Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Tudomány — technika Miért haltak ki az óriás sárkánygyíkok? Óriás sárkánygyík csontváza a berlini Természettudományi Múzeum csarnokában. Az állat magassága 12 méter, hossza 22 méter volt. A földtörténeti középkorban — tehát kb. 60—200 millió évvel ez- előttig — a szárazföldet és a levegőt a dinoszauruszok, rég kihalt őshüllők, sárkánygyíkok hatalmas állatcsoportba uralta. Megjelenési formáik változatosak voltak, részben a mai csúszómászókra, részben pedig a madarakra emlékeztettek, méretük pedig egyes fajok esetében a 30 métert is elérhette. A feltárt leletek tanúsága szerint ezek a parancsoló külsejű állatok a triász, jura és kréta korban három „virágkort” éltek meg, melyek időleges visszaesésekkel váltakoztak, de a földtörténeti harmadkor kezdetére, tehát, mintegy 60—70 millió évvel ezelőttre teljesen kihaltak, méghozzá a jelek szerint anélkül, hogy életképesebb versenytársak szorították volna ki őket. A dinoszauruszok erőt sugárzó megjelenése mellett ez az utóbbi körülmény az, ami miatt kihalásuk sókat foglalkoztatta a szakembereket és laikusokat egyaránt. Világméretű természeti katasztrófa okozta-e pusztulásukat, vagy fejlődésük jutott zsákutcába? Valamiképpen az utóbbi Igaz — vélik a New Haven-i (USA) egyetem biológiai fakultásának munkatársai egy, a Natur eben megjelent cikkükben. Mindenekelőtt arra a szakemberek előtt nyilván eddig is jól ismert tényre hívják fel nyomatékosan __a f igyelmet, hogy a földtörténet valamely korszakát uraló állatcsoportok „hirtelen”, azaz néhány tízmillió éven belül bekövetkezett kihalása inkább tipikus, mint kivételes jelenség. A dinoszauruszok e tekintetben semmiképpen sem állnak egyedül, csak követték a kambriumiban egyeduralkodó háromkaréj ú rákokat, a szilur korszakban nagyon elterjedt fejlábúakat, a devon korszak pörgekarúit stb: s a krétakor hüllőinek kihalása is párhuzamosan zajlott halak nagy csoportjainak kihalásával. A kutatók új felismerése az, hogy szoros összefüggés áll fenn egy állatcsoport fejlődésének kiteljesedése és a csoport kihalása között. A „fénykort” az adott csoporthoz tartozó, szűkebb környezetükhöz speciálisan alkalmazkodó fajok robbanásszerű növekvő száma jellemzi. Miután a specializálódás eléri csúcspontját, a kihalás néhányszor tízmillió éven belül szükség- szerűnek látszik. Mi lehet ennek az oka? Feltételezhető, hogy éppen a környezethez való alkalmazkodás tökéletes volta. Ha ugyanis az állatfaj olyan vonásokat fejleszt ki, melyek csak az adott környezet speciális sajátosságai között előnyösek, nyilván nagyon rossz helyzetbe kerül, ha az adott körülmények akárcsak kicsit is megváltoznak — márpedig természetes, hogy geológiai idők alatt ezek változzanak. A specializálódás egy adott fokán túl tehát nincs szükség a környezet katasztrofális változásaira, a kihalás hoz — minden változás katasztrofális lesz. nymodon tehát a nagy állatcsoportok „látványos” pusztulása nem rejtélyes hátterű katasztrófa, hanem az evolúciós folyamat természetes velejárója, ami a fejlődés előző csúcspontjával természetes egységét alkot, s azt időben gyorsan követi. Az itt ismertetett munkában ez nem annyira elvi kijelentés, mint inkább az adatok rendszerezése során tett észrevétel. Azt sem jelenti, hogy már ne lennének kérdéseink a dinoszauruszok sorsával kapcsolatban; inkább, hogy egy- gyel előbbre lépve egy helyesebb, s ezért érdekesebb kérdést tehetünk fel. Ez pedig a következő lehetne: miért van az, hogy közvetlenül a devon, ill. kréta-kor végén bekövetkezett tömeges kihalások előtt annyi csoport specializálódott egyidejűleg? M. L. Születnek-e napjainkban is csillagok? Harminc évvel ezelőtt, 1947- ben Viktor Ambarcumjan szovjet csillagász felfedezte az úgynevezett csillagtársulásokat — asszociációkat. — A társulások tagjai aránylag fiatal égitestek. Ez annyit jelent, hogy a csillagokat nem egyidejűleg „teremtették”, hanem folyamatosan, esetleg napjainkban is, keletkeznek. Kövessük végig az izgalmas égi „nyomozás” történetét. GOMBHALMAZOK — NYÍLT HALMAZOK Már a múlt század második felében több csillagász is feltételezte, hogy a csillagok különböző színe (vagy inkább: színképe) különféle fizikai állapotot jelez. A különböző színekhez más és más hőmérséklet tartozik. Arra gondoltak, hogy a csillagok élettelen világában is van változás és evolúció (fejlődés). A bizonyítás a XX. századra a nagy távcsövek korszakára maradt. Csillagrendszerünk, a Galaxis rendszeres kutatása során észrevették, hogy bizonyos vidékeken (az égbolt különböző irányaiban) a csillagok sűrűsége rendkívül nagy. Lefényképezték a már régebben ismert gömb alakú csillaghalmazokat. Az eredmény elképesztő volt. Egy aránylag szűk, néhány fényév sugarú, gömb alakú térrészben. 10— 100 ezer csillag zsúfolódik össze. A gömbhalmazok csillagait a gravitáció akár több milliárd éven át összetartja, a csillagok nehezen szóródnak szét. Ezek az idős égitestek talán 10—12 milliárd évesek, akkor születhettek, amikor a Galaxis is kialakult. Később felfedezték az úgynevezett nyílt halmazokat. Ezeket azonos típusú forró csillagok alkotják. Matematikailag kimutatható, hogy a nyílt halmazok csillagai 10— 100 millió év múltán okvetlenül szétszóródnak, A nyílt halmazok puszta létezése tehát bizonyítja, hogy csillagtagjai 10—100 millió évnél nem öregebbek. (A Nap kora 5—6 milliárd év). Arról nem lehet szó, hogy különböző irányokból érkező, s ráadásul azonos típusú csillagok csak úgy „összeverődjenek”. Ez abszurd véletlen volna! A nyílt halmazok azonos típusú csillagai 10—100 millió évvel ezelőtt, közös anyagtömegből, egyidejűleg keletkeztek! csillagok. Az asszociációk tagjai (csillagtestvérek) mindenesetre 10 millió évnél fiatalabbak. Hogyan, lehetne közvetlenül bizonyítani, hány év telt el egy ifjú csillag születése óta? A tényleges születési időpontot ugyanis roppant nehéz kiszámítani Holland, ausztrál, amerikai és mexikói csillagászok kapcsolódtak az égi nyomozásba. Elvi elgondolásuk a kővetkező volt A közös anyagból kialakult csillagok, születésük pillanatától kezdve szüntetlenül távolodni fognak a „bölcsőtől", elindulnak erre vagy arra — amerre a Galaxis gravitációs tere hajszolja őket. Meg keli tehát vizsgálni a fiatal csillagok mozgását, különösen azokét, amelyek még közel vannak a születés feltételezett helyéhez. (Á csillagok tekintélyes része gázködök anyagából sűrűsödik össze). Ha ismerjük a gyanús csillagok mozgásának irányát, tudjuk, hogy milyen sebességgel és merre haladnak — akkor a mozgástörvények ismerete „csodát” művelhet! Több csillag pályáját visszafelé kiszámolták és megtalálták a közös kiindulási pontot, a születés helyét. A sebességek ismeretében pedig az elválás — a születés — időpontját is meghatározták. , Először három „szökevény” csillagot találtak a Nagy Orion Köd környékén. Ezek 2— 5 millió évvel ezelőtt születtek a köd anyagából. Felfedezőjük Blaauw holland csillagász. Ugyancsak ő számította ki, hogy a Perseus társulás csillagai mindössze 1,3 millió évesek. Dr. Strand amerikai csillagász (az első idegen naprendszerek felfedezője) kiszámította, hogy az Orion Köd ismert Trapéz csillagai csupán 300 000 évesek! CSILLAGBÉBIK Most már már csak egy — a legizgalmasabb kérdés maradt: vajon napjainkban születnek-e csillagok? Természetesen, hiszen a keletkezési folyamat csak folytonos lehet, az a nagyszerű égi színjáték aligha fejeződött be 300 ezer évvel ezelőtt. A tudomány persze abszolút bizonyítékot keres, s ezt Bök ausztrál, Herbig amerikai és Haro mexikói csillagász meg is találta. Először Bök vett észre egy érdekes jelenséget, amikor (az égbolt ugyanazon vidékéről készült) régebbi fény- képfelvételeket új fotókkal hasonlított