Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 2 MSZMP NOGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIII. ÉVF., 303. SZÁM ARA: 1,50 FORINT 1977. DECEMBER 25., VASÁRNAP OMYI n imi'nw: Óéi magién Síről J elképeket a közösségek teremtenek. A langyos szoba szögletében büszke lucfenyő, tűlevelei között az ágakon csillogó díszek, meghitt dallamot dudorászó kisharang. A karácsonyfa alatt keskeny szalaggal gondosan átkötött dobozok sorakoznak. Bennük az ajándék a gyermekeknek, apunak anyunak. Soha meg nem szűnő jelképe ez a karácsonynak, kicsik és nagyok, mindannyiunk ünnepének. A gyufaszál lángjától megtüzesedik a csillagszóró, szikrái ra- kétáznak a félhomályban. S valamennyien egyre gondolunk, ahogy a tiszavirágéletű, fényes csillagok alászállnak: de jó is lenne az év minden napján ilyen békességben, az egymás iránt érzett megbecsülés és szeretet jegyében élni! Mert a karácsony a család, a szeretet, a béke jelképe. A családé, amely a társadalom legkisebb közössége, szigorú és érzékeny barométere fejlődésünknek és gondjainknak. Magán hordozza a környezet változásának jegyeit, s alakítja, formálja azokat. De minthogy egyetlen fűszál sem nőhet anélkül, hogy ne lenne szoros összhangban az egész természettel, a közösségek e mikroeleme sem vonatkoztatható el a nagyobb családtól, a társadalomtól. Szocialista rendszerünk számtalan intézkedéssel, kedvezménnyel mutatott rá. hogy a család mennyire fontos, milyen értékes és pótolhatatlan szerepet tölt be. A kényelmes és meleg otthonok varázsa, az új szavakat ismételgető, vagy a betűvetés titkait fürkésző picinyek zsivalya olyan kútfő, amiből nap mint nap erőt meríthetünk a következő feladatok ellátásához. Oázis, amely felüdülést nyújt, féledteti hónapos fáradalmainkat. Erőd, amelyet ha kell, foggal-körömmel védünk. A gyárakban, szántóföldön, intézményekben a rideg anyaggal, a természeti elemekkel, az újratermelődő aktákkal megvívandó csata biztonságos hátországa. A karácsony a szeretet, a megbecsülés ünnepe. Ilyenkor elfeledjük apró bosszúságainkat, valós, vagy vélt sérelmeinket. Ismét eszünkbe jut, hogy a mindennapos alkotómunka, a fejlett szocialista társadalom felépítésének feladatai teljesítése közben kevés idő jut kollégáinkra, barátainkra, pedig gyakran csak egy fal, vagy egy íróasztal az, ami elválaszt egymástól. / A munka az a fonál, ami összeköt bennünket, s szívósabb a legerősebb béklyónál. S az év végén, a sziporkázó csillagszóró fényénél önkéntelenül is felvillan előttünk a sok közös siker. Az érte járó elismerés kellemes érzése bizseregtet, doppingol e kötelék szorosabbá tételére, újabb feladatok elvégzésére. Az országgyűlés téli ülésszaka alig egy hete fogadta el jövő évi terveinket. A népgazdaság előtt álló tennivalók valóra váltásának biztosítékai azok a közösségek, amelyek az idén is képességeik legjavát igyekeztek nyújtani. Említsük csak egyetlen példának a jubileumi mupkaverseny emlékezetes eredményeit. S amikor az ünnepi estén a munkatársakra is gondolunk, tulajdonképpen a munka jut eszünkbe. A karácsony a béke ünnepe is. I A legnagyobb közösség, az emberiség létezése óta élő égető vágya a béke. Európa népei békességben állhatják körül a képzeletbeli, hatalmas fenyőfát. Képviselőink Belgrádiján tanácskoznak a kontinens biztonságának megszilárdítása érdekében, az együttműködés fejlesztéséért, az enyhülés politikája továbbfejlesztésének reményében. Egy ENSZ- statisztika szerint a világ államai évente több mint 300 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre és hadicélokra. Egészségügyi ellátásra, oktatásra jóval kevesebb jut. A szocialista országok alapvető feladatnak tartják az élet- színvonal növelését, az alkotmányban biztosított széles körű jogok gyakorlásához a kellő feltételek biztosítását. Belgrádban azoknak az államoknak küldöttségei lépnek fel az emberi jogok szószólójaként, ahol tömeges a munkanélküliség, a felhőkarcolók árnyékában terebélyesednek a nyomornegyedek, s az alapvető szabadságjogokat sem biztosítják munkások millióinak. A szocialista országok, élén a Szovjetunióval, a reájuk kényszerített fegyverkezési verseny közepette, nap mint nap síkraszállnak a katonai és politikai enyhülésért, a békés egymás mellett élésért, két- és többoldalú tárgyalásokon kezdeményezik a haderők mérséklését, a katonai célú kiadások csökkentését. „Az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon” — fogalmazták meg huszonkilenc évvel ezelőtt az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát elfogadó ENSZ-közgyűlésen. S amikor békében ünnepeljük az idei karácsonyt, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy ez az öröm ma sem adatik meg mindenütt. A chilei fasiszta diktatúra koncentrációs táboraiban a haladás ezer és ezer harcosa sínylődik, Dél-Afrikában tombol a fajgyűlölet, az angolai nép csatázik a reakcióval. Néptelenek az utcák karácsonykor. Kiürülnek a szórakozóhelyek is. Mindenki siet hazafelé, s titokban elhelyezi ajándékát a feldíszített, pompázó fenyőfa alatt. S mert a család tagjai ilyenkor kivétel nélkül egybegyűlnek, mondhatnák, hogy a karácsony a befelé- fordulás, az elzárkózás napja. S, hogy mégsem az, bizonyítja: az utcán ismerősnek, ismeretlennek, a másikat megelőzve, kellemes és boldog ünnepeket kívánunk, ami szürke októberi késő délutánon eszünkbe sem jutna, közösen beszélgetünk róla, mivel lepjük meg szeretteinket, kusza betűket rajzolunk levelezőlapokra, hogy legyőzzük a távolságot, s közössé tegyük az ünneplést, becsengetünk a szomszédhoz, akivel már negyedéve nem találkoztunk. Mindannyian együtt örülünk a szeretet, a béke ünnepén. A lucfenyő ormán lassan f y a vékony, fekete rudacska, a csilla0szóró. Tüzes ívet szórnak le a szikrák,egyik-másik megcsillan az áhitattal_néző családtagok szemében, visszatükröződik. A csillagszóró egyike a jelképnek. A millió kis szikra a bőséget jelzi, a gyors hamvádás az elmúlást szimbolizálja, a körülállók pedig az együvétartozást. Ez utóbbi az, ami a téli estén legerőteljesebben fogalmazódik meg bennünk. A kis és nagy közösségek tagjaiban. önmagunknak Jövőről — jelenben Tékezlő fiúk (3.) (4.) (5.) Egy helyről indult ufak (6.) Az iparosítod Magyarország Sportturmix. (7.) (8.) Falusi esték — régen (10.) Ünnepi társasjáték Tudomány ■ technika (13.) (15.) Eredményesen zárult az ENSZ-közgyűIé § Csütörtökre virradó éjjel — mint már jelentettük — véget ért az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka. Az első értékelések azt mutatják, hogy a New York-i tanácskozássorozata eredményes volt, mi több, bizonyos mértékben felülmúlta a várakozásokat. Nem igazolódtak be ugyanis az ülésszakot megelőző aggodalmak, amelyeket az okozott, hogy az amerikai—szovjet viszony akkori hűvösebb időszakával összefüggésben a világszervezetben az enyhülési folyamat megtorpanásától való félelmek befolyásolták a hangulatot. Végeredményben a 32. ülésszak munkáját alapvetően konstruktív légkör, a megegyezésekre és kompromisszumokra való készség jellemezte. Ennek megfelelően a határozatok többségét a tagállamok konszenzussal fogadták el. Kölcsönös kompromisszumok eredményeként született meg az ülésszak egyik kiemelkedően fontos dokumentuma is — a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról szóló nyilatkozat, amelynek szövegével a szocialista országok lényegében elégedettek. A nyilatkozatot a tagállamok képviselői egyhangúlag, közfelkiáltással fogadták el, s attól utólag egyedül a Kínai Népköztársaság határolta el magát.
