Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-20 / 298. szám
VSZK—Egyesült Államok Nehezen haladó tárgyalások Baracs Dénes, az MTI tudó- titoja jelenti: Párizsban, a Vietnami Szocialista Köztársaság nagykövetségén hétfőn délelőtt megkezdődött a vetnami—amerikai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások újabb fordulója. A megbeszélések témája a két ország viszonyának normalizálása. Az Egyesült Államok küldöttségét Richart Holbrocke, a VSZK delegációját Phan I-Iien külügyminiszter-helyettes vezeti — akárcsak a májusban és júniusban lezajlott első két találkozáson. A megbeszélések kezdete óta az Egyesült Államok feladta a VSZK ENSZ-tagságárak elismerését eddig akadályozó vétóját, a hanoi hatóságok pedig adatokat szolgáltattak számos, a háború idején Indokína területén eltűnt amerikai katonáról, szeptemberben pedig újabb 22 „gi” hamvait adták át az amerikai hatóságoknak. A jóakarat ilyen jelei ellenére az alapvető kérdésben továbbra is ' "m nagv a távolság a két fél álláspontja között. A párizsi egyezmények előírták, hogy az Egyesült Államok nyújtson segítséget a háború ütötte sebek begyó- gyításához és az újjáépítéshez, maga Nixon akkori amerikai elnök pedig 1973. február 1-i, Pham Van Dong miniszterelnökhöz intézett levelében 3,25 milliárd dollár értékű, 5 évre szóló hozzájárulást helyezett kilátásba erre a célra és más címeken további, több mint egymilliórd dollár összegű segélyt ígért. Most viszont Washington nem hajlandó a párizsi egyezményeket elfogádqi tárgyalási alapul. Az amerikai képviselőház május 5-én megtiltotta az indokínai országoknak szóló segítségnyújtást. Bár a szenátus nem erősítette meg ezt a szavazást, eredménye kétségkívül i á- nyomja bélyegét a két ország kapcsolataira.. A hétfői külügyminiszterhelyettesi megbeszélés három ra hosszat tartott. A két küldöttség kedden reggel újra találkozik. A hétfői találkozóról kiadott kommüniké szerint a szívélyes légkörben lezajlott megbeszéléseken kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről folytattak eszmecserét. A globális és regionális témákról folytatott megbeszélésen a VSZK és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről volt szó. Az amerikai szóvivő kérdésekre válaszolva. közölte, hogy a „legioná- lis” témák magukban foglalták Ázsia és Délkelet-Ázsia problémáit. A Szaljut—6-on Csökkentették a zajszintet Kis Csaba, az MTI tudósi- pihenési lehetőségi jobbak le- tóműveket, a korábbiaknál tója jelenti: gyenek. jóval csendesebb ventillátoro, Csökkentették a zajszintet a A korábbi űrutasok meg- ^at szereltek be, növelték a Szaljut—6 űrállomás belse- jegyzései, javaslatai alapján a különböző berendezések hang- jében a korábbi űrállomáso- Szaljut—6 építése során fon- szigetelését és a helyiségek kéhoz képest, hogy a sze_ tos módosításokat végeztek, falainak hangtompító és -el- mélyzet munkakörülményei. Másként helyezték el a haj- nyelő képességét. Gregorij Grecsko, akinek meglehetősen hosszú tapasztalata van már e téren, elmondotta a földi irányítóközpontnak, hogy a zaj szín tj most jóval alacsonyabb, egyáltalán nem zavaró. Igaz, az űrhajósok álmukban is hallják a berendezések „alapzaját”, s mint mondották, a legkisebb módosulásra is felébrednek. A két űrhajós hétfői feladata továbbra is a berendezések üzempróbája volt, a földi irányítókkal együttműködve A munka gavartálanui folyik és a két szovjet,, űrhajós köz. érzete, hangulata kitűnő. Ro- manyenko és Grecsko hétfőn kora délután tette meg az űrállomáson a 130. fordulatot a Föld körül, de „időszámításuk” a Szaljut 6-on nem a fordulatokhoz. hanem a moszkvai időhöz alkalmazkodik. Az űrállomás felbocsátása óta már több mint 1200 alkalommal kerülte meg bolygónkat. (MTI) Az EOKA—B elnevezésű szélsőjobboldali terrorszervezet 1977. december 18-án szabadon bocsátotta Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök fiát. A képen: Kiprianu elnök (jobbról) és felesége (középen) boldogan öleli magához a kiszabadult 21 éves Achilleaszt. Betiltották az egyiptomi bckeianácso! Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Anvar Szadat elnök, — az Arab Szocialista Unió elnökeként — rendeletet adott ki, amely december 18-i hatály- lyal betiltja az Egyiptomi Országos Béketanács és valamennyi szervezete tevékenységét. Az intézkedést kommentálva az egyiptomi sajtó kifejti: a feloszlatás oka a béketanács „kommunista- jellegű” és „Szadat elnök békekezdeményezése elleni, felforgató tevékenysége”. Á betiltás újabb jele annak, hogy az egyiptomi vezetés — miközben a „békekezdeményezés egyöntetű népi támogatásáról” beszél az összes rendelkezésre álló hatalmi eszközükkel lesújt azokra az erőkre, amelyek fenntartásukat fejezik ki a vezetés lépéseivel kapcsolatban. Az országos béketanácsot 1964-ben alakították meg Egyiptomban, működését az Arab Szocialista Unió főtitkára engedélyezte. Betiltása fényt vet arra a politikai vonalvezetésre, amely Egyiptomban mindenfajta haladó politikai erő ellen irányul. Mindenesetre paradoxonnak tűnik az, hogy a béketanács működését Egyiptom vezetése akkor szünteti meg, amikor állítólag a „közel-keleti béke megteremtése” útján halad és erre vonatkozó tárgyalásokat folytat. Tömegtüntetés Damaszkuszban A szíriai fővárosban vasárnap mintegy fél millióan tüntettek és követelték minden megszállt arab terület felszabadítását és az arabok jogainak érvényesítését. A szíriai tömegszervezetek és pártok által szervezett felvonulása élén a Bath-párt vezetői, a kormány tagjai, a nemzeti haladó front központi vezetősége, a szíriai vallási közösségek képviselői és a PFSZ vb tagjai haladtak. Abdul Rahman Kalafavi szíriai kormányfő a nagygyűlésen mondott beszédében hangoztatta, hogy Szíria továbbra is szilárdan ellenáll az arab népek felszabadító harca ellen irányuló amerikai—izraeli kísérleteknek. A szíriai kormányfő nagyra értékelte, hogy a PFSZ részvételével létrejött a következetesen an- tiimperialista arab államok frontja. Az MPLA kongresszus után Fordulat és kezdet Angolában Angola fővárosában, Luandában december iö-én felvonulást tartottak. Nemzeti ünnep ez a nap a portugál gyarmatosítás alól felszabadult, két esztendővel ezelőtt született Angolai Népi Köztársaságban, Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (portugál nevének rövidítésével: MPLA) 21 esztendővel ezelőtt alakult meg — mély illegalitásban. A portugál gyarmaton akkor még gyakorlatilag nem volt munkásosztály, s a mozgalmat forradalmi értelmiségiek indították el. Az MPLA több mint két évtized harcai és belső, elvi érlelődése során nemcsak felszabadító tömeg- mozgalommá lett, hanem a portugál gyarmatbirodalom összeomlásának pillanatában ez volt az egyetlen forradalmi szervezet, amely valóban a nemzeti érdekekért küzdött és történelmi értelemben is forradalmi célok vezették. Az MPLA által megalakított törvényes angolai kormányt két másik, önmagát „felszabadulási szervezetnek” nevező erő rohanta meg. Északon az amerikai befolyás alatt álló Zaire, a hajdani Belga Kongó oldaláról az FNLA hadserege, délen pedig a fajvédő Dél-afrikai Köztársaság támogatásával az UNITA nevű szervezet. Végül a kirobbant fegyveres polgárháborúban az angolai kormány kévésére kubai önkéntesek nyújtottak fegyveres segítséget, a többi szocialista ország pedig gazdasági és szervezeti támogatást nyújtott a megtámadott törvényes kormánynak. A polgárháborús összecsapás végül is a kormány és ezzel a haladó, forradalmi erők győzelmével végződött. Ilyen előzmények után ünnepelték meg most Luandában az MPLA születésének évfordulóját S ami talán még fontosabb: ez tette lehetővé, hogy az MPLA december 4. és 10. között megtartott első kongresszusán a mozgalom párttá szerveződjék, Hivatalos neve ezentúl MPLA-Mun- kapárt. t, . Az eseménynek nemcsak Angola, hanem egész Afrika szempontjából meghatározó elvi jelentősége van. A kongresszus határozata szerint ugyanis az új pártot a marxista—leninista tanítás vezérli. A jóváhagyott program meghatározza a minden kizsákmányolástól mentes új társadalom felépítéséért vívott harc céljait és feladatait. A határozat szerint az MPLAMunkapárt az állam és az egész angolai társadalom vezető ereje. Központi Bizottsága 45 tagból és 10 póttagból áll. Elnökévé egyhangúlag az MPLA eddigi vezetőjét Antonio Agostinho Netót választották. A kongresszus végig zárt ajtók mögött tanácskozott és a külföldi vendégek elenlétében érdemi hazai felszólalások rém hangzottak el. Ennek természetes magyarázata, hogy katonai és stratégiai szempontból az ország továbbra is igen bonyolult és feszült helyzetben van. Továbbra is központi kérdés a belbiztonság és a katonai helyzet megszilárdítása, hiszen a polgárháborúban megvert szakadár-szerve- zetek, az FNLA és az UNITA egyes tartományokban dzsungelháborúra rendezkedtek be. Az idén májusban pedig puccskísérletet vertek le, amelynek felszámolása során kiderült, hogy a zendülők néhány fontos minisztériumban vezető tisztviselők támogatását is élvezték. A biztonsági kockázatokon túlmenően rendkívül nagyok a gazdasági nehézségek. A polgárháború csaknem 7 milliárd dolláros kárt okozott egy olyan országnak, amelynek a portugálok távozásával gyakorlatilag „eltűnt” a teljes szakemberrétege. Az MPLA tehát szétzilált gazdaságot örökölt és a legfontosabb exportcikkek (kávé és szizál) termelése alig 30 százaléka a három-négy évvel ezelőttinek. Jelenleg az exportbevétel négyötöde a kőolajkivitelből származik. Ennek a koncesz- sziója viszont az amerikai érdekeltségű Gulf Oil tröszt kezében van, miután az angolai államnak jelenleg nincsenek meg a technikai eszközei a kőolaj hatásos kitermelésére. Ráadásul a kőolajtartomány (Cabinda) az északi szomszéd, Zaire területébe ékelődik és Angola többi részétől keskeny szárazföldi sáv választja el.’ Közvetlen kapcsolat csak a tengeren valósítható meg.-Mindez képet ad arról, hogy a párttá szerveződött MPLA milyen rendkívül nehéz körülmények között szervezi a gazdasági újjáépítést és hajtja végre a társadalmi átalakulást. E feltételekből egyben az is következik, hogy az MPLA-Munkapárt megalakulása döntő lépés —, de kezdet. Nyitánya egy történelmileg hosszú és nyilván még kemény küzdelmet hozó folyamatnak. —i —e A szociáldemokrácia ma Interjú Horn Gyulával, az MSZMP kb nemzetközi osztályának helyettes vezetőjével Korunk egyik rendkívül fontos elméleti, politikai problémája a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom viszonya, a kommunista és a szociáldemokrata, szocialista pártok kapcsolata. Olyan kérdés ez, amely számos konkrét vonatkozással rendelkezik napjaink világpolitikájában, fontos szerepe van a két világrendszer kapcsolatai, illetve az enyhülés alakulásában. Ezért kértük meg Horn Gyulát, az MSZMP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetőjét, a terület jeles hazai szakértőjét, hogy foglalja össze a problémakör leglényegesebb elemeit. — Mi a jelentősége napjainkban a szociáldemokrata pártokkal való együttműködésnek? Miért tartjuk fontosnak a kapcsolatok javítását? — Abból indulunk ki, hogy a szociáldemokrácia ma a tőkésországokban — elsősorban Nyugat-Éurópábun —nagyon jelentős társadalmi és politikai tényező. Sőt az egyik vezető erő az állami politika szintjén is, hiszen 13 országban van szociáldemokrata, szocialista kormányzat. Tény az is, hogy a szociáldemokrata vezetőknek számottevő szerepük volt abban, hogy Európában megszilárdult a béke és a biztonság, hogy megkötötték az NSZK és több szocialista ország szerződéseit, s egyáltalán abban, hogy Helsinkiben lezárták a második világháború nyomán keletkezett vitás kérdéseket, nemzetközi elismerést nyertek a földrajzi-politikai realitások. A mi kapcsolataink — nagyjából időrendben — az olasz, a finn, a belga, a nyugatnémet, az angol, a francia szociáldemokrata, illetve szocialista pártokkal jöttek létre és időnként kontaktusaink vannak a holland, a svéd, a svájci és a norvég szociáldemokrata pártokkal. Mindez egybeesett á hidegháborús korszak eltűnésével, tehát a kapcsolatok lényegében akkor kezdődtek, amikor kibontakozott az új erőegyensúly alapján az enyhülés folyamata. Itt kell megjegyezni azt, hogy a szociáldemokrácia az egyes országokban belső hely2 NOGRAD - 1977. december 20., kedd zete, politikája szempontjából meglehetősen differenciált. Tehát nem lehet szó teljesen azonos felfogású és politikájú szociáldemokrata pártokról. Ez persze befolyásolja kapcsolataink alakulását. De mit is jelentenek ezek a kapcsolatok az MSZMP számára? Elsőrendű fomosságú- nak tartjuk, hogy a közvetlen kontaktusok lehetőséget adnak egymás helyzetének és álláspontjának alapos megismerésére, ami azért is lényeges, mert az egyes szociáldemokrata vezetők nemegyszer áldozatául esnek a szocialista országokkal szembeni propagandának. Tehát már önmagában a felfogásunkkal, törekvéseinkkel való megismerkedés is jótékonyan hat a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokra. A másik döntő szempont, hogy meg tudjuk határozni — a kapcsolatok fejlődése során kölcsönösen törekedtünk is erre —, azokat a területeket, kérdéseket, amelyekben a szociáldemokráciával az érdekéink, céljaink hasonlóak, vagy közösek. Ilyen a nemzetközi — béke és biztonság ügye, pontosabban az enyhülés továbbvitele, az államközi kapcsolatok fejlesztése a szocialista országok és nyugat-európai tőkésországok között. Nagyon fontos továbbá az, hogy a szociáldemokrácia is érdekelt abban, hogy fellépjen a burzsoázia legszélsőségesebb kör- reinek tekintélyuralmi, fasiszta típusú törekvéseivel szemben. Ez különösen megnyilvánult a chilei tragédiát követően, amikor a szociáldemokrácia ismételten meggyőződhetett arról, iiogy a fasiszta fordulatok az ő létüket ugyanúgy veszélyeztetik, mint a kommunistákét. Kapcsolatunk harmadik lényeges eleme, hogy folyamatosan konzultálunk. Több szociáldemokrata párttal eljutottunk arra a szintre, hogy rendszeres találkozók keretében vitathatjuk meg az adott időszak leg-f fontosabb, főleg nemzetközi, politikai kérdéseit. Ide tartozik végül az is, hogy e kapcsolatok eredményeként a szociáldemokrata sajtó sokkal reálisabban ír rólunk, mint tenné ezt enélkül. — A szociáldemokrata pártok három évtized alatt eljutottak a hidegháború kiszolgálásától az enyhülés irányzatának támogatásáig. Ez pedig számukra is azt jelenti elsősorban, hogy együttműködjenek, javítsák a kapcsolatokat a kommunista vezetésű országokkal, a szocialista tábor államaival. Mivel magyarázható akkor, hogy néhány jelentős szociáldemokrata párt nem hajlandó semmiféle együttműködésre országán belül a kommunista párttal? — Itt is fontos hangsúlyozni a különbségeket az egyes szociáldemokrata párton magatartásában. Mert míg például a belga, a finn, az olasz, a francia és részben a spanyol szocialista párt együttműködik, vagy jó kapcsolatokat tart fenn, közös akciókat is szervez a kommunista pártokkal, — bár ez az együttműködés nem problémamentes —, ugyanakkor több szocialista, szociáldemokrata párt, mint az angol, a nyugatnémet, a portugál, vagy az osztrák párt kategorikusan elutasít mindenféle együttműködést. Mi okozza a szociáldemokrácia bizonyos kommunistaelle- nességét? Az ellentétek, a problémák, a különbségek már több évtizedes keletűek, tulajdonképpen a század elejére nyúlnak vissza, amikora munkásmozgalomban bekövetkezett a történelmi szakadás, a forradalmi és a reformista szárny szétválása. Ma az a döntő tényező, hogy szinte valamennyi országban a kommunista pártok, — ha nem is egyforma súllyal, — konkurrenciát jelentenek a szociáldemokrata pártok számára, mindenekelőtt a munkásosztály körében. Idetartozik az,is, hogy a kommunisták politikai követeléseikkel, következetes antikapitalista vonalukkal megvilágítják a szociáldemokraták reformizmusát. Nem arról van szó, hogy a kommunista pártok elleneznék a dolgozók tényleges érdekeit szolgáló gazdasági-szociális reformokat. Sőt, maguk is harcolnak ezekért, s számon kérik azoknak a reformígéreteknek a teljesíté. sét, amelyeket a szociáldemokrata pártok hangoztatnak. A kommunisták poétikai küzdelmének végső célja nem a kapitalizmus megreformálása, hanem gyökeres megváltoztatása. A kommunisták a helyi szakszervezetekben, az üzemekben — sokkal inkább mint a felső szintű politikai szervekben — tényleges alternatívát nyújtanak csaknem valamennyi nyugati országban, sőt több helyütt ellensúlyozzák a szociáldemokraták súlyát és befolyását. Végül a szociáldemokrácia soraiban meglevő kommunistaellenes előítéletek is hátráltatják az együttműködést. Például a Portugál Szocialista Párt vezetésében ezeknek a szubjektív tényezőknek nem lebecsülendő a szerepük. Más viszont a helyzet velük kapcsolatban. A szocialista országok kommunista pártjaival való együttműködés nem jelent konkurrenciát a szociálJ I r
