Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
S. J. gyilkossága és ön; Hogy van egy '„Neptunusz’*, gyilkossága óta a r „Nép- ahol eldughatják, csillogó bár- tunusz” forgalma ugrásszerű- pultról és toronymagas bárén föllendült. Elsösortjan tér- székekről ábrándozott, ahon- mészetesen szerelmespárok nan khaki-nadrágos élsporto' kost — tőrzsvendlgg? léptette cttk emeletet. Olyan Hgyétién elő, egy hónap múlva már szervező volt, hogy ha egy csak úgy emlegette: Szegény asztalnál háromfélét kértek Jancsi barátom, úgy szerette tőle, oda tudta vinni négy-öt ezt a Hannát, ahogy manao- részletben. Feledékeny volt, keresték föl, s húsz forintot, lók és filmszínészek ostromol- ság már nem is divat szeret- lassú, kétbalkezes, arckifejezé- néha még több borravalót ják epekedve. A valószínűtle- ni. Egyszer behozta hozzám, se akaratán kívül olyan sava- ígértek a pincérnek, ha sza- nül sovány vendég, akiről hogy megmutassa: Neked jó nyú, hogy a vendégeket fölin- baddá teszi számukra azt a közben mindenki megfeled- szemed van, öregem, pincér gerelte, s nem volt kedvük bizonyos asztalkát — De leg- kezett, még egy konyakot vagy, te ránézel egy vendég- borravalót adni. Már régesrég feljebb fél órára — súgta a kért Míg a pincér az aszta- re és megmondod, mi van a bele is nyugodott, hogy ő a pincér, miután ügyetlenül el- Iához csoszogott, ő felhívott veséjében, mit szólsz hozzá, Neptunuszra van ítélve, innen tüntette a papírpénzt, mintha egy telefonszámot, nem szólt ml a véleményed? Én csak a megy nyugdíjba, s mert a náthás zsebkendőt gyűrne a bele semmit, csak hallgatta fejemét csóváltam: Nem lesz nyugdíja a tejre és a gyógy- zsebébe. Odasietett a bal két- néhány pillanatig, aztán visz- ennek jó vége. Jancsikám... szerekre sem lesz elég, nates asztalhoz, diszkrét párbe- szament a helyére. Mint a Nem tudnám megmondani, ponta más vendéglátóipari Galgóczi Erzsébeti A széd, s az ott üldögélő szerelmespár engedelmesen szede- lőzködni kezdett. A boldog utódok félóra múlva természetesen ugyanerre a sorsra féltettek. Az asztal fölött figyelmezető - táblácska lógott, mint a vasúti étkezőkocsikban: „Fogyasztási idő 30 perc!” — de csak a pincér számára láthatóan. Órabérben árulta az asztalt, mint a saját tulajdonát, mint valami elfogyhatatlan mennyiségű perecet. Éveken át nem tett zsebre annyi borravalót, mint szegény megboldogult S. J. jóvoltából. A „Neptunusz” egyébként szűk, elhanyagolt cukrászda volt, olyan száraz és hangú- nyomozás később kiderítette, miért, de éreztem, hogy rossz lattalan, hogy még lezűllehi a pontos időt hívta föl. Jó tíz vége lesz ennek... S közben se tudott. A végleges becsű- perc múlva egy csinoska, je- 20—30—50 forintért árulta a kástól csak az mentette meg, lentéktelen nő lépett a cuk- bal kettes asztalkát. egységben fog ebédmaradékot kunyerálni, amit a szerencsésebb kollégák nem tagadnak meg tőle. Most az örömtől részegen támolygott hazafelé, s gondolatban hálásan szorongatta az ismeretlen gyilkos kezét. — Csak így tovább, fiú! Agyon kell lőni! — motyogta, biztatta, mint a meccsen a jobb szélsőt, és szinte sajnálta, hogy arra a három konyakra annak idején nem hívta meg a megboldogultat. Igazán megérdemelte volna. A Neptunusz átépítése két évig tartott, s ezalatt mindenki elfeledkezett a boldogtalan szerelmespárról, akik a bal kettes asztalnál fejezték be tragikus életüket. Minden új nap megszülte a maga új tra- ... ... ,, sicuaau gédiáját, s az emberek a bűhogy két egyetem • között ék- raszdaba, s a fiú asztalához Es akkor a pincért behívták ndket bs a vgr(, csak frissen telenkedett, s a diákok vizs- ült le. A fiú az ő számára is a központba. Az igazgató le- szeretfk mint a gyümölcsöt, gák előtt idejárak tanulni, rendelt konyakot. Aztán be- ültette, feketével, konyakkal legfeljebb e«y-két naposán, akár egy lakatlan szigetre. De szélgettek. Hogy miről, nem kínálta, barátságosan elbeszél- romiatianuL°Egy elsőosztályos évek óta nem fordítottak egy hallatszott a pultig, de a getett vele, mint ember az kislányt reggel fél nyolckor fillért sem a tatarozására, esi- mozdulatokból nem észlelt a emberrel és közölte, hogy. ők »kólába menet megöltek megcukrászda tragédiája nosítására. Bármelyik percben személyzet semmi gyanúsat, már régen felfigyeltek a tevárható volt, hogy szétmállik nem volt köztük vita, in du- hetségére, csak ez ideig nem ban_ külváros? OTP-t vi- az egész helyiség, mint vala- latkitörés, fenyegetés. Olyanok sikerült alkalmas munkakört , - ' „annal íeeweresek kimi öreg múmia. voltak, mint a többi szerel- találni a számára. Most azon- iagOS nappal Ie§^CT Amikor az esetnek, néhány mespár, akiknek nincs hova ban — tekintettel az óriási szemfüles riporter útján híre menniük, s elrothad a hátuk forgalomra, amit a kis helyiszaladt, a Isis cukrászdát el- a presszókban. Egyszerre po- ség már nem bír fölszívni — özönlötték az egyszerű embe- koli dörrenés hallatszott, pil- a Neptunuszt átépítik, kibőví- rek, akik annyira szeretik a lanatokig föl sem fogták, hon- tik egy osztállyal följebb so- különlegességet, a bátorságot nan jön a hang, és mitől rolják. föltöltik a személyze- és a vért, minden!, ámít csak eredhet —, aztán eldördült a tét, és a személyzet élére őt álmukban mernek elkövetni, második lövés is. Azt még jelölték ki főpincémek. S a S ekkor összeültek az illeté- látták, hogy a fiú pisztolyt vezér meleg kézszorítással bú- elmentek színházba, kesek, s elhatároztak, hogy fogo keze a homlokáról lassan csuzott tőle az ajtóig kísérte, mozib megnézték a Rómeó es Júliát, az Othellot, A sakal gyalázták a várhegy oldalában. Egy külvárosi OTP-t lágos nappal fegyveresek rabolták, a két női alkalmazottat a WC-ben találták meg, tarkólövés végzett velük. A Lenin körúton fegyveresek rabolták ki a postát, és lopott autón elmenekültek. Az emberek a tv előtt ültek, a napilapok hírrovatait bújták, és ha nem történt semmi, „élére állnak” a megindult az asztalra hanyatlik, aztán a atán odaszólt a titkárnőjének: folyamatnak, s a forgalmat pisztoly lecsúszott az asztal- Jucika, legyen szíves jegyeztervszerűen fogják továbbfej- ról, még füstölgött a csöve, leszteni. Kihasználják \a kon- Telefon, rendőrség, mentők, juktúrát. A cukrászdát átala- a nő halott volt már, de a kítják, hozzákapcsolják a fiúnak még vert a szíve, ami*e; ,z átépített Neptunus», tőpincémek... hosyis hívják fSST&f SS A a kor elszáguldott a mentőko- keztetni. ezt az alakot? Nézzen utána, és majd ne felejtsen el emlészomszédos húsboltot háziasszonyok fél kilométerre] esi. a rendőrtiszt fölvette odébb is beszerezhetik a com- jegyzőkönyvet, s már ő is A pincér, akit egyébként Nagy Jánosnak hívtak, pincért is elfelejtették. Amikor az új Neptunusz megnyílt, kék csempével — nyugatnémet import —, zongorával, szőke zongoristával és saját bot és a parízert — és kék menni készült, amikor a pin- mindenki azonnyombam elfe- slá-erre, s Jucflca bevitte az 4°gják beburkolni cér, akit már percek óta igazgatóik az annak ktején a falakat Természetesen zon- ugyanaz az aggodalom szó- *s, szedelegve^ támolygott ha- ßzöveget* Főoingorát is kap a vendéglátó- rongatott, félszegen elébe áltt: zafelé. ötvenéves volt, kicsi ^ Nagy János a főnők ipari egység, sovány hosszú- _ Bocsén&t_ kapitány ^ ^ wvany agglegény és árva, ^ a hajú, szomorú zongoristával, és r.l/uni,i..ii _ és évek óta nem ihatott egy u B fölkérnek egy zeneszerzőt -le- SldÄKÄ P<*árka szeszt sem a gyo„sítől «áhá tadta magáról h előleg Kossuth-díjast —, hogy J“gUl^ fizetés^'nélkül "^távozott ‘vöSC fülbemászó táncdalt, a gény, boldogtalan szerelmesekről, akik ebben a cukrászOriembemek látszott. nya kávéfőző lány, akit csak óriási protekcióval vettek fel Neptunuszban. Két a vendéglátóiparba, s örültek, va Somogyi urat ■ után itt találkoztak először a hét múl- - a gyilKáldi János: Sos&tyák asszonyok Szirtek tetején, völgyben a ti bokáig érő, nárciszos, rózsás bugyogótok leng-lobog gyorslábú, csöppnyi asszonyok! Tündököltök, akár a láng, konok, szorgalmas reménnyel, fféttzületek mit érne e köves, nagy Bosznia? Kötixybe szedtek füvet, csillagot. Ezt viszi el • messzi föld fia. Halász Miklós: papírkosárba. Eddig úgy — Kl es a Nagy János? Mit ____________ mert har- «avarnak ilyen hülyeségekkel? m incéves pályája bizonyítót- Az,^azSatóság két hónappal ta —, hogy semminek sem ezelőtt kijelölte az űj főpin_____________________ A rendőr megnyugtatta, lenne já, de a legrosszabb 5**. Böröcki elvtárs unokad ában fejezték be fiatal éle- hogyha kárt természetesen pincérnek. Csapnivaló maró- occsét tüket. megtérítik. riája olyan fokú szórakozott- Később az Igazgatót Is leHogy tulajdonképpen ml Aztán távozásra szólított föl Sággal párosult, hogy ha rossz váltották, minek kellett aKutörtént, nem tudta senki. Ak- mindenkit, és a cukrászdát volt a lift és gyalog ment tyaszorító utcába tizenhat kor délután három órakor, bezárták. föl a lépcsőn harmadik eme- milliós költséggel ilyen fébejött egy magas, hihetetle- De csak másnap reggelig, lett lakására, következetesen nyes kávéházat építeni, ha nül sovány, jólöltözött fiatal- Másnap nyitáskor már olyan a padlásfeljárónál kötött ki, abba a kutya se jár? Csakuember a „Neptunuszba”, tömeg tolongott a járdán, és még visszafelé is ritkán gyan, minek kellett? Senki, amely szokás szerint teljesen mintha a cukrászda búcsújá- találta el előszörre a harma- de senki nem emlékezett rá. üres volt, leült a bal kettes róhely lenne, ők pedig hívő'_ asztalhoz — szemben a kijá- zarándokok. A pincért ostro rattal — és konyakot rendelt, rnolták a részletek felől, már A pincér álmosan és rossz- akik egylátalán asztalhoz ju- kedvűen szolgálta ki. Április toltak: az állóvendégek kényvolt, felhős, tompa idő, az telenek voltak beérni a sánta embernek mindenszentek! sí- pincémé és a kövér kávéfőzősírok jutottak eszébe. A fiú lány felvilágosításával. A visszaküldte a pincért, és kért pénztárosnő a nap folyamán egy szódavizet is. Eléggé in- háromszor is mellészámolt — gerült volt a hangja: „Ma- szerencsére, mindháromszor a guknál nem szokás kísérőt maga javára —, a kávéfőzőadni az italhoz?” A. pincér lány ragyogott és a pincér egy árnyalattal rosszkedvflb- mesélt. ben és lúdtalpasabban kivitte A nyúlfarknyi történet ter- a szódavizet is, aztán vissza- mészetesen bővült, alakult, könyökölt a pultra, kereszt- úgy változtatta formáit, kör- rejtvényt fejteni. Sehogy sem vonalait, ahogy a? igények akart kijönni a tej fokmérő- nőttek iránta. A pincér idővel jének a neve. A sánta pénz- beleszőtte a napilapokban ol- tárosnő számolt, minden sza- vásott adatokat; tudni vélte, bad idejét arra fordította, hogy a rejtélyes S. J. a So- hogy összeadja a bevételt és mogyi János nevet takarja, megszámolja a pénzt, mert amit azért nem hoznak nyil- betegesen félt attól, hogy el- vánosságra, mert a pisztolyra számolja magát. — Meglát- nagyon is törvénves úton tett játok, egyszer száz forint hiá- szert; hogy soha nem volt nyom lesz! — suttogtá vészt- viszonyuk, sőt négy éve nem jóslóan. A kövér, nagyon csú- is látták egymást, négy év Réti Zoltán: Anyám (részlet) *Győri Lászlót G y ere k k o Lezörögtek a csöndes falevelek, üresek a fák, a töltényhüvelyek. Katona fut a kerten, udvaron át, száladnak utána újabb katonák. Folyosókőre a vére lecsöjrpen. Ablakban arcok hosszú függönyökben. Lőnek, árokba esik a menekülő. Egy nemzet fia volt a futó, a lövő. Nézi a gyerek vagy csak esteieken mesélik aztán, nem tudja sohasem. A születéstől nem új születésig, a születéstől csak él a halálig. •Győri László 1977-ben Radnóti-díjban részesült. „Nem beszélgetek?... Tényleg nem beszélgetek.” Felhúzta a párnáját, felült, cigarettáját kereste. Megtalálta a csomagot az éjjeliszekrényen, és kéjjel zörgette a papírt. Nyugtatta a zizegés, majd rágyújtott. homlokát kiverte a veríték, egymást, és egy meghatáro- félelemtől. RettenetesneK tűnt csináltam valamit, félni kezdett, zott pont felé kúsztak. Miért a csend, azt várta, hogy miElmaradt beszélgetések A tenyere nyirkos lett, latok azonban sebesen űzték végtagjai iszonyúan fájtak a is... Rendet szeretes a sötétben icuii ^^11. wu icic husaicui. ívj len a csenu, azt varia, nogy mi- n A„ ílptom'non • . • . Talán a vacsora volt nehéz olyan üres minden? Emlékek előbb reggel egyen. De agon- ” — gondolta, s ezzel m-AKéito „-1 1—m -----m- oerenaezKecmi m ondta próbálta sora ezt kérdezte. dolatok tovább' kínozták." nyugtatni magát. De nem Vöröshagymával ették a hidd, hogy markodban jS közelednek... De az istenit ment. Jól- ismerte ezt a tor- biíszteket Saciéknál. Az ed es- az élet, nem igaz, hogy felül miért nem akarnak velem be- kotszoríto érzést. Kétszer már kedves Saci • nulyen boldog lehet emelkedni”. Miért is szólni ?” Mée tobban f^úzta úgy tort rá mint a napsüté- vö t hogy mindenki nevetett. mondta e2t régi jó barátja, az ágyon a lába ses nyári időre a zivatar, de Joizut kacagtak, akkora zajt Feri? Vagy rosszul emlékszik? fájt a homloké sem gyöngyi önmaga elöl nem tudott me- csaptak, hogy a felső szom- öt éve látta tolójára. Nemzött’ Hallgatta ütemS nekulni. Akkor a konyak sem szed lekopogott. Vörös bort sokat besz^lepttek inkább o!' uZ* * uterr}f9 segített, ót Seduxen tábornok Ittak é, O inka» £,1 SS" ÜSZ £ is csak fejbe vertc, hogy úgy elhúzódott a ^ mpik szobába, most már jól emlékszik. Feri lesége vállát. Az a szemét az utcakon, mmtha idegennek erzett mindent, mindig vidám volt, olyan sem nyitotta ki fejét egv kis- uldoznek. Aztán amilyen. nem volt kedve semmihez. igazi be]evaló gyerek, és ak- sé megemelve tagoltan kér- gyorsan jött a nyomasztó er- Könyveket böngészett, unot- kor a filozófiáját magyaráz- ’ tagoitan Ker zés, oly hirtelen szabadult tan. és az órájára lesett. Ide- fa. „Meg kell fürödni azéletmeg tőle. sítette, hogy mindenkinek jó- ben,” csak semmi méltóság, De most megint itt van, és kedve van, idegesítette, hogy inkább alázat... Élni, apa, élrémülete nagyobb lett, ahogy Saci utána jött, s még rósz- nj kell!... Lazíts, ne légy a félelem elzsibbasztotta tes- szabb kedvű lett megjegyzé- mindig olyan feszes, mert emelte a fejét, de hirtelen tét. „Talán csak nem a szí- sétol: „Kimért vagy . Eszébe korán megdöglesz”. Emlék- a párnára ejtette, vem?” Ahogy a gondolat vé- juttatta, amikor egyik kollé- szjk arra is, hogy kinevette, s — Megőrültél9 — motyogta gigcikázott fejében, a veríték gaja háta mögött úgy jeUe- akkor úgy tűnt, Feri csak né- és folytatta az ütemes szuszo- teljesen ellepte homlokát, iz- rm?zte: „Tartasa van . Utalta, zi, nézi bambán, aztán szó- gást. zadságban fürdött. „Észrevét- akikre ezt mondták, de mosta- morúan mondta: „Nagyon Lejjebb csúszott az ágyon' lenül kell megdögleni, de naban azokat kezdte útálni, megváltoztál, miért tagadod le ismét az ablakra nézett ” A legalább gyorsan túl leszünk akik ezt mondtak. Felesege magad?... Miért nem tudunk sötét oszlani kezdett Lábait rajta”. A magára erőltetettci- hazafele duzzogott, magaban már beszélgetni...?” jólesően kinyújtotta nem nizmus kissé megnyugtatta, dúdolt, dühösen, s úgy érezte, „Beszélgetni... Tényleg, zsibbadt már. .'.Beszélgetni. Ez Bámult ki az ablakon, nézte legszívesebben elfutna tőle. most kéne beszélgetni. Ez a az beszélgetni kell ” Roeesz- a szürke betonfalat, hallgatta Egvszer szolt csak hozzá, eny- rohadt érzés egyből elmúlna, meszerűen" ismételte magában felesége ütemes szuszogását. av,t mondott mindössze: „Le- Valaki még Ferin kívül is de ahogy a világossá* me^e- Valami kellemesre akart em- hetetlen tudsz lenni”. mondta a beszélgetést. Ki lent az ablakban, kínlódásra íékezni, kereste a gyakran Saci soha többé nem hívta is?.. .r‘ felidézett képeket, - de rögesz- őket. merendszeréből egyetlen em- Letörölte a homlokát, már lélf sem kattant be. A gondo- annyira nem gyöngyözött, de dete: — Mit akarsz? — Beszélgessünk a férfi örömmel. Felesége még magasabbra ráborult az álom. NÖGRÁD — 1978. január 15., vasárnap
