Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

HAJNAL CEHEDEN! A magyar sajtó ünnepén A szokásos reggeli „eligazítás” traktorüzem-vezető, Tajti Fe toros a napi feladatokat besz éli meg a gépkocsivezetőknek és a traktorosoknak. Szilágyi Béla renc, Kovács László gépkocsivezető és Jakab András trak­Sötét van. A hegytetőre ka­nyargó út mellett szikrázik a hó a gépkocsi fényszórójától, vastag rojtokban lóg az erdőt szegélyező villanypóznákról. Cered előtt a völgybe korán- Jielő vadász ereszkedik, nyo­mai vékony vonalként kígyóz­nak a fehér mezőben. A falu csendes. Fél hat, még sötéten ásítoznak a tsz- iroda ablakai is. A település végén viszont a hajnal jelleg­zetes hangjai keverednek. Egy-egy tehén elnyújtott bő- gése, a fejőgép monoton zú­gása, takarmányszállító ko­csik zörgése... — Az éjszaka nem történt semmi különös — fogad Kiss Simon József, a telep portása. Kuckójában hősugárzó ontja a kellemes meleget. Az ablak előtt két fejős árnya tűnik fel. ök már befejezték a ko­rai teendőket. — Négy előtt az , istállóban voltunk. Már vékonyodik a tej — mondja a fiatalabb, Tajti Barna. Világos csizmá­ját a hóba törli. — Nem kényelmetlen az éjszakai kelés? — Előfordul, hogy meg­szunnyad valaki, a társak ad­dig besegítenek. Hozzászok­tunk már, hogy pitymaJlalt előtt a telepen vagyunk — válaszol Czene P. Gábor, aki két éve még nyugdíjas volt, aztán újra munkába állt. Előt­te a hízómarháknál foglala­toskodott, nem új vehát a ko­rai talponlét. Búcsúznak, hazatérnek pi­henni egy keveset, mert dél­után fél háromkor újra szó­lítja őket a kötelesség. — Az idén a szakosított te­henészeti telep dolgozói iga­zán kitettek magukért. A terv­ben 2850 liter egy tehénre ju­tó tejhozam szerepelt s a vég­leges 3300 liter körül lesz — újságolja Varga Alfonz, a te­lep vezetője, aki a kerítésen kívül dr. Gál Józseffel, az ál­latorvossal diskurál. — A borjukat vettem szemügyre. Most korábban göttem, mert egy elvetélt bor­ját az állategészségügyi állo­másra viszek vizsgálatra. Rendben találtam mindent. Mióta Jakab Barnáné került az elletőbe, a tisztaság, akár a patikában. Meg is dicsér­tem ér.te — magyarázza a doktor. — Varga elvtárs! Az ön­itató egyik csapja rossz. Tet­tem is rá papírlapot. hogy észrevegyék — állít oda Si­monná, a váltó tehenész. Ó az, aki a többi szabadnapján átveszi az éppen gazda nélkül maradt standot. — Jó, hogy szólt. Intézke­dem azonnal — nyugtatja meg az asszonyt a íelep ve­zetője. Behúzódunk a melegre. Az íróasztalnál Varga Tibor, ál­lattenyésztési főágazatvezető készíti elő a napi feladatodat. — Egy vagon üszőt export­ra szállítunk. A rakodás ma a legfontosabb. A balesetek elkerülésére hívtam fel a szál­lításban résztvevők figyelmét. Magyarnándorból negyven má­zsa kaposvári juhtápot ho­zunk, Szécsényből meg korpát — sorolja. Az asztalosok és a karban­tartók már elindultak a szilas- pogonyi majorba. Az istállók téliesítését végzik. Felülvizs­gálják a nyílászárókat, meg­előzik a vízcsapok befagyását. Figyelmük mindenre kiterjed. A szomszédban is „hangos­kodnak”. Szilágyi Béla a gé­pesítési agronómus igazítja el beosztottait. A műhelyben a téli nagyjavítás kezdődik, a kukoricavető gépek, a Super és DT—75-ös erőgépek várakoz­nak, hogy szakavatott kezek bukkanjanak rá a hibákra. Kinn a határban már elfo­gyott a tennivaló, végeztek a mélyszántással. Reggel négy gép mégis elindult a rakodó kíséretével, hogy — terven felül — szerves trágyát szór­jon ki. Bekukkantunk a szomszédos tejházba is. Az illatos, még langyos tej gyűlik a tartá­lyokba, az alumínium kannák nagyot koppannak a köveze­ten. Halmosi Istvánná kicseré­li a fehér szűrőt. — Vizsgáljuk a tej tisztasá­gát, minőségét. Sietni kell, hi­szen hamarosan megérkezik a tejipar szállítókocsija, s a hű­tött árut át kell adnunk — mondja. Varga Miklósnénak — kép: bábéi szól, s már ragadják is a kö­vetkező kannát. Az eddigi mennyiség megközelíti a há­romezer litert, de még várják a háztájiból érkezőt is. A ceredi utcák lassan bené­pesülnek. Asszonyok Indulnak reggeli bevásárlásra, Zetor zötykölődik a csúszós úton, lurkók ballagnak az iskolá­ba. A központi iroda ablakai is világosak. — Korábban jöttem — mondja Sótér István, tsz-el- nök. — Délelőtt vezetőségi ülést tartunk. Az állattenyész­tés és a takarmányeilátás helyzetét tárgyaljuk, s mellet­te napirendre kerül a nőpoli­tikái határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó feladatok teljesítése is. Előtte az asztalon jegyzetei fekszenek. — A további program? — Délutáni esti egyetemre megyek, éjszaka pedig ellen­őrzést tartok — válaszol. Dicsérjük, hogy milyen rend­ben találtuk a telepet, az ál­lattenyésztők, szerelők, trakto­rosok pontos munkakezdését. — Az ellenőrzésre ennek el­lenére szükség van — teszi hozzá mosolyogva. Megcsörren az elnöki tele­fon. Nyolc óra. A ceredi ter­melőszövetkezetben elkezdő­dött egy újabb munkanap. 1962 Szabó Gyula óta most 16. alkalommal ünne­peljük december 7-én, a magyar sajtó napját. Az ünnep ama történelmi dá­tumhoz kötődik, hogy 59 esztendővel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg és jutott el a dolgozók, elsősorban a munkásosztály je­lentős tömegeihez a Kommunisták Magyar­országi Pártjának első sajtóorgánuma, a Vörös Újság. • A Vörös Újság megjelenése történelmi pil­lanat volt a magyar, sajtó életében, mert, ha léte alig nyolc hónapra méretezett is, eszmeiségében olyan küldetést vett magára és töltött be, melyet példának tekinthetnek a mai sajtó munkásai is. Történetét lapoz­va döbbenünk rá, milyen felelősségteljes feladatot vállaltak azok az elődök, akik történelmünk immár csaknem hat évtizeddel ezelőtti eseményeit jegyezték, s a krónikáshűségen túl a kor politikai, társa­dalmi, gazdasági viszonyainak megértetését szolgálták, hogy eligazodáshoz segítsenek egy romlott ország kaotikus viszonyai közepette. A Vörös Újság, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának szülötte nem a technika és a sajtóösszkomfort áldásaival bíró vállal­kozás volt. Útját az őszirózsás forradalom, a koalíciós kormány gáncsoskodása kísérte. 1 Nem volt nyomdája, rotációs papírja, még szerkesztőségi helyisége sem. Jóformán a semmiből kellett létrehozni az első, magyar nyelven írott legális kommunista újságot. Első ^záma mindössze tízezer példányban jelent meg, de már megszületése óráiban utánnyomásra volt szükség belőle. A mun­kások és parasztok magukénak érezték mert az ő nyelvükön szólott minden sora, a? ő gondjaiknak, gondolataiknak, érzéseiknek szószólója volt. Mutatta az igazi emberi sza­baddá válás egyetlen lehetséges útját: • a proletárforradalmat. Hűséges hírnöke volt a tömegek mélyén áramló törekvéseknek, a po­litikai, gazdasági és társadalmi élet izgal­mas eseményeinek. A Vörös Újság azonban túlnőtt a hétköz­napi értelmű újság keretein. Több volt en­nél: kollektív agitátor, kollektív szervező es kollektív propagandista. Ahogyan a legtisz­tább lenini értelemben ma is vaiijxik a saj­tó rendeltetését. A Vörös Újság —, melyhez mai sajtóna­punk kötődik — roppant felelősségű külde­tést vállalt és töltött be a Magyar Tanács- köztársaság hónapjaiban, egészen 1919. au­gusztus 3-i létéig. Méltán írta róla Kun Béla: „Rossz papíron, rossz festékkel nyo­mott újságok kötete, de úgy lüktet bennük a forradalom láza, mint ahogyan Marat lapja óta egyetlen forradalmi újságban sem dübörgőit. A rossz papíron elhalványodhatik a rossz festék, de nem halhat el a forrada­lom lüktetése és nem apadhat el a világító fényforrás, amelyből a forradalom hagyo­mánya és tanulsága árad, özönlik a magyar munkások és földműves szegények felé.” Fedett szocializmust építő világunkban ha masabbak is sok tekintetben a sajtó és mun­kásainak feladatai —, hiszen változtak a történelmi fő tendenciák —. a lenini elvek változatlan érvényűek. A sajtó ma is kollek­tív agitátor, kollektív szervező és kollektív pronagandista kell legyen. Ehhez a nem csekély hármas elkötelezett­séghez jó segítője a sajtó mai munkásainak az MSZMP Politikai Bizottságának a közel­múltban, a tájékoztatás javítására elfoga­dott határozata. Ennek szellemében, értve és. érezve felelősségünket a feladatokban, úgy véljük, megfelelő alapot teremthetünk a továbblépéshez. Hogy a szocialista sajtó az eddiginél is teljesebben tölthesse be nagy követelményű rendeltetését. A cselekvési program tükrében , Nem a lelkiism és a szorgalmon múlik A Salgótarjáni Kohászati tek eleget. Igaz. hogy a bel- acélból 140 tonnát, galvani- Üzemekbe'n már hagyománya kereskedelmi szállítási igé- kus horganyzott huzalból 160 volt, hogy az év végéhez bi- nyékét 102,8 százalékra telje- tonnát, edzetlen-ötvözetlen zakodó és derűs hangulattal sítették. Ez azt jelenti, hogy szalagacélból 150 tonnát, mező­közeledjenek. Ez évre azonban az esedékes tervnél több mint gazdasági gépalkatrészekből olyan nagy feladatokat tűztek 800 tonnával többet küldtek a pedig 32 tonnát gyártottak, maguk elé, amilyet még so- hazai ellátás biztosítására Ott. ahol a termelés minden ha. A cselekvési programjuk mint amit a terv előírt- Az feltétele: az anyagellátás, a azt tartalmazza, hogy a tér- exportszállítási kötelezettsé- programozás, illetve a meg- melés dinamikus növelését güknek azo'nban_ ugyanezen rendelés dokumentumai együtt 7,5 százalékkal, a termelés idő alatt csak 90 százalék kö- voltak, a termelés zavartalanul értékét pedig 11.5 százalékkal rül tettek eleget, növelik. S mindezt a többle- Egyáltalán nem arról van tét 100 százalékban a munka szó, hogy a kohászati üze­termelékenységéből teremtik mekben ez évben visszaesett elő. volna a lelkiismeretesség és a Most az év vége előtt egy felelősségérzet- Ellenkezőleg- hónappal a munka statisztikai A saját maguk által megfo- mutatói itt-ott bizony elma- galmazott és elfogadott maga- eredményeket- radnak a várakozástól, de a sabb célkitűzésekért mindén Senki sem vitatja, hogy a munka tartalmi részében, a üzemben és a termelés sike- szocialista brigádok és az jobb és hatékonyabb gazdái- rét befolyásoló minden mun- üzemek dolgozói elkötelezett­kodásban ott feszülnek a re- kahelyen nagy erőfeszítéseket séget éreznek a cselekvési tettek. De a külgazdasági kap- programban kitűzött felada- csolatok és a partnervállala- tok végrehajtásáért- tok bele-beleszólnak a válla­lat törekvéseibe- A dolgozók szorgalmát. a folyt és jó. eredmények kísér­ték a dolgozók törekvéseit. Gyakran előfordult, hogy a folyamatos termelés valame­lyik fázisa késlekedett, vagy nem volt biztosított, s ez ked­vezőtlenül befolyásolta az mények, hogy a végső össze­gezésnél nem kell majd szé­gyenkezni. Csakhogy a tisztá­zott számszaki adatokra még várakozni kell. s egyelőremeg kell elégedni azzal, hogy ed- szocialista brigádok igvekeze- dig az összes kiszállítási fe'a- tét jelzi, hogy az eddig ese- datnak 96,3 százalékban tét- dékes tervén felül, húzott rúd­iifiiiiiiiiiiillUiiiiiiiiiiiiiiiiiilillliliiiilililiiliiMlliliilliUiililiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiriifiiiiiiiiiiiuiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiirtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmitiiMiimM — Ha a pártvezetőség nem adott volna lehetőséget, akkor én kérem arra, hogy bízzon meg propagandamunkával. Szeretek az emberekkel fog­lalkozni, akkor érzem jól ma­gam, ha átadhatom amit tu­dok. — kezdi a beszélgetést Kapás Károly, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgó­tarjáni gyáregységének igaz­gatási csoportvezetője, a nyolc tagot számláló politikai vita­kör vezetője. Előző munkahelyén is pro­pagandista volt. Csak ott, más közegben végezte a munkát. — Osztály- és csoportveze­tő, valamint egy fizikai dol­gozó kapcsolódott be a vita­fórum munkájába — veszi vissza a szót, majd így foly­tatja: — Kivétel nélkül jó előképzettséggel rendelkez­nek, magasabb az általános műveltségük, alaposabb és sokrétűbb tájékozottságuk. PROPAGANDIST A Szíveseit vállaltam... Ez már az első foglalkozásnál érzéssel jönnénk be dolgozni, fizikai dolgozók véleménye világos. Például keveset tu- különbözött az egyik osztály- vezetőétől. Azt állította, hogy az irányításban és a szerve­zésben gond van. Ezt azzal indokolta, hogy a dolgozók nem mindig tudnak folyama­tosan dolgozni. Ezért joggal méltatlankodnak. Nem cso­da! Ilyenkor vékonyabb a fizetési borítékuk. Az osz­tályvezető úgy érvelt, hogy olyan termékeket állítanak elő a gyárban, amihez sok külföldi alkatrész is kell, s ezt a külföldi partnerek nem küldik el a kért határidőre. Ezt nem fogadta el a vitat­kozó, mondván: — Ha én és munkatársaim mindig olyan dunk arról, mire is használ­juk fel a kapott összeget. Eb­ben talán többet segíthetne nekünk á sajtó — szól Kapás Károly. — Mit gondol, milyen ér­zéssel keltek fel a helyükről a hallgatók, a foglalkozások után? — Nehéz erre válaszolni. Amit most mondok, abban már megegyeztünk. Ez pedig a következő. Nem lesz hall­gató tagja a vitakörnek, ha­foglalkozásra egy résztémában valamelyik hallgató alapo­sabban felkészül. Közölniva­lóját húsz percbe sűríti ösz- sze, és utána szabad véle­ménycsere .következik. — Ez a módszer nem féke­zi az aktivitást? — Megpróbálkozunk Én bízok a sikerben... — Volt már kudarca propagandamunkában? — Éppen akkor, amikor úgy éreztem, többet már nem tudok tenni. Pillanatok alatt, egy világ omlott össze ben­nem. Később amikor meg­nyugodtam, önvizsgálatot tartottam. Rájöttem, hogy a hiba bennem volt. Ennek már jó néhány éve. Azóta más módszerrel próbálkozom. A vele. is nem csak aktív résztvevője, hallgatókat mindig felnőtt, fe­is megnyilvánult. — Valószínű azért, mert si­került jó kapcsolatot teremte­ni a résztvevőkkel. — Lehet. Valószínű a téma is vitára ingerelt. A népgaz­daság ötéves tervét vitattuk. Sikerült az országos elképze­lésekről úgy véleményt cse­rélni, hogy ne feledkezzünk meg a mi gyárunk sajátos feladatairól. Igen, mindenki kifejtette véleményét. Vita is volt. A vitakörön résztvevő hogy ma egyes alkatrészek­ből megint hiány lesz, akkor nem nagy lelkesedéssel fog­nánk hozzá a munkához. Ab­ból nehezen lenne tervtelje­sítés. Akkor jutunk előbbre, ha mindenki elvégzi a dolgát, méghozzá jól. Kérdésként hangzott el, miért szorulunk a tőkések ál­tal adott hitelre. — Sikerült tisztáznunk, bár van olyan érzésem, hogy még Egyetértés született abban is, hogy senkit sem szólítok fel véleményének közreadására, mivel az eddigi foglalkozások hozzáértő felelősségről, ala­pos gondolkodásról, példa- mutatásról tanúskodtak. Meg­győződéssel vallom, hogy a vitakör tagjaiban ott szuny- nyad a közölnivágyás érzése. Állítom, mindenkinek van véleménye, a különböző kér­désekről. Nekem kell segíte­nem abban, hogy kimondiák, hogv érezzék, akkor cselek­szenek helyesen, ha vitáznak. E gondolat jegyében meg­próbálkoznak azzal a mód­lelŐBséggel gondolkodó em­bereknek tekintem, akiknek segíteni kell abban, hogy ki­nyilvánítsák véleményüket Arról viszont egy pillanatra sem feledkezem el, hogy ese­tenként a kudarcokon át is vezethet az út a sikerhez — mondja mély meggyőződéssel a hangjában Kapás Károlv. Reméljük, most másként lesz. Ebben segít neki az a négyéves szakosító, amely alapos tudással vértezte fel a propagandamunkához. V. K. A hideghengermű quarto he’ngerlőgépén dolgozó bri- gádtagók egész éven keresz­tül nagy szorgalommal végez­ték munkájukat és átlagosan 103 százalékos eredményt ér­tek el. Bulik András és cso­portja az ásó- és kapaterme­lés időközben keletkezett le­maradásának pótlására az el­múlt havi tervét 103 százalék­ra teljesítette- A dróthúzó- üzembeh Sági Imre, Berki Bertalan és Folk József is ha­sonló eredmények elérésére törekedett. hogy segítséget nyújtson az üzemére háruló feladatok maradéktalan meg­oldásában. A vállalat dolgozói célul tűzték, hogy tudatosan törek­szenek a gépi berendezések állásidejének csökkentésére, jobb kihasználására- Ebben a szellemben végezte munkáját Molnár Sándor 4. és Lehocz- ki István áthúzópácoló is. akik a berendezések meghibá­sodása okozta gondokat mun­kaidőn túl -megszüniették, hogy segítsék a termelés fo­lyamatosságát­Ugyanezt tette a kisterenyei gyáregységnél Jó'nás István és Végh Tibor, valamint Paulik József és Pintér András. Rendkívül rövid idő alatt ki­javították gyáregységükben az igen fontos lemezollót, hogy a Reck és a kapukészítő üzem­ben a folyamatos termeléshez szükséges «.darabolási munkák határidőre elkészüljenek­A gyár dolgozói arra törek­szenek, hogy az év hátralevő idejében szépítsenek az ered­ményeken, hogy a tételes bel­földi igé'nyek mellett megkö­zelítsék a kitűzött exportfels- datokat is. minden részlete nem eléggé szerrel, mely szerint egy-egy NOGRAD - 1977. december 7., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom