Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-29 / 280. szám

Tisztelgés a halhatatlannak A nagy irodalmi évfoduló centrikus eseményei lezajlot­tak. Az Erkel Színházban Bu­dapesten művészek, irodalmá­rok, politikai, állami, társadal­mi életünk személyiségei. a képernyő előtt pedig bizonyá­ra milliók adóztak tisztelgő emlékezéssel Ady Endre szü­letése századik évfordulójá­nak. Pénteken pedig Debre­cenben, az Arany Bika dísz­termében — ahol század végi debreceni éveiben a költő alighanem számtalanszor meg­fordult, hiszen báli történé­sekről is tudósított, s ezek központja a Bika-terem volt — került sor az Adv Endre vers- és prózamondóverseny országos döntőiére. Figyelem­mel kísérhettük rádión, tele­vízión egyaránt, s valljuk meg, kicsit nehéz szívvel, hogy me­gyénk öntevékeny művészeti, irodalmi színpadi együttesei­nek tagjai még mindig nem erősödtek fel egy ilyen mé­retű versengés szintjéig. Sán­ta indokok keresése, magya­rázkodások helyett most már legokosabb leszűrnünk a ta­nulságokat. meghatározni az eredményesebb öntevékeny művészeti munka feltételeit, s lovagias szívvel örülnünk a méltóbbak országos sikerének. Mert ezen a versenyen — ritka jelenség a tévésvetélke­dők sorában — közönség- és zsürivélemény szinte tökéletes szinkronra lelt. A döntőbeju­tott tizenkét vers- és próza­mondó, ha nem is országos meglepetést tartogató szinten, de szép és nemes eszközökkel szolgálta a költő szellemiségét; azt a gyönyörű hagyatékot, amit Ady ránk testált. Zsűri és közönség örvendem tes egymásra találását éreztük a lehető legmagasabb pont­számmal jutalmazottat köszön­tő tapsviharban épp úgy, mint amikor a közönségszavazattal megtisztelt, 72 esztendős pa­rasztembert ünnepelte a ver­senyterem közönsége és zsűri­je. Hogy a vetélkedő valóban az egész ország szíve szerint való volt, félreérthetetlen bi­zonyságát szolgálták azok a jutalmak, melyeket a legkü­lönfélébb politikai, társadalmi szervek, vállalatok, intézmé­nyek ajánlottak fel. (Például a közönség díját a Zalaegersze­gi Faipari Vállalat Ady Endre Szocialista Brigádja). Az eredményhirdetés, díjki­osztás megindító pillanatai csúcsra érkeztek, amikor a műsorvezető általános üdvri- vallgástól követve közölte; a döntő valamennyi résztvevője a jövő év nyarán tíznapos za­rándoklatot tehet Ady Párizsá­ban. Méltóbb betetőzést va­lóban nem kaphatott .volna ez a szép és nemes művészeti ver­sengés. Köszönet érte egy másik költőnek, a kezdeményezőnek, felszárnyaltatónak, a már szintén halott Simon István­nak. Megkérdeztük a minisztert... Ez a címe annak a televíziós beszélgetéssorozatnak, mely­nek keretében állami életünk vezető személyiségei válaszol­nak majd időről időre a kép­ernyő nyilvánossága előtt a riporter és telefonérdeklődők kérdéseire. Az új, ígéretes vál­lalkozás első programjában dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterhez látogatott el Bán János riporter, A rendelke­zésre álló félórás idő azonban a látott szerkesztési formában kevésnek bizonyult ahhoz, ami — gondolom — e műsorvál­lalkozás alaplényege lenne, hogy tudniillik a mindenkori soros illetékestől, ezúttal a munkaügyi minisztertől általá­nosan közérdekű és fontos kér­désekre kaphassunk választ. A miniszter és a riporter beszél­getését a telefonhívások mind­untalan szétszabdalták —több­nyire magánjellegű sérelmek hosszadalmas tálalásával —, s végül már a teljes odafigyelés ellenére is képtelenek vol­tunk nyomon követni az in­terjú vezérgondolatait. Az új műsornak ez a szimultán for­mája — bebizonyosodott — alkalmatlan szerkezet a to­vábbiakra. Áttekinthetőbbre, s a rendelkezésre álló idővel okosabban, arányosabban gaz­dálkodóra lesz szükség, hogy a Megkérdeztük a minisz­tert. .. betölthesse vállalt, hasznosnak érzett rendelteté­sét. A műsorhét szórakoztató eseményei sorából említést ér­demel a rendkívül izgalmas cselekményű, háromrészes NDK tévéfilmsorozat, A feke­te gyertya fénye. A kitűnő rendező, a nálunk a hatvanas évek elején, A lelkiismeret lázadása című sorozata révén megismert Peter Hagen ez­úttal is politikai témához nyúlt. A történet egy német fiatalemberről szól, aki a spa­nyol polgárháború idején a Német Kommunista Párt meg­bízásából a hírhedt Kondor lé­gióban teljesít szolgálatot. Bir­tokába jut a fasiszták egy új, félelmetes fegyvere, az ideggáz képletének, amit mindenáron el kell juttatnia elvbarátai­hoz, — a Szovjetunióba. A tévéfilmsorozat méltán váltott ki nagy érdeklődést azok kö­rében, akikhez a, 2. műsor su­gárzása eljut. A Royal Shakespeare Com­pany révén nemes színházi él- ményben volt részünk vasár­nap este. Brilliáns előadásban Shakespeare egyik legszebb re­mekében, az Antonius és Cleopatrában gyönyörködhet­tünk, melyhez külön adalék­ként járult, hogy a két fősze­rep szinkronját Sinkovits Im­re és Almási Éva, de többi szerepét is egész sor kiváló mű­vészünk vállalta és szólaltatta meg. (b. t.) "A Pest me­gyei Bagón 1923 óta él és dol­gozik a most SO esztendős Far­kas István ta­nító. Oklevelét 1917-ben Bu­dapesten kap­ta, azóta pe­dagógus. Ami­kor 1968-ban nyugdíjba vo­nult, a község vezetői rábízták a 6 ezer köte­tes községi könyvtár ve­zetését. Az Ok­tatási Minisz­térium felhí­vására 1974- ben elsőként lépett ismét ka­tedrára és az­óta tanítja, ne­veli a környék cigánygyer­mekeit. Mun­kája elismeré­seként 1977. november 17-én gyémánt ok­levéllel tün­tették ki. A képen: Betű­vetés a tan­órán. V. Linov. Cseng a felefon Éles csörgéssel cseng a telefon. Felébredek. Az órámra nézek. Éj­jel két óra. El­csodálkozom. Cseng a telefon. Dühbe gurulok. Micsoda pimasz­ság, az embert éj­jel két órakor felcsörgetni! Mit akarnak ezek, megbolondultak talán? A telefon cseng. Nem bírom to­vább hallgatni, odamegyek a ké­szülékhez és egy hirtelen mozdu­lattal felkapom a kagylót. Már nyi­tom a szám, hogy valami cifra ká­romkodást meg­eresszek... Ám nem volt időm egy mukkot sem szólni. Az, aki felhívott mäh letette a hallga­tót. „Ugyan ki lehe­tett az? — töp­rengtem. — En­gém soha senki nem szokott éjjel két órakor hívni.” fel­Talán a mun­kahelyemről? Aligha. Nem olyan a munkakö­röm, hogy éjjel két órakor fel­költenének. Ha egy hétig nem mu­tatkoznék a mun­kahelyemen, ak­kor se hívna fel senki: észre se vennék, hogy hi­ányzom. Talán ö? Nem. Nem olyan a vi­szonyunk, hogy éjjel felhívna. A barátom ? Haj... Ha nekem barátom volna!’ De nekem csak is­merőseim vannak. Hát akkor ki hívhatott? A roko­nok? Nem hi­szem. Szerintem nem is tudják a telefonszámom. Próbálok el­aludni, közel egy óra hosszat soro­lom magamban az ismerősöket, mun­katársakat, roko­nokat, keresem, találgatom ki hív­hatott közülük. De nem, senkit nem találok. És attól a gon­dolattól, hogy so­ha senki nem hív­hat éjjel két óra­kor, valahogy nem tudok elaludni. Önöket felhív­hatja valaki éjjel két órakor? Ha igen, akkor irigy­lem magukat! Fordította: Juhász László Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete Csoda lenne ez a poéta- lárgelme, ha hinnénk a cso­dákban. Működése után oly sok évtizeddel is tanácstala­nul kérdezzük, reá gondol­ván: honnan szerezte vala­mennyi kortársánál illetéke­sebb roppant tudását a honi társadalom emberi, érzelmi, etikai, politikai viszonylatai­ról? A kérdés maga is hatal­mas, hát még a válasz. Így meg sem kíséreljük bemérni, elemezni, minősíteni Ady End­re zsenitérfogatát. Ez a tu­domány művelőire, az eszté­tika, a politika, a történelem hivatott szakértőire tartozik. S nem is egy nemzedék tu­dósaira, hiszen az Ady-élet- mű páratlan gondolati bonyo­lultsága még sok-sok termé­keny vitát fog kisarjasztatni. És ez az életmű nemcsak bo­nyolult, hanem pompázatosán gyönyörű, eredetien gazdag, megunhatatlanul izgalmas. Minden életrevalósága meg­van tehát ahhoz, hogy mil­liók és milliók kifogyhatatlan szellemi kenyere legyen. Életének rövid negyvenegy esztendeje alatt ezernyolcvan- hat verset írt és a költői mes­terségben is forradalmár él­lovasként sok új versformát teremtett. Külön szellemi tar­tomány,' amit újságíróként al­kotott és publikált a korabe­li lapok hasábjain. Ady vál­tozatlanul a magyar szellemi élet egyik legnagyobb impul­zusforrása és az is marad, amíg csak létezni fog magyar szellemi élet. Ez a rendelteté­se nemcsak zsenijéből fakad, hanem a történelmi korból is, amely minden időkhöz képest a legdrámaibb vajúdást: a proletárforradalmak kezde­tét érlelte. Ekkora horizont, ekkora faj­súly ismeretében szeretnénk tartózkodni a fontoskodástól éppúgy, mint az álbölcselke­déstől. Nem ígérhetünk az ol­vasónak teljes Ady-képet. Leghelyesebb, ha kronológiai életrajznak nevezzük az ezen­nel útjára bocsátandó írást. Célunk csupán annyi, hogy felmutassuk a hús-vér Ady Endrét három-négy emberöltő múltán. Kövessük nyomon lépteit az Értől az óceánig, s látni fog­juk, hogy az óriások, mennyi­re emberek. 1. ÉRMINDSZENT Aggodalommal fürösztötte a bába, amikor megszületett. Ez a szorongva várt családi ese­mény rossz hangulatú, esős, homályos őszi napon volt, 1877. november 22-én. Még az NÓGRÁD — 1977. november 29., kedd édesanya sem állíthatta, hogy szép a csecsemő. Sárgás­fekete bőrével, furcsa-nagy békaszemével, különös szájá­val cseppet sem hasonlított az előre megálmodott kisded­hez. De nem ez okozta a csa­lád levertségét. Attól tartot­tak, a második fiúcska is bölcső helyett koporsóba kí- yánkozik, miként az Ady- házaspárnak első gyermeke. Rosszat ígérő véznasága, bá- gyadtsága miatt siettek meg­keresztelni a születése utáni napon, nem várva be a ha­gyományos alkalmat: az anya felépülését a gyermekágyból. Ady András néven jegyezték be az érmindszenti református egyház anyakönyvébe. Érmin dszent: keressük meg ezt a pici pontot, hogy ne csak időben, de térben is tisz­tába jöjjünk Ady világrajöt- tével. Miként Egyházashetye Berzsenyi előtt, Szatmárcseke Kölcsey előtt, vagy Puszta­nyék Vörösmarty előtt, úgy Érmindszent sem tűnt ki semmivel az apró falucskák tengeréből. Nagyítóval is alig fedezhető fel a térképen. Ma Romániához tartozik. Akkor Szilágy vármegyének nevez­ték a tájat, mely Bihartól északra, Hajdútól keletre. Szatmártól délre, a Nagy- Alföld széle felé található. Ady szülőfaluja sík vidékre települt, sziksós rónára, sza­kasztott olyanra, amilyen Szabó Pál regényeinek szín­tere. A különbség csak annyi, hogy Biharugráról jó időben haloványan látszanak a nagy­váradi dombok, míg Érmind­szent asztalsima földjére ha­tározottabb, impozánsabb lát­ványként tekintenek a követ­kező bércek: a Magúra, a Me­szes, a Szilágysági Bükk, a máramarosi hegyláncok. Ehhez a panorámához ké­pest eléggé prózai vizecske az immár szintén hírneves Ér, amely pataknál több, folyó- nál kevesebb — olyan, mint a Marcal a Kis-Alföldön, csak posványosabb, lomhább an­nál. És a falu: Ady születése­kor 900 lelket számlált, sár­ba ragadtan, vagy porlepet- ten lapult bele a síkságba. Nagybirtok itt nem volt, gaz­dagság még kevésbé. A vi­szonylagos jómód is kevesek­nek adatott meg. Közéjük tartozott az Ady-család. Ér- mindszenten se vasút, se pos­ta. Kövesút nem vezetett a faluba, Zilah, a megyeszék­hely messze innen, ezért a község lakosai a közelebbi, bár Szatmár megyéhez tarto­zó Nagykárolyba jártak pi­acra, orvoshoz, ügyvédhez. In­nen jutottak el a távolabbi világba is a Budapest felé közlekedő gyorsvonaton. Történelmi hagyományai szerint azért érdekes az Ér­mellék, mert a Partiumhoz tartozott, tehát a régi ország ama részéhez, amely a refor­máció és a kuruc mozgalmak egyik bázisa volt. Innen Ady mindig hangsúlyozott kálvi- nistasága, s büszke vonzalma a kuruc hagyományokhoz. E kálvinistaság és kuruc öntu­dat nélkül nehezebben talált volna összhangot magyarsága és forradalmársága között. Életművének tengelye épp az a törekvés lett, hogy a becsü­letes nemzeti ügyet az egye­temes emberi haladás ügyé­hez kapcsolja, hogy a magyar­ság feszítő sorskérdéseit a forradalom szintjére segítse lendíteni. De ne vágjunk a dolgok elé­be. Származásáról ezt jegyez­te fel: „valamikor, régi írá­sok szerint jeles és gazdag fa­mília voltunk, de már a XV. században hétszilvafások. Egy soklóerejű gőg a lelkűnkben jelzi ma már csupán azt. hogy több ügyességgel ma mi is dinasztiák lehetnénk”. Fiatalon írta ezt, amikor még erősebben élt benne a romantikus származási büsz­keség. Tény, hogy apja, Diós- adi Ady Lőrinc valóban el-1 szegényedetten érkezett Belső- Szilágyból, a hegyes Lompért- ról a síkföldi Érmindszentre, hogy feleségül vegye Tisza- eszlári Pásztor Máriát, a pro­testáns papi família árváját, akinek örökölt házában és 40 holdján alapítottak családot. Dísztelen, szűk, nádfedeles ház szolgált hajlékul, udva­rán gémeskúttal, kis mellék- épületekkel, a falu legvégén, a református temető szom­szédságában. A kisgyermek Ady tehát ugyanúgy cseperedett, mint a többi parasztpuja. Kereszt­nevét szülei kívánságára And­rásról Endrére javították az anyakönyvben. Sokat gyengél­kedett, fejlődésben elmaradt hasonló korú társaitól, ezért inkább a lányokkal játszoga­tott szívesebben. Testi gyen­gesége ellenére egyáltalán nem volt szelíd. Néha a ké­külésig megmakacsolta magát, dacos, szeszélyes természete miatt nagyon nehezen tudták kezelni. Szívesen zsarnokos­kodott játszótársai felett, né­ha meg órákon £t magába vo­nult, csendesen fürkészte a körülötte levő világot. Ez a furcsa, komoly, gyen­ge fizikumú kisgyermek öt­esztendős volt, amikor meg­halt Arany Jigios, de iavában alkotott még Jókai Mór, Vaj­da János, fénykora előtt ál­lott Mikszáth Kálmán. Gár­donyi Géza. Ugyan ki gon­dolta volna, hogy épp az Ady- portán nyűgösködő, kedvét nehezen találó fiúcskában la­kik az eljövendő Géniusz? (Folytatjuk) Téli könyvvásár Salgótarján és Nógrád me-’ gye könyvesüzletei mind forgalmasabbá válnak ezek­ben a hetekben. De így van ez az egész országban, hiszen a hagyományos téli könyvvá­sár az év legnagyobb könyv­ajándékozási akciója, egyúttal pedig a kiadók és a terjesztők uagy erőpróbája. Közismert, hogy az első fél év legérté* kesebb könyvei főleg az ün­nepi könyvhéten, a második fél év leginkább várt művei pedig a karácsonyi könyvvá­sár alkalmával kerülnek az üzletekbe, mind több könyv- barátot érintő szép kulturális eseménnyé avatva az év utol­só szakaszát. Mind többen ismerik fel —; amint arról a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének minapi buda­pesti sajtótájékoztatóján is szó esett —, hogy a könyv, mint ajándék, nem azonos a könyvek puszta pénzértéké­vel. Sokkal több annál. Hi- S2*n a könyv „tartós fogyasz­tási cikk , az ismeretszerzés, az önművelés állandó és ki­apadhatatlan forrása, amely pótolhatatlan szerepet tölt be a közműveltség alakításában. Csak örülhetünk annak, hogy ajándékozási szokásaink ala- következtében, mind többen jegyzik fel a könyvet is az ajándékozási listára. már november elejetol ontják a könyveket.’ Nem számít ritkaságnak az sem hogy közülük néhány sz11I?t®, na.Ppkon belül „hiány­cikke válik. Különösen így vaP“ Nógrádban. A megye- szekhelyek közül Salgótarján tekin^nyVterjeSZtés állapotát tekintve nem tartozik a leg­szerencsésebbek közé, az új­donságok a kis pavilonsori könyvesboltba érkeznek meg 3 .^ffrápsebben, némely kere­sett kiadvány, kevés példány­ban. Az idei téli könyvvásár müvei jelenleg, minted het­ven százalékban már kfnt vannak a boltokban, Salgó­tarjánban ez az arány eddig íékPan korülbelül 30 száza­. ,A „téIi könyvvásárra meg-’ ^onségok száma idfn meghaladja a 170-et, azössz- peldanyszam pedig a 4.5 mil- « ' ,Peldaiil 21 verseskötet,' 35 szépprózai mű, 42 ifjúsági könyv egy magyar és kft külföldi dráma, 29 magyar és három külföldi, a politikai kötet °27 !?makörébe tartozó Kötet, 27 magyar és két kül­földi művészeti kiadvány n ismeretterjesztő mű lát nap­világot. összesen 142 magvar és 34 külföldi alkotás. Egyéb­ós évi3 fmint?gy kétszázmilli­ós évi forgalomnak csaknem egynegyede a novemberi-dT cemberi konyveladás az 0r- évágutoN - könyvesbo1tjában. Az fokozott0 ket bónapía tehát tokozott igényt támaszt a könyvkereskedelem minden tTsztiletei'31 SZemben- Mmden azok1«41 i megérdemelnek szTnte könyveladók, akik szinte erejüket meghaladva m[ndedn<vt 3 könyvvásár mind zokkenomentesebb le- bonyolítíisára. Jó lenne azon- ban hogy péidául SaIgótar. janban is sokkal nagyobb számban — és főleg időben — érkeznének meg azok a tájé- koztatok, jegyzékek, amelyek segítenek a közönség infor- malasában, megkönnyítik az gyaltalaban nem könnyű vá­lasztást az értékes és szép könyvek áradatában. Tapasz­talt Svei'-nt ezek a tájékoz­tatók későn erkeznek a nóg­rádi megyeszékhelyre. Van miből válogatni. a tLk?J gazdagságnak örülve jegyezzük meg, hogy idén is több szép kivitelű művészeti kiadvány jelenik meg, s kü­lönösen gazdag az ifjúsági és í q gyprmpkirodalom. Viszony­lag kisebb lesz a választék a zenei kiadványokban, s bár &;*** ^dag, mégsem a leg- nritegeSeibb 3 széPirodalmi ki­sen n* , Örf sem- különö­st kmmdi irodal­a LJr-i í Cl természetesen Vd --ripe rendelkezésére áll- "ak a „ közelmúltban megje­d««-fSVek 1S’ amelyek gaz- da-üják a választékot. tart ?rhá>7 megjegyzés nem tart igényt a teljességre a h«nyT^aSf igazi hasznát ab- ban latjuk, hogy a művek ál­’nkáhhVtteU ,kerdések mind­inkább koz- és magánüggyé válnak a társadalom egyre szelesebb rétegeiben. Tóth Elemér J )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom