Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

TAGDÍJ üzemekben Járva-tájékozódva gyakran ta­pasztalom, hogy a szakszervezet legszorgal­masabb tisztségviselője a gazdasági felelős. Fizetés után ellentmondást nem túróén be­kasszírozza a jövedelemnek megfelelő tag­díjat. Eszerint a szakszervet és a tagság kö­zött a legfőbb érdemi kapcsólat a tagdíj? Igen is, meg nem is. A kérdezettek válasza meglehetősen egyhangú: „beléptem, mert mindenki belép”. Hogy mit várnak a tagdíj ellenében? Alkalmasint üdülési beutalót, se­gélyt, vagy azt sem, semmit. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség ott érzékelhető, ahol a dolgozók nem érzik annak lehetőségét, hogy vitás kérdésekben számíthatnak a szakszer­vezetükre. Mi lehet ennék az oka? Az semmi eset­re sem, hogy a dolgozónak, ahogy hallani itt-ott még, soha nincs igaza. De az sem, hogy a szakszervezet nem érvényesítheti jogait a vállalatvezetés ellenében. Az indokolatlanul és méltánytalanul sok túl­órát felhasználó, év eleji, évközi, év végi haj­rázó vállalatok igyekeznek olyan szinten fel­tüntetni szervezési, bonyolítási, vezetési fo­gyatékosságaikat, hogy a túlórád révén nagy­lelkűen többletjövedelemhez juttatják dolgo­zóikat. Különösen a kisfizetésűek kapva kap­nak az alkalmakon, s a vastagabb boríték­kal rendre csillapíthatatlan fáradtságukat vi­szik családjukhoz, kedvesükhöz haza.. . Pe­dig különösen balesetveszélyes munkahelye­ken fokozottan indokolt, hogy a dolgozók műszakról műszakra kipihenten vegyék fel a munkát. Nem egy tragikus kimenetelű üzemi baleset történt már, amely után a vizsgálat egyértelműen kiderítette, hogy a dolgozók védelmét fokozottabbán kellett vol­na biztosítani. Áttanulmányoztam több baleset kimenetelét, amelyeknél a szakszervezetek megyei tanácsa munkavédelmi felügyelőjé­nek jelentéséből teljesen nyilvánvaló_ a vál­lalat mulasztása, mi több — vétkessége, s a helyi munkavédelmi felelős mégis hallgatott, egyikük a szememben mondta: ,;mi is a vállalattól kapjuk a fizetésünket...” Nem egy helyen ma is túlságosan maga­san van a szakszervezeti bizottság. Tisztség- viselői, ha sor. kerül rá, úgy mondják: „le­megyünk az üzembe”. A nyelvnek ez a já­téka sajnos, nem véletlen. Ahogy jó néhány bizalmi mandtátumát csak azért újítják meg, mert azelőtt is ő volt a bizalmi. Pedig egy-egy ilyen jóember, aki meglehet, tisztes­séges munkás, a hozzá nem értésével, a mindig rutinszerű tevékenységével, döntései­vel elmondhatatlan dugulásokat okozhat fölfe­lé és lefelé egyaránt. A szakszervezetnek s valamennyi tisztség- viselőjének újra és újra bizonyítania kell el­hivatottságát. Ismerni kell az üzem vagy a részleg dolgozóinak gondját-baját, még azt is, amelynek orvoslásáról már maguk a ká­rosultak réges rég lemondtak. Ha ehetetlen az ebéd, ha szűkös az óvoda, ha a gyerekes anyák még mindig két-három műszakban dolgoznak. Múltkoriban az egyik textilipari nagyüzem szakszervezeti bizottságán újságol­ták nekem, hogy náluk az anyák meny­nyire .szeretnek éjszakai műszakban dolgoz­ni. Olyan mintha egy műszak lenne, hazafe­lé menet bevásárolnak, s még arra is marad idejük, hogy a gyereket elindítsák