Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-26 / 278. szám

Vendégünk volt Tíz nap alatt hat fellépés, hat nagyváros, hat sportcsar­nok. Mindenütt siker. A legu­tóbbin Salgótarján fiataljai él­vezhették a Fonográf-muzsi­kát. A gondosan összeváloga­tott, színvonalas műsor méltán ragadtatta tapsra a közönséget, jóllehet a sportcsarnok fűtési rendszere aznap estére csődöt mondott. A koncert előtt beszélget­tünk Szörényi Leventével, a hazai rockzene néhány jelen­ségéről, valamint a Fonográf együttes pillanatnyi helyzeté­ről. — A rockot a folytonos megújulás műfajának is ne­vezik. Évtizedes pályafutásod során sikerült-e a „mindig újat, jobbat” követelménynek eleget tenni? — A forma kétségkívül so­kat változott és kell is, hogy állandóan változzék. De véle­ményem szerint a kritikai megfogalmazásban, a szóki­mondásban meg kell marad­nunk az őszinte, nyílt felve­tésnél. — Nem mindig népszerű ez a megoldás... — Sajnos az utóbbi időben, különösen az új együttesek gyakran megelégszenek a kö­zönség egyszerű, szimpla szó­rakoztatásával. | — És a Fonográf? ' — Az elmúlt évek, munká­ja, úgy érzem, feljogosíthat arra, hogy bátran kijelenthe­tem: mi tettünk az ügyért. — Az ötödik nagylemezetek is bizonyára siker lesz. Mi­lyen elképzelésekkel készítet­tétek? — Edison száz évvel ezelőtt szabadalmazta az első hang" felvevő készüléket, ennek kö­szönheti mindenki, többek között m,í is, hogy rögzíteni tudjuk az elképzeléseinket. A lemez zenei anyagának ötven százaléka a századforduló hangulatát idézi mai hangsze­relésben, a másik része pe­dig az ismert Fonográf-hang­zást hozza. — A zenei törekvések mennyiben és miben változ­tak asz. első nagylemez óta? — Az előbb említetteken kívül talán felkészültségben változtunk sokat, s mindin­kább igyekszünk olyan gon­dolatokat közvetíteni a kö­zönség felé, ami leginkább foglalkoztatja őket. — Most úgy tűnik, a régi slágerek felidézése a sikk. Egyfajta nosztalgiahullámról beszélnek. — Ennek hatására adta ki a hanglemezgyártó vállalat a tíz évvel ezelőtti slágerszá­mokat. De ez az ő dolguk. Mi a koncerteken nem játsz- szuk ezeket a dalokat, csu­pán a Fonográf négyéves fennállása alatt szerzetteket. — Ettől még lehet benne­tek is némi nosztalgia.., — Nem véletlen ez a je­lenség. Abban a korban va­gyunk, amikor az ember el­kezd visszafelé tekintgetni... Rengeteg feladatot ró ez ránk a privát életben és a hi­vatásban is... No, persze erre senki nem kényszerít. Azért csináljuk, mert hiva­tástudatot érzünk magunkban. S az elért eredmények nyil­ván kötelleznek is. — Meddig lehet ezt csinál­ni? — Nagyon sokáig. Termé­szetesen, nem mindegy, mi­lyen formában, de a zenével való kapcsolat az ember éle­te végéig eltarthat. Számokat ír, lemezeket készít, színdara­bot. .. — Annak idején nektek kí­nálták fel a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című színpadra írt változat zenei anyagának elkészítését. Miért nem vállaltátok? — A darab nem tetszett. Egyébként a Presserék által készített zened anyag kifogás­talan. — Minden évben írtál egy- egy f ilmzenét... — Az idén is, Mészáros Márta: Az anyaihajó című filmjének zenei felvételére körülbelül az új év első nap­jaiban kerül sor. A bemuta­tóra? Nem tudom. — Az együttes távolabbi tervei? — Év elején a szoká­sos lemezfelvételeinket ké­szítjük el, ami meghatározza a további munkánkat is. Ez­után Lengyelországba me­gyünk, majd Angliába, a Szovjetunióba. A nyár vége felé minden valószínűség szerint Kubába, A VIT-re. Ősszel pedig egy hónapot az NDK-ban töltünk. Néhány perc múlva a sportcsarnok pódiumán fel­bőgnek a gitárok és felhang­zik Levente jól ismert ének­hangja. Pillanatok alatt moz­gásba jön a tinédzserhad. Korai még nosztalgiáról szót ejteni. Tanka László INAS Még nem töltöttem be a ti­zenharmadik évemet, amikor apám elvitt a csizmadia mes­terhez, akinek haj, de hatal­mas tekintélye volt akkor! — Értse meg, fiatal még a kölyök, nem vehetem magam mellé! — nézegetett fitymál­va. Nem bírná a munkát! — Ez fiatal?! Hiszen a nyáron múlt tizenhat! — ha­zudta könyörgő tekintettel jó apám. Isten nyugtassa béké­ben. A mester úr valahogy mégis megszánt minket, már más­nap beállhattam szolgálni hoz­zá. Mert szolgálat volt az, bi­zony, és nem is akármilyen! Ezek a mai — hosszú hajú, magnót böifiböltető — fiata­lok nem tudják, mi az élet. De nem ám! Nekem abban az időben egy szavam se lehetett, meg aztán nem is nagyon mertem megmukkanni. Ha a gazda- asszony kenyeret sütött, ak­kor én fát vágtam, befűtöt- tem a kemencébe, dajkáltam a gyerekeket, elláttam a jó­szágot. Közben árgus szemek­kel figyeltem a majsztert, hogy hogyan dolgozik? Elles­tem a szakma minden csín- ját-bínját. Hamarosan meg­álltam a saját lábamon, meg­nősültem, négy családomat becsülettel felneveltem, kita­níttattam őket, kenyeret ad­tam a kezükbe. Közben elrohantak felettem az évek, megöregedtem, meg­kopaszodtam, kihullottak a fogaim. Vénségemre meg por­tás lettem ebben a csupa- üveg, csupa-beton ipari szak­munkásképző intézetben. A minap valamelyik kócosnak azt találtam mondani: inas! Hát azt a kioktatást, amit én kaptam, nem tettem zsebre! Kikérte magának, hogy ő nem inas, hanem szakmunkástanu­ló. Hiába, no! Nagyot fordult a világ sora, de ez így is van rendjén. Csak azt sajnálom: nem most vagyok fiatal, mert akkor nekem sem kellett vol­na inasnak lennem! Bácsfalusi Ferenc: Portré INDUL... INDUL... INDUL... a Slágerlista (1.) L Szigeti—Soltész: Álmaidban visszatérek, CORVINA egy. 2. Illés—Görgey: Hogyha egyszer, ILLÉS-egy, 3. Szörényi—Bródy: Viktória, FONOGRÁF egy. 4. Ihász—S. Nagy: Múlnak a gyermekévek, IHÁSZ GÁBOR. 5. Koncz T.—Bradányl: Ha minden elfogyott KOVÁCS KATI 6. Demjén: Fújom a dalt, DEMJÉN FERENC. 7. Várkonyi—Miklós: Különös szilveszter, GENERÁL egy. 8. Omega: Időrabló, OMEGA egy. 9. Szörényi—Bródy: 1964. KONCZ ZSUZSA. 10. Demjén: Tíz perc az évekből, KATONA KLÁRI. ★ Szerintetek melyek a legnépszerűbb magyar sláge­rek? Akartok velünk játszani? Ha igen, szavazataitokat legkésőbb december 5-ig adjátok postára. Címünk: NÖGRÁD szerkesztősége, 3100 Salgótarján, Petőfi u. 1. A borítékra írjátok rá: SLÁGERLISTA. ----------------------------------------------------------------------------------------- I Bumerángok KÜLFÖLDI Busz, rajta tömeg. Két „külföldi” srác terpeszkedik a négyes ülés belső (!) székein (így nem kell átadni a he­lyet). Hangjuk erősre véve, mindenki rájuk fülel. Valami internacionális nyelvet be­szélnek: — Co? Vasz? — Si íz idiót! — Ja, ja. Jeeesz! Hehehe2 — Aná bárdzo gut görl. — No. Nájn!... — és így tovább. ősz bácsi kérdi halkan: „Mik lehetnek?” Fia rávágja: „Nem hallja? Németek!” Megáll a busz. — Na szevasz, Béla — int az egyik srácnak egy korabeli hölgy, épp átgyömöszölvén magát a tömegen. Srác egy pillanatra megku- kul, de aztán föltalálja ma­gát. — Okhéj! — mondja „ret­tentő” szép kiejtéssel, és még eszelősen vigyorog, sőt: inte­get is. Hölgy eltűnik a vállak, há­tak között. Csak a hangját hallani: — A kenyeret nehogy ott­hagyd a csomagtartóba’! GONDVISELŐ Fiatalember. Eszmét futtat, — .. .mert rendkívül kö­zömbösek az emberek! Es ezen változtatni kell valahogy! Egyszerűen nem törődnek a másikkal... — Te törődesz másokkal? — Hát persze! Ámbár nem akartam pont magammal pél­dálózni, de ha már kérdezed, elmondom, hogy éntőlem a múltkor elkérték az évfolyam- társaim a megoldott felada­taimat, hogy lemásolhassák.„ Es oda is adtam nekik, és le is másolták. Én dolgoztam ve­le két éjszaka, de hadd vi­gyék, ne kínlódjanak vele ők is! — .. .És még mikor törőd­tél másokkal? — Most hirtelen nem jut eszembe... Mért? Nem elég ez?! mól— ♦*» **♦ «J* *** *** *** *** *** **♦ »*» *** »2* * *2* *2* *1* *1* ♦> »2* *1* *2* «5* ”2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *** *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ »2* *2* *2» «2» *2* »2* *2* *2* ♦♦♦ *2* *2* ♦♦♦ *2* v ♦♦♦ Nemcsak fiataloknak Expressz az EXPRESS r Betipegett hozzám a múltkor egy bácsi, s reszke­tő hangon kérdezte: Elője­gyeztethetné-e magát a kö­vetkező év erre, meg erre az útjára? — Es erre ön? — Természetesen, igent mondtam neki. Hiszen hiába diák- és ifjúsági utazási iro­daként tartanak minket szá­mon, de bizonyos határon be­lül a nem KlSZ-korosztály- nak is tudunk utazási lehető­séget biztosítani. Sisa Alfréddal, az EXP­RESSZ rod a Nógrád megyei kirendeltségének vezetőjével váltjuk a szót, aki örül most, mert már kezében tarthatja a cég jövő évi útiprogramját. Nem túlzottan vonzó rajta a hölgy, állapítja meg valaki, s igaza van, de hát nem ez a lényeg, hanem a tartalom. S, a vaskosra sikerült kalauz­füzetben aztán tényleg annyi bel- és külföldi út kínálja magát, mint eddig talán még sosem. — Akadnak benne kuriózu­mok is? — kérdem. — Persze — mondja a ki- rendeltség vezetője, és sorolja. Soha eddig nem utazhattak még a fiatalok Portugáliába, új japán körút, spanyolorszá­gi és marokkói látogatással „ötvözött” utak szerepelnek jövő évi terveinkben, s lévén, hogy 1978. a VIT éve, hajós és repülőgépes „kiruccanást” Is szervezünk Kubába. — Mennyiért? — A hajóval történő uta­zás olyan tizennyolcezer kö­rüli, a repülőgépes hatezer­rel nagyobb összegbe kerül. — Nem túl sok ez? — Nézze meg más utazási irodák hirdetéseit...! Nem! Mert bár nem célszerű, s nem is üzletrontás az összehasonlí­tás, de például... ha már ilyen kinyilatkoztatásra kész­tetett nálunk egy négynapos magas-tátrai út 650—900 fo­rintba kerül, addig mindez, mondjuk másnál, körülbelül 2000—2400 forintot is kivesz az ember pénztárcájából... Vagy egy másik példa: ná­lunk egy nyári moszkva—le- ningrádi, tizenkét napos útért 3300 forintot fizetnek, amiért mondjuk megint más elkér ötezer forintot. — Szóval, megéri utazni az EXPRESS-szel? — .. .Miként nevünk is hir­deti, diákzsebekhez és -igé­nyekhez igazítjuk árainkat. S azt hiszem, jól gazdálkodunk. Hiszen, ebben az évben vár­hatóan 2100 utasnak biztosí­tunk programot, 35 százalék­kal többnek, mint 1976-ban. S emellett tizenkét hónap alatt ■— reméljük, bejön ez a szám — több mint 11 ezer fiatal mondhatja el, hogy a mi kirendeltségünk révén utazott, kapott programot. — Ezek szerint, minden be­jött? — Nem mondhatnám. Ne­künk is vannak gondjaink. Például ez évben nem sike­rült megrendeznünk az álta­lunk betervezett EXPRESS- sportnapokat..., de ezt majd a télen, egynapos téli túrá­val, amelyen szinte egész Sal­gótarján fiatalságát szeret­nénk megmozgatni, szeret­nénk pótolni. Aztán meghir­dettük a „Vártúrák Nógród- ban” elnevezésű akciónkat is. — Ez sem sikerült? — Nem. S, itt elgondolkodik az ember, hogy csak a mi propagandánkkal van-e baj...? És szöget üt az ember fejé­ben, hogy tőlünk, a megyé­ből, bár többen, mint tavaly, de miért ilyen kevesen utaz­nak országos szinten is nagy jelentőségű rendezvényekre, mint a szegedi, vagy a sopro­ni ifjúsági napokon. Nem tu­dom, mint a KISZ kb válla­latának, nem tudnának-e na­gyobb segítséget adni a te­rületi KISZ-bizottságok, az üzemek vezetői...? — Érdemleges lenne a fel­vetésre történő reagálás — jegyzem meg, s aztán újabb programokról faggatom Sisa Alfrédot. — 1978. a VIT jegyében zajlik. Ebből főként a Haladó Ifjúság: Utazási Irodák Szervezete — a BITEJ — ve­szi ki részét. Lévén, ennek mi is tagjai vagyunk, utazhatnak fiataljaink csodásabbnál cso- dásabb helyekre: hajóval, — például — Koreába, Vietnam­ba, a Földközi-tenger orszá­gaiba — és természetesen Kubába. Mindezek mellett a Szputnyik és az Inturiszt szovjet utazási irodákkal tör­tént szerződések alapján jö­vőre először vehetnek részt utazni vágyó fiataljaink a Tbiliszi—Jereván, vagy a Tbi­liszi—Szuhumi utakon. Szép tervek — mondom a kirendeltségvezetőnek, aki tartóztat még: kéri, feltétle­nül említsem meg, hogy to­vábbi fontos célúknak tart­ják a testvérmegyébe, Keme- rovóba történő utak szervezé­sét, a belföldi forgalom fel­lendítését. És nagyon szeret­nék, ha mind többen venné­nek részt a megye * fiataljai közül az Edzett ifjúságért mozgalomban. Erre aztán tényleg felállók és kifelé sietek. — Hová rohan? — kérdi a fiatalok körében csak így is­mert vezető: Frédi. Mondom neki, én vagyok a pluszt egy fő az utóbbi terv teljesítésében. .. —k— NÖGRÁD - 1977. november 26., szombat 5 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom