Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-29 / 280. szám

Elutazott Budapestről Beorges Georges Marchais. a Fran­cia Kommunista Párt fő­titkára, Jean Kanapanak az FKP Politikai Bizottsága tag­jának társaságában vasárnap délelőtt megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát. Kádár János délben ebédet adott Georges Marchais és felesége tiszteletére, amelyen részt vett Jean Kanapa és fe­lesége; magyar részről jelen voltak Kádár Jánosné, Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára, Berecz János, a KB külügyi osztályának ve­zetője és Horn Gyula osztály­vezető-helyettes. Délután Georges Marchais és kísérete elutazott hazánk­ból. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és felesége, Gye- nes András, Berecz János és Horn Gyula búcsúztatta. Közlemény a látogatásról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak meghívására Gegorges Marchais, a Francia Kom­munista Párt főtitkára és Jean Kanapa a FKP Politikai Bizottságának tagja november 24—27. között baráti látogatást tett Magyarországon. A nyílt, baráti légkörben folytatott megbeszélések so­rán Kádár János és Georges Marchais tájékoztatták egy­mást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről, és széles kö- r rű véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzetről, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalommal összefüggő kérdésekről- A tárgyalásokat áthatotta az a törekvés, hogy tiszteletben tartsák egymás véleményét, s pártjaiknak az országaik feltételeivel és nem­zeti sajátosságaival összhang­ban önállóan kidolgozott po­litikai irányvonalát. , Kádár János és Georges Marchais hangsúlyozta, hogy a békés egymás mellett élés po­litikája és a nemzetközi eny­hülés további kibontakoztatása érdekében tett sokoldalú erő­feszítések összhangban van­nak valamennyi nép érdekei­vel, kedvező feltételeket te­remtenek a munkásosztály, a dolgozó néptömegek harcának további sikeréhez, elősegítik minden nép azon elidegenít­hetetlen jogának érvényesí­tését, hogy maga válassza meg országa fejlődésének útját, a szocializmusért vívott harc legcélravezetőbb eszközeit és formáit. Az MSZMP és az FKP vezetői aláhúzták, annak a küzdelemnek a jelentőségét, amelyet a két párt a többr de­mokratikus, haladó és béke- szerető erővel együtt a fegy­verkezési verseny megfékezé­séért és minden olyan intéz­kedés meghoztatala érdekében folytat, amely lehetővé teszi az előrehaladást az általános és teljes leszerelés, az európai népek közötti együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesz­tése, az egyetemes béke és biztonság megteremtése útján. Kádár János és Georges Marchais kifejezésre juttat­ták pártjaiknak azt a szán­dékát, hogy tovább építik az MSZMP és az FKP közötti jó kapcsolatokat a kommunista és munkáspártok által több al­kalommal közösen kinyilvání­tott elvek, az egymás függet­lenségének tiszteletben tartá­sa, a szabad és építő jellegű eszmecsere, a kölcsönös inter­nacionalista szolidaritás, az önkéntes elvtársi gyüttműkö- dés szellemében, a béke. a társadalmi haladás, a demok­rácia és a szocializmus közös céljai érdekében. (MTI) Megkezdőin a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Lényeges változó^ a múlt­hoz képest, hogy ma már a született gyermekek 90 száza­lékának édesanyja kereső nő, s 80 százalékuk igénybe veszi a gyes-t. A szülő nők 70 szá­zaléka 20—29. éve között van. A családok több mint egy­negyedében ma is egy gyerek van, az egykeprobléma társa­dalmi jellege viszont megvál­tozott. Míg a múltban főként a falusi családokra volt jellemző, addig ma elsősorban város­ban. értelmiségi körökben ta­pasztalható. A népesedéspolitikával fog­lalkozók számára gondot je­lent a százezer veszélyezte­tett, a 30 ezer gyógypedagó­giai iskolákban tanuló gyer­mek, valamint a 150 ezer al­koholista gondozása, számuk csökkentése. A kongresszus a családok egész életciklusával foglal­kozik, a párválasztástól a ha­lálig. Többek között megál­lapították, hogy a párválasz­tásban a szülők szerepe szin­te teljesen megszűnt. Figye­lemre méltó az is, hogy a népesség 60 százalékát olyan házaspárok teszik ki, akik már nem nevelnek gyerme­ket. Ez a tény új feladatok elé állítja őket és a társadal­mat. hiszen új tartalmat kell keresniük életük kitöltésére. Az első napon a házasság- kötés, a házasélet első évei, a terhesség, a szülés, a csecse­mőhalandóság témakörében hangzottak el előadások. A tanácskozás kedden a gyermeknevelés, az iskolás- és serdülőkor, a családi ne­velés, valamint a családi élet változása, az együttélés prob­lémáinak elemzésével folytat­ja munkáját. i A Család- és Nővédelmi Tu­dományos Társaság kongresz- szusán 10 országból érkezett vendégek is részt vesznek. (MTI) Veszélyes cikkely Sokasodnak bizonyos baljós jelek Ázsia egyik különle­gesen fontos térségében. Ha a „tizenkettedik órában” Tokió­ban nem diadalmaskodik végül is a reálpolitika, a józanság szelleme, könnyen megeshet, hogy arrafelé nemcsak meteoro­lógiai, hanem politikai értelemben is hűvösebb szelek fújdo- gálnak majd — mindenekelőtt a japán—szovjet kapcsolato­kat illetően. ­A legutóbbi aggasztó jel az új japán külügyminiszter ki­nevezése. Fukuda Takeo miniszterelnök nem győzi hangsú­lyozni : Japán súlyos gazdasági problémái (a jen felértéke­lődése és a rendhagyóan nagy fizetési-kereskedelmi mérleg- többlet), valamint belpolitikai sakkhúzások jegyében alakí­totta át kabinetjét. Természetesen ebben az állításban is megvannak az igazság elemei, de az új külügyminiszter sze­mélye világszerte figyelmet keltett. Szonoda Szunao ugyanis azok közé tartozik, akik hosz- szabb ideje szorgalmazzák a japán—kínai barátsági szer­ződés megkötését, a peking által követelt formában, a vár­ható súlyos következményekre való tekintet nélkül. Milyen kínai követelésről és milyen várható következményekről van szó? önmagában természetesen nem lenne baj, ha két ország — bármilyen két ország — barátsági szerződést ír alá. Kí­na azonban immár három esztendeje ragaszkodik ahhoz, hogy a megkötendő szerződéiben legyen benne a hírhedt „hegemóniacikkely”. A Peking által előterjesztett szöveg úgy hangzik, hogy a két ország „közösen lép fel egy harma­dik ország hegemonisztikus törekvései ellen”. Pekingben so­sem csináltak titkot abból, hogy ez a „harmadik ország” a Szovjetunió. Természetesen nem arról van szó, mintha ez a cikkely bármilyen létező, valós „hegemonisztikus törekvést” akarna „kivédeni” — arról azonban igen, hogy Peking ezen a módon is szeretné látványosan rákényszeríteni Japánra a maga szovjetellenes, farizeus frázisait. Ilyen körülmények között érthető, ha a Pravda nyoma­tékos hangú cikkében figyelmezteti Tokiót: ha igent mond a pekingi ultimátumra, számolnia kell bizonyos elkerülhe­tetlen következményekkel, beleértve Gromiko tokiói utazásá­nak esetleges felülvizsgálását. Japánnak óriási érdeke fűző­dik ahhoz, hogy a Szovjetunióval folytatódjék a jó viszony kiépítése. Ezt kockáztatni a ..hegemóm'acikkely” elfogadásá­ért — kimeríti a politikai hazárdjáték fogalmát. Harmat Endre 2 NÖGRÄD - 1977. november 29., kedd Ülésezett a városi tanács végreliajiá bizottsága (Folytatás az V oldalról) nak végzett bútorgyártás mel­lett. Tisztázatlan még a cipő­gyorsjavító szalon, valamint a Pásztói Építő- Szerelő és Szel-’ gáltató Ipari Szövetkezet la- káskarbantartási felszerelése­ket, berendezéseket bemutató és megrendeléseket felvevő üzletének a helye. A téma összefoglalása so­rán a végrehajtó bizottság ar­ra kérte a KISZÖV jelenlévő megyei elnökét, hogv tolmá­csolja a szövetkezetek vezetői­nek az itt elhangzottakat, kér­je őket arra, hogy gyorsítsák meg szolgáltatási tevékenysé­güket, javítsák a minőséget, fokozzák a kulturáltságot és a gyorsaságot, mivel eddig is meghatározó szerepük volt és lesz a jövőben is e tekintet­ben. A végrehajtó bizottság meg­tárgyalta és elfogadta még a Salgótarjáni városi Tanács és irodaház beruházási program­ját az elhangzott észrevételek­kel együtt. Ugyanígy cseleke­dett a beruházások műszaki, gazdasági értékelésével kap­csolatos előterjesztéssel is. Megalakult az új Karamanlisz- li ormány Letette hétfőn a hivatali esküt Konsztantin Kara- manszlin görög miniszterel­nöknek a vasárnapi parla­menti választások után meg­alakult 42 tagú kormánya, amelyben húsz új miniszter kapott helyet. Az AP hírügy­nökség az új kormányösszeté­telből arra következtet, hogy Karamanlisz folytatja eddigi konzervatív gazdasági és külpolitikáját. A külügyi tárcát Panajotisz Papaligurasz kapta, aki az előző kormányban gazdasági és tervegyeztetési miniszter volt, és akinek várhatóan je­lentős szerepe lesz az EGK- ba való görög belépésről folyó tárgyalásokon- A hadügymi­niszter továbbra is Evangelosz. Averoff. (MTI) Carter interjúja a SALT-ről Kielégítő a haladás „A haladás kielégítő, és jelen pillanatban nem látok egyetlen egy olyan akadályt sem, amelyet ne tudnánk le­küzdeni, ha Leonyid Brezs- nyev és én folytatjuk jószán­dékú erőfeszítéseinket” — je­lentette ki Jimmy Carter amerikai elnök a SALT—2 megállapodás megkötésének kilátásairól a párizsi L’Express legfrissebb számában megje­lent nyilatkozatában. A világpolitikai kérdések­ről nyilatkozó amerikai elnök a SALT—2-vel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „a szovjet és az amerikai fél már meg­oldotta a jelentős nézetkü­lönbségek többségét. Gyakor­latilag — mondotta Carter — a technikai jellegű kérdé­sek rendezése maradt hátra, a ez több időt vesz igénybe”. Az amerikai elnök megerősí­tette, hogy „továbbra is érvé­nyes Leonyid Brezsnyev Ame­rikába szóló meghívása”, s egy jövendő szovjet—amerikai csúcstalálkozón „nagyszámú problémát kell megvitatnunk a szovjet állam és párt veze­tőjével”. James Carter „konstruktív utazásnak” nevezte Szadat je- ruzsálemi látogatását, mint amely „egy lépéssel közelebb vitt a genfi átfogó rendezés­hez”. Az Egyesült Államok­nak és a közel-keleti béke- konferencia többi résztvevőjé­nek az a véleménye, hogy „még mindig Genf a legjobb találkozóhely a közel-keleti problémák megvitatására”. (MTI) Palesztinokat tartóztattak le Egyiptomban Raymond Barre francia mi­niszterelnök vasárnap ismét tanácskozott szíriai kollégájá­val, Kalafavi miniszterelnök­kel, valamint Asszad elnökkel. A megbeszélések középpontjá­ban a közel-keleti térség leg­újabb fejleményei álltak, kü­lönös tekintettel a Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi útia után kialakult helyzetre. Barre hírek szerint hangsú­lyozta, hogy a közel-keleti igazságos rendezés megkövete­li az arab országok egységét. Tájékozott diplomáciai forrá­sok szerint a francba kor­mányfő rosszallóan vette tu­domásul a „Szadat elszigete­lésére” tett szíriai kezdemé­nyezést. ♦ Az egyiptomi hatóságok szombaton őrizetbe vették a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet kairói irodájának há­rom munkatársát — közölték palesztin forrásokból. Az in­tézkedés szervesen beleillik a palesztinok elleni újabb kam­pányba, amelyet a Szadat je­ruzsálemi útját bíráló palesz­tin megnyilvánulások váltottak ki. Az egyiptomi rendőrség szerint a letartóztatás oka a volt, hogy a gyanúsítottak Sza­dat ellen lázító röplapokat ter­jesztettek. dr Anvar Szadat egyiptomi el­nök az angol Financial Times- nak adott interjújában kijelen­tette: egy békeszerződés kere­tében kész minden garanciát megadni Izraelnek, hogy biz­tonságban érezze magát, sőt, az 1967-es határok egy-két ki­lométeres kiigazítására is haj­landó. Szadat leszögezte, hogv „Egyiptom többé nem ont vért” azaz nem bocsátkozik háború­ba Izraellel, Az egyiptomi elnök arra biztatta a Palesztinái Felsza­badítási Szervezetet, hogy szakítson szíriai szövetségesé­vel és csatlakozzon az ő külön- tárgyalásaihoz Izraellel. Ami a többi arab országot illeti, Sza­dat azt fejtegette, hogy Szí­ria „különösen nehéz helyzet­ben van”, „mivel kétfelől is puccsveszély fenyegeti”: az iraki baathisták hívei felől, akik az elutasítási fronthoz szeretnék felsorakoztatni és az olyan erők részéről, amelyek Szadat szerint Libanonhoz és Jordániához hasonlóan, szeret­nék Egyiptom példáját kö­vetni. Mint, ahogy az várható volt, Izrael hétfőn hivatalosan el­fogadta Szadat egyiptomi el­nöknek a genfi békekonferen­cia előkészítésére hivatott ka­irói tanácskozásra való meg­hívását. (MTI) Dajan Bonnban A Közel-Keleten kialakult új helyzetről tájékoztatja a nyugatnémet vezetőket Mose Dajan izraeli külügyminiszter, aki vasárnap érkezett hivata­los látogatásra a Német Szö­vetségi Köztársaságba. Dajan, aki megérkezése után Ham­burgban és a bergen-belseni volt koncentrációs táborban tett látogatást, hétfőn délelőtt kezdte meg tárgyalásait Bonn­ban. A január közepéig beteg- szabadságon levő Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter helyett Otto Graf Lambsdorff gazdaság­ügyi miniszter lesz az izra­eli politikus közvetlen tárgya­lópartnere. Dajan eszmecserét folytat Schmidt kancellárral, találkozik Willy Brandttal, az SPD, Helmut Kohllal, a CDU és Franz-Josef Straussal, a CSU vezetőjével is, és udva­riassági látogatást tesz Walter Scheel köztársasági elnöknél. X tárgyalások elsőszámú té­mája Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi útja és az egyip­tomi—izraeli párbeszéd to­vábbi alakulása. Dajan már látogatása előtt félreérthetet­lenül jelezte, hogy Izrael kevésnek tartja azt, amit az NSZK — és a nyugat-európai közösség — a közel-keleti ren­dezés érdekében eddig tett. Az izraeli kormány különösen sé­relmesnek találja, hogy az NSZK — szövetségeseivel együtt — politikai realitás­ként, fontos tényezőként ke­zeli a palesztinok érdekeit kép­viselő PFSZ-t, amellyel Begin kabinetje egyáltalán nem hajlandó tárgyalni. Az izraeli külügyminiszter bonni megbeszéléseinek kez­detekor a nyugatnémet sajtót változatlanul erősen foglal­koztatja a közel-keleti helyzet, A Kölner Stadt-Anzeiger fél­reérthetetlenül a „jeruzsálemi vendégnek” címezte vezér­cikkét, amelyben egyebeit között a következőket írja: „mindaddig, amíg az izraeli kormány nem hajlandó szó­ba állni a Palesztinái Felsza­badítási Szervezettel, adós marad a bizonyítékkal béke­szándékainak őszinteségét il­letően.” A Frankfurter Allgemeine Zeitung megállapítja: Bonn változatlanul merevnek tart­ja Izrael politikáját. Dajan látogatásának előestéjén hi­vatalos helyről azt hozták az újságírók tudomására, hogy az NSZK rugalmasabb ) maga­tartásra akarja serkenteni a Begin-kormányt, elsősorban a palesztinok képviseletének kérdésében. (MTI) Albánia nemzeti ünnepén Tmmár több mint három évtizede, 1944. november 29- én győzelemmel ért véget az a hat évig tartó, súlyos vér­áldozattal járó partiiánhábo- rú, amelyet Albánia népe az olasz és a német fasiszta megszállók ellen vívott. Az ország népének hősies küz­delme nem utolsósorban azért is járhatott sikerrel, mert a második világháború fő front­ján a szovjet hadsereg halá­los csapást mért a hitleri ha­digépezetre. A nehéz időkben kialakult fegyverbarátság, a béke és az ország újjáépítésének éveiben új típusu kapcsolattá alakult, amelynek köszönhetően Albá­nia a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével rohamos fejlődésnek indult. Üj gyárak és erőművek nőt­tek ki a földből, a feudális viszonyokat felszámolva meg­vetették a modern nagyüzemi mezőgazdaság alapjait. E nagy jelentőségű társadal mi átalakulásban és a gazda­ság szocialista fejlődésében is törés következett be akkor,. amikor — 1962-ben — az or­szág párt- és állami vezetői szakítottak a nemzetközi munkásmozgalom általános irányvonalával, nem vettek többé részt a KGST munká­jában, majd bejelentették ki­lépésüket a Varsói Szerződés­ből is. Az elszigetelődés a szocialista országoktól, az ön­erőre támaszkodás politikája károkat okozott Albániának, ártott a szocializmus ügyének és a világ haladó erőinek. Ezt vette tekintetbe a Szov­jetunió, amikor a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását és a két ország viszonyának megjavítását szorgalmazta több esetben is, — mind ez ideig eredménytelenül. Hazánk álláspontja — amelyben többször is kifeje­zésre juttatta készségét az államközi kapcsolatok norma- lizására — nem változott. Ma is azt kívánjuk, hogy a barát­ság és az együttműködés ér­vényesüljön országaink kap­csolatában, mert ez felel meg a két nép, az egész haladó emberiség érdekeinek. E gondolat jegyében kívá­nunk nemzeti ünnepén sok sikert az albán népnek a ha­zája felvirágzásáért a szoci­alizmus építésében végzett munkájához. Az Elnöki Tanács távirat­ban köszöntötte Albániát, ün­nepén. A jajáéi törvény szellemében November 29. kiemelkedő jelentőségű dátum Jugoszlá­via történetében. 1943-ban ezen a napon a népfelszaba­dító antifasiszta tanács nagy fontosságú döntésekről tár­gyalt. Á festői szépségű bosz­niai kisvárosban. Jajceban az új Jugoslavia alapjait lefek­tetve mondták ki, hogy „Jugo­szláviát demokratikus, fö­deratív alapon, az egyenjogú népek államközösségeként kell berendezni”. Két eszten­dővel később, Jugoszláviatel- jes felszabadulása után az al­kotmányozó nemzetgyűlés a jajcei törvény szelleméhez híven cselekedett, amikor ki­kiáltotta a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaságot. Ma, amikor nemzeti ünne­pükön, a köztársaság napja alkalmából köszöntjük a test­véri Jugoszlávia népeit és nemzetiségeit, azokat a nagy­szerű eredményeket is mél­tatjuk, amelyeket az eltelt több mint három évtized so­rán a szocializmus építésében, az ország gazdasági, kulturá­lis és tudományos életének fejlesztésében elértek. A szo­cialista tulajdonban levő ter­melési eszközökkel a társa­dalmi össztermék több mint nyolcvan százalékát termelik meg. Az ipari termelés a há­ború előtti színvonalhoz ké­pest tizennégyszeresére, a mezőgazdasági pedig kétsze­resére emelkedett. A magyar—jugoszláv jó­szomszédi kapcsolatok minden területen eredményesen fej­lődnek. A kölcsönös árucsere­forgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban elérte a 800 millió dollárt, a mostaniban pedig — az előzetes becslések szerint — már a másfél mil­liárd dollárt is meghaladja. A két ország vezetőinek rend­szeres találkozói is a gyorsan fejlődő együttműködést ta­núsítják. Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első titkára legutóbb szeptem­ber utolsó harmadában járt a szomszédos baráti országban és gyümölcsöző megbeszélése­ket folytatott Joszip Broz Tito államfővel, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­kével. A találkozón mindket­ten megerősítették a két párt és a két nép sokoldalú együtt­működésének fejlesztésére irányuló törekvésüket. A magyar vezetők távirat­ban fejezték ki jókívánságai­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom