Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

Leon viel Brezsnyev válaszai a Pravda kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) ' Az ENSZ-közgyűlés éppen ezekben a napokban rendkí­vül fontos és időszerű ok­mányt fogadott el: az enyhü­lés elmélyítéséről és megszi-. lárdításáról szóló nyilatkoza­tot. Az ENSZ valamennyi tag­állama — Kína és Albánia ki­vételével - a nyilatkozatra sza­vazott, ez hűn tükrözi a nem­zetközi közvélemény törekvé­seit. Tükrözi ugyanis azt, hogy a népek az enyhülést és a bé­két óhajtják. A Szovjetunió »ugyanakkor konkrét és — hangsúlyozom — megvalósít­ható javaslatokat terjesztett elő, egyebek között a leszere­lés kérdéskomplexumának te­rületén. Mindez meggyőzően tanúsítja az SZKP és a szov­jet állam külpolitikájának di­namikus és eredményes voltát. KÉRDÉS: Mi a vélemé­nye az e témakörben ki­alakult helyzetről? VÁLASZ: A Közpoti Bi­zottság és annak a Politikai Bizottsága állandóan szem előtt tartja a külpolitika olyan fontos területét, mint amilyen aj leszerelés. Ebben a vonatko­zásban — magától értetődő módon — jelentős helyet fog­lalnak el a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalások. Mi készek va­gyunk arra, hogy sikerre vi­gyük a tárgyalásokat. A lehe­tőségek erre — véleményem szerint — adottak. Hozzáfűz­ném, hogy ezek ígéretes lehe­tőségek. Egyes megnyilatkozá­sokból ítélve, az amerikai fél bizonyos tekintetben hasonló­képpen derűlátó. Szeretnénk, ha ezt az optimizmust az ame­rikai fél gyakorlati tettekkel támasztaná alá. Gondolom, hogy az új SALT-megállapo- dás jelentős, pozitív esemény lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mind pé­pig a világbéke szempontjából. A leszereléssel kapcsolatos tárgyalásaink a kérdések szé­les körét ölelik fel, a nukle­áris fegyverkísérletek betiltá­sától és a vegyifegyverek eltil­tásától kezdve, egészen az eu­rópai katonai enyhülés szilár­dításáig és az Indiai-óceán tér­ségében a katonai jelenlét csökkentéséig. E kérdések fel­vetésében a fő kézdeményező a Szovjetunió volt. A legfon­tosabb most már az, hogy a tárgyalásokról térjünk át a leszerelés kezdetét jelentő re­ális lépésekre. Ez, és csakis ez felel meg a fegyverkezési hajszát elítélő, a tartós békét óhajtó népek vágyainak. Már­pedig ezzel ellentétes törek­vések még ma is vannak. Nem értékelhetjük például másként a NATO katonai tömbjén belül a fegyverkezési a december 8. óta tartó kor­mányválság megoldásának mó­dozatairól. Az elmúlt héten a pártok vezetőinek nem sike­rült egymás között kompro­hajsza fokozását célzó próbál­kozásokat. Az emberiség szem­pontjából hallatlanul veszé­lyes tendenciáról van szó, amelyet még veszélyesebbé tesz az a sajnálatos tény, hogy nap mint nap újabb és újabb tömegpusztító fegyve­rek jelennek meg. Vegyük például a neutron­fegyvert. Napjainkban a világra valósággal ráerőszakol­ják ezt az embertelen fegy- veríajtát, amelyet különösen veszélyessé tesz, hogy „takti­kainak” majdhogynem „ár­talmatlannak” minősítenek. Nyugaton megpróbálják el­kenni a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti lé­nyegi különbséget, megpró­bálják félrevezetni a világ népeit. A neutronfegyvert be akar­ják vezetni Nyugat-Európa- ban. Lehet, hogy e kérdésben egyszerűen könnyen döntést hoztak azok, akik Európától távol élnek. Fel kell tételez­nünk azonban, hogy az Euró­pában — gyakorlatilag „egy fedél alatt” — élő népek más véleményen vannak, például nem szívesen látnák, hogy a különféle fegyverrendszerek terheitől amúgy is súlyos „kö­zös fedél” újabb rendkívül veszélyes fegyverfajták terhé­től váljék még súlyosabbá. A Szovjetunió a lehető leg­határozottabban ellenzi a ne­utronfegyver kifejlesztését és gyártását. Mi, szovjet embe­rek, tökéletesen megértjük és támogatjuk azok véleményét, akik felemelik tiltakozó sza­vukat az új tömegpusztító fegyver létrehozása ellen. Ha azonban a nyugat kifej­leszti ezt a fegyvert — még­pedig ellenünk, amit ma már senki nem tagad — számolnia kell azzal, hogy