Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
TAGDÍJ üzemekben Járva-tájékozódva gyakran tapasztalom, hogy a szakszervezet legszorgalmasabb tisztségviselője a gazdasági felelős. Fizetés után ellentmondást nem túróén bekasszírozza a jövedelemnek megfelelő tagdíjat. Eszerint a szakszervet és a tagság között a legfőbb érdemi kapcsólat a tagdíj? Igen is, meg nem is. A kérdezettek válasza meglehetősen egyhangú: „beléptem, mert mindenki belép”. Hogy mit várnak a tagdíj ellenében? Alkalmasint üdülési beutalót, segélyt, vagy azt sem, semmit. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség ott érzékelhető, ahol a dolgozók nem érzik annak lehetőségét, hogy vitás kérdésekben számíthatnak a szakszervezetükre. Mi lehet ennék az oka? Az semmi esetre sem, hogy a dolgozónak, ahogy hallani itt-ott még, soha nincs igaza. De az sem, hogy a szakszervezet nem érvényesítheti jogait a vállalatvezetés ellenében. Az indokolatlanul és méltánytalanul sok túlórát felhasználó, év eleji, évközi, év végi hajrázó vállalatok igyekeznek olyan szinten feltüntetni szervezési, bonyolítási, vezetési fogyatékosságaikat, hogy a túlórád révén nagylelkűen többletjövedelemhez juttatják dolgozóikat. Különösen a kisfizetésűek kapva kapnak az alkalmakon, s a vastagabb borítékkal rendre csillapíthatatlan fáradtságukat viszik családjukhoz, kedvesükhöz haza.. . Pedig különösen balesetveszélyes munkahelyeken fokozottan indokolt, hogy a dolgozók műszakról műszakra kipihenten vegyék fel a munkát. Nem egy tragikus kimenetelű üzemi baleset történt már, amely után a vizsgálat egyértelműen kiderítette, hogy a dolgozók védelmét fokozottabbán kellett volna biztosítani. Áttanulmányoztam több baleset kimenetelét, amelyeknél a szakszervezetek megyei tanácsa munkavédelmi felügyelőjének jelentéséből teljesen nyilvánvaló_ a vállalat mulasztása, mi több — vétkessége, s a helyi munkavédelmi felelős mégis hallgatott, egyikük a szememben mondta: ,;mi is a vállalattól kapjuk a fizetésünket...” Nem egy helyen ma is túlságosan magasan van a szakszervezeti bizottság. Tisztség- viselői, ha sor. kerül rá, úgy mondják: „lemegyünk az üzembe”. A nyelvnek ez a játéka sajnos, nem véletlen. Ahogy jó néhány bizalmi mandtátumát csak azért újítják meg, mert azelőtt is ő volt a bizalmi. Pedig egy-egy ilyen jóember, aki meglehet, tisztességes munkás, a hozzá nem értésével, a mindig rutinszerű tevékenységével, döntéseivel elmondhatatlan dugulásokat okozhat fölfelé és lefelé egyaránt. A szakszervezetnek s valamennyi tisztség- viselőjének újra és újra bizonyítania kell elhivatottságát. Ismerni kell az üzem vagy a részleg dolgozóinak gondját-baját, még azt is, amelynek orvoslásáról már maguk a károsultak réges rég lemondtak. Ha ehetetlen az ebéd, ha szűkös az óvoda, ha a gyerekes anyák még mindig két-három műszakban dolgoznak. Múltkoriban az egyik textilipari nagyüzem szakszervezeti bizottságán újságolták nekem, hogy náluk az anyák menynyire .szeretnek éjszakai műszakban dolgozni. Olyan mintha egy műszak lenne, hazafelé menet bevásárolnak, s még arra is marad idejük, hogy a gyereket elindítsák az iskolába. S csak azután alszanak egy keveset. Ott van tekintélye a szakszervezetnek, ahol a kollektív szerződés valóban a kollektíva jogait és kötelességeit summázza; ahol szorgalmazzák a biztonsági berendezések felszerelését, kultúrterem, üdülő, sportlétesítmény létrehozását; ahol nem nézik tétlenül a mértéktelen túlóráztatást, még akkor sem, ha ez nem minden esetben nyeri el a notórius túl- órázók tetszését: ahol nyíltan kimondják a gazdasági vezetők tévedéseit, méghozzá a dolgozók füle hallatára... Ott van becsülete a szakszérv'ezetnek — a szerencsére ilyen példából nagy a kínálat —, ahol a dolgozók minden túlzás és pátosz nélkül érdekképviseleti szervezetüknek érzik, vallják. Ahol, ha úgy adódik, a vállalatvezetés ellenében is igazságot szolgáltat a szak- szervezet. Aligha kétséges, hogy ahol ennek a kapcsolatnak tényleges és érzelmi megnyilvánulásai vannak, ott mindenki büszke arra, hogy szervezett dolgozó, s. nem éri be annyival, hogy hónapról hónapra a gazdasági felelős unszolására lesz leszurkolja a tagdíjat. Kertész Péter Valódi fóruntot teremteni > Népfronthlubban BerGBlBn Danielisz István töprengve mondja: — Fejlődő, nagyközség . a miénk. Nézzen végig az utcákon! Szinte gomba módra szaporodnak a házak. Nem is akármilyenek. Most már az emberek nemcsak arra töre- kédnek, hogy minél nagyobb legyen a portájuk, hivalko- dóbb, hanem arra is, hogy célszerű, kényelmes és szép Danielisz István tanácselnök házat építsenek. Gyakran emlegetjük, hogy változó falu, változó emberek. Mi akik benne élünk, tudjuk, hogy valóban így van. De nem elég az embereknek csak az anyagi jólétét, gyarapodását biztosítani. Valami több is kell. A szabad idő (amelyből egyre több van), okos, célszerű kihasználása. felszabadult egy terem, összefogással — a tanács és a megyei népfrontbizottság anyagi hozzájárulásával — a kőművesek átalakították, megszépítették. , Ezzel Beseelen megszületett a népfrontklub. Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20- án avatták. Valóban szép helyiség, kényelmes fotelokkal, kisasztalokkal, ízléses lámpákkal, szőnyegekkel, képekkel. A népfronttitkár büszkén mutatja. — Ugye milyen szép? Harmincezer forintot tordítottunk a berendezésre, — ennyit költött rá a megyei népfront •—, hogy valóban kényelmes klub várja az idelátogatókat. De ez rendezvényt tervez. Ülésen megvitatták, sokan mondták jó ötletet, adtak javaslatot. Tartanak például TIT-előadá- sokat a művelődési házzal közösen. Ezeknek mindig megvan a hallgatóságuk. Aztán van szülők akadémiája. Most végre megfelelő otthont kapott, ahova szívesen mennek pedagógusok, szülők, előadók egyaránt. — Minden nap van rendezvény? — Az sok lenne- Nem akarunk úgy járni, hogy nagy hévvel belevágunk, aztán las- san-lassan kifulladunk. Ügy gondoltuk, hetenként háromnégy rendezvény éppen elegendő. Ilyen lenne néldául a fiatal házaspárok Klubja. Ügy tervezzük, hogy minden alkalommal rövid népszerű előadást tartanánk, vagy vitafórumot, kerekasztal-beszélge- tést. Utána jöhet a zene, tánc, ismerkedés, jókedv Valamikor volt már nálunk ilyen klub. aztán . elhalt”. Ez segítene a kiszeseknek is. Házasságkötés után a fiatalok inkább visszahúzódnak de akik a népfrontklubba eljárnak, jobban bekapcsolódnak a közéletbe. Kétezernégvszáz lakosa van a községnek, sok a fiatal. Meggyőződésem, Äbgy lehet rájuk számítani. Jó elképzelésekben nem szűkölködnek. Gondoltak arra, hogy hetente egy alkalommal magányosok klubját tartanak, analfabéta-tanfolyamot, előadásokat az életmódról, lakáskultúráról. Ami egyelőre Arcok — közelről Titkok tudója Hány éves is? Igaz, az előbb mondta: betöltötte a hetvenötöt. De, nehogy valaki öregnek titulálja, mert akkor könnyen rájár a szája: öreg ám a nagyapád! S. hogy miket ismer? , Mindent a természetből. Fűk. fák, hegyek, völgyek, csermelyek, állatok, s minden velük kapcsolatos titkok tudója. — Tudod-e? — tegez le; megteheti —. hogy olyan gyógyforrás is van a közelben, ami bár biztos: aranyat ér, de most csak folyik, folyik el haszontalan a vize. Mondom neki. nem hallottam még róla. — Hát ott van lent a Parlagon. mi csak Savós-kútnak nevezzük, mert arra emlékeztet az íze. De — incselkedik — tudod-e mi az a fuvarozták a matériát. Olya- bent a faluban. Gróf Is meg- nok azok a téglák meg cse- irigyelhetné. repek. melyek ebből készültek. hogy időtlen időkig megmaradnak. Pedig lassan hetven éve már, hogy feltettük a tetőre és ha hiszed, ha nem egy sem repedt el belőlük ennyi idő alatt. Hetvenöt éves Sándor bácsi. Pendelyes gyerek volt, amikor Mátrapovákról ide jöttek lakni, ki a hegyek közé, szüleivel. — Tudod, három ház volt itt akkor csak. meg