az is­kolába. S csak azután alszanak egy ke­veset. Ott van tekintélye a szakszervezetnek, ahol a kollektív szerződés valóban a kollektíva jo­gait és kötelességeit summázza; ahol szorgal­mazzák a biztonsági berendezések felszere­lését, kultúrterem, üdülő, sportlétesítmény létrehozását; ahol nem nézik tétlenül a mér­téktelen túlóráztatást, még akkor sem, ha ez nem minden esetben nyeri el a notórius túl- órázók tetszését: ahol nyíltan kimondják a gazdasági vezetők tévedéseit, méghozzá a dolgozók füle hallatára... Ott van becsülete a szakszérv'ezetnek — a szerencsére ilyen példából nagy a kínálat —, ahol a dolgozók minden túlzás és pátosz nélkül érdekképviseleti szervezetüknek érzik, vallják. Ahol, ha úgy adódik, a vállalatveze­tés ellenében is igazságot szolgáltat a szak- szervezet. Aligha kétséges, hogy ahol ennek a kapcsolatnak tényleges és érzelmi meg­nyilvánulásai vannak, ott mindenki büszke arra, hogy szervezett dolgozó, s. nem éri be annyival, hogy hónapról hónapra a gazda­sági felelős unszolására lesz leszurkolja a tagdíjat. Kertész Péter Valódi fóruntot teremteni > Népfronthlubban BerGBlBn Danielisz István töpreng­ve mondja: — Fejlődő, nagyközség . a miénk. Nézzen végig az ut­cákon! Szinte gomba módra szaporodnak a házak. Nem is akármilyenek. Most már az emberek nemcsak arra töre- kédnek, hogy minél nagyobb legyen a portájuk, hivalko- dóbb, hanem arra is, hogy célszerű, kényelmes és szép Danielisz István tanácselnök házat építsenek. Gyakran em­legetjük, hogy változó falu, változó emberek. Mi akik benne élünk, tudjuk, hogy va­lóban így van. De nem elég az embereknek csak az anya­gi jólétét, gyarapodását bizto­sítani. Valami több is kell. A szabad idő (amelyből egyre több van), okos, célszerű ki­használása. felszabadult egy terem, össze­fogással — a tanács és a me­gyei népfrontbizottság anyagi hozzájárulásával — a kőmű­vesek átalakították, megszé­pítették. , Ezzel Beseelen megszületett a népfrontklub. Alkotmá­nyunk ünnepén, augusztus 20- án avatták. Valóban szép he­lyiség, kényelmes fotelokkal, kisasztalokkal, ízléses lám­pákkal, szőnyegekkel, képek­kel. A népfronttitkár büszkén mutatja. — Ugye milyen szép? Har­mincezer forintot tordítottunk a berendezésre, — ennyit köl­tött rá a megyei népfront •—, hogy valóban kényelmes klub várja az idelátogatókat. De ez rendezvényt tervez. Ülésen megvitatták, sokan mondták jó ötletet, adtak javaslatot. Tartanak például TIT-előadá- sokat a művelődési házzal közösen. Ezeknek mindig megvan a hallgatóságuk. Az­tán van szülők akadémiája. Most végre megfelelő otthont kapott, ahova szívesen men­nek pedagógusok, szülők, előadók egyaránt. — Minden nap van rendez­vény? — Az sok lenne- Nem aka­runk úgy járni, hogy nagy hévvel belevágunk, aztán las- san-lassan kifulladunk. Ügy gondoltuk, hetenként három­négy rendezvény éppen ele­gendő. Ilyen lenne néldául a fiatal házaspárok Klubja. Ügy tervezzük, hogy minden alka­lommal rövid népszerű elő­adást tartanánk, vagy vitafó­rumot, kerekasztal-beszélge- tést. Utána jöhet a zene, tánc, ismerkedés, jókedv Va­lamikor volt már nálunk ilyen klub. aztán . elhalt”. Ez segítene a kiszeseknek