össze. A Laguna és a Rozetta nevű gázködökről készült, kinagyított, új felvételeken gombostűfejnyi sötét pontokat, sűrűsödő gócokat talált A kis foltocskáknak a régi felvételeken nyoma sincs. Milyen jelenség ez, mi történik ott? Ezeket a sötét felhőket ma Haro-Herbig objektumoknak nevezik, s hivatalos nevük: Globula (gömböcske). Egy sűrűsödő Globula mérete a valóságban óriási, legalább 100-szor nagyobbak, mii>t a Naprendszerben a 12 milliárd kilométer átmérőjű Plútó-' pálya mérete. A fizika törvényei alapján röviden vázolhatjuk, mi történik egy Haro- Herbig objektum belsejében.' A gravitáció hatására lassan sűrűsödik a gázköd, amelynek az anyaga főként hidrogén (nehezebb elemek atomjaival és porszemekkel „szennyezve”). A gócosodási, sűrűsödési folyamat időtartamát természetesen nem ismerjük, lehet ez 10—100 ezer év is. ám a végső fázis igen gyorsan lezajlik. A kontrakciós (össze- húzódási) folyamat folytonos san hőt termel a Globula belsejében. A sűrűsödő anyagot ekkor már protocsillagnak (előcsillagnak) nevezhetjük A hőmérséklet és a központi nyomás, valamint az anyag sűrűsége gyorsulva növekszik. Amikor (a „kombinációk”, atomfizikai becslések szerint) a sűrűség meghaladja a vízét, a hőmérséklet eléri a 2—5 millió fokot, a nyomás a 10 milliárd atmoszférát, akkor a protocsillagban villámgyors minőségi változás történik. Megindulnak első termonukleáris fúziók, a hó hatására hidrogén atomok héliummá kovácsolódnak. A protocsü- lagból „lassan égó hidrogén- bomba”, valódi csillag, a Nap testvére lesz. A felszabaduló! energiafolyam, hullámok és anyagi részecskék formájában át meg átjárja a csillag testét. Az energia jelentős hányada fény formájában hagyja el az új égitest felszínét.' A fénysugár pedig ezer és ezer fényév távolságig eljuttatja a hírt: a világegyetem örök törvényei szerint a hideg, sötét anyagból életet adó csillag született. Ganser Károly ! Metró-klinika A Metró Fehér úti járműjavítójában végzik a kocsik időszakos 200 ezer kilométerenkénti nagyjavítását és a használat során keletkező hibák javítását. Társadalmi felmérések Franciaországi közvélemény-kutatás a tudományról Franciaország tudományos kérdésekkel foglalkozó miniszterelnökségi állanititkára, Jacques Sourdille közvéleménykutatást végzett, hogy megtudja, miképpen vélekednek a franciák a tudományról. A felmérés során mintegy 1200 embert kérdeztek meg. A vizsgálat általános tapasztalata az volt, hogy a franciák nehezen érthetőnek találják a tudományt és a technológiát, amely jobbára csak a szakértők számára „fe'fogható”- A legtöbb francia a televízióból nyeri értesüléseit a tudomány világáról, bár 40 százalékuk azt állította, hogy rendszeresen olvas tudományos cikkeket a különböző folyóiratokban. A megkérdezettek 29 százaléka az asztrológiát számítja ide. A Párizs területén kívül élők több tudományos cikket olvasnak, feltehetőleg zömében mező- gazdasági szakcikkeket. Akárcsak a közöspiaci országokban nemrégiben végzett felmérés, a franciaországi közvélemény-kutatás is azt állapította, meg, hogy az orvostudomány a legnépszerűbb tudományág, utána pedig az ökológia és a szociológia következik a rangsorban. A „kék terv" Splltben 15 Fölidkßzl-tengeri állam és 12 ENSZ-szerve- zet képviselői tárgyaltak az un, „Földközi-tengeri kék tervről”, amely a Földíközi- tenger környezetvédelmi vonatkozású közös politikai, gazdasági és kutatási intézkedéseinek terve- A program az eróziögátlás, a vízszennyeződés, napenergia-felhasználás, a vízgazdálkodás, a növény- és állatvilág megvédése stb. kérdéseit foglalja magában. SZÖKEVÉNYEK ’„Az Idők kezdete óta ragyogó”, egyforma korú csillagokra alapozott világkép 1947- ben újból megrendült, amikor Ambarcumján felfedezte a csillagtársulásokat. Ha az égbolt valamely vidékén kevés a csillag, ám azok egyforma típusúak — az mindig „gyanús”. Az asszociációkban a csillagok sűrűsége az átlagosnál kisebb. Kétféle társulást ismerünk. Az O-asszocLá- ciók forró csillagai 30—100 ezer fokos felszínűek. 6zínük kék, kékes fehér. Ezek óriási csillagok. A T-társulások tagjai viszont hűvösebb, törpeF agy asztóeszkozők a szemészetben A szemészet már régóta nemcsak szemüvegrendelő orvosi szakma, hanem egyre inkább a szemsebészet felé fejlődik. Számos, korábban gyógyíthatatlan, előbb-utóbb vakságot okozó betegséget ma már műtéttel gyógyítanak. A szemsebészet — a szemet felépítő részek kicsinysége miatt — mikrosebészet, amely az orvostól speciális ismereteket és sajátos műszereket kíván. Tökéletes hangszedők Ahogyan a hanglemezgyártás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a lemezjátszóktól is. Maguk a gyárak is egyre magasabbra emelik a mércét. A jó lemezjátszótól ma már elvárjuk a lehető legpontosabb hangvisz- szaadást széles frekvenciatartományban (ez a Hi-Fi vagyis a high fidelity — a nagy hűségű hangvisszaadás követelménye), megköveteljük a tű rendkívül pontos vezetését, hogy ezzel csökkenjen a deförmálódás veszélye, amelyet a tű nyomása okoz a lemez barázdáiban, továbbá megkívánjuk, hogy a lejátszótű élettartama hosszú legyen, hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azonban csak bizonyos határig elégíthetők ki. A hangszedő, alkatrészeinek ugyanis minél kisebbeknek, minél egyszerűbb konstrukciójúaknak, a Képünkön: a „Zero—100S” típusú, angol gyártmányú lemezjátszó elérte azt a maximumot ami mechanikailag elvárható a hagyományos konstrukcióktól. tű rugalmasságának pedig minél nagyobbnak kell lennie, hogy a hangvisszaadás minőségét meghatározó tényező, az ún. mechanikai impedarcia mértéke minél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szakemberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor elkészítették azt a fotoelektroni- kus lejátszót, amely alapjaiban eltér az ismert mágneses, dinamikus és piezoelektromos rendszerektől. Az új fajta lejátszófejen a mozgó alkatrészek súlya mindössze 0,3 milligramm (!), az egész lejátszófej súlya pedig 11,5 gramm. A fotoelektronikus rendszernek köszönhető, hogy az ilyen lemezjátszók torzítási foka mindössze 0,4 százalék. Átvihető frekvenciatartományuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagyis a hallható hangok legmélyebbjétől a legmagasabbakig. A tű érzékenysége rendkívül nagy, így a jelzaj viszony értéke is a lehető legkedvezőbb. Ennél több már aligha produkálható a hangszedési technika terén. Nem ritka az, amikor a műtétet mikroszkóp alatt végzi a szemsebész. Viszonylag új technikának számít a szemsebészetben, hogy bizonyos részeket a szemből nem késsel, csipesszel távolítanak el, hanem fagyasztással hűtött eszközzel.1 A rendkívül finom szemészeti beavatkozások végzéséhez azonban olyan fagyasztóeszközökre, szondákra van szükség, amelyeknek a mérete nem haladja meg a szokásos szemészeti kézi műszerekét, de amelyeknek a hűtőhatása megfelelő. További fontos követelmény, hogy a fagyasztóeszköz megfelelően csírátlanít- ható legyen, és sterilitása a műtét közben is megmaradjon, illetve hőmérséglete mindenkor mérhető, sőt lehetőleg szabályozható legyen. Különböző hűtési rendszerű eszközök terjedtek el a gyakorlatban. Az egyik esetben a fagyasztóeszközt, a használat előtt kívülről, steril körülmények között valamilyen hűtőanyaggal lehűtik (folyékony nitrogénnel, szénsavhóval, freongázzal). Ennek hátránya, hogy használat közben a műszer fokozatosan felmelegszik, ezért egyszerű hűtéssel csak rövid ideig használható. A másik megoldás a hűtőanyagot tartalmazó fagyasztók használata. Használat előtt az ilyen műszert hűtőanyaggal töltik meg. Hátrányuk, hogy méretük a töltőanyag elhelyezése miatt nagyobb, hőmérsékletük pedig az alkalmazott hűtőanyagtól függ, és nem változtatható. j NÓGRÁD - 1977. decembei 25., vasárnap 15 * \