a Szovjetunió nem vállalhatja magára ..a passzív megfigyelő” szerepét. A neutronfegyver gyártása esetén arra kényszerítenének bennünket, hogy a szovjet nép biztonságának érdekében vá­laszoljunk erre a kihívásra. Végső soven ez a fegyverke­zési ha.' 3za újabb, még ve­szélyesebb szakaszát jelente­né. Ezt azonban a Szovjetunió nem akarja; ezért javasoljuk, hogy tárgyalások útján álla­podjunk meg a neutronfegy­ver gyártásáról való kölcsönös lemondás feltételeiről. Egy ilyen megállapodás őszinte örömünkre szolgálna, és ja­vasoljuk a nyugati országok­nak, hogy kezdjünk tárgyalá­sokat erről a kérdésről. KÉRDÉS: Hogyan érté­keli a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit? VÁLASZ: A közel-keleti helyzet igen súlyos probléma. párt egyikével sem koalícióra lépni. A pénteki megbeszélé­sekről mindeddig semmi nem szivárgott ki. (MTI) A térségben az utóbbi idők­ben változások történtek, saj­nos, negatív jellegűek. Tör­téntek pedig akkor, amikora jelek szerint a helyzet pozi­tív irányban, nevezetesen a genfi békeértekezlet újbóli összehívásának irányában ala­kult volna. Nem kevés erőfe­szítés történt az értekezlet összehívása érdekében, elég ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a konferencia két társelnöke közös erőfeszítése­it említjük. Ma azonban a közel-keleti helyzet jelentős mértékben bonyolultabbá vált, s ennek következtében jóval nehezebbnek tűnik a genfi ér­tekezlet munkájának felújítá­sa, a közel-keleti általános rendezés elérése. A térségben lezajlott ese­mények mindenki előtt isme­retesek. A magam részéről most csak a következőket sze­retném hangsúlyozni: a Szov­jetunió, mint mindeddig ma is az általános rendezés követke­zetes híve, olyan rendezésért száll síkra, amelynek részese lenne minden érdekelt fél, ter­mészetesen beleértve a Palesz­tinái Felszabadítási Szerveze­tet is. Olyan tartós rendezést szeretne, amely előirányozza az izraeli csapatok teljes ki­vonását az 1967-ben meg­szállt arab területekről, érvé­nyesíti a palesztinai nép el­idegeníthetetlen jogait, bele­értve sorsának meghatározá­sára és az önálló állam alapí­tására való jogát is; szavatol­ni valamennyi, a közel-keleti konfliktusban közvetlenül és közvetve érintett állam szá­mára a biztonságot és a füg­getlen állami létet, az arab országok és az izraeli állam vonatkozásában egyaránt. Csakis ezeknek az alapelvek­nek a következetes érvényesí­tése teremtheti meg a Közel- Keleten az igazságos és tartós békét. Egyáltalán nem osztjuk azt a véleményt, hogy az Izrael­nek tett egyoldalú engedmé­nyek, a Tel Avivval folyta­tott egyoldalú tárgyalások — mint például az egyiptomi és az izraeli vezetők megbeszélé­sei — elvezethetnek az óhaj­tott célhoz. Éppen ellenkező­leg: e tárgyalások azzal, hogy súlyos ellentéteket szülnek az arab világon belül, eltávolí­tanak a rendezés céljaitól. Ez a politika a tényleges rende­zés aláásását célozza, megtor­pedózza a genfi értekezletet, mielőtt az egyáltalán össze­ült volna. Izrael és az általa megtámadott arab országok közvetlen tárgyalásai lényegé­ben egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy az arab világot megfosszák attól az erőtől, amelyet egységük és a baráti államok támogatása jelent. Ezért a Szovjetunió változat­lanul a genfi békeártekezlet szorgalmazója, és nem híve az arab népek érdek üt sértő, különutas alkudozásoknak. Ezt az álláspontot támogatják a szovjet nép és a világ béke­szerető erői. (MTI) Nem a babonás szám teszi, hogy sikertelenül fejeződött be a bécsi haderőcsökikentési tanácskozás idei szakasza. Az előző tizenkét menet sem ho­zott több eredményt. Négy esztendeje üléseznek az egy­kori Habsburg-palota termé­ben a tizenkilenc állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint tizenhét más ország — küldöttei és arról tárgyalnak: csökkenteni kellene Közép-Európában a csapatok létszámát és a fegy­verzetet. Ebben elvileg meg is egyeztek —. a továbbiakat illetően már nem. A katonai kérdések bonyo­lultak, érezhetően mindenki •félti országa biztonságát, s a megegyezés e témakörben va­lóban nehéz, a vita szövevé­nyes, olykor nehezen követ­hető. Egy-egy kiemelt példán azonban világosan kimutatha­tó a lényeg: ki hogyan érvel és valójában kinek is van igaza. A két világhatalom közép­európai helyzetének meghatá­rozásában kétségtelenül szere­Szomáliai veszteségek ' Az etióp kormánycsapatok erősíti: Szomáliái reguláris és önkéntesek a napokban csapatok is részt vettek a 675 Szomáliái katonát semmi- harcokban, sítettek meg és több mint Fokozódott a készenlét a ezret megsebesítettek az Oga- kenyai—Szomáliái határon is: den térségéhez tartozó Harrar itt a kenyai ^hatóságok a Nyu- tartományban zajló összecsa- gat-szomáliai Felszabadítás! pásokban — jelentette be Front az ország területére be- pénteken az Addisz Abeba-i hatoló huszonkét tagját fog- rádió. A jelentés ismét meg- ták el szerdán. Menesztették a római rendőrfőnököt Leváltották a római rendőr- tásának okát hivatalosan nem főnököt. Az olasz kormány közölték, de megfigyelők sze- pénteken bejelentette, hogy rint elmozdítása minden bi- Emanuele de Francescót ne- zonnyal azzal függ össze, vésték ki a főváros rendőrfő- hogy a tüntetéseken szinte ál- nökévé Domenico Miglioroni talánossá vált, hogy polgári helyébe. ruhás rendőrök provokálták A római rendőrfőnök levál- a tüntetőket. NÖGRÁD - 1977, december 24., szombat Eanes erőfeszítései ’ Antonio Ramalho Eanes misszumra jutniuk: mintmeg- portugál államfő pénteken kü- figyelők megjegyzik, a legna- lön-külön magához kérette a gyobb akadályt az jelenti, négy legnagyobb politikai párt hogy Soares szocialista pártja vezetőit és tanácskozott velük nem kíván a három másik Közel-keleti jelentés Tudományom hírmagyorá*ónk irjat Szupervillámok Nem lesz béke a Közel- Keleten mindaddig, amíg Izrael folytatja az arab föl­dek megszállását és nem vesz tudomást a palesztinai arab nép nemzeti jogairól. Enélkül nem lehet szó igaz­ságos békéről — hangsúlyozta Fahd Ibn Abdul Aziz herceg trónörökös, szaúd-arábiai el­ső miniszterelnök-helyettes az Al-Riadh című újságnak adott nyilatkozatában. Szadat egyiptomi elnöknek az izraeli vezetőkkel kiépített közvetlen kapcsolatairól szól­va a trónörökös kijelentette, hogy azokért teljes mérték­ben az egyiptomi államfőt terheli a felelősség. Begin izraeli kormányfő pénteken a knesszet külügyi- és hadügyi bizottságát tájé­koztatta rendezési javaslatai­ról, amelyeket a kormány csütörtökön már jóváhagyott és amelyeket ő vasárnap Isz- mailiában Szadat egyiptomi államfő elé terjeszt. A par­lamenti bizottság, mindenek­előtt pedig az ellenzéki kép­viselők „kritikus tartózkodás­sal” fogadták a Begin-tervet. A zárt ajtók mögött meg­tartott tanácskozás után Ab­ba Eban volt külügyminisz­ter úgy nyilatkozott, hogy egyes részletkérdésekben vé­leménykülönbségek vannak. Mint a hírügynökségek megjegyzik. Simon Peresz volt hadügyminiszter és mi­niszterelnök, a munkáspárti ellenzék vezére változatlanul aggályait fejezi ki a nyugat- jordániai autonómia kérdé­sével kapcsolatban. (MTI) avagy téli viharok Japánban A légköri nukleáris kísérletek megszüntetésére vonat­kozó 1963. évi egyezmény ellenőrzésére kiépített detektor­rendszer több, a nukleáris kísérletektől teljesen független, nagy jelentőségű felfedezéshez, megállapításhoz vezette a tudományt. A Vela-műholdak körpályán, körülbelül 100 ezer' kilométeres magasságban keringenek a földfelszín fe­lett. Műszereik érzékelik a röntgen- és a gamma-sugárzást, de olyan detektoraik is vannak, amelyek a hirtelen, erős, fényfelvillanásokra érzékenyek. Az optikai érzékelők a vil­lámlások ezreit érzékelik évente. Nem sokkal e mesterséges holdak pályára juttatása után már rendellenes jeleket ész­leltek: a jelek a villámok legtöbb jellegzetességével rendel­keztek, de sokkal erősebbnek tűntek. Csak legutóbb si­került megállapítani, hogy ezeket a jeleket valóban villá­mok, méghozzá szupervillámok hozzák létre. A jelek természetéről fontos információkat kaptak egy másik megfigyelőrendszertől, az alacsony frekvenciás nagy rádióvevők hálózatától is. Ezt a hálózatot eredetileg a kísér­leti atomrobbantások hosszú hullámú sugárzásának észlelé­sére építették ki, de elég érzékenynek bizonyult ahhoz, hogy gyakorlatilag az eurázsiai földrész felett végbemenő vala­mennyi villámlásra „válaszoljon”. A Vela-műholdak által regisztrált és a rádióvevőkkel észlelt fényfelvillanások kö­zött meggyőző egybevágást találtak. A tudományos elemzés szerint a szupervillámok optika! energiája a 1013 wattot is elérheti — ez több ezerszerese egy korszerű, nagyméretű villamosenergia-termelő erőmű teljesítményének. A gigantikus villamos kisülés körülbelül ezredmásodpercig tart, és a teljes kisugárzott energia több mint egymilliárd joule, összehasonlításul: egy „megszokott” villám optikai energiacsúcsa körülbelül 1010 watt, a tel­jes kisugárzott energia pedig mintegy egymillió joule. A negyvenhónapos mérési periódusban összesen 17 szu­pervillámot észleltek a műszerek. A legtöbbet a Csendes­óceán északi térségében, Japán közelében. Az eddigi megfi­gyelések szerint a szupervillámok feltehetően nem érik el a talajt. Egyesek arra gondolnak, hogy talán összefüggnek a Japánban észlelt téli viharok valamely szokatlan földi ki­sülésével. E téli viharok során ritkán villámlik, de akkor kivételesen erős a villamos kisülés. Aláírták a magyar—szovjet kulturális tárgyalások jegyzőkölyvét. Képünkön: Pozsgay Imre kulturális miniszter és V. I. Popov, kulturális miniszterhelyettes az aláírás közben Haderőcsö fe k entés pe van a földrajznak. Egy esetleges megegyezés esetén az amerikai csapatokat a ten­gerentúlra kellene visszavin­ni, a szovjeteket csak néhány száz kilométernyire hátrább. Hisz a Szovjetunió — mond­ják a nyugatiak — könnyeb­ben visszadobhatja Közép- Európába erőit, mint az Egye­sült Államok. A földrajzi érv egyébként nem újkeletű: az Egyesült Államok az elmúlt három évtized alatt az Észa­ki-sarkkörtől a Földközi-ten­gerig szárazföldi, légi és ten­geri támaszpontok gyűrűjét építette ki a szocialista orszá­gok körül — egyebek között — úgymond — a földrajzi té­nyezőt ellensúlyozandó. Itt van azonban egy má­sik —. ha úgy tetszik kato­naföldrajzi — szempont. Va­lamilyen, hagyományos fegy­verekkel vívott európai ösz- saecsapás esetén a Szovjet­unió felvonulási területei se­bezhetőbbek, — éppen, mert közelebb vannak. Kapcsoljuk ehhez a gondo­latmenethez a nyugatiak má­sik követelését: a kivonandó szovjet csapatok vigyenek ma­gukkal minden hadfelszerelést az amerikaiak fegyvereit azonban — a földrajzi hát­rány kiegyenlítésére — hagy­ják a nyugat-európaiak raktá­raiban. Mi lenne ebből? Moz­gósítás esetén nemcsak az amerikaiak teremnek itt óri­ás gépeiken néhány óra alatt, hanem még ennél is gyorsab­ban felszerelhetik magukat e raktárakból a közép-európai szocialista országoknál jóval nagyobb lélekszámú NATO- országok; az NSZK, Anglia, Olaszország, Franciaország. S ez csak az egyik ellenér­vünk. Ha a nyugati félre csak a létszám csökkentése lenne kötelező, ki akadályozhatna meg azt a legféktelenebb fegyverkezési hajsza kibonta­koztatásában, hiszen olyan és annyi harckocsit, helikoptert, rakétát, löveget, járművet hordhatna ide, amennyit csak akar. A szocialista országok­nak viszont meg lenne köt­ve a kezük. fme egy téma, amely fölött kezdettől tart a vita Bécsben. Nem az egyetlen, de megmu­tatja, milyen taktikát követ­nek a NATO-államok az „egyensúly helyreállításának” jelszavával. Csakhogy az egyensúlyt nem kell helyreállítani, azt a második világháborút követő évtizedek megteremtették. A katonai potenciál, a gazdasá­gi szint, a lélekszám, a köz­lekedés fejlettsége, a politi­kai-erkölcsi tényezők együtt teszik ezt. Nem ezen kell vál­toztatni, hanem az Európában szokatlanul és fölöslegesen összegyűlt katonai erőt kell csökkenteni úgy, hogy a tör­ténelmileg kialakult egyen­súly ne billenjen meg. Tatár Imre t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom