Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
\ Szvetlána BolffaricsKedélyes A nyarat a? azúrkék Adriai-tenger egyik csodaszép szigetén töltöttük, az apám házában. Négyesben üdültünk, a férjem, a nyolcéves fiam, aztán Nóra, a nagy fekete juhászkutyánk, meg jómagam. A férjem szabadsága hamarabb véget ért. és ő visz- izautazott Zágrábba. — Nélkülem is hazajuttok! — legyintett búcsúzóul optimistán. — Hiszen csak hajóra kell ülni, meg átszállni az autóbuszra! Minden rendben lesz, hiszen nekem okos kis családom van. Csao! Kiderült azonban, hogy ő volt a legokosabb: magával vitte Nóra minden iratát, meg az egészségügyi papírjait. Sőt még a szájkosarát is. Itt kezdődött a galiba. — Hát ez meg mi? — mutatott a hajólépcső előtt álló tiszt a kutyára. — Ez? — kérdeztem a lehető legártatlanabb hangon. — Ez Nóra. — Ez kutya — helyesbített a tiszt. — Okmányok és szájkosár nélkül nem engedhetem fel a fedélzetre. — Ugyan, miféle kutya ez? — tiltakoztam. — Hiszen nem harap, még csak nem is ugat... Vagyis ugat, de csupán amikor számol. Csuda okos. Roppant tehetséges! Nézzen ide... Ekkor a hajólépcsőhöz lépett a kapitány és a második tiszt. — Nóra — fordultam a kutyához. — Mondd meg, hány tiszt van itt? Számold össie: a kapitány, ez a tiszt, meg az. Három ujjamat mutattam Nórának. Az én okos kutyám pedig felelt: — Vau! Vau! Vau! hazatérés bunk elé, úgyhogy senki sem vette észre. A beszállás befejeződött. Az autóbusz elindult. Kis idő múlva azonban Nóra el- únta a padlón heverészést. felült, fejét a térdemre hajtotta, és hosszan belenézett a szemembe. Aztán figyelmét váratlanul az előttem ülő férfi halványrózsaszín, kopasz feje vonta magára. A kutya nem sokat tétovázott: előrehajolt és nedyes, érdes nyelvével hirtelen végigsimított a tar koponyán. Én rémülten két tenyerem közé szorítottam Nóra óriási fejét, és teljes erőmből leszorítottam a padlóra a juhászkutyát Amikor a tar koponya tulajdonosa hátrafordult, tekintete találkozott az enyémmel. Szeméből eleinte csodálkozás, azután kíváncsiság, végül ’pedig úgyszólván elragadtatás sugárzott. Az én szememből pedig gyermeki ártatlanság csillogott, amelyet a legrejtélyesebb mosollyal is megerősítettem, amilyenre egyáltalán képes vagyok. Bal kezemet kiszabadítottam, és ujjamat az ajkamra szorítottam. Szomszédom visszafordult. Kopasz feje a vértolulástól egyre sötétebb színbe borult, s ez arra vallott, hogy a szokatlan ismerkedési mód megismétlését vártad én azonban erősen a padlóra szorítottam Nórát. Égy _ útba eső megállóhelyen kimentem a büfébe, hogy vizet szerezzek a kutyának. Amikor az üveggel a kezemben visszafelé tartottam az autóbuszhoz, kopasz útitársam elém áll. Csábító mosollyal kérdezte: — Zágrábba utazik? — Igen — válaszoltam. i 2$ J*2 tléf «m2 ^ V '&vfKÍ% J£ ■■;! 4 4 5 In 5 1 &~u±l rMjVp/f -n lí^f ' c*fj Irtlvdf áf jftk ( r j fe.cn* ti loJt<Mn j oem tj Ui - t**» jjJu __kijUiai«:__ Lili' .I.HhAlli. LiilL " f 17/ Kabaréigazgató operaszínpadon Magyar zcnedtánta német könyv nyomán Hamarosan megismerkedhet az ország operabarát-közönsége — decemberben a rádió, februárban pedig az Operaház révén — a legújabb magyar zenedrámával. Címe Az ajtón kívül. Szerzője Balassa Sándor, aki „civilben” a Magyar Rádió zenei rendezője, s ma már európai hírű muzsikus, a Kassák emlékére írt zenemű alkotója. Az opera címe nem lehet ismeretlen a magyar olvasók körében. Az ajtón kívül szövegkönyvének alapja nem más, mint Wolfgang Borchert német író hasonló című kötete. Balassa Sándorral beszélgettünk nagyszabású vállalkozásáról. — Már régebben terveztem, hogy operát komponálok — kezdte —, de akkor lángolt fel bennem az érdeklődés valójában, amikor elolvastam Borchert művét. Előbb magam kísérleteztem, hogy szövegkönyvet írjak belőle, de aztán elálltam ettől, s a megvalósítást Fodor Gézára bíztam, aki megfelelő librettóval szolgált. Aránylag elég hamar sikerült elkészülnöm a zenével, hiszen a munkámra a Magyar Rádió adott szerződést. November elején befejeztük az új zenedráma felvételeit. — Miről szól az opera? — Hőse egy háborúból hazatérő katona. Ez a katona nemcsak a háború áldozata, de részben felelőse is volt. Visszatérve egykori otthonába, már nem találja a családját Gyermeke elpusztult, felesége elhagyta. Backmann — ez a neve — látomástól és a felelősségtől képtelen szabadulni, s nem tud alkalmazkodni a gyógyuló, de az őt manipuláló társadalomhoz. Bezárulnak előtte az ajtók. Csak egyetlen út marad számára nyitva: a halálé. — Hány szereplője van? — Operámat hét szólistára írtam: Beckmann, Lány, Féllábú, Ezredes, Kabaréigazgató, Isten, Halál. — Kik mutatják be? — A rádióbeli felvételen az említett sorrendben Palcsó Sándor, Tokodi Ilona, Polgár László, 'Sólyom Nagy Sándor, Bordás György, Fülöp Attila és Gregor József énekelnek. Az előadást Lehel György vezényli. Ugyancsak Lehel lesz az Állami Operaház február 17-én és 19-én rendezendő premierjein is a karmester. A hangfelvételre Pethő Zsolt készítette fel a szólistákat mint korrepetitor. Mint ismeretes. Lukács Miklós, az Operaház igazgatója már az évad elején, bejelentette, hogy operámat műsorra tűzi. — Melyek Az ajtón kívül legfontosabb színpadi pillérei a zenedrámában? — Két alapvető jelenetről lehet szó. Az egyik a „látomás”. Beckmann előtt megjelennek volt bajtársai. A másik találkozása egy lánynyal. Akkor felcsillan annak a reménye, hogy az elvesztett családi fészket pótolhatja. Ám ez kudarcba fullad... A rádióbemutató után az Állami Operaház kettős szereposztásban játssza majd Az ajtón kívült, a legújabb magyar zenedrámát. Kristóf Károly »♦ «£*♦*♦ «$♦ «£♦ »’♦ ♦ — Azonkívül jegye is van! — egy jegyet nyújtottam Nóra felé, a kutya a foga közé kapta, majd odamutatta a kapitánynak. — Jól van, no — nevetett a kapitány. — Engedje fel ezt az utast! Nóra matematikai tehetsége az autóbuszba való beszálláskor is kisegített a bajból. Ugyanis sem a vezető, sem a kalauz nem akarta beengedni. amikor azonban Nóra megszámolta őket és pontosan kettőt vakkantott, mindketten elnevették magukat, és mi kényelmesen elhelyezkedtünk a kocsiban. Én meg a fiam két jó helyet foglaltunk el, Nóra pedig lefeküdt a lá— Találkozhatunk ott? — Valószínűleg — düny- nyögtem, s az autóbuszhoz szaladtam. — Mi a neve? — kérdezte a férfi. Futás közben megfordultam, és a színtiszta igazat feleltem: — Nóra! Zágrábban a férjem várt. Amikor beültünk az autóba, inkább éreztem, mintsem hallottam a hátam mögött elrebegett sóhajt: — Nóra!... A kutya azonban meg sem fordult. (Fordította: Gellert György) Kormos István: N. N. bolyongásai Ülvén vagy állván egy vikingcsónakban, szál magamban általában, repülő halak, fókák, delfinek seregeitek a tengeren utánam. Szél kénye szerint pattogott ingből feszített vitorlám; a só elvált a vízcseppektől s csillagom lett, anya jegyes mellemen virító. Mondom, r?pülő halak, fókák, delfinek jöttek, de képletesen, minthogy a viking-csónak is sosemvolt-vízen imbolygóit velem. Még hogy imbolygóit! eresztékei sírása kitett-csecsemő-sírás, bokáig vízben, persze csak mezítláb, míg jég-farkas, köd-kutya tiriráz. Esküvőzene cincogott egy két szigetről valahonnan, gondoltam, lesznek arra lányok, akikkel olthatom a szomjam. Lehunyt szempilláim, alatt combok erdeje verdesett, kívántam nyakra, halántékra comberdöböl kereszteket, ölük kútjából ihatok, s más ilyen hülyeséget hittem — Mért volt e veszett szomjúság, uram Ifién! Nem volt ott esküvőzene, pap nélkül nagymamát temették: valahai Ujj Máriát, koporsóján száradó festék. / — Az öthuszonhetes tolasson a külső „B” Vágányra! A fénylő, holdsárga óra huszonkettő harmincat mutatott, az állomás kinézete alapján fél évszázados késéssel. Igaz viszont, hogy valóban fél tizenegy múlt egy perccel. A mozdonyok fehér, csillogó vízpáráját pöfögve törte át a szürke koromfüst. Ilyenkor re- mizbe tolatnak a pompázatos dízelek, s előkerülnek a nagy, lomha gőzmozdonyok. Aki éjszaka utazik, annak jó ez is. A gőz sistergett. Valaki kalapálta a kerekeket, úgy szólt mint egy bim-bam csengő. Üjra a megafon. Az emberi hang megrezegteti a membránt, a rezgés végigfut a drótokon, aztán1 túloldalt megszólal a géphang. Már csak a fémlap rezeg, különböző kilengéssel. Nehéz eldönteni, melyik emberibb: ez, vagy az álmos szolgálatos unott szövege: — Az öthuszonhetes tolasson már a külső „B” vágányra! — Hát kedves Máriám, én most elmegyek — szólt a Bácsi. — Tudod, a munka. Kell az erő, a pihenés. Utazz jól, kérlek szépen. A kezedet csókolom, kérlek szépen. És megcsókolta az arcát. A Bácsi micisapkát viselt, s alatta akkora orrot, hogy melegházi uborkának is bevált volna. Ez az orr azonban nem zöld, hanem szederjes színű volt. — Vigyázz Marikára! — mondta az anya, és arcán a Szántó Péter: Vonatok és Máriák kezdődő ráncok ' elmozdultak. — És ne csak ilyenkor légy kedves hozzá. — Máriám, hogy mondhatsz ilyet! Igazán té is tudod, kérlek szépen, hogy a mi családunkban sosincs egy hangos szó — üvöltötte a Bácsi. — Persze anélkül nincs, kérlek szépen, hogy az ember néha ne legyen mérges, ugyebár. Megmondtam a kislányodnak: a barátnőit, meg a fiúkat nem hozhatja föl. Az meg igazán természetes, hogy hetente egyszer van fürdés. Mi is csak szombaton fürdünk. Az asszony bólintott. Ismerte a bátyját, de még mindig ez volt az olcsóbbik megoldás. Az olcsóbbik pokol. A Bácsi, meg a kínai selyempongyolás felesége a svéd mixelőgéppel. — Nem tudom, mikor jövök újra. Nehéz már nekem a vonatozás. — Ugyan Mária, hisz ez a legszebb kor, a második viru_ lósod — nevetett a Bácsi harsányan, göcögősen. — Biztos valami legény van a dologban! Ki tudja, mit csinálsz te Nagykanizsán ? Látszott, hogy a pokolba kívánja őket. idegesen topogott a mehetnéktől. NÓGRAD - 1977. december 18., vasárnap — Jojcakát — mondta, aztán hangosabban, — Mék aludni. Félútról visszaszólt: — Marikám, aztán siess haza, nem bertákolhatlak hajnalig, holnap megint vár a munka. — Mind a ketten tudták, hogy a Vak egérbe indul, várják a haverok, azért siet. Sokáig jöttek, míg ideértek. A vonat egészen kint állt meg. Útközben csend volt, az épület zaja sem hallatszott idáig. Nagy, barna vagonok siklottak puhán. Néha összekoccantak, ilyenkor csattant az ütköző, majd remegés futott végig a soron. Olyan volt az állomás, mint a vattába csomagolt karácsonyi díszek. Föl lehetne aggatni a MÁV karácsonyfájára. — Marikám, haza kell menned — mondta Mária, és megsimogatta a lány arcát. — Anyu, csak pár percig hadd maradjak! Nézte a lányát. Nagyon hasonlított hozzá. — Tudod, hogy nem bánom, de minek? A vonat akkor is elmegy, ha nem ácsorogsz itt. Marika hangja megkeményedett: — Nem a vonat miatt akarok maradni! A csendbe újabb vagonok csattantak bele. Egy kései részeg ment át a hídon, léptei kopogtak a deszkán. Halkan énekelt valamit, halkan és borzasztó hamisan. — Tudom, nehéz a Bácsival. .. — Nem anyu, igazán. Hisz szívességből teszi.. Igazán annyi mindent szerettem volna elmondani neked! — Hát beszélj, kislányom! Hallgattak, fogták egymás kezét. — A fiúkkal hogy állsz? Marika arcán kis mosoly szaladt át: — Az a baj, hogy állok. — A múltkor írtál valamilyen Feriről. — Ó, az a múltkor már egy éve volt! — De hát azért kell valaki — nézett rá Mária. — Talán más lenne... Ha apád élne... Elrobogott egy vonat, nagy sárga ablakai egymás után villantak fel előttük, mint valami öreg mozifilmen. A szerelvény végére csatolt mozdony ablakán egy olajos arcú figura könyökölt ki, a vajaskenyér utolsó morzsáit gyűrte le. A kezében levő ösz- szegyűrt szalvétával megcélozta a sín mellett baktató kopasz vasutast, de nem talált. — Figyelem, figyelem — mókázott Mária. — A második vágány mellett tessék vigyázni, a második vágány mellett vonat halad! Emlékszel még?... Meg arra, hogy: figyelem, figyelem, szolgálati közlemény. Józsi, keres a feleséged! — Anyu, ne menj el! — Rám hasonlítasz. Sajnos. Emlékszem, mikor kicsi voltál, mindig sírtál, ha valakit kikísértünk az állomásra. El akartál menni vele, legalább az első megállóig. Egy postás gyalogolt el mellettük nagy csomaggal. Arról énekelt, hogy a régi mániája végighasalni a Stefánián. Lába alatt ropogott a sóder, megbotlott, csúnyán káromkodott. — Anyu — súgta Marika —, olyan sokat szeretnék beszélni veled. — Kislányom — mondta Mária —. ne sírj! Hamarosan eljövök, s meglátod, akkor tovább maradok. Ha meg befejezed az egyetemet, úgyis hazajössz. .. Bement a fülkébe, körülnézett. Szemben egy kopasz, idősebb férfi valamilyen újságot olvasott, időnként tölnevetett, kotkodácsolva. Ügy nézett ki, mint Benito Mussolini hold- fogyatkozáskor. Egy fejkendős nénike már szétterítette tucatnyi réklijét, elhasalt a pádon. Át fogja aludni a hosszú utat, és remélhe-’ tőleg hortyogni fog. A mozdony rövidet sipított, s váratlanul elindult. Korán van, villant át az asszonyon, el sem búcsúztunk. Szegény Marika, Marika a peronon kísérte a vonatot. A szerelvény lassan, döcög, míg be nem ér az állomásra, majd csak ott gyorsít. Addig lehet mellette jönni, integetni. A kislány óvatosan lépkedett a sínek mellett, kezét félszegen tartotta, és kicsit mosolygott. — Marikám, kislányom —■ suttogta Mária. A szavak kerek ködfoltot festettek az üvegre, Marika nem hallotta őket, csak azt látta, hogy az anyja mond valamit. A vonat hirtelen felgyorsult^ Mária az ablakhoz kapott, hogy’ lehúzza. A kopasz felmordult: — Ne nyissa ki, árt az asztmámnak! — A... kislányom — mondta, aztán csendesen leült az elvásott bőrülésre. IVInírl találkoznak új- lYAil j 11 ra — mondta a férfi. — Ebben a nyavalyában mindig mindenki találkozik. A szerelvény már kint járt a nyílt pályán, alig látszott. Marika elindult, leszegte fejét, bámulta a nagydarab kavicsokat. A vonat messziről, diadalmasan füttyentert egyet: tu-tuuu. A megafon is újra reccsent, Marika azonban mór messze járt. Csak a rekedt orrhangot hallotta értelem nélkül: jou-jou-jou, jou-jou. f ♦ \