egy juh- hodály. És hogy . laktunk? Nyolcán egy házban: a konyha az közös volt. De hát akkoriban az dukált a cselédeknek. Most meg? — Mi van most? — Palotákat építenek maguknak ezek a fiatalok — Juhász volt — most már leírom — az öreg földi életében. Szép állatai voltak — mondják —, mert értett hozzájuk, szerette a mesterségét nagyon. De dolgozik az most is annyit, mint legény- korában. — Igaz ez, Sándor bácsi? — Az már nem! Az erő elszáll a fiatalsággal. Csak úgy teszek-veszek, bíbelődök— Sokáig még? — Ne kérdezz ilyet, hallod! Mert el nem fogadom a borodat! — fenyeget meg tréfásan ujjával és jóízű beszéddel újabb történet me- sélésébe kezd... Azt hiszem ezzel eljutottunk a lényeghez. Bercelen, de másutt is sok töprengést okozott, miképpen szervezzenek olyan összejöveteleket, amely kimozdítja az embersKet. Danielisz István tovább viszi a gondolatot. Három esztendeje tanácselnök Bercelen, jól ismeri a falu apraját nagyját, a gondokat, örömöket. — Van szép művelődési házunk az igaz. Gazdag, jó programmal fiataloknak és idősebbeknek egyformán. Ha más szervek akartak valamilyen rendezvényt, szinte sor- banállás volt, hogy melyik időpontban lesz éppen szabad terem. Közben megérkezik Ádám György népfronttitkár. Munkahelyéről, a közeli gyógyszertárból ugrott át néhány percre a tanácsházára. — Volt olyan népfrontrendezvényünk, amit vagy el kellett halasztani, vagy elhagytuk, mert nem találtunk helyet. Bosszankodtunk mi is, bosszankodtak azok is, akik számítottak rá. Aztán megszületett a megoldás. A tanács épületében Adám György népfronttitkár (Kulcsár József felvételei) csak az egyik része a dolognak. — A másik? — A belső tartalom. Hiába a kényelmes fotelok, meg a többi, ha nem tudunk olyan programot összeállítani, amely valóban a közélet fórumává teszi a bereeli klubot, összedugtuk a fejünket. hogyan tovább, mit csináljunk. A népfrontbizottság sok jó gond, hogy a rádiót és a televíziót kölcsönkapják. Meg a magnót is. Ha a klubnak lesz sajátja, könnyebb zenés programokat, összejöveteleket is tartani, A népfrontvezetők — a bizottsággal karöltve — Bercelen úgy gondolják, hogy a „komoly” és a könnyebb összejövetelek jól kiegészítik egymást. Csatai Erzsébet — karácsony — ...... sa vó? Azt már igen. felelem. — Hát aztán tudod-e, {íogy ez a rész itt a források szülőhelye? Van legalább tizenöt; kristálytiszta, bővizű, sokuk. mert van benne valamilyen ásványi só. egyszer már vizsgálták egyik-másikat, télen sem fagy be. Az a Savós-kút meg olyan. mint egy gyógyszertár. De sokan hordják onnan demizsonban a vizet... állítólag mérsékli a gyomorbántalmakat, frissíti a vérkeringést és még... még a másnaposságot is megszünteti. •T-i rirU0g lehetne, reagálok, csak hát olyan messze van mindentől. — Messze, messze — há- borog. — Túl kényelmese'.: vagytok már. Hogy gyalogoltunk .mi yal-mikor húsz meg harminc kilométert is. hóban, sárban, esőben. Lecsillapodik aztán Földi Sándor bácsi, az idős mátra- cserpusztai és borát kortyolgatja. Hallgat egy keveset, aztán megint csak kérdez: — Aztán tudod-e. hogy kék színű agyag is található innen nem messze? Valamikor, amikor Mátranovákon működött a gőztéglagyár, innen O lyan őszinte keserűs éggel panaszkodni, mint tette a közelmúltban a Szécsényi nagyközségi Tanács elnöke, Földi László, csak az tud, akit vaí&milyen nagy-nagy csalódás ért. Nagyon határozottan mondta: — Engem valóban nagy- nagy csalódás ért és teljesen tehetetlen vagyok. Különös dolog ledet az, amikor egy tanács elnöke olyan helyzetbe kerül, hogy meghaladja az erejét. A beszélgetés során fény derült arra, hogy nem dőlt össze egy ház sem Szécsényben, emberéletben sem esett kár, nem is betöréses lopásról van szó. A nagyközségi tanács munkájának ' romlásáról sem, hanem arról, hogy társadalmi munkaerővel, valamint ezt megtámogatott néhány százezer forint állami pénzzel, amit alkottak az év elején, az év végére tönkrement. Mi történt? Az új lakótelep környezetének kellemesebbé tétele érdekében ültetett fa- -'•’eVneték mind kipusztultak, -"-fó-nok. hó**sif/’k és c’u-i-v “on'ó értékes ior-''"-ve"é;k vo'tak a csemeték. Marad tehát az új lakótelep kopár, kőkolosszusra emlékeztető, kévé. szépet nyújtó hely? Egy jogos beserge3 nyomán Mindén ember örömére Szinte megdöbbentő hallani, h agy a facsemeték azért pusztultak el, mert seníki a lakók közül egyetlen bögre vizecskével nem locsolta meg a fiatal csemeték ! gyökerét. Nem porhanyósította a földjét, hanem úgy tekintették a fásításira fordított társadalmi munkát, az erre költött állami támogatást, hogy ahhoz nekik — mármint a telep lakóinak — semmi közük, a tanács dolga, főjjön az ő feje emiattMit gondolhat mást az ember annak láttán, hpgy tényleg tönkrementek a facsemeték, amelyek árnyat nyújtot- tak volna, a levegőt szűrték volna, kellemessé és széppé tették volna a lakótelepet. Amely most kopár, rideg, minden elismert értéke mellett is. Kik sínylik meg? Azok, akiik ott laknak, akik szeme láttára pusztultak el a f’k. Azt mondta a tanácselnök, hogv csak e?v vödrörs- be vizet kellett volna esténként a csemeték tövére locs- csantani. Tudom, most sökan felszisszennek, hogy vizet Szécsényben? Inni sincs, amikor beköszönt a nyári meleg, nem pedig locsolni! Igén, ez igazság, de az is, hogy a vízhiány ellenére éppen azon lakóknak egy részét, akiknek természetes kötelességként kellett volna tekinteni, hogy rendben tart-“ sák a készen kapott új környezetüket, a gépjárműmosásban semmilyen vízhiány nem gátolja meg őt, mert elvégzik éjjel. De akkor a parkjukat éjjel miért nem locsolják meg? Az is az övék, ahogyan az autó is. A tanácselnök panaszának itt a lényege! Egyáltalán magukénak tekintik-e egyesek, amit készen kapnak? Kötelességet éreznek-e megóvásáért, rendbentartásáért, és nem úgy gondolkodnak-e, hogy mindent a tanácsra hárítanak? Erre Földi László így válaszolt: — A lakók közül sokan elsősorban, akik valahonnan más vidékről költöztek - oda, nem vállalnak kötelezettséget. Gondoljuk csak meg, menynyi ember munkája, fáradság ga van abban, hogy Sze- csény nagyközség az utóbbi években valóban korszerűsödik, divatosan szólva urba- nizálódik. .Tágas, szép lett az utca, ahonnét nem hiányoznak a virágok. Egymás után épülnek a kényelmes összkomfortot nyújtó lakások. Üj bolthálózat épült a község peremén- Az esti világítás fényáradatot biztosít. És beszéljünk az új csatornarendszerről, a mellékutak rendbetételéről, a sok parkról, melyek nélkül sivár lenne a község. “Minimális óhaj tehát, hogy ha már elkészült valami a lakosság gondját is viselje. És azok nem törődnek vele, akiknek tulajdonképpen épült, létesült minden ami új Szécsényben van. Az a fejlődés, ami a községben végbement, még mindig nem a befejezést jelenti az új építésének. Üjabbak és újabbak következnek. A tönkrement csemetefákat is egészen biztosan kicserélik, mert 1 JíÓGRAD = J977, a lakótelepet úgy tervezték, hogy azon szép lombos fák zöldelljenek. Ültetnek új fákat, költenek rá újabb és újabb forintokat, fáradoznak érte társadalmi munkások.. S mindezek láttán sem szólal meg a közömbös ember lelki- ismerete? gy hírlik, hogy. beszélgetést kezdeményeznek Szécsényben a lakossággal, amelynek egyik szóvivője a népfront lesz, a minél nagyobb tömeg bevonása érdekében. Sok minden tisztázásra vár, mert Szécsény, a nagyközség, minden gondja ellenére is fejlődik, szépül. Talán most lesz igazán olyan, mint azt valamikor réges-ré- gen megálmodtak, és az akkori igazgatási székhely épületének homlokzatára kis túlzással bevésték: város- De ehhez kevés csak a tanács. Ehhez minden állampolgár alkotó támogatására szükség van. Ha így lesz, akkor a tanácselnök kesergését az öröm váltja fel. Ami tulajdonképpen minden ember örömét fejezi ki. Bobál Gyula december jl., vasárnap 5