is. Há­zasságkötés után a fiatalok inkább visszahúzódnak de akik a népfrontklubba eljár­nak, jobban bekapcsolódnak a közéletbe. Kétezernégvszáz la­kosa van a községnek, sok a fiatal. Meggyőződésem, Äbgy lehet rájuk számítani. Jó elképzelésekben nem szűkölködnek. Gondoltak arra, hogy hetente egy alkalommal magányosok klubját tartanak, analfabéta-tanfolyamot, elő­adásokat az életmódról, la­káskultúráról. Ami egyelőre Arcok — közelről Titkok tudója Hány éves is? Igaz, az előbb mondta: be­töltötte a hetvenötöt. De, ne­hogy valaki öregnek titulálja, mert akkor könnyen rájár a szája: öreg ám a nagyapád! S. hogy miket ismer? , Mindent a természetből. Fűk. fák, hegyek, völgyek, csermelyek, állatok, s min­den velük kapcsolatos titkok tudója. — Tudod-e? — tegez le; megteheti —. hogy olyan gyógyforrás is van a közel­ben, ami bár biztos: aranyat ér, de most csak folyik, fo­lyik el haszontalan a vize. Mondom neki. nem hallot­tam még róla. — Hát ott van lent a Par­lagon. mi csak Savós-kútnak nevezzük, mert arra emlé­keztet az íze. De — incsel­kedik — tudod-e mi az a fuvarozták a matériát. Olya- bent a faluban. Gróf Is meg- nok azok a téglák meg cse- irigyelhetné. repek. melyek ebből készül­tek. hogy időtlen időkig meg­maradnak. Pedig lassan het­ven éve már, hogy feltettük a tetőre és ha hiszed, ha nem egy sem repedt el belőlük ennyi idő alatt. ­Hetvenöt éves Sándor bá­csi. Pendelyes gyerek volt, amikor Mátrapovákról ide jöttek lakni, ki a hegyek kö­zé, szüleivel. — Tudod, három ház volt itt akkor csak. meg egy juh- hodály. És hogy . laktunk? Nyolcán egy házban: a kony­ha az közös volt. De hát ak­koriban az dukált a cselé­deknek. Most meg? — Mi van most? — Palotákat építenek ma­guknak ezek a fiatalok — Juhász volt — most már leírom — az öreg földi éle­tében. Szép állatai voltak — mondják —, mert értett hozzájuk, szerette a mestersé­gét nagyon. De dolgozik az most is annyit, mint legény- korában. — Igaz ez, Sándor bácsi? — Az már nem! Az erő elszáll a fiatalsággal. Csak úgy teszek-veszek, bíbelő­dök­— Sokáig még? — Ne kérdezz ilyet, hal­lod! Mert el nem fogadom a borodat! — fenyeget meg tré­fásan ujjával és jóízű be­széddel újabb történet me- sélésébe kezd... Azt hiszem ezzel eljutottunk a lényeghez. Bercelen, de má­sutt is sok töprengést oko­zott, miképpen szervezzenek olyan összejöveteleket, amely kimozdítja az embersKet. Danielisz István tovább vi­szi a gondolatot. Három esz­tendeje tanácselnök Bercelen, jól ismeri a falu apraját nagyját, a gondokat, örömö­ket. — Van szép művelődési há­zunk az igaz. Gazdag, jó programmal fiataloknak és idősebbeknek egyformán. Ha más szervek akartak valami­lyen rendezvényt, szinte sor- banállás volt, hogy melyik időpontban lesz éppen szabad terem. Közben megérkezik Ádám György népfronttitkár. Mun­kahelyéről, a közeli gyógy­szertárból ugrott át néhány percre a tanácsházára. — Volt olyan népfrontren­dezvényünk, amit vagy el kel­lett halasztani, vagy elhagy­tuk, mert nem találtunk he­lyet. Bosszankodtunk mi is, bosszankodtak azok is, akik számítottak rá. Aztán megszületett a meg­oldás. A tanács épületében Adám György népfronttitkár (Kulcsár József felvételei) csak az egyik része a dolog­nak. — A másik? — A belső tartalom. Hiába a kényelmes fotelok, meg a többi, ha nem tudunk olyan programot összeállítani, amely valóban a közélet fórumává teszi a bereeli klubot, össze­dugtuk a fejünket. hogyan tovább, mit csináljunk. A népfrontbizottság sok jó gond, hogy a rádiót és a te­levíziót kölcsönkapják. Meg a magnót is. Ha a klubnak lesz sajátja, könnyebb zenés prog­ramokat, összejöveteleket is tartani, A népfrontvezetők — a bizottsággal karöltve — Bercelen úgy gondolják, hogy a „komoly” és a könnyebb összejövetelek jól kiegészítik egymást. Csatai Erzsébet — karácsony — ...... sa vó? Azt már igen. felelem. — Hát aztán tudod-e, {íogy ez a rész itt a források szü­lőhelye? Van legalább tizen­öt; kristálytiszta, bővizű, so­kuk. mert van benne vala­milyen ásványi só. egyszer már vizsgálták egyik-mási­kat, télen sem fagy be. Az a Savós-kút meg olyan. mint egy gyógyszertár. De sokan hordják onnan demizsonban a vizet... állítólag mérsékli a gyomorbántalmakat, frissíti a vérkeringést és még... még a másnaposságot is megszünte­ti. •T-i rirU0g lehetne, reagálok, csak hát olyan messze van mindentől. — Messze, messze — há- borog. — Túl kényelmese'.: vagytok már. Hogy gyalogol­tunk .mi yal-mikor húsz meg harminc kilométert is. hóban, sárban, esőben. Lecsillapodik aztán Földi Sándor bácsi, az idős mátra- cserpusztai és borát kortyol­gatja. Hallgat egy keveset, aztán megint csak kérdez: — Aztán tudod-e. hogy kék színű agyag is található in­nen nem messze? Valamikor, amikor Mátranovákon műkö­dött a gőztéglagyár, innen O lyan őszinte keserűs ég­gel panaszkodni, mint tette a közelmúltban a Szécsényi nagyközségi Ta­nács elnöke, Földi László, csak az tud, akit vaí&milyen nagy-nagy csalódás ért. Na­gyon határozottan mondta: — Engem valóban nagy- nagy csalódás ért és teljesen tehetetlen vagyok. Különös dolog ledet az, amikor egy tanács elnöke olyan helyzetbe kerül, hogy meghaladja az erejét. A be­szélgetés során fény derült arra, hogy nem dőlt össze egy ház sem Szécsényben, emberéletben sem esett kár, nem is betöréses lopásról van szó. A nagyközségi tanács munkájának ' romlásáról sem, hanem arról, hogy társadalmi munkaerővel, valamint ezt megtámogatott néhány száz­ezer forint állami pénzzel, amit alkottak az év elején, az év végére tönkrement. Mi tör­tént? Az új lakótelep kör­nyezetének kellemesebbé té­tele érdekében ültetett fa- -'•’eVneték mind kipusztultak, -"-fó-nok. hó**sif/’k és c’u-i-v “on'ó értékes ior-''"-ve"é;k vo'tak a csemeték. Marad te­hát az új lakótelep kopár, kő­kolosszusra emlékeztető, ké­vé. szépet nyújtó hely? Egy jogos beserge3 nyomán Mindén ember örömére Szinte megdöbbentő halla­ni, h agy a facsemeték azért pusztultak el, mert seníki a lakók közül egyetlen bögre vizecskével nem locsolta meg a fiatal csemeték ! gyökerét. Nem porhanyósította a föld­jét, hanem úgy tekintették a fásításira fordított társadal­mi munkát, az erre költött állami támogatást, hogy ah­hoz nekik — mármint a te­lep lakóinak — semmi közük, a tanács dolga, főjjön az ő feje emiatt­Mit gondolhat mást az em­ber annak láttán, hpgy tény­leg tönkrementek a facseme­ték, amelyek árnyat nyújtot- tak volna, a levegőt szűrték volna, kellemessé és széppé tették volna a lakótelepet. Amely most kopár, rideg, minden elismert értéke mel­lett is. Kik sínylik meg? Azok, akiik ott laknak, akik szeme láttára pusztultak el a f’k. Azt mondta a tanácsel­nök, hogv csak e?v vödrörs- be vizet kellett volna estén­ként a csemeték tövére locs- csantani. Tudom, most sökan felszisszennek, hogy vizet Szé­csényben? Inni sincs, amikor beköszönt a nyári meleg, nem pedig locsolni! Igén, ez igazság, de az is, hogy a vízhiány ellené­re éppen azon lakóknak egy részét, akiknek természetes kötelességként kellett volna tekinteni, hogy rendben tart-“ sák a készen kapott új kör­nyezetüket, a gépjárműmo­sásban semmilyen vízhiány nem gátolja meg őt, mert el­végzik éjjel. De akkor a park­jukat éjjel miért nem locsolják meg? Az is az övék, ahogyan az autó is. A tanácselnök panaszá­nak itt a lényege! Egyáltalán magukénak tekintik-e egye­sek, amit készen kapnak? Kötelességet éreznek-e meg­óvásáért, rendbentartásáért, és nem úgy gondolkodnak-e, hogy mindent a tanácsra há­rítanak? Erre Földi László így válaszolt: — A lakók közül sokan elsősorban, akik valahonnan más vidékről költöztek - oda, nem vállalnak kötelezettsé­get. Gondoljuk csak meg, meny­nyi ember munkája, fáradság ga van abban, hogy Sze- csény nagyközség az utóbbi években valóban korszerűsö­dik, divatosan szólva urba- nizálódik. .Tágas, szép lett az utca, ahonnét nem hiányoz­nak a virágok. Egymás után épülnek a kényelmes össz­komfortot nyújtó lakások. Üj bolthálózat épült a község peremén- Az esti világítás fényáradatot biztosít. És be­széljünk az új csatornarend­szerről, a mellékutak rendbe­tételéről, a sok parkról, me­lyek nélkül sivár lenne a köz­ség. “Minimális óhaj tehát, hogy ha már elkészült vala­mi a lakosság gondját is vi­selje. És azok nem törődnek vele, akiknek tulajdonképpen épült, létesült minden ami új Szécsényben van. Az a fejlődés, ami a köz­ségben végbement, még min­dig nem a befejezést jelenti az új építésének. Üjabbak és újabbak következnek. A tönk­rement csemetefákat is egé­szen biztosan kicserélik, mert 1 JíÓGRAD = J977, a lakótelepet úgy tervezték, hogy azon szép lombos fák zöldelljenek. Ültetnek új fá­kat, költenek rá újabb és újabb forintokat, fáradoznak érte társadalmi munkások.. S mindezek láttán sem szólal meg a közömbös ember lelki- ismerete? gy hírlik, hogy. beszél­getést kezdeményez­nek Szécsényben a la­kossággal, amelynek egyik szóvivője a népfront lesz, a minél nagyobb tömeg bevo­nása érdekében. Sok minden tisztázásra vár, mert Szécsény, a nagyközség, minden gondja ellenére is fejlődik, szépül. Talán most lesz igazán olyan, mint azt valamikor réges-ré- gen megálmodtak, és az ak­kori igazgatási székhely épü­letének homlokzatára kis túl­zással bevésték: város- De ehhez kevés csak a tanács. Ehhez minden állampolgár alkotó támogatására szükség van. Ha így lesz, akkor a ta­nácselnök kesergését az öröm váltja fel. Ami tulajdonkép­pen minden ember örömét fejezi ki. Bobál Gyula december jl., vasárnap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom