Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-20 / 17. szám

Nyugatnémet kormánynyilatkozat „LéíezésiiÉ alaplelteié a béke” Csütörtökön a bonni par­lamentben Helmut Schmidt kancellár kormánynyilatko­zatban értékelte a szociálli- berális koalíció tavalyi tevé­kenységét és szólt az 1978-as év több feladatairól. Bevezetőjében elismerte, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság a most indúló esz­tendőben is komoly gondok­nak néz elébe: a munkanél­küliség, az állásra vagy szak­oktatásra hiába váró fiata­lok nagy tömege, a terroriz­mus problémaköre, a szociá­lis helyzetben mutatkozó szá­mos e'lentmondásos jelenség nyugtalanságra ad okot. A kormánynyilatkozat kül­politikai részének legfonto­sabb met apítása: álla­munk legfontosabb feladata 1978-ban is. hogy hozzájárul­jon a béke biztosításához. A béke létezésünk alapfeltétele, ezért semmi sem pótolhatja. — jelentette k; Schmidt. A bonni kormány megíté­lése szerint az enyhülés és a békés együttműködés feltéte­lei tavaly világszerte tovább javultak, egyre több kormány és nép ismerte fel e politika szükségességét. Az NSZK ,a kelet-európai népekhez fűződő kapcsolatai­ban a normalizálás Willy Brandt és Walter Scheel ál­tal megkezdett útját kívánja járni. A nyugatnémet politika egyik központi kérdése a Szovjetunióhoz fűződő kap­Szadat elnök döntésének értelmében csütörtökön a kora hajnali órákban vissza-, tért Kairóba Mohamed Ibra­him Kamel külügyminiszter által vezetett egyiptomi kül­döttség. Kamel nem volt haj­landó nyilatkozni az újság­íróknak, a küldöttség szívó- vője azonban kifejezte azt a reményét, hogy az egyiptomi küldöttség kivonulása a jeru- zsálemi tárgyalásokról „nem jelenti a (Szadat által meg­kezdett) út végét”, „a tár­gyalásokat felfüggesztettük, és azért jöttünk haza, hogy kivárjuk a fejleményeket. A légkör (Jeruzsálemben) nem olyan volt, mint amilyet el­vártunk. .. Izraelnek meg kell fontolnia és felül kell vizs­gálnia az egész kérdést..— jelentette ki a szóvivő. Alighanem éppen ennek a í,rábeszélés”-nek a jegyében telik, el Vance amerikai kül­ügyminiszter csütörtöki nap­ja Jeruzsálemben. Vance —, akit változatlanul' péntekre várnak Kairóba — már szer­dán este, az egyiptomi ,kül­döttség elutazása előtt hosz- szasan tárgyalt Kamellel, va­lamint Dajan izraeli külügy­miniszterrel és Begin kor­mányfővel, telefonon konzul­tált Kairóval, majd Washing­tonnal. Elutazása előtt Kamel is hosszabb ideig tanácsko­zott Beginne! és Dajannal. Szadat elnök a Carterral folytatott szerda esti telefon- beszélgetése során kijelentet­te: akkor hajlandó folytatnia tárgyalásokat, ha Izrael meg­változtatja a két kulcskér­déssel — az 'átfogó rendezés általános elveivel és a palesz­tin problémával — kapcsola­tos álláspontját. Ha ez így van, erre kevés reményt nyújt az izraeli kor­mánynak az egyiptomi kül­döttség visszahívásáról szer­dán este kiadott közleménye. A közlemény ugyanis hangoz­tatja, hogy „az egyiptomi kor­mány illúziókat kerget, ha gzt hiszi, hogy rá kényszerű- heti Izraelre a számára je­lenleg elfogadhatatlan köve­teléseit, azaz az izraeli csa­patok teljes kivonulását’' Sínairól, Golanról, Júdeából Szamariából (Cisziordánia' és Gazabából, valamint Jeru­zsálem óvárosából. A kommü­niké azzal végződik, hogy Israel folytatni akarja az csoiatok témája. „Ez a vi­szony tavaly tovább fejlődött a normalizálás irányában. Ehhez hozzájárult a Genscher külügyminiszter moszkvai lá­togatása, valamint a két or­szág külügyminisztereinek New York-í konzultációja al­kalmával kibontakozott poli­tikai párbeszéd is. Ami a gazdasági együttműködést il­leti, a Német Szövetségi Köz­társaság 1977-ben is a Szov­jetunió legjelentősebb nyuga­ti kereskedelmi partnere volt. Azzal számolunk, hogy 1978- ban is sikerül elérni az áru- csere-forgalpm magas, 11 mil­liárd márkás volumenét. .. Ezért teljes egészében osztom Leonyid Brezsnyev főtitkár, szovjet államfő pozitív elvá­rásait” — mutatott rá a nyu­gatnémet kormányfő. Schmidt részletesen ‘ foglal­kozott az NSZK és Lengyelor­szág kapcsolatainak kedvező alakulásával és kitért a közel­múltban Romániában tett lá­togatására is. Reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1978. folyamán sike­res SALT-megállapodást köt, amely megszilárdítja a kelet es nyugat közti erőegyen­súlyt. Az NSZK továbbra is első­rendűnek tekinti NATO-tag- ságát, és biztonsága szem­pontjából döntőnek az Egye­sült Államokkal való szövet­séget. A kormánynyilatkozat kh­z' arab szomszédaival való tar­tós 'és igazságos békére irá­nyuló erőfeszítéseit, s kész felújítani tárgyalásait Egyip­tommal. Egyelőre azonban az sem biztos, hogy az egyiptomi— izraeli katonai bizottság fel­újítja-e munkáját. Szadat elnök Carterral folytatott te­lefonbeszélgetésében meg­ígérte, hogy a bizottság két­napos késéssel, szombaton Kairóban összeülhet. Ennek ellenére az izraeli kormány szerdán este közölte: fontoló­ra veszi, hogy folytassa-e egyáltalában a hadügyminisz- teri tanácskozásokat. Ezer Weizman izraeli hadügymi­niszter csütörtökön a rádió ban bejelentette, hogy elha­lasztja az eredetileg csü­törtökre tervezett kairói uta­zásait. A kairói Al-Akhbarban Musza Szabri, a lap főszer­kesztője, jeruzsálemi tudósítá­sában „a tárgyalások össze­omlásáról” ír, bár dicséri Vance amerikai külügymi­niszter szerepét, aki „min­dent megtett, hogy megment­lön foglalkozott a két német állam viszonyával. Mint meg­állapította, az utóbbi időben visszaesés mutatkozott ezen a téren. „Ennek ellenére nem térhetünk le az enyhülés és normalizálás útjáról, mert ennek a politikának nincs al­ternatívája” — hangsúlyozta a kormányfő, bírálva elsősor­ban a nyugatnémet jobbolda­li ellenzéket, amely lehetet­lenné akarja tenni az NDK és az NSZK közti párbeszéd folytatását. Részletesen foglalkozott Schmidt a közel-keleti hely­zettel is. „Középutas” állás­pontot foglalva el az arab—^ izraeli ellentétek kérdésében. Egyfelől síkraszállt a jogos arab követelések teljesítése mellett. Másrészt viszont tá­mogatta az izraeli álláspon­tot is. Schmidt a „kölcsönösség” elvére hivatkozva jelezte, hogy az NSZK nem hajlandó „egyoldalú egyezményekre” a fejlődő országokkal szemben, csupán a „kölcsönös szolida­ritáson” alapuló kapcsolatok ápolására. Végül az NSZK közvéle­ményt tavaly erőteljesen fog­lalkoztató terrorizmus kérdé­sében Schmidt józanságot és önmérsékletet ígért mind a rendőri intézkedések, mind a törvényhozói tevékenység te­rén. Jelezte, hogy ezt a prob­lémát is csak nemzetközi ösz- szefogással lehet megoldani. (MTI) se a tárgyalásokat az össze­omlástól”. Az Al-Ahram elkeseredett hangú cikkben hangsúlyozza: „Izrael lerombolta azt a bé­keépítményt, amelyet Egyip­tom megkísérelt felépíteni”. Mint az MTI washingtoni tudósítója írja, az amerikai kormánykörökben kétségbe­esetten próbálnak higgadtak maradni — legalábbis így fogalmazott a CBS társaság. A Fehér Ház, amelyet telje­sen váratlanul ért Szadat el­nök lépése, órákig teljes hall­gatásba burkolódzott az állás- foglalást sürgető sajtóval szemben. (MTI) Belgrádban csütörtökön zárt ajtók mögött folytatta tanács­kozásait az európai biztonsá­gi és együttműködési találko­zó. Délelőtt a 2. számú szer­Kímiái küldöttséq ] Kambodzsában Pol Pot, a Kambodzsai Kommunista párt Központi Bizottságának titkára, mi­niszterelnök csütörtökön Phnom Penhben találkozott Teng Ji.ng-csao asszonnyal, a KKP KB tagjával, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnökével, aki egy kínai ■ küldöttség élén baráti látogatáson tartózkodik a kambodzsai fővárosban. A találkozó szívélyes baráti légkörű volt, összhangban „a Kambodzsa és Kína közötti forradalmi barátsággal és harcos szolidaritással” — írja az Üj Kína hírügynökség. Teng Jing-csao asszony át­adta Pol Pótnak Hua Kuo- feng, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke és a KB alel- nökei személyes üdvözletét. Pol Pót válaszában emlé­kezteti rá, hogy Mao Ce-tung és Csou En-laj mennyire szí­vén viselte Kambodzsa forra­dalmi ügyét, majd rámuta­tott: „most Hua elnök és a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nyújt folya­matos támogatást forradalmi ügyünknek”. (MTI) Portugália Eanes eltagadta a kormánylistát Ramalho Eanes portugál köztársasági elnök elfogad­ta a szocialista párt főtitká­ra, Mario Soares által java­solt új kormány összetételét — jelentette be szerdán az elnöki hivatal. Soaresnek a hivatalos kine­vezését követően 10 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy megalakítsa a kabinetet, és felvázolja kormánya prog­ramját. Ez utóbbit a törvény- hozás elé kell terjesztenie jó­váhagyás céljából. Politikai hírforrások szerint nem két­séges, hogy az új kormánynak bizalmat szavaznak, hiszen a 263 tagú parlamentben a szo­cialisták és tulajdonképpeni koalíciós partnerük, a jobb­oldali CDS együttesen 143 mandátummal rendelkeznek. A kommunista párt ellenzi ezt a kolalíciót. A párt szó­vivője hangsúlyozta, hogy az új kormónyalakulat vezetése alatt a nemzetgazdaság prob­lémái még jobban elmélyülnek majd, és veszélybe kerülnek a demokratikus vívmányok. Ha ez a koalíció létrejön, azt a portugál dolgozók jogo­san utasítják el — tolmácsol­ta pártja álláspontját a szó­vivő. (MTI) kesztő bizottság és a 2. szá­mú szerkesztői albizottság, délután pedig az 1. számú szerkesztő bizottság, valamint az 1. és 3. számú szerkesz­tői albizottság ülésezett. A Kulturális Minisztériumban csütörtökön aláírták a magyar—bolgár kulturális és tu­dományos együttműködési bizottság V. ülésszakának jegyzőkönyvét. A dokumentumot dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes, illetve Alekszandr Pol, a Bolgár NK kulturális bizottságának első elnökhelyettese írta alá. Egyiptomi—izraeli tárgyalások Vance az elkerüléséért Zárt ajtók mögött Bizonytalan választások Talán még soha nem volt olyan választás Nyugat-Euró- pában, amelynek ennyire bi­zonytalan kilátásai lennének: A bizonytalanság nem is any- nyira a győztes pártokkal kapcsolatos, mint magának a választásnak megrendezésével. Az előzetes döntés alapján ugyanis 1978 júniusában köz­vetlen szavazással kellene megválasztani a Közös Piac parlamentjének tagjait. EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK? Az feurópai Gazdasági Kö­zösséget létrehozó „alapító atyák” két , évtizeddel ezelőtt az úgynevezett „Római szerző­désben” megfogalmazták azt az elképzelésüket, amely sze­rint az Európa-parlament az idők folyamán egyfap-a „nem­zetek feletti” szerepet vesz fel, s elvezeti a Közös Piac országait a szorosabb unióhoz, a korábbi politikusok által már oly sokszor megálmodott Európai Egyesült Államokhoz. Ez az elkénzelés azonban mind ez idáig nem jutott el, még a megvfliosulasnaa a küszöbéig sem. A „hatok”, majd a „ki- lencek” viszonyában nem a „nemzetek feletti” vonások uralkodnak, s a döntésekben az egyes államoknak továbbra is összehasonlíthatatlanul na­gyobb szerepük van, mint a közös szerveknek. Így aztán a Közös Piac parlamentje is csupán konzultatív testület, amelynek nincs törvényhozási joga. Az Európa-parlamentet egé­szen mostanáig az egyes tag­országok törvényhozásainak küldötteiből alakították, az egyes nemzetgyűlésekben kép­viselt pártok arányában. Ezt a jelenleg is érvényes állapo­tot azonban ideiglenesnek te­kintették, s már 1962-ben megfogalrhazták azt a köve­telményt, hogy közvetlen vá­lasztásokat tartsanak a Közös Piac országaiban. Végül is 13 év telt el, mire a „kilencek” vezetői döntést hoztak arról, hogy 1978. júniusában meg­rendezik (az eddig még soha nem volt választásokat az Európa-parlamentbe. TÖRVÉNYHOZÓ JOGKÖR Két éve folyik már a kü­lönböző szintű vita arról mi­képpen, milyen rendszer alap­ján rendezzék meg a 78. jú­niusi választást, mennyi man­dátumot kapjanak az egyes tagországok. Ugyanakkor, mint erre a megfigyelők rá­mutatnak a parlament politi­kai, hatalmi kompetenciájá­nak kérdését általában meg­kerülik. Lapvélemények sze­rint a „kilencek” kormányai azért szorgalmazzák az EGK politikai integrációiét, mert ebben látják a válság által megrendített gazdasági ’nleg- ráció eredményei megóvásá­nak biztosítékát. A nyugat-európai politikai egység egyik legharcosabb hí­ve Tindemans belga minisz­terelnök 1976-ban több doku­mentumot teljesített az EGK tanácsa ele. Ezek egyikében megfogalmazta azt a követel­ményt is. amely az Európs- parlamentnek kezdetben kez­deményező, majd törvényhozó jogkört is szán. A Tindemans- javaslatok viharos -politikai vitát váltottak ki az egyes or­szágokban. A polémia tárgya mindenekelőtt a nemzeti szu­verenitás kérdése volt. A belga kormány javaslatai Franciaországban és Nagy- • Bri+anniában találtak legheve­sebb ellenzőkre. Párizsban a kommunisták és a, gaule-isták egyaránt visszautasították a francia nemzeti döntések kor­látozásának lehetőségét. Lon­donban pedig a parlament nem járult hozzá, hogy a brit szigeteken elfogadott többség! választási rendszer helyett a Brüsszelből iavasolt arányos módszer szerint rendezzék meg a júniusi választásokat. A képviselői helyek orszá­gonkénti elosztásáról végül is sikerült megegyezniük. Esze­rint a 410 parlamenti helyből a „.nagyok” (Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország és Olaszország! elvenként. 31-et kapnak. Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15, Luxemburg pedig 6 képviselőt választhat. „EURÓPAI PARTOK” A megválasztott képviselők a jövendő parlam-utben nem országaik, hanem pártállásuk szerint szerveződnek frakció­ba. Ez a folyamat már a je­lenlegi helyzetben megin­dult: megalakult már az úgy­nevezett „Európai Néppárt”, azaz a kilenc közös piaci or­szág kereszténydemokratáinak szövetsége. 1976. márciusá­ban zászlót bontottak a libe­rálisok Is. Valamivel koráb­ban még 1974-ben létrehozták az „Európai közösség szociál­demokrata pártjainak szövet­ségét”. amelv a Szocialista Intemaeionálé kereteiben mű­ködik. Már a jelenlegi Euró- pa-parl^mentben is tevékeny­kedik az olasz és francia kép­viselőkből álló kommunista frakció,, amely méltán szá­míthat arra, hogy a júniusi választásokon tovább erősödik. A szocialisták és a kommu­nisták előretörése magyaráz­za elsősorban, hogy kontinen­sünk nyugati felének konzer­vatív erői ma már korántsem olyan lelkes hívei a politikai integrációnak, mint a 60-as években. Az egyik leglelke­sebb „európai” Tindemans így nyilatkozott erről: „A legége­tőbb kérdés az, hogy vajon együttműködnének egy szocia­lista-kommunista többségű parlamenttel azok a kormá­nyok, melyeket más politikai erők vezetnek? En a magam részéről kételkedem ebben". M. G. A TASZSZ-nyilatkozat visszhangja A nemzetközi sajtó élénk érdeklődéssel fogadta a TASZSZ hírügynökség szer­dai nyilatkozatát, amely ha­tározottan visszautasította a Szomália! vezetők állítását. Ezek szerint Etiópia és a Varsói Szerződéshez tartozó országok támadást terveznek Szomália ellen. A párizsi lapok merő ki­találásnak minősítik a Szomá­liái állításokat. A londoni Times megállapítja, hogy a Szovjetunió visszautasítja a Szomáliái vezetőknek a ké­szülő támadásról tett kijelen­téseit. A nyugati sajtó ugyanak­kor felkapott egy másik szov­jetellenes hazugságot. Egyes sajtóorgánumok azt állították, hogy „szovjet hadihajók és repülőgépek bombázták az Etiópia északkeleti részén fejkvő Massawa város kikötő­jét, ahol a szakadár erők fo­kozták tevékenységüket”. Az Egyesült Államok ‘kül­ügyminisztériumának szóvi­vője saját korábbi kijelenté­sének ellentmondó nyilatkoza­tot tett, közölve, hogy az USA nem szándékszik fegyvereket vagy katonákat küldeni Szo­máliába, S ezen a politiká­ján nem is kíván változtatni. A „The Dri1" Te'°'?raph”t című londoni lap jelentése szerint Sziud Baue Szomáliái államfő tovább sürgeti á nyugati fegyverszállításokat. A londoni lap szerint — mi­közben a brit kormány a Szomáliái kérés teljesíthetősé­gét vizsgálja — a nyugati fővárosokban egyre növekvő félelmet vált ki az a lehetőség, hogy az Afrika szarvában fo­lyó háború komoly válságot idézhet elő a kelet—nyugati kapcsolatokban. .. „The Daily Telegraph” szerint a brit kor­mány vissza fogja utasítani a Szomáliái kérést, mivel a Szo­máliái fegyveres erők részt vesznek az etiópiai Ogaden térségben folyó harcokban. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom