Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Munkáscsalád f77 Tékozló fiúk Ä fiú elégedetlen volt környezetével, önmagával. Magasabban szeretett volna szárnyalni, ahol még a kőszáli sasok is elszédülnek s vér tolul a délre húzódó fecskék fejébe. Vette a cókmókját, batyujában a legszükségesebb holmikkal. mint a mesékben a legkisebb gyermek, elindult szerencsét próbálni, örvendezett, hogy megszabadult az addigi életét elzápító dolgoktól, elindult a ,.tékozló fiúk” Mekkájába: az új munkahelyre. S néhány hónap múlva visz- ezatért a „szülői házba’’. Eddig a tanmese, amely eszünkbe jut a gépkocsi lihe- gésének hallgatása közben. Fenn a parton magasodik a kastélynak is beillő családi ház. A „tékozló fiúk” egyike, Szűcs Róbert, a karancslapuj- tői termelőszövetkezet szerelője olajkályhát reperál. Konyákig olajos. — Egyszerre öten mentünk — mondja, miközben megmossa kezét. — öten, szerelők. Hat évet dolgozott akkor már a gazdaságban. A legjobbak között emlegették, aki orvosi gondossággal nyúlt a gépek gyomrába s minden diagnózisa pontosnak bizonyult. Fiatal kora ellenére specialistának kiáltották ki. — Nem csak a pénz miatt. A megbecsülés egyéb formája is hiányzott. A légkört egy pattanásig feszített húrhoz lehetne hasonlítani. Már elég volt egy fuvallat. Azt mondták: ha komolyan gondolják, reggel mehetnek. Hát csak ennyit érünk? Ilyen egyszerű a válás? Mentünk! — mondja maga elé nézve. A Mátravidéki Kőbánya Vállalat Somoskőújfalui üzemében lelkendezve fogadták. A jó szakemberre mindenütt nagy a szükség. Három forinttal magasabb órabért kapott, s jóval kevesebb feladatot. Szűcs Róbert nem érezte igazán jól magát. A szíve húzta őt haza. Találkozott Simon Tiborral, a tsz gépkocsivezetőjével. — Gyere vissza közénk! Ott jó neked — csalogatta a szerelőt. .Megtudta, hogy a műhelyben dolgozók bérét is rendezték. Felkereste őt a kövek között Tóth István is, a növénytermesztési ágazat akkori vezetője. A szerelő azonban a korábbi munkahelytől idegenkedett. Dózerre hívták végül. — Elintézték, hogy a bányánál a felmondási időt ne kelljen letöltenem. így háromhő- napos kitérővel, visszaérkeztem a termelőszövetkezetbe... Hűtlen gondolatok kóvályogtak a fiatalember fejében, amikor ismét a kombájnra ült. Mert akit egyszer megcsap a friss búza illata, egy életre megrészegül tőle. S mit számít a sercegve sülő föld, a nap tüzes szaporán csattogó csákánya, a por és a pelyva? A betakarítás sikere elhomályosítja a nehézségeket. — Raktáros voltam egy darabig. Nem ízlett a beosztás, így kerültem eredeti helyemre. Amikor beléptem a többi ismerős arc közé. kis híján megtapsoltak. Minden olyan egyszerű, természetes volt, mintha csupán egy éjszakát lettem volna távol — rakosgatja sorba emlékeit. Üjra megtalálta otthonát, é A házőrző derék állat, acsarkodik, veszettül csahol. Még a láncot is eltépné dühében. A gazda Huszár István szécsényi portáján sivalkodnak a hízók is. — Kell a forint! — mondja az asszony, a folyosón a beszerelésre váró fürdőkádat, villanybojlert mutatja. — Már el is ment húszezer megint — kommentálja az építkezéssel járó anyagi terheket. A férj, a szécsényi termelőszövetkezet nehézgépkezelője éppen szabad. A föld fagyott, nincs mit dolgoznia a közös gazdaságban. — Két éve jöttem vissza — mondja, amikor a téma szóba kerül. — Nevetséges dolog miatt kaptunk össze. Kár Is beszélni róla... Ügy fogalmaz: ő tényleg szerencsét próbálni ment a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz. Egy affér miatt. amit már el is felejtett. Hátára vette a vidéket. Berkenyétől Maconkáig túrta a földet, építette a gátakat az életet adó víznek. Az asszony meg járt a pulykatelepre. A tsz termelési főmérnöke, Hüt- ter Csaba meg-megkérdezte tőle: — Pista lenyelte már a mérgét? A hazatérés gondolatát a feleség vetette fel. A gyerekek nőnek, a ház körül is mind több a foglalatosság, hiányzik az erős kéz. Ami a pénzt illeti: amennyivel többet keresett az ember, annyival több el is ment. — A legiobb itthon — jegyzi meg szűkszavúan Huszár István. — Igaz, néha tizenöttizenhét órát is a gépen kell ülnöm, különösen szántás idején. De hát mindenütt sok a dolog... Kinéz az ablakon. ' Mintha arra gondolna, mennyi mindenre szükség van még a portán. S minden reá vár. •fr A „tékozló fiúk” hazatértek. A „család”, a termelőszövetkezet közössége újólag befogadta őket. Ugyanúgy, mint azelőtt. Ma mái' a világért sem mennének el. Szabó Gyula Közös ásványkutatás Mongólia észak-keruleni tartományában, a 110-es délkörtől keletre nemzetközi geológus expedíció ütött tábort. A kutatócsoport a KGST-országok szakembereiből áll, s vezetője Zsambin Bjamba mongol geológus. A mongol expedícióvezető nemrég tért haza moszkvai, varsói és prágai körútjáról, ahol aláírták az expedíció munkájával összefüggő megállapodásokat. Zsambin Bjamba, aki 1965-ben Moszkvában szerezte geológusmérnöki diplomáját, egyébként rendszeresen úton van a észak-keruleni sztyeppén, hogy összehangolja a nemzetközi geológus expedíció különböző körzetekben táborozó tagjainak munkáját. Ez a körzet — ahol hozzávetőleg akkora területen folynak a kutatások, mint Belgium — ásványi kincsek szempontjából igen sokat ígér: feltehetően sok itt a színes- és ritka fém, valamint a fluorit. Az expedíció központja és laboratóriuma Ulánbátorban van. Az ásványkutató expedíció munkájának megszervezésében jelentős részt vállalt Tomas Bel csehszlovák közgazdász, az expedíció helyettes vezetője, Uwe Matzdorf főmérnök az NDK-ból, Vlagyimir Ivanov szovjet főgeológus, Kiril Hrisztov, a fúrási munkákat vezető főmérnök Bulgáriában, a magyar Simon András és Hanne Helinska geológus Lengyelországból. Ulánbátorban nemrég értékelték az eddigi kutatómunkát, s megállapították, hogy a szocialista közösség nemzetközi expedíciója sikerrel teljesítette az első kutatási szakasz feladatait. Ezer szálú kötődéssel A szürkés decemberi fények a kicsit elhúzott függöny mögül szűrödnek a szobába. Villanyt gyújtanak kora délután. A barátságos szobában. hívogató a meleg, a zem, nem sikerül. A kosztra sok elmegy. Nézze csak, nagy lábasaim vannak, ötünknek bőven főzök. A férjem nehéz munkát végez, jólesik itthon este a kiadós, meleg étel. Ezen í nem spórolunk. Almából, nail rsncsból egyszerre két kilót 1 veszek, ha azt akarom, le- j galább kettő-kettő jusson a gyerekeknek. Pulóverből, cipőből, nadrágból is mindig három kell. Szépek a gyerekek. Egészségesek, jjól öltözöttek. — A férjem mindig három gyereket akart már a házasságunk kezdetén. Én mondogattam, elég kettő. Aztán jöttek az ikrek. Nagyon büszke a három fiára. Meghitt, boldog pillanatok, Édesanya mesél a kicsiknek. hangulatlámpa világa. A fiatalasz- szony a konyhában kavar- gatja a vacsorára sülő húst. Kiszalad időnként, meleg étellel várja a férjét. A két fiút, Balázst és Csabát mindez mesél a kicsiknek. Iparkodó, tevékeny muncsöppet sem káscsalád. A férj az eddigi zavarja. Ülnek két szakmája mellé harmadiegymással szemben, a külön, — A Szántó Kovács János kát szerez. Gépkocsivezetésből számukra készült kétszemé- Szakközépiskolában szakokta- szakmunkás-bizonyítványt, lyes etetőasztalnál. tó vagyok, a jövendő ápoló- Hetente háromszor jár isko‘ Nyakukba kötve a szalvéta, nőket tam'tom. Az iskolánk a lába. tejfölt kanalaznak nagy buzgalommal. Az egyik szőke, jtj'» ,:„il göndör. A másik kis szögha- *""'1 jú. Egyben hasonlítanak csak az ikrek. Barátságosak mosolygósak, örülök. Két szoba összkomfort Balassagyarmaton, a Nógrádi Sándor lakó-telepen. Fenyvesi Józsefék otthona. A nagyszobában szép szekrénysor. Könyvek, kényelmes fotelok, heverők. A parkettán hatalmas szőnyeg. A kisszoba a három gyereké. A nagyobbik- nak már emeletes ágy. Nagyfiú. négvesztendős Attila, saját birodalmának tekinti a kétszintes ágyat. Az Ikrek kétévesek lévén — kiságyban alusznak. Az édesanya meséli: — Akkor költözködtünk, amikor a két gyerek született. Előtte az édesanyámék- nál laktunk. Békességben, jól, csak hát szűkösen. Egy szoba, konyha, az utcáról hordtuk a vizet. Sül a finom hús a közös vacsorához. A Fenyvesi családot nagy öröm érte. A három gyerekre tekintettel, beleszámítva a feleség és a férj becsületes és jó munkáját, lakást kaptak a nógrádi lakótelepen. Ennek két esztendeje. Ma is róla. szívesen beszélnek iiHniMiiiiiriiMiiiiiiiMiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiifiMiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiiiitiitifitiinnfT'iiMMUMimiitrifHiiitiiiiiiiifiiftffiiimiifiiMiiiiiiiiiiiiiiiKiimiiiiiiiiiiNiiiiitiitniiiitMiMMMMiiimiiii'iiimiiiiiiimifiiimiMiimv AMÍG HÍDVÉGI Andrásné- ra. a balassagyarmati városi szociális otthon igazgatójára várok akaratiadul is belehallgatok két munkatársa beszélgetésébe. Ilyeneket mondanak: — A múltkori pástétomhoz jobban le kellett volna darálni a májat! — Zöldbab- vagy tökfőzelék legyen holnap ebédre? Hídvéginé ekkor kíséri ki vendégeit — mesterembereknek nézem őket —, majd így szól; most rengeteg dolgunk van, mivel december utolsó napjával le kell zárni a számláinkat. Meg aztán készülünk a karácsonyra is. Huszonnegyedikén délután tartjuk a kétórás irodalmi műsorral, énekléssel összekapcsolt fenyőfa ünnepélyt. A Balassa étterem pincérei — egy brigád — felajánlották: lakkba-frakk- ba öltözve eljönnek és felszolgálják az üdítő italokat, süteményeket, amúgy „pincé- resen”. A szövetkezet zenekara nótacsokorral készül, hogy minél emlékezetesebb legyen a délután. Az otthon lakóinak nagy szükségük van a tartalmas szórakozásra, hiszen egy jól sikerült programmal legalább napi öt kiló gyógyszert spórolunk meg. Persze, ez túlzás, de ha odafigyelnek a műsorra, akkor nem érnek rá önmagukat vizsgálni: itt fáj, ott fáj, elkoptam, megöregedtem. A tél amúgyis bezártságot okoz, nem lehet kimenni a kertbe Az élet nélkül üli is megy tovább „Emberek. rendes cm berek.” dolgozni, sétálgatni. Ezt a be- szorultságot mindenképpen enyhíteni kell. — Mi lesz a fenyőfa alatt? — Kétszázhúsz, háromszáz ajándékcsomagot — a cukrosoknak citromból, narancsból — állítunk össze, mert vendégeink is lesznek, az öregek napközijéből és a házi betegápolásban részesülők közül. Kísérőjükkel úgy jönnek az öregek akár a csirkéstyúk a gyerekeivel. Van olyan házi gondozott, aki viskóban, nyomorogva él, de ragaszkodik a sajátjához. A gondozója amikor kimosta egyetlen'darab ruháját ő az ágyban fekve várta, hogy megszáradjon. Neki ágyneműt, flanellhálóinget, ruhát, mosószert vettünk. — Hogyan lehet bejutni a szociális otthonba? — A megyénél állandóan hatvan-nyolcvan kérelem van bent, mivel ott rendelkeznek a férőhelyekkel. — A hozzátartozóik látogatják az, itt lakókat? — Igen. Karácsonykor olyan sok az ember az otthonban, mintha május elsejei felvonulás lenne. Alig lehet közlekedni a rengeteg csomagtól. Az unokák is örömmel jönnek, hiszen itt tiszta, barátságos környezetben élnek nagyszü- leik. A hozzátartozókról any- nyit mondhatok: emberek, rendes emberek... — Hány évesek a legidősebb lakók? — Kilencvenkettő-kilencven- négy. — És a legfiatalabb? — Huszonnégy. (Nem elírás: valóban huszonnégy!) — A halálesetek nagy megrázkódtatást jelentenek? —/Csak a közvetlen környezetnek. A többiek tudomásul veszik. Évente hatvanan halnak meg az épület falai között. A temetésre mindig kimegy négy-öt lakónk. Mivel az intézetünk elfekvő jellegű, nagy helyzeti előnyt jelent, hogy a kórház és a rendelőintézet a közeiben van. — Jöjjön megmutatom az otthont! — invitál szívélyesen az igazgatónő. A nyolcvanhárom éves Gizi néni szemüveg nélkül varro- gat. Három év alatt legalább száz kézimunkát adott ki a kezéből. — Éjjel-nappal ezt csinálja — mondja Hídvéginé — a múltkor arra kért: „vegyél nekem egy külön lámpát”. Vettem. — Ez az — mondja büszkén Gizi néni, majd mesélni kezd: — nekem szomorú ünnepeim lesznek, teljesen egyedül vagyok, a fiamat baleset érte. Szobatársa a hatvanhét éves Margit néni ízületes, göcsör- tös kezeit mutatja: hat évig nem mozdultak az ujjaim, most meg -egyik kendőt horgolom a másik után! Azt a picinyke varrótűt nem tudom megfogni, de a horgolótűt igen! Benézünk a többi szobába is — mindegyik a lakók ízlése szerint van kifestve — ahol kivétel nélkül mindenütt lelkes munka folyik. A falakon, polcokon rengeteg virág és kézimunka. A társalgóban néhány férfi — köztük nagyon fiatalok is tolókocsihoz láncolva — kártyázik, beszélget, olvasgat. Az intézet előterében magas, jól megtenjiett, férfivel találkozom. aki büszkén rámutat a kezében szorongatott ujjnyi vastag csomagra: — A nővéreknek vettem, krémes, meglepetés ! — KELLEMES KARÁCSONYI ünnepeket és boldog új évet kívánok! — mondja és még nagyon sokáig integet utánam a virágzó leanderbo- kor mellett állva, míg fejét lehajtva elindul befelé. Tőcsér Julianna társadalmi munkaversenyben elért eredmények alapján egy lakásra vevőkijelölési jogot kapott. A kollektíva minket javasolt. Költözködtünk. Az édesanva gves-en van. A férje a Volán Vállalat balassagyarmati telepének gépkocsivezetője. Nagy teherautóval járja Nógrád útjait. Sokszor csak a késő este veti haza. Jól berendezkedtek. Most pedig a régi álmot szeretnék megvalósítani. Már befizettek egy Zsigulira. A gyerekek a sarokban békésen tologatják az autókat. Kávé párolog a kis asztalon. Arról beszélgetünk boldog, megelégedett emberek-e Fenyvesiék? A fiatalasszony csendesen válaszol: — Ennyire talán nem lehet leegyszerűsíteni. Az örömeink, gondjaink azt hiszem hasonlatosak sok ezer három- gyerekes családéhoz. A gyerekek, főleg az ikrek sok munkát adnak, ez igaz. De az öröm is háromszoros. Anyagi gondjaink nincsenek. A férjem jói keres. Megdolgozik érte. Nem' is napi nyolc órában. A két kicsire jár a gyes, ezer forint a családi pótlék. Gyűjtögetnek, takarékos- kodnak ők is, mint sok-sok család. Először a lakásra, azután a berendezésre. Most a kocsira, ami annyit jelent, hogy a három gyerekkel bejárhatják az országot, vasárnaponként kirándulnak. Fenyvesiné a „pénzügy- miniszter” otthon. — Megpróbálok okosan gazdálkodni. Néha úgy érA fiatalasszony érettségi után ápolónő lett a balassagyarmati kórházban, öt évig vigasztalta, gyámolította és segítette a belgyógyászaton a beteg embereket. — Hivatásomnak tartottam, és tartom ma is. Munka mellett végeztem el az ápolónőképzőt. Tudom, mit jelent, egy-egy kedves szó, egy szeretetteljes mozdulat a betegnek. Sok karácsonyt töltöttem szolgálatban az osztályon. Bizony, bizony néha elpityered- ve, de szívesen és örömmel. Kisnövérként Ismerkedett meg a kórházban a férjével. A fiatalembert könnyű baleset érte. Mariann kezelgette a sebet. Az Ismeretségből szerelem,. házasság lett. 1973-b'an esküdtek örök hűséget. — Januárban lesz a hatéves házassági évfordulónk. Ki gondolta volna akkor? Munkáscsalád, erős kötó-í déssel. Az otthonhoz, a megélhetést nyújtó üzemhez az iskolához. — Tízéves szerződést írtam alá a szakközépiskolában. Nagyon szeretem, amit csinálok. Mindig mondogatom a lányoknak, csak az vállalja, az ápolónői hivatást, aki elég erősnek érzi magát. Szeptemberben jelentkezem az egészségügyi főiskolára. A régi könyveimet a mai napig előveszem. Munkáscsalád. napi örö-’ mökkel, vágyakkal, elképzelésekkel. Amelyeknek számottevő része már megvalósult. Csatal Erzsébet NOGRAD - 1977« decembet 25., vasárnap O L
