26-án, vasárnap látták élet­ben utoljára. Hatvány Lajos, Ady a kortársak között cí­mű könyvében így örökítette meg e napi látogatását: „ .. .vasárnap fél tizenkettő­kor mentem hozzá a városli­geti szanatóriumba, de Ady mélységesen aludt. Csak a harmincas szoba küszöbén, álltunk és néztük, hogy Ady gyorsan, sűrűn, de egyenlete­sen s látszólag nyugodtan lé­legzik. Nem tudtuk, hogy az ilyesfajta légzés már az agóniát jelenti. Csak álltunk ott. csak néztük a költőt a takaros szanatóriumi szobá­ban, ahogy bezárt pillái mö­gül is kigömbölyödött szemé­nek nagyszerűen. domború golyója, és, ahogy a párnán magasztosan fölravatalozva nyugodott. Hajának se. híja, se hója, keze a mellén nyugod­tan öszekulcsolva. S ezt mond­tuk e''vmásnak: Milyen szép! — Fölkeltsem? — szólt az ápolónő. — Nem, ne! — fe­leltem ijedten. — Mondja neki, hogy itt voltunk, ha fölébred. Ezzel aztán behúztam ma­gam mögött az ajtót. S gond­talanul, az élet gondtalansá­gával, névjegyre fölírtam: »Drága Bandi! Itt voltunk. Jövünk legközelebb, ölellek.« Azt hittem, hogy majd jövő vasárnap jöhetek megint...” Kora estétől másnap regge­lig mély álomban, teljesen nyugodtan aludt. Az ápoló­nőnek semmi munkája nem akadt, éjszaka hol bóbiskolt, hol varrogatott az ablak mel­letti karosszékben, onnan vi­gyázva Adv F.ndre ImlálközéM álmát. Hétfőn reggel nyolc órakor föl kellett ébresztenie a beteget, hogy orvosságot adjon neki. A szokásos vizit ideje még nem érkezett el. Ady Endre türelmesen, en­gedelmesen lenyelte a gyógy­szert, egv szót sem szólt, csak az arckifej ezesével mondott köszönetét ápolójának. Meg­könnyebbülten a párnáiéra ha­nyatlott és máris aludt tovább. Tiszta, világos betegszobá­ját 'a legszelídebb béke han­gulata uralta. Kevéssel kilenc óra előtt alig észrevehetően nyöszörögni kezdett. Az ápo'ó- nő éberen fölfigyelt erre is, megkérdezte, miben segíthet. Ady félálomból válaszolva le­gyintett, hogy köszöni, nincs szüksége semmire. Majd só­hajtott és úgy viselkedett, mintha aludna tovább. Az ápolónő mégis hozzálépett, meggyőződni, valóban álom-e az, amibe elmerült a költő. Ady ekkor már hatott volt. A zseni, aki költészeteben oly sokat viaskodott’a rette­netes halállal, aki oly komor víziókkal élte-érezte al az el­múlás tragédiáját, most egy alig észlelhető sóhajjal bízta magát a Stix hajós-Ta. Költői, gondolkodói jelentő­ségéhez méltó búcsút vett tőle az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként helyez­ték kataíalkra a Nemzeti Mú­zeum előcsarnokában. Ezrek kísérték utolsó útjára a janu­ári fagyos, havas délutánon, ki a Kerepesi úti temetőbe, ahol a fő alléba, Jókai Mór mellé helyezték örök nyuga­lomra. Híres, mi több, legendás személyiség volt már életé­ben, de gondolkodói nagysá­gával, költészetének igazi ér­tékeivel viszonylag kevesen voltak tisztában. Ma is na­gyobb a híre, mint az élet­művéről szerzett ismeretünk. Hiába telt el a halála óta idestova hat évtized, még mindig az a feladatunk, hogy utolérjük. Ady Endre élet­műve nem egyszerűen halha­tatlan, hanem időszerűen monumentális. Az is marad még sokáig, jó néhány nem­zedék számára. önmagát Musz < j-Herkulesnek nevez­ve, az emberség titánja volt. Ebben — az emberség harcos vállalásában, az ezért való erkölcsi bátorságban és gon­dolkodói hősiességben mind­örökre időszerű marad. (VÉGE) A lemorzsolódás oka — töb­bek között a mulasztásokban is kereshető. E területen je­lentős segítséget nyújt a köz­ségi tanács szakigazgatási szerve. A hanyag, nemtörő­döm szülőket — ha szükséges — bírságolja. A? iskola igaz­gatósága csak rendkívül indo­kolt esetben ad felmentést az iskolába járás alól, de ilyen esetben is kötelezi a gyerme­ket, hogy dolgozók iskolájá­ban folytassa tanulmányait. SOK JÓ JAVASLAT A beszámolót élénk vita kö­vette. Gyenes Lászlóné igaz­gatónő a színvonalasabb pe­dagógiai munkáról, a tanárok, tanítók felelősségéről szólt. Domonkos Alajosné, az óvodai igazgatóság vezetője az első osztályos gyermekek előkészí­tésének fontosságát hangsú­lyozta, s példákkal igazolta, hogy az óvodában az új tan­terv .szerint milyen eredmé­nyesen folyik az iskolaelőké­szítés. Tarnócz István, a gép­üzem képviselője a dolgozók általános iskolai oktatásának fejlesztéséről szólt, s kiemel­te, hogy az üzemen belül 200 olyan dolgozó van, aki nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Pozsonyi Tiborné. Mengyi János tanár a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű tanulók segítésének formáira tett ja­vaslatot, s ehhez a munkához az üzemi párt- és tömegszer­vezetek segítségét kérték. Nemes Lászlóné párttitkár az összefoglalóban hangsúlyoz­ta: semmiféle intézkedés nem pótolja a pedagógus jó mun­káját a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásában. A nagy­bátonyi iskolában is a gyer­mekek egyre jobban érzik, hogy személyük és személyes sikerük érdekében sokat tesz­nek a pedagógusok. Ez is biz­tosíték arra, hogy egyre ke­vesebb lesz a lemorzsolódás, a gyermekek nem hiányoznak az iskolából, sikerrel fejezik be tanulmányaikat a nagy munkástelepülésen levő álta­lános iskolában. gy. i. Mai févéajj én latunk 20.25: A bosszú. Szerb Antal azt írja Doszto­jevszkij olvasásáról: „Dosztojevsz­kij nem való mindenkinek. Az olvasók kiválasztódása nem mű­veltség szerint történik. Doszto­jevszkij olvasójának nem kell a szellemi elithez tartoznia és az elithez tartozás még nem jelenti, hogy az ember szívesen olvassa Dosztojevszkijt. Bizonyos lelki alkat kell hozzá”. Fehér György rendező tévéfilm­je a „Feljegyzések az egérlyuk­ból” című Dosztojevszkij-írás alapján készült, amelynek hőse egy nagy gondolatokat hordozó kisember, Dobronranov (Hau- mann Péter). Nagyszerű gondo­latainak megvalósításában, az eszelősen végigvinni akart bosz- szúban tragikomikussá válik. Ez az írás fordulópontot jelen­tett Dosztojevszkij életében. a nagy müvei előfutárának tekint­hető, amolyan műhelytanulmány­nak; a néző számára bevezető Dosztojevszkij világába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom