Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
A munkások egészségét védi r A munka közben felhasznált kémiai anyagok száma és meny- nyisége az utóbbi évtizedekben | nagymértékben ■ megnövekedett. Ennek oka elsősorban a vegyipar különböző ágainak gyors fejlődése (főleg a gyógyszer, a műanyag és növényvédő szerek gyártása), továbbá a növényvédő szerek és általában a vegyi anyagok széles körű alkalmazása. Az iparban és mezőgazdaságban felhasznált anyagok egy része azonban mérgező hatású. Mér- gezőek lehetnek a nyersanyagok, a i nyersanyagok szennyeződései, h gyártáshoz szükséges segédanyagok, például oldószerek, a gyártás folyamán képződő közti és melléktermékek és végül a késztermék is. Az ilyen anyagok — ha közvetlenül érintkeznek a szervezettel, illetve ha felszívódnak, megmérgezhetik a velük dolgozó munkásokat. Az orvostudománynak új ága alakult ki, a munkaegészségtan, amely a foglalkozási betegségekkel, azok megelőzésével foglalkozik. A szocialista egészségügy legfontosabb alapelve a megelőzés. 'Mivel mérgezés csak akkor jön létre, ha vegyi anyag mérgező mennyiségben jut a szervezetbe, az üzemi egészségügyi szolgálat feladata megakadályozni, hogy a dolgozó szervezetébe ez a meny- nyiség bejuthasson. A dolgozók rendszeresen részt vesznek időszakos egészségügyi vizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert nemcsak a súlyos tünetekkel járó mérgezés veszélyes a szervezetre, hanem a hosszabb időn keresztül ható, először még csak tüneteket sem okozó mérgezés is. A foglalkozási mérgek a szervezetbe 'kerülve nem mindig azonnal váltanak ki mérgező tüneteket, a tünetek megjelenéséig hosz- szabb-rövidebb lappangási idő telik el. A mérgekkel foglalkozó üzemekben veszélyes lehet az ún. idült mérgezés, amelyet kis mennyiségű, hónapok, esetleg évek alatt ismételten a szervezetbe jutó méregadagok idéznek elő. Ezeknek a mérgezéseknek az időben történő kimutatását teszik lehetővé az időszakos orvosi vizsgálatok, amelyeket részben laboratóriumi, részben belgyógyászati módszerekkel végeznek. S miután a vizsgálati eredményeket mindig feljegyzik, a szervezet legkisebb elváltozásaira is kellő időben felfigyel az üzemegészségügyi szolgálat, és megteszi a kellő intézkedéseket. Képünkön: időszakos vizsgálat az NDK-beli Launa Művek (az egyik legnagyobb vegyiüzem az NDK-ban) üzemorvosi rendelőjében. A legmodernebb orvosi berendezések állnak rendelkezésre a vizsgálatokhoz. Földünk faóriásai Az embert mindig megragadják a természet szépségei, a szín és forma gazdagsága, a méretek nagysága és változatossága. Különösen a térben és időben hatalmas méretek nyűgözik le az embert a természetben. Különösen a fák között találhatók olyanok, amelyek mérete, magassága, kora méltán ejti bámulatba az embert. A világ legmagasabb fái az ausztráliai eukaliptuszok között találhatók. A mandulalevelű eukaliptuszok magassága pl. 140—152 méter, törzse derékmagasságban 6—8 méter vastag, 70—90 méter magasban kezd elágazni: A legmagasabb életkort a fák közölt az afrikai baobafa tartja, amelynek korát 5150 évre becsülik. Méretei közül vastagsága jelentős, 9—10 méter, míg magassága csak 25 méter. Koronája a 30 méter átmérőt is eléri. Az összes földrészek közül az amerikai kontinensen található a legtöbb és leginkább megcsodált faóriás. Dél-Amerikában az arauká- riák 50—70, esetleg 90 méter magasságot érnek el, és Brazíliában él egy fafaj (Erio- dendron samauma), amelynek 64 méter átmérőjű koronája alatt tízezer ember is elfér. Az igazi faóriások azonban Észak-Amerikában találhatók. Itt több fenyőfaj eléri a 60—100 méteres magasságot, törzsük 2—8 méter átmérőjű és a kétezer éves kor sem ritka. A legnagypbb faóriások a kaliforniai mammutfenyők. Fehér ember szeme mintegy 150 évvel ezelőtt látta meg először ezeket az óriás fákat, amelyeket az indiánok áhitatos félelemmel tiszteltek, s ezért sokáig titkolták a fehér ember előtt. San Fran- ciscoból három és fél órás utazással érhető el a .,big trees” (óriás fák) állomása, amelynek közelében található egy óriás fákból álló erdő. A mammutfenyőnek két faja él Kaliforniában: az egyik a Csendes-óceán partján található tengerparti mammutfenyő, a másik a Sierra Nevada hegység egynéhány helyén csoportokban még fellelhető óriás mammutfenyő. Tudományos nevük Sequoia, a Sequoiah nevű indián törzsfőnökről nevezték el őket. Mindkét fenyőfaj térben és időben is óriás. A tengerparti mammutfenyő átlagos méretei: 110 méter magasság, 8 méter derékátmérő, az óriás mammutfenyőé: 100 méter magasság és 9,5 méter derékátmérő (ebből a kéreg vastagsága 25—50 centiméter)., legmagasabb életkoruk négyötezer év. A múlt században Európa számos országában telepítettek mammutfenyőt, így hazánk néhány kastélyparkjában is található. Képünkön: 1894-ben a bulgáriai Bogoslov város környékén ma még „gyermekkorú” mammutfenyő. A tudomány az emberiség szolgálatában Óriások az erőművek mellett Az erőművek üzemeltetésekor a kondenzátorok hűtésére máig is a folyók és a tavak vizeit használják fel, már csak azért is, mivel az ilyen rendszerű hűtőberendezések helyigénye kicsiny a táj képét alig változtatják meg: ezen kívül az építési és üzemi költségek csekélyek, és kiváló hűtőhatás érhető el. A hűtésre használt természetes vizek minősége veszélyezteti a nagy hőterhelést, különösen akkor, ha erősen szennyezett De a vizeknek a természetes hőtartományon túli felmelegítése kedvezőtlen biológiai hatásokkal is jár, úgy hogy a folyók és tavak hűtőkapacitásának igen szűkek a határai. A hőerőművek mellett többnyire ott sorakoznak a szép vonalú, hatalmas hűtőtornyok — az úgynevezett természetes huzatú hűtőtornyok —. amelyekben a levegőáram sűrűségkülönbség folytán jön létre, ami a tornyot kitöltő meleg, nedves levegő és a hidegebb külső levegő sűrűségéből adódik. A kondenzátorból áramló és a turbina hulladékgőze által felmelegített hűtővizet a toronyban fúvókákkal ellátott csőhálózat segítségével porlaszt ják. Az így keletkezett vízcseppfátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal. Ebben a folyamatban egyrészt hőátadással, másrészt elpárologta- tással megy végbe a hőcsere. A torony fenekén kiképzett medencében gyűjtik össze a lehűtött vizet, s a párolgási veszteségeket természetesen pótolják. A vizet visszaszivattyúzzák a toronyba, és ezzel a körfolyamat újra kezdődik. A vízcseppfátyol úgyszólván teljes mértékben telíti a felfelé áramló levegőt. Amikor a levegő ebben a telített állapotban, a hűtőtorony felső részén kilép a hidegebb atmoszférába és lehűl, víztartalma igen fontos cseppecskék formájában kondenzáló- dik. Ez okozza a jellegzetes, messzire látszó gőzcsóvákat a hűtőtornyok tetején. Képünkön: a Csehszlovákiában épülő chvaleticei 2x200 megawatt teljesítményű erőmű hűtőtornyai. Az atomkutatás nagyágyúi Sokszor szerepel az újsághírek között a dubnai egyesített atomkutató intézet új felfedezése, kísérleti eredménye. A Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország által létrehozott és fenntartott intézet a Moszkva melletti Dubnában rendelkezik mindazokkal a költséges berendezésekkel, amelyek a mai atommagkutatáshoz szükségesek. Elsősorban a nagy energiák fizikájával, atommagproblémákkal, magreakciókkal, neutronfizikával és elméleti fizikával foglalkozó osztályok és laboratóriumok Ház nagyságú szerszámgép A képen látható családi ház nagyságú óriás szerszámgépet az NDK-beli Aschers- lebenben levő gyár állítja elő, szovjet megrendelésre. A géppel 5000 mm hosszú, 2500 mm széles présszerszámok készíthetők majd (pl. autókarosszériák elemeinek sajtolásához). Az elkészült gépet — főbb elemeire szétbontva — 15 vasúti vagonban szállítják el a megrendelőnek. Napjaink technikai fejlődésének egyik jellemzője a gi- gantizmus. amely arra készteti a szakembereket, hogy egyre nagyobb megmunkálógépeket hozzanak létre a mind nagyobb méretű alkatrészek elkészítéséhez. A Föld kiegészítő energiatartalékai A hidrogén és az oxigén főszerepet játszottak bolygónk fejlődésében. Ez az ismert szovjet geokémikus, Nyikolaj Szemenyemko hipotézise, melyet a Kárpát-Balkán Geológiai Szövetség Kijevben rendezett III. nemzetközi kongresszusán terjesztett elő- A fejlődés első szakaszaiban bolygónk hidrogénből és más kémiai vegyületekből állt az általában a csillag- rendszerben megfigyelhető arányokban — véli a kutató. Ez az összetétel idővel elősegítette a szerves vegyületek és a vízgőzök kialakulását. A gigantikus gázfelhő fokozatosan összezsugorodott, mivel a könnyű elemek elszivárogtak a kozmikus térségbe. A Nap ibolyántúli sugárzásának hatására a víz a légkör legfelső rétegeiben hidrogénre és oxigénre bomlott, mely oxidálta a szilikátokat, fémeket. így keletkezett a földkéreg — sajátos, kötött oxigénből álló váz. Vastagsága mind a mai napig növekszik. A számítások kiderítették, hogy az egész kéreg terjedelmének 91 százaléka vegyileg erősen kötött oxigénből áll, az összes többi elem csak jelentéktelen beágyazódás ebbe a vázba. A Föld középpontjában, a magban, elsődleges, erősen összesűrűsödött kozmikus anyag maradt, főleg fémek hidrogénnel kötött vegyületei. — feltételezi a tudós- A Föld asztronómiai tényezők által előidézett összezsugorodásakor és kibővülésekor ezek felbomlanak. A hidrogén — könnyű gáz, felfelé törekedve útközben egyesül a különböző elemekkel, és ásványokká és vízzé változik. Egy része a hézagokon és töréseken keresztül a kozmoszba szökik. Egyidejűleg megy végbe a Föld hőtől való tehermentesítése — a vulkánkitörések és földrengések útján. Nyikolaj Szemenyenko úgy véli, hogy a földkéreg sajátos ernyő, mely részben visszatartja a hidrogént, megőrizve az élet fenntartásához szükséges egyensúlyt. Bolygónk ebben különbözik például a Holdtól, ahol a hidrogén a kozmoszba szökik, és melyen nem alakult ki élet. Ennek alátámasztásául szolgál a Hold nagyon szegényes ásványi világa. A szovjet tudós hipotéziséből az következik, hogy a Földnek hatalmas kiegészítő energiatartalékai vannak — a földmagban rejlő hidrogén formájában. A Fekete-tenger titkai Grúzia partjainál, a Fekete-tenger fenekén kutatás- sorozat fejeződött be. A tudósok így számoltak be megfigyeléseik eredményeiről: Grúzia partjainak több mint a felét kimossa a tenger. Néhány üdülőhely és tengerparti város számára ez az előrehaladó folyamat valóságos csapássá változott. Grúzia bővizű hegyi folyó! évente sok millió tonna homokot és kavicsot visznek a tengerbe, melyből a modern „strandok” állnak. Azonban a folyókból származó anyagnak csaknem kilenctizedé elvész a Fekete-tenger számos víz alatti kanyonjában. A hordalékok a vékony iszappal keveredve több száz méter mélységbe süllyednek. Ennek következtében a part sok helyen feltartóztathatatlanul visszahúzódik. Megállítható-e ez a folyamat és megőrizhető-e a tengerpart épsége? Fel lehet-e használni a durva folyami hordaléknak legalább kis részét az építkezés szükségleteire? Ezekre a kérdésekre csak a víz alatti meredek lejtők közvetlen vizsgálata ad választ. A kísérlet résztvevői két víz alatti kanyonba ereszkedtek le. A kísérlet során alkalmazott ultrahangadók tengerfenéken felvett jelzéseinek megfejtése után a ' tudósok meglátják majd azokat a medreket, melyeken a hegyi folyók torkolatából származó kavics és homok több mint 20 mérföldet megtesz a parttól. Amikor transzformálták a hidrolokátorok nagy mélységekben tett feljegyzéseit, a tudósok elé fantasztikus térkép tárult: meredek gerincek, törések, szakadékok, sajátos szorosok, mintha a Kaukázus hegyeinek vonulatai folytatódtak volna a Fekete-tenger mélyén. A következő években kibővítik a kutatási körzetet. Megkezdődik a szén-, nitrogén-, oxigén- és neonatom- nyalábok bebocsátása a részecskegyorsítóba. működnek itt. A nagy energiák laboratóriumában elsősorban a ritka atomi részecskékkel foglalkoznak, a magproblémák laboratóriumában a gyenge kölcsönhatásokat, a magreakciók laboratóriumában a nehéz magok tulajdonságait tanulmányozzák, a neutronfizikai laboratóriumban pedig neutronspektroszkópiai vizsgálatokat végeznek. Az elméleti fizikai osztályon — ezekhez a vizsgálatokhoz kapcsolódva — az elemi részecskék és atommagok elméletének problémáival, főleg az erős kölcsönhatásokkal foglalkoznak. Nemrégiben új típusú iongenerátort helyeztek üzembe az egyesített atomkutató intézetben, amelynek segítségével szén-, nitrogén-, oxigén- és neonatomok beáramoltatásá- val valósítják meg a nukleáris reakciót. Az első nagyobb1 berendezés, egy szinkronfazotron 1957 óta működik, mellyel az intézetben dolgozó szovjet tudósok és a szocialista országokból érkezett kollégák számos fontos kísérletet végeztek, sikeres felfedezésekig eljutva. Az intézet működése jó példája annak, hogy a tudomány ma anyagi és szellemi összefogással sokkal többre jut. A szocialista országok közül egyedül a Szovjetunió lenne képes ilyen költséges berendezéseket létrehozni és működtetni. Az egyesített atomkutató intézet létezésével viszont mód nyílik a többi szocialista ország kutatóinak is arra, hogy e berendezések segítségével kísérletezzenek. Hazánk kutatói is állandóan részt vesznek a Dubnában folyó kutatásokban, sőt jelenleg az intézetnek magyar igazgatóhelyettese van. fJOGRAD - 1977. november 6, vasárnap 13
