Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
A szovjet könyv ünnepe Nógrádban Érdeklődők a salgótarjáni megyei József Attila Művelődéi! Központ üvegcsarnokában rendezett szovjet könyvkiállításon Nógrád megye kulturális életének kiemelkedő eseménysorozata volt a szovjet könyv ünnepe, amely a napokban fejeződött be. A rendezvények, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében zajlottak, alkalmasak voltak arra, hogy tovább növeljék a szovjet könyv iránti érdeklődést megyénkben, a szovjet—magyar barátság jegyében. A Szovjetunió iránti fokozott érdeklődés természetes velejárója annak az együttműködésnek, amely a proletár internacionalizmus szellemében a Szovjetunió és hazánk között fennáll az élet számtalan területén. A napjainkban már egy évtizedre visszatekintő testvérkapcsolat Kemerovo és Nógrád megye között ugyancsak parányi rész az országok közötti kapcsolatok rendszerében, mégis további hozzájárulást jelent ahhoz, hogy a nógrádi dolgozók tovább mélyítsék ismereteiket a Szovjetunióról, Szibériáról. A kapcsolatok rendszere a kulturális életben is fennáll. S az elmúlt napokban a szovjet filmet, a szovjet könyvet ünnepeltük Nógrádban. A rendezvények egész sorával ünnepeltünk. Kiemelkedett ezek közül a szovjet könyv ünnepének országos megnyitója. A salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában' — Nógrád megye reprezentatív kiállítóhelyén — több mint félezer kötet várta az érdeklődőket. S a könyvek iránti érdeklődés széles körű volt. Méltán! A szovjet könyvkiadás történelmi szerepet töltött be, s tölt, be ma is. Drucker Tibor, á Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének főtitkára, az MSZBT Országos Elnökségének tagja a szovjet könyvkiállítás megnyitóján szintén utalt rá: Lenin a szovjethatalomért vívott küzdelem legelső éveiben sem feledkezett meg soha a kulturális élet e területéről, a forradalom egyik legelső intézkedése az állami művelődésügyi bizottság megalakítása volt. Lunacsarszkij népbiztos első felhívásában szintén óriási jelentőséget tulajdonított a műveltség emelésének. ,>A dolgozó nép, amely a hatalmat megszerezte, tudván tudja, hogy jobb sorsáért és szellemi gyarapodásáért vívott harcában legalkalmasabb fegyvere a tudás. Bármennyire le kelljen csökkenteni a költségvetés más tárcáinak összegeit, a népművelésre fordított ösz- szegek magas arányszámát biztosítani kell; a bőkezű művelődésügyi költségvetés — büszkesége és dicsősége egy-egy országnak. Oroszország szabad és teljhatalmú népei ezt sohasem felejthetik el.” S, mert nem felejtették el, mondotta el Leonyid Brezsnyev a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Moszkvában rendezett ünnepi ülésen: .,A találkozó —, amelyről az emberiség legnagyobb elméi álmodtak — a munka és a kultúra történelmi találkozója megtörtént. Hazánk történelmében, az egész világkultúra történetében ez óriási jelentőségű fordulat volt.” A szovjet könyvkiállítás Salgótarjánban, természetesen csak cseppben mutatta meg a tengert. Több mint félezer kötet is csupán csak érzékeltette a szovjet könyvkiadás gazdagságát, megejtő sokszínűségét. Tematikailag is változatos könyvanyagot láthatott Salgótarján közönsége. Külön megjegyezzük, hogy keresettek voltak a magyar könyvkiadók jubileumi kiadványai is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára megjelentetett könyvek közül Salgótarján közönsége különösen szívesen vásárolta — többi között — az Október fényei, az Így látták ,a kortársak. Majakovszkij: Roszta. A Nagy Október című könyveket, Szimonov műveit, hogy csak néhányat említsünk. A szovjet könyv ünnepének rendezvényei, köztük a rendhagyó irodalomóra, különböző találkozók, könyvvásár, tovább mélyítette a szovjet—magyar barátságot, jelentős szellemi gazdagodást jelentett. T. E. Üdülés, világjárás A Német Demokratikus Köztársaságban évről évre több idejük, lehetőségük jut a dolgozóknak üdülésre, pihenésre. 1948-ban még a 48 órás munkahét volt az általános az országban, 1957-ben a 45 órás, 1967-ben pedig bevezették az ötnapos munkahetet. Az évi szabadság pedig átlagosan újabb háram nappal növekedett: 18—21 napra. A pihenni vágyókat a Keleti-tenger partján több mint 80 fürdőhely, a Harz- és az Érc-hegység, a Thüringiai Erdő, Szász-Svájc, stb. sport- és üdülőhelyei várják. A vendéglátó-hálózatot az utóbbi években jelentősen bővítették. A szakszervezeti üdülőközpontok száma 1971. és 1975. között újabb 33-mal bővült: 8700 beutalt elhelyezését biztosítják. A szakszervezeti beutaltak a tényleges költségnek mintegy 43 százalékát fizetik. De nemcsak a belföldi, hanem külföldi nyaralásra, üdülésre is számos lehetőség van az NDK-ban. A szakszervezetek csereakciói keretében a dolgozók jutányosán utazhatnak a Szovjetunióba. Magyar- országra, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Romániába, sőt a távoli Mongóliába és Kubába is. Az NDK utazási irodái számos turistautat is terveznek a Szovjetunióba, Magyarországra. Lengyelországba, Csehszlovákiába, Romániába, Bulgáriába, Mongóliába, Jugoszláviába, Kubába és Egyiptomiba. Az ifjúsági utazási iroda, a Jugendtourist, amely 1975-ben alakult, már az első évben 41 ezer belföldi utat szervezett, és 107 400 fiatal külföldi utazását segítette elő. 1976-ban már 180 ezer fiatal több mint száz Jugendtourist- program keretében ismerkedhetett meg a többi szocialista országgal. Ifjúsági szállodákat, üdülőközpontokat is létesítenek. Ezekben cserelátogatáson fogadják a más országból érkező fiatalokat. Természetesen, számosán látogathatják a tőkésországokat is: 1975-ben például 1 192 577 NDK állampolgár töltötte szabadságát nyugati államokban. Mai Ív-ajánlatunk 20.05: Merénylők 1972-ben készült ez a francia—olasz—NSZK film, amely Ben Barka haladó politikus párizsi meggyilkolásának körülményeit kísérelte meg feltérképezni, a valóságtól kissé elvonatkoztatva — a szereplők nevei sem valóságosak — megkeresve a politikai gyilkosság hátterét, erővonalait. A titkosszolgálat kezében tartja Durien újságírót, s arra veszik rá, hogy a vele jó barátságban levő Sadielt, a harmadik világ egyik vezető személyiségét Géniből Párizsba hívja. Durien egy tévéműsort készít elő, amelyben Sadiel is megszólalna. Közben azonban rá kell jönnie, hogy ennek az ügynek a szervezői egytől egyig a hatalmi gépezet szolgálatában állnak. A nagyszerű szereplőgárda még inkább emeli a film hitelét, alakításaik, figurájuk teszi hűvé és krimiizgalmúvá Sadiel elrablásának történetét. A főbb szerepekben Jean- Louis Trintignant, Gian Maria Volonte, Michel Piccoli, Philip Noiret és Jane Seeberg. Sol olio v, Jevtusenko és a többiek MEGINDÍTÓ AN szép, bensőséges hangvételű irodalmi ismeretterjesztő előadásnak lehettünk tanúi szerdán délután a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ klub- helyiségében. A szovjet könyv ünnepe egyhetes rendezvénysorozatának befejező programjaként Bakcsi György irodalomtörténész és Győri Franciska színművésznő adott közös műsort a Nobel-díjas Solohov Emberi sors című regényéből, valamint napjaink szovjet költészetéből, középpontjában Jevgenyij Jevtusenko művészetével. Bakcsi György előadása igazi élményt jelentett. Tudósi alapossággal és rendkívül szuggesztív erejű előadásmóddal tárta fel az elhangzott művek tartalmi, esztétikai jellemzőit, s több — meglehetősen szűk körben ismert — irodalmi érdekességre is rávilágított. Többek között elmondta, hogy az Emberi sors a Pravdában jelent meg folytatásokban. Nem csodálhatjuk, ha a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádjainak képviselői mellett nagy számban jöttek el az eseményre a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskola diákjai is. Amikor érdeklődésük eredetéről faggatom őket, fiatalos hevülettel egymás szavaiba vágnak. Bocsi Zsuzsannát, Sándor Gabriellát, Kakuk Anikót, Forgács Mariannát, Sótér Ibolyát, Verebélyi Rozáliát, Dávid Máriát, Nagy Katalint, Rubint Mártát szinte alig győzöm hallgatni. Először még csak-csak megpróbálom szétválasztani egyikő- jük-másikójuk közlendőjét, de — minthogy reménytelen — rövidesen leteszek róla. A fontos, hogy együtt vannak és hasonlóan, vagy azonosan gondolkodnak. — Iskolánknak együttműködési szerződése van a Kohász Művelődési Központtal — mondják —, s ezért meglehetősen gyakran megfordulunk itt. Erre ösztönöz bennünket osztályfőnökünk — mert mi valamennyien a A nagylóci művelődési ház ablakain kiszűrődő fénysugár messzire világít a korán leereszkedő őszi sötétségben. Közelebb érve már az udvaron felfedezzük az élet jeleit. A barátságosan berendezett klubhelyiségben fiatalok beszélgetnek, újságot olvasnak. — Szeretünk ide járni, mert jól érezzük magunkat — kezdte a beszélgetést Gyebnár Antal. — Mit csináltok egy-egy összejövetelen? — Politikai oktatás, a legkülönbözőbb logikai játékok, szellemi vetélkedők, vitaestek kerülnek „terítékre” — újságolta Huszkó Irén, a klub egyik vezetője. — Tegnap este a szituáeió- jóték után parázs vita alakult ki közöttünk. Érvek és ellenérvek csaptak össze. Azt kellett eldöntenünk, hogy az általunk kreált játékban bűnös, vagy ártatlan a fiatal. Igen! A nagylóci fiatalok vitáznak, érvelnek és ellenérveinek, politizálnak, miközben akarva-akaratlanul is alakítják, formálják egymás egyéniségét. Tartalommal Világos ablakok 4; NÓGRÁD — 1977. november 12., szombat töltik meg a klub életét, művelődve, tanulva, szórakozva töltik az estéket. — Ki lehet a klub tagja? — Elvileg mindenki, aki magáénak vallja a klub szabályzatát — mondta Mender László, a klub másik vezetője. — Nagyon szeretjük az irodalmi, történelmi témájú vetélkedőket — vélekedett Fiikor József. — Körünkben is nagy népszerűségnek örvend a „Most mutasd meg!” játék — tette hozzá Sári Erzsébet. — Olyan játékokat állítottunk össze, amelyek szórakoztató- ak, de adnak is a gyermekeknek valamit — fűzte tovább a gondolatot Huszkó Irén. — Hogyan áll össze az éves program? — Közösen beszéljük meg. Mindenki elmondja, hogy miről szeretne hallani és milyen területen ad a közösségnek valamit — vélekedett a klub vezetője. Amikor a falitáblán levő képeslapokat nézegettem, Gyebnár Mária megjegyezte; — Kialakult szokás, hogy ha valaki üdülni, kirándulni megy, a klubnak küld egy üdvözlőlapot. összeforrott közösség, egy nagy család a nagylóci Radnóti Miklós ifjúsági klub. Ha társadalmi munkáról van szó, ,-csatasorba” állnak. Több ezer forint értékű könyvet adtak el a község lakosságának. Az ifjúsági klub csak egy a több közül, mely a községben működik. A nyolcadik osztályosok klubját Ispán Anikó vezeti. — A klubfoglalkozásokkal szeretnénk segíteni az iskola nevelőmunkáját. Egy kicsit közelebb hozzuk a tanulókat a művelődési házhoz. Dulai Mária irányítja a „Pajtás klubot”. — Örömmel vállaltam a vezetését, mint óvónő, szeretek a gyermekekkel foglalkozni. — Most indul a magnósok klubja — magyarázta Mezei István, a művelődési ház igazgatója. — Nagyon sok fiatalnak van magnója. Itt a házban lehetőség lesz egymás könnyűzenei felvételeinek kicserélésére. Megtanítjuk a fiatalokat műsort szerkeszteni, elsajátítják a keverés technikáját. A művelődési ház másik helyiségében Borda László és Ispán József vívnak asztalitenisz-mérkőzést.’ Fiikor Szilárd, a poéneket számolja, hogy azután a győztessel megmérkőzzön. A könyvtár helyiségében a 3600 kötet csendet „parancsol”. Bobál Adél a könyveket lapozgatja. — Szeretek olvasni, imádom a könyveket — mondta, miközben kiválasztott egy verseskötetet és egy Jókai-regényt. — Adél a törzsvendégeink közé tartozik — mondta Mezei István, a könyvtár vezetője. A nagyteremben az irodalmi színpad próbál. Cselényi András, a csoport vezetője, ki hetente kétszer Ludányha- lásziból utazik Nagylócba, egy színpadi jelenetet állít be. — Mikor alakult a csoport? — Több mint fél éve rendszeresen összejövünk. Van IV. a. osztály tanulói vagyunk —, Szirmai Ervinné is. Egyébként itt rendezzük meg a jövő hónap elején a szalagavató ünnepségünket. — Az adott esetben mi csábította ide az osztálykollektívát? Először vonakodnak a választól, nehezen döntik el, mit feleljenek, de aztán szent az egyetértés. — Hát úgy gondoltuk, hogy Solohov, akiről most hallottunk, biztosan érettségi tétel lesz. — Miből gondolták? Űjra csend, pár perces hangzavar, majd felelet: — A 60 éves évforduló miatt. Persze, hogy beválik-e a sejtés, az már a jövő zenéje. Ahogyan a művelődési központ munkatársaival számítottuk, körülbelül 15 szocialista brigádtag ment el a rendezvényre. Szerintünk nagyobb érdeklődést is megérdemelt volna ez a sikerült összeállítás. A Marx Károly adminisztratív szocialista brigádot képviselte Fehérvári Jó- zsefné, aki a közelmúltban fejezte be a hároméves mérlegképes könyvelői tanfolyamot. — A tanulás miatt az utóbbi időben bizony alig jutott időm az olvasásra —. mondja a kellemes arcú, vidám tekintetű fiatalasszony.' — A szovjet irodalomból jobbára csak Solohovot ismerem. A Csendes Don nekem is, mint annyi másnak, nagyon nagy élményt jelentett. S hogy miért jöttem el erre a találkozóra? Mert érdekel az irodalom, szeretnék többet tudni a szovjet irodalomról. A KOHÁSZ Művelődési Központnak ez a rendezvénye — bár ankétnak hirdették, de a beszélgetés elmaradt — jól szolgálta a célt; élményszerűen ismertetett meg a szovjet irodalom egy-egy jeles képviselőjével, s a résztvevőkben okosan keltette fel a további érdeklődést. (ok) egy majdnem kész műsorunk, az „Árnyékok”. — Akik itt vagyunk, mind szeretjük a verset, szeretünk szavalni. Középiskolás koromban sokat szavaltam, szerepeltem. Most a kedvtelésünkből, az irodalomból, a fatu lakosságának is adunk egy keveset — foglalja össze véleményét Ispán Anikó. — Jól érezzüíí magunkat. Nemcsak a műsorunkról esik szó. Beszélgetünk versekről, költőkről, egy-egy színpadi megoldásról. Ügy érzem, azon túl, hogy szerepelünk, sokat adunk egymásnak és ez mindenképp jó — mondja Husz- Kó Irén. A csoport énekese, gitárosa Mender László. — Villany- szerelő vagyok, a napi munka után kellemes a szellemi kikapcsolódás. Toldi Ibolya már csak félig nagylóci. A rimóci klubkönyvtár vezetője. — Mikor itthon vagyok, bejövök a művelődési házba. Oda, ahol valamikor törzstag voltam. Sok segítséget kapok az új munkámhoz. Vége a próbának, de a fiatalok nem mennek haza. A klubban tovább zajlik az élet. Előkerül a gitár, felhangzik a klub' indulója. Sz. F.
