Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

I Karácsonyi interjú Elszántan küzdünk az NB I-ért Dr. Lahat Károly múltról, jelenről, jövőről De régen is volt. Dr. Lakat Károly, az NB n-es SJlTC labdarúgócsapa­tának vezető edzője mondja: — Kötődésem a magyal labdarúgáshoz — közte al 1945 előtti, az élvonalhoz tar­tozó SBTC-hez — több évti­zedes. A felszabadulás után dolgoztam az ETO-nál, a Ta­tabányánál. Az SBTC vörös salakos egykori oroszlánbar­langjában — Salgótarjánban először — a Nyugat- Magya r- ország — Észak-Magyarország mérkőzés résztvevőjeként ját­szottam. De régen is volt. Az ifjúsági válogatott balfedeze­teként a salgótarjáni Csuber- dát bízták az őrizetemre. A diósgyőri Réhn mesterhárma­sával 3—1-re ugyan kikap­tunk, de Csuberda 40 év táv­latából is keserű szájízzel gondol kettőnk első találko­zására. — A közös NB I-es szerep­lés alatt a zöld gyepen sok tarjánj labdarúgóval kötöt­tünk sportbarátságot. Mindig nagy feladatot jelentett a Ta­tabánya edzőjeként a bá­nyászrangadóra felkészíteni csapatomat. Mint a magyar utánpótlás-válogatott edzője 16 mérkőzésen ültem a kis- padon és olyan tarjáni játé­kosokkal osztoztunk az örö­mökben, mint Sándor, Oláh, Taliga, Vasas, Jagodács. — Lapozzunk a labdarúgás évkönyvében! Milyen érzések­kel jött néhány hónappal ez­előtt Salgótarjánba? — Mostani segítőtársaim- \ mai, Szojkával, Oláhval, Ta­ligával, mint edző már ko­rábban is találkoztam. Az el­múlt években mint a Bp. Honvéd és az FTC edzője fi­gyeltem az SBTC játékát. Így nem idegienként jöttem Sal­gótarjánba. Az NB I-ből kie­. sett csapat szakmai irányítá­sát különös felelősségérzettel vettem át. A kezdet nem sok jót ígért. A vezetőkkel és a játékosokkal egyaránt meg .OW, f Terveink valóra váltak. kellett értetni, hogy a csoda­várás ideje lejárt. Túlságosan sokáig senki nem gondolt ar­ra, hogy a csapat kieshet, a játékosok később úgy vélték, hogy az NB I-es múlt tekin­télye elegendő lesz a visszaju­táshoz. — Milyen célt tűztek a csa­pat elé? — Meg kellett győzni a sé­rülésekkel tizedelt, húsz főre csökkentett keretet, majd az alaposan megfiatalított • csa­patot, hogy a legmagasabb osztályba visszakerülni csak NB I-es szintű szakmai mun­kával lehet. E megállapítást a játékosok kétkedve fogad­ták. Kisebb értékű anyagi- és erkölcsi feltételek mellett ket­tős megterheléssel dolgozni és győzni, túl nehéz feladat­nak tartották. Visszakerülni az NB I-be: ez volt és ma is ez a célunk! A kezdeti siker­telenségek a kétkedők mal­mára hajtották a vizet. Az egyre fokozódó megterhelés mellett az erősen megfiatalí­tott csapattal az őszi csúcsra feljutni — bizony nem volt könnyű feladat Hosszú távon ott maradni is csak erős mun­kával lehet. Ezt végül is meg­értették. A jelen helyzetben az NB II-ben a mezőny jó­val kiegyensúlyozottab, mint a korábbi években. Minden pontnak nagy a jelentősége. Erről a bajnoki táblázat ta­núskodik. — Milyen gondokkal kellett szembenézni? — A csapatépítést, fiatalí­tást menet közben végeztük. Básti és Kegye műtét miatt hónapokra kiesett a munká­ból. Kiállítások is sújtottak bennünket. A kieső játékosok pótlása sok nehézséget oko­zott. Ennek ellenére terveink az őszi idény végére valóra váltak. Ám a jó játékkal az együttes egy-két kivételtől el­tekintve adós maradt. Az őszi első helyezés szépséghibája, Nehezebb lesz a tavaszi idény. hogy az SBTC még az őszi hazai mérkőzéseken sem tu­dott bajnokhoz méltóan ját­szani, és nagy gólaránnyal győzni. Holott a továbbiak­ban a rosszabb gólkülönbség egy pont hátrányt jelenthet a végelszámolásnál. — Mi a véleménye az őszi egyéni teljesítményekről? — A kezdeti időszakban egyenletesen jó teljesítményt csupán Kegye nyújtott. A többieknél hullámzó volt a játék. Az eredményesebb má­sodik szakaszban Szűcs kitű­nő védései pontokat hoztak. Több 11-est is kivédett. Erő­södést jelentett a védelemben B. Kovács vissza-, és Horváth III. átigazolása. Határozottan erősödött a védőmunka. Elé­gedett vagyok Varga játéká­val is. Ugyanez mondható el a csatársorról. Szoó, Bíró és Kajdi játéka csak időnként volt kielégítő. Jellemző, hogy az őszi elsőséget kivívó együt­tesből senki nem található a góllövőlista élcsoportjában. Dicsérettel kell viszont meg­emlékeznem a szurkolókról. A hosszú évtizedeken át jó­ban rosszban kitartók az NB1 II-ben is hűek maradtak csa­patukhoz. — Hogyan készülnek a ta­vaszi folytatásra? — Január 3-ig teljes a pi­henő. Aztán kezdődik a felké­szülés. Jóval nehezebb lesz a tavasza idény, mint az őszi. A téliesített, előrehozott tavaszi nyitányunk nem sikerült. Sze­retnénk a sikerekben, gazdag múltra emlékezve úgy felké­szülni a folytatásra, hogy az Eger elleni első találkozón, majd a többieken, az új szí­nekért — a piros-feketéért — nagy akarással, győzelmekkel fejezzük be a bajnokságot. A végső cél változatlanul az, hogy jusson vissza az NB I- be a STC. m. 1. SPORTTURMIX Tíz lelkes osztrák Schlach­tenbummler minibuszt bérelt, hogy az október 30-i, Izmir­ben rendezett, Törökország— Ausztria VB-selejtezőn győze­lemre buzdítsa nemzeti ti­zenegyüket. A találkozót —, mint ismeretes — Ausztria csapata nyerte 1—0-ra, s ez­zel bekerült az 1978-as ar­gentínai VB 16-os döntőjébe. A győzelemtől „örömittas’’ szurkolók alaposan jelöntöt­tek a garatra. Amikor elér­kezett a visszaindulás idő­pontja és a sofőr utasszámlá­lást tartott, kiderült, hogy a 78 esztendős Fritz Mayer hi­ányzott közülük. Egy ideig vártak rá, majd felhívták a rendőrséget és a méntőket, de ők sem tudtak semmi köze­lebbit Herr Mayer hollétéről. Mit tehettek, hazaindultak nélküle. Három nap múlva le­vél érkezett Fritz Mayer ag­gódó családjához: — Itt ülök az izmiri pályaudvaron pénz és élelem nélkül, segítsetek! A Mayer család a külügymi­nisztérium útján érintkezés­be lépett Ausztria törökorszá­gi nagykövetségével. Ered­mény: Fritz Mayer vonatra ülhetett és, ha kissé megkés­ve is. szerencsésen hazaérke­zett. Hogy otthon mivel, indo­kolta lemaradását, arról nem szól a krónika. Mi történik a kapussal, ha egy mérkőzésen egyszercsak átfut egy kutya a pályán és beül a kapuba? A kapus mér­gelődik, mert a kutya miatt nem tudja összpontosítani fi­gyelmét és beenged egy po­tyagólt. A dél-franciaországi Lorque csapata Nizzában játszott a helyi együttessél, amikor a kutya „beült” a kapuba, nyilván azzal a szándékkal, hogy segítsen a cerberusnak. Ekkor esett az a bizonyos po­tyagól, amiért a kapus mér­gében — még elképzelni is szörnyű — oldalba rúgta az ebet. A szegény kutyus ennyi hálátlanság láttán vonítva le­vonult a pályáról, vissza a nézőtérre, egyenesen gazdája ölébe. A felháborodott állat­barátok viszont a pályára ro­hantak és jól elagyabugyál- ták a kegyetlen kapust. A meccset félbeszakították. Az állatbarátok feljelentették a tettest, aki a kutyust, amely ezt megelőzően „kritikát” gya­korolt, labdának nézte. Lóránt Gyula, az NSZK-be­li Eintracht Frankfurt és Dettmar Cramer, az FC Ba­yern München edzőjének „vil­lámcseréjéről” öklömnyi be­tűkkel számoltak be a lapok. A magyar származású Lóránt Gyulától, akit nyugatnémet fociberkekben „válságedző­ként” emlegetnek remélik, hogy kihúzza az egykor szebb napokat megért, jelenleg a kiesés ellen küzdő FC Ba­yern München kátyúba jutott szekerét. Lóránt Gyula új klubjánál történt bemutatkozása alkal­mával —, mint arról a tekin­télyes zürichi SPORT beszá­mol — az alábbi „tízparancso­latát” terjesztette a játékosok elé: 1. Sepp Maiernek, a csapat kapusának tilos egy nappal a mérkőzés előtt teniszezni. 2. Gerd Müller a csapatka­pitány a továbbiakban nem ihat annyi Coca-Colát, mert kissé elhízott, megkopott _ a gólerőssége ezért le kell fogynia. 3. Kappelmann, a csatár a jövőben ismét védőjátékos­ként szerepel. 4. Schwarzenbeck, a hátvéd lesz az új söprögető, akinek nem szabad Beckenbauert utánoznia, hanem keményen kell játszania. 5. Másfél nappal a mérkő­zés előtt, két és fél órával a mérkőzés után senki sem fo­gyaszthat alkoholt. 6. A játékosoknak megha­tározott mennyiségű vitamin­dús táplálékot kell kapniok, azon kívül még különböző vi­taminkészítményeket is kell szedniök. 7. A gyógyszerek használa­tát erősen le kell csökkente­ni. 8. A sztárok autogramadási idejét is engedélyhez kötik és a 20Ö kilométeren túli távol­ságot csak repülőgéppel, vagy vonattal tehetik meg. 9. Még az edzéseken is ren­des stoplis futballcipőket kell használniok, nem pedig a ré­gi tréningcipőt, melynek ala­csonyan beépített, egybe­olvasztott recéje volt. 10. A játékosoknak minden játék, vagy edzés előtt leg­alább egy fél órát be kell melegíteniük. Ez a „tízparancsolat” úgy hangzik, mintha egy kis ama­tőr egyesület szabályköny­vecskéjéből idézték volna, de elképzelhető, hogy éppen ezek hiányoznak eddig a felemelke­déshez vezető együttes edzés­tervéből. Torinóban felmentettek egy okirathamisítással ter­helt vádlottat. Hogy megér- dcmelte-e, vagy sem a ha­tóságok elnéző bánásmódját, döntsék el a kedves, szenve­délyes fociszurkolók. Franco Paluzzi 49 éves férfi ugyanis azt a vétséget követte el, hogy egy szép na­pon bejelentette a hatóságok­nak, elvesztette autója rend­számát és helyébe maga gyártott újat. A Torinóban szokásos TO helyett azonban imádott csapata betűiből a TOBO szót pingálta kocsijá­ra. A törvényszéki bíró, aki bizonyára maga is lelkes fo­ciszurkoló, még az ügyvéde­ket és ügyészt is meglepve, felmentette a vádlottat, még­hozzá teljesen rehabilitálva, azzal az indokolással, hogy a tett nem képezi bűncselek­mény tárgyát. Hogy miként értékeli az autónyilvántartó hivatal a labdarúgás eme elsöprő dia­dalát, nem tudjuk, de —, mint hírlik — a torinói csa­pat meghatott vezetősége va­lami kézzelfoghatóval kí­vánja megjutalmazni a hű­séges, hamisítástól sem visz- szariadó szuperszurkolóját. Megérdemli! Rosi Mittermaier, az inns­brucki téli olimpiai játékok hősnője már nem mosolyog olyan gondtalanul, mint ré­gen. Bántja a népszerűség. A kétszeres olimpiai bajnoknő menekülni szeretne az embe­rék elől. — Ha bevásárolni megyek — mondta — testvé­reim mindig lemaradnak egy­két méternyire. Apám már nem is akar velem jönni és a mama, ha együtt megyünk az utcán, mindkét kezét az ar­ca elé teszi, mert nem akar­ja, hogy lefényképezzék. Gyak­ran az autogramkérők egész serege várja. A 27 éves „aranyrozi” egy kis nyugalmat szeretne. Be akarja rendezni ,stanbergi lakását, hogy végra a hotelszobák után otthona le­gyen. Nem szívesen beszél a pénzről. — Mindig bosszanko­dom — mondja —, ha azt hallom, hogy mennyit kere­sek. Az egyik újságban azt olvastam, hogy a nyugatné­met tévétől a sítornaelőadás- sorozatomért 520 ezer márkát kaptam. Ennek még a fele sem igaz. Egy kis nyugalmat szeretnék! — hangoztatja szo­morú mosollyal. Neve: teke Életkora: 43 év Versenyzők száma: 5132 Kiemelkedő eredményei: 4 vi­lág- és 1 Európa-bajnoki győzelem. Különös ismertető jele: nem vallanak szégyent. Ha a tekesportról esik szó, még ma is akadnak, akik hajlamosak arra, hogy kéz- legyintés kíséretében megje­gyezzék: „Ugyan, az nem más, mint kuglizás..." A kuglizásnál maradva:va­lóban, ilyen néven honoso­dott meg, elsősorban német földön. S „születését” élelmes vendéglősöknek köszönheti, akik vendégmarasztalónak szánták, hogy minél tovább maradjanak a látogatók és a gurítás közben minél több korsó sört is fogyasszanak. És nem is csalódtak, mert hamarosan jó üzletnek bizo­nyult, s a kisebb-nagyobb kocsmákhoz szinte hozzátarT tozott a kuglipálya. És már évszázadokkal ez­előtt volt, mígnem a XVIII. Asztalitenisztől — vízilabdáig Nem kugli zás. •• század utolsó éveiben egy Guths-Muts nevű német hon­polgár nagy erőfeszítéseket tett, hogy a népszerű játékot sporttá léptesse elő. ö viszont már nem élte meg, amire ez végérvényesen megtörtént, de nevét ma is, mint a sport­ág első „apostola”, említik. A XX. század hozta meg a teke rohamosabb fejlődését, ekkor alakult meg a nem­zetközi szövetség, újabb és újabb országokban lett nép­szerű, így hazánkban is. De milyen is a tekesport? A versenyzéshez 28,5 méter hosszú és 1,5 méter széles pálya szükséges, kilenc meg­határozott formában elhelyez­kedő bábut kell eltalálni _ a háromkilós golyókkal. Álta­lában a férfiak 200, a nők 100 dobásból álló versenyt vívrfak, a világbanokságokon viszont ennek a kétszeresét a NÓGRÁD — 1977. december 25., vasárnap Telibe és tarolás a két do­bási forma neve, vagyis, ami­kor mind a kilenc bábut kell eltalálni, illetve az állva maradottakat. — Hasonlóan a többi sport­ághoz, a tekézésv is évről év­re fejlődik, s a versenyek rendezéséhez szükséges fel­tételek is szigorúan megsza­bottak — mondta Bihari Ti­bor, a Magyar Teke Szövet­ség főtitkára — Igaz, évek­kel ezelőtt a versenyzői szám sokkal magasabb volt, mint a mostani, de mi csak azokat tartjuk nyilván, akik aktívak, rendszeresen résztvesznek a viadalokon. Országosan 246 szakosztály működik, 204 edzőt foglalkoztatunk, az ő feladatuk a tehetségek fel­kutatása, a bajnokok nevelé­se. fiiért a magyar tekesport­nak nemcsak országos, ha­nem világbajnokai is vannak. Az első kirobbanó sikert 1962-ben Szabó József érte el: egyéni aranyérmet nyert. Két évvel később a budapesti Európa-bajnokságon a női csapat lett az első, s pontosan tíz évet kellett várni, mire 1974-ben ugyancsak a nők bi­zonyultak a világ legjobbjai­rak. Az eddigi legsikeresebb esztendő 1976. volt: Kristyán Zsuzsa, a Győri Lenszövő fia­tal sportolója óriási meglepe­tésre világbajnok lett, s a női csapat sem adta alább. — Az ilyen sikerek mindig jó hatással vannak az egész sportágra, s bár a férfiak mostanában aranyakkal nem dicsekedhetnek, nekik sem kell szégyankezniök — folytat­ta a főtitkár. <— A ferencvá­rosi Csányi Béla például leg­utóbb VB-bronzot nyert; ki­tűnő versenyző Sütő László és Mészáros József, míg a nők­nél Kristyán mellett Vad Gyu- láné és Holczer Lászlóné tar­tozik a legjobbak sorába. Bu­dapest, Szeged, Győr, Nagy­kanizsa és Pápa a legjelen­tősebb bázisunk, s örülünk, hogy nemcsak az úgynevezett ■ „nagy egyesületek”, hanem a kisebbek is szívesen vállalkoz­nak szakosztályok alapításá­ra és megfelelően támogatják azokat. Így a már említett Győri Lenszövő mellett pél­dául a MOM, a Kőbányai Porcelán és még több vidéki gyár szakosztálya is dicsére­tet érdemel. A feltételek azon­ban mind nagyobbak, mert ma már elengedhetetlen az automata pálya. Ezek nem „húsz fillérbe” kerülnek, még­is már 34 készült el az or­szágban — közte Somoskőúj­faluban —, s újabb épül pél­dául Kaposvárott és Szombat­helyen. S az is a fejlődést mutatja, hogy a korábbi asz­falt helyett mindinkább a műanyag pálya kerül előtér­be. A szövetség évről évre gazdag programot állít össze a válogatottnak, a legjobbak­nak. S a magyar versenyzők ezeken még soha sem vallot­tak szégyent, nem szenved­tek csúfos vereséget. Mérlegük pozitív, s a jelek szerint a jövőben is az marad. k. m. Sporthírek Leningrádban, a jubileumi sportpalotában 6000 néző előtt befejeződött a Szovjetunió 1977. évi abszolút ökölvívó­bajnoksága. A döntőben Jevgenyij Gorsztkov, az idei hallei EB nehézsúlyú győztese pontozás­sal nyert Pjetr Zajev ellen és 1974 és 1976 után harmadszor is a Szovjetunió abszolút ökölvívóbajnoka lett. A 20 éves nyugatnémet Jörg Eipel, aki nem egészen egy héttel ezelőtt Párizsban kiüté­ses vereséget szenvedett pro­fi ökölvívó-mérkőzésen, s at­tól kezdve az egyik párizsi kórházban eszméletlenül fe­küdt, pénteken éjjel magához tért. A francia kórház egyik or­vosának tájékoztatása szerint Eipel jól van, nincs életve­szélyben. Bloemfontein: az NSZK-s Fritz Rüb, új motorcsónak-se­bességi világcsúcsot állított fel. A nyugatnémet sportoló egy 100 km-es háromszög alakú pályán 139 km/órás átlagse­bességet ért el, s így a távot 48 perc alatt tette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom