Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

Műsor hét: évfordulóhoz méltón A rendhagyó — hétnapos műsorhét arculatát termé- «zetesen a Nagy Októberhez való sokoldalú és sokműfajú kötődés határozta meg. Egye­nes adásban szemlélői lehet­tünk a Kreml kongresszusi palotájában zajló történelmi emlékülésnek, elkísérhettük kijevi és jaroszlavi útjára pártunk első titkárát és Mi­nisztertanácsunk elnökét, s az ünnepi műsorciklus zárása­ként november 7-én délelőtt gyönyörködhettünk a Vörös tér díszünnepségének lenyűgö­ző látványában majd este fe­ledhetetlen hangverseny él­ménye ajándékozta meg a képerynő előtt ülőket. De egyebekben is gazdag műsoráét zárult a hétfői ün­nepi nappal. Á ki emelkedőbbekről szói­ra okvetlenül elmMtést kell tenni a Makszim Gorkij: Unalmukban című elbeszé­lésből készült és csütörtökön bemutatott, Naponta két vo­nat című tévéjátékról. A ma­gyar válflalikozás Gaál István rendezésében sűrű atmoszfé­rái ú történet égy sivár kis lakótelep életéről, ahol csak a naponta alig néhány percet veszteglő két vonat érkezése, és indulása jelent eseményt- Minden, e megszokottól eltérő kizökkenti az emberek lelki nyugalmát s a pletyka mar­talékává lesz. Így válik tragi­kusan azzá Arina sorsa is, akinek mindössze annyi vét­ke, hogy öregedő leányságá- val emberi kapcsolatra vágyik. Komor és fájdalmas történet, ami Gorgij novellájából elénk bontakozott Gaál Ist­ván igényes rendezésében, Pásztor Erzsi, Búj tor István, Huszár László, Szabó Éva és a többiek hasonlóan igényes játékában, örülnünk kell e vállalkozásnak s az élményt nyújtó kivitelezésnek. Vasárnap és hétfőn este követhettük nyomon a nagy történelmi fordulat talán kevésbé látványos, mégis egy életbevágón fontos mozza­natainak kezdeti bontakozá- sát. A fiatal szovjet állam diplomáciai elismerése vagy elutasítása a tét az antant ha­talmak részéről. Leninnek nem állnak rendelkezésére ta­pasztalt diplomaták, a régiek rokonszenvének és támogatá­sának megnyerése az ügy érdekében majdnem egyenlő a lehetetlennel. A belső és kül­ső reakció manőverei is nehe­zítik a próbálkozást- A be­csületes hazafiság mégis ki­érleli a kívánt szövetségest Repnyin, a nyugaton is elis­mert cári diplomata személyé­ben. A feladat: ki kell lépni az imperialista hatalmak ér­dekeit szolgáló háborúból, taktikai békét kötni Német­országgal, s el kell ismertetni 9 kapitalista államokkal Szovjet-Oroszországot. Az Elismerés című, Szawa Dangulov színművéből, a Szovjetunió Akadémia Kis Színháza közreműködésével készült kétrészes film fő eré­nye az, hogy mindvégig elke­rüli a sematikus történelem­szemléletet és emberábrázo­lást. Meggyőző, hús-vér ala­kok valószert helyzetekben mozognak, cselekszenek, gon­dolkodnak, s ez teszi mind­végig lebilincselővé a törté­netet. Na és a kitűnő szerep­lőegyüttes, élen a Lenint ala­kító, külsőségeiben is döbbe­netesen hiteles KajurowaL ízlésesen és egyben színvo­nalasan illeszkedett a hét ün­nephez kötődő műsorába a Horizont szerkesztőségének riportja amely „.. • .és élnek és lesznek emberek” címmel arra vállalkozott, hogy Illyés Gyula „Oroszország” című, a harmincas években született műve nyomán bejárja a Szov­jetunió ezen helyeit, melyek­ről egykor az író számot adott: felmérve a több mint négy évtizedes fejlődést, Múlt és jelen lenyűgöző szembesí­tését eredményezte a Hori- sont-összeül 1 ítás. Szintén a nagy évforduló szellemét tükrözte az a port­réfilm, amely a felszabadu­lásunk előtti munkásíró-csol portosulás egyik jelentős sze­mélyiségét, Földeák Jánost állította elénk és bírta emlé­kezésre. De jól szolgálta a 60. évforduló gondolatkörének gazdagítását a Sánta Ferenc- regény alapján készült Fábri- film, Az ötödik pecsét, nem­különben a múlt kedden be­fejezett, négyrészes sorozat, Alekszej Tolsztoj regényének filmváltozata, a Golgota is. Egyebekben, a hét más irá­nyú szórakoztató programjá­ból szívesen emlékszünk visz- sza a Vihar egy kalap körül című könnyed tévéjátékra, Jerome K. Jerome híres re­génye, a Három ember egy csónakban angol tévéfilmvál­tozatára, Restand drámájára, a Cyrano de Bergeracra — a kaposvári Csíky Gergely Színház produkciójában — bár ez utóbbi rendezői és szerepfelfogásról, dikciójáról sokiat lehetne vitatkozni a rendező Szőke Istvánnal és a címszerepet formáló Helyey Lászlóval­Mindenesetre: gazdag tar­talmú és élvezetesen színvo­nalas műsorhetet hagytunk magunk mögött (b. t.) Mi vagyunk a gyermekekért — Kislánykoromban gon­doltam először arra, hogy óvónő leszek, — kezdi a be­szélgetést Andó Zsuzsanna, aki harmadik éve dolgozik Zagyvapálfalván a 14-es szá­mú óvodában. Ez a vágyam az általános iskolai évek alatt háttérbe szorult, majd a gim­náziumban újult erővel lépett fel. Tizenkét Nógrád megyei társammal együtt Kecskemé­ten végeztem a főiskolán és jelenleg öten dolgozunk Sal­gótarjánban. — Ez az első munkahelye? — Igen. Másodikban itt vol­tam szakmai gyakorlaton és Jónak találtam a kollektívát. Igaz, eredetileg nem ebbe az óvodába adtam be a pályáza­tomat, de most már a vi­lágért sem mennék el innen. — Milyen erő tartja itt? —• Sikerült megtalálnom a helyemet, jól beilleszkedtem a közösségbe. Kettes normában dolgozunk, ami azt jelenti: egy óvónő délelőtt, egy pe­dig délután foglalkozik a ki­csinyekkel. A délutániak ké­pesítés nélküliek, őket mi se­gítjük a tanulásban és a mun­kában. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mi nem fo­gadjuk meg az idősebb kollé­ganők tanácsait, ezenkívül ta­pasztalataikat is igyekszünk hasznosítani. — Hány gyerekkel foglal­kozik? — Harmincán vannak a csoportomban, közülük né­hány fokozottabb gondosko­dást, több szeretetet kíván. Nálunk fő feladat az anya­nyelvi nevelés, a cigánylurkók szép magyar beszédre tanítá­sa. Talán ez a legszebb a hi­vatásomban, őket elindítani az életbe. Nekünk nem sza­bad rosszkedvűnek, morcos­nak lenni, hiszen a kicsik na­gyon figyelmesek, érzékenyek. Sohase feledhetjük el, hogy ml vagyunk a gyerekekért és nem a gyerekek értünk. — Szabad idejében mivel foglalkozik és milyen tovább­tanulási tervei vannak? — Amióta Kecskemétről visszajöttem, azóta bábozom 8 József Attila Művelődési Köz­pontban. A „Gyertek, mesé­lünk” sorozatban én is szere­pelek. Kíváncsi vagyok, ho­gyan reagálnak majd az óvo­dásaim ha meglátnak. Ezen­kívül párttag és KISZ-tag is vagyok, valamint a marxista —leninista egyetemre járok. — Szavaiból az derült ki, hogy elégedett a sorsavai, tel­jesnek érzi az életét. Valóban így van? — Még nem egészen. Igaz: a gondjaimra bízott harminc gyereknek a tudásom legjavát nyújtom, de nagyon szeretnék legalább háromnak, négynek az édesanyja lenni... válaszol az óvónő halkan. Tőcsér Julianna Sikerrel szerepeli a salgótarjáni pedagóguskórus Cegléden Az elmúlt napokban Ceglé­den vendégszerepeit a salgó­tarjáni pedagóguskórus, Mintegy két esztendeje szo­ros barátság alakult ki három pedagógus-énekkar, a ceglédi a hajdiuszoboszlói és a salgó­tarjáni együttes között. A jó kapcsolat eredményeként cse­rehangversenyek során is­merkednek meg egymás mun­kájával, eredményeivel. Ko­rábban Hajdúszoboszlón adott közös hangversenyt a három testvérénekkar. Az elmúlt napokban Cegléden találkoz­tak ismét, ahol a városi mű­velődési központban telt há2 előtt adtak hangversenyt- Először a vendéglátó ceg­lédi énekesek léptek pódium­ra, Béres Károly karnagy ve­zényletével. Műsorukból kü­lön meg kell említeni, Brgh»s Búcsú az erdőtől című mű­vét, valamint Daróczi Bárdos Tamás vidám kompozícióját. A salgótarjániak Virág László vezetésével Holminov: Dal Leninről című művel In­dították műsorukat a szocia­lista forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére, melynek szó­lóját Turza Imre énekelte ki­tűnő hangvétellel. Madrigálok, romantikus kórusmúvek és mai magyar szerzők darabjai után Szokolay Miniatűr kantátájával zárták program­jukat, melynek igényes és ne­héz zongorakíséretét Virág Lászlóné játszotta. A közönség vastapsa jelez­te, hogy a salgótarjáni éneke­sek a ceglédi közönség tetszé­sét megnyerték­A hap<~ ...........r harmadik c gytrnésélíént a nagy létszá­mú hajduszoboszlóiak léptek fel, karnagyuk Török Zoltán vezetésével. Műsoruk leghatá­sosabb darabja a zárószám­ként elhangzott Alexandrov: Poéma Ukrajnáról című nagy­lélegzetű kóruskompozíciója, melynek szólóját a Nógrád operalátogató közönsége előtt is ismert Tréfás György éne­kelte Tárnái György zongora­kíséretével. Emlékezetes, szép hangver­senynek lehetett részese a há­rom kórus és a közönség. A hangverseny után az énekkarok baráti találkozón hangulatos közös éneklés köz­ben ismerkedtek egymással. Legközelebb Salgótarján­ban találkozik a három ének­kar a tavasszal, amikor a fennállásának 20. évét ünnep­lő salgótarjáni pedagóguskó­rus ünnepi hangversenyén adnak közös műsort­4) NÓGRÁD - 1977. november 9., szerda Agárdy Péter: A szocializmus és új nemzedék Király Albert, a kányási bányaüzem kompresszorkeze­lője szívesen tölti ideiét rejt­vényfejtéssel. Sok-sok folyó­irat rejtvényének rendszeres fejtője. A helyes megfejtése­ket el is küldi a szerkesztő­ségekbe, ahonnan már jutal­makat kapott. A rejtvények megoldása azonban nem könnyű feladat. Sokat kell ol­vasni, lexikonokat bújni, * ilyenkor bizony jó szolgálatot tesz a pásztói könyvtár, ahol az értékes tudnivalókat meg lehet ismerni a bőséges könyv­választékból. — kj — IVIai tv-ajáníatunk 21.10: Az élet nem fekete-fe­hér. Hogyan emlékeznek az em­berek Magyarországra? Meg­határozza ezt az az alkalom, amikor először Magyarorszá­gon jártak. Stanley Forman angol filmproducer, az ETV cég vezetője például a buda­pesti VIT-en járt először ha­zánkban. Az angol—szovjet baráti társaság hajdani titká­ra őszinte szavakkal emléke­zik vissza, megidézve saját fiatalságát, saját „hősi kor­szakát”, szembenézve akkori énjével. Ma amikor portréfilmjét ké­szítik, már nagy út áll mö­götte. Cége, amely a szocialis­ta országok filmjeit is forgal­mazza, de saját készítésű do­kumentumfilmeket is gyárt, szép sikerre tekinthet vissza. A „Companero” című, Victor Haráról szóló műsora, amely vádirat lett a chilei junta gaztettei ellen, világszert« nagy sikert ért eL A fiatalon elhunyt, a junta emberei ál­tal megölt énekes özvegy« maga is megszólal a Stanley Formánról készített filmben, amelynek rendezője: Szemes Marianne. Televízió őrzi az erdőt Lengyelországban a koszali- ni és a slupski vajdaságban szereltek fel először olyan te­levíziós kamerarendszereket, amelyek 18—20 km-es körzet­ben lehetővé teszik az erdő­tűz helyének pontos megálla­pítását. Ez év végéig újabb 13 kamerarendszert helyeznek működésbe, 1980-ban pedig már az erdős területek 70 százalékát fogják televíziós kamerák segítségével szem­mel tartani. (I) Az 1960-as évek derekától- végétől új vonások bontakoz­tak ki a magyar irodalom fejlődésében, valamennyi mű­fajban. Ezek az új művészi­irodalmi karakerisztikumok — ha közvetetten is, de — az ih­lető valóságalap, a társadalom alakulását tükrözik, arra „fe­lelnek”. Az a társadalmi kor­szakváltás, amelyet a politi­katörténet nyelvén úgy fogal­mazunk meg, hogy a szocializ­mus alapjainak lerakása után a fejlett szocialista társada­lom építésének periódusában jutottunk, jelentős 'mértékben módosította az irodalmi mű­vek mondanivalóinak hangsú­lyait, átrendezte a típusok szerkezetét, a központi motí­vumokat, bővítette a jellegze­tes líraii hősök körét, a drá­mai vagy éppen drámaiatlan helyzetek variációit, a műfa­jok belső arányait, gazdagítot­ta a stílustörekvések és formai újítások irányait Nagyon sommásan azt mondhatjuk, hogy a szocializ­mus építésének első egy-rr.ás- fél évtizedében a társadalmi forradalom „makromozgása”, a szocialista hatalom többnyi­re kiélezett alternatí/ái, az erkölcs és politika viszonyá­nak, a szocializmus perspektí­vájának elvi-történeti súlyú kérdései, a dolgozó osztályok, a munkásság és a parasztság fordulatszerűén nagy élet­módváltozása és otthonratalá- lása volt az irodalom valóság­forrása, A fejlett szocialista társadalom építésén dolgozó, megszilárdult forradalmi ha­talomnak viszont — az iroda­lom tükrében — most már inkább az a fő kérdése, hogy képes-e folytonos gazdasági­társadalmi megújulásra; ké­pes-e mind jobban átszőni az emberek, az egész nép min­dennapi életét; képes-e „bel­sővé válni”, megteremtve a személyiség és közösség új tí­pusú, szerves összhangját. „Hogyan kell szocialista módon élni?” — ez a magyar irodalomban oly* centrális kérdés és válaszadási igény a társadalmi forradalom „mak- rofolyamatainak” gazdagítá­sát célozza. A bonyolult nem­zetközi küzdőtéren irodal­munk java termése a szocia­lista morál, az új típusú ér­dekellentétek és ellentmondá­sok, a kibontakozó szocialista demokrácia és életmód sajá­tos problémavilágához nyújt nélkülözhetetlen művészi önis­meretet. S mutat fel ennek ré­vén valóban humánus alter­natívát is a világot, az embe­riséget sújtó elidegenedéssel szemben. Ha összevetjük például Illés Gyula drámáinak korábbi és mai csoportját vagy a 60-as évek eleji és a mai szocialis­ta líra tendenciáit, na szocio­lógiai-esztétikai szempontból összehasonlítjuk Fejes Endre Rozsdatemető című '. egényét a szerző újabb műveivel, vagy Kertész Ákos Marájával, ha végigelemezzük Galgóczí Er­zsébet, Gáli István, Mesterhá­zi Lajos pályájának 60-as és 70-es évekbeli súlypontjait«' nos ebből az elemzéssorból meggyőzően kibontakozhatnak az irodalmi korszakváltás sa­játosságai csakúgy, mint a szocialista irodalom, a mai szocialista realizmus új minő­ségei. Ennek a társadalmi fedeze­tű irodalmi korszaktnűtásnak jellemző sajátossága, hogy mind döntőbb szerep-t játszik benne azoknak a fiatal írók­nak a nemzedéke, akik a fel- szabadulás körül, s <ŐJeg utá­na születtek, s az épülő szo­cializmusban értek felnőtté. Ez a nemzedék már nem élte át személyesen a feudálkapi- talista Magyarország valósá­gát; sorsa, felnőtté válása, él­ménygyűjtése elválaszthatatlan az új társadalmi rendszer vi- lágnyivá tágulásától, s ittho­ni berendezkedésétől. Számuk­ra már sok minden természe­tes közeggé, adottsággá lett abból, ami az előző forradal­mi nemzedékek számára még csak vágyott cél, -negharco- landó távlat volt. *róvá éré­sük idejére lezáruljak az alapvető hatalompolitikai küz­delmek, stabilakká szilárdul­tak a szocializmus alapjai. Kétségtelen, hogy a 70-es évek időszakának, lényegi tör­vényei, az objektíve és társa- dalompszichológiailag is új helyzet, a többnyire nem lát­ványos fordulatokban, sokkal inkább szívós munkában, re­formokban testet öltő forra­dalmi folyamat erővonalai ne­hezen láthatók át számukra — és nem ritkán az időseb­bek számára is. Sokan e fia< talok közül — többnyire egy­oldalúan, de nemcsak szubjek­tív okok, a világnézeti-társa­dalmi felkészültség hiányossá­gai miatt — úgy érzékelik, hogy jóllehet az emberi sze­mélyiség számára kitágult cselekvésmezőben élnek és dolgoznak, a szocializmus eL lentmondásokkal terhelt hét­köznapjaiban, a „reformok, ban” az erősödő munkameg­osztásban — mindenekelőtt ta­lán a lelassuló társadalmi mo­bilitás miatt — alig nyílik le­hetőség izgalmas vállalásra, tartalmas kockázatra és fel­adatra. Látják, hogy a fő sod­rását tekintve már egyértel­műen szocialista fejlődésben a korábbi évtizedekéhez képest „nehezebb” megharcolni a korszerű szocialista életvitelt az egyének, s általánossá ten­ni a szélesebb tömegek szá­mára. Látják s kritikusan áb­rázolják azt, hogy az emelke­dő életszínvonal a táguló élet­keretek korántsem hozzák magukkal automatikusan a közösségi életmód és a szocia­lista világnézet, életszemlélet pozícióinak erősödését. (Folyt, köv.) „60 ÉVES A SZOVJET FILM” jeligével 1977. november 10-ig a vállalathoz eljuttatja. (Salgótarján, Május 1. u. 70.) A megfejtők között mozibérletek, ajándéktárgyak és könyvutalványok kerülnek kisorsolásra. A pályázat fődija: 1 db egy évre szóló, és Nógrád megye valamennyi filmszínházába érvényes 2 személyes mozibérlet. Szovjet filmek fesztiválja ’77 A „KI TUD TÖBBET A SZOVJET FILM­MŰVÉSZETRŐL?” című kiadványában rej tvénypály ázató t hirdetett a Nógrád megyei Moziüzemi Válla­lat. A pályázaton mindenki részt vehet, aki a füzet kijelölt rejtvényeit helyesen megoldja, és a megfejtéseket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom