Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Az Országos Béketanács és • Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozatot tett közzé a chilei fasiszta junta 1978. január 4-ére tervezett „népszavazásáéval kapcsolatban. A nyilatkozat megállapítja: 'Az ilyen módszerű „népszavazás” elrendelése, kötelezővé tétele — a szabad vélemény- nyilvánítás tényleges lehetősége nélkül — durván sérti az egyetemes emberi jogokat és újabb meggyalázása a fasiszta terrortól sínylődő chilei népnek. Azokra ugyanis, akik nem jelennek meg a népszavazási komédián, vagy kifejezésre juttatják, hogy nem értenek egyet a katonai diktatúrával, kegyetlen megtorlás vár. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mélységesen elítéli Pinochet diktátor újabb akcióját. Követeljük, hogy Chilében haladéktalanul .'szüntessék meg a több éve tartó rendkívüli állapotot, állítsák helyre az alapvető emberi és polgári szabadságjogokat, bocsássák szabadon a jogtalanul bebörtönzött hazafiakat. A junta vezetői adjanak számot az eltűntnek nyilvánított emberek sorsáról, biztosítsák a száműzöttek hazatérési lehetőségét. Hagyjanak fel a világközvéleményt félrevezetni szándékozó manőverekkel, amelyek csak tovább súlyosbítják a chilei nép helyzetét. Az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság a jövőben is teljes támogatásáról biztosítja a fasiszta elnyomás ellen küzdő chilei népet. Vietnami kormánynyilatkozat A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya szombaton nyilatkozatot adott ki azzal a bejelentéssel kapcsolatban, hogy a kambodzsai kormány egy időre megszakítja diplomáciai kapcsolatait Vietnammal. A Vietnámi Szocialista Köztársaság kormánya határozottan visszautasítja a kambodzsai kormánynak a Kambodzsa ellen elkövetett állítólagos vietnami agresszióról szóló állításait. A közlemény megállapítja: Kambodzsa az, amely provokációs cselekedeteket hajt végre a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kambodzsai kormány — mutat rá a nyilatkozat — már hosszú ideje szítja a népet, valamint a kambodzsai hadsereg körében a gyűlölet légkörét, igyekszik rágalmakat terjeszteni Vietnamról. Kambodzsai katonák számos alkalommal hatoltak be vietnami területre. 1977 áprilisától mostanáig számos hadosztályt, tüzérségi alakulatot magába foglaló jelentős nagyságrendű kambodzsai fegyveres erő hajtott végre nem. egy alkalommal támadásokat gyakorlatilag Vietnam összes határvidéke ellen, Ha Tientől egészen Tay Ninhig. • A Vietnam ellen irányuló kambodzsai akciók miatt a Vietnami Szocialista Köztársaság népe és fegyveresei a határmenti vidékeken kénytelenek veltak' harcot kezdeni önvédelemből, Vietnam területi egységének, szuverenitásának, a vietnami állampolgárok életének, nyugalmának és tulajdonának védelmében. A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya — húzza alá a nyilatkozat — ismételten javasolja: a két fél bármilyen szinten, amilyen hamar csak lehet, kezdjen tárgyalásokat, hogy közösen, a testvéri barátság szellemében rendezzék a határkérdéseket. A Vietnami Szocialista Köztársaság népe és kormánya biztos abban, hogy a két nép életbevágóan fontos és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva Kambodzsa és Vietnam sikerrel rendezi a határkérdéseket. Ez a két nép őszinte vágya, s ez egybevág az adott térség, valamint az egész világ békeszerető országainak törekvésével — hangoztatja a VSZK kormányának nyilatkozata. Mexikóban kampány kezdődött a kommunista párt legalitásáért. A kép Puebla városban készült: a helyi egyetemen fiatalok vitatják meg a párt röplapját Kinevezések A Minisztertanács Knopp Andrást oktatási miniszterhelyettessé nevezte ki. A kormány Nagy Miklóst, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesét — más munkakörbe történő áthelyezésére tekintettel, érdemeinek elismerése mellett — c tisztségéből felmentette, s egyidejűleg Meruk Vilmost, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesévé kinevezte. Eanes újévi üzenete Portugália súlyos gazdasági helyzete miatt sötét hangvételű újévi üzenetet intézett vasárnap este Antonio Ro- malho Eanes államfő az ország népéhez. Az államfő hangsúlyozta: az ország gazdasági helyzetének romlása olyan méreteket öltött, ami a mind nehezebben elérhető külföldi hitelek további felvételét teszi szükségessé, sőt, az aranytartalékok eladásának veszélyes lépését kényszerítheti ki. A kereskedelmi mérleg súlyos deficitje miatt 1978-ban Portugáliának halaszthatatlan gazdasági feladatokat kell megoldania. Eanes kollektív erőfeszítésekre szólította fel az ország népét, hogy az idei év a gazdaság helyreállításának jegyében teljen el. Munkánk és a nagyvilág Az óév vége a számvetés, az új esztendő az előretekintés ideje. A két dolog nemcsak időrendi, hanem logikai ösz- szefüggésébem is áll egymással, hiszen az előretekintés — legalább is a realista, a megalapozott előretekintés — alapja éppen a számvetés. Ahhoz, hogy ha nem is tudjuk, de legalább is sejtsük, mit hozhat a világ számára 1978, tisztában kell lennünk azzal, mit hozott 1977. A külpolitikának nincs, nem lehet köze az esztendő fordulóján oly divatos jövendölésekhez. Az emberiség mindig csak oly reménytég- lákkal építkezhet, amelyeket neki magának sikerült megteremtenie. És éppen ilyen alapon van mit várnunk az előttünk álló esztendőtől. A lenini Békedekrétum óta a szocialista politika tudja, pontosan tudja, mit akar elérni a nemzetközi porondon. A történelemben először létezik a nemzeteknek olyan közössége, amelynek hivatalos külpolitikája a békevágyon, ezen a talán legősibb emberi motívumon alapul. Hogy honnan indultunk és hol tartunk, jó részt mindenki tudja. A szocialista országok szívós erőfeszítései nyomán a hidegháborútól eljutottunk az enyhülésig és ebből az alapvető tényből következnek a további feladatok: a folyamat elmélyítése, kiszélesítése és visszafordíthatatlanná tétele. Mindezt sok erőfeszítés előzte meg, és most, amikor a visszapillantás már megtörtént és előretekinthetünk, jó arra gondolnunk, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság ezen a téren is megtette azt, ami erejéből lehetőségeiből telt. A magyar külpolitika — a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal együtt — tevékenyen kivette a részét a békés együttélés megteremtéséből. Ugyanakkor eredményesen dolgoztunk hazán belül is. Az enyhülés elmélyítésének ugyanis nemcsak külpolitikai, hanem belső feltételei is vannak. Minél jobban dolgozunk idehaza, minél erősebb, tekintélyesebb egy-egy szocialista ország, annál erősebb a szocialista közösség — és minél erősebb a szocialista közösség, annál jobbak a valóban tartós béke esélyei. Ez a modell. Ilyen egyszerű — és ilyen bonyolult. Minden gondunk és problémánk ellenére a szocialista országok gazdasági-politikai, önvédelmi erejének növekedése derűlátásunk döntő motívuma. Amilyen mértékben meghatározóvá válik a világpolitikában a szocialista közösség, úgy nő a lehetőség arra is, hogy megállapodás szülessék a tömepusztító fegv- verek korlátozásáról, a leszerelésről, a világ még meglevő tűzfészkeinek kioltásáról. „Szürke” hétköznapi munkánk így kapcsolódik szervesen a földkerekség nagy kérdéseinek megoldásához. Harmat Endre Carter Indiában James Carter amerikai elnök és Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök hétfőn második alkalommal is tárgyalóasztalhoz ült. Megfigyelők szerint a tanácskozáson a két ország nukleáris együttműködésének kérdéseit, az Indiai-óceán térségének fegyverzetcsökkentési problémáit, valamint a nemzetközi gazdasági rendszer megújítása érdekében teendő lépéseket tekintették át. Az indiai miniszterelnök a találkozón ismételten síkra- szállt a nukleáris energia kizárólag békés célú, az emberiség jólétét szolgáló fel- használása mellett. Kijelen' Igen; így illenék,' így kelleJ ne valamennyi munkahelyen nekilátni az 1978-ra tervezett feladatok végrehajtásának, csakhogy — a tapasztalatok birtokában mondjuk — némely helyen ez már-már illúzió. Üresek az alkatrész- raktárak, a szükséges anyagokból az egyik van, a másik nincsen, s ezért ami kivételezhető, azzal se mennek sokra: kapkodnak a technológiai osztályon, mert a decemberi nagy fölfordulásban ki ért rá olyasmivel bíbelődni, mi lesz januárban?! Eltúlzott ábrázolása a valóságnak? Szónoki kérdés, mert sajnos, tudjuk rá mindannyian a feleletet; nem túlzás ez, hanem a valóság — legalábbis a gyárak, vállalatok bizonyos csoportjánál. Tizenkét hónap átlagához mérten 1977. januárjában a gép- és gépiberendezés-gyártó ipar termelése csupán 73 százalékot ért el, a műszeriparé (17-et, s a bútoriparban sem futotta többre 78 százaléknál- Hangsúlyozzuk, példáink találomra választottak, mert az iparágak, iparcsoportok többsége januárban jóval elmarad az átlagos havi termelésétől. Ez pedig arra figyelmeztet, baj van időgazdálkodásunkkal: míg az egyik hét, hónap el- fecsérlődik, a másik feszített munkával telik. Régi igazság, a remény — jó reggeli, de rossz vacsora. Mégis, azt láthatjuk, olykor a termelőhelyeken e vacsorát tálalják januárban végig, minAz első munkanaptól dig a bűvös holnapban bízva: majd addigra kialakul a megszokott ritmus, lesz műveleti terv, anyag, szerszám, minden. S valóban, „holnap”, — úgy február közepe felé — visszazökkennek a régi kerékvágásba. Csakhogy addigra öt-hat munkahét elszaladt: az évi összes munkanapok tíz, tizenöt százaléka úgy telt el — ismételjük, tíz, tizenöt százaléka! —, miként jóllakottnak a lakodalom, nézegetett, kóstolgatott, s mire megéhezett haza a lagziból. Nehéz helyrebillenteni a januárban fellökött mérleget, van, ahol egész esztendőben ezzel bajlódnak. S mégis, a következő évben kezdik elölről! Mert valahogy természetessé, megszokottá vált a januári munkanapok könnyed kezelése, a Pató Pál-os „ráérünk arra még”, s csak keveseket nyugtalanít, hogy a termelői szervezet a januárban mulasztottakért később mennyi idegeskedéssel, képletes és valódi verítékkel fizet. Kívánalom és kötelesség: az első munkanaptól számítódjék a vállalati program végrehajtásának ideje. Ehhez az érintettek teremtsék meg a feltételeket. A népgazdaság, s azon belül az egyes ágazatok 1978-as céljai időben ismeretesek voltak a vállalatok előtt, a szabályozó rendszer változó £ NÓGRAD - 1978. január 3., kedd elemeinek főbb jellemzői úgyszintén- Derült égből nem jött semmiféle villámcsapás, s az égnek az a darabja sem volt takarva a gazdasági egységek előtt, ahol felhők fedik a napot. Feltételeket, gazdálkodási körülményeket, átfogó és részcélokat egyaránt időben ismerhettek meg a gyárak, vállalatok, s bár kétségtelen, voltak, vannak bizonytalansági tényezők — mindig is lesznek —, a felkészülést alapvetően semmi sem zavarta. Még akkor is, ha hangsúlyossá tesz- szük az ismétléssel az alapvetően kifejezést, azaz elismerjük, némely részkérdésben akadtak késedelmek, tétovasá- gok az irányító szervek részéről. Mindezek előrebocsátása mellett is meghökkentőnek kell tartanunk, hogy az egyik cégnél készen a forgatókönyv, a másiknál viszont most keresik a szereplőket, sőt. az előadható darabot! Ez utóbbi helyeken aligha lész bőven termő a január, de még a február sem. Azzal telik majd az idő, amivel októbertől kellett volna foglalatoskodni. Dehát akkor mindenkinek a „tűzoltás”, az év végi hajrá adott munkát, s azért, mert tavaly januárban ugyanígy kezdték az esztendőt. Bűvös körben keringenek, s olykor arra sem képesek, hogy átlessenek a szomszédba, az iparági társválalathoz, ott hogyan csinálják, mi módon kerülik el az örökös lépéshátrányt. Nem jóslat, hanem gyakorlati tapasztalat: a dinamikus fejlődést felmutató, a munka társadalmi hatékonyságát folyamatosan javító vállalatoknál, gyáraknál január első munkanapján kezdődik az esztendő, s december utolsó munkanapján fejeződik be. Nemcsak forma szerint, naptárlapok alapján, hanem a valóságban is, a kibocsátott áruk mennyiségén, értékén mérve. Logikus összefüggése időnek és eredménynek? Igen. A népgazdaság 1978- évi feladatai között nemcsak olyan, látványos célok szerepelnek, mint a gyulai húskombinát átadása, a Tiszai Hőerőmű négy gépegységének — 800 megawatt teljesítménynek — az üzembe helyezése, a Magyar Gördülőcsapágy Művek rekonstrukciójának befejezése, a deáki bauxitbányában a termelés megkezdése, hanem sok-sok apró cél ugyanúgy. Csakis az összegeződő, apró célok elérésének reményében válik reálissá, hogy a gépipar az ipari átlagot meghaladó mértékben — 6—7 százalékkal — bővítse termelését, s az ipari termékek kivitele 11 százalékkal emelkedjék. Az apró célok — a mindennapi feladatok — természetüknél fogva folyamatos cselekvésre alapozottak; a végrehajtás logikáját — és sikerét — kockáztatják ott, ahol az év kezdete nem esik egybe a tervek megvalósításának kezdetével. Veress Tamás tette, hogy India minden eszközzel támogatja a tartós békére irányuló törekvéseket és azt, hogy az atomenergiát ne használják fel pusztító célokra. Carter elnök tájékoztatta tárgyaló partnereit a szovjet —amerikai SALT-tárgyalásokról, valamint a genfi háromoldalú konferenciáról. Annak a reményének adott hangot, hogy az atomfegyverkísérletek általános betiltásáról folyó szovjet—amerikai— angol tárgyalásokban később Franciaországot és Kínát is bevonják, de hozzátette, hogy ehhez még évekre lesz szükség. Indiai látogatásának második napján Carter amerikai elnök a törvényhozás tagjai, valamint más hivatalos személyiségek előtt beszédet mondott az indiai parlamentben. Beszéde jelentős részében az indiai bélpolitika kérdéseivel foglalkozott, párhuzamot próbált vonni a két országban közel egyidejűleg lezajlott kormányválság: a Watergate- botrány, illetve a Gandhi-kor- mány bukása között. Hosszasan taglalta azt a véleményét, amely szerint Indira Gandhi veresége a márciusi választásikon azt bizonyította, hogy „egy fejlődő ország haladását demokratikus eszközzel is el lehet érni”. A volt indiai miniszterelnök-asszonyról Carter elítélően nyilatkozott. Carter bejelentette: India és az Egyesült Államok kedden diplomáciai jegyzékváltással erősíti meg, hogy amerikai műholdról időjárási és más adatokat továbbítanak majd egy indiai tulajdonba?) levő és az ország szakemberei által kezelt földi vevőállomásnak. Carter felszólalásában ismét teret kapott az emberi jogok helyzetével kapcsolatos fejtegetés. Ebben a kérdésben hasonlóaknak ítélte meg a két ország álláspontját, s tagadta, hogy ez beavatkozást jelentene más országok belügyei- be. A törvényhozás tagjai előtt Carter alig tett említést a két ország nukleáris együttműködésének kérdéseiről, ami az indiai—amerikai kapcsolatok előmozdítására hivatott látogatás egyik legfontosabb témája volt. Ezen a területen a tárgyalások azonban nem hozták meg a kívánt eredményt —, amint az egy Carter és Vance között lehallgatott és kiszivárogtatott párbeszéd hangneméből kiderült. Az elnök rosszallóan állapította meg, hogy Deszai miniszterelnök közömbösen hallgatta a nukleáris fűtőanyag szállítására vonatkozó ámerikai ajánlatokat, és hajthatatlannak mutatkozott az átfogó nemzetközi ellenőrzés kérdésében. Kettészakadt az Indiai Nemzeti Kongresszus Hétfőn az indiai „kongresszuspártiak országos konferenciáján” hivatalosan megtörtént az Indiai Nemzeti Kongresszus kettészakadása. Indira Gandhit a megjelent közel 2000 párttag, köztük a párt legfelsőbb szervéből nemrégiben kivált hét vezető egyhangúlag a párt elnökévé választotta, kinyilvánítva egyben, hogy pártjuk az „igazi kongresszus”. A „kongresszuspártiak országos konferenciája” vasárnap ült össze, a párt vezetőségének tiltása ellenére. A konferencia résztvevői felhatalmazták Gandhit, hogy szervezze meg minden szinten pártját, konzultálva az őt támogató többi vezetővel. Brahmananda Reddi, az Indiai Nemzeti Kongresszus elnöke élesen elítélte Gandhi pártszakadást előidéző döntését, és újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy nem áll szándékában lemondani tisztségéről.