Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-11 / 265. szám

Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban A Nagy Ok­tóberi Szocia­lista Forrada­lom Tatása Bu­dapesten cím­mel kiállítás nyílt a Buda­pesti Történeti Múzeumban. Képein« a ki­állításról ké­szültek. Duczynska Ilo­na, a Galilei Kör Terének egyik vádlott­ja. Az 1917. június 8-1 választójogi tüntetés, gyű­lés a Városház utcában CSÁBÍTÁS Egy 41 éves New York-i előadónőnek a postás minden hónapban menetrendszerűen 3000 dollárt hozott. Szomszéd­jának kíváncsi kérdésére a hölgy azt válaszolta, hogy na­gyobb örökséget kap, részletek­ben kifizetve- A hölgy hama­rosan arra határozta el ma­gát hogy férjhez megy szom­szédjához. Az esküvő után be­ismerte férjének, hogy a 3000 dollár voltaképpen az egész megtakarított pénze. Azért utaltatta át minden alkalom­mal a maga címére, hogy fel­keltse a figyelmet. Az újdon­sült férj felháborodva rohant a válóperes bíróhoz, és pert indított csalárd megvesztegetés címen. Sikertelenül. A bíró­ság döntése: egy nő minden fegyvert bevethet a férjhezme- néshez.-----------------------— ■ i 4 NÓGRAD - 1977. november 11n péntek j Riadó ’77 Gazdag program az országos játékon Egyetlen arcizom serr, moz­dul. Mindenki feszült figye­lemmel hallgatja a rádiót. Szűcs Istvánná, az Országos Üttörőelnökség elnöke szól a pajtásokhoz, a forradalmi osz­tagok ifjú katonáihoz. Elhang­zik a csepeli gyár kürtszava, s kezdődik a NOSZF 60 év­fordulójára rendezett országos játék. Az úttörők már napok­kal előtte készültek a játék­ra. Az őrsök forradalmi osz­tagokká alakultak, elkészítet­ték a Riadó ’77 jelvényt, az őrsi naplóba bekerültek a forradalmi tettek, melye az évforduló alkalmából végeztek a pajtások. Az úttörőcsapatok forradalmi parancsnokságai szerte az országban, megyénk iskoláiban is élményt nyújtó, érzelmekben gazdag progra­mot állítottak össze a piros nyakkendőé úttörők, a kék nyakkendős kisdobosok részé­re. „Lenin unokáinak” a forra­dalom legifjabb katonáinak a hatvan év előtti pétervári for­radalom eseményei elevened­tek fel a játékban. A pajtá­sok gondolatban ott voltak a Néva partján, a Szmomijban s részt vettek a Téli Palota ost­romában. A Lenin nevét viselő szé- csényi úttörőcsapat tagjai azon a hétvégi reggelen teljes harci felszerelésben jelentek meg a forradalmi parancsnok­ság előtt. A Vörös gárda, in­ternacionalista és matróz­osztagokat a karjukon levő jelzésről lehetett megkülön­böztetni. Az őrsökből létrejött 19 forradalmi osztag hét állo­máson adott számot felké­szültségéről. A játék során gránátdobással meg kellett semmisíteni az ellenség állá­sait. Térképvázlatot kellett ké­szíteni a stratégiailag fontos helyekről. Az iránytű hasz­nálatával el kellett jutni a Szmolnijból az Aurórára. Sok egyéb feladat megoldása után az eredményhirdetéshez sora­koztak az osztagok. MiKor a csapatvezető kihirdette hogy első helyen a Vll/a. osztály matrózőrse végzett, magasra- tört az öröm az őrs tagjai kö­rében. Antal Csaba az őrs vezetője örömmel vette á* az oklevelet A zászlós Zsíros Csaba boldogan lépett elő, hogy az őrs zászlajára felkös­sék a Riadó ’77 emlékzászlót. — Hogyan készültetek a 60. évfordulóra, az országos já­tékra? — Forradalmi tetteink kö­zött szerepei: társadalmi mun­kavégzés, a szovjet sírok gon­dozása, egymás segítése- a ta­nulásban, egy idős egyedülál­ló ember otthoni munkájában való segítés — mondta az őrsvezető. — Az akadályversenyre ho­gyan készültetek? — A rajvezetőnkkel meg­néztünk egy filmet a Szovjet­unióról, amit megbeszéltünk. Az őrs tagjaival együtt figye­lemmel kísértük a Pajtás új­ságot. Több könyvet olvas­tunk, például Mit kell tudni a Szovjetunióról?, a Nagy Októ­ber. Gyűjtőmunkát végeztünk. Kisebb vetélkedőt rendeztünk az őrs tagjai részére Nógrádmegyerben a riadó elhangzása után november 4-én a „Szmolnijban”, a for­radalmi parancsnokságon * je­lentkeztek az osztagok. Innen indultak a forradalom unokái a Téli Palota bevételére. A túra folyamán ügyesség, bá­torság, leleményesség mellett szükség volt azokra az isme­retekre is, amelyet a pajtá­sok a Szovjetunióról, a NOSZF-ról szereztek. Cyőzött a forradalom! Az úttörőknek jelképesen sikerült elfoglalni a palotát. A nap már lebukott az égről, mikor a győzelem lángjai a magasba csaltak. A tábortűz körül a pajtások azokat a dalokat énekelték, amelyek hatvan évvel ezelőtt a győztes forradalmárok ajkán csengtek. Arra a kérdésre, hogyan készültek a 60. évfordulóra, Máté Rita pajtás a következő­ket mondta: — Vanmennyi raj forradalmi tetteket hajtott végre. A szovjet hősök sírjait mi úttörők gondozzuk. Segí­tettünk a könyvtárban, hasz­nos anyagokat gyűjtöttünk, a jobb tanulók a gyengébbeket segítették a tanulásban. Ven­dégünk volt Végh Gáborné, a járási pártbizottság dolgozója, aki a Szovjetunióban tanult. Sok érdekeset mesélt az ott élő emberekről. Az őrsök kü­lönböző tablókat állítottak össze Lenin életéről, az októ­beri forradalomról, a Szov­jetunióról. Balassagyarmaton november 4-én este fáklyás felvonulás­sal kezdődött az országos já­ték. Másnap délelőtt a város különböző pontjain lehetett ta­lálkozni a „hadiszállásokról” átvonuló fegyelmezett úttörő­egységekkel. Úttörők és kisdobosok az életkori sajátosságukhoz leg­közelebb álló módon, játékkal köszöntötték a nagy történel­mi évfordulót. A Riadó ’77 több volt mint játék. A játék csupán keretet, lehetőséget adott, amit mindenütt tarta­lommal töltöttek meg Az őr­si füzetekbe forradalmi tettek kerültek. A pajtások levele­zés útján megismerték szov­jet társaik életét, a szovjet nép 60 év alatt elért ered­ményeit. Gondolatban és ér­zelemben közelebb kerültek a nagy október szelleméhez. Sz. F. Mai iv-ajánlafunk 20.25: Sir John Falstaff Tévéjáték készült Shakes­peare művei nyomán egy olyan figuráról, aki több drá­mának is szereplője. Ez a fel­dolgozás a IV- Henrik című dráma első és második részé­ből való Richard halott, a trónon IV. Henrik néven Bolingbrook ül. Percy, a főurak egyike, láza­dást szít a király ellen, hi­szen Richard annak ideién halálos ágyán, őneki szerette volna juttatni a koronát.- A lázadás hírét hozzák Henriknek, a király fiának a trónörökösnek- A trónörö­kös épnen öreg barátja, a kövér, lump, Falstaff társasá­gában mulat, s különböző csínyeket eszelnek ki. Még arra is hajlandó Henri, hogy John társaságában, szűkölkö­dő erszényük megtömésére rabolni induljon... . Feltárják a nagyszombati légiós tábort A nyugat-szlovákiai Nagy­szombat — ma Trnava — közelében nagyarányú ásatá­sokat végeznek a Szlovák Tudományos Akadémia Ré­gészeti Intézetének munka­társai. A környéken 1965-ben szántás közben római építke­zésekről tanúskodó téglada­rabokra bukkantak. A rend­szeres ásatások során előke­rült leletek azt bizonyítják, hogy ezen a területen a IV. században római katonai ál­lomáshely volt. Több favázas épület alapját, nagy kiterje­désű, oszlopos paliszád erődít­mény nyomait és a késői ró­mai kor germán típusú há­zait tárták fel eddig. A légiós tábor külső részén igen figyelemre méltó favá­zas szerkezetű kutakra és két bemélyített ház nyomára buk­kantak. A sűrűn előforduló szövőszék-nehezékek alapján arra következtetnek, hogy szövőműhely volt itt, s ez egyedülálló lelet Európában. A légiós állomás külső ré-1 szét, ahol gazdasági termelő-! tevékenységet folytattak, ró­mai technikával párosult ger­mán építőelemek jellemzik. A leletek között a III—IV.' századból származó pénzér­mék, vasszögek, ajtóvasalások,' késő római kori vállkapocs,1 díszes bronztűk is előkerül­tek. A település barbár ele­meire az egyrészes bronzcsa­tok és kerámia tárgyak utal­nak. A nagyszombati légiós állo­máshely feltárása elősegíti a Vág völgyén és a Klára-szo- roson át a Balti-tengerig ve­zető Borostyán út egyik sza­kaszának közelebbi megis­merését. A kutatások eredmé­nye pedig Pannónia katonai történetének felderítéséhez, valamint a Duna-vidék ró­mai-germán kapcsolatainak megismeréséhez ad támpon­tokat. Múzeumi hétfők Balassagyarmaton Az elmúlt esztendő tanul­sága szerint hétről hétre várt eseményeknek számítanak Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban a múzeumi hét­fők programjai- 1976-ban a múzeumi hónap során jött létre ez a rendezvénysorozat. Zömében a múlt évben ala­kult múzeumbarátok körének tagjai jelentik a múzeumi hétfők törzsközönségét. Már az .-indulás” ígéretes­nek bizonyult. Dr. Szabó Jó­zsef előadásában a Madách- kutatás legfrissebb eredmé­nyeiről számolt be- Annyian jöttek el, hogy a nagy kiállí­tóterem is szűknek bizonyult. Igaz, ekkor volt ugyanott Far­kas András Madách-illuszt- rációiból rendezett kiállítás is. A múzeumi hétfők prog­ramjainak színhelye a föld­szinti előadóterem. A hang­versenyeket a kiállítóteremben rendezik, mindig telt házzal. Az általános témák szerencsé­sen ötvöződnek a helyi ha­gyományokkal- Ilyen volt pél­dául a Rózsavölgyi Márk és kora című előadás is. amelyet Réti Zoltán, a helybeli zene­iskola igazgatója, Rózsavölgyi Márk életrajzírója tartott, nagy érdeklődéstől kísérve. A XIX. századi zenei irányzato­kat, Rózsavölgyi hatását ne­ves előadóművészek „illuszt­rálták”: Szelecsényi Norbert zongoraművész és a rádióból is ismert balassagyarmati Bach együttes. Ekkor került sor Rózsavölgyi „Vigadjunk” című vonósnégyesének ősbe­mutatójára, amelyen a gor­donkaszólamot Szűcs Ferenc játszotta. Hagyomány születik a más megyék múzeumi szervezetei­vel közösen rendezett progra­mokkal- így jártak már a Palóc Múzeumban a múzeumi hétfőkön a pécsi Janus Pan­nonius Múzeum tudományos munkatársai a szép Zsolnay porcelán kiállítási anyaggal, vagy legutóbb a debreceni Dé­ri Múzeum vezető kollektívá­ja, akik komplex előadást tar­tottak képzőművészeti, nép­rajzi, újkori történelmi, régé­szeti témákból- Népi textil­hímzések címmel Déri Frigyes néprajzi gyűjtéséből mutattak be szemet-lelket gyönyörköd­tető, tanulságos kiállítást. itiiiuiiiiiiMfiMiriiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiuiii'iiiiiinMiiiiiiiiiiiiiiiiHiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiirfntiiMiuiiiuiiiriHiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiifiiitKiiiiiiiuiiintni Legutóbb Rélságon Néhány telefon, többszörös dátummódosítás után hivata­los voltam Máthé Péterhez, a népszerű előadóművészhez. — Mióta foglalkozik a ze­nével — tettem fel az első, szinte hivatalból kötelező kérdést a bemutatkozó for­maságok után. — És mennyi ideje vallja magát profi elő­adóművésznek? — Gyermekkorom óta zon­gorázom, szisztematikus kép­zésben vettem részt tizenhá­rom éven át. A hatvanas évek közepén már rendszeresen fel­léptem, természetesen ekkor még csak amatőrként. Ebben az időszakban egyébként szin­te kizárólag csak Elvis Pres- leyt énekeltem. Ö volt a leg­nagyobb! — Ami a kérdés második részét illeti, pontosan tíz éve szerepelek a hivatásos éne­kesek névsorában. És éppen tíz évre volt szükségem ah­hoz, hogy megtanuljam az időmet beosztani. Természe­tesen ehhez egy sor változás­ra volt szükségem, bár az alapvető életkörülményeim ;ozá ma sem másabbak, mint a kezdet idején. A bel- és kül­földi szereplések, a különfé­le fellépések szétszabdalják az ember idejét. Amikor mégis adódik néhány üres nap, kez­dődik a kapkodás. Régebben sokat teniszeztem, ma egy jó könyv, színház, vagy film jelenti a kikapcsolódást. — Egyelőre azonban még maradjunk a zenénél. Kik tették önre a legnagyobb ha­tást pályatársai közül? — A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Deap Purple együttes szóló­énekese, lan Gillon volt a kedvencem. Egyfolytában a legjobbak között tartom szá­mon Stevie Wondert és Ray Chariest. Ami pedig a hazai együtteseket illeti, a Corvina, a Neoton és a Kék Csillag állt hozzám a legközelebb. — A Főnix együttessel levő kapcsolata felöleli az utolsó tíz évet... — Pontosan 1967-ben kezd­tünk el együtt dolgozni. Azu­tán három évvel később — átmenetileg — szétváltak út­PÉTER jaink. A Főnix 1970-ben szer­ződött az NSZK-ba, ahonnan végleg csak ez év augusztu­sában jöttek haza. Én pedig a szólóénekesi babérokkal kacérkodtam. Most — hét év után — úgy tűnik, hosszú időre összekötjük a sorsun­kat; ezután ugyanis csak sa­ját zenekarral —, s ez a Fő­nix —- vállalok fellépést. — Az állandó kíséret je- lent-e változást a repertoár­jában is? — Feltétlenül szélesedik a skála. Segítségükkel a mar­kánsabb, rockosabb számokat is műsoromba tudom iktatni, amelyek öt évig szinte telje­sen hiányoztak a programom­ból. — A hazai koncertkörutak és a külföldi fesztiválok, egyéb fellépések ugyancsak kitöltik az idejét. Melyekre emlékszik különösen szíve­sen? — Amelyik fellépést elvál­lalom, az mindegyik kedves számomra. A legtöbbre pon­tosan emlékszem, mikor és milyen körülmények között került arra sor. Nógrádban például utoljára Rétságon sze­repeltem. Egyébként Európa szinte valamennyi országá­ban énekeltem már, így Gö­rögországban, Bulgáriában, az NSZK-ban és Írországban is — többek között. A legna­gyobb sikereimet Bulgáriában és Írországban értem el. A szocialista országok legjelen­tősebb könnyűzenei rendez­vényén, az Arany Orfeusz fesztiválon a II. előadói dí­jat nekem ítélték. Írország­ban pedig a „Tárd ki a kar­jaidat” című dalomra zene­szerzői III. díjat kaptam. — Zeneszerzői tevékenysége valóban számottevő? — Vannak jól sikerült szá­maim a több tucat saját szer­zemény között. Az első nagy­lemezemen —, melynek címe „Éjszakák és nappalok” volt — is kilenc saját szerzemé­nyű dalomat énekeltem. A várhatóan januárban kapha­tó másodikon szintén kilenc saját szerzeményem szerepel. Ez a lemez egyébként „Ma­gány és együttlét” címmel a borítón fog megjelenni. j. t v"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom