Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Karancskeszi és a társadalmi munka

Falu is nyújthatja, amit a város

A tanácstitkár kiszámolta, hogy Karancskesziben évi átlagban tizenegy lakóházat építettek, az állampolgárok az elmúlt időben. Bizonyítani sem szükséges ennek a valódiságát, mert ott a Tabódi, ahol valamikor szántóföld volt, most villanegyed, a legmagasabb lakáskultúrát kielégítő házakkal. Kutas, egy falurész, szépen megkomponált építkezéssel Aztán a valaha külön települést képező Zács- falva, csupa szép épületek, takaros udvarok. Újjászületett László-völgye, de megszépült felújult az ősi faluközpont is, ahol alig van lakóház, amelyiken ne végeztek volna valamilyen korszerűsítést. Igen, az igazság, hogy karancske- szi megváltozott a Karancs- völgyének egyik legimpozánsabb községe lett, amely a nagyarányú építkezések mellett a lakosság lélekszámában is kifejeződik. Ez a változás azonban az öröm mellett a gondokat is magában hordja, amelynek megoldását elsősorban a községi tanácstól várja a lakosság. Futó László, a tanács elnöke ezt természetesnek véve jelentette ki a napokban:

— Ebben a kérdésben a tanács és a lakosság között teljes az egyetértés.

REGEN VOLT, DE IGAZ

' Valljuk meg őszintén, volt idő, amikor a község fejlesztése iránti érdeklődés nem egyértelműen hatott a lakosságra, csupán kisebb rétegeket foglalkoztatott. Amikor a tanács például meghirdette, hogy a község korszerűsítésére bizonyos forint értékű társadalmi munkára van szükség: akkor könnyen megszámolták a munkában résztvevő embereket, mert kevesen jelentkeztek. A tanácselnök lezártnak tekinti azt az időszakot.

— Az már régen volt, nem érdemes foglalkozni vele...

Hatásos politikai munka, kézzelfogható bizonyíték kellett ahhoz, hogy az emberek felismerjék a társadalmi munka jelentőségét. A pártszervezet, a községi tanács, a Hazafias Népfront, ezt a feladatot eredményesen elvégezte. Egy példa, amely meggyőz arról, hogyan lehet az emberek tetszését valamilyen cél érdekében megnyerni. Az

újonnan választott népfrontvezető, Fodor Ivánné, például addig járt, kilincselt, a bányánál, a gyáraknál, amíg nem nyújtottak segítséget azok a saját nyugdíjasaik támogatására. Az anyagi segítségből megrendezték az azóta is felejthetetlen öregek napját. A népfront részéről nem ez a kezdeményezés volt csupán, mert ezt követően ott voltak Karancskeszl fejlesztésére vonatkozó minden megbeszélésen, a tervek kidolgozásánál, és természetesen a tömegek mozgósításánál. A tanács elnöke ezt az aktivitást' még ma is nagy segítségnek tartja.

— A népfront közreműködése megkönnyítette a munkánkat — vallja.

MEGGYŐZŐ PÉLDA

A községi tanácsnak is bizonyítania kellett, hogy megéri a társadalmi munka. Az általános iskolát társadalmi- munka-hozzájárulással olyan szépen megfiatalították, hogy nincs már különösebb gond a gyerekek korszerű tanítása miatt. Új tantermet építettek. A művelődési otthonban tornatermet, anélkül, hogy az zavarná az esti kultúrelóadáso- kat. A községben csak délelőtt folyik tanítás, a délutánt napköziben tölthetik el a gyerekek. Megnyitották a zeneiskolát. Tárjáni László tanácstag irányításával utat építettek az iskola gyakorlókertjéhez, és így sorolhatnánk tovább azokat a létesítményeket, amelyekkel bizonyítható, hogy társadalmi munkát végezni elsősorban a lakosság érdekeit szolgálja. A községi tanács elnökének álláspontja így fogalmazható meg: „A község lakosságának többsége ipari és mezőgazdasági dolgozó. Itt születtek, itt élnek Karancskesziben. Mindent amit a város nyújt a lakóinak, a községben is biztosítani kell. Egy falusi ember számára nem lehet hátrány ma már, hogy falun lakik..

— Ez az igény nem maradhat csak óhaj, ezt nekünk magunknak meg is kell teremteni. .. — egészítette ki az előbbi gondolatot az elnök.

Az idén e gondolat jegyében a község lakosságának többségét mozgósító társadalmi munka bontakozott ki Krancskesziben. Rusz György, a tanács vb-titkára jegyezte fel, hogy eddig a munkában

résztvettek ’ személyenként kétszázötven forintot. is meghaladó értékű munkát végeztek. Ezek mind a kényelmesebb, korszerűbb életet jelentik az embereknek. Készen áll az óvoda, amelyben minden gyereknek helye van, mentesítik a dolgozni szándékozó édesanyákat, őrködnek a gyerekek egészségére, előkészítik az iskolai évekre és így tovább. Ez valóban lakossági érdek, amit az emberek meghálálnak. Százezer forintokra menő társadalmi munka folyt az óvodáért. Alapozáskor 20—30 ember szorgal- maskodott. Novák László vezetésével az ÉMÁSZ kirendeltségének dolgozói a villa- mosággal kapcsolatos vezetéket, elosztót építették meg. A tsz különböző fuvarral segítette a terv valóra váltását. Itt tartottak kommunista szombatokat az építő ktsz dolgozói. Részt vettek a munkában az ÁFÉSZ-esek, a munkásőrség, a sportolók. December elején a gyerekek birtokba vehetik az intézményt. Ez lett az állami támogatás és a társadalmi összefogás eredménye.

EGY ESZTENDŐ ALATT

A társadalmi munka Karancskesziben meghonosodott. Baksa István egymaga 14 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett el, amikor szétterítette a VöJigyfő-patakból kiszedett hordalékot. Kotroczó József ég Krisztián Zoltán vezetésével a sportolók bekerítették a sportpályát, kimeszelték az autóbuszvárót. Bo- donyi Gyula brigádvezetővel az élen a vízmű dolgozói rendbe tették a művelődési otthon körüli parkot, a gyári tervezők kollektívája elkészítette a község parktervét. Gyarapodik a község, hogy valóssággá váljon: „Ne legyen hátránya az embernek abból, hogy falun él...”

Érdemes Karancseksziben végigsétálni az utcákon. Napközben csendes ugyan, mert munkahelyükön vannak a község szorgalmas lakói. Este azonban benépesülnek az utcák, fénylenek az ablakok, hangosak a szórakozóhelyek, megtelik a kultúra otthona. És Karancskesziben elmondhatják az emberek: ami van, azt maguk teremtették meg, a maguk számára...

Bobál Gyula

Érzékeny emberek betegsége

Laikus körökben az allergiát amolyan fnindenre rámondható. divatos betegségként emlegetik. Pedig a tudományos meghatározásból kiderül: a

szervezet túlérzékénysége bizonyos anyagokkal szemben, ami főként a bőr, a nyálkahártyák és a légutak felületén okoz zavarokat- Az okozók — az úgynevezett aller- gének — lehetnek egyes gyógyszerek. élelmiszerek, festék- és cserzőanyagok, de lehet a levegő portartalma is.

Allergiát tehát csak valamilyen ányag okozhat, illetve az anyag által már többször kiváltott allergiás tünetek bizonyos beidegzés után. a kimutatott anyag nélkül is, jelentkezhetnek (például a művirág látványa is kiválthatja a virágpor okozta asztmát a krónikus allergiásoknál). Ahhoz, hogy az allergiát kiváltó anyagot megtalálják, olykor hosszadalmas vizsgálat szükséges. Viszonylag könnyű rábukkanni, ha az allergiás tünetek csak éjszaka jelentkeznek: ilyenkor gyakrán a fekvőhely, a^ ágynemű valamilyen anyaga (toll. afrik), illetve az azokban képződő gombák az okozók. Sokkal nehezebb a felderítés, ha feltehetően élelmiszerből származó emésztési allergiáról van szó: ez esetben különleges .kereső étrenddel” próbálkoznak.

Valóságos „allergiakrimit” kell megoldania az orvosnak, ha a gyanú bizonyos vegyszerekre terelődik. Ekkor bőrpróbák következnek, akként, hogy a feltételezett anyagokat sorra ráhelyezik a bőrre, s ha bizonyos idő után valamelyik

helyi reakciót vált ki, abba is lehet hagyni a további keresést. megva'n a keresett al* lergén- Ez azonban hosszadalmas és nagy türelmet kívánó munka. Helyette ma már egyre inkább azt az utat választják, hogy a vizsgált személytől kis mennyiségű vért vesznek, amelynek a savóját sejttenyészetbe juttatják,

amelyhez egymás után különböző anyagokat adnak. Az allergén azáltal árulja el magát, hogy elpusztítja a sejteket.

összefogott a brigád

Gyerekek, mit segítsünk ?

Röpke brigádmegbeszélés. Kiss Istvánná, Ozsvár Gyuláné, Takács Zoltánné és Mede Istvánné latolgatja mit tegyenek a mikulási csomagba.

Három esztendővel ezelőtt egy fiatalasszony Szegedről Salgótarjánba költözött. Hozta magával a két gyerekét. Gyurit, a nagyobbat, és Anikót, a kisebbet. Az orvos javasolta, hosszadalmas és alapos vizsgálatok után: „asz- szonyom, hagyja itt az Alföldet. őszintén megmondom, hegyvidéket javasolok. Az mindenképpen javít az állapotán. ..”

Életmódot, lakást, várost változtatni csöppet sem köny- nyű. De Ungvári Györgyné, tudta, ez az egyedüli megoldás. Elcserélte a lakását salgótarjánira, Gyurival, és Anikó- yal ideköltözött.

Betegsége miatt leszázalékolták. De fiatal asszony létére hiányzott a munka, úgy döntött, négyórásként állást vállal. Mivel Szegeden is hasonló munkakörben dolgozott a Budapesti Kötő Htsz-t választottá. Szívesen fogadták. A csöndes, szerény, vékonyka asszonykát segítették, támogatták, hogy idegen talajon megálljon a lábán. Jól jött a kereset mert két gyereket egyedül eltartani nehéz dolog.

Gondját megtudták az üzemben. Az egyik szocialista asszonybrigád, amely Czim- pián Aladár nevét viseli, röpke megbeszélésre ült össze. Ott volt a briigádvezető, Tai- kács Zoltánné, mellette .a

— Valamit tennünk kell. Az a szegény asszony nem maradhat magára. Mi is édesanyák vagyunk. Gondoljátok csak meg, ha a mi gyereke- imkről lenne szó. Valamit tennünk kell...

Takácsné és az üzemvezető először is a kórházban látogatták meg Ungvári Györgynél Biztatták, legyen nyugodt, az egészségével törődjön, hogy mielőbb meggyógyuljon. A gyerekekre gondja lesz a brigádnak.

Igen ám, de, hogyan? Mit csináljanak, hogy gyorsan és hathatósan segítsenek?

Megkeresték Telmányj főorvost. Megkérdezték, körülbelül meddig lesz kórházban a fiatalasszony, ö nagyon szívesen és~ kedvesen fogadta a brigád képviselőit, megjegyezvén, sokat segít a beteg állapotán, ha nyugodtan gyógyul. Aztán hozzáfűzte, valószínűleg utókezelésre is szükség lesz a kékesi szanatóriumban. ..

Utána a tanácsra vezetett az útjuk. Amit a gyámügyön javasoltak —, hogy az apjuk vegye magához addig a gyermekeket Szegeden — nem látszott megoldásnak. A fiatalasszony szempontjából sem, a gyerekekéből sem. Végül a művelődési osztály vezetője,

Kovács Dezsőné cselekedtek.

és Nagy Márta úgy érzi, emberségesen

Januárban kezdődött a baj.

A fiatalasszonyt kórházba küldte az orvos. A kezelés elkerülhetetlen. De mégis nagyon-nagyon nehéz szívvel többiek. Kiss Istvánné, Mede Kaári Sándomé, — becsületes vállalta. A tizenkét éves kis- Istvánné, Ozsvár Gyuláné, emberséggel — segített. Tele- fi*. '; és a kilencéves kislányt Nagy Márta, Rácz Ottóné.... fonált a baglyasaljai hetes otthon hagyni, egyedül? Meg- Az üzemvezető, Dunszt Mik- diákotthon vezetőjének, hogy bízott egy szomszédasszonyt, lós ugyancsak odaült az asz- a kislányt, és a fiút fogadják.

de jól tudta, nem megoldás. szonyok közé.

Euféntíás

Eufémia — szóról szóra ezt jelenti: szépenszólás. Arra a beszédmódra értjük, amely ilyen vagy olyan okból nem akarja nevén nevezni a gyermeket. Persze leginkább akkor válik ez szükségessé, ha a gyermeknek valami leplezendő fogyatékossága van, valami hibája, amelyről. —, hogy folytassuk a metaforát — a szóban forgó gyermek apja, vagy anyja téhet, tehát önös érdekből beszél róla eufemisztikusan.

S, hagyján, ha puszta tapintatból, magánbeszélgetésben szólunk eufémisztikusan; ha — mondjuk — egy öreg rokonról azt mondjuk, hogy „szenilis”, nem akarván azt mondani, hogy „aggkori elmegyengeségben szenved”. ha a szabónő nem azt mondja a ruhát próbáló hölgyre, hogy „kövér”, hanem azt, hogy „erős”; ha társaságban azt mondjuk valakiről, hogy „nem veti meg az italt” pedig tudván-tudja mindenki, hogy az illető többször hullarészeg, mint józan. Mondom, ilyenkor a tapintat ad zöld utat az eufémiának — nem ártunk vele, ha nem is használunk.

De, ha közügyről van szó, akkor az ártatlannak, udvariasnak, tapintatosnak látszó eufémia spanyolfallá válik, ami a reálisan létező hibákat (hozzá nem értés, lustaság, hanyagság stb.) egyszerűen feledni, leplezni igyekszik.

Ilyen eufemisztikus jelző például a „halavány” — művészeti kritikákban találkozhatunk vele lépten-nyo- mon. Ha a kritikus szíve szerint azt írná, hogy „kritikán aluli, csapnivaló”, akkor ezt írja: „A mester ez alkalommal a szokottnál halaványabb volt”. Másik ilyen műszó a (,nem teljesen meggyőző”, ami magyarul azt jelenti: „teljesen kiábrándító”.

Szerény megítélésem szerint, (hogy eufémisztikusan beszéljek) ebbe a kategóriába tartozik a hivatalos műszónak elfogadott „hiánycikk” kifejezés is. A magyar nyelv logikája szerint cikk az, ami van. Márpedig a hiánycikk pontosan az, ami nincs. Hát persze, szebben hangzik ez: „A fogkefe ez idő szprint Nógrádban hiánycikk”, mint ez:: „Mostanában nem lehet kapni fogke-, fét”. Már ilyen fából vaskarikát is olvastam, hallottam: „Üzletünkben egyre gyérülnek a hiánycikkek”, e helyett: „Egyre többféle árut lehet kapni”.

No és a félhivatalos műszavak: az „umbuldálás” meg a „téma”, és a „lerendezni” —, hogy csak a legközkeletűbbeket említsem. „Hát kérem, majd megumbuldál- juk valahogy”, ez kimondatlanul is azt jelenti, hogy a dolog egyenes úton nem intézhető el, dehát van kiskapu a nagykapu mellett — csakhogy ezt nem illik kimondani. A „téma” pedig, ami egyszerűen valaminek a tárgyát jelenti, a „lerendezéssel” társulva így torzul eufémiává: „Ezt a témát le kell rendezni” értsd: „Ezt a kínos ügyet valahogy simán, szőrmentiben el kell intézni, nehogy valakit is kellemetlenül érintsen” —, azaz suba alatt, rád bízzuk, hogyan, tégy, amit célszerűnek gondolsz, mi szemet hunyunk.

Folytassam? A folytatásból az lenne, hogy elkezdenénk eufemizálni, azaz egymással és önmagunkkal ud- variaskodni, egymás szemébe hazudni (illetve bocsánat: kultúráltan beszélni). Előbb-utóbb úgy járnánk, mint a tapintatukról híres angolok, akik ahelyett, hogy ezt mondanák: „Szívből utálom az egeret”, ezt mondják: „Attól tartok, hogy még nem sikerült eléggé megkedvelnem az egeret”.

Node, engedelmet kérek, nem Viktória királynő korszakában és országában élünk! (kemény)

A Május 1. úti iskola igazgatója, ahová az Ungvári gyerekek járnak, támogatta a javaslatot, sőt saját kocsiján vitte le őket Baglyasra.

Igen ám, de itt voltak a

szombatok és vasárnapok. Hét végeken a baglyasi otthonból hazamennek a gyerekek.

Megint a brigád asszonyai fogtak össze. Elhatározták, hogy Gyurit és Anikót a bét • végeken felváltva hazaviszik családjukhoz. Így is történt. Voltak Medénénél, Rácznét meg különösen megszerették. Az ő forgácsi házában nagy* szerűen tudtak játszani. Nem is egy hét végét töltöttek ott: A tavaszi szünetre Takácsné vitte el a két gyereket. Reggel elkísérte őket az iskolai napközibe, négykor ment értük és az ő gyerekeivel töl* tötték az estéket. Ott is aludtak. A brigád még szakszervezeti segélyt is kért a beteg édesanyának. Használt a gyógykezelés is, Ungvárinét januárban visszavárják dolgozni. ,

A brigád magáénak vallja egv kicsit Gyurit és Anikót Mikuláskor megint meglátogatják a kis családot, hogy megkérdezzék, „m,i újság, (hogy vagytok, gyerekek?...’’ Csatai Erzsébet