Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
^-vnmagunkat becsüljük meg, ha önvizsgálatot tartunk azzal a szándékkal, hogy mérlegre tegyük, amit eddig végeztünk. A karácsonyi ünnepek meghittsége, a hétköznapok gyors sodrásából való kikapcsolódás lehetővé teszi, s ilyenkor az ajándékozás nagyszerű érzésének birtokában, megfontoltabban, mindent jobban, alaposabban mérlegelve összehasonlítva, esetleg kritikusan feldolgozva, megtartva a jót, elvetve a rosszat alakul ki az összkép, arra a kérdésre adandó válasz, hogy meddig jutottunk, hol tartunk, mit kell tennünk saját boldogulásunk, további gazdagodásunk érdekében. Annak megítélésében, hogy népgazdaságunk, megyénk ismét egy eredményekben, sok gonddal és örömmel tarkított gazdag évet hagyott maga mögött, csaknem mindenki kisebb-nagyobb mértékben saját gyarapodásán érzékeli. Megyénkben a központi bérintézkedések csaknem 30 ezer dolgozót érintettek. A lakosság pénzbevételei az első kilenc hónapban több mint 9 százalékkal haladták meg az elmúlt év azonos időszakáét. Ugyanezen időszak alatt a munkások havi átlagkeresete 6,7 százalékkal, a mezőgazdaságból származó jövedelmek pedig 14,8 százalékkal emelkedtek. Hogy volt miből és volt mit vásárolni, azt a kiskereskedelmi forgalom több mint 9 százalékos növekedése tanúsítja. Az előbbiekből eléggé egyértelmű tanulságot lehet levonni: érdemes volt jól dolgozni, érdemes volt erőfeszítéseket tenni. Talán nem tűnik nagyképűségnek, megalapozatlannak, amikor azt mondjuk: sok országban szívesen elfogadnák a mi életszínvonalunkat! OÍt is, ahol sokkal többet és eredményesebben dolgoznak mint mi, ennek ellenére kisebb az életszínvonal-növekedésük. Értékes számunkra e fejlődés azért is, mert kedvezőtlen világpiaci viszonyok között következett be, amikor áruinkért kevesebbet kaptunk, mint amennyiért a nyersanyagokat, illetve a fejlett technikai berendezéseket vásároltuk. Ezt figyelembe véve fejlődött dinamikusan népgazdaságunk, köztük megyénk is. Stabil, kiegyensúlyozott a gazdasági helyzetünk. Bátor dolog volna saját gyengeségeinket, hibáinkat, mulasztásainkat, következetlenségünket, határozatlanságunkat, az ebből táplálkozó kedvezőtlen jelenségeket a külső világpiaci hatásokkal magyarázni. Ha ezt tennénk, önmagunkat csapnánk be. A világpiacon kialakult helyzet számunkra egy görbe tükröt tárt elénk, felnagyította, a maga valóságában, vagy még annál jobban, még erőteljesebben elénk tárta munkánk kisebb-nagyobb fonákságait, Utalva az esetleges várható kellemetlen következményekre. Az előbbiekből adódik, hogy hibáinkkal, gyengeségeinkkel nekünk kell szembenézni, megbirkózni, mivel nemcsak a kiváltó okokat, hanem a megoldáshoz vezető utakat is ismerjük. Így hát alapvetően tőlünk függ újabb sikereink nagysága, tartóssága, népgazdaságunkra gyakorolt kedvező hatása. Valaki azt mondhatná: ne legyünk olyan „szigorúak” saját magunkkal szemben, mert 1977-ben gazdag esztendőt zártunk, dinamikusan fejlődött népgazdaságunk, köztük Nógrád megye is. Nem szabad az előbbi érvelést elfogadni, mert népünk, megszokta, hogy rendszeresen gyarapodjék, gazdagabb legyen élete. A kétségtelen tiszteletreméltó eredmények ellenére sem sikerült azonban a tervezettnek megfelelően javítani a népgazdaság fizetési egyensúlyát. Ezért röviden az 1978. évi feladatokat így summázhatjuk: teljesíteni kell a minőségi követelményeket. Ez azt jelenti, hogy a termelékenységnél jelentkező elmaradásunkat az eddiginél nagyobb ütemben kell mérsékelni. Ezért megyénk gyáraiban is meg kell gyorsítani a termék- szerkezet átalakítását, hogy ne érhessenek kellemetlen meglepetések, hogy növekedjék az árualap, amelyet minden piacon jól, körülményeskedés nélkül el tudunk adni. A mostaninál nagyobb technológiai fegyelemre, ebből adódóan kevesebb selejtre van szükség. Érezniük kell azoknak, akik még mindig nem értették meg, hogy a régi, elavulthoz való ragaszkodás káros következményekkel jár. A minőségi követelmények teljesítéséhez tartozik a műszaki fejlesztés meggyorsítása, munkaerővel való ésszerű gazdálkodás, a határidő becsületének visszaszerzése, a szerződéses kötelezettség teljesítése. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a fent vázolt követelmények megoldását nem varrhatjuk az igényes kül- és bel. földi vásárlók nyakába, senki sem adhatja ki albérletbe. Mindannyiunknak, saját munkahelyén egy kicsit jobban, fegyelmezettebben, precízebben, hatékonyabban kell dolgoznia mint eddig. Hogy lehet, azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott szocialista munkaverseny, szocialista brigádmozgalom nagyszerű eredményei, az itt tapasztalt lendületet tovább folytatni akaró Láng gépgyári dolgozók felhívása is kiválóan, messzehangzóan, mindenki számára követendően érzékelteti. Ebben a kezdeményező lépést megyénkben elsőnek a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége dolgozói tették meg: ők csatlakoztak elsőnek a Láng gépgyáriak felhívásához. A következő új esztendő megnövekedett követelményei megkívánják, hogy új felfogásban, dinamikusabb munkastílusban, az eddiginél szélesebb látókörrel, még nagyobb kezdeményezéssel fogjunk saját javunkat szolgáló céljaink megvalósításához. Eközben lesznek konfliktusok, összeütközések, viták és véleménykülönbségek. Ezeket vállalni kell fejlődésünk töretlen biztosítása, a fejlett szocialista társadalom. mindannyiunk biztos jövője érdekében. S zeretném azzal az érzéssel letenni a tollat, hogy nem zavartam meg senki pihenésre szánt idejét. Úgy éreztem, hogy a mostani öröm kiteljesedése érdekében, ha csak egy villanásnyira is, de szükséges szólni a jövőnket megalapozó feladatokról. V. K. 0ng*tagMnkról önwiat£iMvtk»sak HA EGY BRIGÁDOT A MUNKAHELYEN KÍVÜLI KÖZÖSSÉGI JELLEGŰ PROGRAMJÁRÓL, MEGNYILVÁNULÁSAIRÖL FAGGATUNK, GYAKORTA VETŐDIK FEL — MENTEGETŐZÉS GYANÁNT —, HOGY: „TUDJA, CSALÁDUNK VAN, VÁR AZ URAM —, VAGY AZ ASSZONY ENNI KELL ADNOM A GYEREKEKNEK. . Jó kifogás sose rossz — tartja a közhely. Az effajta magyarázat előtt viszont legtöbbször tényleg fejet kell hajtanunk: a család, a két- három gyerek — kiváltképp a nőknél — valóban kitölti a második, harmadik műszak egy részét. Nagybátonyban — a Budapesti Harisnyagyár helyi gyárában — ellenben van egy brigád, a Zrínyi Ilona nevű, amelynek tagjai nem hozakodhatnak elő az iménti érvvel védekezésül. A gyesen levőket leszámítva a 7 fős brigád tagjai ugyanis egy kivétellel lányok. Ami azt jelenti, legföljebb a „randira” való ki- nyalakodás meg maga a „randi” —, ami jobbára este kerül sorra — vehető számba halaszthatatlan elfoglaltságként. A kívülálló ilyen alapon úgy vélekedhet, semmi nem gátolja, hogy a brigádközösségből igazi baráti közösség jegecesedjék ki. Esztendeje együtt Kovács Piroska dobozoló, a kollektíva vezetője elmondja, ebben az összetételben egy éve vannak együtt. A legutóbbi értékeléskor a zöldkoszorús minősítést érték el, ez alapján — a versenyszabályzat értelmében — igazi szocialista közösséget alkotnak. Ez azonban „csak” szabályzat. — Mi mutatja, hogy a brigád valóban közösség? — Hát az — feleli Kovács Piroska —, hogy a társadalmi munkát együttesen vállaljuk, együtt megyünk színházba, megbeszéljük a problémákat. .. — összesen 60 óra társadalmi munkát végeztek. Miért vállalták? — Azt illik vállalni, ha valaki brigádtag. Volt olyan, persze másik brigádban, hogy megmondták: vállalják a brigádtagságot, de semmit nem csinálnak. Ilyen nálunk nem lehet. — Ezek szerint milyen a jó brigád tag? — Aki érzi, hogy tartozik valakikhez. Hogy nálunk ilyenek-e? Igen. — Akadt-e olyan, aki kihúzott'a brigádból? — Volt egy tagunk, aki többször is késett, s úgy nézett ki, miatta nem érhetjük el a vállalt fokozatot. Végül is kilépett a brigádból. Egy igazi közösség — véljük mi — ilyenkor nem fordítja háta közepét a „kihúzó” felé. Azt kérdeztük: nemigen fognak ebbe a kollektívába visszajönni. Egy mostani tagunk van szülási szabadságon, őt megszoktuk látogatni. — Legutóbb mikor voltak nála? — .. .Ha jól emlékszem, júniusban. — Most december van... — Igen, de most, amikor legutóbb a fizetésért jött be, akkor is beszéltünk vele... mert ők később kapják a fizetést, mint mi. Olcsó, ronggyá nyűtt hu— Az együtt megélt vidám hangulatú munkán kívül miből érzi, hogy ez a brigád közösség? — Szoktunk menni moziba. — Legutóbb mikor voltak? — A nyáron... — Itt az üzemben meg- hányják-vetik-e a bajukat? — Munkaidő alatt nemigen lehet beszélgetni, mert normánk van, s ha diskurálnánk, nem tudnánk teljesíteni. — Mondjuk: hazafelé menet? — Ha megyünk hazafelé, néha hülyéskedünk. — Hogyan? — .. .Dumálunk. — Miket? — Hát azt, hogy néha hibásan adják nekünk át az árut, rá kell dolgoznunk máJegecesedő közösség — Mit tettek avégett, hogy ez a tag inkább a kollektívában maradjon, semminthogy búcsút kelljen venni tőle? — Először beszélgettünk vele. Kértük, változzon meg, ne tegye kockára a többiek sikerét. Megígérte, hogy pontosabb, szorgalmasabb lesz. így is ment egy darabig, aztán visszazökkent a régi kerékvágásba. Azt mondtuk, döntsön ő, mit akar a jövőben. Kilépett. — Nem érzik úgy, hogy egy kicsit a brigád is felelős? — Mi nem mondtuk, hogy ha esik, ha fúj, ki .kell lépnie. Ö döntött így. De különben is: mi nem jöhetünk be helyette időben, nem teljesíthetjük helyette a normát. És egy ember miatt maradjon le az egész brigád? Júniusban utoljára Sem restségből, sem önzésből, hanem kényszerűségből maradnak távol a gyesen levő brigádtagok. Azt firtattuk, tartják-e a kapcsolatot a gyermekgondozási szabadságot töltő munkatársukkal. — Többségük a régi brigádban volt — válaszolja Kovács Piroska. — ők már mórral azt rebeghetnénk: lám, a fizetés kommunikációs célokat is szolgál. De vegyük szemügyre a másik oldalt. A gyesen levők és a brigád közti kapcsolatot nem kizárólag a brigádnak kell szorgalmaznia. Hisz’ nekik is akad épp elég teendőjük. És a brigád vezetőjének is. — Szívesen foglalkozik a brigád ügyeivel? — Szeretem az ilyen jellegű feladatokat. Szervezni, naplót vezetni... meg aztán odahaza mit csinálhatnék? — Brigádösszejövetel milyen gyakran van? — Minden hónapban egyszer. Fiús dolgokat Jakab Ilona varrónő újfent a társadalmi munkával hozakodik elő, mint a brigád legfőbb erősségével. — Miért vállalták? — Mert brigádok vagyunk, és nekünk kell. — Azért társadalmi munka, mert nem „kell”. önkéntes. — Igen, de szeretünk együtt dolgozni, akkor vidámabb is a hangulat. Meg jó érzés az, hogy mi segíthetünk a vállalatnak. sokra... meg aztán ilyen „fiús dolgokat”. .. .A családi gondjainkat? Azt ritkán kötjük egymás orrára; ránk tartozik. „Egy ass?ODy” Szomora Lászlóné varrónő az aktív dolgozók között az egyetlen asszony — pillanatnyilag. — Én úgy érzem, együvé tartozik a brigád. Ha valami közös feladatunk adódik, nem húzza ki magát senki valamilyen mondvacsinált ürüggyel. Akár társadalmi munkáról, akár kirándulásról van szó. — Mikor voltak kirándulni? — A nyáron, a Mátrában. Mindenki eljött, jól éreztük magunkat... És, ha valaki férjhez megy, vagy gyereket szül, annak — úgy érzem — mindenki örül. És együttesen vesznek valamilyen ajándékot. — Eddig, ha jól tudom, egyedül ön ment férjhez. — Igen. Az esküvőre el is jöttek; falidíszt vettek ajándékba. A szülési szabadságon levő munkatársnőnket pedig meglátogattuk. tipegőt vittünk a kicsijének. —molnár— Szabadságban élő szép városunk Íme mivé lettél hajdan eltiport, kenyeretlenségben szenvedő munkások városa! Azzá lett amivé lennie kellett, amikor szabaddá vált a munkás, az alkotó, a teremtő, e szép szabad életre való, dolgozó ember. Csak ő volt képes arra, hogy széttúrja, eltakarítsa ami az elmúlt rabságát idézte, hogy helyébe e kor szimbólumaként felépítse a most már igazán szabad, a szépnek e példájára megújult munkásvárost, Salgótarjánt. Az alkotás még nem lezárt, van tennivaló bőven. És a 33 éve szabadságban élő, a munkásbaialmát egyre építő, erősítő ember a művét, mit megkezdett, győzelemmel kívánja befejezni |. Ki emlékszik már a Somlyó utcára, a hegyoldalba búvó apró vis», kokra? Ez lett belőle! Hirdeti, hogy minden fáradságot megért íme a város szíve, a Tanácsköztársaság tér. Messze földről járnak meglátni, róla példát venni: lám ez lett városunk, a munkások városa NÓGRÁD — 1977. december 25., vasárnap 3